145.rész

Sziasztok!

Megérkeztem a kövi résszel, amit nagyon szerettem írni, főleg a rész második felét, de legjobban a végét! Ezzel az aranyos résszel szeretnék nektek kedveskedni az ünnepre, és az utolsó pihenő napra! Élvezzétek ki! 

Nagyon szépen köszönöm a csodás kommenteket, amivel bearanyozzátok a napjaimat! Imádlak benneteket! Köszönök mindent! <3

Azt hiszem ennyit szerettem volna, ja és jó olvasást! 

Puszillak benneteket <3

Jajj, és nagyon köszönöm az újabb feliratkozókat!! *-* 

Dreamy Girl

Louis

Amint a szobába értem, lefeküdtem az ágyra, majd felkönyököltem, és vártam. Harry pár másodpercen belül meg is érkezett, arcán egy fülig érő vigyorral, amitől előbújtak az imádnivaló gödröcskéi, amik még sugárzóbbá tették őt. Nem mozdult, csak állt az ajtóban, zöldjeit le sem véve rólam. Huncut mosolyt küldtem felé, miközben szélesebbre tártam a lábaimat, amire hatalmasra tágult szemekkel, és mélyen beszívott levegővel válaszolt. 
- Na? Jössz? - húzogattam a szemöldököm, mire lomha léptekkel, magabiztos járással indult meg felém, de amint az ágy elé ért, megtorpant. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni, és mikor nagy kezei a bokámra simultak, forróság öntötte el a testemet. Egyetlen érintés, és én máris kikészültem. Elsötétült smaragdjai el nem engedték a kékjeimet, ami még izgatóbbá tette a helyzetet. Lábaim közé térdelt, miközben ujjbegyei egyre feljebb csúsztak a lábamon, libabőrt hagyva maguk után. A szívem hevesen vert, a szám kiszáradt, ahogy a térdemhez értek ujjai, szélesebbre tárva a lábaimat. Huncut mosollyal, körkörösen cirógatta a combom belső részét, amitől az eszem vesztettem. Az egész testem lángolt a gyengéd, szeretetteljes érintéseitől, amiket selymes, meleg ujjbegyei okoztak bőrömön.
- N-nem azt mondtad, hogy... hogy masszírozni fogsz? - sóhajtottam, amikor végre sikerült összeszednem a gondolataimat. Elvigyorodott, arcával vészesen közeledve a combom felé, de még mielőtt hozzáérintette volna a száját, felpillantott rám.
- Ez is a masszázs része. Kényeztetlek. - forró lehelete a bőrömön bizsergést küldött végig a testemen, ami újabb sóhajt váltott ki belőlem. Puha ajkai lágyan csókolták a felhevült bőrömet, amikhez néha nedves, forró nyelve is csatlakozott. Hátravetettem a fejem, nyöszörögve élvezve szája becézgetését. Izmaim remegni kezdte, karjaimat elhagyta az erő, ezért leengedtem őket, hogy elfeküdjek a matracon, teljesen átadva magam Harrynek, aki egyre csak közeledett a gyenge pontomhoz. Hangosan, a takaróba markolva nyögtem fel, mikor megszívta a belső combom érzékeny bőrét, amit egy nyalintással is megjutalmazott.
- Hazza... - nyüszítettem, mire abbahagyta a kényeztetésem, egy nem tetsző morgást kiváltva belőlem. Gyönyörű arca bekúszott a látóterembe, ahogy fölém hajolt, édes ajkaival az enyémeket véve birtokba. Kezeim azonnal a nyaka köré fonódtak, a lábaim pedig a derekát ölelték körül, közelebb húzva őt hozzám. Megnyalta az alsó ajkamat, amit készségesen nyitottam szét, beengedve nyelvét, amivel lágyan járta körbe az enyémet. Csókunk hosszú, és gyengéd volt. Kóstolgattuk egymást, mintha most először ízlelhettük volna meg a másikat. Tenyereim fel-le jártak a hátán, majd ujjaim a göndör fürtjeiben állapodtak meg, játszadozva tincseivel, amiket annyira szerettem. Mikor elváltunk egymástól, kezével hátra fésülte a homlokomra lógó hajamat, aztán a fejem két oldalára könyökölt, és a zöldjeivel a kékjeimet pásztázta. Ujjaim kemény, izmos bicepszén jártak, aztán újra a göndör tincsekbe túrtak. Szemei boldogan csillogtak, arcán egy szeretetteljes mosollyal. Ujjbegyemmel arcélén simítottam végig, majd az ajkát rajzoltam át, ami az előbbi csókunktól fénylett. Olyan gyönyörűek, hogy ha tehetném egész nap csókolnám őket. De, hát megtehetem, nem? Mosolyodtam el a gondolatra, miközben felemeltem a fejem, hogy ismét érezhessem telt, édes ajkait, amik csakis az enyémek. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, kezei pedig a csuklómat fogták, a fejem fölé emelve a karjaimat, összefonva ujjainkat. Szájába mosolyogtam tettére, ami kellemes melegséggel árasztott el, életre keltve a hasamban lévő pillangókat. Szerettem ezt az érzést, nyugalommal töltött el. 
- Vegyük le a pulcsit! - suttogta a számba. - Bár annyira imádom rajtad, irtó szexi vagy benne! - harapott az alsó ajkamba, megszívva azt. Felsóhajtottam, majd együttes erővel lerángattuk rólam a pulóvert, amit az ágy végébe dobtam. Feltérdelt, kezeivel a combomat fogva, szemivel éhesen feltérképezve meztelen felsőtestemet. - Bár, így azért még dögösebb vagy! - kacér mosolya, és ajkába maró fogai újabb melegséghullámokat küldtek át a testemen. A nyakamra hajolt, megszívva az érzékeny pontomat, majd lejjebb haladt, nedves csókokkal lepve el bőrömet. - Annyira finom vagy! - duruzsolta, nyelve hegyével egy egyenes vonalat húzva a köldökömig, aztán vissza a fülemig, onnan pedig ismét az ajkaimat vette célba. 
