20. rész

Sziasztok!

Megérkezett a kövi rész, már tegnap majdnem felraktam, de ahogy visszaolvastam nagyon nem tetszett, így újra kellett írnom! :D Nem így terveztem a részt, ketté kellett osztanom, így a kövi részben lesz csak a java! :D Ami talán szombaton fent lesz, ha miden úgy alakul! :D ( de nem ígérek semmit!)

Köszönök mindent, nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok nektek! :D

Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok! :D 

Dreamy Girl 

Harry

Kinyitottam szemeim, az órára pillantottam, ami 9:30- at mutatott. Ideje felkelnem, egy kicsit elaludtam. Óvatosan Lou felé fordultam, aki édesen durmolt mellettem. Elidőztem szundikáló arcán, hallgattam szuszogó hangját és legszívesebben édes, csókolni való ajkaira tapadtam volna. Nem akartam felébreszteni, mert akkor oda lett volna az első számú meglepetésem. Lassan, hangtalanul kimásztam az ágyból, magamhoz véve egy tiszta ruhát, aztán a fürdőbe igyekeztem. Elvégeztem reggeli teendőim ezt követően pedig megindultam bevásárolni. Visszaérve reménykedtem, hogy Lou még alszik. Mikor bepakoltam az autóból a cuccokat, a házban síri csend fogadott, szerencsémre. Miközben pakoltam kifelé a konyhapultra, megcsörrent a mobilom.
- Hello Haver! - köszöntem.
- Hello Harry! Minden készen áll, a pálya csak a Tiétek! - tért rá rögtön a lényegre a régi ismerősöm.
- Remek, nagyon hálás vagyok érte, tartozok egyel! - mondtam örömmel teli hangon.
- Semmiség, csak egy kérésem van, hogy ha lehet maradjon egybe a pályám! - nevette el magát.
- Mit gondolsz Te rólam? Ez sértő! - vágtam be a tettetett durcát.
- Ha ha ha, ismerlek már! Na de most le kell tennem! Jó szórakozást! Szia!
- Köszönök mindent, Szia! - tettem le.
Örömmel töltött el, hogy sikerült minden elintéznie, de most jön még csak a nehezebbik része, bár úgy tudom a spagetti elkészítéshez nem kell nagy főző tudomány. Sose gondoltam volna, hogy a nagy Harry Styles egyszer arra vetemedik, hogy főzzön valamit, mégis Louis-ért bármit megtettem volna. Azt akarom, hogy jól érezze magát a mai nap, felejtse el minden gondját, főleg a tegnapit, amit még mindig nem tudtam kiszedni belőle. Csakhogy Én nem adom fel, addig fogom faggatni, amíg el nem mondja. De nem ma.
Legjobb tudásomat elővéve nekiláttam az ebéd elkészítésének. Nagyon jól ment, a hús már kész volt, már csak a tészta maradt hátra. Feltettem főni, közben pedig megterítettem.
- A francba! - kiáltottam fel mérgesen. - Nem hiszem el! - zsörtölődtem, ugyanis sikerült eltörnöm az egyik poharat, és ha ez még nem lett volna elég, ahogy felvettem az üveg darabokat megvágta a kezem. - Ez nem lehet igaz! - folytattam mérges hangon. Gyorsan megengedtem a vizet, amivel letisztítottam a vér kezemről.
- Mit csinálsz? - nevetett fel Lou.
- Meg akartalak lepni, de elég szarul sikerült! Bocsi a pohárért is! - néztem rá megbánóan.
- Ez kedves tőled, nem baj, csak a konyhát ne égesd fel! - kuncogott a szerencsétlenkedésemen.
- Nagyon vicces! - mondtam gúnyosan.
- Segítsek?
- Nem kell, inkább ülj le, ez az Én küzdelmem! - mosolyogva mutattam az asztal felé.
Gyorsan felsöprögettem a szilánkokat, mire a tészta is elkészült. Lereszeltem a sajtot, majd öntöttem mindkettőnknek kólát. Letettem az asztalra a spagettit és leültem vele szembe.
- Ez a meglepi? - kíváncsiskodott.
- Ne légy ennyire kíváncsi, mert hamar megöregszel és akkor kereshetek valaki mást! - kacsintottam rá. Válaszul kinyújtotta a nyelvét, mire széles mosoly terült szét arcomon.
- Szedjél! - mondtam.
Kiszedte a spagettit tányérjára, utána Én is, közben pedig figyeltem reakcióját.
- Ez nagyon finom lett! - mosolygott rám.
- Tényleg?
- Ühüm... - hümmögött teli szájjal.
Annyira örültem, hogy ízlett neki, tényleg finom volt, büszke is voltam magamra. Ezután csendben elfogyasztottuk az ebédet.
- Ez isteni volt! Teli ettem magam...meg se birok mozdulni! - mondta, miközben hasát simogatta.
- Pedig van még egy program ami egy kis mozgást igényel!
- Nem bírunk pihizni egy kicsit?
- Olyan vagy mint egy öreg tata! - vigyorogtam - De mivel másik városba megyünk, így lesz úgy kb: 1 órád pihenni az úton! - álltam fel lepakolva az asztalról, Lou is segített.
- Köszönöm! - nyomott egy puszit ajkaimra.
- Csak ennyi? - láttam szemeiben az értetlenséget.
- Csókolj már meg rendesen! - fakadtam ki.
Erőszakosan magához húzott derekamnál fogva, ami meglepett. Rátapadt ajkaimra, vadul neki esett nyelvemnek nyelvével, mire egy hangosabb nyögést hallattam. Egyik kezemet hajába vezettem, a másikat pedig pólója alá csúsztattam, simogatva kicsit pocakos hasát. Egyre feljebb vezettem kezem, mire halk sóhaj hagyta el száját.
- Mehetünk? - távolodtam el tőle, megszakítva szenvedélyes csókunkat.
- Ezt most muszáj volt? - mutatott le nadrágjára.
Számat beharapva figyeltem a dudort gatyájában. Legszívesebben itt helyben letepertem volna, de azt későbbre tartogattam.
- Ne nézz már ilyen perverz fejjel! Amúgy meg jó leszek így vagy vegyek fel valami mást?
- Jó leszel, nem kell kiöltözni, de indulnunk kéne már!
- Rendben, csak felszaladok pár cuccomért, addig várj a kocsiban! - rohant fel.
Én is összeszedtem a fontosabb dolgaimat majd kimentem a kocsimhoz, beültem és vártam.
- Indulhatunk! - pattant be Lou izgatottan.
Kíváncsian vártam reakcióját, amikor meglátja a helyet ahova viszem.

