Merry Christmas!

Sziasztok!

Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket 

kívánok minden kedves olvasómnak! Köszönök mindent, nélkületek el sem jutottam volna idáig, ti tartottátok/tartjátok bennem a lelket, a csodálatosabbnál csodálatosabb szavaitokkal, amikkel a kommentben illetitek mind a blogomat, mind az írásomat! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi erőt adtok ezzel nekem! Minden napomat szebbé teszitek, amiért nagyon hálás vagyok, de nem csak ezért, egyszerűen mindenért! Köszönöm, hogy vagytok nekem, és remélem, hogy továbbra is itt lesztek, és követitek az Öt fiú útját, ami még koránt sem ért véget! *-*

Őszintén sajnálom, hogy nem tudtam hozni részt, pedig nagyon szerettem volna, de a kapkodások, és a rohanások közepette már nem volt erre időm... :(

Viszont, ha minden úgy alakul, és ebben a pár napban, meg az utána következőben sikerül végre kipihennem magam, akkor a két ünnep között jövök az LP-vel, a JAG-al, és talán még egy oneshottal is! ;)

De, hogy ne maradjatok olvasmányok, és Larry nélkül, az ünnepekre, újra megnyitotta a kapuját a Larry Christmas blog, amiben sok tehetséges írónő fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetei olvashatjátok! Én is készülök egy kisebb, aranyos történettel, ami remélem tetszeni fog nektek! :3

Szeretnék tőletek kérni egy apró kis szívességet a Larry karácsonyos blog kapcsán! Nekem nagyon nagyon fontos lenne, és nagyon boldoggá tennétek, az írónőkről nem is beszélve, hogy ha minden egyes történethez komiznátok, nem kell regényeket írni, pár szó, pár sor is megteszi! Mindenki sokat dolgozott a történetével, hogy nektek olvasóknak kedveskedjenek, ezért kérlek titeket, hogy ti is viszonozzátok, mert ez egy hatalmas öröm egy írónak! Köszönöm! <3

Azt hiszem ennyit szerettem volna! :D A két ünnep között pedig igyekszem jelentkezni!

Szeretlek benneteket, köszönök mindent! <3

Kellemes Ünnepeket, mosolyt, boldogságot, szeretetet és fincsi sütiket, na meg sok pihenést kívánok nektek! 

Hatalmas csontropogtató ölelést, és millió puszit küldök nektek, a világ legcsodálatosabb olvasóinak! 

Boldog Karácsonyt!

ui: Nem hagyhattam ki ezeket a gyönyörű alkotásokat *-*
Larry drágáim <3

141.rész

Hello Mindenki! 

Meghoztam a kövi részt, amihez jó olvasást kívánok!  Sajnos alig van időm a karácsonyi hajsza miatt, de igyekszem, amennyire csak tudok! Köszönöm a kitartásotokat és a komikat,  nagyon sokat jelentenek nekem, mindig újabb és újabb erőt adnak az íráshoz! <3 
Remélem tetszeni fog nektek! :3

Puszii

Dreamy Girl 

Louis

Tudom, hogy jól döntöttem az új élettel kapcsolatban, ami mindkettőnknek csak jót fog tenne, segít majd abban, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és a sok rosszat, ami velünk történt. Bár őszintén bevallva eléggé félek az újtól, a változástól, de úgy érzem, ha Harry mellettem van, akkor nem lehet semmi probléma, mert együtt mindenen túljutunk, bármit is tartogassunk nekünk London. Harry puha ujjainak érintése az arcomon szakított ki a gondolataimból.

- Minden oké? - kérdezte engem fürkészve. Sietősen bólintottam, jelezve, hogy nincsen semmi baj. Elmosolyodott, mire én is, majd lágy puszit nyomtam édes ajkaira. Boldog voltam, a fellegekben jártam, és talán most először éreztem azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hangos nevetés vonzotta a tekintetünket a kanapé felé, ahol is a két jómadár lelkesen szervezte az esti "bulit", amire nekünk nem volt valami nagy kedvünk menni, mert hát mi egészen más programot találtunk ki estére, de a végére már úgy voltunk vele, hogy egy kis italozgatás és beszélgetés a barátokkal nem is hangzik olyan rosszul.

- Na, akkor vázolom a tervet! - pattant fel Zayn a kanapéról, izgatottan összedörzsölve a kezeit. - Niall felhívja Liamet, ti ketten pedig - mutatott ránk. - felmentek átöltözni, aztán bepattanunk a kocsiba, útközben felvesszük Li-t, és irány a Mclaren's, ahol jól bebaszunk! Te is Louis! - hadarta el egy szuszra, majd rám vigyorgott, én pedig egy mérges pillantást lövelltem felé. - Mindenkinek jó lesz így? - kérdezte, de meg sem várta a válaszunkat, máris folytatta: - Oké, akkor egy-kettő! Szedjétek a lábatokat! - ütötte össze a tenyerét sürgetve minket.

- Várj! - állította le Harry a túlbuzgó haverját. - Liam? - kérdezte meglepetten.

- Igen, mi olyan meglepő ezen? - nézett a haverjára felhúzott szemöldökkel.

- Elgondolkodtál ezen Zayn? - most én szólaltam fel. - Ne értsetek félre, én nagyon bírom Liamet, és örülnék, ha velünk jönnek, de szerintetek ez jó ötlet? Mármint elhívni, hogy megünnepelje velünk azt, hogy elmegyünk, és itt hagyjuk őt? - amint kimondtam, csend telepedett a szobára. Mindenki maga elé meredt, elgondolkozva az előbb elhangzottakon. Igen, most esett csak le nekik is, hogy nem is gondoltunk az ötödik tagunkra, aki szintén mindvégig mellettünk volt, és segített nekünk. Akit mindannyian nagyon megkedveltünk.

- Akkora egy idióta vagyok, nem is gondoltam rá... - temette arcát a tenyerébe Niall. - Hogy lehetek ekkora szemét? - motyogta a kezébe, mire Zayn mellé huppant, nyugtatólag megsimogatva a hátát.

- Nem vagy szemét, kérlek ne edd ezen magad! - hajolt a szöszihez egy puszit hintve arcára.

- Nem mehetünk el nélküle... - sóhajtott fel szomorúan Ni, amit egy hosszabb csend követett.

- Nem is fogunk! Megoldom! - törte meg végre a hallgatást a fekete, mire mindannyian döbbenten néztünk rá.

- H-hogyan? - kérdezte a szöszi.

- Bízzatok bennem, én egy zseni vagyok! - vigyorgott önelégülten, amire szemforgatással válaszoltunk. - Te csak hívd fel, mondd meg neki, hogy készüljön! - nézett Niallre, aki nyomban felugrott a kanapéról előkotorászva mobilját a zsebéből kisétálva a nappaliból. - Nem hallottátok, amit pár perccel ezelőtt mondtam? - fordult felénk morcosan. - Indulás! - tapsolt sürgetően, mi pedig felkeltünk a fotelből, egyenesen felfelé sietve a lépcsőn, meg sem állva a hálószobáig. Amint becsukódott magunk mögött az ajtó, Harry felé fordultam, és az ölébe ugrottam, ami kicsit váratlanul érte, de szerencsémre gyorsan kapcsolt. A fenekem alá nyúlt, én pedig a dereka köré fontam a lábaimat. Felnevetett, fordítva a helyzetünkön az ajtó kemény anyagának nyomva engem. Felnyögtem, és egyben fel is kuncogtam attól, ahogy mohón nekiesett a nyakamnak.