- Mennyire finom? - ziháltam a felsője alá csúsztatva a kezeimet, gyengéden karmolászva a hátát. 
- Olyannyira, hogy egész nap csak ízlelgetnélek! - felelte az ajkamat harapdálva, aztán a nyakamon súrolt végig éles fogaival. - Felfallak! - harapott bele a bőrömbe. 
- Oh, basszus, Harry! - fájdalmasan felszisszentem, a körmeimet a hátába vájva, amire mély hörgés tört fel a torkából. Megszívta a részt, amitől csillagokat láttam, és hangosan felnyögtem. - H-ha í-így... folytatod... - nem tudtam bejezni, mert forró nyelve átsiklott a fájdalmas részen, elhomályosítva a tudatomat. 
- Mit akartál mondani? - kérdezte szexi félmosolyával. Mélyeket lélegezve próbáltam összeszedni magamat, hogy válaszolni tudjak a kérdésére.
- Nem bírnék... Nincs erőm újabb menetre... És ha így folytatod, kikészítesz! - ziháltam levegőért kapkodva. 
- Nyugi, kis tigris! Csak kóstolgatlak! - nyomott egy gyors csókot a számra. - De azért a masszázs jöhet, nem? - Hevesen bólogattam. - Fordulj meg! - utasított kedvesen, majd felemelkedett rólam épp csak annyira, hogy kényelmesen a hasamra tudjak gördülni.
A fenekem alá ült, figyelve arra, hogy ne nyomja a fájdalmas részt, ami annyira aranyos volt tőle. 
- Nyugodtan ráülhetsz, túlélem! - motyogtam megfogva egy párnát, amit a mellkasom alá helyeztem, hogy kényelmesebb legyen. 
- Nem akarok, jó ez így! - mozgolódott, nem találva a helyét. - Lehet, inkább melléd térdelek, és megpróbálom úgy! - mászott le rólam, mire felkuncogtam szenvedésén. - Ne nevess! - csípett finoman az oldalamba, amire egy kis sikoly hagyta el a számat. - Basszus, az olaj! - ugrott le az ágyról, én pedig nem bírtam ki, hangosan felnevettem, és amennyire csak tudtam, hátralestem, várva Harryt, aki szinte beesett az ajtón úgy sietett. Vigyorogva felmutatta a kis flakont, amit az éjjeli szekrényre tett. Előrébb másztam, hogy elvegyem az olajat, ami nem volt ismerős. Nekem is van egy masszázs olajam, de ez nem az enyém, ez új.
- Ez honnan? - fordultam meg, felé mutatva a flakont. 
- Vettem! Gondoltam, majd valamikor hasznát vehetjük! 
- De már van egy, az nem jó? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 
- Ez más! Levendulás! Szagold meg! - mászott fel mellém az ágyra, én pedig kinyitottam a flakon tetejét, és beleszagoltam. Tényleg nagyon jó illata volt, bár elég erős, mégis kellemes. - Na? 
- Tetszik! - mosolyogtam, gyors csókot lopva a szájáról. 
- Jó az izomgörcsökre, fájdalmakra, és segít ellazulni! Ez pont tökéletes lesz! 
- Akkor mire vársz? - nyomtam a kezébe az olajat, aztán már a hasamon voltam. Felkuncogott, majd éreztem, ahogy besüpped mellettem a matrac. Valamit nagyon ügyködött, ezért oldalra fordítottam a fejemet, figyelve, ahogy a tenyerébe nyomott egy keveset az olajból, aztán letette a kis flakont, és két kezét összedörzsölve melegítette fel, gondolom, hogy ne legyen olyan hideg, mint a legelső alkalommal, mikor masszírozott. Olyan rég  volt, mégis minden egyes percére tisztán emlékszem. Elmosolyodtam az emlékképekre, amik ellepték az agyamat, de hamar visszatértem a valóságba, ahova Hazza hatalmas tenyerei repítettek vissza, amik lágyan, körkörös mozdulatokkal cirógattak. Annyira kellemes volt az érzés, hogy azonnal elkezdtek le-lecsukódni a szemhéjaim, majd egyszer csak úgy is maradtak. Nem vesződtem azzal, hogy újra kinyissam őket, mert így sokkal jobban át tudtam magam adni a jóleső kényeztetésnek. Kezei az egész hátamat birtokba vették, szétkenve a kellemesen nyugtató olajat, aminek az illata pillanatok alatt bejárta az egész szobát. Mélyeket szippantottam a levegőbe, és éreztem, hogy egyre jobban ellazulok. Végigsimított a gerincem vonalán, egészen a fenekem feletti gödröcskékig, onnan pedig az oldalamra siklottak, felfelé, át a lapockámon, a vállamon, és a karomon, majd vissza a derekamig. 
- Isteni a kezed, de erősebben is csinálhatod! - dünnyögtem a paplanba, mire kaptam egy puszit a homlokomra. 
- Ez még csak a bemelegítés, ne légy türelmetlen! - korholt le, de éreztem a hangján a gyengédséget, és a mosolyt. 
- Oh, meg se szólaltam! - vigyorogtam, majd a vállam kezdte el nyomkodni, először csak kíméletesen, aztán egyre erősebben, amitől kicsit összehúztam magam, és fájdalmas grimaszba torzult az arcom. - Sszz - szisszentem fel.
- Bocsi - enyhítette a szorításon, de egy pillanatra sem hagyta abba a vállam gyömöszölését. A fájdalom szörnyű volt, és már nagyon közel álltam ahhoz, hogy rászóljak, hagyjuk abba az egészet, mégis úgy döntöttem, hogy tűrök még egy kicsit, hátha. Jól tettem, mert egyre jobban kezdtem érezni az enyhülést a görcsös izmaimban. - Jobb? - érdeklődött, amire bólintással válaszoltam. Újra a lapockámra fókuszált, majd a tenyere keményebb részével a gerincemtől kifelé haladva nyomkodta a hátamat, aztán pedig az oldalamat kezdte el gyúrni. Elégedett nyögések törtek fel belőlem, annyira eszméletlenül csinálta. Többször megismételte az előbbi mozdulatokat, aztán öklével vett kezelésbe, persze csak finoman. Az egész testem mozgott, ahogy gyengéden ütögetett, és nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak fel. Az ágy is remegett, akárcsak a hangom, mikor megszólaltam: 