Louis

Nagyon izgatott voltam, be voltam sózva, alig bírtam a fenekem ülni. Éreztem, hogy ez a nap fantasztikus lesz, Harry eddig kitett magáért, ami miatt büszke voltam rá. Széles mosollyal figyeltem a kinti tájat, mikor meguntam Harry felé fordultam, tökéletes arcát kémlelve. Nem tudtam elhinni, hogy valaki, aki történetesen egy fiú, ilyen nagy hatással lesz rám. Boldogsággal töltötte el szívemet, hogy végre van valaki akinek igazán számítok, aki úgy kedvel ahogy vagyok. Egyre jobban kezdtem megkedvelni, talán már túlságosan is. Mondhatnám azt,hogy... nem azt még nem, túl korai lenne.
- Mi az? Min töröd az agyad? - kérdezte még mindig az utat figyelve.
- Semmi semmi, csak... csak annyira várom már hogy odaérjünk!
Göndörke jót nevetett. Annyira imádtam a mosolyát, felragyogott tőle a napom.
- Látom, már nem is vagy fáradt! - kuncogott.
- Hosszú még az út, egyszer úgy is lemerülök!
- Nem baj ha kapcsolok zenét? - kérdeztem, mégis csak az Ő kocsija. Megrázta fejét, mire előrehajoltam , hogy felkapcsoljam a  rádiót. Visszadőltem az ülésbe, a lassú számot hallgatva egyre jobban csukódtak le szemeim. Sikeresen bealudtam.
- Hahó, megérkeztünk! - ébresztett fel a számomra legszebb hang.
- Máris? - megdörzsöltem szemeim, majd kinyitottam. Egyből kinéztem az ablakon, hogy szemügyre vegyem a helyet. Meglepődve tekintettem körül. Egy erdős részen voltunk, ahol egy lepukkant ház állt, ha egyáltalán háznak lehetett nevezni, inkább valami bunkerféle. Annyira elvoltam a gondolataimba, hogy megijedtem mikor Harry állt az ablakom elé, és kinyitotta az ajtót. Én meg csak ültem tovább az ülésen, mint aki lefagyott.
- Jössz?
Nem szóltam semmit, csak kiléptem a kocsiból. Elég ijesztő volt a hely, sehol senki... csend volt, túlságosan is. Harry elindult, mutatva hogy kövessem. A tégla "bunkerhez" érve megláttam egy feliratot. Mosolyra húztam a számat.
- Ez most komoly? - kérdeztem nagy vigyorral Harry felé fordulva.
- Örülsz neki? - láttam szemében a megnyugvást.
- Most viccelsz? Mindig is ki akartam próbálni a paintballt!! - örvendeztem.
- De hol a pálya? - néztem ismét körül.
- Lent a pincében! Olyan mint egy katonai bázis!
- Te jó ég! Ez oltári!
- Akkor indulás! - ragadta meg a kezem, elhúzva az ajtóig, amit kulcsával kinyitott. Egy kicsi helyiségbe léptünk be, ami tényleg egy katonai bázishoz hasonlított. Nem volt olyan szörnyű, mint kívülről. Négyzet alakú terem volt, egy pult helyezkedett el balra, gondolom a recepció vagy mi. Szembe volt egy ajtó, amire a "Pálya" felirat volt írva. Jobbra egy másik helyiség nyílt, ahol a felszereléseket tartották. Bementünk, Harry kezembe nyomta a szükséges ruhákat, védőszemüveget, fegyver és a festék patronokat. Felhúztam a terepmintás overált.
- Nagyon szexi vagy! - harapta be száját - Most legszívesebben itt helyben megdöntenélek! - mondta perverz mosollyal.
Arcom ismét vörösben lángolt, már lassan kezdem megszokni, hogy ilyet vált ki belőlem minden egyes mondatával, érintésével. Harry is felöltözött.
- 10 pontig játszunk, aztán meg újra kezdjük ha így megfelel? -kérdezte.
- Persze! És mi a nyertes jutalma? - rögtön rátértem az engem legjobba érdekelt dologra.
- Aki nyer... - gondolkodott el válaszán - azt 5 napig szolgálja a vesztes! - emlegette szemöldökét.
- Rendben, add a kezed! - nyújtottam felé, kezet ráztunk.
- A szolgám leszel!! - nyalta meg alsó ajkát.  Nagyot nyeltem, nem hazudok egy kicsit berezeltem.
- Csak szeretnéd! - mondtam kicsit elbizonytalanodott hanggal.
- Mehet a menet? - kérdezte, kezébe véve a védőszemüveget és a puskát.
Bólogattam, és elindultunk a "pálya" feliratú ajtó felé. Igazból már előre éreztem, hogy végem van...

19. rész

Halihóóó! 

Imádlak benneteket, amikor nekikezdtem a blognak, soha nem gondoltam volna, hogy ennyien megszeretitek! Annyira jó olvasni a kommentjeiteket, jókat vigyorgok rajtuk és szívemet boldogsággal töltitek meg!! Nagyon, de nagyon köszönök mindent, ez még mindig felfoghatatlan számomra! :3 :') Köszönöm a +3 feliratkozót is!! :D

Ti vagytok a leges legjobb olvasóim! :D

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! :D

Jó olvasást! 

Dreamy Girl =)

Niall 

Louis elaludt, végre. Idegesen figyeltem az órám, már itt kéne lennie. Pár percre rá kopogtak. Sietve rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Liam kipirosodott arca jelent meg, egy kis aggodalommal fűszerezve. Mutattam neki, hogy jöjjön be. 

- Hol van? Jól van? 

- Alszik, a kanapén. - böktem az említett tárgy felé. 

- Mi történt? - érdeklődött.

- Tudod meséltem az ikertesójáról Lucasról - bólogatott, ezzel jelezve, hogy tudja miről van szó - újra itt járt. Én se tudok többet, mert nem mondott semmit. Egész idő alatt sírt és sokkos állapotban volt. Adtam neki nyugtatót, ezért is alszik most. 

- Te jó ég, mi a francot akar megint? Egyáltalán mit keres itt? 

- Fogalmam sincs! Viszont segíthetnél felvinni a szobájába. 

- Rendben!

Lou békésen feküdt összekuporodva az ülőgarnitúrán. Nagyon sajnáltam, annyi szenvedés éri az életben, pedig nem érdemli meg. Liam óvatosan felkapta, megindulva vele a lépcsőn felfelé. 

- Harry... ne hagyj el... - dünnyögte álmában Louis.

Barátommal egymásra néztünk meglepődve. Miért mondta ezt?? Értetlenkedtem magamban.

Felérve az emeletre előre siettem, hogy kinyissam a háló ajtaját. Lefektette az ágyra, majd betakartam. 

- Nem lesz semmi baj - suttogtam egy puszit adva arcára. Elmosolyodott álmában. Nagyot sóhajtva indultunk meg kifelé. Lementünk a nappaliba, amikor is nem bírtam tovább. Liam nyakába borultam, zokogva. 

- Nem...bírom...ezt - akadt el a hangom - belefáradtam, ebbe a folytonos idegeskedésbe. 

- Nyugodj meg Niall, egyszer ennek is vége lesz. - simogatta hátam, ami jóleső érzéssel fogott el.

- Én pedig itt vagyok veled, mindenben segítelek! - tolt el kicsit magától, hogy a szemembe nézhessen gyönyörű barna szempárjával. Nem haboztam, rátapadtam puha ajkaira. Vad csókcsatába kezdtünk, amit nem volt könnyű abbahagyni. Vágytam rá, minden érintésére felforrósodott a bőröm. Levegőért kapkodva szakadtunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte. Lehelete csiklandozta arcomat, amire elmosolyodtam.

- Szeretlek! - suttogtam halkan, de tudtam Ő hallja.

- Én is szeretlek! - puszilta meg arcomat. 

- Szerintem aludjunk, mert már hulla fáradt vagyok. - mondtam nagyot ásítozva.

- Azt látom. - nevetett fel. 

Felmentem a takarókért, párnákért amit Louis vett arra az esetre ha itt alszunk nála. Liam kihúzta a kanapét, megágyaztam majd villanyt lekapcsolva elbotorkáltam az ideiglenes ágyunk felé. 

- Basszus. - kiáltottam fel fájdalmamba a kis lábam ujjához nyúlva. 

- A jó büdös.... 

- Halkabban te kis bolond! - csitított Li.

Leültem az ágy szélére. Magamban jajgatva. Ez annyira fájt. 

- Gyere ide! - kapott el hátulról magára húzva. 

- Adjak rá puszit? - mosolygott, hallottam hangjából.

- Igen! - kuncogtam.

- Remélem megmostad és nem büdös. 

- Ezért kapsz! - elkezdtem csikizni, amit tudom hogy utál, mert nagyon csikis. 

- Nee.. kérlek.. engedj el! Visszavonok mindent!! - fuldokolt a nevetéstől.

- Oké, most az egyszer megbocsájtok neked! - leheltem csókot ajkaira.

Azonnal rákapott és durván nekem esett. Nyelveink vad táncot jártak. Liam belemarkolt fenekembe, mire belenyögtem szájába. 

- Istenem Li! - nyögtem ismét, ahogy felém tolta csípőjét, ami által merevedésünk összeért.

