78.rész

Sziasztok! 

Újra itt vagyok, bár nem változott semmi állapotomban, sőt romlott, mégis hoztam a kövi részt... Ne haragudjatok, ha nem jó, de most valahogy nem megy... Nagyon szépen köszönöm az energiát, amit küldtetek nekem, a kedves, dicsérő kommenteket és a tetszikeket, ja és a feliratkozót! :)

Ui.: Blog reklámozás: Az egyik kedvenc írónőm új történetet indított el, és szeretném nektek ajánlani! Imádom, nagyon tehetséges, szóval nem bánjátok meg, ha benéztek hozzá! :3 

A sors csapdája (Larry)

És a Sinister blogba is nézettek be! ;)

  Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Reggel elég kómásan ébredtem. Alig bírtam kinyitni szemeim. Száz ágra sütött a nap, amitől a szoba szinte világított, ezzel is megnehezítve szemeim nyitva tartását. Óvatosan oldalamra gördültem, és Hazza békésen szunyókáló arcát fürkésztem. Olyan volt, mint egy angyal... Egy angyal, aki eljött hozzám, hogy kirángasson magányos, szürke életemből. Régebben el sem tudtam volna képzelni, hogy valaki mellett ébredjek, most meg nem tudnám elviselni, ha nem lenne mellettem. Tekintetem végigvezettem arcán, onnan lefelé haladva izmos mellkasán, hasfalán, elérve "V" vonalához, melynek folytatása a takaró alatt végződött. Sajnos... Arcomra mosoly kúszott, ahogy morogva átfordult másik oldalára, izmos hátát mutatva nekem.  Legszívesebben hozzá bújnék, végig csókolnám lapockáját, lefelé haladva gerince vonalán. De nem akartam felébreszteni, had aludjon. Óvatosan kimásztam az ágyból, leültem a szélére, lerakva lábam a padlóra. Felszisszentem a fenekembe nyilalló fájdalomra. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni. Nem bántam meg, örültem, hogy megtettem, hiszen nagyon élveztem, minden egyes percét, a tegnap estének. Felkeltem, halkan a szekrényhez mentem, kivéve belőle egy nadrágot és egy felsőt. Mosolyogva lábujjhegyen mentem ki a szobából, de nem bírtam ki, hogy ne nézzek vissza Szerelmem gyönyörű arcára. Szerelmes, bárgyú mosollyal húztam be magam után az ajtót. A fürdőbe érve a tükörbe néztem, és ledöbbentem a látványra, ami fogadott. A nyakamon egy hatalmas piros, lilás folt éktelenkedett. Közelebb hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem.
- Jézusom! - szaladt ki számon. Ahogy hozzáértem, éles fájdalom hatolt belém, mire felszisszentem. Aztán megláttam csuklómat is. - Basszus! - kaptam szám elé kezem. Hogy a francba megyek így dolgozni?? - gondoltam magamban. Az első nap ki fognak rúgni... A fenekem meg sem merem nézni, igaz az nem látszik, de iszonyatosan fáj... Megmostam fogom, majd arcom is, miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom eltüntetni holnapra a lilás foltokat... Már a ruhákat is felhúztam magamra, de még mindig nem jutott  eszembe semmi... Gyomrom hangos korgása szakított ki gondolkodásomból, jelezve, hogy ideje lenne már megpakolnom. Lementem a konyhába hogy készítsek valami reggelit, vagyis ebédet, mert már lassan dél felé járt az idő. Kinyitva a hűtőt kerestem valami harapni valót. Szerencsémre tojás mindig van itthon, így meg is volt oldva, hogy mit is eszünk. Tükörtojás lesz. Elővettem egy serpenyőt, belevertem a tojásokat és miközben vártam, hogy elkészüljenek, a tegnap esti dolgok jártak agyamban. Szinte hallottam Hazza mély, élvezetes nyögéseit, éreztem, forró, égető érintéseit és izgató csókjait, ahogy végig járja minden porcikám. Lehunyt szemekkel, mosollyal az arcomon kalandoztam tovább, mikor valami furcsa szag ütötte meg orrom. Lenéztem és láttam, hogy füstöl a kaja.
- A fenébe! - emeltem le a tűzhelyről a serpenyőt, majd elzártam. Sietve az ablakhoz rohantam, hogy kinyissam, kiűzve az égett szagot a konyhából. Sosem történ még ilyen velem... A kukába kapartam ki a pocsékba ment ételt, majd kimostam a serpenyőt, hogy újra neki lássak, a tojások megsütésének, figyelve arra, hogy ne kalandozzak el.
- Mi ez a szag? - hallottam meg rekedtes hangját, amire hátrafordultam. Haja összekuszálva meredezett mindenfelé, arcán látszódott, hogy még aludt volna, szemei aprók voltak, melyekkel engem pásztázott.
- Odaégett a kaja... - húztam el szám, mire megindult felém. Szorosan magához ölelt, fejét nyakamba fúrva. Beszívtam egyedi és utánozhatatlan illatát. Kezeivel hátam cirógatta, majd lejjebb haladt egészen fenekemig, amibe belemarkol, én pedig fájdalmasan felszisszentem. Azonnal elvette tenyerét rólam, elhúzódott, hogy szemembe nézhessen. Láttam az aggódást zöld íriszeiben.
- Sajnálom, nagyon fáj? -görbítette le a száját. - Tudtam, hogy nem kellett volna...
- Semmi bajom! - szakítottam félbe, kezeim közé véve arcát, szeretetteljes mosolyt küldve felé. - Nem bántam meg, nagyon is élveztem! - hintettem apró csókot szájára. El akartam húzódni, de hajamba túrva visszahúzott magához, birtokba véve ajkaim. Éreztem fogkréme mentolos ízét, ahogy nyelvével táncba hívta enyémet. Hosszabb csókcsata után elváltunk egymástól, levegő után kapkodva. - Szívesen folytatnám, de ismét le fog égni a kajánk. - fordultam a serpenyő felé. Hazza mögém állt, átkarolt és kezeit hasamon pihentette, állát pedig vállamra helyezte. Kicsit hátrább dőltem, hogy még jobban hozzásimulhassak testéhez. Forró ajkai lágyan puszilgatták nyakamat, amitől jóleső sóhaj szakadt fel torkomból.
- Jó az illatod, kis tigris! - dünnyögte nyakamba. Elmosolyodtam szavain. Sosem szerettem mikor becéznek, de mióta Hazzával megismerkedtem, már nem ugyanúgy gondolkodom, mint régen. Olyan dolgok, amik régen idegesítettek, most egyáltalán nem zavartak.
- Kint eszünk? - kérdeztem hátranyúlva, hajába simítva. - Nagyon szép az idő, használjuk ki.
- Remek! - puszilt nyakamba, majd elengedett, hogy kivegyen két tányért és az evőeszközöket. Lehelyezte a konyhapultra. - Felöltözöm, mert le fog fagyni a tököm, egy szál boxerben! - ment ki, és hallottam, ahogy felfelé szalad a lépcsőn. Kiszedtem a tányérokra a tojást, vágtam hozzá kenyeret, öntöttem mindkettőnknek narancslevet., majd kivittem a tányérokat és elhelyeztem a kinti asztalon. Hazza hozta a többi szükséges dolgot, már felöltözve. Leültünk - ami számomra kicsit fájdalmas volt, de nem akartam mutatni - egymással szembe, majd nekiálltunk a reggeli-ebédnek. Csendben ettünk, néha egymás pillantását elkapva mosolyogtunk a másikra. Kellemes meleg volt, a madarak csicseregtek, én pedig jóllakottan dőltem hátra a székben, pár pillanatra behunyva szemeim. - Mit szeretnél ma csinálni? - nyitottam ki szemeim hangjára. Egyetlen egy dolog esne most igazán jól, a pihenés.
- Pihenni! Nem akarok megmozdulni sem! - mosolyogtam Hazzára, aki felállt és mellém lépett. Kérdőn néztem fel rá, mikor kinyújtotta kezét felém.
- Kívánságod teljesítem! - vigyorgott, én pedig elfogadtam kezét, mire felhúzott. Csókot hintett ajkaimra, aztán felkapott és mint egy menyasszonyt vitt be a nappaliba. - Hol szeretnél pihenni? Kanapé vagy ágy? - elgondolkodtam kérdésén, majd feleltem.
- Kanapé! Nézzünk filmet! - mosolyogtam, mire puszit nyomott arcomra. Alig vártam, hogy együtt lehessünk, összebújva a kanapén, egész nap. Óvatosan letett az ülő garnitúrára, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem rajta, lábamat felrakva a kis asztalra, Hazzára várva, aki időközben eltűnt.
- Van egy-két film... Én most horrort néznék, de ahogy gondolod... - tette be a pendriveot, kezébe vette a távirányítót és leült mellém. - Basszus, az innivalót elfelejtettem! - ugrott fel, megindulva a konyha felé. - Addig gondold meg mit szeretnél nézni! - tűnt el a látómezőmből. Nem igazán vagyok oda a horrorért, de mivel Hazza szeretné, így belemegyek, hogy azt nézzük. Majd becsukom a szemem a durvább részeknél. - Parancsolj, kis tigris! - adta kezembe a poharat, a benne lévő hideg kólával. - Na? - ült le szorosan mellém, és kíváncsian fürkészve várta válaszom.
- Legyen horror... - mondtam, mire mosolya hatalmassá vált. Felém hajolt, apró puszit nyomva ajkaimra. - Imádlak! - csókolt meg ismét, nyelvét is hozzáadva, ezzel elmélyítve csókunk. Hajába túrva élveztem masszírozó nyelvét, mely enyémet járta körbe. - Akkor mehet? - hajolt el, lihegve. Megnyaltam alsó ajkam, miközben bólintottam. Elindította a filmet, mire szorosan hozzábújtam, fejem vállára hajtva. Átkarolt, majd hajamat kezdte birizgálni, amitől mosoly terült el arcomon. A film elég durva volt, nem is nagyon figyeltem oda, hanem Hazza mellkasába fúrva hallgattam a hangokat, amelyek ugyanolyan borzasztóak voltak, mintha néztem volna... Soha többé nem engedem, hogy ilyet nézzünk. Hót nyugodtan ült, miközben én folyton megrezzentem, minden hülye zajra. A film felénél járhattunk - gondolom - mikor megszólalt a csengő. Ijedten ugrottam meg. Hazza hatalmasat nevetett. - Kis beszari! - nyomott egy csókot homlokomra, aztán leállította  a filmet és várt. - Nem kellene kinyitni, nyuszi? - piszkált, mire vállba vertem, morcosan nézve rá.
- Kapd be! Nem vagyok nyuszi! - durcásan keltem fel a kanpéról.
- Majd este édes! - hallottam huncut nevetését, mikor már kint voltam a bejáratnál.
- Álmodozz! - morgolódtam miközben kinyitottam az ajtót.

Niall

Idegesen álltam az ajtó előtt. Nem akartam ismét zavarni őket, de muszáj volt valakivel lennem, mert különben megőrültem volna magamban, gondolataimmal. Hallottam Louis hangját, majd nyitódott az ajtó. Meglepődve nézett rám, aztán aggódás ült ki arcára.
- Niall? Baj van? - kérdezte.
- Semmi... csak... nem akartam egyedül lenni... - hajtottam le fejem, a cipőm orrát vizsgálva. - De, ha zavarok akkor...
- Ugyan már te sosem! Gyere be! - invitált be. Levettem a cipőm, aztán a nappaliba mentem. Harry ott ült a kanapén, a tvben valami film ment, ami le volt állítva. Barom. - korholtam le magam. Megzavarom őket, csak azért, hogy ne legyek egyedül. Hazza köszönt, mire én is.
- Tényleg nem akarok zavarni... - mondtam, Louis felé fordulva.
- Nem zavarsz! Harry úgy is el akart menni bevásárolni, nem igaz? - nézett Louis az említettre, aki először nem értette a célzást.
- Ja...igen... persze! - dadogott, miközben felkelt a kanapéról.
- Adom a listát! - ment ki a konyhába Louis, majd egy cetlit adott Hazza kezébe. Egy apró csókot váltottak. Mosoly kúszott ajkaimra, ahogy figyeltem őket. Annyira aranyosak voltak, mégis eközben szívem darabokra hullott, Liam miatt. Tudtam jól, hogy nem tehetünk semmit, ha a láng kialudt... Megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem fogok baráttal járni, mert ha vége, akkor nem csak a szerelmedet, de a legjobb barátodat is elveszted, egyszerre, mint ahogyan most én is... Bár  reménykedtem abban, hogy talán az idő begyógyítja a sebet, túl leszünk rajta és újra barátok lehetünk... Ennek viszont nagyon kicsi az esélye..