- Óvatosan, mert még ezt az ágyat is tönkretesszük! - nevettem fel, mire ő is, és ujjbegyeivel lágyan járt fel- és le a hátamon, ezzel libabőrt futtatva végig rajtam. Ujjai simogatása hirtelen eltűnt, amit hűsítő lehelete váltott fel, ahogy a bőrömet fújta. Kirázott a hideg, és megremegve kuncogtam fel. Amint végzett velem, egész testével rám feküdt, amire rögtön kipattantak a szemeim, és felnyögtem a rám nehezedő súlytól. 
- Harry! Összenyomsz! - nevettem a matracba, nehezen véve a levegőt. 
- Jól esett? - suttogta a fülembe, amibe csókot hintett. 
- Nagyon! Köszönöm! - mondtam, miközben lemászott rólam, és mellém gördült, az oldalára fordulva. Felkönyökölt, engem vizslatva csodaszép zöldjeivel. 
- Szívesen, de legközelebb én jövök! - kacsintott rám, mire elmosolyodtam, közelebb csúszva hozzá. 
- Ígérem! - csókoltam ajkára, nyelvemmel bejutva a szájába, de rögtön el is váltam tőle, mikor éreztem, hogy nem reagál. Összevont szemöldökkel néztem az arcát, amiről nem igazán tudtam leolvasni semmit. - Mi az? 
- Nem érzed ezt a sza... - állt meg a mondandójában, és láttam, ahogy hatalmasra tágulnak a szemei. - Baszki! A leves! - ugrott fel az ágyról, és olyan hévvel rohant ki az ajtón, hogy majdnem elvitte magával. Jóízűen felnevettem, miközben lassan lemásztam az ágyról. Kinyújtóztattam a végtagjaimat, amik már nem is fájtak annyira, mint mikor felébredtem. Visszavettem a pulóvert, majd lesétáltam a konyhába, ahol Harry épp a levest kóstolgatta. 
- Na? Megehető? - viccelődtem mellé lépve. 
- Pont jó, megkóstolod? - fújta meg a gőzölgő levest, aztán felém nyújtotta a kanalat, én pedig kinyitottam a számat, megízlelve főztjét. 
- Hmm, tökéletes! - hümmögtem. 
- Akkor együnk, mert farkas éhes vagyok! - jelentette ki. Kivettem két tányért, meg az evőeszközüket, és megterítettem. Lehuppantam a székre, várva az ínycsiklandó illatú levest. Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok, csak most, hogy megéreztem a finom illatokat. Szedtem Harrynek, aztán magamnak, majd jó étvágyat kívántunk egymásnak, és nekiláttunk a késő ebédünk elfogyasztásának. Nem szóltunk semmit, csak csendben ettünk, néha-néha rápillantva a másikra. Háborgó gyomromnak szinte felüdülés volt a könnyű leves, ami tényleg finomra sikeredett. Büszke voltam Hazzára, amiért értem, képes volt félretenni a főzéssel kapcsolatos utálatát.
- Finom lett! - szólaltam meg, megtörve a csendet, újabb adagot szedve a kiürült tányéromra.
- Örülök, hogy ízlik! Szerintem is jó! - mosolygott rám, amit viszonoztam.
- Mi a terv mára? - kérdeztem, miután eltüntettem  a másodjára szedett levest is. 
- Azon gondolkodtam, hogy megnézhetnénk pár házat, amit kiválasztottam a neten, míg te nagyokat horkoltál! - nevetett fel a mondata végén, amire összeszűkült szemekkel válaszoltam. 
- Nem is horkolok! - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, és durcás képet vágtam hozzá. 
- Ó, ha hallottad volna magad... - röhögött, horkoló hangokat hallatva. Mérgesen pattantam fel az asztaltól, majd sietve indultam meg az ajtó felé, de Harry gyorsabb volt. Elkapta a karomat, és az ölébe húzott, körém kulcsolva a karjait. 
- Engedj el! - próbáltam kiszabadulni szorításából. - Harry! - morogtam, de ahogy elkezdett csiklandozni, önkéntelen felnevettem. - S-sze-szemét v-vagy! - ütögettem finoman a mellkasát, és szerencsémre abbahagyta a kínzásomat.
- Ne aggódj, horkolni is édesen tudsz! - bókolt, puszikkal ellepve az arcom minden szegletét. 
- Gondolom... - forgattam meg a szemeimet. - Mióta édes a horkolás? - húztam össze a szemöldököm.
- Csak te műveled édesen! - vette elő a hízelgő mosolyát.
- Ne nyalj!  - pöccintettem meg ujjammal az orra hegyét, amire mindketten felnevettünk.
- Pedig nekem úgy rémlik, hogy tegnap nem panaszkodtál! - pajzán vigyort villantott.
- Hülye! - paskoltam meg az arcát. 
- Na, szóval, találtam pár házat a neten, megnézzünk? - váltott témát. 
- Igen! - másztam ki az öléből, ő pedig a seggemre csapott. - Áú! - húztam el a számat az égető fájdalomra.
- Basszus! Sajnálom! Elfelejtettem! - olyan hevesen ugrott fel a székről, hogy az majdnem felborult. Karjai azonnal körém fonódtak, miközben számtalan puszikkal lepte el a fejem búbját. - Sajnálom! Sajnálom! - hangja nagyon bűnbánóan hatott. 
- Sosem bírod ki, igaz? - nevettem fel, reménykedve, hogy ezzel enyhítem az aggodalmát. Igazából nem volt vészes, csak abban a pillanatban mikor rácsapott. Már szerencsére enyhült a fájdalom.
- Vonzzák a tenyeremet! - jelentette ki elhúzódva, zöld szemeivel az enyéimbe nézve. - És pont az én tenyeremre tervezték! - vigyorgott huncutul, kezeit óvatosan csúsztatva a fenekemre. - Tökéletesen illeszkednek egymáshoz! - nyomott egy csókot a homlokomra. - Tényleg. Nagyon. Sajnálom. 