- Na mi az, már nem vagy álmos? 

- Ha ha ha! - mondtam gúnyosan. 

Nyakamhoz hajolva, édes csókokkal lepte el bőröm minden egyes négyzetcentiméterét. 

- Hallottad? - kérdeztem.

- Hmm? -morogta bele nyakamba.

- Állj le! Ez nem vicces! - toltam el magamtól.

- Mi az? 

- Pszt, hallgasd! - intettem le.

Csendbe füleltem, ahogy Liam is. Egy furcsa zajra lettem figyelmes. Felpattantam, szerencsére szűrődött be annyi fény a kinti lámpákból, hogy el tudtam menni a baseball ütőért. 

- Mit csinálsz? - suttogta Li.

- Védekezem! 

Odalépkedtem az ajtóhoz, Liam utánam jött. Vártunk. Kinyílt az ajtó és egy alak jelent meg, nem tudtam kivenni ki az, csak a körvonalát láttam. Felkapcsolta a villanyt, mire felkiáltottam.

- Ki vagy és mit csinálsz itt? 

A göndör srác felém fordult, szívéhez kapva. 

- Jesszus! Ti hülyék vagytok? Majdnem szívrohamot kaptam! - korholt le minket.

- Leszarom! Kérdeztem valamit! - morogtam rá.

- Semmi közöd hozzá! - vetette le kabátját, mint aki itthon érzi magát - Ti mit csináltok itt, azt szeretném tudni! 

- Louhoz jöttünk! Vigyáztunk rá! De Te ki a franc vagy? - tettem fel újra a kérdést.

- Nem kell rá vigyázni, itt vagyok neki Én! Menjetek haza, turbékoló párocska! 

- Ja az előbb is itt voltál mi?? Azt se tudod mi folyik itt! - köpködtem idegesen a szavakat.

- Ne szórakozz velem kis taknyos! Húzzatok innen! - ordibált.

- Amúgy meg - folytatta - semmi közöd hozzá, de ha már ennyire tudni akarod, Harry vagyok! - húzta gonosz vigyorra száját.

Leesett az állam, szemeim kikerekedtek. Azt hiszem sokkot kaptam. 

- Micsoda? Te vagy az aki...? Most kinyírlak! - indultam volna neki, az ütőmmel, de Liam elkapott szorosan átkarolva hátulról.

- Engedj el!! - üvöltöttem.

- Nyugi Ni!! Állj le, ezzel nem oldasz meg semmit! Kérlek... nyugodj meg! - mondtam lágy hangon fülembe.

- Úgy van, hallgass a kis barátodra, mert velem nem jó ujjat húzni! - nevetett fel gúnyosan.

- Nyugi... ne csináld! Te meg állj le! - mondta Harry felé fordulva.

- Meg se szólaltam! - emelte maga elé védekezően kezeit Harry.

Louis

Hangos ordibálásra ébredtem fel. Fejem fájt, alig bírtam felkelni az ágyból. Feltápászkodtam megindulva az ajtó felé. Egyre hangosabban hallottam a kiabált. Rögtön felismertem a srácokat és persze Harryt is. Nem mentem le, csak hallgatóztam. 

- Én nem csináltam semmit, a Te kis pattogó barátod kötözködik! - emelte fel hangját Harry.

- Engedj el Liam, had nyírjam már ki! - ezen kuncognom kellet, ahogy elképzeltem Niall kicsi testét. göndör barátom izmos, erős testével szemben. 

- Fogd le a Szöszit, mert nem érdekel, hogy Lou legjobb barátja vagy akkor is elverlek! - kezdtem megunni a szópárbajt, éreztem itt a idő beavatkozni.

- Az lesz a legjobb, ha mindannyian befejezitek! - lépkedtem le a lépcsőn. Minden szem felém nézett. 

- Lou jól vagy? - érkezett a kérdés, egyszerre.

- Minden rendben, csak hagyjátok abba! 

- Lou, mi történt? - jött felém Harry. Megállt előttem és átölelt. 

- Semmi, minden rendben van... - hazudtam, nem akartam elmondani a videót és Lucast se. Féltem, hogy valami hülyeséget fog csinálni. Szorosan magamhoz öleltem, mire puszikkal hintette be nyakam. Libabőr futott végig testemen érintésére. Megnyugodtam, hogy itt van velem, nem akartam mást csak azt, hogy szeressen. 

- Khmm... Bocs fiúk, de elmesélnétek, hogy miről maradtunk le? - értetlenkedett a Szöszi.

El is felejtettem, hogy itt vannak. Elvörösödtem, mint mindig. Kibontakoztam öleléséből és a srácok felé fordultam. Idegesen pillantottam egyik szempárból a másikba. 

- Ezt...öhm... szóval... erről akartam beszélni veled...- vakargattam a tarkóm - Harry és Én együtt vagyunk vagy valami ilyesmi. - válaszoltam, mert igazából Én se voltam vele tisztában. 

- Vagy valami ilyesmi?? - nézett rám meglepetten Harry. 

- Ti akkor most... ohh, ezt nem tudom felfogni ehhez idő kell! Mármint n érts félre, semmi bajom nincs, ha két pasi együtt van.... csak pont ezzel a seggfejjel, aki elrabolt és ki tudja miket csinált veled? - mutatott az említett személyre. 

- Kössz, ez igazán kedves volt! 

- Mert nem igaz? Te..

- Álljatok már le!!! - kiabáltam rájuk.

- Figyeljetek ide! Ma már túl fáradt vagyok ehhez, holnap.... 

- Holnap után - vágott közbe Harry. 

- Hmm? 

- Holnap után, holnapra van egy kis meglepetésem! - mosolygott rám, mire visszamosolyogtam.

- Szóval, holnap után gyertek át és mindent megbeszélünk, rendben? 

- Rendben, akkor mi el is megyünk. - indultak meg az ajtó felé.

- Nem akartok itt maradni? - Harry morcos képpel nézett rám.

- Nem, nem akarunk zavarni! - rázták meg egyszerre a fejüket. 

- Nem zavartok! De ha nem akkor nem! - mentem oda hozzájuk, átöleltem Niallt.

- Köszönök mindent, nagyon szeretlek és kérlek ne mondj semmit Harrynek, oké? - suttogtam halkan fülébe. Bólogatott. Nyomtam egy nagy puszit arcára. Liamet is átöleltem.

- Köszönöm, és vigyázz Niallara! - szintén adtam arcára egy puszit.

- Akkor Sziasztok! - köszöntek el.

- Harry!! - fordultam felé.

- Sziasztok! - mondta flegmán.

Megforgattam szemeim. Kikísértem Őket, ismét megköszönve mindent. 

- Szörnyű vagy ugye tudod? Mint egy durcás óvodás! - korholtam le.

- Leszarom! Menjünk aludni! - indult fel a lépcsőn.

Nagyot sóhajtva utána slattyogtam. Nem volt kedvem lezuhanyozni, így levetettem a ruhámat átöltözve boxeralsóba és pólóba. Harry is így tett. Befeküdtünk az ágyba, majd ránéztem. Láttam a sértettségét, ami mosolyt csalt arcomra. Annyira aranyos volt, mikor duzzogott. Fölhajoltam, belenéztem gyönyörű zölden csillogó szemébe, ami rögtön rabul ejtett. Közeledtem arcához, de pár centire megálltam előtte. Tudtam nem sokéig bírja. Igazam is lett. Nyakamra helyezte kezét és magához húzott. Belevigyorogtam szájába, mire Ő is. Vadul, szenvedélyesen csókolóztunk. Kezeimmel pólója alá nyúltam, simogatva  izmos hasát. Az Övé is elindult hátamon, mígnem fenekemen állapodott meg. Belemarkolt. Felnyögtem és éreztem, hogy felizgultam. 

- Állj... le.. - dadogtam levegőért kapkodva - most ne! 