- Nagyon boldog vagyok! - sóhajtoztam a fülébe, miközben ő nyalta, csókolta, néha pedig a fogai közé csípte bőrömet. - A-alig v-várom, hogy... - lihegtem, a jóleső érzéstől, amit a szájával okozott nekem. - hogy... Londonban l-legyünk!

- Én is, és köszönöm! - zihálta a bőrömbe, puszit nyomva az államra, utána pedig a számra. Megnyalta az alsó ajkamat, amik azonnal szétnyíltak, utat engedve fürge nyelvének, amivel lecsapott az enyémre. Mohón kapkodtuk a levegőt, ahogy egyre hevesebbé vált a csókunk.

- N-nincs m-mit m-meg-megköszönnöd! - ziháltam az ujjaimmal a göndör fürtökbe túrva. Megharaptam az alsó ajkát, gyengéden megszívva, egy apró sóhajt kiváltva belőle.

- Kurvára kívánlak! - nyögte, a csípőjét folyton mozgatva, erősebben nyomva ágyékát az enyémhez, az őrületbe kergetve ezzel. A hajamba túrva dobtam hátra a fejemet, ami az ajtó kemény faanyagának koppant. Az élvezet szétáramlott a testemben, forrt a vérem, bizsergett a bőröm. Harry újra a nyakamat vette célba, nem hagyva abba a csípőjének a mozgását.

- É-én ahh... is! - nyögtem alig találva a hangomat. - N-nem akarok a fiúkkal menni... - nyúltam a felsője alá a hátát cirógatva, végigszántva körmömmel forró, puha bőrét.

- Istenem, Lou! - nyöszörgött, egyre erősebben lökve felém a csípőjét.

- Mennyi... Mennyi időnk van? - lihegtem, élvezve nedves ajkait a nyakamon, majd ismét a számon.

- Csak pár perc! - nyögte a számba, erősen belemarkolva a fenekembe.

- Oh, egek! - sikoltottam fel megkarcolva a hátát, amitől mélyebb hörgés hagyta el a száját. - Gyors menet! - sietősen kaptam a nadrágja övéhez, hogy kikapcsoljam. - Nem kell semmi előkészítés! Érezni akarlak, most! - annyira kívántam őt, hogy nem bírtam tovább várni.

- Hé! Hé! Várj! - állított le, kicsit elhúzódva tőlem, amit értetlen arccal fogadtam. - N-nincs gyors menet, ki akarlak élvezni! - lihegte levegő után kapkodva. - Bepótoljuk, ha visszajöttünk, oké? - nyalta meg a száját, majd csókot nyomott az enyémre.

- Tegyél le! - parancsoltam duzzogva, de meg se mozdult, csak puha ujjbegyével végigsimított az arcélemen.

- Ne morogj, be fogjuk pótolni! - bökte meg az orrom az övével, aztán lerakott.

- Nem fogjuk... - motyogtam csalódottan, és el akartam indulni a szekrényhez, hogy kiválasszam az esti öltözékem, de Harry elkapta a csuklómat, gyengéden visszarántva az ajtóhoz, kezeit fejem két oldalán elhelyezve, ezzel elzárva a menekülési útvonalamat.

- Nézz rám! - utasított gyengéden, mire felemeltem az szemeimet, hogy elvesszek zöldjeiben. - Ígérem!

- Be fogsz rúgni, és kidőlsz... Ennyi... - löktem el a kezét, hogy az előbbi úticélomhoz menjek.

- Nem iszok, oké? Vagyis csak egy pohárral, vagy kettővel! - helyesbített, kicsit sem meggyőzően. Csak vállat vontam, miközben a szekrényemben kutattam valami normális felső, és nadrág után kutatva, de akár melyiket is vettem a kezembe, egyik sem tetszett igazán.

- Nem tudom, hogy mit vegyek fel... - motyogtam magam elé, hosszas reménytelen keresgélés után.

- A kék pulcsidat! Azt annyira imádom rajtad! - válaszolta egy hatalmas mosollyal az arcán. Lekaptam a felsőmet, hogy belebújhassak az említett pulcsimba, majd kerestem hozzá egy fekete csőnadrágot, amit ki is vettem, az ágyra dobta. Lerángattam a melegítő nadrágomat, és ekkor ugrott be, hogy még mindig rajtam van a piros tanga. Le akartam venni, mert már így is elég kényelmetlen volt, de Harry mély hangja megállított:

- Meg ne próbáld!

- Nem fogok egész este ebben flangálni! Felejtsd el! Rohadtul dörzsöli a seggemet! - morogtam beleakasztva a tanga korcába az ujjaimat, hogy lehúzzam, de Hazza csuklóm köré fonódó ujjai megakadályozzak benne. Felnéztem a zöld íriszekbe, amikben huncutság csillogott. - Tudod, ez az én napom! - húzta féloldalas mosolyra a száját.

- Ne már! - morogtam. - Mikor visszajövünk felhúzom, csak kérlek hadd vegyem le! - könyörögtem kiscica szemekkel.

- Erre megint csak azt tudom mondani, hogy ez az én napom! - vigyorgott önelégülten.

- Kellett nekem ezt mondani... Soha többet nem ejtem ki ezt a számon! - ütöttem el a kezét a kezemről, majd durcásan felrángattam a szűk farmert, és pufogva kimentem a fürdőbe. Morogva mostam meg a fogamat, aztán belőttem a hajamat, ami abból állt, hogy felzseléztem a tincseket. Egy kis parfümöt is fújtam magamra, utána pedig leviharzottan a srácokhoz, akik nagyban falták egymást a kanapén.

- Én kész vagyok! Mire vártok még? - ugrottak szét erőteljes hangomra.

- És hol a herceged? - húzta fel az egyik szemöldökét Zayn, mire vállat vontam elindulva a bejárathoz. - Ó jaj, összeveszett az álompár! - tetőzte a dolgot, de nem foglalkoztam vele. Belebújtam a Converse cipőmbe, amit már nem ártana lecserélnem tekintve, hogy már itt a tél, de annyira imádom, hogy ameddig csak lehet, hordom. Felkaptam a kabátomat is, majd a lábaimmal dobolva, mellkasom előtt összefont karokkal vártam a többiekre, akik lassan meg is érkeztek. Mindenki felöltözött, én pedig kitessékeltem őket, hogy végre bezárhassam az ajtót. Kint már nagyon hideg volt, majd lefagyott a kezem, és éreztem, hogy a lábamnak sem ártana tényleg egy melegebb cipő. Megfordultam, és egy nagyot ugrottam, mikor megláttam Harryt, aki ott állt nem messze tőlem, zsebre dugott kézzel, gondolom rám várva. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy ő is a kocsiban ül már, akárcsak Zayn és Niall. Sóhajtottam egyet, aztán lassú léptekkel elé léptem, és felnéztem a bűnbánó zöldekbe, amik az arcomat pásztázták. Pár percig csak néztük egymást, majd lábujjhegyre álltam, csókoz nyomva a szájára. Éreztem rajta, hogy meglepődik tettemen. - Akkor ezek szerint szent a béke? - suttogta, miután elhajoltam tőle, és összefűztem ujjainkat.

- Nem igazán, ki kell még engesztelned, mert rohadt kényelmetlen a seggembe csúszó tanga... - morogtam, de már nem olyan mérgesen, mint pár perccel ezelőtt.

- Menj vissza, és húzd át! - biccentett a fejével a ház felé.