- Semmi baj! Pakoljunk le az asztalról, aztán nézzünk házakat! - Engedett el, és miután mindent elrendeztünk a konyhában, a nappaliba mentünk, letelepedve a laptop elé, aminek épp felnyitottam volna a képernyőjét, mikor is Hazza szó nélkül felállt, megindulva az ablak felé. 
- Harry? - figyeltem, ahogy megáll az ablak előtt, és kiles rajta. Felálltam, lassan elindulva felé, mire megfordult, hatalmas vigyorral az arcán. - Mit láttál? 
- Van egy sokkal jobb ötletem, mint a háznézés! Az ráér, de ez nem! - húzta el a függönyt, én pedig majdnem felsikoltottam a látványra, ami fogadott. 
- Esik a hó, kis tigris! - mosolygott szüntelenül, mire sietve rohantam az ablakhoz, hogy gyönyörködhessek az egyre nagyobb pelyhekben hulló hóban. Imádom a havat. Ilyenkor minden olyan szép, tiszta és nyugodt. 
- Istenem, Harry! Menjünk sétálni! Annyira imádok ilyenkor kint lenni! - örvendeztem, levakarhatatlan vigyorral. 
- Öltözzünk, és induljunk! - mondta, aztán már a lépcsőn szaladtunk felfelé a szobába, ahol gyorsan magunkra kaptunk valami melegebbet. 
- Beülhetnénk egy forró csokira, mit szólsz? - kérdezte Hazza, ahogy kiléptünk a hóesésbe. Az arcomat megcsapta a csípős hideg, amire megborzongtam. 
- Jól hangzik! - léptem mellé, keze után nyúlva, összekulcsolva ujjainkat, aztán elindultunk. A hó egyre sűrűbben esett, fehérre festve a körülöttünk lévő tájat. Annyira szép volt, és minden olyan csendes. Az emberek ilyenkor nem igazán mozdultak ki otthonról, ha nem volt muszáj, de azért akadtak olyanok, mint mi, akik nem bírták ki, hogy ne sétáljanak egyet a szakadó hóesésben. 
- Nem fázol? - dörzsölte meg a karomat.
- Nem. - válaszoltam felnézve rá. Elmosolyodtam, ahogy arcát néztem, ami piros pozsgás volt a hidegtől, a szempilláin pedig egy-egy hópehely díszelgett. Tökéletes látványt nyújtott. Megálltam, hogy egy gyors csókot lophassak hideg ajkairól. Csendben sétáltunk a kis kávézóig, ahol állítása szerint a legfinomabb forró csokit készítették, és azt mondta, hogy addig nem hagyhatjuk el a várost, amíg meg nem kóstolom. Amint az ajtóhoz értünk, kinyitotta nekem az ajtót, előre engedve engem. A kávézóba lépbe kellemes meleg fogadott, és a halk zenétől, meg a fényektől barátságosnak hatott. Tetszett ez a hely. Lekaptam a sapkámat, ahogy Harry is az övét, majd újra körülkémleltem. Alig voltak bent, csak egy-két szerelmes pár, és egy fiatal lányokból álló csoport, akik hangosan nevettek valamin. 
- Menjünk! - tette a kezét a derekamra, és az egyik ablak melletti kis kétszemélyes asztalhoz vezetett. Leültünk, és miután kényelmesen elhelyezkedtünk a pincérnő is megérkezett, aki bájos mosollyal köszöntött minket. Leadtuk a rendelés, aztán a kinti havazást figyeltük. Nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy egyre csak hullott és hullott, teljes fehérségbe lepve a tájat. 
- Hazza? - szólaltam meg, majd felé fordultam, elmerülve a smaragdokban, amik csillogva figyeltek engem.
- Igen? - kíváncsiság bujkált a tekintetében. 
- Csinálunk egy közös képet? - pirultam el kérdésemre, mert nem tudtam, hogy hogy áll a dologgal, de én nagyon szerettem volna rólunk egy fotót, amit majd kitehetünk az új házunkba.
- Persze! - válaszolta könnyedén, amitől vigyorogtam, mint egy tejbetök. Az asztal fölé hajoltunk, összeérintve az arcunkat, a háttérben a szüntelenül szakadó hóviharral.
- Mosolyogj! - mondtam, és már kattintottam is. 
- Imádom! - vigyorogtam, mikor megnéztem a fotót, amit Hazzának is megmutattam. 
- Ja, szexi vagyok, mint mindig, de ne keseredj el, te sem vagy rossz! - ugratott nevetve, én pedig áthajoltam az asztalon, hogy vállba üthessem. 
- Egoista! - nevettem fel, aztán csináltunk még egy képet, amin csókolóztunk. A pincérnő épp akkor ért oda hozzánk, mire pírba borult az arcom a kellemetlen helyzettől, de láthatólag a lányt nem igazán érdekelte a dolog. Letette mindkettőnk elé a forró csokit, majd jó étvágyat kívánt, és otthagyott minket. Nekiláttunk az italunk elfogyasztásának, ami tényleg isteni volt, életemben nem kóstoltam még ilyen jót. 
- Igazad volt! Ez valami eszméletlenül finom! - nyaltam le a szám oldalán lévő csokit. 
- Én mondtam! - kacsintott rám, majd miközben lassan kortyolgattuk az italunkat, elbeszélgettünk. Sokat nevettünk, és Harry egyszer az ujjával letörölte a szám sarkában megbújó csokoládét, amit utána, a szemeimbe nézve nyalt le az ujjáról, de olyan érzékien, hogy megrándult a farkam. Megdorgáltam, figyelve, ahogy jóízűen nevetett, előhívva a két kis gödröcskéit a szája két oldalán. Kifizettük a számlát, és folytattuk tovább a városban való bolyongást addig, amíg ránk nem sötétedett. Hazaérve, azonnal ledobtuk a ruháinkat, vettünk egy forró fürdő, majd összebújva a meleg takaró alatt hajtottuk álomra a fejünket, egy tökéletes napot hagyva magunk után. 