Felmordult, elengedve engem. Lefeküdtem az Én felemre és próbáltam elterelni gondoltaimat. Eszembe jutott amit lent a nappaliban mondott.

- Mit csinálunk holnap? - kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod! De most aludjunk, mert kell az energia holnapra! - vigyorgott perverzen.

Elvörösödve húztam magamra a takarót. Harry lehúzta és ráfeküdt mellkasomra. Így aludtam el, izgatottan várva a holnapi napot.

18. rész

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt! :D  Kicsit rövid lett, de ez azt jelenti, hogy hamarosan jön a következő! :D

Nézzétek el a hibákat ugyanis 1:57 van/volt! :D Te jó ég! :D 

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat és a több, mint 6000 oldalmegjelenítést! :D Wáóó! :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl =)

Louis

- Louis, ébresztő! - suttogta édes hangjával fülembe. Libabőrös lettem, ahogy meleg lehelete bőrömet csiklandozta. Nem akartam felkelni, így tettetve alvásomat tovább feküdtem izmos mellkasán. 

- Kelj fel, Lou! - duruzsolta.

Nem mozdultam, elég nehéz volt, mert már alig bírtam ki, hogy el ne nevessem magam.

- Tudom, hogy ébren vagy...- kuncogott.

- Rendben, Te akartad! 

Hatalmas kezét ráhelyezte combomra, felfelé haladva vészesen közeledve érzékeny pontom felé. Hihetetlen, hogy ennyivel máris az őrületbe kergetett és a nadrágom kezdett szűkössé válni. Elkaptam csuklóját. 

- Fent vagyok! - mosolyodtam el, felnézve szemeibe. 

- Nocsak, felébredtél? - húzta fel szemöldökét, arcán hatalmas mosollyal, amely felfedte két kis gödröcskéit arcán. Elnevettem magam. 

- Menjünk fel az ágyba, késő van már! - mondta puszit nyomva arcomra.

Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, utána felpattantam Harryről. Megálltam előtte, vártam, hogy Ő is felkeljen.

- Menj csak előre, Én még...- nézett idegesen körbe - iszom egy pohár vizet.. - hebegte. 

Nem értettem mi baja van, de túl fáradt voltam ehhez. Felmentem a lépcsőn, letussoltam, fogat mostam ezt követően pedig bementem a hálóba a pizsamámért. Felkaptam és belebújtam meleg ágyikómba. Megnéztem a telefonom, Niall legalább 6x hívott, ráadásul még 5 üzenetet is hagyott.  Fogalmam sincs, hogyan fogom ezt előadni neki, de most még nem álltam készen rá. Mégis úgy éreztem egy sms-t azért megérdemel. 

Bocsi, hogy nem válaszoltam. Minden rendben van, ne aggódj! Majd mindent megbeszélünk, csak ne most! 

Sajnálom...

Lou

- Megdobnál egy alsógatyával? - kaptam fel tekintetem a hang irányába. Szemeim kikerekedtek, arcom ismét vöröses színben pompázott, ugyanis pucéran állt az ágyam előtt. Én hülye, úgy viselkedem, mint egy tinilány, aki még sose látott meztelen pasit. 

- Így is aludhatok, engem nem zavar! - kacsintott rám kacér vigyorral az arcán.

Megforgattam szemeim, közben éreztem, ahogy arcom lángol. Kimásztam az ágyból, kivettem szekrényemből egy alsót és kezébe nyomtam tekintetét kerülve. 

- Miért nem mersz rám nézni? Hiszen már mindet láttál! 

Nem törődve mondatával gyorsan behuppantam a puha ágyba fejemre húzva a takarót. Annyira idiótának éreztem magam. Vártam, hogy megérezzem karjait, ahogy magához húz, de semmi. Kilestem a takaró alól, az ágy szélén ült, valami nem stimmelt vele. 

- Mi a baj Harry? - érdeklődtem óvatosan.

- Semmi! -  válaszolta ingerülten.

- Látom, hogy valami van, mondd e... 

- Mondom, hogy semmi! - bökte ki mérgesen.

Ezen már meglepődni se tudtam, ha nem hát nem, elegem volt már a hangulat ingadozásaiból. Segíteni szerettem volna, de nem fogok könyörögni, azt elfelejtheti. Durcásan megfordultam és befeküdtem a puha, meleg paplanba. 

Éreztem ahogy besüpped mögöttem az ágy. Megpuszilta arcom, odabújva hozzám. 

- Sajnálom... csak... csak ideges vagyok Zayn miatt. Nem veszi fel a telefont, az üzeneteimre se válaszol...- közölte szomorúan.

- Kikötözött aztán meg ott hagyott, ezek után még érdeklődsz iránta és félted? - kicsit megemeltem hangom, mert felháborított.

- Ő csak védeni akart, másrészt meg nem önszántából hagyott magamra! Nem tenne ilyet velem! Valami baj történt vele... - csuklott el a hangja, amitől szívem összeszorult. 

- Nem lesz semmi baja... csak.. csak biztos... - hiába próbáltam kitalálni valami megnyugtatót, egyszerűen nem ment.

- Aludjunk inkább! - mondta komoran.

Nem akartam tovább faggatni. Elnyúltam az éjjeli szekrényen lévő lámpáig és lekapcsoltam. Harry szorosan hozzám simult hátulról, amitől melegség öntötte el szívemet. Kezével padig hasam simogatta. 

- Jó éjt! - puszilt bele nyakamba.

- Jó éjt Neked is! - suttogtam magam elé.

Mivel elég fáradt voltam, gyorsan elnyomott az álom...

Hajnali kettő körül - az órám annyit mutatott - felébredtem, megfordultam, de Harry nem volt mellettem. Biztos kiment a mosdóba - gondoltam - vártam egy kicsit, azonban a fáradtság erősebb volt így visszaaludtam.

Az ébresztőm hangjára ébredtem fel. Kinyomtam. Boldogan fordultam meg, mire ledöbbentem, ugyanis üres volt az ágy. Kikászálódtam, lecsoszogtam a konyhába ahol síri csend volt. Vajon hol lehet? Végig jártam a lakást, nem volt sehol. Csüggedten indultam meg a fürdőbe. Elkészülődtem. Kezembe fogva laptopom mentem le a nappaliba. Beizzítottam, miközben reggelit készítettem. Szerencsémre még pár tojás volt a hűtőben. Be kell vásárolnom, mert éhen fogok halni. Rántottát csináltam, tányérra helyeztem majd a laptophoz ülve elfogyasztottam. 

Megcsörrent a telefonom, kivettem zsebemből, a "rejtett szám" felirat villogott képernyőjén.

- Hello! - szóltam bele. Semmi választ nem kaptam, valaki mégis ott volt, mert hallottam szuszogását.

- Hello! Ki az? - szóltam bele ismét.

- Ohh , de rég hallottalak! Látom azért jól el vagy, de hogy pont azzal a kis buzival... nagyot csalódtam benned Louis! 

- Kivel beszélek? - remegett meg hangom.

- Nem fontos, úgy is nem sokára találkozunk! - röhögött gonoszan - Csak várd ki a végét! De addig is nézd meg az email-ed, küldtem egy kis meglepetést a régi szép idők emlékére! - tette le a telefont. 

Remegő ujjakkal nyitottam meg email fiókomat. Egy videó volt az, megnyitottam. 

Harry volt benne, de akkor még nagyon fiatal volt, szinte fel se lehetett ismerni. Sokkal göndörebb volt a haja és szemüveget is viselt. Tovább néztem... Ledöbbentem, ugyanis felismertem az elhagyatott gyárat, ekkor már tudtam, hogy felvették azt amikor kényszerítették Őt arra... Leállítottam a videót. A hányinger kerülgetett, gyomrom összeszorult. Kiszaladtam a kis wc-be, kiadtam magamból mindent. Szédültem, remegtem, ahogy felidéztem azt a napot. Könnyeim patakokba kezdet el folyni. Istenem, hiszen ez Lucas volt! Mi a francot akar Tőlem? Mit vétettem ellene? Gondoltaimból a csengő hangja szakított ki.