- Mindegy, túlélem, talán... - mosolyogtam, és eszembe jutott egy jó ötlet, amivel tehetek arról, hogy ne érezze olyan jól magát az este folyamán.

- De, ha ki fogja dörzsölni, elfelejtheted egy pár napra a szexet! - jelentettem ki komolyan, elindulva a kocsi felé, magammal húzva a kétségbeesett arcú Harryt. Jókat mosolyogtam magamban még akkor is, amikor már bent ültünk a kocsiban, Liam háza felé tartva.

- Ezt ugye nem mondtad komolyan? - suttogta a fülemhez hajolva, mire felkuncogtam. Annyira tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni, főleg, hogy az élvezetek megvonásáról van szó. Szeretem ezzel húzni az agyát.

- Szerinted, lenne kedvem a dugáshoz, miközben fáj a seggem? - húztam fel a szemöldököm, figyelve arca minden rezdülését. - Élvezd az estét! - paskoltam meg a combját, puszit nyomva az arcára.

- Forduljunk vissza! - szinte kiáltotta, mire Zayn akkorát fékezett, hogy a szöszi majdnem felkenődött a szélvédőre, mi pedig az ülésre.

- Normális vagy, bazdmeg! - morogta idegesen Zayn, belőlem meg kitört a röhögés. Niall értetlen tekintettel fordult hátra, míg a fekete a visszapillantó tükörből meredt rám. Alig bírtam abbahagyni a nevetést.

- M-menj csak, ne is törődj Harryvel! - kuncogok továbbra is, majd az említett combjára teszem a kezem, kicsit megszorítva azt. Zayn morog valamit az orra alatt, aztán újra elindulunk. - Berezeltél, mi? - hajolok Hazza arcához, egy hosszú puszit nyomva rá.

- Szerinted? - húzza fel az egyik szemöldökét, és a combján lévő kezemre teszi az övét, ami mint mindig, most is melegséggel tölt el. Rá mosolygok, ő pedig vissza rám, miközben összefűzi az ujjainkat. Liam is behuppant mellénk, aminek köszönhetően összepréselődtünk hátul. 

- Baszod, Zayn, igazán vehetnél egy nagyobb kocsit ehelyett a tragacs helyett! - ugratja Harry.

- Befogod, vagy kiteszlek! - néz hátra a visszapillantó tükörből egy fenyegető nézéssel. Szerencsére az út nem tart sokáig, pár utcával arrébb meg is érkezünk a bárhoz, aminek a bejárati ajtaja felett a "Mclarens" név villog sárgán. Elmentem egy párszor előtte, de soha nem mentem be, mivel nem igazán szerettem ilyen helyekre járni azelőtt, hogy megismertem Harryt. Jó, őszintén megmondva most sem vagyok oda érte, de így, hogy a fiúk is itt vannak, máshogy vélekedek erről. Mindannyian kiszállunk, Hazza pedig megfogja a kezem, és elindulunk a bár felé a parkolón keresztül. Nem sok autót látok, ami csak jót jelenthet, mivel én nem vagyok oda a tömegért. Zayn átdobja Niall vállán a kezét, majd puszit nyom a szöszi arcára, amin elmosolyodom. Annyira aranyosak együtt, és olyan jó látni, hogy mindketten boldogok. Liamre sandítottam, aki mellettünk lépdelt túlságosan is csendben, és most, hogy így belegondolok, az egész úton alig szólt valamit a köszönésen kívül. Láttam az arcán, hogy gondterhelt.- Jól vagy? - kérdeztem, mire felkapta a fejét, egy halvány mosolyt küldve felém.

- Igen, jól... - feleli, kicsit sem meggyőzően.

- Mi a baj? - nem bírom ki, hogy ne faggassam, főleg, hogy látom rajta, hogy valami nagyon nincs rendben. Nagyot sóhajtott, mielőtt belekezdett:

- A munka... Lehet, elvesztem az állásomat... Teljesen kivagyok... - mondta lebiggyesztett szájjal.

- Micsoda? Hogy-hogy? - torpantam meg, mire Harry is.

- Nem megy olyan jól az üzlet, és leépítés lesz, nekem meg van egy olyan érzésem, hogy engem fognak lapátra tenni... - húzta el a száját.

- De még semmi sem biztos, nem? - próbáltam lelket önteni belé. - Csak te érzed így, nem hiszem, hogy téged fognak elküldeni.

- Még nem, csak hát én vagyok a legesélyesebb négyünk közül... - újra felsóhajtott.

- Sajnálom, komolyan. - ütögettem meg barátian a vállát, mire egy mosolyt erőltetett magára. - Fel a fejjel, meg fog oldódni minden!

- Remélem, és köszi.

- Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás! - szólalt meg mellőlem Harry. - Felejtsd el a gondokat mára, és élj egy kicsit! - mosolygott Liamre.

- Igyekszem! - mondta, mielőtt beléptünk a kellemesen meleg, barátságos kis helyiségbe, ahol halk zene szólt. Igazi karácsonyi hangulat uralkodott bent a fényfűzérektől, amik a bárpult körül voltak elhelyezve. Tényleg nem voltak valami sokan, aminek nagyon örültem, mindjárt kellemesebben éreztem magam. Zayn elindult az egyik legeldugottabb boksz felé, ami a sarokban volt, jól elkülönülve a többitől. Megállt előtte beengedve Niallt a legbelső részre, aztán mellé huppant, én pedig a másik oldalról csusszantam be a szöszihez. Mellém Harry ült, ő mellette meg Liam foglalt helyet.

- Majd én rendelek mindenkinek piát! - jelentette ki a fekete, várva, hogy valaki végre észre vegyen minket.

- Vodka jó lesz? - nézett körbe a társaságon, mire mindannyian bólintottunk. Nekem aztán mindegy volt, mert egy az, hogy nem ittam még vodkát, a másik meg, hogy nem szoktam inni alkoholt, most is csak azért fogok, mert ünneplünk, és nem akartam kilógni a sorból. Míg Zayn leadta a rendelést egy csinos, fekete hajú lánynak, addig Niall közelebb húzódott hozzám.

- Mi volt a baj? Miért mentél ki a konyhába? Valami rosszat mondtam? - kérdezte arcomat fürkészve. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.

- Semmi rosszat nem mondtál, csak eszembe jutott anyu... Tudod, ahogy meséltél, én... - akadtam el a szavaimban.

- Basszus! - kapta a szája elé a kezét. - Jaj, Louis, én nem akartam! Én nem azért mondtam, csak... csak kérdezted, és... - szabadkozott.

- Nyugi, Niall! - szóltam közbe a kezemet pedig a vállára tettem. - Nincs baj, te nem tehetsz róla!

- De tudom, hogy mennyire hiányzik neked... - hajtotta le a fejét.

- Már jól vagyok, semmi baj, oké? - nyugtatgattam a barátomat. - Ne szomorkodjunk, hanem ünnepeljünk! - mosolyogtam rá, mire ő is megajándékozott egy mosollyal.

- Na, igyunk! - lökött Zayn mindenki felé egy-egy vodkával teli poharat, amit mindenki a magasba emelt. - Ötünkre! Az új életre! Az új lehetőségekre! A jövőre! Londonra! - akartuk összekoccintani a poharakat, de Liam leállított minket:

- Várjatok! - Fordultunk felé, várva, hogy folytassa. - London? Miről maradtam le? E-elmentek? - csuklott el a hangja a végére, egyenesen Niall szemébe nézve. Láttam Liam szemeiben a keserűséget.

