47. rész

Drága Olvasóim!

Itt is van a következő rész, remélem elnyeri ez is a tetszéseteket! :D (A kövi jobb lesz, tudom, hogy az előbbinél is ezt mondtam, de elszámoltam magam, bocsi! :D) Először is bocsi, hogy kicsit rövidebb lett, de itt kellett abbahagynom! :( Másodszor pedig köszönök mindent nektek, nélkületek nem lennék sehol, imádom olvasni a kedves szavaitokat, és még most se tudom elhinni, hogy ennyien olvassátok az írásom, pedig már a 47. résznél tartunk! (vicces, főleg, hogy mikor elkezdtem, azon izgultam, hogy hogyan tudok összehozni 20 részt, erre meg már az 50-hez közeledünk! XD)

Na jó ennyi lett volna! :D 

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

- Ne szoríts ennyire! Nem fognak megenni, megígérem! - mondta mosolyogva, mire enyhítettem szorításán. Sose lehet tudni... - gondoltam magamban. Ahogy végigmértem a fiúkat, akik egy kört alkotva beszélgettek, röhögcséltek, azon tűnődtem melyikük lehet Sam. Valahogy volt egy sejtésem...
- Sziasztok! - üdvözölték a srácokat, mire én is kinyögtem egy halk köszönés félét. Mindenki felénk fordult, kezet ráztak, lepacsiztak és összeölelkeztek. Én pedig csak álltam és figyeltem őket. Az egyik fiú, aki szerintem Sam lehetett elég durván végigmért. Olyan magas volt, mint Hazza, barna szeme szikrákat szórt, fekete haja összevissza meredezett az ég felé. Nem volt az a kigyúrt testű, de azért voltak izmai, melyeket szűk felsője láttatni vélt.
- Ki ez a nyálgép? - mutatott rám az említett, undorodó arccal. Hazza felmordult, majd mély levegőt vett.
- Ő itt Louis! És Sam, ha kérhetném, ne használj ilyen jelzőket rá! - korholta le, a gúnyos mosolyt villantó srácot. Ezzel megmutatta fehér, tökéletes fogait és úgy éreztem, hogy az eddig is béka segge alatt lévő önbizalmam most még lejjebb süllyedt... Ez a pasi tökéletes volt, egy isten, még ha ekkora seggfej is... Nem értettem Hazza miért van velem, amikor ilyen férfiakkal is lehetne... Nagy meglepetésemre felém nyújtotta kezét, mire hezitálva, de odanyújtottam, ő pedig azonnal elrántotta és jót nevetett rajta. Volt aki vele együtt nevetett, míg mások egy szemforgatással nyugtázták hülyeségét. Láttam Harry arcán, hogy nem nagyon díjazza a poénjait, mégis tartotta magát, pedig tudtam, hogy legszívesebben a földbe döngölné.
- Ő itt Max! - mondta Hazza, és a velem egyforma magas, vékony testű, barna, tüsis hajú srácra mutatott. Karjai telis-tele voltak tetoválással, szinte alig volt hely rajta. Kezet fogtam vele egy "szia" kíséretében. - Ő Brian! - állt elém egy kicsivel magasabb srác, akinek izmos testén csak úgy feszült a pólója. Haja barna volt és félhosszú, amit most lófarokban kötött hátra. Szemei pedig sötét barnák voltak, szinte már feketék. Kicsit ijesztően hatott rám. Mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amit én azonnal elfogadtam. - Olivér! - mutatott a nálam jóval magasabb, izmosabb srácra, akinek szőkés haja volt. Bár szerintem nem eredeti hajszíne, de jól állt neki. Az ő karjait is tetkók díszítették, csak jóval kevesebb, mint Max-nek. Szemei szürkéskékek voltak, mosolya pedig kedves, amivel máris lekenyerezett. Talán vele nem lesz probléma...
- Derek! - lépett elém mosolyogva egy jóval idősebb férfi, talán olyan huszonhét év körülinek saccolnám. Velem egy magas, mégis izmosabb testalkatú. Fekete, rövid haja volt és barna szemei. Valahogy sugárzott belőle a jóindulat. A keze szorítása is más volt, mint a többieké. Nagyon szimpatikus volt számomra.
- Sam-et meg már nem kell bemutatni! - mondta fintorogva Hazza. Én csak bólintottam az említettre nézve. Gonosz vigyort villantott rám, mire a vér is megfagyott ereimben. Szerintem még ma ki fog nyírni, az egyszer biztos. Szorosan bújtam oda Szerelmemhez, aki átölelte derekam. Biztonságba éreztem magam ölelésében, legszívesebben el se mozdultam volna mellőle.
- Búj csak a szoknyája alá! - bökte oda nekem Sam, majd hátat fordítva nekünk elindult a pálya mások végébe. A többi srác is utána ment, csak Derek maradt itt velünk.
- Ne törődj vele, kicsit lüke gyerek! - mosolygott rám, mire felnevettem. - Ő az akiről meséltél nekem! - nézett Hazzára. Én pedig kérdőn figyeltem rájuk. Rólam beszélt? Mikor? És miért?
- Igen! - húzott magához még közelebb.
- Örülök, hogy ismét minden rendben van! - mosolygott hol Hazzára, hol rám nézve. - Most viszont ne haragudjatok, de megyek, és helyre teszem a morcos srác agyát. - mondta, majd hátat fordítva nekünk, indult meg a többiekhez.
- Ne foglalkozz Sam-el! Mindig ilyen, főleg, ha féltékeny! - puszilt homlokomra.
- Miért nem rázod le? Már rég agyonverted volna, láttam szemeidben! - fordultam vele szembe és kérdőn pillantottam szemébe.
- Már megtettem párszor, de ez nem ilyen egyszerű... ugyanis Max a legjobb haverom, ő pedig Sam testvére, nem pofozhatom csak úgy meg, már így is elég nagy port kavartam azzal, hogy lefeküdtem vele... nem akarom tovább fokozni a dolgokat... - görbítette le szomorúan száját, miközben derekamnál fogva magához húzott. Ajkaira tapadtam és lágyan masszíroztam nyelvemmel övét. Észre se vettük, hogy a többiek  visszajöttek hozzánk.
- Akkor, mehet a játék? - kérdezte valamelyikük. Még nem tudtam annyira, hogy ki kicsoda, főleg nem hangról.
- Még nem! - vált el ajkamtól Hazza - Megvárjuk Lou barátait!
- Ok! Akkor addig mi bemelegítünk! - mentek a pályára, majd mindenki elkezdett melegíteni.
- Nyugodtan menj velük, én addig megvárom Nialléket! - néztem Szerelmemre.
- Biztos? - kérdezte, mire bólintottam egyet. Megcsókolt, majd a többiekhez sétált. Én pedig a kocsi felé vettem az irányt, hogy ott várjam barátaimat. Elég furán éreztem magam, mint aki nem ide való... ezek a srácok egytől egyik nagymenők, én pedig egy senki vagyok... Ahogy a kocsihoz értem, háttal nekidőltem és a pályán egymást ütögető, kergető fiúkat néztem. Hazza olyan felszabadultan és boldogan szórakozott velük... Felsóhajtottam. Én miért nem tudok ilyen közvetlen lenni?? Miért vagyok félénk?? Annyira utálom ezt, bárcsak megtudnék változni... A gondolataim egy ismerős zúgás szakította meg. Hirtelen mosoly terült el arcomon, végre megékeztek. Leparkoltak a többi kocsi mellém, majd boldogan siettek hozzám. Megöleltem őket köszönés képen.
- Azt hittem, hogy csak mi leszünk négyen! - mondta Liam, mikor a focipálya felé néztek.
- Háát... nem... - dünnyögtem.
- Te tudtál róla? - kérdezte Liam, mire nemlegesen megráztam fejem.
- Nem baj, így legalább jobban tudunk játszani! - örvendezett Niall. Legalább ő boldog volt. Odasétáltunk a srácokhoz, és Hazza bemutatta nekik is a fiúkat. Sam bezzeg velük nem volt seggfej, de engem folyton szúrós szemekkel figyelt. Kezdtem egyre jobban félni tőle. Amikor Zanyt is bemutatta, Niall egyből rám nézett, én pedig bólintottam. Arca dühbe gurult, de Liam azonnal észrevette, és lágyan simogatni kezdte hátát. Tudtam, hogy ez még nincs lerendezve, úgy is szóba fogja hozni, amint ketteseben leszünk.
- Na, mi lesz? Elkezdjük még ma? - kérdezte Oliver, ha minden igaz.
- Mindjárt! Csak levesszük a melegítő felsőt! - mondta Niall, majd elindult a padok felé, minket is magával húzva. A padokhoz érve, levettük a felsőket. Elég hűvös volt így, de majd ha mozgunk nem fogunk fázni.
- Igazán szólhattál volna, hogy itt lesz a majdnem gyilkosod is!! - morgolódott Ni.
- Bocs, de ezt ne most beszéljük meg! Különben már mindent lerendeztünk! - mondtam.
- Ja, persze, azonnal megbocsátottál neki! - nézett rám dühösen.
- Ne most, oké? Majd elmondok mindent! De, Zayn nem olyan, mint amilyennek tűnik... nagyon kedves srác, csak rosszkor, rossz helyen találkoztunk... - hajtottam le a fejem.
- Rendben! De, ha szemétkedik, nem fogom hagyni magam! - jelentette ki, mire elmosolyodtam. Két kéz simult hasamra, mire megugrottam.
- Én vagyok az! - hallottam meg mély hangját fülemnél. - Nagyon szexi vagy ebben a focis mezben! - puszilt nyakamba, majd maga felén fordított és ajkaimra tapadt. Nyelvével bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki.
- Hééé! - kiabált valaki. - Most játszunk, vagy enyelgünk? - Hazza belemosolygott csókunkba. Eltávolodott tőlem, derekamra helyezve kezét indultunk meg a pályára.
- Én mindkettőt! - kiáltotta vigyorogva, aztán ismét megcsókolt. Elég furán éreztem magam, hogy mindenki minket néz.
- Kaszanova! Játszunk már, mert mindjárt reggel lesz! - mondta a szőke hajú. Elosztottuk a játékosokat, engem és Hazzát szétválasztottak, amit nem igazán díjaztam. És kivel került egy csapatba? Hát, persze, hogy Sam-el! Rohadék... Már mindenki beállt a helyére, csak Hazzára vártunk, aki valahogy mellettem termett.
- Figyelni foglak, baby! - suttogta a fülembe, aztán fenekemre csapva átment az ellenfél térfelére. 