- Louis itt vagy?? - kiabált Niall.

- Nyisd ki, kérlek! Aggódom érted! 

Nem akartam látni, mégis úgy éreztem, hogy szükségem van rá, mert különben összeroppanok. Elindultam az ajtó felé, remegtem egész testemben. Kinyitottam, Niall döbbent arccal nézett végig rajtam. Karjaiba siettem, szorosan magamhoz ölelve Őt. Zokogtam, eláztatva pólóját. 

- Louis, mi a baj? - átölelt, nyugtatóan simogatva hátamat.

- Itt... itt van... - makogtam, levegőért kapkodva. 

- Ki? Hol? Harry az? Kinyírom azt a ...

- Lu... Lucas! - böktem ki végre.

- Micsoda?- tolt el magától, hogy szemeibe nézhessen. 

- Hogyan? Hol? Mit csinált? -kérdezte döbbenten. Láttam arcán a félelmet. 

Nem bírtam válaszolni, ki voltam. Csodálom, hogy ennyit el tudtam mondani. 

- Jól van, nem lesz semmi baj! Gyere bemegyünk, rendben? - segített be a nappaliba. Leültetett a kanapéra. Fogalmam sincs mit csinált körülöttem, csak a videó és Lucas szavai jártak a fejemben. 

- Hoztam egy kis vizet, idd meg! - adta kezembe a poharat. Félig kilötyköltem a remegő kezem miatt. 

- Nyugodj meg, itt vagyok és Liam is nemsokára jön! Nem hagyunk egyedül! - guggolt le elém, combomat simogatva. 

- H... Harry? Harry... hol van? - dadogtam.

- Harry? - értetlenkedett Niall - Nem lesz semmi baj, oké? - kelt fel és eltűnt szemem elől.

- Ezt vedd be, ettől megnyugszol! - adta kezembe a kis tablettát. Nagy nehezen bevettem. Kis idő múlva éreztem, hogy megnyugszom. Niall elfektetett a kanapén, szemeim lecsuktam és elmerültem az álmok világába.

17. rész

Sziasztok!

Megérkeztem a következő résszel! Nagyon de nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam!! :/ 

Hálás vagyok a kommentekért és a dicsérő szavakért!! :D Most se felejtsetek el kommenteket hagyni, mert imádom olvasni Őket! :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

-Soha nem foglak elengedni...-suttogta számba szavait.

Meglepődtem kijelentésén, hiszen alig ismerjük egymást, mégis jól esett. Nem szólaltam meg, csak lágy csókot nyomtam puha, édes ajkaira.  Tudtam nem ez a legjobb pillanat, de tudni akartam mi történt még Harryvel. Nehéz volt neki is és nekem is mégis meg kellett beszélnünk. 

- Szeretném tudni, hogy mi történt azután... - néztem félve könny áztatta szemeibe. Nem felelt.

- De ha nem akarod... - nem tudtam folytatni, mert félbeszakított.

- Folytatom... - mondta komoran.

Megfogta kezeimet és behúzott a szobámba, leültünk egymással szembe az ágyra. Harry nagyot sóhajtott és belekezdett mondandójába.

- Miután ez megtörtént, azt mondta: " Remélem ízlett a drágalátos focistád!" majd még hozzátette, hogy ha valakinek el merem mondani nagyon megbánom. Nem mertem velük kötekedni. Felkeltem nagy nehezen, mikor körülnéztem akkor láttam meg, hogy egy elhagyatott gyárban voltam. Elindultam hazafelé, bementem a házba, szerencsére szüleim nem voltak otthon, mert üzleti útra mentek. Ők tudták, hogy meleg vagyok, nem tagadtak ki, de máshogy viselkedtek velem miután elmondtam nekik. Úgy döntöttem lelépek, ezért pár holmim bepakoltam egy kisebb táskába. Az utcán éltem jó pár hónapig. Hajléktalanokkal voltam, befogadtak, amiben csak tudtak segítettek. Egyik este Zayn jött oda hozzám, az egyik parkban voltam. Rám terítette kabátját, majd elment. Párszor megismételte ezt, plusz még ennivalót is hozott nekem. Beszélgettünk, egyre jobban kötődtem hozzá, mígnem megkérdezte nem e akarok vele lakni, mivel mindig is szeretett volna egy kis öcsit. Boldogan belementem. Az erdőben lévő házába vitt, suliba nem jártam, emberekkel is alig találkoztam, csak Zayn haverjaival. A végére olyanná váltam, mint Ő, minden üzletébe engem is bevett. Drogokat árultam, fegyverekkel kereskedtem és elintéztem az ügyfeleket, ha nem akartak fizetni...- itt megcsuklott hangja.

- Öltél is? - hebegtem. Pár percig csend lett, vártam válaszát. Figyeltem arcát, amiről semmit nem tudtam leolvasni.

- Nem, de... ott voltam, amikor Zayn... elintézett egy-két ügyfelet. - nagyot sóhajtott becsukva szemeit. 

- Elég szörnyű dolgokat csináltam Én is, de soha nem öltem meg senkit...- remegett hangja.

Oda akartam bújni hozzá, szorosan átölelni, hogy érezze nincs egyedül, mégse tudtam megtenni. Féltem tőle, pedig tudtam, hogy nem lenne képes bántani engem. Gondolkodásomból mély hangja szakított félbe.

- Sok mindent elkövettünk, ebből szereztünk pénz, meg Zayn tetováló szalonjából. Mondtam neki, hogy Én is szerzek valami munkát, de nem érdekelte. Tudtam jól, vigyázni akart rám, mindig maga mellett akart tudni. Legbelül éreztem, hogy többet érez irántam, mint barátságot, ezt párszor ki is mutatta. 

Egy hosszabb csend után ismét folytatta. Lehet várta válaszom vagy valami, de nem tudtam megszólalni. 

- Aztán megláttalak a pályán, amikor egyik nap egyedül fociztál. Akkor el akartalak kapni, mégis legbelül valami azt súgta, hogy várjak, így hát vártam. Kieszeltem a tervem, Zaynt is beavattam... a többit meg már tudod.- fejezte be mondandóját. Rám nézett, megremegtem tekintetére. Kétes érzelmek kavarogtak bennem. Hosszabb csend után megszólalt.

- Gondolom nem tartod a kapcsolatot Lucassal, mondjuk ezt megértem, de a szüleid hol vannak, mert mindig a kis Szöszivel láttalak!

Még mindig Harry múltján gondolkodtam, nem bírtam kiverni fejemből amiket mondott. 

- Louis, hahó? Kérdeztem valamit! - lengette kezét arcom előtt.

- Bocsi...- vakargattam meg nyakamat.- Szóval, nem tarom vele a kapcsolatot már középiskolás korom óta. Ugyanis nagy nehezen akkor váltak el szüleim, mivel Apám folyamatosan bántalmazta Édesanyámat és Engem is. Lucas volt a szent, de ez ellen nem tehettünk semmit. Tesóm mindig belekevert minden rosszba, otthon pedig úgy adta elő, hogy Én voltam a hibás. Édesanyám tudta, hogy nem így volt. - nagy levegőt vettem, erősnek kell maradnom, nem sírhatom magam el ismét.- Mikor elváltak Lucas, apámmal ment és másik suliba íratta be, szerencsémre. Ez nem volt neki elég, ugyanis bármikor összefutottam vele, mindig megalázott. Kb: 1-2 évre rá Édesanyám megismert egy férfit. nagyon rendes volt. Szerette Őt, annyira jó volt látni, hogy Anyukám ismét boldog volt.- elmosolyodtam, ahogy felidéztem gyönyörű mosolyát.

- És Ők hol vannak? - kérdezte kíváncsian.

- Meghaltak... kb 3 éve, autóbalesetben... Én is ott voltam... - elcsukott hangom, mélyeket lélegeztem. 