77.rész

Halihó!

Először is imádlak benneteket, hálás vagyok kedves, dicsérő szavaitokért! Sosem szoktam kérni kommentet, hiszen nem szeretek semmit ráerőltetni senkire, de ti mégis írtok nekem! :') Ez nagyon sokat jelent számomra, hiszen e miatt tudok haladni így a történettel, és e miatt folytatom írásom! :3 Nem tudom elégszer megköszönni, amit értem tesztek! :') Ti vagytok a leges-legjobb olvasók a világon! :$ Köszönöm, hogy vagytok nekem! <3
Másodszor, egy szomorú hírrel jövök, sajnos eléggé rossz lelkiállapotban vagyok, úgy érzem semmire se vagyok jó, meg minek írok én stb... így a történeteim is borzalmasak! Muszáj egy max. másfél hét szünetet tartanom, mert egyszerűen nem vagyok képes alkotni, míg nem hozom helyre magam, amit azzal szeretnék, hogy egy kis sőre visszavonulok! Borzasztóan bánt a dolog, hogy rész nélkül kell hagyjalak benneteket, de ha nem tartok szünetet, akár a blog kárára is mehet... Remélem, megértitek és nem fogtok elpártolni tőlem... :( Hiszen ti vagytok a mindenem! :3
A részről annyit, hogy szerintem nem olyan lett, mint szerettem volna... Direkt úgy hagytam abba, hogy ne kelljen sietni a kövi résszel!
Jó olvasást és még egyszer nagyon sajnálom! :'(

Dreamy Girl

Ui: A Sinister blogot csináljuk, de ebben és a másik blogban szünet lesz!  Plusz még a one shotra kirakok egy részt, ha sikerül!

Louis

Csípőmön ült, kezével mellkasom simogatta, majd lehajolt és fülembe suttogott kéjesen.

- Úgy megduglak, hogy nem fogsz tudni lábra állni! - harapott bele fülcimpámba, amitől remegni kezdett testem. Mocskos szavai felizgattak, és akár mennyire is ideges voltam még mindig, élveztem. Élveztem minden egyes percét. Sóhajaim egyre sűrűbbé váltak, ahogy fülemtől lefelé haladva nyelvével kényeztetett engem. Oldalamba markolt, szinte éreztem, ahogy bőrömbe vájja ujjait. Fejem jobbra-balra dobáltam az élvezettől, amit csókjaival váltott ki belőlem. Nyakamhoz visszatérve erősen megszívta gyenge pontom. Felnyögtem. Testem szinte lángolt érintéseitől. Lassan, egy általa felvett ritmusra mozgatni kezdte csípőjét, amit behunyt szemmel, kéjes nyögésekkel élveztem. Torkából feltörő mély hangja az őrültbe kergetett. Már ettől el tudtam volna menni boxerembe. Övemmel babrált, éppen kikapcsolta, kihúzva helyéről, mikor megcsörrent telefonja. Felmordultam. 

- Bazd meg! - sziszegte fogai közül. - Ki a fasz az ilyenkor?! - morgolódott, mire kuncogtam egyet. Természetesen engem is idegesített, de Hazza fejét látva, nem bírtam ki nevetés nélkül. Lihegve néztem, ahogy felveszi, egy "mi van" kíséretében, majd vállára helyezve, fülét odaszorítva hallgatja a vonal másik oldalán lévő személyt, miközben kezével mellkasomtól lefelé haladva cirógatni kezdte bőröm. Libabőr futott végig rajtam, ahogy lágy érintésével kényeztetett. - Igen, ideges vagyok!! - dühöngött. - Hogy miért!?!? Áll a farkam, éppen dugnék, de te megzavarsz!! - csípte meg mellbimbóm, amire egy fájdalmas sóhaj szökött ki ajkaim közül. 

- Még... - nyöszörögtem, ő pedig megcsavarta párszor, ezzel folytatva izgatásom. Nem gondoltam volna, hogy a fájdalom, melyet szex közben okoznak, ennyire jó. Agyam elhomályosult, annyira, hogy egy szót sem tudtam felfogni a beszédből, amit Harry és telefonpartnere folytatott. Hátra vetett fejjel élveztem, ahogy lefelé halad bimbómtól, végig húzva ujjait köldökömön, egészen "V" vonalamig. Ott csipkedni kezdte bőröm, mire nyöszörögni kezdtem. Belenyúlt nadrágomba, simogatta érzékeny részem, de közben egyszer sem ért férfiasságomhoz, amitől szét tudtam volna robbanni. Feljebb löktem csípőm, oda akartam nyúlni, viszont a csuklómat szorító bilincs nem engedett. Morogtam, mire Hazza dörzsölni kezdte merevedésem. 

- Ah... - szökött ki a számból egy, az eddigieknél is nagyobb nyögés. Ajkamba harapva próbáltam visszafojtani kéjes hangjaim, miközben Hazza körkörösen masszírozta büszkeségem. 

- Hallani akarlak!! - markolt rá erősen. Összeszorított fogakkal fojtottam vissza nyögésem. - Azt mondtam, engedd ki!! - fogta szorosabbra férfiasságomon ujjait. - Ha nem teszel eleget kérésemnek, itt hagylak kikötözve, álló farokkal!! - mozgatta fel-le kezét, én pedig kiengedtem a torkomból feltörekvő nyögéseket. - Ezt már szeretem! - hajolt le hozzám egy csókra. Zihálva váltunk el egymástól, hosszas csókunk után.

- Igen, miért? - hallottam hangját, majd kinyitottam lehunyt szemeim. A kezében még mindig ott volt a telefon és valószínűleg, a vonal másik oldalán lévő személy, mindent hallott... Kellemetlenül éreztem magam, arcom lángba borult. - Hülye!! Nem fogom kihangosítani!! - nyomta ki a telefont, lerakva az éjjel szekrényre. - Zayn üdvözöl! - közölte huncut mosollyal arcán. Megforgattam szemeim, vörösben izzó arccal.

- Kapd be! Minek kellett felvenned?? - morogtam, mire lehajolt hozzám, elkapta egyik kezével torkom, de nem szorította meg erősen, mégis megijedtem. Másikkal hajamba túrt, hátrahúzva fejem, ami által még jobban hozzáfért nyakamhoz.
- Mit mondtál?! Szabad így beszélni az Uraddal?! Már elfelejtetted, hogy mi jár ezért? - húzta meg kicsit hajam, még mindig torkomat fogva. - Inkább használd másra azt a csinos kis szád! - csókolt ajkaimra, majd levette torkom szorító kezét, és kikapcsolta övét, lerángatva magáról a nadrágját és alsóját is. Feltérdelt, így szembe találtam magam merevedő férfiasságával. Előre lökte csípőjét szám felé, amit kinyitottam, bekapva, először csak a végét. Egyre beljebb tolta magát, én pedig nyelvemmel masszírozni kezdtem büszkeségét. Nyögései mélyről törtek fel, ahogy fogamat is hozzá tettem, végig karcolva érzékeny testrészét. Folytattam tevékenységem. Éreztem, hogy farka megrándul, de még mielőtt elélvezett volna, kihúzta magát számból. Lehajolt hozzám, megnyalva ajkaim, majd nyelvét számba dugta, vadul nekiesve enyémnek. - Mivel jó fiú voltál, elengedlek... - lihegte számba, miközben kikapcsolta a csuklómat szorító bilincset. Megdörzsöltem, kicsit elzsibbadt tagjaim. Láttam csuklómon a piros csíkot, melyet a bilincs okozott. Meg fog látszódni nyoma... Nem tudtam sokáig ezen agyalni, mivel Hazza hirtelen megfogott és hasamra fordított. Lábam közé furakodott, lerángatta rólam az utolsó két ruhadarabot, amire én is rásegítettem, aztán kezével hajamba túrt. Lefelé haladva, végig simított gerincem vonalán, egészen fenekemig, amibe belemarkolt. - Kikészítesz Lou! Annyira kívánlak! - hajolt rám egész testével, amitől forró, izzadt bőre enyémhez tapadt. Megharapta fülcimpámat, aztán tarkómra hintett egy csókot és onnan, nyelve hegyével nedves csíkot hagyva, vándorolt le, egészen bejáratomig. Meleg, nedves nyelvét, ki-be járatta nyílásomon, amibe beleremegett egész testem. Kéjes sikoltásaim belepték a szobát. Erős ujjaival fenekembe markolt, néha körmeivel karcolva meg bőröm.
- Ahh... - nyögtem, fejem a párnába fúrva, kezeimmel a lepedőt markolva. - Hazza...
- Uram!! - mondta erélyesen, rácsapva hátsómra.
- Uram... - nyöszörögtem, mire ismét csattant tenyere fenekemen. Fájdalmasan felszisszentem, összeszorítva ajkaim.
- Hangosabban!! - markolt combomba.
- URAM! - kiabáltam.
- Állj négykézlábra! - parancsolta, mire nagy nehezen felhúztam magam, ugyanis testem még mindig remegett a vágytól, amit előbbi tettével okozott nekem. Egy "hmm" volt a válasza, amitől zavarba jöttem. Furcsa volt ez a testhelyzet, kínosan éreztem magam, hogy Hazza teljes rálátást kap alfelemre. Megéreztem hátamra simuló testét, meleg leheletét, mely fülemet súrolta. Merevedése fenekemhez ért, amit lehunyt szemmel élveztem. Vágytam rá, azt akartam, hogy bennem legyen, hogy érezhessem őt. Fejem félre fordította, így váltottunk egy igazán kényelmetlen, mégis élvezhető csókot. Egyik kezével támaszkodott enyém mellett, aztán hirtelen belém hatolt. Fájdalmasan felnyögtem, ahogy egész hosszát belém vezette. Kezét összekulcsolta enyéimmel és lökött egyet. Megszorítottam ujjait, ezzel próbálva csökkenteni a kínzó fájdalmat. Nem hittem volna, hogy még mindig ennyire fáj, de Hazza mérete nem hétköznapi. Fejem hátra döntve fájdalmasan nyögtem minden egyes erőteljes, mélyre hatoló tolására. - Kié vagy? Akarom hallani azt az egy nevet! - lihegte mély hangján. Erőt kellett vennem magamon, hogy meg tudjak szólalni... Egy kis nyögés szaladt csak ki számon, semmi több. Erőteljeset lökött, mire hatalmasat nyögtem. - Halljam!! - járatta magát ki-be, közben pedig másik kezével alhasam karolta át.
- Harry! - lihegtem kikészülve. Kezeim már alig bírták tartani súlyom, annyira remegtek.
- Hangosabban, hogy hallja az egész szomszédság, ki dug téged! - nyalt bele fülembe, majd elemelkedett hátamról. Hirtelen fázni kezdtem, hiányzott melegséget adó teste. Csípőmet markolta meg, feléje lökve fenekem folytatta ritmusos tempóját. A fájdalom már megszűnt, helyette jóleső bizsergés járt végig. Fenekemre csapott, egy erőteljes lökést követően.
- HARRY STYLESÉ VAGYOK!!! - kiáltottam érzéki hangon.
- Ohh.. igen... - nyögdécselt Hazza, ki-be járatva magát bennem, simogatva alhasam. - Még... mondd, ki, hogy mit csinálok veled... - tette kezét fenekemre, felfelé haladva gerincem vonalán indult meg vele, egészen hajamig, amibe belemarkolt és meghúzta azt. Azt hittem menten felrobbanok, az érzés fantasztikus volt. Egyre mélyebben járt bennem, egyetlen pontot érve, amitől zihálni kezdtem, közeledve a csúcs felé.
- Keményen... dugsz.. - lihegtem, erőm nem volt már kiabálni.
- És élvezed... hogy uralkodok feletted? - nyöszörögte, egyik kezét belemélyesztve csípőmbe, a másikat pedig levezette férfiasságomra, kényeztetve azt.
- Iiiigen... imádom... - eresztettem le kezeim könyöklő pózba, fejem pedig a párnába dugtam. Hazza lökései gyorsabbá váltak, nyögései egyre mélyebbek, szinte hörgött. Az élvezet sebesen közeledett. Éreztem, ahogy a gyönyör növekszik bennem, és egy hatalmas nyögéssel elérve a csúcsot, élveztem el, Hazza szorító markában. Néhány lökéssel később, megremegett férfiassága, majd mélyről jövő morgással, nevemet nyögve élvezett el bennem. Karjaim nem bírták tovább súlyom, remegve csuklottak össze, amitől belepréselődtem a matracba. Hazza pedig rám dőlt. Hajamba túrta kezét, majd csókot hintett tarkómra, aztán lapockámra.
- Eszméleten vagy... - lihegte, meleg leheletével bőröm cirógatva. Elfordítottam fejem, hogy ne a párnába beszéljek.
- Te vagy az... - mosolyogtam, levegőért kapkodva. Odahajolt hozzám, csókot hintve ajkamra. Lassan kihúzta magát belőlem, és mellém gördült. Zölden káprázó szemeit, kékségembe fúrta. Felém hajolt, lágy, szeretetteljes csókban forrtunk össze. Levegőhiány miatt elvált tőlem, majd egy kósza tincset, mely homlokomra tapadt, eligazított.
- Remélem nem fájt... nem akartam rosszat... - húzta el száját, mire arcomra mosoly kúszott. Megcirógattam arcélét.
- Tökéletes volt. Élveztem minden percét. - fordultam oldalamra, kezét megkeresve, hogy összekulcsoljam ujjainkat. 