- Te is jössz! - szólalt meg Zayn, és most őt tiszteltük meg a tekintetünkkel. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni ebből. - Na jó, valaki elmagyarázná, hogy miről van szó, nem értek semmit! - tette le a poharát, várva a magyarázatra, amibe a fekete kezdett bele:

- Miután kaptam egy felajánlást Londonban, meg Harry is, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, de csak úgy, ha te is jössz velünk. Ennyi a nagy magyarázat. - Liam meg sem tudott szólalni, csak nézett maga elé, ujjaival a vodkás poharat szorongatva.

- Ezt ugye nem gondoljátok komolyan? - nézett végig rajtunk. - Azt hiszitek ez ilyen egyszerű? Közlitek velem, hogy elmentek, aztán meg azt, hogy én is megyek? - idegesen túrt bele a hajába.

- Igen, ez ilyen egyszerű! - mondta Niall. - Nézz magadba Li, és mondd el, hogy mi az amiért itt maradnál, mi az, ami itt tart téged! - néztek egymás szemeibe, majd hosszas csend telepedett közénk. Nem tudtam, hogy mit fog válaszolni, de rettegtem attól, hogy nemet fog mondani.

- Itt a munkahelyem, vagyis... - nézett rám, én pedig egy biztató mosolyt küldtem felé.

- Látod? - szólaltam meg. - Ez egy jel! - próbáltam oldani kicsit a hangulatot. Harry kezei a combomra simultak melegséget árasztva szét a testemben. Tekintetünk találkozott, és egy hatalmas mosollyal ajándékoztam meg őt, amit viszonzott, lágyan megszorítva combomat.

- Nem tudom... - törte meg a csendet Li. -Ez olyan hirtelen jött, ezt át kell gondolnom... - harapta be az alsó ajkát miközben folyton a hajába túrt. - Nem gondolhatjátok komolyan! Azt hiszitek, hogy mindent itt hagyok, és rohanok veletek Londonba? Semmim nincs ott! Ez... Ez egyszerűen képtelenség! - hadarta kétségbeesetten. Látszott rajta, hogy teljesen kivan.

- Min kell gondolkodnod? - kérdezte a fekete. - Ne légy már nyuszi! Mondj igen!

- Ez nem így működik, ez...

- Liam - szólt közbe Harry is. - Mielőtt beléptünk ide azt mondtad, hogy leépítés lesz a munkahelyeden, szóval... - emelte fel a poharát Harry, aztán Zayn, akit Niall követett. Én is csatlakoztam, és mind Liamre néztünk, aki nagyot fújt, a kezében lévő poharat vizslatva.

- Gyerünk már! Kezd fájni a kezem! - nevetett fel a fekete.

- Most komolyan képes lennél nélkülünk élni? - vigyorgott a szöszi. Egy kisebb csend után végre megszólalt Li:

- Londonra! - emelte fel a poharát, mire mindannyian ujjongani kezdtünk, miközben összekoccintottuk a poharainkat. Megkönnyebbültem, ennél boldogabb már nem is lehetek.

- Ez a beszéd Payno! - nyújtotta Zayn az öklét az említett felé, aki izgatottan ütötte hozzá az övét.

- Nem vagyok normális. - mondta Liam, mire felnevettünk.

- Ne aggódj, mi sem! - röhögött a fekete, majd lehörpintette a vodkát, akárcsak a többiek. Én is így tettem. Nem volt különösebb íze, de ennyi elég is volt belőle. Nem kell nekem több. Harry szóba elegyedett Liammel, én meg a két jómadárra néztem, akik csókot loptak egymás ajkairól.

- Jöhet még egy kör? - kérdezte a fekete végig vezetve a tekintetét rajtunk.

- Ide vele! - szólalt meg Li. - Én ma be fogok baszni, de rendesen! - jelentette ki, mire felnevettünk.

- Ez a beszéd Li! - nyújtotta az öklét Zayn, amit újra összeütöttek. - Te vagy az én emberem, na meg Louis, igaz? - kacsintott rám, amire szemforgatással válaszoltam. Rendelt még egy kört mindenkinek, akár akartuk, akár nem. Ismét lehörpintettem, mire a fekete megint idehívta a felszolgáló csajt.- Újabb kört kérek! - adta le a rendelést vigyorogva.

- Nekem elég volt! - szólalt meg Harry. Én is szólni akartam, hogy nekem sem kell több, de Zayn gyorsabb volt, és már lökte is felém a vodkát. - Neki is elég volt!

- Ajj ne már! - nyafogott a fekete. - Ünnepelünk, ugye Li? - Az említett hevesen bólogatott, majd egy kortyra eltüntette a piát. Igaza volt Zaynnek, azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. El kell engednem kicsit magam, meg amúgy is még egy vagy kettő ital csak nem árt meg, nem igaz? Elkaptam a poharat, még mielőtt Harry hozzáért volna. Felvont szemöldökkel nézett rám, ahogy felemeltem a vodkát.

- Egészségetekre! - koccintottunk hárman, Zayn, Liam és én.

- Ő az én haverom! - mondta a fekete büszkén.

- Mit művelsz, Louis? - szorította meg gyengéden a combomat Hazza.

- Szórakozok egy kicsit! - paskoltam meg a kezét, aztán egy csókot nyomtam szájára. Láttam rajta, hogy nem igazán tetszik neki, de rám hagyta, és visszafordult Liamhez, hogy folytassák a beszélgetést, az ujjai azonban nem engedték el a combomat. Zayn újabb vodkát tolt felém, amit egyszerre húztunk meg, lecsapva az asztalra a poharat. Fogalmam sincs, hogy mennyit ittam, de már kezdtem érezni a hatását. Melegem lett, vigyorogtam, és be nem állt a szám. A fiúk jókat nevettek rajtam, amikor elkezdtem mindenféle idiótaságokat mesélni nekik. Párszor összeakadt a nyelvem, amin jókat kuncogtam magamban. Mikor újabb vodka került elém, és le akartam húzni, Hazza kikapta a kezemből, majd lehörpintette. - Hééé - néztem rá morcosan, mellkasom előtt összefonva karjaimat. - Az az enyém volt! - alig tudtam kimondani a szavakat. Egyre jobban szédültem, és émelyegtem.

- Elég volt ennyi, így is már sok! - mondta, aztán Zaynhez fordult. Morcos voltam rá, mert elvette tőlem a piámat. A piát, ami az enyém volt. Hogy gondolta ezt? Morogtam magamban. Elvigyorodtam, mikor támadt egy jó ötletem azzal kapcsolatban, hogy hogyan vágjak vissza neki. Közelebb húzódtam hozzá, kezemet a combjára simítottam, mire felém fordult, és rám mosolygott, aztán visszafordult Liamhez, hogy folytassák a beszélgetést. Cirógatni kezdtem a belső combját, majd erősen belemarkoltam. 

- Mit művelsz? - vigyorgott.

- Semmit! - tettem az ártatlan, fülig érő vigyorral. Amint elfordult, feljebb vándoroltam, de még mielőtt elérhettem volna az ágyékát, elkapta a csuklómat.

- Louis! - fordult felém. - Imádom, amikor ezt csinálod, de ne most, oké? Bírd ki még egy kicsit! - nyomott egy puszit a homlokomra, aztán megint elfordult. Nem álltam le, megragadtam a farkát, amitől felnyögött. - Állj... - sóhajtotta, ahogy elkezdtem dörzsölni szerszámát, ami egyre keményebb lett a kezem közt. A füléhez hajoltam, amibe belenyaltam, remegést kiváltva belőle.