- Istenem, Lou, annyira sajnálom! - ölelt magához szorosan. Nyakába temettem arcom és beszívtam bőre illatát. Sose éreztem még ilyet, mindig eltoltam magamtól mindenkit, kivéve Niallt, de Ő a testvéremnek számított. 

- Megölöm! - mormogta halkan Harry. Hirtelen eltoltam magamtól és meglepetten néztem szemébe, reméltem rosszul hallottam.

- Mit mondtál? 

- Azt mondtam, hogy megölöm, hogy tehetett veled ilyet, a saját testvérével! Egy beteg állat! - dühöngött.

- Hol van? Megkeresem és végzek vele! - kezeit ökölbe szorította. Arca vörös lett, szemeiben tisztán látszott a harag. 

- Harry, nyugodj meg! Ezzel nem oldasz meg semmit! 

- Azt kérdeztem, hogy hol van? - meredt rám dühösen. Megrémisztett.

- Nem... nem tudom..., a balesetem óta nem hallottam róla... - hebegtem ijedten.

- Most el kell mennem!!! - ugrott fel az ágyról, ott hagyva engem.

- Várj! Hová mész? - ugrottam fel Én is, követtem Őt a lépcsőn lefelé.

- Semmi közöd hozzá! - ordított.

- Kérlek...kérlek, nem menj el.... kérlek... azt mondtad, sose fogsz elengedni...- suttogtam magam elé könnyeimmel küszködve.

Megállt, egy ideig csak állt, nem mozdult. Megfordult, meglátva könnyes szemeimet minden harag elszállt szeméből.

- Maradj itt velem...nem akarok egyedül lenni...

- Sajnálom Lou! - karolt át, szorosan magához húzott. Erre volt szükségem, hogy valaki szeressen. Mindig is erre vágytam.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezte mosolyogva.

- Nekem mindegy, bármi jó lesz, csak veled lehessek! - nyomtam egy puszit ajkaira. Gyomrom hirtelen felmordult, mire elnevettem magam.

- Megvan a program, úgy hallom. - húzta fel szemöldökét, miközben megpuszilta arcom.

- Mit szeretnél enni? - kérdeztem boldogan.

- Bármi jöhet, minden evő vagyok! 

Elsétáltam a hűtőig, de semmi nem volt benne. El kell mennem bevásárolni különben éhen fogok halni.

- Nincs semmit itthon, elmehetnénk venni valamit. - néztem Harryre.

- Vagy rendeljünk? - mutatott telefonjára. - Majd holnap bevásárolunk, rendben? 

- Oké! - mosolyogva felé léptem és átöletem. 

Magához húzott, miközben megrendelte a pizzát. 

- Remélem gyorsan ideérnek, mert nem bírom sokáig.- fúrtam bele arcom mellkasába. 

Harry felnevetett, hirtelen felkapott, lábaimmal átöleltem derekát, kezeimet nyaka köré vezettem. Lágyan megcsókoltam, míg a kanapéhoz nem értünk. Lerakott és ölembe mászott. Elkezdte nyakam csókolgatni, néha felszisszentem mert még érzékeny volt a bőröm előző tettei miatt. Mozgott felettem, ami halk sóhajokat váltott ki belőlem, az őrületbe akar kergetni, megint.

- Várj... ne...- sóhajtottam.

- Hmm? miért? - nézett rám, értetlen fejjel.

- Mert mára elég volt! Már kétszer...szóval na... - hebegtem. Tiszta kínos, hogy nem tudok erről beszélni...

- Imádom, amikor ilyen zavarban vagy! Az a baj Lou, hogy ha velem akarsz lenni, ezt meg kell szoknod. Ugyanis nagyon kanos vagyok, egy nap többször is! - vigyorgott kajánul. 

Leesett az állam. Ezt nem fogom bírni. 

- Hahaha, nagyon vicces, majd megtanulod kordában tartani magad! - haraptam meg orrát óvatosan.

Megszólalt a csengő, szerencsémre. 

- Majd Én megyek! - szállt le rólam Harry.

Kimentem a konyhába, két pohárral és Kólával tértem vissza a nappaliba. Életembe nem voltam még ilyen éhes. Leültünk egymás mellé, elkezdtünk falatozni. Kicsit később jól lakottam dőltünk hátra a kanapén, rádőltem Harry mellkasára, Ő pedig átkarolt. Egyenletes szívverését hallgatva nyomott el az álom...

Új blog!

Sziasztok! 

Egy One shot blogot hoztam létra, amire felkerült az első történetem! :D (Ez is Larrys!)

A fejléc alatt megtaláljátok, One Shots néven, de ide is belinkelem:

http://oneshots-larrystylinson.blogspot.hu/

Ebbe a történetbe nem tudom mikor jön az új rész, ma igyekszem befejezni, de nem ígérek semmit! 

Köszönöm megértéseteket! 

Dreamy Girl :D

16. rész

Sziasztok! 

Meg is hoztam az új részt! Annyit szeretnék mondani róla, hogy részben egy film (amit soha nem fogok elfelejteni) ihlette meg ezt a rész, nem teljesen így történt, változtattam rajta sok mindent! 

Köszönök mindent nektek, annyira szeretem olvasni a hozzászólásaitokat! :) Mindig boldogsággal tölt el, amikor olvasom Őket! :3 Köszönöm a +1 feliratkozót is! :3 

Jó olvasást! 

Dreamy Girl 

Harry

Nem akartam elhinni amit mondott. Bár volt benne valami, ugyanis teljesen máshogy viselkedett Louis, mint az ikertesója. Máskülönben meg miért hazudna, mi értelme lenne? 

- Szerintem nem ártana megbeszélnünk a dolgokat és tiszta vizet önteni a pohárba. - mondtam, mert már nagyon örültem volna ha minden kiderül.

- Nem ártana, főleg miután elraboltál aztán meg... szóval... na... - vakargatta idegesen tarkóját - elég közeli kapcsolatba kerültünk - dadogta fülig vörösödve.  Ezt nagyon bírtam benne, olyan kis ártatlan. Huncut vigyort dobtam felé, amitől ha egyáltalán lehetséges még jobban elpirult. 

- Először öltözzünk fel! - mondta próbálva nem végignézni rajtam, ugyanis meztelen voltam. 

- Mi az? Nem teszik? - kihúztam magam és rákacsintottam.

- Jaaj már! Neked mindig ezen jár az eszedbe? Fejezd már be! - mosolyogta el magát a mondandója végéhez érve.

- Jó lenne, ha kimennél, míg felöltözöm.

Nagyot sóhajtozva kimentem és egyenesen a nappali felé vettem az irányt, ugyanis ott hagytam a ruhát amit Louis adott nekem. Felöltöztem, mikor az ablak felé nézve egy alakot láttam meg. Kisiettem, de senki nem volt ott. Bármerre néztem üres volt az utca. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért felvettem egy cipőt majd körülsétáltam a ház körül, aztán pedig az utcán is körül néztem. Sehol senki. Visszabaktattam a házba. 

- Hol voltál? - ugrottam meg hangjára. Nem számítottam rá.

- Csak... csak friss levegőt szívtam.- hazudtam neki, nem akartam megijeszteni, főleg hogy nem is tudom ki volt az és mit akart.

- Akkor? - mutatott a kanapé felé. 

Leült, Én pedig vele szemben helyezkedtem el a kis asztalon. Nehéz volt erről beszélnem, senki nem tudta mit történt, kivéve Zaynt, de neki is csak most nemrég mondtam el. 

- Ha nem akarod akkor nem muszáj, majd...

- Elmondom - vágtam szavába.

Annyira fura volt, hogy valakinek kiönthetem a szívem, persze Zayn mindig velem volt, de előtte nem mertem megtörni, keménynek és erősnek mutattam magam ha vele voltam. Louis más volt, éreztem hogy neki bármit elmondhatok, meg fogja érteni. 