76.rész

Drágaszágaim! 

Köszönöm a kedves, dicsérő szavakat, tetszikeket, a chatben írtakat meg a feliratkozókat is! :3 Nem tudom elégszer meghálálni, hogy itt vagytok velem és olvassátok írásomat! ;)

Kérlek szépen, ne öljetek meg a vége miatt!!! :D Sajnálom!! (tudom szemét vagyok) De, ígérem, hamar lesz kövi! ;)

Ésssssss van egy fantasztikus hírem, már van blogja a Sinisternek, csak még nincs nagyon semmi rajta! Ma este igyekszem kicsit átalakítani, de aki akar az feliratkozhat, és ha minden igaz, akkor nemsokára jön az első rész is! (ha minden jól megy) Várunk szeretettel benneteket, Samatha Smith-el! :3

Itt a link ->Sinister 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- Biztos akarod, Lou? Még visszavonhatod! - mondta, miközben ajkaim súrolta fogával. Hogy biztos vagyok-e benne? Nem! Nem vagyok, mégis megteszem, mert vágyom rá, tudni akarom milyen. Akartam, mégis a félelem ott bujkált bennem. Mi lesz, ha fájni fog? Mi lesz, ha béna leszek? Magamba szívtam a levegőt, majd lassan kifújtam.

- A-akarom, csak...félek... - hajtottam le fejem szégyenemben. Jó volt kimondani, mégis teljesen hülyének éreztem magam. Hazza állam alá nyúlt, óvatosan felemelte, ezzel kényszerítve, hogy gyönyörű zöld íriszeibe nézzek. Arcán mosoly játszott, ahogy engem fürkészett.

- Tudod mit?! Legyen valami szavunk, oké? - kérdezte.

- Szavunk? - kérdeztem vissza, értetlenül. Lehet gáz, de nem volt fogalmam róla, hogy ez mit akar jelenteni, meg amúgy se tudtam odafigyelni, mert agyam teljesen máshol járt. Felkuncogott értetlen arcom láttán.

- Hogy te milyen imádni való vagy! - puszilt orrom hegyére, amitől elmosolyodtam, ugyanis csiklandozott. Elmondta, hogy miről is van szó, nekem pedig égett a fejem. Persze, hogy tudtam mit jelent ez a dolog, csak akkor, abban a pillanatban lefagytam.

- Jaa, tudom. - hatott belém a felismerés. Hallottam már erről, de engem nem érdekelt, mivel nem volt kivel kipróbálnom, meg akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy meg fogom tenni valaha is. 

- Mi legyen az? - kérdezte. Erősen gondolkodtam válaszomon.

- Nem lenne elég, ha annyit mondanék, hogy állj le?! - néztem szemeibe, melyek szeretetteljesen csillogtak, enyéimbe fúródva. 

- Nekem oké! Akkor? Készen állsz, kis tigris? - hajolt számra megharapva alsó ajkam. Bólintottam, mosolya pedig hatalmasra nőtt. - Játszunk valamit. Ezen az éjszakán, te vagy a szolga, én az uraság. Azt teszed, amit mondok, nem ellenkezhetsz! Megértetted? - kérdezte erélyesebb hangon. Kicsit megijedtem erős hanghordozásán. Gondolom, már ez is a játék része... Félénken bólintottam, mire az egyik kezével a falba csapott, fejem mellett. Összehúztam magam tettére.

- Azt kérdeztem, értetted?? 

- I-igen... - dadogtam alig hallhatóan. 

- Igen, Uram! És, hangosabban, ha lehetne!! - ütött ismét a falba. Nagyot nyeltem. Ennyire azért nem gondoltam, hogy durva lesz. De, hát mire számítottam, hogy majd piros pacsizunk?! Benne van a nevében, durva szex... Idióta... - ráztam meg fejem. Viszont, Hazza nem bántana, ugye? Nyugtatgattam magam, amennyire csak tudtam. - Halljam!! - zökkentett ki szigorú hangja gondolataimból.

- Igen, Uram! - mondtam, olyan erélyesen, ahogy csak tudtam. Bár szerintem elég silányra sikeredett... Elkapta állkapcsom, majd megszorította, ezáltal szám csücsörítő formát vett fel. - Itt döngöljelek a falba, vagy megteszi az ágy is? - suttogta, majd elengedte állkapcsom, válaszomra várva. Oldalamra vezette hatalmas tenyerét, végig simítva egészen derekamig, amit szorosan megmarkolt. Erőt vettem magamon, hajába túrtam, erősen megkapaszkodva tincseiben, majd meghúztam, ezzel kicsit hátradöntve fejét. Felnyögött, én pedig megijedtem, de mindig mondogattam magamban, ez csak játék, és nekem is játszanom kell.

- Ne csak a szád járjon, hanem csinálj is már valamit!! - szorítottam göndör fürtjeit. Elkapta csuklóm, ezzel lefejtve hajáról kezem. Erőteljesen a falnak nyomott, amitől fájdalmas nyöszörgés hagyta el számat. 

- Hogy mersze, így viselkedni, te szolga! Ezért büntetés jár!! - ragadta meg vállam, és egy gyors mozdulattal megfordított. Tenyerem a falnak támasztottam, Hazza pedig teljes testével nekem feszült, belepréselve a kemény falba. Meleg lehelete fülem csiklandozta, mire libabőr futott végig hátamon. Ágyékát fenekemnek dörzsölte, halk nyögést kiváltva mindkettőnkből. Keze hátamon siklott végig, gerincem vonalán, majd fenekemnél állapodott meg. Félig letolta nadrágom és alsóm is. Megsimogatta meztelen hátsóm. 

- Hm... harapni való... - markolt bele erősen, mire felnyögtem. A tudatra, hogy mögöttem van, látja meztelen alfelem, zavarba estem és éreztem, ahogy lángol arcom. Érintése megszűnt, amit egy fájdalmas csattanás váltott fel.

- Áá! - szökött ki a számból egy fájdalmas nyögés, ahogy tenyere nyomán égett bőröm. Ezt még háromszor megismételt, aztán megmarkolta sajgó hátsóm. 

- Próbálkozol még?? - morogta fülembe, még mindig fenekem szorítva. Felszisszentem erős fogására.

- Nem! Értettem, Uram! - mondtam, homlokom a falnak döntve. 

- Jó fiú! - markolt hajamba, kicsit oldalra húzva fejem, hogy jobban hozzáférjen nyakamhoz. Erősen megszívta érzékeny bőröm, miközben férfiasságát, csupasz alfelemhez nyomta. Éreztem, hogy merev, akárcsak én. A félelem még mindig bennem volt, akár mennyire is szerettem volna elűzni magamból. Sóhajok sorozata tört fel torkomból, ahogy kezével pólóm alá nyúlt, alhasam cirógatva, néha érintve férfiasságomat nadrágon keresztül. Nyakam kényeztetését befejezve maga felé fordított. Levegővétele szapora volt, tekintete elhomályosult a vágytól, ajkán pedig kaján vigyor ült. Fel se tudtam eszmélni, olyan hirtelen kapott ölébe. Lábaim csípője köré fontam, míg szemeit fürkésztem, miközben felfelé haladtunk a lépcsőn. Mosolya szeretetteljessé vált. Rám kacsintott, amitől kicsit megenyhült idegességem. Tudtam, hogy Hazza még mindig Hazza, és akármennyire is durva, nem tenne olyat, ami nekem nem tetszene. Berúgva lávával az ajtót, sietve ment az ágyhoz, melynek szélére ültetett. Elém állt, majd durva csókba forrtunk össze. Nyelvével végig simította enyémet, mire szájába nyögtem. Beült ölembe, hajamba túrt, lassan mozogni kezdett, előre-hátra lökve csípőjét. Egymás szájába lihegtünk. Testem felforrósodott, elmém elhomályosult az élvezettől, ami folytonos izgatásának köszönhetően egyre fokozódott. Alhasamba különös bizsergést éreztem, szívem pedig szaporábban vert, mint valaha. Hazza elhajolt tőlem, majd lemászott rólam, elsétálva tőlem a szekrényhez lépett.  Morogtam egyet, a hiánya miatt, ami elviselhetetlen volt. Érezni akartam forró bőrét, mámoros, vad csókját és érintéseit, mellyel az őrületbe kerget.
- Hazza... - álltam fel, mert már nem bírtam tovább. Ahogy felém fordult, mérgesen nézett rám.
- Ülj vissza!! - parancsolta erélyesen.
- De...
- Azt! Mondtam! Ülj! Vissza! - mutatott összevont szemöldökkel az ágyra. - Vagy szeretnél újabb tenyér foltot a fenekedre? - nyalta meg száját, mire visszaültem, és csendben vártam mit is fog tenni. Önelégült mosollyal nézte végig tettem. - Vedd le a felsőd! - állt elém. A póló szegélyéhez nyúltam, hogy lerántsam magamról, de Hazza megállított. - Lassan! - csigalassúsággal húztam le, majd neki dobtam, ő pedig elkapta és nagyot szippantott bele, behunyt szemmel, miközben halk sóhaj hagyta el száját. Felkuncogtam. Miután végzett, ledobta a padlóra. Ő is megszabadult a felső testét takaró anyagtól, nagy örömre. Beharapott alsó ajkakkal figyeltem tettét. Elhajította pólóját. Végig mértem izmoktól dagadó mellkasát, kicsit látható kockáit, majd előre akartam nyúlni, hogy megsimogassam, de elkapta csuklóm. - Mit mondtam?? - kérdezte durván. - Azt teszed, amit mondok!! - húzott fel, úgy, hogy szinte neki estem meztelen testének. - Tedd hátra kezeid! - összevont szemöldökkel néztem rá, majd mikor láttam, hogy kezd ideges lenni, hátra raktam kezeim. Elővette a bilincset, hátranyúlt csuklómhoz, így meztelen felsőteste enyémnek nyomódott, amitől felsóhajtottam. Szuszogása fülembe, libabőrt indított el rajtam. Csattant a bilincs a csuklómon, ezzel megakadályozva abban, hogy bármit is tegyek. A félelem ismét felerősödött bennem, tudva, semmi esélyes már a menekülésre. - Most pedig... - nyalt bele fülembe, amitől megremegett testem. - Semmi kéz, csak nyelv! - nyalt végig fülem tövétől kulcscsontomig. Nyöszörögve élveztem kényeztetését. Akartam még, vágytam arra, hogy végignyalja testem minden egyes porcikáját. De, megállt tettében. Lihegve nézett szemeimbe. Akárcsak én, ő is kész voltam már. - Hajrá! - tárta szét karjait, egy önelégült mosollyal arcán. - Kényeztesd Urad! - lépett közelebb, ajkait durván enyémnek nyomva. Ajkától lefelé haladva, torkán át, nyaltam végig, egészen mellkasáig, ahol mellbimbóit kezdtem kényeztetni. Haraptam, kicsit erősebben a kelleténél, mire fájdalmasan felnyögött, hajamba markolva. - Ez az! - nyöszörgött. - Csak durván, kis tigris! - nevetett fel. Folytattam tovább kényeztetését, hol az egyik, hol a másik bimbóját vettem számba. Nyelvemmel köröztem, megszívtam. Hajamba turkáló kezével, lejjebb nyomta fejemet, ezzel jelezve, mit is szeretne. Hasát csókolgattam, aztán "V" vonalát harapdáltam, majd egy elég szép piros foltot hagytam bőrén, erős szívásomnak köszönhetően. - Ahh... Eszméletlen vagy! - zihált, éreztem hasa mozgásán és hanghordozásán. Lejjebb tolt, és mivel nem tudtam kezem használni, így nadrágon keresztül haraptam bele alsójába, amitől egy eddigieknél nagyobb nyögés szakadt fel torkából. Elmosolyodtam. Hol erősebb, hol gyengébb harapásokkal kényeztettem odalent. Hajamnál fogva húzott fel, ami kicsit fájt, de nem bántam, egyre jobban kezdtem élvezni ezt a dolgot, holott még mindig nem tűnt el gyomromból a görcsös érzés. Megcsókolt, szenvedélyes táncba hívta nyelvem, majd hátamat simogatta, néha körmét is hozzáadva, ezzel csíkokat húzva bőrömön. - Jó fiú! - suttogta számba, miközben levette egyik csuklómról a bilincset. Azonnal hajába túrtam, még mindig ajkaira tapadva. - Hé! - állított le. Nagyot sóhajtottam. Szörnyű volt kínzása... Mosolya hatalmasra nőtt, ahogy lassan, ledöntött az ágyra. Derekamnál fogva megemelt, így feljebb csúsztatva, egészen a párnákig. Ajkamat vette célzásba, miközben kezemért nyúlt, és csak akkor eszméltem fel, mikor már csattant a bilincs. Ezzel odaszögezett az ágyhoz, én pedig alatta feküdtem, teljesen kiszolgáltatottá válva...