- Mi van, baby? - suttogtam a fülcimpáját harapva. - Áll a farkad? - kuncogtam fel, tovább játszadozva vele.

- Louis, fejezd be, vagy itt helyben az ölembe ültetlek, és megkúrlak! - szorította össze a fogait a kezemhez kapva, megállítva a dörzsölésben.

- Mi tart vissza, édes? Gyerünk! Kúrj meg! - csókoltam a nyakába.

- Ki. Akarod. Húzni. A. Gyufát? - tagolta lihegve, miközben összezárta a lábait, de én továbbra is markoltam őt odalent. 

- Fenekelj el, apuci! Csúnya rossz kisfiú voltam! - mondtam kisfiús hangon, mire eltolt magától. Önelégült vigyorral néztem Hazzát, ahogy próbálta lenyugtatni magát. 

140.rész

Hii!

Először is szeretnék pár dolgot elmondani nektek, még mielőtt belekezdenétek a rész olvasásába. Elég sűrűek a napjaim, alig van bármire is időm, ezért is hozom ilyen irtó lassan a részeket, amiért nagyon szégyenlem is magam, de az élet teljesen magába szippantott... :( Nem hagyom abba, nem lesz szünet, csak kérlek tartsatok még ki, mert bízok abban, hogy hamarosan tényleg minden a helyére áll már végre! Előre is köszönöm a megértéseteket! :) 
Másrészt pedig több történeten is dolgozom, így még nehezebb, de azokat is be szeretném fejezni, hogy majd legyen mit olvasnotok :)
Harmadszor pedig aki facebookon ismerősöm, láthatta, hogy kitettem egy készülő one-shotból részletet, amit hamar akartam hozni, de úgy alakult, hogy hosszabb lesz, mint ahogy azt én terveztem, ezért úgy döntöttem, hogy az a pár részes kis történet lesz a karácsonyi meglepetésem a Karácsonyi Blogban, amire ha még nem iratkoztatok fel, akkor tegyétek meg! Több író csodálatos irományait olvashassátok majd, meg persze az előzőket is, ha még nem jártatok ott! Nem bánjátok meg!<3 ;) 

Nagyon szépen köszönök nektek mindent! <3 A részek alatti kommenteket, a facebook chaten írtakat, a feliratkozásokat, egyszerűen mindent! Nélkületek nem is tudom mi lenne velem! <3 

Imádlak benneteket! <3 

Jó olvasást, és várom a visszajelzéseket ;)