144.rész

Sziasztok! 

Sajnálom, de szörnyű ihlet hiányban voltam, vagyis inkább írás válságban, mert ötletem az volt, csak egyszerűen nem tudtam megírni a dolgokat... :(

De végre sikerült hoznom az új részt, ami aranyos lett, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog :3 

Nagyon szépen köszönöm a sok komit, (olvasok, és boldog vagyok, hogy ennyit kaptam az előző részhez *-*) annyira jó volt olvasni őket, és olyan jó, hogy még mindig, ennyi idő után is ennyire szeretitek, amit csinálok! <3 És persze azt, hogy még mindig itt vagytok velem! 
Köszönöm az újabb féliratkozókat is! *-*

Jó olvasást kívánok! 

Puszi

Dreamy Girl 

Harry

Álmosan, nagyokat ásítozva mentem be a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. A kanapén alvás nem volt valami jó ötlet, de az éjszaka folyamán már nem volt annyi erőm, hogy felmenjek, főleg nem Louval a karjaimban, aki, amint letette a fejét, máris álomba szenderült, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni őt, tudva, hogy így is lesz elég baja, amint felébred. Jobb, ha kialussza magát, bár az sem fog sokat segíteni a másnaposságán. Beálltam a zuhany alá, élvezve a bőrömre zúduló hideg vizet, ami felfrissítette az egész lényemet. Miután végeztem, kiléptem a kabinból, majd a törölközővel szárazra töröltem a testemet, és a hálóba mentem, ahol felkaptam egy laza fehér pólót meg egy szürke melegítő nadrágot. Mikor be akartam csukni a szekrény ajtaját, megakadt a szemem a kedvenc sötétkék pulóveremen, amit a kezembe véve mentem vissza a nappaliba, ahol Louis még mindig az igazak álmát aludta, nagyokat horkolva. Érdekes, hogy sosem bírtam elviselni, ha valaki horkol, de ő ezt is olyan aranyosan művelte, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. Mielőtt betakartam volna a pulcsimmal, végignéztem meztelen testén, amin jól láthatóak voltak az éjszakai szex nyomai. Beharapott alsó ajakkal fedeztem fel az imádott testet, aminek már minden egyes szegletét ismertem. Ahogy egy-egy részhez érem hagytam, hogy elragadjanak az emlékképek, amiktől vágyakozó sóhajok hada tört fel belőlem. Annyira hihetetlen, hogy még mindig, ennyi idő után is ilyen hatással van rám. Elég csak egy pillantást vetnem rá, vagy hallanom a magas, mégis rekedtes hangját, és máris vadul ver a szívem. Óvatos puszit nyomtam a homlokára, majd felkapkodtam a szétdobált ruháinkat, amiket a szennyestartóba dobáltam. Ezek után a konyhába vezetett az utam, hogy főzzek egy jó erős kávét, ami talán felpörget, mert hiába nem ittam sok alkoholt, és aludtam majdnem délig, akkor is rohadt fáradtnak éreztem magamat. Benyomtam a kávéfőző gombját, és amíg vártam, hogy elkészüljön, azon agyaltam, hogy meglepem Lout egy levessel. Nagyon megkívántam, és neki is jót fog tenni a másnaposság ellen. Halk léptekkel osontam fel az emeletre, ahol a kezembe kaptam a laptopot, amin keresek majd egy receptet, mert, ha a magam eszétől kellett volna bármit is csinálnom, tuti, hogy nem ment volna, és nem akartam, hogy ennek a konyha lássa a kárát. A pultra helyeztem a gépet, majd felnyitottam a képernyőt, megnyitva a keresőt, ahova beírtam, hogy "leves elkészítése". Több oldalt kiadott, amikből találomra választottam egyet, ahol persze annyi féle recept volt, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet. 

- Szuper - morogtam az orrom alatt. Kiválasztottam a legegyszerűbbnek tűnőt, amit reméltem, hogy el is tudok majd készíteni. Nem igazán voltam oda a főzésért, mindig Louis csinálta a kajákat, én meg figyeltem őt, ahogy buzgón sürgött-forgott a konyhában. Jó, azért volt, hogy én is besegítettem, de őszintén megvallva, ez nem sokszor fordult elő. Szerencsémre Lou imádott főzni, ezért ezen sosem vesztünk össze. Megnéztem a hozzávalókat, és mázlimra minden volt itthon, így legalább a bevásárlással nem kellett vesződnöm. Mindent előkészítettem, aztán a recept szerint haladva nekiláttam. Közben a kávé is lefolyt, aminek a felét kiöntöttem, a másikat pedig meghagytam Lounak, hátha most megissza, habár tudom jól, hogy nem szereti. Tovább olvastam, és megdöbbentem, hogy legalább két és fél óra kell mire megfő, ha nem több. 

- Jézus atyám, az hosszú idő! - hüledeztem, majd vállat vontam, mert rájöttem, hogy addig legalább kutakodhatok a neten. A csészémmel és a laptoppal együtt az asztalhoz ültem, és amint elhelyezkedtem, megnyitottam a Londoni ingatlan oldalakat, hátha találok valami otthonos kis házat nekünk. Igaz, Louis nélkül sosem döntenék semmiben, de nézegetni azért szabad, és ha netán megtetszik valamelyik, akkor azt lementem, a többit pedig együtt megbeszéljük. Elég sok házat találtam, szebbnél szebbeket, amiknek az áruk nem volt valami olcsó, de ez engem egy cseppet sem érdekelt, mivel van elég pénzem. Viszont tudom jól, hogy Lou ki fog akadni ezen, szóval valamit ki kell találnunk, hogy megoldjuk ezt a problémát. Nekem csak az számít, hogy ő boldog legyen, és otthon érezze majd magát az új közös házunkban. Nem tudom mennyi idő telhetett el a neten való szörföléssel - talán úgy egy óra, ha nem több - mikor morgást, utána pedig egy halk szitkozódást hallottam a nappali felől. Elmosolyodtam, ahogy magam elé képzeltem az éledező, másnapos Louist. Felálltam, és kiöntöttem a csészéjébe a kávét, amit megkóstoltam, hogy ellenőrizzem mennyire hűlt ki. Pont jó volt. Öntöttem mellé egy pohár vizet is, és közben a levest is ellenőriztem, aminek kellett még egy kis idő, ahhoz hogy elkészüljön. Visszaültem a gép elé, hallgatva a meztelen lábak tompa zaját, amik egyre csak közeledtek, aztán elhallgattak. Mosollyal az arcomon emeltem fel a fejemet, hogy az ajtó felé nézzek, ahol a kis kócos hajú, másnapos pasim állt. Az ajtófélfának dőlt, miközben a résnyire nyitott, duzzadt szemeivel engem pásztázott, ha netán látott valamit. Hiába, nekem még így is eszméletlenül dögös volt, főleg, hogy csak a pulcsimat viselte, amivel direkt azért takartam be, hogy amikor felébred, legyen valami amibe belebújhasson. Olyan nagy volt rá, hogy egészen a combja közepéig ért, aminek köszönhetően láthattam vékony, mégis izmos lábait, amiken újra és újra végigvezettem tekintetemet. 