75.rész

Hali!

Nagyon szépen köszönöm a sok kedves, biztató szót, amivel blogom illetitek! :3 Mivel látom, hogy sokan szeretnétek még olvasni, ezért nem sietek a befejezéssel! :) Hogy meddig megyek el, még magam sem tudom, de ha közeledünk, ígérem szólni fogok! :)
Bocsi a végéért! :( ;)

Jó olvasást!

Ui: Köszönöm, a felajánlásokat a Sinister blog fordításában, imádlak benneteket, nem tudom elégszer meghálálni, amit értem tesztek! :')

Dreamy Girl

Louis

- Fordulj meg, Baby! - zökkentett ki gondolataimból, mély hangja. Felemelkedett rólam, de csak annyira, hogy meg tudjak fordulni. Mikor látta, hogy elhelyezkedtem, ágyékomra ült, kezébe véve a masszázs olajat. Fürkésző tekintetével szembe találva magam, egy szál gatyában, zavarba estem volna, de most nem tudott érdekelni. Gondolataim csak a telefonbeszélgetés körül forogtak. Azon morfondíroztam, hogy hogyan kérdezzek rá, vagy egyáltalán rákérdezzek-e... 

- Valami baj van? - kérdezte arcom vizslatva. Egy halk " nincs" volt ár a válaszom, mire lepattintotta a kupakot, de mielőtt mellkasomra kente volna az olajat, megszólalt.

- Az istenit, Louis! - rezzentem meg erélyes hangjára. - Bökd már ki! Nem vagyok hülye, látom, hogy valami nincs rendben! - tette le az éjjeli szekrényre a flakont és fürkésző tekintettel várta válaszom. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam azt.

- Ki hívott? - tettem fel egy egyszerű kérdést, amit több is követett. - Miért nem beszélhettél vele előttem? Mibe keveredtél? Mi ez az egész? - böktem ki, majd egy nagyobb levegővétel után folytattam. - Ha elmondod, kevésbé fogok kiakadni, mintha eltitkolod! Tudod, hogy utálom, ha hazudnak nekem! Az igazat szeretném hallani! - mondtam ki azt, ami a szívem nyomta, ettől pedig megkönnyebbülve éreztem magam. Összeráncolta homlokát, miközben erősen gondolkodott. Túl sokáig tette azt, ami sosem jelent jót...

- Zayn hívott, csak... - vakarta meg tarkóját - a tegnapit akarta elsimítani... de, mivel sokkal jobb dolgunk is van, ezért leráztam. - mosolygott hamiskásan. Lehajolt hozzám, csókot akart hinteni ajkaimra, mire elhúzódtam tőle. Összevont szemöldökkel nézett szemeimbe. 

- Miért nem tudsz igazat mondani? - kérdeztem csalódottan. Fájt a tudat, hogy hazudik nekem. - Miért olyan nehéz? Megígérted, hogy nem fogsz hazudni... - szomorúan sóhajtottam. Könyökömre támaszkodva, fel akartam kelni, ugyanis nem bírtam tovább ezt az egészet, ha továbbra itt kell feküdnöm alatta, biztos elsírom magam. Hazza vállamnál fogva visszalökött, és zöld íriszeit enyéimbe fúrta.

- Sajnálom... 

- Túl sok már ez a sajnálom... Ezzel nem intézhetsz el mindent! - éreztem, ahogy elhomályosul a látásom, az előtörni készülő könnyektől. Fájt... Csak annyit kértem tőle, mondja el az igazat, semmi mást, de hiába, erre ő nem képes... - Kérlek, hagyj elmenni, ki kell szellőztetnem a fejem! - akartam felkelni, azonban Hazza ismételten visszalökött, elkapta csuklóim, melyeket szorosan fejem két oldalán lefogta. Elkezdtem kapálódzni, fejem jobbra balra dobáltam, hogy végre engedjen el. 

- Nem engedlek el, míg végig nem hallgatsz!! - mondta, szorosan fogva csuklóm, lábaival lefogva lábaim. - Nyugodj már le! 

- Engedj el... - szipogtam. El akartam menni, messzire, valahova ahol egyedül lehetek. Fülemhez hajolt, halkan suttogni kezdett.

- Lou... igen, nem mondtam el a teljes igazságot, de csak azért, mert szeretlek - puszilt bele fülembe, amitől lehunytam szemeim, még mindig halkan szipogva. - te vagy a mindenem, nem akarom, hogy bajod essen - lehelt egy csókot nyakamra, ami által bizsergés járta át testem. Lelkem lassan megnyugodott lágy, kedves szavaitól, melyet tovább folytatott - az életem vagy, nélküled semmi lennék... te vagy az egyetlen, aki miatt érdemes élnem. Neked köszönhetek mindent. Megváltoztattad életem. - lihegte ajkaimra, majd egy csókot nyomott rá. Hihetetlen volt hallani ezeket az ő szájából, annyira furcsa, hogy valakinek ennyit jelentek, hogy én vagyok az aki miatt érdemes élnie, és az aki megváltoztatta életét. - Meg akarlak védeni a rossz dolgoktól, ezért nem akarom, hogy tudj róluk. Ez nem hazugság, csak féltelek... - engedte el csuklóm és hajamba túrt, miközben orrával megbökte az enyémet. Elmosolyodtam, ahogy csiklandozta bőröm. Lehet igaza van, lehet túlságosan is túlreagálom... De én is féltem őt, ahogy ő is engem.

- Ígérd meg, hogy nem esik bajod! - suttogtam ajkaira, miközben puha, göndör hajába vezettem ujjaim. 

- Ígérem! - csókolt meg. Nyelvem találkozott az övével, és szenvedélyes táncot lejtettek. Tudtam jól, hogy ez egy olyan ígéret, amit nem tud betartani, mégis nyugodtabbnak éreztem magam, szájából hallva ezt az egy szót. Csókunkat, telefonom csörgése szakította félbe. Harry morgott egyet, mire mosoly kúszott ajkamra. Elnyúltam az éjjeli szekrényig, levettem a készülékem és beleszóltam. 

- Szia Niall! - üdvözöltem, miközben Hazza még mindig rajtam ült és kihasználva, hogy nem tudok tiltakozni, nyakamhoz hajolt, lágy csókokkal hintve be bőröm, mely felforrósodott tettétől. Halk sóhaj kúszott ki ajkaim közül, mire tenyeremet szám elé tettem. Felkuncogott, folytatva kínzásom. 

- Szia! Zavarok? - kérdezte barátom, én pedig alig tudtam felfogni szavait, erősen kellett koncentrálnom, hogy tudjak válaszolni.

- N..nem, mondjad... - szuszogtam, ahogy kezeivel végigsimított mellkasomon, hasamon keresztül, egészen alsómig. Hátra hajtott fejjel, behunyt szemekkel élveztem tettét. 

- Jól vagy? - nyögtem egyet, mikor Hazza alsómon keresztül ráharapott, a már igencsak kényeztetésre váró férfiasságomra.
- I-igen, mit szeretnél? - markoltam bele hajába, felhúzva egészen arcomig. "Fejezd be!" - tátogtam, de őt nem érdekelte, huncut mosollyal arcán nyakamhoz hajolt, erősen megszívva bőröm.
- Beszélnünk kellene... - éreztem hangján a szomorúságot, amitől azonnal kitisztult gondolkodásom.
- Minden rendben? - könyököltem fel, eltolva magamtól Hazzát, aki szintén leállt és figyelte arcom. Nyomasztó csend után megszólalt.
- Liam... - csuklott el a hangja. Azonnal tudtam mire gondol, hiszen már régóta látom rajtuk, hogy valami nincs rendbe köztük. A félelmem, ami emiatt volt, beigazolódott. Egy "azonnal ott vagyokkal" letettem a telefont.
- Mennem kell! - néztem Hazzára, aki lebiggyesztett ajkakkal mászott le rólam. Felkeltem az ágyról, kikaptam valami ruhát, aztán a fürdőbe siettem. Alig két perc alatt már lent voltam a nappaliba, készen állva az indulásra.
- Képes vagy itt hagyni? - karolt át hátulról, nyakamba puszilva.
- Muszáj, Niallnak szüksége van rám! - fordultam meg, majd csókot nyomtam ajkára. - Ha hazajöttem, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk! - tapadtam ismét szájára. Hosszas csók után elváltam tőle, és indulni akartam, de megragadta karom, visszarántva magához.
- Ígéred? - mosolygott huncutul.
- Ígérem! - hintettem egy gyors puszit ajkára. Elengedett én pedig az ajtóhoz siettem, ahol még visszafordultam. - Sajnálom.. - haraptam bele alsó ajkamba - de nem fogom tudni betartani az ígéretem! Old meg magadnak, nagyfiú vagy már! - kacsintottam rá, hatalmas mosollyal arcomon és kimentem. Tudtam, ezt nem fogom megúszni, de akkor is jól esett kicsit húzni az agyát.