46. rész

Sziasztok!

Ezt a részt Renáta Vargának küldöm erősítésként, a szerdai szóbelijére! Hajrá! Tudom, hogy sikerülni fog! :3 (Remélem nem baj, hogy egy nappal hamarabb raktam ki?)

Köszönöm a sok kommentet, tetszikeket és az új féliratkozót/feliratkozókat! :D És a több, mint 39,700 oldalmegjelenítést! :D 

Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást kívánok! :D A kövi rész jobb lesz, csak kellett egy kis húzó rész! :D Remélem, azért nem unalmas! :/

A kövi rész várható időtartama: Péntek vagy Szombat! 

Dreamy Girl

Louis

Fél óra múlva készen állva álltunk a bejárati ajtó előtt. Felhúztuk a cipőnket, a táskám vállamra helyeztem és az ajtót bezárva magunk mögött indult a fekete autó felé. Nagyon jó idő volt, nem mondanám hidegnek, inkább kellemesen friss levegő jellemezte a mai napot. Hazza kinyitotta a kocsit, én pedig bepakoltam a hátsó ülésre a sport táskát. 

- Kapd el! - dobott felém valamit. Hála reflexemnek, sikeresen elkaptam. A kocsi kulcsa volt az. Nagyot néztem és kérdőn fordítottam fejem Hazza felé. 

- Te vezetsz! Ittam egy sört, és nem akarok kockáztatni! Már így is elég volt, hogy Zayntól hazavezettem! - mondtam, én meg csak álltam az autó mellet, lefagyva.

- Ez túl nagy! - mondtam a kocsira mutatva, mikor észhez tértem. Hazza felnevetett.

- Mint én! Mégsem panaszkodsz! - vigyorgott perverzen. - Na! Pattanj be! - mondta, majd beült az anyósülésre. Kicsit hezitálva, de beültem mellé. Görcsösen fogtam meg a kormányt, miután beindítottam az autót. Óvatosan a gázra lépve elindultunk. Nagyon ideges voltam, hogy az ő szuper kocsiját kellett vezetnem. Féltem, nehogy kárt tegyek benne, mégis csak egy milliókat érő kocsiról van szó. Elég fura volt vezetni, de egyre jobban kezdtem belejönni, és egyre inkább élveztem. Azon gondolkodtam, hogy majd én leszek a sofőrje, csak hagyja, hogy én vezessem ezt a csodajárgányt. 

- Jól csinálod, látod nem is olyan nehéz! Nem kell mindjárt mindentől beszarni! - mondta, mire mosolyogtam. Könnyű ezt mondani, ő azzal a nagy magabiztosságával biztos képes rá, de én... inkább hagyjuk... 

- Biztos bírsz focizni? - kuncogott mellettem. Nem láttam arcát, mert az útra koncentráltam, de tudtam, hogy a perverz vigyora megint kiült rá. 

- Birok! Nem kell aggódni... annyira nem fáj... - éreztem, hogy pírbe borulok, ahogy megjelentek előttem a pillanat képek. Gyorsan elzavartam őket, mert még balesetet fogok okozni. Harry csak nevetett, ami irtó idegesítő volt. - Így nem tudok koncentrálni és összetöröm a kocsid! - mondtam komolyan, mire combomra helyezte óriási kezét és lassan felfelé vezette. - Hazza!!! - böktem ki mérgesen, és kezére csaptam. 

- Ohh... milyen kis harciasak vagyunk! - mondta gúnyos hangon, majd fülemhez hajolt és belesuttogta - Ezt az ágyban is elővehetnéd! - beharaptam alsó ajkam, ahogy kimondta a szavakat, és meleg leheletével bőröm csiklandozta. 

- Elég! - mondtam kicsit se meggyőző hangon, de muszáj volt leállítanom, mert különben megint az fog történni, mint a boltban. - Inkább mondd, hogy merre menjek! 

- Jól van! Befejeztem! - emelte fel kezeit maga elé, mint aki nem csinált semmit. Közben pedig fülig ért a szája. Sikeresen elnavigált Zayn házához, mert hiába jártam már itt egyszer-kétszer, mégse tudtam merre kell menni. Hazza megcsörgette, és pár perc múlva már ki is jött, majd egy "Sziasztokkal" beült a hátsó ülésre.

- Jé! Új sofőr? Aztamindenit! Harry megengedte, hogy vezesd a szeme fényét?? - ütögette meg a vállam. - Asszem ezt felírom a naptáramba! - röhögött. 

- Be lehet fejezni! - vigyorgott Hazza, majd a vállamon lévő kezére ütött. 

- Jaaa, most már tudom miért!! Egyre több meglepetést okozol Csipkerózsika! - villantott rám egy huncut mosolyt, amit a visszapillantó tükörben láttam. 

- Miről van szó?? És miért hívsz így? - kérdeztem összevont szemöldökkel és a tükörből figyeltem arcát.

- Ohh... Hazza... akarlak... - imitálta a nyögéseket, mire ismét vörösben lángolt arcom. Ezt nem hiszem el, ezek mindent elmondanak egymásnak?? - Amúgy meg azért hívlak így, mert illik rád! - mondta egyszerűen. Ez aztán a magyarázat... bár, mit is vártam volna tőle...

- Zayn!! - mordult rá Hazza. 

- Jól van! Menjünk! - mondta, de még mindig kuncogott. - Amúgy... - dőlt előre, hogy jobban halljuk - hívtam még pár havert, ugye nem baj? - Asszem rosszul leszek... a gyomrom görcsbe rándult, ahogy megtudtam, hogy nem csak mi leszünk öten. Nem szeretek idegenekkel találkozni, nem hogy még Zayn barátaival, akik tuti valami kemény gyerekek. Istenem, mi lesz itt még?! Sose szerettem emberek között lenni, főleg ha nagyobb csoportról volt szó...

- Először hallani akarom, hogy kiket, aztán majd elmondom! - fordult hátra Hazza. 

- Derek, Brian, Oliver, Max és Sam... - sorolta, a számomra ismeretlen személyeket. Csak ennyi?? - gondoltam magamban. Tenyerem izzadni kezdett, már előre féltem ettől az egésztől. Miért nem lehetett volna csak öten játszani?? Így is ki tudja Niall, mit fog szólni Zayn miatt... tökéletesen el van cseszve a mai nap...

- Sam??? - akadt ki Harry, mire felkaptam tekintetem. - Ugye most csak viccelsz? Mondd, hogy ez csak egy kurva vicc!!! - emelte fel a hangját, majd visszahuppant az ülésbe és mérgesen fújtatott. Komolyan mondom megijedtem tőle. Egyszer láttam ennyire kiakadva, de az rég volt. Most ismét felrémlett az a kép, amikor úgy fújtatott, mint egy bika. Ilyenkor nem szeretek a közelébe lenni.

- Ugyan már, rég túl van rajtad! - nevetett Zayn, de nekem nem volt kedvem ezen mosolyogni sem, és amint láttam Szerelmemnek se. Gondolom volt valami köztük, ami nem jól sült el... Ismét egy dolog, ami miatt idegeskedhetek. 

- Ja, persze! Tudod, milyen, nem?? Istenem Zayn!!! Miért?? - temette arcát kezébe, majd nagyot sóhajtott. Egyre jobban kezdett érdekelni ez a Sam gyerek. 

- Felejts már el! Különben is éppen Maxnál volt, mikor felhívtam! Most mondjak neki nemet, mikor a bátyja? 

- Értem, de akkor is! Ezért még kinyírlak! - fenyegetőzött Hazza, hátrafordulva. 

- Ki az a Sam? - kérdeztem halkan, megszeppenve. Kicsit féltem, hogy leordítsa a fejem, amiért erről érdeklődöm, de mégis csak a pasi vagyok, vagy mi, közöm van hozzá, hogy kivel is járt eddig. Vagyis csak lefektette őket... Lehet, inkább nem kellett volna megkérdezni, mert ha az összes egy éjszakás kalandról hallani akarok, akkor elég hosszú listát kell végig szenvednem... Mindketten csendben ültek, mintha nem is tudom miről kérdeztem volna őket. Hol Zaynra néztem a tükörből, hol pedig Harry arcát vizslattam. - Oké! Nem kell válaszolni... végül is ki vagyok én, hogy tudnom kelljen a haverjaidról... - mondtam szomorkásan, hátha meghatja valamelyiket. Hazza nagyot sóhajtott és felém fordult. 

- Senki, nem fontos, csak... egyszer-kétszer, na jó... háromszor megdugtam és ennyi... - mondta. Ezt valahogy ejtettem. Elég szarul esett, pedig tudom, hogy sok ilyen pasi, csaj volt az életében, mégis idegesítette... De hát én akartam megtudni... - azóta... - folytatta tovább -  le se tud szállni rólam, mármint ha találkozunk... számtalanszor elmondtam már neki, hogy hagyjon békén, de semmit se ér. Legszívesebben megvertem volna, de mivel Maxel jóba vagyok, ezért nem akartam bántani bátyját. Ennyi lenne, most már boldog vagy? 

- Igen, boldog! - vágtam rá morcosan. 

- Látom... jobb lett volna, ha nem mondom el... - nézett kifelé az ablakon. Zayn sóhajtott egy nagyot, majd előre hajolt ismét.

- Ne legyetek már ilyenek! Komolyan, mint két pukkadós óvodás... - nevetett fel, majd folytatta tovább okoskodását. - Úgy viselkedsz Csipkerózsika, mintha csak te lettél volna az egyetlen Harry életében. Holott gondolom neked is volt valakid. Ez természetes dolog, nem kell itt bepukkadni... - na igen, Zaynnak sikerül mindig olyan témát találni, ami számomra irtó kínos... bár, ha belegondolok, szerintem jobb lenne azt megkérdezni, hogy mi az, ami nem annak számít, mert szerintem azt egy kezemen is meg tudnám számolni..

- Zayn, állj le! - szólt Harry.

