112.rész

Sziasztok Drágaságaim!

Ezzel a résszel szeretnék nektek Boldog Mikulást kívánni! Hozzám már megérkezett a Miki, és miket nem tud... A legjobb :3 (Azért remélem a fejembe nem lát bele, mert szerintem kifeküdne a Larrys gondolataimtól :P)  Egy zoknit kaptam, amiből annyi van, hogy alig fér el a fiókomban, mégis mindig hiány van belőle! Ez vagyok én, egy zoknimániás, de hát ha hármat kell felhúznom egyszerre, hogy ne fagyjon le a lábam... ;) Egy újabb infó, amit megtudtatok rólam! :D 

Imádlak benneteket, ti vagytok a mindenem, köszönöm, hogy vagytok nekem, és hogy ilyen sok csodás szót kapok tőletek! El sem tudom mondani mennyire hálás vagyok érte! <3 

Legyen szép hétvégétek, pihenjetek sokat! :3

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Niall

Megágyaztam a kanapén, majd bekapcsoltam a tv-t, hogy véletlenül se halljak semmit sem a fenti eseményekből. Unottan kapcsolgattam a csatornák közt, hiába mentem már végig legalább háromszor az összesen, nem találtam semmi érdekeset. Igazából nem is a műsorokkal volt a gond, hanem velem, ugyanis csak egy valaki járt a fejemben, és hiába próbáltam megszabadulni tőle, nem ment, mindig beférkőzött a tudatomba. Hiányzott Zayn, nagyon is, de úgy látszik, hogy ez fordítva nem így volt... Azóta, mióta elmentek egyszer sem hívott, még egy rohadt sms-t sem tudott küldeni, ami elég szarul esett. Már kezdett hiányozni a folyton rezgő telefonom. Mélyet sóhajtottam, elővéve a készülékem. Megkerestem az üzeneteket, amiket tőle kaptam, és elolvastam őket, legalább százszor, ha nem többször. Minden egyes sms után felidéztem az ahhoz tartozó estét, amitől az alhasam bizseregni kezdett, a légzésem szaporábbá vált és a pulzusom megemelkedett, pedig még magamhoz sem nyúltam, de a gondolat, hogy ezt fogom tenni, felizgatott. Hülye egy helyzet, hogy a legjobb barátom házában fogok maszturbálni, de nem érdekelt, most nem, ki vagyok éhezve és nem bírom tovább, muszáj lenyugtatnom magam. Nem akartam húzni az időt, így rögtön a lényegre tértem. Kigomboltam a nadrágom és marokra fogtam a férfiasságom, amit lassú, majd egyre gyorsabb tempóban fejni kezdtem. Hátradőltem a kanapén, behunytam a szemeimet, és magam elé képzeltem, ahogy Zayn szopja a farkam. Szinte éreztem puha, nedves ajkait merevedésem köré záródni.
- Oh, Zayn! - nyögtem, ahogy vadabb tempót kezdtem diktálni. - Baszki! - nyöszörögtem, közeledve a csúcs felé. Melegség száguldott végig rajtam, a hátam ívbe fezsült, és hatalmasat nyögtem az élvezettől, ami a gyönyör felé repített. Kinyitottam a szemeimet, és csalódottan néztem körül. Zayn nincs itt... Fogtam egy zsebkendőt, ami a dohányzó asztalon hevert, és letöröltem élvezetem nyomát. Kezet mostam, majd visszaültem a helyemre. Felugrottam ijedtemben, mikor megszólalt a telefonom. A szívem majd kiugrott a helyéről, de már nem az ijedtségtől, hanem a képernyőn villogó névtől. Azonnal fel akartam venni, de leállítottam magam. Megfogadtam, hogy nem fogom keresni, és nem fogom felvenni, ha hív. De persze ezt nem bírtam ki, hallani akartam a hangját. Vártam, egy kicsit, majd felvettem, monoton hangon beleszólva:
- Hello Londoni srác!
- Szeva Szöszke! - köszönt boldogan. Az elején utáltam, hogy így hív, de most már egyre jobban tetszik. Az ő szájából minden jól hangzik. Úristen! - ütöttem magam fejbe képzeletben. Ez már nagyon nem komplett, ennyire nem zúghattam bele.
- Mizu? Miért hívtál? - próbáltam mindvégig úgy beszélni, mintha nem nagyon izgatna, az, hogy felhívott. Pedig de, a tenyerem izzadt, a gyomrom görcsösen rándult össze, szívem pedig ki akart törni a helyéről.
- Minden rendben megy. Imádom, London fantasztikus hely, neked is el kellene jönnöd megnézni! - mondta izgatottan, hallani lehetett hangján, hogy nagyon boldog. Örültem neki, de közben szomorú is voltam, mert ezek szerint kicsit sem hiányzok neki.
- Boldog vagyok, hogy ilyen jól érzed magad! Nálunk ugyanolyan az élet, mint volt, csak nélkületek... - sóhajtottam, mire csend telepedett közénk. Nem tudtam mi történt, viszont megszólalni sem tudtam. Egy ideig még szuszogtunk a telefonba, mire végre megszólalt:
- Harryék az előbb skype szexeltek... Vékonyak a falak... - mondta, mire hangosan felnevettem.
- Tudom, ezért költöztem le a kanapéra, és kapcsoltam be a tv-t, hogy ne halljak semmit - mosolyogtam, várva, hogy megszólaljon, ami egy kisebb szünet után megtörtént:
- Áll a farkam! - bökte ki, én pedig ismét röhögő görcsöt kaptam.