Kinyitva a bejárati ajtót, sietve dobtam le a cipőm. Agyam Niall körül forgott, sajnáltam, hogy a kapcsolata Liammal zátonyra futott... Bár, talán van még remény... Reméltem, hogy a kis szünet, melyet tartanak, meghozza az eszüket és rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, és újra kezdik kapcsolatukat.
- Szóval, nem tudod betartani az ígéreted, mi?! - torpantam meg ijedten, a nem várt hangtól.
- Hülye! Majdnem szívrohamot kaptam! - tettem tenyerem hevesen dobogó mellkasomhoz.
- Ne válts témát! - nézett rám, a kanapé hátának dőlve, karba font kézzel. Azt hittem kiakadok, még neki áll feljebb, hogy nem tartom be ígéretem?!
- Te is megígérted, hogy nem fogsz hazudni! Volt kitől tanulnom! - nyújtottam rá nyelvem. Ellökte magát a kanapétól és lassan, magabiztos léptekkel, komor arccal indult meg felém. Bevallom, kicsit megijedtem, mivel nem tudtam mit fog most tenni. Elém állt, szemeit enyéimbe fúrta.
- Akkor... - kapta el csuklómat. - itt az ideje, hogy megtanuld, hogyan kell betartani az ígéretet! - tolt hátrafelé, mígnem a falhoz értem.
- Hé! Neked is meg kéne tanulnod! - néztem rá morcosan. - Ez így nem igazságos! - fogta be a számat, szorosan nekem préselve testét, minden menekülő utam elzárva. Fülemhez hajolt, amibe belenyalt.
- Azt ígértem meg, hogy nem hazudok, de nem is hazudtam, csak elhallgattam, hogy megvédjelek téged! - kuncogott, mire beleharaptam tenyerébe, amitől elhúzta számról.
- Kis vadállat! - szisszent fel, megfogva csuklóim, fejem felé kulcsolva őket. A szabad kezével pedig beletúrt hajamba, és vadul nekiesett ajkaimnak. Élveztem ezt a játékot, vágytam durvaságára.
- M-mit... t-teszel velem? - lihegtem szájába. Felkuncogott.
- Mit szeretnél, mit tegyek veled? - harapott bele alsó ajkamba, játékosan meghúzva azt. - Tudod, ma minden kívánságod teljesítem, kis tigris! - hajolt nyakamra, megkarcolva fogával bőröm, aztán erősen megszívta, amitől fájdalmas nyögés hagyta el számat. Szemeim lehunyva élveztem, ahogy szívja nyakam, melyből meleg folyadék szivárgott. Lábát, lábaim közé helyezte, combját ágyékomnak dörzsölte, nyögéseket kiváltva belőlem. Sosem hittem volna, hogy ez a mondat, egyszer elhagyja számat, de itt, ebben a pillanatban nem tudtam gondolkodni, ugyanis, agyamból az összes vér egy pontba tódult össze, az ágyékomba.
- Légy durva velem! - nyögtem, mire halkan felkuncogott.
- A legjobb kívánság, édes! - csókolt ajkamra, melyen éreztem a vérem sós ízét.

Szívesség kérése! :3

Halihóóó!

Bocsánat, hogy nem résszel jelentkezem, de egy nagy szívességet szeretnék kérni tőletek! Nemrég rátaláltam egy Larrys történetre (angol), amit valaki el is kezdett fordítani, de sajnos abbahagyta, nagy bánatomra. (Kikészülök, ha nem tudom tovább olvasni!! :/) Imádom az ilyen fajta, durva történeteket, viszont én pocsék vagyok angolból. Próbáltam lefordítani, neki kezdtem, amit hamar fel is adtam, ugyanis szörnyen ment. Ha én akarom megcsinálni, akkor egy évet is kell várni, mire lefordítom az első részt! :( Tudom, hogy egy elég nagy kérés és nem is tudnám meghálálni sehogyan sem, sajnos, de szeretném ha lenne valaki - aki jól tud angolul, vagy van egy kis szabad ideje, vagy netán gyakorolni akarnak - lefordítaná nekem. Annyira de annyira boldoggá tenne vele, hogy azt el se tudom mondani. :3 Mivel ezt a történetet megosztanám veletek is, ezért annyiban tudnék segíteni az illetőnek, hogy létrehoznék egy blogot, megcsinálnám a kinézetet stb... és én lennék az aki a fordított szöveget  begépelné és felrakná!! Ennyiben tudok segítő kezet nyújtani! 

Itt található a blog: Sinister (befejezett) 19.részből áll.

Kommentben jelezzétek, hogy tudtok- e segíteni vagy ha ti máshogy gondoljátok akkor is írjatok! Bárminek örülök, csak olvashassam a történetet! :D :3 

Nagyon megköszönném és hálás lennék, ha valaki tudna segíteni nekem! :3

Dreamy Girl

74.rész

Sziasztok!

Először is bocsánat, hogy ennyit kellett várni, de beteg voltam/vagyok... Már kicsivel jobb az állapotom, ezért erőt vettem magamon, hogy megírjam ezt a részt! :) Hogy milyen lett, inkább hagyjuk... nem vagyok megelégedve vele, de örülök, hogy ennyit is össze tudtam hozni... Tudom hogy  uncsi, de igyekszem felpörgetni :)

Köszönöm a kommenteket, a tetszikeket és a chatben kapott kedves szavakat! :3 

Másodszor pedig, úgy érzem, hogy lehet gyorsítanom kéne a befejezéssel vagy ti nem így gondoljátok? Kérlek írjátok meg őszintén, ha már kezditek unni és akkor hamarabb végzek vele! Köszönöm előre is! :)

Jó olvasást! :)

Ui: bocsánat az esetleges hibákért (bár az mindig van!), most lehetséges hogy több is van belőle! :/

Dreamy Girl

Louis

- Ahhoz, hogy megbocsájtsak, több kell! - mondtam komolyan, tovább húzva agyát. Arca szomorúvá vált, ajkai lefelé görbültek.

- Sajnálom... egy seggfej voltam, tudom, hogy nem szabadott volna így bánnom veled, hiszen neked semmi közöd nem volt hozzá, de amikor dühös vagyok, nem gondolkodom, és olyanokat teszek vagy mondok, amit nem kellene... - nézett szemeimbe őszinte megbánással, kezével enyéimért nyúlva, ujjával lágyan cirógatva kézfejem. Szívem meglágyult, de nem mutattam neki. Tartottam magam, holott, legszívesebben a nyakába ugrottam volna. 

- Ez nem mentség... Megbocsátani megbocsátok, de tudd, hogy még mindig haragszom rád! - húztam ki kezeim övéiből és a tűzhelyhez mentem. - Segítsek valamiben? - kérdeztem, fürkészve a majdnem elkészült ebédet. Hátulról megfogva csípőm tolt el onnan, egészen az asztalig, majd kihúzta a széket és leültetett rá. 

- Te csak ülj le és élvezd, hogy kiszolgállak, minden kívánságod teljesítve! - nyomott egy puszit kézfejemre, mire zavartan kuncogtam egyet. Elengedte kezem, majd visszament, hogy folytassa a főzést.

- Hm... minden kívánságom? - hümmögtem. Hazza felém fordult, hatalmas mosollyal arcán fürkészett engem.

- Igen, csak mocskosak legyenek! - kacsintott rám, megnyalva a fakanalat. Szavai hallatán megforgattam szemeim. Nem is ő lenne, ha nem ez járna a fejében folyton. Mosolyogva figyeltem ügyeskedését, közben pedig kapva az alkalmon, hogy nem látja, végigmértem tetőtől talpig. Pólója kiadta izmos lapockáját, vállát és hatalmas, erős bicepszét. A szűk nadrág, melyet általában hordott, kidomborította feszes, formás fenekét, amire legszívesebben rácsaptam volna, aztán bele is markoltam volna. Önkéntelenül beharaptam alsó ajkamba, majd mikor rájöttem min is jár az agyam, megráztam fejem, ezzel elűzve gondolataimat. 

- Parancsoljon Uram! - tette az asztal közepére az íncsiklandozó illatú és kinézetű spagettit. - Szedhetek? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam, figyelve minden mozdulatát. Mikor mindkettőnknek szedett, megkérdezte, mit kérek inni, aztán azt is kitöltötte nekem. Leült velem szembe és mosolyogva jó étvágyat kívánt, ahogyan én is. 

- Tudod, hogy milyen érzésem van? - emelte rám tekintetét, amivel kíváncsian fürkészett. - Mintha az első randinkon lennénk! - mosolyogtam rá, aztán rátekertem a spagettis tésztát a villámra, majd bekaptam. Isteni íze volt.

- Igazából, az is! - mondta ki az igazat. Olyan furcsa volt ez az egész, eddig sose gondoltam erre, de most, így kimondva elég gáz, ugyanis egy normális kapcsolat úgy kezdődik, hogy ismerkednek, randiznak, és aztán járni kezdenek... Nálunk nem így volt... Mondjuk, a mi kapcsolatunk nem is normális... Mosolyodtam el, gondolataimra. - De, ha szeretnéd, tekinthetjük ezt annak! - villantott rám egy hatalmas mosolyt, melytől gödröcskéi is megjelentek, nagy örömömre. Éreztem, ahogy arcom pírba borul, kicsit zavarban jöttem, erre a kijelentésére. - Akkor az első randin az ágyban kötünk ki? - nézett rám huncutul, mire sikeresen oldotta a hangulatot. 

- Na! Az első randin nem illik "arról" beszélni! - nyomatékosítottam meg azt az egy szót, amire Harry felnevetett. - Amúgy se vagyok az a fajta, akit azonnal az ágyba lehet vinni! - ittam bele a kólámba. 

- Nekem úgy rémlik, hogy elég gyorsan letepertelek... - mondta, én pedig majdnem kiköptem az italom. Kisebb fulladásom után folytatta szövegelését. - És csak úgy közlöm veled, ha ez tényleg az első randink lenne, akkor is az ágyban kötnénk ki, hiszen ellenállhatatlan vagyok! - harapott bele alsó ajkába, kaján vigyorral arcán. 

- Nem adtam volna olyan könnyen magam!! 

- Persze, édes! - kacsintott rám, ellenállhatatlan mosolya kíséretében. Nem szóltam semmit, csak folytattam tovább ebédem elfogyasztását. Tudtam, nem versenyezhetek vele, így ráhagytam, ami egyáltalán nem bántott, hiszen annyira boldog voltam, hogy hazaérve ilyen finom kajával várt. Tudom, hogy csak azét csinálta, mert ki akar engesztelni, de akkor is, nagyon kedves volt tőle, hogy ennyit fáradozott.

- Isteni volt! - mondtam, miután jóllakottan, hátradőltem a székben. - Főzhetnél többször is, már mondtam! - mosolyogtam rá.

- Köszi, de van még valami, aminek remélem, nagyon fogsz örülni! - kelt fel, új tányérokat kirakva, majd egy tálcát is letett az asztalra. Kíváncsian dőltem előre, fürkészve, hogy vajon mit takarhat az a fólia. Felemelte, és elém tárult egy süti, amelynek a tetején egy "sajnálom" felirat volt, kirakva színes torta díszekből. Mikor leesett, hogy miért is olyan különleges ez a süti, arcomra hatalmas mosoly ült.

- Ez... ez az amire gondolok? - néztem rá boldogan, majd kiugorva bőrömből. Bólintott, én pedig el se tudom mondani, mennyire boldog voltam. - De... hogyan? Honnan tudtad? - kérdeztem, miközben felvágta a citromos, krémes sütit.

- Niall segített! - rakott egy nagy szeletet tányéromra. Kinézetre tiszta olyan volt, mint ahogy Anya csinálta, régen. Nem bírtam megvárni, míg ő is szed magának, muszáj volt megkóstolnom. Az íze is pont olyan isteni volt, a mennyekben éreztem magam, és azonnal megszálltak az emlékek. - Remélem ízlik, kicsit félek tőle, hiszen mindent beleadtam, hogy sikerüljön! - nézett rám, várva válaszom. Büszke voltam rá, amiért ennyi mindent megtett értem. Látszik, hogy igazán szeret, hiszen képes volt egész délelőtt azon mesterkedni, hogy hogyan, mivel lepjen meg engem.

- Mennyei! - mosolyogtam rá. - Imádom! - kaptam be az utolsó falatot, majd a morzsákat is eltüntettem a tányéromról. - Ezt mindig Anya sütötte nekem... Louis kedvence a neve, mert... - mosolyodtam el, ahogyan eszembe jutott az emléke. - nem találta a nevét, véletlen levágta az újságnak azt a részét, ezért elnevezte rólam. - csuklott el a hangom a mondat végére, fájdalmas sóhaj kíséretében.

- Ez aranyos! A legjobb név egy sütinek! - kacsintott rám, kinyújtva kezét, hogy összeérintse az enyémmel. - Szeretlek! 

- Én is! - kulcsoltam össze ujjaink az asztalon.