- Talán ennyire sok? - kérdezte nevetve, majd mikor meglátta pirosló arcom, folytatta tovább - vagy... pont az ellenkezője? - nézett rám megdöbbenve. Sose értettem miért csinálnak ebből ekkora ügyet az emberek... Mindig ferde szemmel néznek azokra az emberekre, akik nem tizenéves korukban vesztik el a szüzességüket... Ezért is mondtam mindig, hogy van barátnőm, legalább leszálltak rólam... - Jajjj, de édes! - vihogott Zayn. - Harry volt az első? Ohh... ez oly megható... - rebegtette szempilláit, miközben szívére helyezte egyik kezét. 

- Fogd be, mert hátra megyek és esküszöm kiverem belőled a szart is! - emelte fel hangját Hazza. 

- De most...

- Nem viccelek! - nézett hátra. Zany nagyot sóhajtva hátradőlt és az út további része csendben telt el, amiért iszonyathálás vagyok. Gondolatim visszaterelődtek Samre. Kicsit bántott a dolog, főleg, hogy nem csak egy éjszaka volt... ez azt jelenti, hogy valami több is van abban a srácban, amiért még kétszer lefeküdt vele... vagy hazudik és több is volt, nem csak három... Őszintén, nagyon kíváncsi lettem erre a Samre. Legalább láthatom, hogy milyen pasikkal volt együtt Szerelmem, mielőtt megtalált engem. Gondolataim mindenfelé elkalandoztak. Már ott jártam, hogy vajon Hazza miért is van velem... Mi az ami miatt kellek neki? Mi olyan vonzó bennem? Ezt mái napig nem tudtam megfejteni... 

- Itt fordulj le! - utasított Harry. 

- De, nem erre kell menni... - motyogtam, mivel azt hittem oda megyünk, ahol én szoktam edzetni a srácokat. 

- Ez a mi pályánk! Itt biztos nem lesz senki, ezért döntöttünk úgy, hogy ide jövünk. - mondta, mire lefordultam. Egy földes úton kellett befelé menni, ami mellett rozzant épületek és fák sokasága helyezkedett el. Elég félelmetes volt, még úgy is, hogy nem egyedül voltam, és kocsiba ültem. 

- Akkor Niallnak is szólni kell, mert nem tudják hol van! - mondtam, mikor eszembe jutott, hogy nekik is tudniuk kéne erről. 

- Amint leparkoltál, felhívom őket és elmondom neki! 

Megérkeztünk egy tisztásra, ami jobb oldalon helyezkedett el. A lámpák még nem égtek, mivel fél négy révén még nem volt sötét. Már lassan kievickélünk a télből, ezért egyre később sötétedik. Megláttam az egyik fánál parkoló autókat, majd én is beálltam melléjük. Kiszálltunk, kiszedtem a cuccot hátulról, aztán bezártam az autót. Megfordultam, és sikeresen nekiütköztem Hazzának. Ő azonnal derekamhoz nyúlt, ezzel magához rántva egy forró csókra. 

- Fantasztikus voltál! - csókolt meg ismét. - Valld be, hogy élvezted! - mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam.

- Nagyon! Lehet, vissza se adom neked! - vigyorogtam, miközben hátát simogattam. 

- Tudtam én! Ezt még megbeszéljük... ha jól viselkedsz, akkor lehet róla szó! - kacsintott rám, majd ismételten ajkaimra tapadt. Legszívesebben így maradtam volna, de sajnos mennünk kellett. - Na gyerünk! - indultunk meg a lenyírt füvön a zöldben pompázó pálya felé. Elég jól nézett ki, meg se mondtam volna, hogy ezt ők csinálták. A két kapu meg volt, látszott rajta, hogy elég sokat volt használva, a pálya mindkét szélén padok voltak, és volt egy kis épület is, amire a "WC" felirat volt felfújva fehér festékkel. 

- Ezt mind mi csináltuk a srácokkal! Ide jöttünk le játszani, hogy kieresszük a gőzt! - karolta át a derekam, ahogy haladtunk a többiek felé.

- Ez tök jó! Akkor ez azt jelenti, hogy jól focizol, engem meg becsaptál! - csíptem bele oldalába, mire egy "Hééé" volt a válasz. 

- Nem vagyok akkora profi, de jól nyomom! - puszilta meg arcom.

- Niallt fel kéne hívni! - adtam oda neki telefonom. Azonnal tárcsázni kezdte, és elmondta merre jöjjenek, aztán lerakta, majd kezembe adta. 

- Értette, hogy hova kell jönni, úgyhogy ne aggódj! - bólintottam egyet. Ahogy megláttam a srácok arcát, mikor már pár centire voltunk, teljesen berezeltem, ideges lettem és izzadni kezdett tenyerem. Szívem szaporán vert, és szorosabban öleltem magamhoz Hazzát. Ez egy elég nehéz menet lesz...

45.rész

Kedves Olvasóim!

Ezt a részt Pakkör Pítörnek ajánlom, mivel ma felvételizik és nagyon, de nagyon szurkolok érte!! :3 Tudom, hogy sikerülni fog, és remélem, hogy ez a rész jó ajándékul fog szolgálni, mikor hazaérsz a nehéz nap után! ;)

Köszönöm a kommenteket, tetszikeket és a feliratkozókat!! :D  Imádlak benneteket! :3

Asszem most csak ennyit szerettem volna, jó olvasást kívánok! 