- Miért nem verted ki rájuk? Elvileg mindent hallottál, nem? - próbáltam értelmesen beszélni, ami nem volt egyszerű a nevetés miatt.
- Már megtettem, de újra felállt. Ezért is hívtalak, segíts eljutni a csúcsra! - mondta kéjes hangon, amitől nagyot nyeltem, és éreztem, ahogy bizseregni kezdek odalent. Ha tudná, hogy az előbb vertem ki, épp ő rá gondolva...
- Nincs kit megdugj? Ugorj le egy buliba, és máris lesz játszótársad! - számat beharapva vártam mit felel. Nagyon reméltem, hogy egy nem lesz a válasza, vagy azt mondja, hogy csak téged akarlak.
- Nem dugtam, mióta leordítottad a fejem! - megkönnyebbülten sóhajtottam, tudva, hogy nem feküdt le senkivel.
- Csak ezért hívtál, komolyan? Eszedbe se jutottam, csak akkor, mikor áll a farkad! Fasza! - mérgelődtem, mert ez elég szarul esett, legalább egy sms-t küldhetett volna, hogy még élek, vagy mit tudom én.
- Már megint kezded?? - rivallt rám - Ne legyél már ünneprontó! Ne mondd, hogy neked nem hiányzik egy kiadós dugás, mert azt nem hiszem el! Ja, egyébként azért nem hívtalak, mert nem volt időm! Estig bent voltam minden nap, aztán meg fáradtan bedőltem az ágyba! Másrészt meg úgy voltam vele, hogy Louis majd úgy is szól, ugyanis a két szerelmes pár folyton nyáladzik... - magyarázta ki magát, vagyis próbálta, mert ez eléggé gyengére sikerült.
- Tök mindegy! - morgolódtam.
- Tudod mit, üvöltsd le a fejem, vagy mit tudom én! Majd közben kiverem! - mondta feszülten, én pedig elmosolyodtam szavai hallatán. Ekkora pöcs nem lehet, komolyan. Csak az a baj, hogy akármekkora segg, akkor is szeretem. Viszont meg kell tennem azt, amit Liamékkel beszéltem meg. Féltékennyé kell tennem. Nagyot sóhajtottam. Már most fájt, pedig még ki sem mondtam.
- Egyébként meg honnan gondolod, hogy nem dugok... - hunytam le a szemeimet, alsó ajkamba harapva. Azt hittem leordítja a fejem, de nem szólt semmit.
- Mi? - ennyit kérdezett, hosszas csend után.
- Megismerkedtem valakivel... - mondtam.
- Mi?? Mi az, hogy van valakid? Mióta? Hol ismerted meg? Ki az? - záporozott a kérdéseivel. Szörnyen éreztem magam, hogy hazudnom kellett neki. 
- Liammel és Louisval voltunk buliban...
- Liam?! - vágott közbe idegesen. - Mi a fene? - morgolódott.
- Igen, Liam, kibékültünk, de csak barátok vagyunk - mondtam, mire felhorkantott.
- Barátok, persze! Tudod mit, nem érdekel, inkább hagyjuk, elment a kedvem! - bontotta a vonalat. Döbbenten néztem magam elé.
- Még nem alszol? - hallottam meg Louis hangját. Felé néztem, a lépcsőn lépdelt lefelé, kipirult, mosolygós arccal. Nekem is felfelé görbült a szám, ahogy láttam boldogságát.
- Nem tudok...- ültem arrébb, és megpaskoltam magam mellett a helyet. 
- Valami baj van? - aggódva fürkészte az arcom, miközben lehuppant mellém.
- Zayn hívott, összevesztünk...
- Min? - kérdezte.
- Azt akarta, hogy segítsek neki eljutni a csúcsra - mondtam. - Én meg benyögtem neki, hogy megismertem valakit.
- Komolyan?? Ééés?? - kérdezte izgatottan, Louis.
- Kiakadt. Nem tetszett neki az sem, hogy Liammel jóban vagyunk. Letette, köszönés nélkül... - szomorodtam el.
- De ez jó jel Niall!! - örvendezett Louis, én pedig felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Mi ebben a jó? Összevesztünk, ismét...
- Jajj, Niall! Ne játszd már te is a vaksit, elég, ha Zayn idióta! Ha kiakadt ezen, akkor ez azt jelenti, hogy féltékeny, vagyis fontos vagy neki! - vigyorgott rám, mire nekem is mosoly kúszott az arcomon. Igaza van, hogy nem esett le, ennyire hülye nem lehetek...
- Akkor van remény! - öleltem magamhoz Louist.
- Van bizony! - nevetett.
- Most már aludni sem tudok! - húzódtam ki öleléséből, majd felpattantam. - Annyira fel szeretném hívni, és elmondani neki, hogy szeretem, de beszari vagyok! Miért nem tudom kimondani? Pedig csak annyit kellene mondanom, hogy szeretlek! - mélyet sóhajtottam. - Ahh, miért ilyen nehéz? 
- Megértelek, nekem se volt könnyű kimondani, mert Harry sem volt az a szerelmes típus... De mára már megváltozott, sőt, romantikusabb, mint én! - kuncogtam. - Szóval, még Zayn is okozhat nekünk meglepetést! Ne add fel! - küldött felém, egy biztató mosolyt. - Menjünk aludni! - áll fel. - Gyere fel! - mondta, én pedig megtorpantam. Felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- A ragacsos ágyba? - vigyorogtam. - Nem, köszi! - nevettem el magam, mire Louis morcosan nézett rám, aztán ő is felkuncogott.
- Idióta! Már tiszta, lecseréltem! - ment fel a lépcsőn. Felkaptam az ágyneműm és Louis után mentem, boldogan.