Az ebéd befejeztével el akartam mosogatni, de Hazza nem engedte. Elém állt, derekamhoz nyúlva húzott magához. Szemeit enyémbe fúrta. Mosolyom hatalmasra nőtt, ahogyan az övé is. Előre hajoltam, majd ajkaimat az övére tapasztottam. Azonnal kinyitotta száját, én pedig nyelvemmel nyelvét masszíroztam. Hiányzott már mámorító csókja, érzéki érintése, amitől testem lángra kap, szívem vadul kalimpál és pulzusom az egekbe szökik. Tudom, csak fél nap volt, mégis egy örökké valóságnak tűnt nélküle ez a kis idő is. Kezemmel hajába túrtam, a másikkal hátát cirógattam. Hosszas csókcsata után, lihegve váltunk el, homlokunkat egymáshoz döntve. 

- Csak hogy... tisztázzuk - lihegtem - még mindig haragszom rád! - suttogtam ajkaira, mire Hazza kezei fenekemre vándoroltak, megmarkolta, majd lejjebb vándorolt és hirtelen megemelve az ölébe kapott. Lábaimmal körül fogtam derekát, kezemmel pedig nyakát. Szemeibe néztem, melyekben huncutság csillogott. Megindultunk felfelé a lépcsőn, miközben elmondta, hogy van még egy meglepetése. Kíváncsian vártam, mi is lehet az... A hálószoba ajtóhoz érve háttal vitt be, majd lerakott és csókot hintett ajkamra. Aztán megfordított. Nem akartam hinni a szememnek. A látványtól a szám is tátva maradt. Az új ágy, megágyazva állt a régi összetört ágy helyén. Rajta rózsaszirmok, amik beillatozták a szobát. Az éjjeli szekrényen és a polcokon pedig gyertyák sorakoztak, arra várva, hogy meggyújtsák őket. Hazza hátulról átkarolt, csókot hintve nyakamra. Szemeim lehunytam, ahogy tenyerével végigjárta felsőtestem, miközben fülcimpámba harapott, és belenyalt fülembe. Halkan felsóhajtottam, lábaim remegni kezdtek, testem forróság öntötte el, minden egyes tettére. Hirtelen fordított meg, így szembe találtam magam vággyal teli tekintetével. 

- Iszonyatosan kívánlak, és legszívesebben letepernélek, de... nem ez a meglepetésem... - mosolygott rám édesen. Pólóm alját elkapva, lesegítette rólam, ezzel felfedve felsőtestem.

- Mit akarsz? - kérdeztem értetlenül. Ha nem fekszünk le, akkor minek kell levetkőznöm... Nem szólt semmit, csak közelebb lépett, nyakam puszilgatta, miközben lehúzta sliccemet. Sóhajtozva karoltam belé, még közelebb húzva őt. Lehúzta nadrágom, amitől hátra vetett fejjel felnyögtem, ugyanis közben végigsimított alsógatyámon. Kuncogva elvált tőlem, mire kérdőn néztem rá. 

- Feküdj hasra! - mutatott az ágy felé. 

- Miért?

- Csak feküdj hasra, és ne kérdezősködj! - mondta, majd kiment a szobából. Kicsit ódzkodva, de megtettem amire kért. Lefeküdtem, várva, hogy visszajöjjön. Halvány gőzöm se volt, mi lesz ebből...

- Ahh... Olyan szexi vagy! - fordultam hangja felé. Ott állt az ajtóban beharapott alsó ajkakkal, valamivel kezében. Mosolya huncut volt, mikor megindult felém.

- Az mi? - mutattam a kezében lévő tárgyra. 

- Ne kíváncsiskodj! - mászott az ágyra, majd fenekemre ült. 

- Összenyomsz, te dagi! - nyögtem, ahogy rám nehezedett.

- Dagi?? Vigyázz mit mondasz, alattam vagy! - csípett bele fenekembe, mire egy nem igazán férfias sikoly hagyta el számat. - Légy jó fiú! - hajolt rá hátamra, puszit hintve nyakamra. Megfogta kezeim és fejem fölé kulcsolta őket. 

- Jajj, de hülye vagyok! - mászott le rólam, én pedig figyeltem őt. Meggyújtotta a gyertyákat, aztán elhúzta a sötétítő függönyt, így az egyetlen fényforrást a gyertyák fényei adták, ezzel hangulatossá varázsolva a szobát. Hazza visszamászott rám, majd valami hideg folyadékot nyomott hátamra.

- Hééé! Ez hideg! - szisszentem fel, ahogyan a hideg folyadék meleg bőrömhöz ért.

- Majd felforrósítom! - kuncogott és lassan elkente hátamon. Ujjai lágyan siklottak bőrömön, amitől libabőr futott végig testemen. Lapockámtól kezdve nyomkodni kezdte görcsös izmaim, amitől jóleső nyögések hagytál el számat. Lefelé haladt, gerincem vonalán, ököllel finoman nyomkodva hátam. Aztán vissza, egészen a karomon végig menve, csuklómig, majd ismételten vissza. Ezt elviseltem volna minden nap, annyira jól csinálta, hogy nyithatna egy masszőr szalont. 

- Erősebben is csinálhatod! - mondtam, mire erősebben belenyomkodta ujjait bőrömbe. Sóhajaim, nyögéseim hangosabbá váltak. Fájó izmaimnak felüdülés volt Hazza kényeztetése. Szemeim behunytam, átadva magam az élvezetnek. Az olaj nyugtató illata, Szerelmem forró, erős ujjai, annyira jól estek, hogy elernyedve, lassan ellazulva szundikálni kezdtem. Sajnos, a telefonja csörgése kizökkentett nyugalmi állapotomból. Idegesen fújta ki a levegőt, miközben az egyik kezével abba hagyta a masszírozást. 

- Mondjad! - szólt bele. Nem hallottam semmit a beszélgetésből, csak Hazza szavait, de azokból se tudtam kivenni semmi fontos információt. - Oké! Rendben, majd beszélünk,de most nem tudok! - tette le a telefont, a rövid beszélgetés után. Ki lehetett az, és mit akarhatott? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. Túlságosan furcsa volt ez az egész... Direkt úgy beszélt, hogy ne tudjak kiérteni belőle semmit,  és a "majd beszélünk, de most nem tudok" mondata is igencsak felidegesített... Mi a franc történik már megint? Vagy csak én fújom fel ennyire az egészet??

73.rész

Halihóóó!

Itt is van a kövi rész! :)

Sajnos a szavazás nem jött össze, de én úgy vettem észre, hogy akik írtak, azok szeretnék Niall életét is követni. Így, úgy döntöttem, hogy lesz Niall szemszöge is, de persze Larryé a főszerep! ;)