Dreamy Girl 

Louis

Nagyon nagy szerencsém volt, ugyanis a főnök megengedte, hogy edzessem a csapatot. Elég kínos volt, és láttam rajta, hogy nem igazán bízik meg bennem. Megígértem neki, hogy többet nem fordult elé, és azt mondta, hogy két hét múlva kezdhetek, addig kaptam felkészülési időt. Hazafelé sétáltam, egyre szaporábban lépdeltem. Alig vártam, hogy elmondjam Harrynek a jó hírt. Mikor odaértem az ajtó zárva volt, így elővettem a kulcsom és kizártam. Ezek szerint nincs még itthon. Levetettem kabátom, aztán leültem a konyhába és ettem egy keveset a tegnapi ebédből.
- Jöttem! - kiabált Hazza, mire elmosolyodtam és kiszaladtam hozzá. Szorosan magamhoz öleltem. - Ennyire hiányoztam? Mert akkor többször elmegyek! - karolt át.
- Képzeld megmaradt a munkám, hetente háromszor edzhetem a srácokat! Annyira boldog vagyok! - pusziltam meg arcát.
- Ennek nagyon örülök! Mikor kezdesz? - kérdezte boldogan.
- Két hét múlva! És nálatok mi a helyzet? Sikerült kitalálni valamit?
- Nem teljesen, alszunk rá egyet, aztán majd kiderül... - mondta lehangoltan. Gondoltam felvidítom, remélve , hogy most már nem állít le. Édes ajkaira tapadtam, kezemmel pedig oldalát simogattam. Nyelvével vad táncba hívta enyémet és én már ettől bizseregni kezdtem.  Egyik kezével hajamba túrt, másikkal derekam szorongatta, majd közelebb húzott magához. De, aztán elvált tőlem egy puszit nyomva homlokomra.
- Harry? Mi baj van? - kérdeztem aggódva.
- Semmi, miért?
- Biztos? Olyan furcsán viselkedsz... valami baj van... szóval... azzal... - mutattam le nadrágjára. Lenézett és elmosolyodott.
- Azzal? Mármint a farkammal? - kérdezte vigyorogva. Bólintottam egyet. - Nincs semmi baja! Köszöni jól van!
Ezt már tényleg nem értem... akkor meg mi a probléma?? - kezdtem elgondolkodni. Hiába kutattam nem jutott eszembe semmi. Lehet, hogy a főnöke miatt? Nem, az nem lehet. Hazzát az ilyen dolgok se tudják lelohasztani. Ahogy észrevettem semmi se tudja elvenni a kedvét a dologtól. Erőt véve magamon még egyszer nekifutottam. Ha most ismét leállít, akkor befejeztem a további próbálkozást. Tarkójánál fogva magamhoz húztam. Szenvedélyesen csókoltam, szabad kezemmel fenekét vettem célba. Erősen belemarkoltam, mire felsóhajtott, az én nadrágom meg igen szűkössé vált. Derekamhoz nyúlt, és megint szorosan magához húzott, ami által merevedésem az övének nyomódott. Halk nyögés hagyta el számat. Testem máris felforrósodott, kiáltott Hazza érintéséért. Aki nem mozdult és nem nyúlt hozzám, amivel teljesen kikészített. Nem tudom, hogy honnan jött a bátorságom, de megragadtam kezét és kemény férfiasságomra helyeztem. Felnyögtem, pedig nem csinált semmi, csak ott hagyta rajta. Megőrjített, azzal, hogy nem mozdult. Csípőmet nekilöktem, jelezve, hogy csináljon már valamit. Nem reagált...
- Hazza... - nyögtem a vágytól, amely már teljesen felemésztett.
- Igen? - kérdezte, majd nyakamhoz hajolt és csókolgatta bőröm.
- Kérlek... - sóhajtottam, ahogy érzékeny pontomnál megállt és nem csinált semmit, csak rajtahagyta ajkait. - Akarlak... nagyon... - nyögtem ki végre. - Érj, már hozzám, mert megőrülök... - Hazza ekkor beleharapott bőrömbe, mire hangosan felnyögtem, tarkójánál fogva még közelebb húztam. - Ne.. hagyd... abba .. - szívta tovább nyakam, ami már fájt, mégis élveztem, annyira, hogy elhomályosodott körülöttem minden. Eltávolodott tőlem, majd vágytól csillogó szemekkel nézett rám.
- Erre vágytam... erre az egyetlen szóra... - mosolygott huncutul, aztán felkapott ölébe és megindult felfelé a lépcsőn. Berúgta az ajtót, ajkamra tapadt és vadul csókolt, ami még jobban beindított. Ledobott az ágyra - szó szerint - mire meglepődtem, de nem volt időm ezen gondolkodni, mert felém mászott és rátapadt ajkaimra. Felsőjét megragadva lerántottam róla, majd ő is lehúzta enyémet. Kezemmel végigsimítottam gyönyörű mellkásán, majd hajába túrtam. Lehajolt hozzám, végig csókolta nyakamtól kezdve egészen nadrágom szegélyéig forró bőrömet, amely égett, puha ajkai alatt. Levegővételem felgyorsult, pulzusom az egekbe járt. Hajába markolva húztam magamhoz egy csókra.
- Felül vagy alul? - szuszogta számba. Nem sokat gondolkodtam, mert tudtam mit akarok, ami nálam elég meglepő dolog.
- Azt akarom... - sóhajtottam, miközben ismét gyenge pontomnál járva szívogatta nyakam. - hogy megdugj... - nyöszörögtem. Elég hülyén éreztem magam, hogy ezt a szót használom, de mivel engem is felizgat az ilyen szóhasználat, és a boltban is ezt használta, gondoltam bevetem.
- Imádom, amikor így beszélsz! - csókolt meg ismét, majd lefelé haladt. Nyelve hegyét végighúzva testemen, egészen a "V" vonalamig. Egy gyors mozdulattal megszabadított nadrágomtól, aztán sajátjával is ugyanezt tette. Mellkasára simítottam kezeim, egyiket pedig lefelé indítottam meg, és meg sem álltam dudorodó gatyájáig. Jól rámarkoltam, mire hangos nyögés szakadt fel torkából. Lassan dörzsölni kezdtem, ő pedig hátra vetett fejjel élvezte munkálatom.
- Istenem, Lou! - nyögte mély hangján. Alsó ajkamba harapva figyeltem arcát, nyitott ajkait, ahogy sóhajok hagyják el és csukott szemeit, melyek lezárultak az élvezet hatására. Gyorsítottam a tempón, ami által egyre közelebb került az élvezethez. Hirtelen leállította kezem, mire meglepődtem. Lehajolva hozzám csókot lopott ajkaimról.
- Imádlak! - suttogta számba.
- Én is! - csókoltam meg. Hazza letolta az utolsó, zavaró ruhadarabot is, és nem húzva az időt, azonnal körbe fonta férfiasságom kezével. Felnyögtem. Beleborzongott egész testem, mely már kiáltva könyörgött az érintéséért. Nedves ajkaival hozzámért, végignyalta hosszomat, amitől testem bizsergése felerősödött. Jobbra-balra dobáltam fejem az élvezettől. Annyira imádtam amit csinál, mindig tudta mi az ami jó nekem. Bekapta teljes hosszomat, és nyelvével masszírozta. Majd fel-le járt rajta. Hajába túrva diktáltam a tempót. Fejem hátrahajtottam, éreztem, hogy mindjárt elmegyek, erősen belemarkoltam dús hajába, ezzel jelezve, hogy ha így folytatja, azonnal elmegyek. De őt nem érdekelte, tovább folytatta, mire testem megfeszült, és az élvezet végig söpört rajtam, majd egy elég hangos nyögéssel szájába élveztem.
- B... bocs... - lihegtem, miközben szemeibe néztem. Egy elégedett vigyorral nyelte le örömnedvem.
- Ez volt a célom! - vigyorgott és lehúzta nadrágját, aztán fölém mászott. Megcsókolt, és ismét megindult lefelé testemen, de most mellbimbómnál leakadt. Nyelvével körözött, aztán bekapta és cuppogó hangot hallatva szívogatta, közben pedig mozgott felettem, amivel azt érte el, hogy mindenhol egymáshoz dörzsölődtünk, mire ismét ágaskodni kezdtem.
- Úgy érzem... - nézett fel rám, hatalmas vigyorral - mehetünk tovább... - Én csak bólintottam, Hazza pedig lábam közé furakodott és combom belső részét kezdte csókolgatni, amitől libabőr futott végig testemen. Halk sóhajok törtek fel torkomból. Lassan haladt bejáratom felé, amivel kikészített. Lenéztem, és láttam, amint három ujját bevéve szájába nedvesítette meg. Már ettől a látványtól ismét el tudtam volna menni. Megéreztem ujjait, amint lassan simogatott, majd belém vezette az egyiket. Nyöszörögni kezdtem, ahogy ki-be tologatta. Aztán a második ujját, majd végül a harmadikat is belém nyomta. Lassan tolta belém, néha körözött bennem, amitől nyögéseim szaporodni kezdtek. Élveztem amit csinál, a fájdalom kicsi volt, ezért többet és többet akartam. Minden erőmet összeszedve préseltem ki e négy szót.
- Kérlek... Hazza... érezni akarlak... - nyöszörögtem. Felnéztem arcára, amin elégedett mosoly terült el. Hirtelen kihúzta ujjait, mire felmordultam a hiányérzet miatt. Hátranyúlta az éjjeli szekrényre és kivette az óvszer, majd felpörgette magára. Fölém hajolt, forró csókolt váltva hatol belém. Fájdalmasan felnyögtem, ahogy megéreztem magamban. Azonnal mozogni kezdett bennem, nem hagyva, hogy megszokjam méretét. A fájdalom egyre elviselhetőbbé vált, lassan kerített hatalmába az élvezet. Kezemet hátára vezettem, simogattam, néha bele-bele vájva körmeim bőrébe. Gyorsította a tempón, én pedig minden egyes lökésére nyögéssel válaszolta, amik egyre hangosabbak és hangosabbak voltak. Fülemhez hajolt, beleharapott cimpámba, amit játékosan meghúzott. Minden egyes tette, egyre gyorsabban juttatott a csúcs felé. Lefelé vándoroltam kezeimmel, mígnem a fenekéhez érve, erősen megmarkoltam azt. Hazza belenyögött fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Keményebben... - suttogtam, mire nagyot lökött csípőjével.
- Ahh...te jó ég... - vájtam bele körmeim fenekébe és hátravetett fejjel vonaglottam alatta. Pulzusom az egekben járt, lihegve vettem a levegőt, ahogy egyre durvábban lökte magát belém. Ezzel mind mélyebbre és mélyebbre hatolt, amivel olyan pontot ért el, hogy izmaim megfeszült. Hangosan nyögve, erősen markolva fenekét, léptem át a gyönyör kapuját. Hazzának se kellett sok, még pár durvább lökés után remegni kezdett férfiassága és mély hangon, nevemet ordítva élvezett el bennem. Rám dőlt egész testével, így izzadt, forró teste enyémnek feszült. Szaporán vert a szívünk, mindketten szuszogva vettük a levegőt. Elmosolyodtam, és hajába túrva játszadoztam göndör tincseivel.
- Hazza? - dünnyögtem, mire egy "hmm" jött válaszul, aztán felnézett szemeimbe. - Ez volt az eddigi legjobb szeretkezésünk! - mondtam, Harry pedig fülig érő vigyorral húzta feljebb magát, hogy megcsókoljon.
- Szerintem is! De, ezt még lehet fokozni! - kacsintott rám.. Megforgattam szemeim kijelentésére. Na, ez az én Harrym, most elégültünk ki, és ő máris a következőn gondolkodik.... A telefonom halk csengése vetett véget gondolkodásomnak...
- Mikor lesz a foci? - kérdeztem, mert tudtam, hogy Niall hív.
- Végül is... nekem a mai nap is jó, ha a többieknek is megfelel! Zaynnak biztos!
- Szia Ni! - köszöntem a telefonba.
- Szia! Miért kerestél? Minden rendbe van, jól vagy? - hallottam hangján az aggódást.
- Persze, jól vagyok, és minden rendben van! Igazából, azért hívtalak, hogy megköszönjem, amit értem tettél, tettetek!
- Ennek örülök! Ugyan már Lou, egy család vagyunk, te is megtennéd bármelyikünkért! - elmosolyodtam szavai hallatán. Boldog voltam, hogy nem haragszik rám.
- Lenne még valami... ma ráértek? - kérdeztem, miközben Hazza haját piszkálgattam.
- Igen, miért?
- Harryvel úgy döntöttünk, hogy ma elmennénk focizni és örülnénk, ha te is jönnétek!
- Nekem jó, Liam itt bólogat mellettem, úgyhogy benne vagyunk! Mikor?
- Mondjuk négy óra? - kérdeztem.
- Tökéletes, akkor ott találkozunk! - köszöntünk el egymástól. Nagyon boldog voltam, bár féltem attól, hogy Niall hogy fog reagálni, mikor meglátja Zaynt. Remélem nem lesz semmi bonyodalom...
- Min gondolkodsz ennyire?
- Semmin... Zayn tud róla, hogy megyünk?
- Nem, de amíg te letussolsz, addig felhívom! - csókolt meg, majd leszállt rólam. Felhúzta alsóját, és keresni kezdte telefonját.
- Azért jó lenne enni is valamit, mielőtt elmegyünk, mert kiszívtad az energiám! - mondtam, mikor felkeltem az ágyból. Hazza csak jót vigyorgott ezen. Én pedig besiettem a fürdőbe, hogy minél hamarabb elkészüljek.

44. rész

Meglepi!

Sziasztok!

Tudom, azt mondtam, hogy szombaton hozom(remélem nem haragszotok, hogy hamarabb jött a részt?! :D ), de ma jó kedvem van és gondoltam nem várakoztatlak meg benneteket! :D  Bocsi, hogy húzom és halogatom azt a bizonyos dolgot, viszont így sokkal izgalmasabb lesz, ha megtörténik végre! :D :P ( nem akarom elárulni mikor, de ebben a részben megtudhatjátok miért is van halogatva a dolog! :D)

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, tetszikeket! :D Mérhetetlenül hálás vagyok értük! :3

Nem is húznám tovább a szót! :D

A kövi rész: SZOMBAT!

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Ahogy lehörpintettem az italt, bementem a nappaliba, ahol Hazza már a kanapén ülve várt. 

- Milyen játékaid vannak? - kérdezte.