- Szóval... A szüleimmel Holmes Chapel-ben éltünk, de ide kellett költöznünk, mert kaptak egy jó munkalehetőséget. Középiskola második évétől kezdtem itt a sulit, elég nehéz volt egy már összeszokott osztályba beilleszkedni. Alapból nem voltam egy barátkozós típus, jobban szerettem otthon lenni tanulni, olvasni és rajzolni. Semmi más nem érdekelt. Már az első héten sikeresen megismerkedtem a suli rossz fiújával aki mindenki felett állt, nem tudtam a nevét, mert mindig a becenevén szólították. Azt hiszem valami Cas vagy mi volt. Folyton belém kötött, pedig nem csináltam semmit. Nekem jött, fellökött, ellopta a ruháimat mikor edzés után tussoltam és ahogy csak tudott megalázott. Mivel nem voltak barátaim, nem  is ismerkedtem, ezért csak elmentek mellettem rám se nézve. Egyik hétvégén kimentem a parkba, mindig odamentem rajzolni, de aznap foci meccs volt. Beültem a leghátsó sorba és rajzoltam. Ekkor megláttam Őt a focipályán. Teljesen másmilyen volt, a mosolya, a szemei csillogtak, olyan barátságosnak tűnt, nem akartam elhinni hogy ez Cas.
- Mert... az.. Én voltam - mosolygott Louis, láttam hogy visszaemlékszik arra a napra.
- Most már tudom! - néztem kék szemeibe egy halvány mosollyal számon. - Észre se vettem, hogy mit rajzolok, csak akkor láttam meg amikor végeztem vele. Te voltál rajta, ahogy belerúgsz a labdába. Igazából ezt a rajzot adtam neked, akkor amikor... tudod... -hajtottam le a fejem, visszaemlékezve Zayn tettére- mindegy...
- Sajnos nem találtam meg, szerintem kiesett vagy nem tudom... - gondolkodott el Louis.
- Sajnálom, pedig gondoltam hogy így emlékezni fogsz rám, de mindegy is mivel nem Te voltál az aki elkövette ellenem ezt az egészet. Tehát elraktam a rajzot és mindig magammal vittem. Egyik nap a suliban megint fellökött Cas és..
- Lucas, az igazi neve Lucas - mondta Louis. Bólintottam.
-...kiejtettem a kezeimből mindent a rajz pedig egyenesen elé esett. Felvette és amikor meglátta, kikerekedtek szemei, majd fejemhez vágta mindenki előtt hogy egy buzi vagyok és belé szerettem.  Szó nélkül kikaptam kezéből és elfutottam. Nem mentem iskolába pár napig, szüleim észre se vették, mert folyton dolgoztak. Egyik nap viszont kimentem friss levegőt szívni, sétáltam egyet a parknál, már kezdett besötétedni. Igyekeztem haza, amikor sikerült belebotlanom Lucasba és bandájába. Mint már kiderült, nem véletlenül ugyanis tudták hogy arra leszek. Elkaptak, szememet és számat bekötözték. Betuszkoltak egy autóba majd elvittek egy helyre... - nagyot nyeltem, nem akartam erről beszélni, de tudnia kellett! Felrémlett újra minden és szemeimbe könnyek szöktek.
- Nem kell elmondanod ha nem akarok, de én csak segíteni szeretnék neked- fogta meg kezeimet és megsimogatta. Felnéztem rá láttam, hogy szemei könnybe lábadtak. Bólintottam majd minden erőmet összeszedve folytattam.
- Összevertek,  megvagdostak és utána...letérdeltettek, levették a tapaszt számról majd a szememről a kötést, nem láttam sok mindent mert sötét volt, de egy fiú állt előttem, akinek szintén be volt kötözve a szája. Arra kényszerítettek, hogy leszopjam. Muszáj volt megtennem, mert azzal fenyegettek hogy megölik a fiút, ha nem teszem meg. Hát megtettem... - folytattam volna tovább, de Louis felugrott szája elé téve kezét és felszaladt a lépcsőn. Amikor észbe kaptam utána szaladtam. Bezárkózott a fürdőbe.
- Louis, mi a baj?? Engedj be, erről te nem tehetsz, hallod? - dörömböltem az ajtón.
- Kérlek, nyisd ki az ajtót... - hallottam bentről kétségbeesett sírását.
- Louis... könyörgöm.. - suttogtam halkan, mire kattant a zár és Louis könnyektől áztatott arcával találtam szembe magam.
- Én voltam az Harry.... én voltam az a fiú! - potyogtak könnyei, olyan rossz volt így látni Őt. - Sajnálom... Én... annyira sajnálom... - zokogott Louis.
- Nem a  Te hibád! Értsd meg, erről Te nem tehetsz!! - öleltem szorosan magamhoz, mígnem az Én könnyeim is folyni kezdtek.
- Sajnálom... nagyon...- suttogta fülembe szipogva. Még jobban magamhoz öleltem, jólesően simogatta hátam, ami megnyugtatott.
- Én is sajnálok mindent, amit veled tettem! - könnyeim újra potyogni kezdtek. Eltoltam egy kicsit magamtól, gyönyörű szép szemeibe néztem és lágyan megcsókoltam.
- Soha nem foglak elengedni... - suttogtam szájába.
A gondolataim pedig csak egy dolgon jártak, a bosszún...

15. rész

Hello Mindenkinek!

Megérkezett a kövi rész! :) 

Köszönöm a kommenteket, díjakat, tetszikeket, oldalmegjelenítést és a +1 feliratkozót! :D

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Louis 

Harry még mindig rajtam feküdt, nem szóltunk egy szót sem. Csendben hallgattam lassuló légzését és szívdobogását. Halkan szuszogott a fülembe, miközben meleg leheletével csiklandozta bőrömet. Libabőrös lettem ettől az érzéstől. Agyam kezdett kitisztulni mindenféléket összehordva fejemben. Ekkor esett le hogy mit is műveltem. Lefeküdtem egy fiúval és...és.. a legnagyobb probléma hogy még élveztem is. Nem, nem és nem. 

- Sajnálom...Én ezt nem akartam... Zayn.. - Harry szomorú hangja ébresztett fel a gondolkodásból. Ránéztem arcára, láttam a megbánást szemeiben. Nem szóltam semmit, csak vártam. Lehajolt hasamhoz és egy jóleső csókot hintett bőrömre. Bizsergés járta át a testemet újra. Ekkor megértettem, hogy a mire gondolt. Óvatosan végig simította ujjait már begyógyuló félben lévő sebemen.

- Még mindig fáj? - kérdezte újabb csókot lehelve rá majd kérdőn nézett fel rám.

- Néha igen, de van amikor el is felejtem hogy ott van. 

- Az Én hibám, ha figyelek Zaynra ez nem történ volna meg. - mondta, közeledve arcom felé, majd dús ajkaival enyémre tapadt. Lágyan csókolt, ami jóleső érzéssel töltött el. Pár centire, de elvált ajkaimtól a levegőhiány miatt. 

- Harry... ööö - próbáltam kinyögni szavaimat - leszállnál rólam? - láttam meglepett arcát ezért folytattam. 

- Azért... szóval, hogy...lezuhanyoznék... meg a padló szétnyomja a hátam. - elég gáz volt, összevissza hebegtem.