- Ne vigyorogj! - szólalt meg rekedtes, fáradt hangon.

- Jó reggelt, vagyis napot! - javítottam ki magamat, mire szemeit lehunyta, és a fejéhez kapott. 

- Ne ordíts, kérlek! - morogta, amit kuncogva fogadtam. Így jár az, aki többet iszik a kelleténél. Ellökte magát az ajtófélfától, és lomha léptekkel megindult felém, majd se szó, se beszéd, az ölembe ült. Átkarolta a nyakamat, az arcát pedig a vállamba fúrta. Azonnal átöleltem kicsiny testét, lágy puszikat hintve a feje búbjára. Meleg lehelete bőrömet csiklandozta, libabőrt eredményezve az érintett részen. 

- Szarul vagy, mi? - kérdeztem halkan, tudva, hogy milyen szörnyű érzés ilyenkor a hangos beszéd. Nem válaszolt, csak bólintott, amit egy nyöszörgés is követett. - És még én ne igyak... - forgattam meg a szemeimet, még mindig mosolyogva. 

- Dugtunk, nem? - motyogta a bőrömnek, mire hangosan felnevettem. Ujjaimmal a hajába túrtam, próbálva visszarendezni kósza tincseit, amik nem igazán akartak szót fogadni nekem. Továbbra is összevissza meredeztek, ezért feladtam a próbálkozást. 

- Igen, dugtunk, de még hogy! - emlékeztem vissza az estére, amitől melegség öntött el, és az alhasam is bizseregni kezdett. - Eszméletlen voltál! Szexi, és huncut! - suttogtam a füléhez hajolva, amibe belecsókoltam, kuncogást kiváltva belőle. 

- Fáj is a fenekem... A fejemről meg ne is beszéljünk... És hányingerem van, ja, és rohadt fáradt vagyok... - panaszkodott, még mindig engem ölelve. 

- Csak ennyi? - nyomtam egy puszit az arcára. 

- Nem elég? 

- Tudod, mit szoktak mondani erre? Aki éjjel legény, az...

- Hagyd abba, vagy behúzok egyet! - fenyegetett, amire újból kitört belőlem a nevetés. - Nem vagyok valami jó kedvemben, szóval vigyázz! - morogta, de erre már nem válaszoltam, csak lágyan simogattam a hátát, amit elégedett nyöszörgésekkel jutalmazott. Pár percig cirógattam még, mire lassacskán elhalkult, ami kezdett gyanús lenni, ezért megtörtem a csendet:

- Csináltam neked kávét, jó lenne, ha meginnád, bár tudom, hogy nem szereted, de... - akadtam meg a mondandómban, amit Lou egyenletes szuszogása, és elernyedt teste szakított félbe. - Kis tigris? - suttogtam, gyengéden megrázva a testét, amire semmi reagálást nem kaptam. - Idealudtál? - kérdeztem, de inkább csak magamtól. - Ide hát... - mosolyogtam, és megpróbáltam felkelni vele az ölemben, de nem tűnt egyszerűnek a dolog.

- Ne menj el. - motyogta a nyakamba, még jobban hozzám bújva. 

- Csak felviszlek az ágyba, jó?

- Nem akarom, nekem így pont jó!  - nyöszörögte, amit mosolyogva hallgattam. 

- De nekem elég kényelmetlen, már most zsibbad a lábam, Lou. - simítottam el a homlokára lógó tincseit, nézve a hosszú szempilláit, amik mindig ámulatba ejtettek. Válaszul csak egy morgást kaptam, aztán lassan kimászott az ölemből, és sértődött, kómás fejjel nézett le rám. 

- Csináltam kávét, kortyolgasd el! - mutattam az asztalon lévő csészére. 

- Nem szeretem... - ásított egy nagyot, aztán megdörgölte a szemeit. 

- Akkor vizet? - fogtam meg a poharat, amit felé nyújtottam. Elvette, és egyből le is hörpintette. - Lesz leves is, ha minden igaz! - amint ezt kimondtam, szemei kikerekedtek. 

- Te főztél? - kérdezte ledöbbenve. 

- Igen! - válaszoltam büszkén, mire elmosolyodott, és a nyakam köré fonta a karjait, lágy csókot nyomva ajkaimra.

- Imádlak! -  motyogta a számra, én pedig megragadtam a derekát, hogy még közelebb húzhassam magamhoz. Teljes teste az enyémhez simult, ami kellemes melegséggel töltött el. Ajkai újra az enyémen voltak, a kezeim pedig egyre lejjebb vándoroltak, bekúszva a pulcsi alá, rásimulva a fedetlen kis gömbökre. Louis élesen beszívta a levegőt, ahogy rámarkoltam a fenekére. 

- Csak óvatosan, mert érzékenyek! - suttogta, elhúzódva tőlem, kékségeit a zöldjeimbe fúrva.

- Sajnálom - feleltem aggódva, mert hiába szerettük mindketten a durvaságot, azért féltettem őt, és nem akartam fájdalmat okozni neki. Szeretetteljesen elmosolyodott, amitől megkönnyebbülve sóhajtottam fel, puszit hintve ajkaira. 