- Foci, foci, foci meg egy lövöldözős... - vigyorogtam rá - ja és egy autóversenyzős, de az nem nagy valami... Melyiket szeretnéd? Te választasz! - figyeltem, válaszára várva.
- Hmm... nem is tudom... melyikben vagy jó?
- Focisban profi vagyok, a lövöldözősben jó vagyok, az autóversenyzősben meg szar, mert nem is szoktunk nagyon játszani vele. Na, melyik legyen?
- Focis! Kíváncsi vagyok mennyire jól nyomod! - vigyorgott.
- Oké! - mondtam, majd elindítottam a játékot, kezébe nyomtam a konzolt és megmutogattam neki, hogy melyik gomb mire jó.
- Fogadunk is? - kérdezte vigyorogva. Tudtam, hogy mi lesz a fogadás tárgya, de azért úgy tettem, mintha fogalmam se lenne róla.
- Előbb hallani akarom mi az!
- Ha te nyersz, akkor azt csinálsz és arra használsz, amire csak akarsz, és ugyan ez lesz, ha én nyerek, hagyod, hogy azt tegyek veled, amit csak akarok! - húzogatta szemöldökét fel-le, közben pedig perverz mosolyt villantott rám. Egy kicsit hezitáltam a dolgon, de úgy voltam vele, hogy elég jól nyomom a játékot és szerintem le tudnám nyomni. Tehát semmi félnivalóm nincs.
- Rendben! - nyújtottam oda kezem, hogy megpecsételjük a fogadást. Hazza meglepődve nézett rám. Gondolom nem számított arra, hogy elfogadom ajánlatát. - Hajrá! Győzzön a jobba! - kacsintottam rá.
A játék nagyban folyt, annyira jó volt vele játszani, teljesen kikapcsolódtam és nem érdekelt semmi, csak élveztem a vele töltött pillanatot. Kezdett gyanússá válni játéka, számtalan gólhelyzete volt, de még se rúgta be, pedig nem hiszem, hogy nem vette volna észre. Elég jól nyomta, és simán leverhetett volna, mégsem tette. Én vezettem, két góllal volt lemaradva, számtalan lehetősége volt ismét.
- Góóól! - örvendezett, én pedig figyeltem arcát, ahogy önfeledten nevetett. Megjelentek gödröcskéi, amit annyira imádtam rajta. Az állás 5:4 lett, amit én nyertem.
- Lenyomtalak! - mondtam, majd felém másztam, hogy csókot lopjak ajkairól. Beleharaptam alsó ajkába, és játékosan meghúztam. Hazza fenekembe markolt, mire felnyögtem. Magához húzott, így az ölébe ültem.
- Te vagy a főnök! - vigyorgott kacéran, ami nagyon gyanús volt, ugyanis nem bírja, hogy veszít, most meg teljesen nyugodtan tűri a dolgokat.
- Ez nem ér!! Hagytál nyerni! - ütöttem vállába.
- Mi?? Dehogy!! - ellenkezett.
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem bírsz veszteni!! Szóval, kivele!! - kezdtem csikizni oldalát.
- Lou... ne... csináld... - fuldoklott a nevetéstől. - Nem... hagytalak... nyerni... - csikiztem tovább, mire könnyei is folyni kezdtek, a röhögéstől.
- Ja, persze! Higgyem is el! - szálltam le róla. - A fogadás érvénytelen!!
- De most miért?? - kérdezte értetlenkedve. Felálltam a kanapéról és elindultam a lépcső felé, de még visszafordultam.
- Tudod te azt jól! - néztem rá. - Most viszont elmentem tussolni!! - hagytam ott egyedül. Bementem a fürdőbe, levettem ruháim, aztán beálltam a zuhanyzóba. Behúztam az ajtót, majd megengedtem a vizet. Mikor elérte a megfelelő hőmérsékletet alá álltam és élveztem a fejemre folyó langyos vizet. Közben pedig azon gondolkodtam, hogy miért hagyott nyerni... mire volt ez jó?? Hiszen ha nyert volna, akkor azt csinálhatott volna velem, amit csak akar... és ő ezt imádja... Teljesen összezavart, nem tudtam mire megy ki a játék, de tuti, hogy megint kitalált valamit...
- Képes voltál csak úgy otthagyni? - ijedtem meg, mikor meghallottam hangját mögülem. Megfordultam és végignéztem rajta, majd szemeim megakadtak a testén lévő kékes-zöldes foltokon. Kezemmel lágyan végig simítottam fájó pontjain. Ajkaira hajolva csókolt loptam tőle, majd nyelvemmel elmélyítettem. Kezeim hátára vezettem, kicsit megkarcolva simítottam végig rajta. Halk sóhaj hagyta el száját. Fenekemre markolt, mire hangosabb nyögés hagyta el ajkaimat. Elhúzódott tőlem, majd elhajolt a tusfürdőért és megmosdattuk egymást. Semmi sem történt, csak lezuhanyoztunk, aztán megtörölköztünk. Mindketten egy szál gatyában feküdtünk be az ágyba. Hazza hátulról átölelt, fejét nyakamba fúrta.
- Holnap fel kéne hívnod Niallt, mert biztosan aggódik érted! - puszilt nyakhajlatomba.
- Persze, már tervbe vettem, hogy felhívom! Kitaláltad már, hogy mit fogsz csinálni? Hogyan fogod a főnököddel lerendezni a dolgokat? - kérdeztem, mire nagyot sóhajtott.
- Nem tudom,  még nincs semmi jó ötletem... valamit majdcsak kitalálok... - szorosan magához húzott, kezével pedig hasam simogatta, majd felfelé haladt mellkasomra. Testem felforrósodott érintésére, levegővételem gyorsabbá vált. - De te ne izgulj, megoldjuk Zaynnal! Most pedig aludjunk! - zárta le a témát. Nehezen tudtam elaludni, agyam folyton kattogott, nem értettem mi van vele. Ma már háromszor lett volna esélye arra, hogy lefektessen, mégsem tette...

Harry

Másnap a konyhában ültem, kezemben egy csésze kávéval és agyaltam. Három nap... túl gyorsan telik... hiába kutakodtam fejemben, semmi jó nem sült ki belőle. Kezdtem egyre feszülté válni, de Lounak nem akartam mutatni, jobb, ha nem tud róla.
- El kell mennem! - toppant be Lou a konyhába, már teljesen felöltözve - Beszéltem a főnökömmel és azt mondta, hogy menjek be hozzá ma, hogy megbeszéljük a dolgokat. Remélem nem baj? - ült le mellém, egy csókot hintve ajkamra. - El leszel nélkülem? - mosolygott.
- Nyugodtan menj el! Nekem is el kell mennem, mert meg kell beszélnünk Zaynnal a dolgokat!
- Akkor jó! - állt fel és megpuszilt - Akkor majd találkozunk később, kaja van a hűtőben, ha ebédig nem érnék haza! - viharzott ki a konyhából egy "szia" kíséretében. Aztán hallottam, hogy becsukódik az ajtó. Lassan elkortyolgattam a kávét, és tovább gondolkodtam. Az egyetlen megoldás az lenne, ha megölnénk... semmi más eshetőség nem jut eszembe... A kávé végeztével felhúztam cipőmet és beültem a kocsiba. Hamar odaértem Zaynhoz, mivel nem foglalkoztam a sebességkorlátozással.
- Hello Haver! Mizu? - köszönt, majd beinvitált.
- Szia! Semmi érdekes, csak gondoltam beszélhetnénk! - húztam le a cipőm, aztán a nappaliba vettem az irányt és leültem a fotelbe. Zayn is leült velem szembe, várva hogy elkezdjem mondókám.
- Az agyam folyton kattog, de semmi nem jut az eszembe... - keltem fel a fotelből, és fel-alá járkáltam. - Fogalmam sincs mi a francot fogok csinálni! Egyszerűen nem tudok semmi értelmeset kitalálni! Elegem van ebből, érted?? - mondtam idegesen. - Kikészültem! Már úgy érzem, hogy itt az ideje feladni magam, akkor legalább mindennek vége lesz...
- Nyugi már! Ülj le, hozok egy sört és megbeszéljük! - mondta Zayn, majd kiment a konyhába. Visszahuppantam a kanapéra, de lábamat folyamatosan doboltattam a padlón. - Tessék! - adta kezembe a sört, aztán pedig leült a helyére. - Ha jól számolom, akkor három napod van még... - bólintottam - Az bőven sok!
- Ja, hogyne! Neked lehet, mivel nem rólad van szó!! - keltem ki magamból.
- Fejezd már be! Én csak próbálom oldani a feszültséget! - korholt le. Kibontottam a sört, belekortyoltam, aztán folytattam mondandóm.
- Te se tudod mit tegyünk! Mindig azt mondod, majd megoldjuk, de mikor??? A rohadt életbe! - csaptam a karfára dühömben.
- Állj le, tudod, hogy utálom, ha így beszélsz velem!! Szóval, ha lenyugodtál, akkor folytatnám! - mondta kicsit nyugodtabban. Csendben vártam válaszát és próbáltam nem beleszólni vagy ilyesmi... - Először is, soha nem szoktál ennyire ideges lenni ilyen dolgok miatt... mi a probléma? Megint összevesztetek? - kérdezte, mire meglepődve néztem rá.
- Semmi ilyesmiről nincs szó... - mondtam, Zayn pedig vigyorogva nézett rám. - Mi az?? - húztam össze szemöldököm.
- Ha nem erről van szó, akkor csak egyetlen dolog van, amiért ennyire feszült vagy! - folytatta vigyorgását. - Nem megy a szex? - kérdezte már röhögve.
- Nem az a baj, hogy nem megy, éppen az, hogy rohadtul menne, csak most játszadozom Louval! - mondtam mosolyogva.
- Mit csinálsz vele?? Ezt most nem értem, elmagyaráznád? - kérdezte sörét kortyolgatva.
- Próbálom rávenni, hogy ő kezdeményezzen, ezért húzom az agyát! De eddig mindig csak odáig jutottam el, hogy csókolgat, meg tapizgat, de utána nem megy tovább! Mintha mindig arra várna, hogy én kezdeményezzek! Jó, ez hülyeség, tudom, mégis arra vágyom, hogy egyszer az ő szájából halljam azt a szót, hogy "dugj meg" vagy egy "akarlak" is elég lenne! - Zayn jót nevetett ezen.
- Öcsém, te aztán kész vagy! Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem nem fogod hallani egyik szót se tőle! És tudod miért? Azért, mert Lou nem domináns alkat, már attól elvörösödik, ha szóba hozod a szexet! Szóval, jobban jársz, ha elkapod és magad alá gyűröd!
- Nem! Inkább kínzom magam...
- Hogy a francba bírod?
- Nehezen... akárhányszor ránézek, kikészülök tőle! Tegnap legalább háromszor nekiindítottam, tapizgattam, mocskos dolgokat suttogtam fülébe, amitől a bolt kellős közepén felállítottam neki! - kuncogtam, amikor eszembe jutott a látványa. - És még így is semmi! Miért olyan nehéz kinyögni, hogy "akarlak"? - fújtam ki magam, és lehörpintettem a söröm.
- Akarlak Harry! - mondta kéjes hangon. - Érezni szeretném duzzadt...
- Fogd be!! - rivalltam rá. - Tudod milyen nehéz? Mindegy... inkább hagyjuk... - sóhajtoztam.
- Nekem viszont jó éjszakám volt! - mondta, én pedig kíváncsian néztem szemeibe - Randiztam az ápolónővel!
- És?? Ne hogy azt mond, hogy lefeküdt veled, mert akkor kiugrok az ablakon! - ez elég érdekes lenne, mert abból a csajból nem azt nézem ki, hogy egyből a lényegre térne. Elég normális, visszafogottnak nézett ki, amikor láttam.
- De bizony! A legdurvább az, hogy nem én akartam, hanem ő támadott le! Teljesen elvette az eszem, nem az a letörik a körmöm típus, hanem egy igazi vadmacska! - áradozott Zayn, ami nagyon aranyos volt, még sose láttam ennyire boldognak.
- Szerelem van a levegőben?? - piszkáltam barátom. - Tényleg jó csaj lehet a kis szöszi, ha elérte azt, hogy a Nagy Zayn Malik szerelembe essen!
- Perrie a neve! És irtó jó fej! Alig várom, hogy újra lássam! - derült fel arca, ahogy rágondolt. Nagyon vicces volt Zayn szerelmesen. Vajon én is ilyen bárgyú képet vágok, mikor Louról van szó?? Elég furán nézhetek ki...
- Na mindegy, térjünk a lényegre! - mondta Zayn komolyan. - Szerintem a legjobb az lenne, ha elutaznátok pár napra valahova, így nyernénk még egy kis időt!
- Nem mondasz hülyeséget! De nem akarlak itt hagyni, félek, nehogy megtaláljanak, meg az a baj, hogy Lou barátait is felkereshetik, és nem akarom kockáztatni az ő életüket is...
- Akkor menjünk mindannyian? Na, mit szólsz hozzá? - csillantak fel szemei, ahogy eszébe jutott ez a remek ötlet.
- Nem lenne rossz... - gondolkodtam el az ötleten - Viszont, hogy adod be a többieknek? Elmondjuk az igazat?
- Ja, az a legegyszerűbb, mint titkolózni! - ezzel én is egyetértettem. Kérdés az, hogy miként fogják fogadni... - Tiszta izgatott lettem, soha nem voltam még kirándulni! - ujjongott Zayn, én pedig jót nevettem rajta. - Ha nem tetszik ez az ötlet, akkor kinyírjuk a főnököt és vége!
- Bárcsak ennyire egyszerű lenne! Na, de alszok rá egyet, és majd meglátom, hogy mi legyen a kirándulással! Most viszont mennem kell, kösz mindent! - kezeltem le vele, és hazaindultam.