Felkelt rólam, nem bírtam ki hogy ne nézzek végig mezítelen testén. Láttam Ő is végigmért, egy huncut mosollyal, amitől még jobban lángolt az arcom. Szerintem még a tégla vörösségét is túlszárnyaltam. Amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem, ruháimat magam elé tartva indultam meg, ami nem volt egyszerű, mert iszonyatosan fájt a fenekem, de nem érdekelt, a lényeg az volt hogy minél hamarabb a fürdőben lehessek. Beálltam a tükör elé, a nyakam teli volt vörös foltokkal, egyik durvább volt mint a másik. Hozzáérve felszisszentem és bizseregni kezdtem ahogy eszembe jutottak Harry dús ajkai, nyögései. Megráztam fejem,  elűzve ezeket a gondolatokat. Beálltam a zuhany alá és langyos majd hideg vizet engedtem magamra. Éreztem testemet felfrissülni és lehűlni. Agyam viszont folyamatosan kattogott. Nem kellett volna ezt megtennem, mármint tovább engednem. Le kellett volna állítanom... Hibát követtem el... Előre dőlve egyik kezemet a csempének támasztottam, a fejemet pedig a hideg zuhany alá helyeztem. Élveztem ahogy a víz végigfolyik fejemen, kitisztítva ezzel gondoltaimat, ami nem sokáig tartott, mert  két erős kezet éreztem meg derekamnál. Magához húzott szorosan a hátamnak simult mezítelen felsőteste.
- Mit... mit csinálsz? - hebegtem.
Levezette fenekemre kezét és jó erősen megmarkolta. Halk sóhaj hagyta el a számat.
- Imádom a formás segged! - suttogta mély, rekedtes hangjával fülembe. Megborzongtam kijelentésére, újra átfutottak agyamon a pár perccel ezelőtti események. Erőt vettem magamon. Mégegyszer nem engedhetem ezt meg!
- Hagyd abba és menj ki! Szeretnék zuhanyozni, egyedül! - mondtam mérgesen.
- Megint bedurvulsz? hmm?? - harapott bele fülcimpámba és egy kicsit meghúzta.
Megfogtam kezeit és egy erőteljes mozdulattal lerántottam magamról. Majd szembe fordultam vele.
- Hiba volt amit csináltunk és undorító!! - ordítottam kikelve magamból.
- Ja és nem élveztem, szörnyű volt!! - kiabáltam. Tudtam jól, hogy minden szavam hazugság, de így hátha leszáll rólam.
Csend volt, Harry nem szólalt meg csak a szemeimbe nézett, láttam hogy forr a dühtől ami megijesztett. Lehet nem volt jó ötlet ilyeneket a fejéhez vágni, de már nem szívhatom vissza. Nyeltem egy nagyon és hátrébb léptem. Tudtam innen nincs menekvés.
- Nem élvezted? Undorító volt? Ezt most komoly?? - szorította ökölbe kezeit és fújtatott.
- Na most mi van?? Hol van az a fene nagy szád?
Nem mertem megszólalni, mert attól tartottam még nagyobb bajban leszek ha most kinyitom a számat. Becsukta szemeit, amikor ismét kinyitotta megváltozott arcvonás és nyugodtabbá vált.
- Szerintem a legjobb ötlet, ha újra megpróbáljuk, hátha most élvezni fogod! - vigyorgott rám kajánul.
- Ne, Harry...Nagyon fáj...- mellkasára téve kezeim, toltam el magamtól.
- Fájdalom nélkül is meg lehet oldani. - levette kezeimet mellkasáról, magához húzott és megcsókolt. Vadul nekiesett ajkaimnak, belenyögtem csókjába. Éreztem merevedő férfiasságát amint az enyémhez ér. Végem van, pulzusom az egekbe szökött és ziháltam. Elhajolt ajkamtól és áttért a fülemhez.
- És nem árt ha gyakorolsz, mert még van mit... - suttogta rekedtes hangjával, amitől kirázott a hideg. Sose gondoltam volna hogy egy férfi fog ilyet kiváltani belőlem. Akár mennyire is tiltakozni akartam, tudtam hogy nem fog menni, Harry teljesen elvette az eszemet. Csókolgatta nyakamat, míg Én meg se mozdultam, hagytam hogy azt csináljon velem amit csak akar. Neki nem volt ez elég, mert megragadta csuklómat és duzzadt férfiasságára vezette kezemet.
- Rajta, szórakoztass! - harapott bele fülcimpámba. Bátran rámarkoltam merevedésére, mire belenyögött a nyakamba. Fel- le mozgattam kezeim először lassan majd gyorsan aztán ismét lassabban. Harry egyre hangosabb nyögésekkel nyugtázta hogy jól csinálom. Vállamra hajtotta a fejét nagyokat sóhajtva. Már a hangjától el tudtam volna élvezni és ezt mind én váltottam ki belőle.
- Gyorsabban... - zihálta fülembe. Kicsit erősebben rámarkoltam és gyorsítottam a tempón. Megtaláltam harapásom helyét a nyakán, újra rákaptam és szívni kezdtem. Fájdalmasan felnyögött és pár perc múlva éreztem ahogy megremeg a teste majd hatalmasat nyögve elélvezett.
- Ez.. fantasztikus... volt! - lihegte levegőért kapkodva.
- Most te jössz! - megfordított, testét nekem nyomta, kezeivel pedig mellkasomat simogatta.
- Szóval, nem élvezted! - suttogta fülembe. Kezei lefelé vándoroltak, szívem majd kiesett a helyéről úgy vert. Megmarkolta férfiasságom, ami már szinte könyörgött az érintéséért. Felnyögtem, fejemet hátrahajtottam Harry vállára. Még nem csinált semmit, de én már a fellegek felett lebegtem. Nyakamat csókolgatta, újra egy foltot hagyva rajta. Fájdalmasan felszisszentem mikor erősebben beleharapott. Meg akartam fordulni, de nem engedte. Hozzá akartam érni, érezni akartam ajkait ajkaimon. Kezeimet elindítottam oldalán majd fenekébe markoltam erősen, így húzva magamhoz még közelebb. Felmordult érintésemre. Harry fel- le mozgatta kezeit férfiasságomon, egyre gyorsította a tempót. Hol erősebben hol gyengéden markolta, én pedig  remegtem ahogy a gyönyör végigsöpört ismét rajtam. Elöntött a forróság. A mennyben éreztem magam, már nem kellet sok, ekkor megmarkolta heréimet és nagyot nyögve elélveztem. Szaggatottan vettem a levegőt, oldalra fordítottam a fejemet és megcsókoltam.
- Ezt se élvezted? - hallottam hangján hogy vigyorog.
Nem szóltam semmit, ellépve tőle kiléptem a zuhanyzóból és megtörölköztem. Hallottam hogy elzárja a csapot. Indultam volna kifelé, de Harry megfogott.
- Kérdeztem valamit? - fordított maga felé.
- Hagyj békén, ha élveztem akkor se jelent semmit, ez beteges, te elraboltál engem, fogva tartottál, kínoztál erre meg itt enyelgünk a házamban? - a mondandóm végére felemeltem a hangom. - Mire számítottál?? Élünk boldogan mintha mi sem történt volna?? Mint valami szerelmes pár?? - kiabáltam.
Harry nagyokat pislogott reakciómra. Nyilván a kérdéseimre keresi a választ.
- Jobb lenne ha elmennél. - mondtam halkan.
- Várj! Szerinted Én ezen nem gondolkodtam? Ugyanúgy össze vagyok zavarodva mint te! - vett egy nagy levegőt majd folytatta. - Hogy lehetséges hogy érzek irántad valamit? Tönkre tetted az életemet, mégis vonzódom hozzád! Teljesen más vagy mint amikor megismertelek! Ez hogy lehet??
- Nem fogtad még fel, hogy azt se tudom ki vagy? Hányszor mondjam még el hogy nem ismerlek? Nem tudom kivel keversz össze vagy ki az aki annyira hasonlít...- akadtam el mondandómban, ekkor minden világossá vált. Hogy nem jutott ez az eszembe már az elején.
- Te jó ég! - kaptam a szám elé kezemet.
- Mi van? Tán csak nem klónoztak, nem vagyok hülye tudom hogy te voltál az!
- Majdnem eltaláltad, de ezt a való világban egypetéjű ikertestvérnek nevezik! - böktem ki végre.
Harry szemei kikerekedtek, álla súrolta a földet. Pár percig némán állt ebben a pozícióban.
- Mi... micsoda?? Ne szórakozz velem! - húzta össze szemöldökét és a fejét rázta.
- Pedig ez az igazság! Nem hazudok...