- Mindenem fáj... - morogta, ahogy elhajoltam tőle. - A nyakam, a hátam... - körözött a fejével, és kihúzta magát, mindehhez fájdalmas arcot vágva. 

- Mi lenne, ha lezuhanyoznál, vagy vennél egy forró fürdőt, aztán kezelésbe vennélek? - kérdeztem, és láttam felcsillanni kékjeit. 

- Komolyan? Megmasszírozol? - vigyorgott olyannyira, hogy szinte a füléig ért a szája. Mosolyogva bólintottam válaszul. - Akkor gyors zuhany lesz! - lelkesedett egy sietős csókot nyomva a számra, és már ment is a lépcső felé, én pedig követtem őt, mert biztos akartam lenni abban, hogy épségben eljut a fürdőig. 

- Követsz? - huncut vigyorral fordult felém a lépcső aljánál. Bólintottam. - Ugye tudod, hogy nem jöhetsz velem? 

- Tudom, mert nem bírnál magaddal! - kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit, és hátat fordítva nekem haladt tovább felfelé. Ahogy előttem lépdelt, nem bírtam megállni, hogy ne húzzam fel a pulcsit, meglesve meztelen fenekét. 

- Hé! - húzta vissza, eltakarva a gömbjeit. - Nem szabad! - kuncogott, majd ismét elindult, én pedig újra felhúztam. - Na, jó, nem jöhetsz utánam! - fordult felém mérgesen, amire nevetéssel válaszoltam.

- Nagyon piros... Adjak rá puszit? - húzogattam a szemöldököm. 

- Nem, mert abból nem csak puszi lesz, és én most nem bírnék ki egy újabb menetet! - felelte, aztán már fent is volt. Én is felbattyogtam, de nem Louis után, hanem a szobába, ahol kivettem a szekrényből egy tiszta bokszert, amit a fürdőbe vittem, ahova belépve a víz hangos csobogása fogadott. 

- Hoztam alsót! - kiabáltam, mire elzáródott a csap, majd nyílt a zuhany ajtaja, amin Lou samponozott feje jelent meg.

- Mit mondtál? - hunyorgott.

- Hoztam alsót! - mutattam az említett ruhadarabra, amit a szennyes tetejére tettem.

- Nadrág? - kérdezte törölgetve a szemeit, amibe folyton belefolyt a hab.

- Szeretném, ha ma csak a bokszert, és a pulcsimat viselnéd! Olyan szexi vagy benne! - mosolyogtam, mire ő is. 

- Oké! - bújt vissza a zuhanyzóba, becsukva a kabin ajtaját. Visszamentem a konyhába, és mikor épp leültem volna a laptop elé, csengettek. Ez meg ki a fene lehet? Indultam el a bejárat felé.

- Megyek! - kiáltottam ki, és pár perccel később már nyitottam is az ajtót. Abban a pillanatban, amint megláttam a két zsarut a küszöbön álldogálni, lefagytam. A vér is megfagyott az ereimben, ahogy engem pásztáztak. Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, mit kellene tennem, mert erre aztán nem voltam felkészülve. Bárki mást, csak őket nem akartam újra a házunknál látni. Nagyot nyelve néztem hol az egyik rendőrre, hol pedig a másikra. A tenyerem izzadni kezdett, a szívem pedig a torkomban dobogott. Nem lehet igaz.... Minden olyan jól alakult, erre... Bassza meg! - káromkodtam magamban, és már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy bilincsbe fognak, és elvezetnek. Szedd össze magad, az istenit! - korholtam le magamat gondolatban, majd minden erőmet összeszedtem, és végre kinyögtem:

- Jó napot, biztos urak! Miben segíthetek? - mondtam olyan nyugodtan, ahogy csak tellett tőlem a jelen pillanatban.

- Jó napot! - köszönt először a magasabbik, akivel kezed fogtam. - Roger! A társam pedig Mark! - mutatott a mellette álló rendőrre, és vele is kezet ráztam.

- Harry Styles! - mondtam. - Bár gondolom, ezt tudják! - tettem hozzá, mire bólintottak. - Miben segíthetek? 

- Csak egy pár percet kérnénk öntől, meg Louis Tomlinsontól! - Megrezzentem Lou nevét hallva, és ha lehet, még idegesebb lettem. Ebben a pillanatban szállt el minden reményem.

- Rendben, fáradjanak be! - tártam szélesebbre az ajtót, beinvitálva a rendőröket, majd egyenesen a nappali felé vezettem őket. - Louis épp fürdik, de ha gondolják, szólok neki! - annyira ideges voltam, hogy összevissza mutogattam a kezemmel. 

- Igazából nem szükséges, ön is elmondhatja neki! - válaszolta Roger. 

- Rendben.. ööö... Megkínálhatom önöket egy kávéval? Vagy üdítővel? - udvariaskodtam a tarkómat vakarva idegességemben.

- Köszönjük nem! - utasították vissza kedvesen, ezért lehuppantam a velük szemben lévő fotelra. 

- Tisztázni szeretnénk a Shane Winston meggyilkolásával kapcsolatos ügyet! - mondta a másik rendőr, akinek most hirtelen nem emlékeztem a nevére, annyira ideges voltam. Akkor nem Lucasról akarnak beszélni, ami jó nem?! Nem találták meg a holtestét, nem tudnak semmit. Hála az égnek! 

- Miről lenne szó? Találtak valamit? - érdeklődtem nyugodtabb hangnemben, bár még nem teljes nyugodtsággal, mert bármi kiderülhet Shane ügyében is, ami szívás lehet rám nézve. Ki tudja, hogy Lucas mi a faszomat csinált, még mielőtt a halába nem küldtük.

- Igen, pár nappal ezelőtt valaki beküldött az őrsre egy videofelvételt, amit a kávézó rejtett kamerája rögzített. 

- Kamera? - kérdeztem ledöbbenve. - Nem azt mondták, hogy nincs kamera a kávézóban? - teljesen lesokkolódtam. Úgy tudtam, hogy nincs. Louis azt mondta, hogy emiatt nem tudták tisztázni az ügyet, erre most kiderül, hogy mégis volt?...