43. rész

Hali!

Itt is vagyok a következő résszel! :) Remélem örömmel fogadjátok és elnyeri tetszéseteket! :)

Tudom, hogy már unalmas, de mérhetetlenül hálás vagyok a kommentjeitekért (mind a chat-en, mind a részek alatt), a kedves szavaitokért és a sok biztatásért! :D

Kövi rész: SZOMBAT :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Másnap elég sokáig aludtunk. Nem volt beállítva az órám, így kilenc óra körül ébredtünk fel.

- Nem akarok kikelni az ágyból! - nyafogtam, miközben magamra húztam takaróm.
- Én se, legszívesebben itt tölteném az egész napot veled! - húzta le a takarót rólam, mire egy szál gatyában feküdtem előtte. Hazza alsó ajkát beharapva nézett végig rajtam. Éreztem, ahogy elönt a forróság, csupán attól, hogy végigmér. Bevallom már nagyon kívántam őt, és tudtam, hogy ő is ki van éhezve, de ezt nem akartam tudtára adni, mivel már így is elég nagy egóval van megáldva...
- Keljünk fel! - ültem fel, lábamat lerakva a padlóra.
- Mégis meggondoltad magad? - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Igen, mivel be kell vásárolnunk, mert nem sok kaja van itthon! Mondtam már tegnap! - mentem a szekrényhez, hogy felkapjak valamit. Hazza is felkelt, majd kifelé indult a fürdőbe. Nem tudtam nem levenni szemeim kívánatos hátsójáról. Legszívesebben belemarkoltam volna. Jézusom! Ennyire nem lehetek kiéhezve?! Kezdek olyan lenni, mint ő... Nyugi Louis! - mondogattam magamban. - Végy mély levegőt! Tereld el gondolataid! - vettem nagy levegőt, majd kifújtam. Ezt egy párszor megismételtem, majd kivettem egy felsőt és egy farmernadrágot, amiket azonnal fel is kaptam magamra.
- Mehetünk? - kérdezte, az ajtóban állva, már teljesen felöltözve.
- Aha, csak fogat mosok! - siettem ki a fürdőbe, és mikor végeztem lementem a konyhába, hogy elrakjam a listát, amit tegnap írtam fel. Harry már a bejárati ajtónál várt rám.
Ma nem volt nagyon hideg, kellemes, napos idő volt, így úgy döntöttünk, hogy inkább sétálunk egyet. Szorosan egymás mellett haladtunk és az agyam folyton azon járt, hogy meg akarom fogni a kezét, de nem tudtam, hogy miként reagálna rá, féltem az elutasításától. Egy jó hosszú ideig veszekedtem magammal, majd erőt véve magamon, lassan kezébe csúsztattam enyémet. Félve felpillantottam arcára. Rám nézett, összekulcsolta ujjainkat, és egy hatalmas mosolyt villantott felém. Olyan boldog voltam, hogy le se tudtam vakarni magamról a mosolyt. Örültem, hogy nem utasított el, és büszke voltam magamra, hogy ebben én tettem meg az első lépést. Viszont, amikor a bolthoz értünk, azonnal elengedtem kezeit, nem akartam így bemenne, mert azért mégis elég sok ember van bent, és sose tudhatom, hogyan reagálnának erre.
- Merre? - kérdezte, mikor bementünk és kezébe vett egy kosarat. Kivettem zsebemből a listát, aztán megindultunk felkutatni a dolgokat. Elég gyorsan intéztük a bevásárlást, már alig maradt egy-két dolog, amit meg kellett vennünk. A zöldséges pultnál álldogáltam, mert kellet még pár paradicsom. Éppen válogattam ki a szebbeket, mikor Hazza megszólalt.
- Kicsi vastag vagy hosszú vékony? - fordultam felé, és kikerekedtek szemeim, aztán arcom égni kezdett, mikor megláttam a kezében tartott két uborkát.
- Harry! Ne itt, légyszi!! - hajtottam le a fejem, hogy ne lássam a körülöttünk lévő emberek arcát. Volt egy olyan érzésem, hogy mindenki minket bámul. Lassan közelített felém, éreztem parfüme illatát.
- Tudom... - suttogta a fülembe - hogy az enyémet szereted! A nagy és vastagot! És már ki vagy éhezve rá! - mondta kéjesen, majd belenyalt fülembe, egy halk sóhajt kiváltva belőlem. Szívem ki akart ugrani a helyéről, levegővételem pedig szaporábbá vált. - Már szinte hallom a nyögéseid, melyeket farkam ki-be tolásával váltok ki belőled... - nyeltem egyet és éreztem, ha így folytatja, ennek nagyon nem jó vége lesz. És az is lett, mert nem állt le, hanem tovább kínzott. - Ahh... Hazza... dugj meg... - imitálta a nyögéseket, mire gatyám szűkebbé vált.
- Baszd meg! - böktem ki. Próbáltam takargatni merevedésem, mire Harry halkan felkuncogott mellemet, én pedig mérges pillantásokat lövelltem felé.
- Bocs, de ezt nem hagyhattam ki! - nyomott egy gyors puszit arcomra, majd eltűnt, ott hagyva engem elég merev állapotban. Legszívesebben behúztam volna neki egyet, annyira kikészítette ezzel a kis műsorával. Szemeim becsuktam, majd nagy levegővétellel nyugtattam magam. Egy párszor ki-be fújtam a levegőt, ami megtette a hatását. Sikerült lelohadnom...
Mikor kész voltam a bevásárlással, Hazzát kerestem, de sehol se találtam. Még szerencse, hogy nálam volt a kosár, mert most várhattam volna rá. Beálltam a kasszához, hogy foglaljam a helyet, ugyanis még volt vagy négy ember előttünk. Kifelé pakoltam a kosárból, mikor szerelmem visszatért és lepakolta a két "fontos" dolgot a szalagra. Felnéztem rá, arcán nagy vigyor terült szét.
- Mi az? - kérdezte értetlenül. - Fogyó eszköz! Nem tehetsz róla, hogy ilyen kívánatos vagy! - kuncogott, mire leszegtem fejem, arcom ismét lángolt és szerintem tégla vörösen festett. Megéreztem derekamnál ujjait, ahogy magához húzott.
- Ne szégyelld! Mindenki ezt csinálja, és erre vágyik! Másrészt meg ne foglalkozz másokkal, csak élvezd és engedd el magad! Rendben? - nyomott egy puszit arcomra.
- Próbálom... - dünnyögtem még mindig lehajtott fejjel. Ő könnyen beszél, nem érdekli más emberek véleménye, de én más vagyok, nekem ez sokkal nehezebb.
- Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más! Nem vagyunk különbek, érted? - nem szóltam semmit, ezért állanál fogva felemelte fejem, majd megcsókolt. Kicsit zavarban éreztem magam, hiszen nem kettesben voltunk, de ahogy mélyítette a csókon, megszűnt a külvilág és csak Hazza édes csókja számított. Ez volt az első nyilvános csókunk, ami nem is volt olyan borzasztó. Mikor elváltunk egymástól, nem mertem szétnézni, csak gyorsan fizettem és kimentünk a csomagokkal kezünkben.
- Nem is volt olyan szörnyű, ugye? - kérdezte rám nézve, mikor kiértünk a boltból.
- Nem... csak fura...
- Egy a lényeg, ne foglalkozz senkivel! Akárki akármit is mondd, ereszd el a füled mellett! Tudom, nem könnyű... - mosolygott rám, majd megcsókolt. - Szeretlek! - suttogta ajkaimra.
- Én is! - nyomtam egy gyors puszit ajkára, majd tovább sétáltunk. Nagyon boldognak éreztem magam, minden olyan vidám volt, a nap is szebben ragyogott, csupán csak annyitól, hogy nyilvánosan megcsókolt szerelemem. Igazából sokszor megfordult már a fejemben, hogy milyen lesz, ha majd emberek előtt csináljuk azt, amit csak négy fal között. De így, hogy megcsináltuk már nem tűnt annyira borzasztónak. Tovább sétáltunk, mikor egy férfihang megütötte a fülemet.
- BUZIK!! - kiabált utánunk. Meg akartam fordulni, de Hazza derekamnál fogva húzott tovább és nem engedte. Ez az egy szó, amit folyamatosan fejünkhöz vágott, teljesen tönkre tette az eddigi szép napomat. Több csúnya szóval is illettet minket, amitől szívem összeszorult, gyomrom pedig görcsbe rándult. Levegő után kapkodtam, annyira felizgatott ez az egész. Szemeimbe gyűlni kezdtek a könnyek, melyek lefelé haladva arcomat égetté.
- Lou! Engedd el a füled mellett, gondolj arra, hogy irigy rád, irigy, amiért boldog vagy és szerelmes! Gondolj a velem töltött szép napokra! - mondta, majd átkarolt. - Ne mutasd ki, hogy fáj! Ne sírj, mert erre várnak! Csak menj tovább mosolyogva, magabiztosan! Ezzel az őrültbe kergeted őket! - puszilt hajamba. Próbáltam azt tenni, amit mondd, de fejembe újra és újra felrémlettek azok a szavak, amikkel minket illetett. Rosszul éreztem magam, és úgy éreztem bűnt követek el, amiért egy férfibe vagyok szerelmes...
- Lou?? Hahó! - integetett arcom előtt.
- Hmm? - szipogtam, majd fel néztem rá.
- Nem vagy rossz ember! Attól, hogy egy veled egynemű vagy szerelmes! Ezt verd ki azonnal a fejedből! Oké?
- Honnan...
- Hidd el, én is ezt gondoltam sokszor, amikor ilyen beszólásokat kaptam... de mellettem volt Zayn, aki segített ennek leküzdésében! Én pedig itt vagyok neked, és nem hagyom, hogy ezen emészd magad!
- Rendben... próbálkozom... - küldtem felé egy mosolyt, mire megfogta kezemet.
- Ne foglalkozzatok az ilyen idiótákkal! - hallottuk meg magunk mögött egy csodásan csengő hangot. Megfordultunk és egy alacsony, hosszú fekete hajú sugárzó arcú lány állt előttünk. Barna szemei boldogan csillogtak, mosolya pedig elvarázsolt. - A szerelem csodás dolog! Ne hagyjátok, hogy letörjék a jókedveteket az ilyen ostoba emberek! - mosolygott ránk, mire nekem is mosolyt csalt arcomra kedvessége.
- Köszönjük! Ez aranyos tőled! - mondta szerelemem kedves hangon. A fiatal lány, kicsit elpirulva nézett ránk, majd valakinek integetett.
- Ne haragudjatok, de mennem kell! - mondta csengő hangján, aztán elindult az utca másik oldala felé, de még egyszer felénk fordult és hozzátette. - Nagyon helyesek vagytok együtt! - mosolygott és intett nekünk. Mi is visszaintettünk és arcom elpirult ettől a mondatától. Hazza felém fordult, szeretetteljesen nézett szemeimbe.
- Na, látod! Ez maradjon meg a fejedben, a többit pedig söpörd ki onnan! - nyomott egy nagy puszit arcomra. Sokkal boldogabban sétáltunk tovább, kézen fogva. A fiatal lány szavai hangzottak fejemben, ami által minden rossz eltűnt gondolataimból.
Hazaérve ledobtuk a cuccokat, aztán nekiálltunk a főzésnek, vagyis csak én, mert Haza leült a székre és onnan figyelt engem.
- Tudom, hogy jól csinálom, és jó nézni, de segíthetnél is... - néztem rá hátrafordulva.
- Elrontanám, te pedig nagyon ügyesen csinálod... meg innen jó a kilátás! - kuncogott.
- Így nem tudok koncentrálni, főleg, hogy most már tudom, a fenekem stírölöd! Legalább a terítésben segíts, légyszi! - mondtam. Hallottam, hogy felkel a székről. Elhaladt mögöttem, majd a fenekembe csípett, mire megugrottam.
- Aúú! Ez fájt! - dörzsölgettem sajgó részemet.
- Majd leápolom! - kuncogott, közben pedig kiszedte a tányérokat, evőeszközöket. Mikor kész lett az ebéd, leültünk egymással szemben és megebédeltünk.
- Ez valami isteni volt! - mondta Hazza. - Köszönöm!
- Örülök neki! - mosolyogtam rá - Bár én nem tudtam sokat enni belőle, mert a gyomrom még nem igazán állt helyre...
- Csináljak narancslevet? Az elvileg jót tesz!
- Igen, az jól esne!
Hazza a pulthoz ment és kifacsarta a narancsot, amit a boltban vettünk. Lerakta elébem, majd leült mellém. Beleittam, nagyon jól esett a gyomromnak. Elég gyorsan fogyott, de mikor megéreztem kezeit combomon, majdnem kiköptem. Lágyan cirógatta, lassan felfelé haladt a gyenge pontom felé. Huncut vigyort lövellt felém, én pedig ott ültem teljesen megmerevedve. Nem nyúlt oda, csak a mellett masszírozta, amitől egész testem remegni kezdett. Hirtelen elvette kezét és combomra csapott.
- Na, mehet az Xbox parti? - kérdezte, ahogy felkelt a székről.
- Igen... csak megiszom a narancslevem! - emeltem fel a poharat és lehörpintettem.