Köszönök nektek mindent! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

 Louis 

Harry idegesen markolta a kormányt, ujjai teljesen elfehéredtek. Tekintete folyton Zayn felé irányult és dühösen fújtatott, mint egy felbőszült bika. Alsó ajkát harapdálta, amiből, ha így folytatja, ki fog csordulni a vér. A levegőben, szinte fogható volt a feszültség, ami Hazzából áradt. Egy hirtelen, nem várt mozdulattal kiszállt a kocsiból, nekem pedig összeugrott gyomrom. Bevágta az ajtót, majd fel-le járkált, idegesen hajába túrva. Nem tudtam, miért ilyen feszült, valami miatt nem tetszhetett neki az a srác, akivel Zayn még mindig beszélt. Sejtésem volt, miszerint valami rossz fiú lehet, aki miatt mindannyian bajba kerülhetünk. Tekintve múltjukat… Hazza nekidőlt az autónak, ami által hasa az üvegnek nyomódott. Ha nem ilyen szituációban lettünk volna, akkor biztos valami vicceset tettem volna, mint például, lehúztam volna az ablakot és hasát csikizve, nevetésre késztettem volna, vagy megkocogtattam volna az üveget, de ebben a helyzetben nem lett volna szerencsés bármelyiket is véghezvinni. Mikor átnéztem a másik irányba, láttam, amint fekete barátunk lekelez a sráccal, és felénk indul. A vér is megfagyott bennem, féltem, hogy mi fog történni. Féltem, hogy itt és most egymásnak esnek, amit persze nekem kell majd leállítani. Alig mertem levegőt venni, ahogy figyeltem őket. Gyomrom kisméretűre zsugorodott és készen létben álltam, ha netán közbe kéne avatkoznom. Bár nagyon reméltem, hogy nem lesz erre szükség… Zayn a kocsi mellett állt, Harry pedig a másik oldalon. Eltolta magát, aztán a kocsi elejéhez ment, mire barátja is ugyanezt tette. A szélvédőből láttam minden egyes mozdulatukat és arckifejezésüket. Hallottam hangos ordibálásukat, láttam idegesen kapálódzó végtagjaikat, dühtől eltorzult arcukat, ahogy egymásnak köpték szavaikat. Ordibálásukból nem sokat értetem ki, csak egy-két szót tudtam elkapni, amivel nem sokat értem. Körül néztem, hogy van e szemtanúja egymásnak esésüknek, de nem láttam senki erre felé, szerencsére. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor Harry egy legyintéssel megindult a vezetői oldal felé. Beült mellém még mindig fújtatva, méregtől vöröslő arccal, kitágult orrlyukkal és beindította a motort. Zayn egy percet még várt, aztán behuppant a hátsó ülésre. Éreztem, hogy ez a húsz perces út, egy örökkévalóságig fog tartani. Bekötöttem biztonsági övem és vártam, mi is fog történni. Csend telepedett a kocsira, viszont a feszültséget érezni lehetett a levegőben. Fullasztó volt ez a hallgatás, és már-már azért könyörögtem, hogy ordibáljanak egymással. Harry nagy gázzal indult el, amitől a szívem torkomban dobogott. Megmarkoltam a biztonsági övet. Sose vezetett ilyen durván, mint most, szinte féltem mellette. Aztán megtörte a csendet erélyes hangjával.
-Mi a jó büdös francot gondoltál?? - köpködte szavait. - Mi a faszért álltál le beszélni vele? - nézett bele a visszapillantó tükörbe, gondolom Zaynt figyelte, miközben tövig nyomta a gázt. Meg se mertem nézni,  mennyivel repesztünk, de biztos voltam benne, hogy a megengedett sebességet már rég túlléptük.
- Semmi közöd hozzá, mit művelek! Az én életem és nekem szükségem van a pénzre!! - válaszolt erélyes hangon, kicsivel hangosabban, mint Hazza.
- Semmi közöm hozzá??? - ütött a kormányra, mire összerezzentem, az ülésbe fúrva magam. Visszakönyörögtem a nyomasztó csendet… Haza akartam menni. Most. - Semmi?? Veled nőttem fel, szinte már testvéremként tekintek rád és nincs közöm ahhoz, hogy hogyan baszod el az életed??? - kezdte egyre jobban felemelni hangját. - Kiléptünk belőle, nagy nehézségek árán, erre újra akarod kezdeni?? Akkor mi a jó büdös francot értünk el vele?? - markolta kormányt, ideges tekintettel figyelve az utat.
- Nem tudok leállni!! Értsd már meg, nekem ez a véremben van!!
- Mindent abba lehet hagyni, csak akarni kell, de te úgy látom, nem akarod… - sóhajtott egyet, kicsit levéve hangerejéből. - Ezért szenvedtünk annyit, hogy most feladd? -  kérdezte, mire kicsivel hosszabb csend állt be.
- Kell a pénz… - suttogta Zayn. Hazza lelassította a motort, mivel piros lámpát kaptunk és hátra fordult.
- Miért nem szólsz? - kérdezte. - Tudok kölcsön adni! A legjobb barátok vagyunk, mindenben támogatjuk egymást, nem? - nézett továbbra is hátra.
- Igen, de ebben nem! A kölcsönnel nem megyek semmire, a szalonnal nem tudok annyi pénzt összeszedni, hogy fent tudjam tartani.
- Akkor annyit adok amennyivel, ki tudod húzni egy pár évig.
- Nem! Ezt magam kell, hogy megoldjam, te nem tudsz segíteni és nem is akarom, hogy segíts! - láttam Hazza arcán, hogy ismételten dühbe gurul. Kisebb gondolkodás után előre fordult, erősen koncentrálva valamire.
- Mibe keveredtél már megint, míg nem voltam itt? - emelte fel hangját és minden kezdődött elölről. - Ha??
- Semmibe! - vágta rá, kicsit se meggyőzően, ezt még én is éreztem.
- Higgyem is el!! Ismét börtönbe akarsz menni?? Tetszett az az élet?? - túrt bele hajába, idegesen. Megdöbbentem a szavak hallatán. Zayn volt börtönbe?? Jézusom, mit kell még tudnom?! Dudálás szakította félbe beszélgetésüket és gondolkodásomat. - Ne dudálj seggfej, mert kimegyek és kiverem az összes fogad!! - dühöngött Hazza.
- Z-zöld a-a lámpa… - szólaltam meg alig hallhatóan. Rám nézett szikrákat szóró tekintetével, majd gúnyos mosollyal arcán válaszolt.
- Kösz, hogy figyelmeztetsz! Amúgy nem vagyok vak!! - indult el, kicsit erélyesebben, mint kellett volna. Ez a mondata szíven ütött, kedvesen megszólaltam, erre ezt kapom. Durcásan az üveg felé fordultam és próbáltam nem meghallani egymáshoz intézett kiabálásukat. Az út így telt el, aztán mikor Zayn házához értünk, mindketten kiszálltak, majd ott is folytatták tovább veszekedésüket. Rohadtul nem tudott már érdekelni. Az egyetlen dolog, amire vágytam, hogy haza mehessek, és minél messzebbre elkerüljem Harryt. Miután beült az autóba, egy szót sem szóltunk egymáshoz. A házhoz érve, azonnal kiszálltam, amint megálltunk. Elővettem a kulcsom és a zárba helyeztem. Kinyitva az ajtót léptem be a nyugalmat adó otthonomba. Harry nem jött utánam, hanem nagy gázt adva elhúzott. Becsaptam a bejárati ajtót, és dühösen ledobtam kulcsom, majd lerúgtam cipőm. Éreztem, hogy könnyeim hamarosan kicsordulnak. Leültem a kanapéra, és szabadjára engedtem őket. Lehet, ezt nem így kellett volna lereagálnom, de most jól esett kiadni magamból a feszültséget, amit Hazza nekem is átadott. Miután elfogytak könnyeim, megkönnyebbültem és összedobtam valami ebédet. Turkálva a tányérban, ültem, egyedül a konyhában, de igazából egy falat sem ment le torkomon. Mikor befejeztem a turkálást, elmosogattam és vártam. Már több mint négy óra eltelt, azóta, hogy elhajtott. Kezdtem ideges lenni, de nem mertem felhívni. Kiültem a teraszra, egy csésze kávéval, mikor megszólalt telefonom. Szívem vadul kalimpálni kezdett, gyomrom pedig összeszorult. A kijelzőn egy szám villogott. Óvatosan szóltam bele, mire egy ismeretlen hang válaszolt.
- Jó napot! Louis Tomlinsonnal beszélek? - kérdezte.
- Igen…
- Szeretném megkérdezni, hogy még mindig munkát keres, mert a kávézóban, ahova beadta önéletrajzát, megüresedett egy felszolgálói állás. Érdekelné? - kérdezte, mire arcomra mosoly kúszott. El se akartam hinni, hogy felhívtak. Azonnal igent mondtam rá, nem kellett gondolkodnom rajta. Megbeszéltük, hogy holnap reggel bemegyek, aztán ott majd mindent elmond. Boldogan köszöntem el és letettem a telefont. Reméltem, hogy jól fogok teljesíteni, mert nagy szükségem volt erre az állásra, ugyanis a focival nem sokat tudtam keresni. Sajnos örömöm, csak addig tartott, míg eszembe nem jutott Hazza. Kitöröltem fejemből a gondolatokat. Úgy voltam vele, nem eszem magam ezen. Már lassan kezdett esteledni, ezért lezuhanyoztam, megmostam fogam és felhúztam a pizsamám. Kiültem a teraszra, ahol kellemes hűvös levegő járta át testem, ezzel is felfrissítve engem. Hallgattam a tücskök, békák énekét, majd az órára pillantottam. Hajnali négy volt. Megdöbbentem, hiszen nem éreztem az idő múlását és a fáradtságot sem. Hol a francba lehet? - aggódtam. Kezembe vettem a telefont, éppen tárcsázni akartam a számát, mikor autó zúgását hallottam. Tudtam, hogy ő az, ismertem kocsija motorának hangját. Sóhajtottam egyet, mivel fogalmam se volt, mit is tegyek most… Ajtó csapódását hallottam, majd ahogyan lerúgja cipőjét, és egyenesen felfelé megy a lépcsőn. Pár perces keresgélés után, úgy döntöttem bemegyek. Megálltam a nappaliban, vele szemben. Egy ideig néztük egymást, aztán idegesen megszólalt.
- Hol a francba voltál? Végig kutattam a házat miattad, azt hittem valami baj van!! Te meg kint ültél nyugodtan?? - morgolódott, mire felment bennem a pumpa. Ezt nem gondolhatja komolyan, hogy még neki áll feljebb.
- MÉG HOGY ÉN TÜNTEM EL!! - kiabáltam, kiadva minden dühöm. - TE HOL A PICSÁBA VOLTÁL? ITT ÜLTEM, ARRA VÁRVA, HOGY HAZA GYERE, MAJD SZÉTVETETT AZ IDEG, MERT NEM TUDTAM, MI VAN! MÁR MINDEN MEGFORDULT A FEJEMBEN!! - ordítottam, miközben kezemmel mutogattam összevissza. Hajamba túrtam, aztán fel- alá járkáltam.- Úgy bántál velem, mintha valami rosszat tettem volna… - folytattam tovább, halkabban. - Tudod milyen szarul esett?? - néztem megdöbbent tekintetébe. - Aztán meg itt hagytál, szó nélkül és hajnali négyig haza sem jöttél… Itt ültem rád várva, még ebédet is csináltam… Holnap korán kell kelnem egy fontos dolog miatt, de hála neked olyan leszek, mint egy mosott rongy… - néztem le a padlóra, meztelen lábujjaimat vizsgálva. Jól esett, hogy mindezt kiadhattam magamból és reméltem, hogy Harry is felfogja, mit is tett.
- Én… - kezdett bele, mire felemeltem tekintetem. Szemében megbánás tükröződött. - Sajnálom… - suttogta. - Nem akartam, hogy így legyen… csak felidegesített a délelőtti dolog…és...
- Nem érdekel Hazza, ez nem mentség. - vágtam szavába, nem volt kedvem most végig hallgatni, hiszen holnap fontos napom lesz. - Hagyjuk, szeretnék aludni, aztán holnap megbeszéljük! - mentem fel a lépcsőn, majd visszafordultam. - Csak, hogy tudd, a kanapén alszol! - indultam meg a szoba felé. Kezembe vettem párnáját és takaróját, amikkel lesétáltam a nappaliba. Kezébe nyomtam, egy „jó éjt” kíséretében.
- Lou… -  kapta el karom és maga felé fordított. Eltoltam magamtól, felmentem a lépcsőn és befeküdtem az ágyba. Hosszas forgolódás után sikerült végre álomba szenderülnöm.
A telefonom idegesítő ébresztőjére ébredtem. Hirtelen azt se tudtam, miért is keltem fel ilyen korán. Aztán minden beugrott. A fejem majd szétesett, a három órás alvás miatt. Kómásan kislattyogtam a fürdőbe, ahol a tükörbe nézve megijedtem reggeli ábrázatomtól.
- Jézusom! - tapogattam arcom, aztán megmostam jéghideg vízzel és már kicsivel jobban nézett ki. Elvégezve teendőim, bevettem egy fájdalom csillapított, aztán lementem az aló szintre. Hazza a kanapén aludt, hason fekve, arca a párnába gyűrődve, lelógó kézzel és lábbal, a takaró pedig a földön hevert. Végig néztem testén, melyen csak egy alsógatya volt. Elmosolyodtam, nagyon aranyos látványt nyújtott. Mérges voltam a tegnapi miatt, de ebben a helyzetben nem tudtam haragudni rá. Halkan elosontam mellette, írtam egy cetlit, aztán felhúztam cipőm és kiléptem a reggeli hűvös levegőre.
 Eléggé kifáradtam, ugyanis a főnök befogott dolgozni, hogy lássa, mennyire vagyok alkalmas erre a feladatra. Délig bent voltam, de így elsőnek ez is sok volt, nem igazán voltam hozzászokva az álláshoz. Bár fociztam, ez mégis teljesen más volt. Boldogan léptem ki az utcára, és indultam meg haza, mivel megkaptam az állást. Jövő héten kezdhetek is. Sietve indultam haza, hogy elújságoljam Hazzának, a jó hírt, de a mosoly lefagyott arcomról, miután eszembe jutott a tegnapi nap. Annyira el voltam foglalva a felszolgálással, hogy kiment a fejemből az este történtek. A házhoz érve, az ajtó előtt állva, nagy levegőket vettem, majd szép lassan kifújtam. A kilincset megmarkolva gyomrom összeugrott. Kinyitva az ajtót, orrom finom illatok csapták meg. Értetlenkedve húztam össze szemöldököm.
- A rohadt életbe! - hallottam meg Hazza mérges hangját, ami a konyha felől érkezett. - Átkozott sütő! - morgolódott. Halkan lerúgtam a cipőim és megindultam a hangok irányába. Az illat, mely beférkőzött orromba, egyre intenzívebb volt. Tudtam, mi folyik itt, csak nem akartam elhinni. Megálltam az ajtóban, figyelve Harryt a nagy munkában. Az asztal meg volt terítve, minden a helyén volt, ő pedig a tűzhelynél szerencsétlenkedett. Az illatokból ki tudtam következtetni, hogy spagettit csinál, így még murisabb volt az egész, hiszen ez a legegyszerűbb étel. Valami más illat is keringett a levegőben, valami süti lehetett, de hiába szimatoltam, nem jöttem rá, mi is az. Elnéztem még egy darabig bénázását, majd mikor felém fordult, azonnal letöröltem arcomról a mosolyt, komor ábrázatot felvéve. Megtorpant és egy ideig csak néztünk egymás szemébe. Gondoltam segítek neki, elkezdeni...

- Mit csinálsz? - érdeklődtem még mindig komoran. Nem akartam, hogy azt higgye ilyen gyorsan megbocsátok neki, pedig már akkor megtörtént, mikor megláttam a terítéket és a nagy igyekezetét.

- Ööö... ebédet... - mondta zavartan. 

- És miért? - tettem a hülyét. Ajkait lebiggyesztve lépett közelebb hozzám. Láttam szemeiben az őszinte megbánást.

- Szeretném helyrehozni a tegnapit... - sütötte le szemeit.

- Szerinted ennyivel el lehet rendezni? Azt hiszed, hogy a nyakadba fogok borulni, és azonnal megbocsátok, csak mert főztél nekem? - szívattam kicsit, amitől bűntudatom támadt, de akkor is megérdemelte.

- Reméltem... - suttogta halkan

72.rész

Sziasztok!

Köszönöm szépen az új feliratkozókat, a tetszikeket és a sok kedves kommentet, meg a chatben kapott véleményeket is! :D
Nem mondok semmit erről a részről, majd ti eldöntitek, hogy tetszett-e vagy sem! :)

Nem is húzom tovább, jó olvasását!