- Mindenki úgy tudta, de ezek szerint mégiscsak volt! A kávézó főnöke se tudott róla! Valaki odarakhatott egyet, de azt még nem tudjuk, hogy ki! A lényeg az, hogy önt felmentették, mert tisztán látszik a felvételen, ahogy ön bemegy a kávézóba, aztán az is, hogy dulakodnak...

- Igen... - hajtom le a fejem. - De nem öltem meg! - hangom erélyesebb volt, mint ahogy terveztem. - Feldühített, de aztán lenyugodtam, és leültünk megbeszélni a dolgokat! Bocsánatot kért, én pedig megbocsátottam neki, aztán elköszöntem, beültem a kocsimba, és hazajöttem! 

- Ezt már mi is tudjuk! Láttuk, hogy amint elhagyta a kávézót, pár percre rá egy csuklyás alak közelítette meg az épületet, aki aztán bement, és letámadta az áldozatot! Sajnos nem tudunk semmit a támadóról, még folyik a nyomozás! De egy valamiben biztosak vagyunk, hogy nem ön az elkövető! - Amint ezt kimondta, megkönnyebbülve sóhajtottam fel. El sem hiszem, hogy ennek is vége, mert vége, ugye? 

- Ez azt jelenti, hogy felmentenek a vádak alól? Szabad vagyok? - kérdeztem biztos, ami biztos alapon, és míg vártam a válaszra, szétharapdáltam a számat.

- Igen, önt kihúztuk a gyanúsítottak listá...

- Harry? - Louis hangja kúszott be a tudatomba, mire azonnal a lépcső felé néztem, ahol megláttam őt, sietve lépdelve lefelé. - Készen állok a hosszú ujjaidra, a... - állt meg a lépcső alján, mikor a szemei megakadtak a rendőrökön. - Ó... - pirult el, lejjebb húzogatva a pulóvert, így próbálva eltakarni csupasz lábait. Alig bírtam ki, hogy fel ne nevessek a helyzeten. 

- Jó napot, biztos urak! - köszönt a rendőröknek, akik visszaköszöntek. - Mi akkor nem is zavarnánk tovább! - álltak fel a kanapéról, én pedig kikísértem őket, miután elköszöntek a még mindig döbbenten álldogáló Louistól.

- Még annyit - fordult felém Roger, mikor már kint álltak az ajtó előtt. - hogy majd kapnak egy értesítőt, és az azon feltüntetett napon be kellene jönniük, hogy megnézzék a felvételt, hátha önök felismerik az elkövetőt! 

- Rendben, köszönöm! - fogtam velük kezet.

- További szép napot! - mondta a kisebbik egy mosollyal az arcán, aztán hátat fordítottak nekem, elindulva a járőrkocsijuk felé. Vigyorogva csuktam be az ajtót, és mentem vissza a tégla vörös arcú Louhoz, aki még mindig ott állt a lépcső előtt.

- Basszus, Harry! Ez rohadt égő volt! - takarta el az arcát a kezeivel. - Legalább szólhattál volna, vagy nem tudom... - motyogta a tenyerébe. 

- Szerinted, hogy? - lépdeltem oda hozzá. - Ne emészd magad ezen, nem történ semmi! - öleltem át a mellkasomhoz húzva. 

- Ez annyira gáz... - dörmögte a felsőmbe.

- Azért én szexibb voltam rendőrként, nem? - vigyorogtam, mire elhúzódott morcos képet vágva.

- Most komolyan? Leégettem magam két zsaru előtt, te meg poénkodsz? - mérgelődött, aztán mintha leesett volna neki, hogy mi is történt, elhallgatott. Láttam rajta, hogy gondolkodik, arcára pedig döbbenet ült ki, mikor felnézett rám. 

- Várj! Egyáltalán mit akartak? Baj van? Jézusom, mondd, hogy nincs baj! - hangja kétségbeesett volt. 

- Semmi baj! Felmentettek! Bizonyítékuk van arról, hogy nem én öltem meg Shanet! - mondtam boldogan, mire Louis szemei azonnal felcsillantak, szája pedig hatalmas vigyorra húzódott.

- Komolyan? Istenem! Olyan boldog vagyok! - ugrott a nyakamba, ami kicsit váratlanul ért, mert majdnem hátraestünk, de az utolsó pillanatban sikerül valahogy visszanyernem az egyensúlyomat. Felnevettünk, az ajkai pedig az enyéimre tapadtak. Kezeimmel a fenekét fogtam, és a kanapé felé hátráltam, amire leültem, Louval az ölemben. Csupasz lábai a combjaim két oldalán foglaltak helyet, amiken végigsimítottam, egészen fel a derekáig, majd a hátáig, megállapodva a haján, amibe beletúrtam, miközben szüntelenül faltuk egymást.

- És igen - lihegte a számba, kezeivel közrefogva az arcomat.

- Mi igen? - értetlenkedtem.

- Sokkal szexibb voltál rendőrkén! - harapott az alsó ajkamba, amit játékosan meghúzott. Felsóhajtottam, amit egy nyögés követett, ahogy lassan mozogni kezdett az ölemben, ezzel az őrületbe kergetve engem.  - Szent egek! Ha ezt most azonnal nem fejezed be, akkor megint alattam fogsz kikötni! - lihegtem megmarkolva a derekát, leállítva a mozgásban., mert ő nem igazán szándékozott megállni. Elvigyorodott, és mielőtt leszállt volna rólam, egy gyors csókot nyomott a számra.

- És mi lesz a masszírozással? - mosolygott. - Még mindig áll? - kérdezte huncutul. Vigyorogva néztem le a nadrágomra, ami igencsak dudorodott.

- Áll! De még hogy! - kacsintottam Loura, aki felkuncogott.

- Akkor? Jössz? - fordult meg, és felhúzta a pulóverét, megmutatva a fekete, szűk bokszerbe bújtatott fenekét, ami tökéletesen kiadta a kerek formákat. Azonnal felpattantam, mire felsikoltott, és sietve felszaladt az emeletre, én pedig utána rohantam.