42. rész

Meglepi! :D

Sziasztok!

Tegnap elkapott az ihlet és elkészült a kövi rész! :D Gondoltam, ismét megleplek benneteket! :D Remélem örültök neki és ugyanolyan boldogan olvassátok, mint a többi részt! :D

Ha minden igaz, akkor a kövi rész szerdán jön, nem tudom előbb hozni!

Köszönöm a tetszikeket és a kedves szavakat, amikkel minden egyes napomat vidámabbá teszitek és segítetek túljutni a nehéz napjaimon! :') Imádlak benneteket egytől egyig! :3 (Na jól van, befejeztem!! XD)

Köszönöm, hogy szeretitek a blogom és hogy azt mondtátok, hogy ne rövidítsem le, így is teszek! :D Még mindig nem tudom megmondani mennyi rész lesz, de majd szólok előtte, mert most próbálom előre megírni, hogy legalább tudjam, hányadán is állok! :D

Jó olvasást! Tovább szép napot! ;)

Dreamy Girl

Louis

- Hazza... én... - néztem arcára, melyen mosoly ült. Valami furcsa dolgot vettem észre és vizslatni kezdtem a foltokat, melyek annyira nem látszottak, mégis a fény, pont úgy esett, hogy láttatni vélte. - Mi van az arcoddal? 

- Semmi... Ne tereld a témát! - csókolt ajkaimra, de én eltoltam. 

- Te tereled, nem én! Mi történt? - néztem rá aggódó tekintettel. Hazza nagyot sóhajtott, de nem szólt egy szót se. Túl sokat agyalt, ami nem igazán tetszett. - Ne találj ki valami mesét, hanem mondd el az igazat! - mondtam felemelt hangon. Ismét csak hallgatott, ezért tovább faggattam. - A főnököd volt? - kérdeztem, mire meglepődve nézett rám.

- Ezt honnan tudod?? - kérdezte, majd hozzátette. - Zayn!! A roha... 

- Nem ő mondta el! Ott voltam Hazza, az egyik épületben bújtam meg, amikor... - hajtottam le fejem - miattam vert meg... - szomorodtam el, ahogy fejemben visszhangoztak Szerelmem fájdalmas nyögései. 

- Ne biztasd magad, kérlek... megmondtam már az előbb is! - simogatta meg arcom, aztán állam alá nyúlva felemelte fejem, így gyönyörű zöld szemivel néztem farkasszemet. - Sajnálom, hogy végig kellet hallgatnod, de ne aggódj, lerendezem...

- Mi?? Nem akarom, hogy bajba kerülj! Az a pasi egy állat, ki fog nyírni! Én pedig nem akarlak elveszíteni...

- Nem fog kinyírni, ne aggódj! Zaynnal kitalálunk valamit, de nem akarom, hogy te is benne legyél, mert ha valami bajod esik, akkor én azt nem élem túl! Csak bízd ránk! - puszilta meg homlokom. 

- De... - folytattam volna, de Hazza letámadott. Nem tudtam neki ellenállni. Annyira hiányzott, hogy soha többé nem akartam elengedni őt. Nyelvét bedugta számba és szenvedélyes táncba hívta enyémet. Lábát átemelte rajtam, így csípőmön helyezkedett el. 

- Nagyon fájt? - cirógattam meg arcát, aztán megpusziltam.

- Már nem! - vigyorodott el - Adj még pár puszit és minden rendben lesz! - elmosolyodtam és úgy tettem, ahogy kért.

- Nem akarom, hogy megint bántson! Segítek bármiben, akár... fel is adom magam... - mondtam ki szavaimat gondolkodás nélkül. 

- Meg ne próbáld! Zaynnal megoldjuk!! Rendben? Ne csinálj semmi hülyeséget, ígérd meg!! - förmedt rám, mire megijedtem. 