Dreamy Girl

Louis

Ott álltam az ajtóban, föld-begyökeredzett lábakkal. Zayn ugyanazt csinálta, mint álmomban, mosolygott és tetőtől talpig végigmért, ezzel zavarba hozva engem, de mikor beljebb lépett, a vér is megfagyott ereimben.
- Nem akarsz felvenni valamit? - kérdezte hatalmas vigyorral arcán. Mielőtt lenéztem volna, becsuktam a szemeim, azon imádkozva, hogy ne a piros tanga legyen rajtam. Lassan nyitottam ki szemeim, majd mikor megláttam, hogy egy póló és egy szűk alsó van rajtam, kicsit megnyugodtam. Kuncogása, arra késztetett, hogy megragadjam pólóm szegélyét, amit lefelé húzogattam, hogy takarjam férfiasságom. - Leteperlek, ha így flangálsz előttem! - huncut mosollyal lépett még közelebb, én pedig hátráltam. - Főleg, hogy ha kanos vagyok! - harapta be száját, miközben hangosan felnevetett. Valahogy nem tudtam vele nevetni...
- Hé!! - hallottam meg megmentőm hangját. - El a kezekkel, ő az enyém! - ugrottam meg, mikor hátam mögé ért, karjaival átölelt, és hatalmas tenyereit hasamon pihentette, fejét pedig vállamra helyezte. - Hacsak.. - puszilt nyakamba mosolyogva. - nem osztozunk... - harapott bele fülcimpámba, ami ebben a szituációban nem igen tudott kiváltani belőlem, semmilyen jóleső érzést, mivel valahogy szavai jobban lekötötték figyelmem. Ijedten figyeltem Zaynt, aki fel-le mozgatva szemöldökét lépett igen közel hozzám. Már-már betolakodott az intim szférámba, ahova nem igazán engedek senki, Hazzán kívül.
- Mit szólsz hozzá, Louis? - kacsintott rám, mire ki akartam szabadulni Szerelmem szorító karjai közül. Nem engedett, csak jót nevettek próbálkozásomon.
- Hagyjatok! - tiltakoztam. - Szálljatok már le rólam! - mérgelődtem. Elegem volt már ebből, mindig engem kellett szívtani. Nem tudom miért jó ez nekik...
- Nyugi! - csókolt nyakamba Hazza. - Csak vicceltünk, tudod jól, hogy nem engedném, hogy bárki is hozzád érjen rajtam kívül! - simogatta alhasam, majd egyre feljebb vándorolt, egészen mellkasomig.
- Na jó, fejezzétek be, mert még beindulok rátok! - takarta el szemeit, mire nekem is nevetni támadt kedvem. Mielőtt felmentünk átöltözni, Zayn közölte velünk, hogy ő is elkísér minket a bútor boltba. Nagyon meglepődtem kijelentésén. Egy kicsit zavart, de miután rájöttem, hogy az álmom nem lesz soha valóság, így könnyebb volt egy térben meglenni vele. Beültünk az autóba és elindultunk. Harry úgy döntött, hogy átmegyünk a másik városba, mert ott sokkal több - szerinte - a választék. Nekem mindegy volt, csak legyen újra ágyam.
- Amúgy milyen bútort vesztek? - kérdezte érdeklődve a hátsó ülésről Zayn. Szerelmem felém sandított, huncut mosoly ült arcán, amiről rögtön tudtam, hogy valami, számomra igazán kínos dolgot fog közölni. Még mielőtt megszólhattam volna, hogy ez nem igaz, már bele is kezdett mondandójába.
- Ó, háát, tudod... - vigyorgott - a kis tigris - nézett rám - beindult tegnap este és széttört alattunk az ágy. - nevetett fel, mire Zayn is. Arcom téglavörössé vált, éreztem, hogy szinte lángol. - Ugye, édes? - simította meg combom hatalmas tenyerével, majd belemarkolt kicsit. Mérges pillantást vetettem felé, és levettem kezét combomról. Értetlen arccal nézet rám, én pedig morcosan, karba font kezekkel, figyeltem az utat.
- Jaaa, szóval ezért kellett a bilincs, te kis huncut! - kuncogott Zayn. - Nem is gondoltam volna, hogy bedurvulsz, Louis. - na itt már végképp betelt a pohár, mérgesen hátra fordultam és el akartam kapni karját, de elhúzta, a biztonsági öv meg nem engedett tovább.
- Megígérted, hogy tartod a szád!! - akadtam ki. - Kapd be!! - hadonásztam, hátha el tudom kapni, viszont annyira behúzta magát, hogy kezeim nem értek el odáig. Épp ki akartam kapcsolni az övet, mikor Hazza elkapta csuklóm.
- Nyugi kis tigris! - tolt vissza az ülésbe. - Imádom mikor ilyen harcias vagy, de ne itt, inkább az ágyban! - mosolygott rám, mire megforgattam szemeim és durcásan összefont karokkal süppedtem bele az ülésbe. - Amúgy meg, mikor megláttam a bilincset, azonnal tudtam, hogy kié... - tette tenyerét ismételten combomra, csak egy kicsit feljebb, mint az előbb.
- De akkor is... - suttogtam magam elé sértődötten. Nem tudom, hogy meghallották-e, de nem is érdekelt. Egy ideig csendben ültem ott, hallgatva Harryék beszélgetését. Folyton felém pillantott, és kezeit, amikor csak tudta - piros lámpáknál, dugóknál - combomra helyezte, majd megmarkolta, hogy figyeljek rá. Nem törődtem velem kifelé bámultam, figyelve az elsuhanó tájat. Kis idő múlva megszólaltam, ugyanis nem bírtam tovább.
- Minek is köszönhetjük látogatásod? - fordultam hátra.
- Nem látogathatom meg csak úgy a drága, rég látott barátaimat?! - megforgattam szemeim, majd előre fordultam.
- Nagyon örülünk neki... - mondtam cinikus hangon, mire Harry ajkai felfelé görbültek.
- Amúgy meg, meg akartalak hívni benneteket egy kis esti kikapcsolódásra. Van egy helység, ahol van pia, zene, bowling, billiárd meg játékgépek. Örülnék, ha velem tartanátok! Na? - hajolt előre, a két ülés között hol Harryre, hol rám pillantva, várva válaszunk. A buliktól valahogy elment a kedvem, nem mintha eddig szerettem volna... Hazza azonnal beleegyezett, de csak úgy, ha én is megyek. Zayn a fülem mellett könyörgött, bocsánatot is kért az iménti jelenet miatt. Kicsit húztam az agyát, aztán csak beadtam derekam. Majd hozzá tettem, hogy egy feltételem van, mégpedig az, hogy egyikőnk se iszik. Na, ezzel sikerült kirobbantom a háborút... Egészen a bútor boltig hallgatnom kellett, érveit és szitkozódását, majd könyörgését. Megmondom őszintén, tetszett, hogy így kínozhatom. Végül, arra jutottunk, a nagy vitában, hogy Zayn, annyit iszik amennyit akar, Harry pedig csak egy, maximum kettő pohárral. Én persze nem fogok, elég rossz tapasztalataim vannak e téren... Kiszálltunk az autóból, miután leállította a motor. Hazza mellém lépett és átkarolt. Köszöntünk, majd elkezdtük nézegetni az ágyakat. Mindegyik iszonyat drága volt, ezért körbenéztem egy másik részlegnél, ahol kedvezőbb árak fogattak.
- Lou! - hallottam meg Hazza hangját. - Találtam egyet, gyere ide! - boldogan siettem hozzá. - Na? Milyen? - mutatott az igencsak modern, kicsit alacsonyabb fekvésű, sötét barna keretű ágyra. Nagyon tetszett, de mikor megláttam az árát, azonnal tudtam, hogy nem ez lesz az igazi, sajnos...
- Túl drága! De amott vannak olcsóbbak! - mutattam arra, ahonnan jöttem.
- Én fizetem!
- Nem! - vágtam rá azonnal. - Nem vehetsz meg mindent nekem!! Így is már annyi mindent adtál nekem!
- De te a legjobba érdemled! - ragadott meg csípőmnél fogva, hogy magához húzzon. Ajkaink pár centire voltak egymástól.
- Nem! Nem fogsz meggyőzni! Olcsó ágy és kész! - szedtem le kezeit derekamról.
- Akkor felezünk! Ez egy stabil ágy, meg szép is és tovább fogja bírni, mint az az olcsó szar! - magyarázta komolyan. Zayn zavarta meg beszélgetésünket, egy fiatal hölggyel az oldalán.
- Hoztam segítséget, majd ő megmondja melyik ágy a legjobb! - néztem a lány, aki kicsit zavarban volt. Harry pedig ezt ki is használta, és szívdöglesztő mosolyt villantott felé. Idegesen szívtam be a levegőt. A fiatal eladónő elkezdett magyarázni, mindvégig Hazzát fürkészve. Kezdtem nem kicsit féltékeny lenni... Szerelmem meg direkt adta alá a lovat. Képes ilyen helyzetbe hozni. Morcoskodtam magamban, de szerintem arcomra is kiült, mert ilyenkor nem tudok természetesen mosolyogni.
- És mondja, kérem, - eszméltem fel mély hangjára. - kibírja a folytonos ágytornát? - azt hittem menten elsüllyedek mikor elértek hozzám szavai. Arcom lesütöttem és éreztem, hogy ismételten vörössé válik. Nem hiszem el... Ez most komoly?? Ettől már nem történhet rosszabb, ugye?? Rávettem magam, hogy szemeibe nézzek és próbáltam tudtára adni jelzésekkel, hogy fejezze be, de ő direkt folytatta. - Tudja a párom elég durva az ágyban, és az előzőt is sikerült összetörnünk! - arcom tenyerembe temettem, nem akartam látni senki arcát, főleg nem az eladónőjét. Hangját viszont hallottam, amiből egyből észre lehetett venni zavartságát, ugyanis összevissza makogott. Kezdtem sajnálni szegényt... Ölelő karokat éreztem meg testemen, mire felnéztem. - Ugye, édes? - puszilt arcomra. A lány egy zavarodott mosollyal nézett minket, majd kedvesen elnézést kért, és elment. Zayn sírva röhögött mellettünk.
- Akkora egy seggfej vagy! - ütöttem mellkasába. - Vegyük meg és húzzunk innen! - indultam meg a pulthoz. Mindent elintéztünk, szerencsére kiszállítják, a címünkre, így ezzel már nem kell foglalkozunk. Hazza elnézést kért az iménti jelenete miatt, elmondta, hogy csak engem akart megviccelni. Ezt még nagyon megbánja.. Elfelejtheti egy időre az ágytornát, az biztos. A lány kedvesen felkuncogott, és mondta, hogy semmi baj, csak elsőre kicsit kínos volt. Most viszont jót nevetett. Elköszöntünk, aztán kilépve a boltból Hazza belém karolt.
- Hagyjál, ehhez most semmi kedvem! Menj és ölelgesd a csajodat! - toltam el magamtól, és siető léptekkel mentem a kocsihoz, amely szerencsére nyitva volt. Morcosan behuppantam az anyós ülésre. Harry is beült, de Zayn nem. Figyeltem, ahogy odamegy valakihez és beszélgetésbe elegyednek. Éreztem, ahogy Hazza keze combomra simul. Nem néztem felé, hanem tovább bámultam Zaynt és a srácot, akivel leállt csevegni.
- Lou... ne mérgelődj már, tudod, hogy viccelődtem... - mondta halkan, közben keze combomon járt fel alá. - Imádom, látni, arcod, mikor zavarban vagy, olyankor annyira aranyos vagy. Kérlek, ne haragudj, nézz rám. - könyörgött, mire sóhajtva felé fordultam. Arcán apró mosoly jelent meg, szemei pedig felcsillantak. Komor tekintettel figyeltem őt, de nem bírtam sokáig, ugyanis olyan fejeket vágott, hogy nehezen bírtam ki mosoly nélkül.
- Utálom, amiért nem tudok rád haragudni! - vigyorogtam, majd arca enyémhez közeledett, én viszont elhúzódtam tőle.
- Nem kapok csókot?? - biggyesztette le ajkait. Megráztam nemlegesen a fejem, de őt ez nem zavarta, előrébb hajolt és mikor lecsuktam szemeim, hiába vártam édes, puha ajkait, mivel nem jöttek.
- A kurva életbe! - káromkodott, amire szemeim is kinyíltak. Láttam, hogy vállam felett, idegesen néz kifelé az ablakon. Elhajolt tőlem és a kormányt kezdte szorongatni. Tekintetem abba az irányba vezettem, ahová az övéi is tévedtek. Csak Zaynt láttam még mindig azzal a sráccal. Nem értettem mi történik...

Ui: Kiraktam egy szavazást, szeretném, ha szavaznátok! :D Arról lenne szó, hogy szeretnétek-e Niall életét is követni vagy maradjak Larrynél?  Előre is köszönöm! :D