Hatalmas csontropogtató ölelést küldök mindenkinek :3

Puszi

Dreamy Girl

Louis

Nem tudtam, hogy mit tegyek, csak álltam, figyelve az éhes, szinte felfaló tekintettel vizslató Harryt, aki egy szál törölközőben, szétterpesztett lábakkal, a matracon tenyerelve, várva a show-t, amit pár perccel ezelőtt ígértem neki. Egyszer már táncoltam neki, ha azt a béna ide-oda hajlongást annak lehet nevezni, ezért most mást kellett kitaláltam, de semmi sem jutott az eszembe. Szánalmas vagyok, lehetne egy kicsivel több fantáziám, de úgy látszik a sors nem áldott meg ezzel.
- Minden rendben, Lou? - zökkentett ki az elmélázásomból a világ legcsodálatosabb hangja. Zöld íriszeit kerestem, amik aggódva figyelték az arcomat. Lágyan bólintottam, egy apró mosoly kíséretében, majd megindultam felé, lassú léptekkel. Fülig érő szájjal, és beharapott alsó ajakkal követte minden egyes mozdulatom, addig, míg elé nem értem. Tetőtől talpig végigmért, majd a szemeimbe nézett, várva, hogy mi fog most következni. Megragadtam a felső alját, amit egy gyors mozdulattal lerángattam magamról, ledobva a padlóra. Harry kezei azonnal cselekedtek, felfedező útra indulva a már jól ismert testemen. Gyengéden végigcirógatta ujjaival a kis hasamat, a mellkasomat, miközben vágytól elsötétül smaragdjaival a kékségeimet tartotta fogva. Annyira szeretem őt, hogy az már fáj. Minden egyes nap egyre jobban és jobban, ha ez egyáltalán lehetséges, mert ennél jobban, mint ahogy én szeretem őt, képtelenség. Kezei érintése nyomán felforrósodott a bőröm, a szívem pedig úgy döntött, hogy kiugrik a mellkasomból, olyan hevesen dobogott. Harry mindig ezt váltja ki belőlem, bármit is csináljon. Tenyere felfelé vándorolt, át a nyakamon, majd a tarkómra simult, onnan pedig felfelé siklott, beletúrva a hajamba, játszadozva tincseimmel, amiket néha kicsit meghúzott. Behunytam a szemem, mélyeket sóhajtva, élvezve hosszú ujjainak masszírozást fejbőrömön. Derekamba markolt hatalmas kezeivel, és az ölébe húzott, amire nyomban kinyíltak a szemeim, egy kuncogás kíséretében. Lábaimat dereka két oldalára csúsztatva helyezkedtem el az ölében, majd ujjaimmal a hajába szántottam, összetúrva göndör tincseit. Karjait szorosan körém fonta, így ölelve át, összepréselve meztelen testünket. Arcát a nyakamba fúrta, apró puszikat hintve bőrömre, amiket sóhajokkal fogadtam. A hasát simogattam, követve a kockák útját, aztán oldalába markoltam, miközben én is birtokba vettem a nyakát. Amint megérezte ajkaimat, elfordította a fejét, jobb hozzáférést biztosítva nekem. Csókoltam, nyaltam, és haraptam finom, puha bőrét, ő pedig belemarkolt a fenekembe, amitől felnyögtem.
- Harry... - nyöszörögtem mozgatva a csípőmet, összedörzsölve ágyékunkat. 
- Oh, igen! Csináld, kis tigris! Mozogj! - nyögte rekedten, még mindig a fenekemet markolva, kicsit széthúzva félgömbjeimet. Előre-hátra ringatóztam, szorosan nyomva rá magamat a merevedésére. - Ó szent egek! Annyira kívánlak! - sóhajtotta fülembe, és kicsit ráharapott a cimpámra. Egyik kezével lenyúlt kettőnk közé, hogy rámarkoljon a szerszámomra, ami már igencsak lüktetett, és ki akart törni a nadrágomból. Harry masszírozás, és egyre gyorsabbodó, erőteljes dörzsölése kéjhullámot idézett elő, ami végigcikázott a testemen, hatalmas nyögésként kiszaladva torkomból. - Vegyük már le ezt a szart! - morogta, ujjaival a nadrágom korcánál járkálva, bele-bele nyúlva gatyámba. Lemásztam róla, és kínzó lassúsággal, Hazzát az őrületbe kergetve toltam le, el nem eresztve vágyakozó tekintetét. Nagyot nyelve, ajkát végigszántva nyelvével figyelte minden mozdulatomat. A bokámig toltam, majd felegyenesedtem, és lábaimmal rugdostam le, megszabadulva a zavaró ruhadarabtól. - Fordulj meg! - lihegte, én pedig tettem, amit kért. - Kikészítesz! - hallottam mély, búgó hangját, aztán megéreztem hosszú ujjait, amikkel megcirógatta a fenekemet. Libabőr futott végig rajtam, és egész testemben beleremegtem gyengéd, érzéki érintésétől. Tenyerébe fogta mindkét félgömbömet, amiket markolt, csípett, és néha kicsit meg is paskolt. - Ezek a fenekek! - csapott rá az említett testrészemre. Felszisszenve, kijjebb toltam az alfelem, élvezve tevékenykedését. Mikor valami nedves, és forrót véltem felfedezni, egy nyögés tört fel a torkomból. Fogait egyik felembe mélyesztette, míg a másikat gyengéd csapásokkal sújtotta. 
- Ahh! - nyögtem zihálva, alig kapva levegőt. Megmarkolta a derekamat, és háttal neki húzott az ölébe. Felnyögtem, ajkamba harapva, mikor megéreztem duzzadt farkát a fenekemhez nyomódni. Nem is emlékszem, hogy mikor vette le a törölközőjét, de ebben a pillanatban nem is érdekelt. 
- Mozogj! - szuszogta a fülembe, átkarolva derekamat, kezeivel hasam simogatva. Nekidörzsöltem magam, mire egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzésre. A nyakamba harapott, durván megszívva az érzékeny bőrömet, amit elnyílt ajkakkal, hátra vetett fejjel élveztem. Nem hagytam abba a csípőm mozgást, sőt egyre intenzívebben köröztem, ezzel az őrületbe kergetve őt. Hirtelen kapott a derekamhoz, megállítva engem a szüntelen mozgásban. 
- Ácsi, édes! - zihálta.  - Lassabban, mert eldurranok! - puszilt a fülembe. Felé fordítottam a fejem, kezem a tarkójára simítva, így húzva magamhoz, hogy egy ügyetlen, mégis szenvedélyes csókot válthassunk. Tenyere lesiklott a hasamról a farkamra, amit a piros tangán keresztül masszírozott. Szájába nyögtem, majd mikor erősebben dörzsölt, hátra vetettem a fejem, teljesen nekidőlve mellkasának, ami tűzforró volt. Ujjai bekúsztak az anyag alá, körbefonva szerszámomat. 
- Hmm... - nyöszörögtem alsó ajkamba harapva. 
- Élvezed, mi? - mozgatta kezét hosszomon, kicsit gyorsítva a tempón. Teljesen elvesztettem a józan eszem. A gyönyör, amit Harry keze okozott nekem, elöntötte a testemet, remegést okozva bennem. - Halljam azt a csodálatos hangodat! - suttogta, de az agyam annyira elhomályosult, hogy fel sem fogtam szavait. Semmit másra nem tudtam gondolni csak a forró ujjaira, amik körbefogták a merevedésem. Végignyalt a nyakamon egészen a fülemig, amibe belenyalt, és beledugta nyelve hegyét. Megremegtem, egy hangosabb sikolyt követően. Hazza felkuncogott, és kihúzta, majd újra bedugta a nyelvét a fülembe. Felsikoltottam. - Sikítozz kis tigris! - szopta a fülcimpámat, miközben erősen markolta a farkamat. 
- Harreeeh! - nyöszörögtem. - Kérlek... - kérleltem, mert úgy éreztem menten elmegyek, ha nem lépünk tovább. Kihúzta kezét a tangámból, majd feltolt álló helyzetbe, aztán megfordított, hogy most vele szembe ültessen az ölébe. Száját az enyémre tapasztotta, ujjai pedig fenekemre siklottak, végigszántva a hasadásban. Elhúzta a tangát, hogy a bejáratomat izgathassa ujjbegyével. Kicsit benyomta, mire beleharaptam alsó ajkába, egy elfojtott nyögés közepette. Belemosolygott a csókba, majd megnyalta az ajkaimat, aztán két ujjával végigsimított rajtuk, számba dugva őket. Körbe masszíroztam nyelvemmel ujjainak minden négyzetcentiméterét, és szopni kezdtem, el nem engedve kékségeimmel a kéjtől elsötétült íriszeit. Épp kihúzta az ujjait a számból, mikor a csengő megszólalt. 
- Na, nem!! - morgott idegesen. - Ez kurvára nem lehet igaz! - láttam a dühöt a tekintetében, amivel akár ölni is képes lett volna. Megértettem idegességét, mert nekem is esett jól, hogy megzavarta valaki az intim pillanatunkat. 
- Sajnálom... - nyomtam egy puszit a szájára, csalódottan kimászva öléből. Felkaptam a nadrágomat, ami igencsak kényelmetlen volt az álló farkamnak. 
- Hé! - kapta el a csuklómat visszarántva, aminek az lett a vége, hogy újra rajta landoltam, együtt dőlve el az ágyon. - Nem mondtam, hogy befejeztük! Nem érdekel, hogy ki az! Nem fogsz megszökni! - markolt a fenekembe, erőszakosan birtokba véve a számat. Nyelve azonnal utat tört magának, hogy vadul körbefonja, szenvedélyes táncba hívva az enyémet. Olyan hevesen csókolt, hogy alig tudtam tartani vele a lépést. Ziháltam, levegő után kapkodtam, de ő csak csókolt, és csókolt szüntelenül, miközben ujjai hátamat, majd újra a fenekemet cirógatták.
- Istenem! - nyögtem a szájába. A csengő újra megszólalt., de Hazzát ez egyáltalán nem érdekelte, engem viszont kezdett nagyon zavarni. - Cseng... Óóó! - nyögtem fel, mikor rámarkolt a farkamra. Fülemet megint megütötte a csengő idegesítő zaja, ami az istenért sem akart abbamaradni. Éreztem, hogy nem csak engem, de most már Harryt is kezdte feldühíteni, és egyre nehezebben tudott koncentrálni a csókra, és a kezére, ami még mindig a férfiasságomat markolta.
- Zayn bazdmeg!! - szinte kiabált, amivel azt érte el, hogy megugrottam ölében. Lihegve döntötte hátra a fejét, ami vöröslött a méregtől. Lehajoltam, apró puszikat nyomva szájára. 
- Nyugi, majd bepótoljuk! - simítottam el a ráragadt göndör haját a homlokáról. Felnézett rám, tekintetét az enyémbe fúrva.
- Mindig csak bepótoljuk! Megőrülök! Kiherélem! - sziszegte a fogai közül. Lassan lemásztam róla, kezeimet nyújtva neki, amit elfogadott, én pedig felhúztam őt. Amint előttem állt, megcsókoltam. 
- Nyugodj le kicsit, addig én kinyitom! - suttogtam a szájára.
- Jól teszed, mert ha nekem kellene, tuti bevernék neki egyet! - morogta idegesen. 
- Ne légy ilyen, biztos valami fontos! - mondtam, mire felvonta a szemöldökét. 