- Jól van, na!! Ígérem, nem teszek semmit!! - durcáskodtam. Ez nem igazán tetszett, mivel miattam történt az egész és én is szerettem volna valamiben segíteni neki, hogy jóvá tegyem idiótaságom. Gondolataim visszaterelődtek Hazzához, ahogy vadul nekiesett ajkaimnak. Szerintem ezzel akarta tudatni velem, hogy lezárta a témát. Bár én még nem, de annyira elterelte gondolataimat, hogy nem is tudtam volna tovább firtatni a dolgokat. Egyre vadabbul faltuk egymást, majd mikor elvált ajkaimtól, felhúzta felsőmet, és puszikkal hintette be a hasam, felsőtestem. Bőröm felforrósodott érintései nyomán, levegővételem egyre szaporábba vált, ahogy "V" vonzalomhoz érve megcsípte érzékeny bőröm. Halkan nyöszörögtem alatta, nadrágom pedig egyre szűkösebbé vált. Kezeim fenekére csúsztattam és erősen belemarkoltam. Felmorgott, majd visszatért ajkaimra. Magamhoz húztam fenekénél fogva, mire mindketten egymás szájába nyögtünk, ahogy ágyékunk összeért. Lassan mozgott felettem, amivel az őrültbe kergetett. Mentem el tudtam volna menni, oly' régóta vágytam erre és ki voltam éhezve Hazzára.

- Hé! Fiúk! - hallottuk meg Zayn hangját az ajtó előtt. Mindketten megugrottunk. - Ne az ágyamba, ha kérhetném! Kösz! - mondta, mire Hazza felnevetett, én pedig arcom elé kaptam kezem, ami szerintem téglavörösként virított. Szerelmem eltolta kezeim, majd megcsókolt. Felkelt rólam, aztán engem is magával húzott.

- Tetszik ez a halálfejes felső, jól áll rajtad! - mondta, ahogy végignézett rajtam. Lenéztem és tényleg egy nagy halálfej volt a fekete pólón. Nem igazán az én stílusom, de nem volt rossz.

- Kösz! - pusziltam meg. - egy kicsit furcsa, de nem is olyan szörnyű. - mosolyogtam rá, aztán kimentünk a nappaliba, ahol Zayn ült a kanapén. 

- Van még egy kis leves, ha kérsz? - mondta, Harryre nézve. Elindultunk a konyhába, leültem az egyik székre, míg felmelegítette a levest. Szembe ült le velem, én pedig néztem, ahogy kanalazza befelé a finom levest.

- Te nem eszel? 

- Nem, már ettem... nem bírnék többet enni, ennyi pont elég volt. 

Zayn sétált be és letelepedett Hazza mellé.

- Ki kéne találnunk valamit, nem gondolod? - nézett Harryre. 

-Tudom, de még van idő, most nem akarok ezzel foglalkozni! - mosolygott rám, mire én is visszamosolyogtam.

- Egy hét, az nem sok idő! Ha addig nem találunk ki semmit, akkor kinyírnak! - kerekedtek ki szemeim, ahogy meghallottam e szavakat.

- Mi az hogy egy hét?? - akadtam ki - Ezt mégis mikor akartad elmondani?? - emeltem fel hangom. - Nem hiszem el, megbeszéltük, hogy elmondasz mindent!! Erre tessék!! - keltem fel a székről - Reménytelen ez az egész... - mentem ki a konyhából. Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben felpofoztam volna. A bejárati ajtóhoz mentem, majd kinyitottam és kimentem a friss levegőre. Viszont nem jutottam sokáig, mert valaki elkapta a karom.

- Hova mész Lou? - hallottam meg Hazza hangját.

- Engedj el! Haza akarok menni! - próbáltam kiszabadulni keze szorításából. 

- Hazaviszlek, csak had öltözzem fel! Te meg gyere be addig! Légyszi... - nézett rám könyörgő szemellek. Nagyot sóhajtva visszamentem vele és leültem a kanapéra Zayn mellé. 

- Adj neki időt! - mondtam, mikor Harry hallótávolságon kívül esett.

- Már számtalanszor elmondtam neki, hogy mondja el az igazat! Miért olyan nehéz kinyögni?? - emeltem fel a hangom, miközben Zaynra néztem kérdő tekintettel.

- Türelem! Nagyon szeret téged! Meg akar védeni ezektől a dolgoktól... amit meg tudok érteni! Csak gondolt magad az ő helyébe... Te is ezt tennéd, nem?? - nézett rám. Igaza volt, már megint... mégis idegesítette ez az egész... attól még, hogy elmondja, nem kever bele, nem? vagyis igen? Elegem van már ebből... 

- Mehetünk! - szakította meg gondolkodásom Hazza. Felkeltem a kanapéról és Zayn felé fordultam.

- Köszi! A ruhát pedig majd visszaszolgáltatom! - mosolyogtam rá. 

- Biztos? Pedig nagyon jól áll! Keménynek nézel ki benne! Ha nem ismernélek, még félnék is tőled! - nézett végig rajtam - vagy nem... - nevetett fel jóízűen, mire én is csatlakoztam hozzá.

- Jól van na!! Én ilyen vagyok és kész! - tetettem a durcát, mellkasom előtt összefont karokkal.

- Oké, Csipkerózsika! - mondta csipkelődve, mire megforgattam szemeim. Elköszöntünk tőle, megköszöntem neki, hogy itt lehettem, aztán a kocsiba ültünk és hazafelé tartottunk. Hazza kezét lágyan combomra helyezte és cirógatta. Ránéztem gyönyörű arcára. 

- Most haragszol rám? - kérdezte lefelé görbülő szájjal. 

- Nem... csak megbeszéltünk valamit és örülnék, ha betartanánk! De megbocsátok, de innentől kezdve mindent elmondunk egymásnak... ha nem tudod betartani, akkor vége... - mondtam komolyan, remélve, hogy megértette.

- Igyekszem...- mondta, nem túl meggyőzően, viszont ez is valami. Bekanyarodtunk az utcámba, aztán pedig a kocsifeljáróra állt. 

- Beállhatok a garázsba? - kérdezte. Bólintottam, közben pedig kinyitottam az ajtót és kimentem, hogy kinyissam neki. Arrébb álltam, megvártam, hogy kijöjjön. Lecsukta a garázsajtót, majd bementünk a lakásba, ahol megcsapott a pia szag. Elég kínosan éreztem magam. Hazza nem tette szóvá, amiért iszonyathálás voltam. 

- Kiszellőztetnél! - fordultam felé, ő pedig elindult kinyitni pár ablakot. Amikor körülnéztem, elakadt az állam. Mindenhol piás üvegek voltak, el se akartam hinni, hogy mind ezt én ittam meg. Ott álltam és csak néztem a színes üvegeket, melyek egytől egyig üresek voltak. Elhessegettem az előtörni készülő emlékeim, melyek a baleset utáni napokban történtek... Felkaptam egy szemeteszsákot a konyhából, amibe belepakoltam az üvegeket. Hazza is odajött segíteni. 

- Szerintem nem ártana egy alapos takarítás! Csak előbb átöltözöm! - mondtam, aztán felmentem, hogy gyorsan magamra kapjak valami itthoni ruhát. 

- Akkor lássunk neki! - mondta Hazza, mikor leértem a lépcsőn. Ott állt kezében a porszívóval. Jót nevettem a látványon, ami elég vicces volt.

Jó két óra múlva fáradtan dőltünk le a kanapéra. Olyan jó érzés volt, ahogy végig néztem a tiszta lakásban. Friss levegő járta be az egész házat. 

- Kikészültem! - haldokolt mellettem Harry, mire odabújtam hozzá és hasát cirógattam a felsőjén keresztül. 

- Szegénykém... - nyomtam egy puszit ajkaira, majd kuncogtam. 

- Látom már jobban vagy! - mosolygott és átkarolt. Imádtam hozzá bújni, mindig biztonságban éreztem magam karjaiban. 

- Jobban, csak a fejem megint elkezdett fájni... nyilván kiment a fájdalomcsillapító hatása... 

- Hozzak? Ha megmondod, hol van, akkor idehozom! - simított bele hajamba. 

- Fürdőszoba, a mosdókagyló feletti szekrény harmadik polcán! - mondtam, közben elhajoltam tőle, hogy fel tudjon kelni. Fejem a kanapé hátának döntöttem, hogy valami tartsa. Becsuktam szemeim és szunyókáltam.

- Hahó! Ne aludj el! - cirógatta meg arcom. Egy nyögést adva válaszul nyitottam ki szemeim. - Tessék! - nyomta kezembe a gyógyszert és a pohár vizet. Lenyeltem, majd visszaadtam az üres poharat. - Hozzak még vizet?

- Nem kell, kösz! Inkább ülj vissza mellém! - mosolyogtam rá. Lehuppant mellém, én pedig azonnal mellkasára döntöttem fejem. Hallgattam egyenletes szívdobbanását.

- Mit csinálunk holnap? - kérdeztem kis idő elteltével. 

- Milyen nap is van?! - gondolkozott el. Nekem fogalmam se volt, szóval nem tudom megmondani neki... - Péntek, tehát holnap szombat... Nem is tudom, mit szeretnél? - puszilt hajamba. 

- Hmm... Mondjuk Xbox?? De, csak ha neked is megfelel!! - néztem fel rá - Rég játszottam már...

- Sose játszottam még, itt az ideje, hogy elkezdjem! Bár... miért nem megyünk inkább focizni? Látni szeretném, ahogy játszol! Meg pár trükköt megtaníthatnál nekem! Aztán meg nyomunk egy Xbox partit vasárnap! - végül is, nem rossz ötlet. Igaz, elég rég fociztam már... A pályára se nagyon mentem ki... szerintem már az állásomnak is lőttek... basszus, ez teljesen kiment a fejemből... 

- Nem is tudom, én szívesebben tölteném itthon a holnapi napot, most túl lusta vagyok ahhoz, hogy kimenjek focizni... - ez igaz volt, mert nem voltam nagy erőben, akartam még várni pár napot, hogy teljesen felerősödjek...

- Tudod mit? Holnap akkor Xbox, aztán meg valamelyik nap kihívjuk a srácokat egy foci meccsre, legalább megismerhetik egymást! Na? - ez már jobban tetszett, bár kicsit féltem attól, hogyan fognak kijönni a fiúk egymással, de bíztam abba, hogy nem lesz semmi baj. Odahajoltam ajkához és megcsókoltam. 

- Tökéletes lesz! - mosolyogtam rá.