- Ennél fontosabb? - vigyorgott, én pedig megforgattam a szemeimet. - Na menj! - csapott a fenekemre, amit kicsit meg is szorított. Elmosolyodtam, és miközben az ajtó felé vettem az irányt, felkaptam a felsőmet a padlóról, amit egy gyorsan felhúztam magamra, aztán már lent is voltam, hogy kinyissam az ajtót, mert már rohadtul idegesített a szüntelenül nyomott csengő zaja. A fülem is csengett tőle. Kinyitottam az ajtót, és Harrynek igaza volt. Zayn állt az ajtó előtt, Niallel az oldalán. 
- Remélem nem zavartunk meg semmit! - röhögött a fekete, én pedig legszívesebben képen vágtam volna, letörölve arcáról azt az idegesítő vigyort. 
- Én meg nagyon remélem, hogy valami kurva fontosat akarsz mondani! - néztem rá összeszűkült szemekkel, az ajtófélfának dőlve, karba fonva karjaimat a mellkasom előtt.
- Ajajj, valaki nagyon morcos! - húzta az agyam továbbra is Zayn.
- Várj csak, míg találkozol Harryvel, ő nem lesz ilyen kedves! - vigyorogtam.
- Oké, Zayn, fejezd be! - szólalt meg Niall.
- Hoppá! - nem bírtam ki, hogy ne szóljak be. - Mi van Zaynie, már nem te hordod a nadrágot? - nevettem fel, és láttam, hogy mindjárt felrobban a dühtől. 
- Jó, le lehet állni! - állt kettőnk közé a szöszi. A fekete összeszűkült szemekkel méregetett, majd felnevetett. 
- Szeretem ezt a nagyszájú Louist! - kacsintott rám. - Na de, bemehetünk végre? - kérdezte, én pedig elálltam az útból, hogy beengedjem őket az előszobába, ahol levetették a cipőjüket, majd a kabátjukat. Bementünk a nappaliba, ahol helyet foglaltak a kanapén. - Harry? - nézett körbe Zayn, és épp szólásra akartam nyitni a számat, mikor is az említette megjelent a lépcsőn.
- Itt vagyok! - jött le, szúrós tekintettel méregetve a haverját. - És ajánlom, hogy valami nyomos indokod legyen arra, hogy miért kellett ráfeküdnöd arra a kibaszott csengőre! - hangja még mindig feszült volt, amit nem csodálok. 
- Ne drámázz itt nekem! - forgatta meg a szemeit Zayn. - Jöttünk, hogy megbeszéljük a Londonnal kapcsolatos dolgot, mert még mindig nem adtatok választ arra, hogy mi lesz veletek! - Felkaptam a fejem a London szóra, és hol a feketére, hol pedig Harryre kaptam a tekintetemet. Teljesen kiment a fejemből ez az egész "új városba költözés" dolog.
- Mi még nem beszéltük meg Louval... - törte meg a csendet Hazza. - Tudod jól, hogy azóta sok minden történt... - mondta leülve a kanapéval szembeni kisasztalra, ami kicsit megreccsent alatta. 
- Akkor mi lesz? - nézett rám kérdőn a fekete. - Mi már eldöntöttük, pár napon belül indulunk! - Kaptam fel a fejem szavaira, majd Niallra nézte, aki úgy vigyorgott, hogy szinte szétrepedt az arca.
- Várj! - szólaltam meg. - H-hogy? Mi? - dadogtam döbbenetemben. - És a szüleid? - vontam fel a szemöldököm.
- Elmondtam nekik mindent! - mosolygott Ni, kezét Zayn kezébe csúsztatva. Lesokkolódtam. Komolyan mondom, egy szó sem jött ki a számon, csak tátogtam. Niall elmondta? Váó! Sosem hittem volna, hogy megteszi, mert mindig is félt ettől. Nagyon büszke voltam rá! 
- É-és mit szóltak? - szedtem össze magam a pár pillanatig tartó sokkból. Nem kellett válaszolnia sem, az arcáról mindent le tudtam olvasni. Egymásra néztek Zaynnel, és elmosolyodtak. 
- Azt mondták, hogy érezték a dolgot, szóval nem voltak meglepve! Inkább az zavarta anyut, hogy elköltözöm... - húzta el a száját. 
- Mert mindent egyszerre zúdítottál rájuk, te lüke! - nyomott egy puszit a szöszi arcára. 
- És szerencsére Zaynt is imádták! - lelkendezett Niall. 
- Mi ebben a meglepő? - húzta fel a szemöldökét a fekete. - Engem mindenki imád! - vigyorgott szüntelenül. 
- Jajj, most nagy a szája, de mikor be kellett jönnie a szüleimhez teli lett a gatyája! - cukkolta a párját, aki sértődötten nézett a szöszire, majd odahajolt hozzá, hogy a fülébe súgjon valamit. Annyira aranyosak voltak, és boldogok, ami engem is örömmel töltött el, mégis valami mardosott legbelül. 
- Annyira örülök, Ni! Had ölelgesselek meg! - indultam meg felé, mire felállt, én pedig a karjaimba vontam őt. Mikor elváltunk, próbáltam igazi mosolyt csalni az arcomra, remélve, hogy nem veszik észre, de nem igazán ment. A szívem elfacsarodott.
- Nekem nem is örülsz? - állt fel Zayn, széttárva karjait, amire csak szemforgatással válaszoltam. - Hát ez fájt... - ült vissza sértődöttet játszva. Ezen felnevettem volna, ha más körülmények között lettünk volna, de most nem ment. Éreztem, hogy a könnyeim előtörni készülnek, ezért gyorsan kerestem valami indokot, hogy ne legyen feltűnő, a kirohanásom a konyhába. Megkapaszkodtam a pultba, nagyokat lélegezve, igyekezve visszaszorítani a sírásomat. Szörnyűnek éreztem magam, amiért így viselkedtem, de Niall szavai keserűen hatottak rám. Legbelül elkapott az üresség érzése. Annyira fáj, annyira hiányzik, és hallani a szöszi mesélését még nagyobb fájdalmat okozott bennem. Bemutathatta nekik... Együtt lehetnek... Ilyen és ehhez hasonló dolgok kavarogtak a fejemben. Úgy éreztem menten elájulok, ezért nagy levegőket vettem, erősen kapaszkodva  pultba. 
- Kis tigris, jól vagy? - Harry tenyere simított végig a hátamon, nekem pedig ennyi épp elég volt ahhoz, hogy az eddig benntartott könnyeim utat törjenek maguknak. - Lou, mi a baj? - fordított maga felé, és óvó karjaiba zárt. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam, kiadva minden keserűségemet. Arcom a mellkasába fúrtam, kétségbeesetten markolva a pólóját. Gyengéden cirógatta a hátam, ami lassan kezdett megnyugtatni. 
- C-csak eszembe jutott anyu... - húzódtam el annyira, hogy zöld íriszeibe nézhessek. - Tudod, nekem soha nem lesz lehetőségem, hogy bemutassalak neki, vagy, hogy elmenjünk hozzá egy ebédre... Soha... És ez nagyon fáj... Szörnyen fáj, Harry... - nyeltem egy nagyot, mire újra magához szorított. - Annyira hiányzik, olyan jó lenne, ha itt lenne, ha beszélhetnék vele... Ha... - csuklott el a hangom. 
- Sajnálom, tudom, hogy nem lehet könnyű, és azt is, hogy egy szülőt, főleg egy anyát nem lehet pótolni, de én itt vagyok neked! Mindig is itt leszek! - nyomott egy puszit a fejem búbjára, mire elhúzódtam öleléséből. 
- Tudom. - néztem zöldjeibe, amik szeretetteljesen csillogtak. - Ez nagyon sokat jelent nekem, mert te vagy a mindenem, és olyan jó, hogy itt vagy nekem! - pusziltam meg az arcát, amit gödröcskés mosollyal fogadott. - Csak... Tudod...
- Tudom... - mondta, én pedig nagyot sóhajtottam. 
- Na, menjünk vissza, nem akarom, hogy rosszra gondoljanak a srácok! - töröltem le a könnyeimet a pulcsim ujjával, majd lábujjhegyre álltam csókot nyomva szájára. 
- Biztos, hogy jól vagy? - fogta kezei közé az arcomat, mire bólintottam. - Akkor menjünk! - simogatott végig az arcélemen, majd megcsókolt. Vártunk még egy kicsit, hogy rendezni tudjam magam, aztán visszamentünk a fiúkhoz, akik boldogan csevegtek a kanapén. Amint megláttak minket, Niall felugrott aggódó tekintettel méregetve.
- Baj van? - kérdezte. Nem hiába vagyunk a legjobb barátok, túl jól ismer már. 
- Nincs! - próbáltam mutatni, hogy minden rendben, de láttam rajta, hogy ennyivel nem fogom megúszni a dolgot. 
- Döntöttetek? - váltott témát Zayn, aminek most nagyon örültem. Harry megfogta a kezemet magával húzva a fotelhoz, amibe beleült, engem pedig az ölébe ültetett. Átkarolt, ujjait összekulcsolva a hasamon, ami melegséggel töltött el. 
- Ezt még meg kell beszélnünk, de nem most! Alaposan át kell gondolnunk a dolgokat. - válaszolta Hazza, mire kicsit oldalra döntve a testemet fordultam felé. 
- Szerintem nincs mit átgondolni! - mosolyogtam rá döbbent arcára. - Amikor először beszéltél erről az egész London dologról, már akkor láttam rajtad, hogy nagyon szeretnéd azt az állás. Mindig lelkesen beszéltél az ottani munkáról, szóval...
- De te itt nőttél fel, és ez nem csak rólam szól, hanem rólad is... - mondta, én pedig megfogtam kezét, hogy összekulcsoljam ujjainkat.
- Engem nem érdekel, hogy hol vagyunk, csak együtt legyünk! - mosolyogtam. - És szerintem egy új élet, egy új városban csodás lenne! - mondtam ki azt, amit igazából is gondoltam. Kicsit félek, nem tagadom, de mégis izgalommal tölt el a dolog. 
- Komolyan így gondolod? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
- Igen! Londonba akarok menni! - vigyorogtam, mire ő is, és nekiesett az ajkaimnak. 
- Annyira szerencsés vagyok, hogy az enyém vagy! - suttogta a számba, miközben nyelvével utat tört, elmélyítve csókunkat. Belevigyorodtam a csókba, és úgy éreztem ennél boldogabb már nem is lehetnék. 
- Én is, mázlim van veled! - nevettünk fel egyszerre, nem hagyva abba a csókcsatát, ami egyre hevesebbé vált. Hangos torokköszörülés adta tudtunkra, hogy ideje lenne abbahagyni, de minket ez sem tudott kizökkenteni. 
- Khmm... már elnézést gerlicéim, de mi is itt vagyunk... - morgolódott Zayn, amire a középső ujjam volt a válaszom. - Láttad ezt, Ni? 
- Hagyd már őket békén! - korholta le a szöszi. Hosszas csók után lihegve váltunk el egymástól, nekidöntve a homlokomat az övének. 
- Akkor jöttök? - kérdezte Niall.
- Még szép!  Nem szabadultok meg tőlünk egykönnyen! - válaszolta feléjük fordulva Harry.
- Indulhat a buli! - ujjongott Zayn lelkesen. - Ezt meg kell ünnepelnünk srácok! - ugrott fel a kanapéról, mire mindannyiunkból kitört a nevetés. 

139.rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem megérkezett Larry! <3 Imádtam ezt a részt írni, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog! :3 Nem árulok el róla semmit, majd meglátjátok! :p
Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok, és mindig megajándékoztok a kedves szavaitokkal! Nagyon sokat jelentenek nekem! <3 
És elértük a 240! feliratkozót!! Váó! :o OMG!! Köszönöm, mindent nagyon köszönök! 
További kellemes hétvégét kívánok nektek, és remélem, hogy ezzel a résszel kicsit feldobom az esős, borongós napokat! :3
Jó olvasást! 
Pusziiii 

Dreamy Girl

Louis

Benyomtam a kávéfőző gombját, és míg vártam, hogy lecsöpögjön, bepakoltam a már pár napja felgyülemlett mosatlant a mosogatóba, hogy majd később nekilássak. Kiöntöttem egy csészébe az elkészült kávét, amit felvittem az emeletre, ahol Hazza még mindig az ágyon feküdt, háton, teljesen szétterülve. Elmosolyodtam a látványra, amin kicsit elidőztem. Beharapott alsó ajakkal mértem végig meztelen felsőtestét, amiről lecsúszott a takaró, egészen a csípőjéig, láttatni vélve v vonalát, és fekete bokszere korcát. Annyira szexi, és tökéletes, hogy lehetetlen betelni a látványával, legalábbis én nem tudok. Ha tehetném, egész nap csak őt bámulnám. Letettem az éjjeli szekrényre a gőzölgő kávét, aminek az illata belengte az egész szobát. Csodálkoztam is, hogy Harryt még ez sem ébresztette fel. Óvatosan felmásztam az ágyra, egyik lábamat átemelve a testén, ráereszkedve a csípőjére, de nem nehezedtem rá teljesen, mert nem akartam felébreszteni. Tettemre felmordult, szemei azonban csukva maradtak, ezért lehajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam:
- Ébresztő, álomszuszék! - hintettem egy lágy puszit fülére, amit dünnyögés követett.
- Kis tigris! - mormolta reggeli rekedtes hangján, miközben a kezei a combomra simultak, felfelé haladva a hátamra, lágyan cirógatva pólómon keresztül. Elmosolyodtam, behunyt szemmel élvezve lágy érintéseit. Karjai szorosan, mégis gyengéden öleltek körül, így húzva még közelebb magához, hogy minden porcikánk összeérjen. Felkuncogtam, és a fülétől haladva, végig a nyakán, egészen fel az álláig csókokkal hintettem be bőrét, amit hümmögve, kicsit elfordított fejjel fogadott, könnyebb hozzáférést biztosítva nyakához, amire újra lecsaptam, bőrének egyetlen négyzetcentiméterét sem kihagyva. - Ezt minden reggel el tudnám viselni! - hallottam a hangján, hogy mosolyog, miközben kezeivel lejjebb vándorolt, egészen a fenekemig, amibe belemarkolt, halk nyöszörgést kiváltva belőlem. Hiányzott az érintése, már nem is emlékszem, hogy mikor kényeztettük utoljára egymást, ami persze az én hibám volt. A Lucas ügy annyira kikészített, hogy mindenkit ellöktem magamtól, még azt is, akit az életemnél is jobban szeretek. Nem volt szép tőlem, és azóta is bánom, hogy ilyen hülyén viselkedtem. Hazza csak segíteni akart, én meg nem hagytam. Sajnos még mindig nem vagyok túl ezen az egészen, de kicsivel könnyebb, hogy elmondtam neki mindent, és minden nap beszélünk az érzéseimről. Sosem engedi, hogy elmulasszuk, még akkor sem, ha pocsékul érzem magam, és semmi kedvem az egészhez. Nagyon hálás vagyok neki mindenért. Biztos, hogy nem lehetett könnyű velem. Egy elviselhetetlen idióta voltam, ő mégis türelmes volt, és kitartott mellettem. Szerintem mások már rég feladták volna, de ő nem, csak tűrt és tűrt. Harry egy angyal, akinek hatalmas szíve van, és én még mindig nem értem, hogy mivel is érdemeltem ki őt.
- Hol jársz, édes? - zökkentett ki a gondolataimból mély hangja. - Hiányolom a puha ajkaidat! - túr bele a hajamba, mire elhajoltam nyakáról, feje két oldalán a matracra tenyerelve, zöld íriszeibe nézve. 
- Csak elgondolkodtam... - mosolyogtam, élvezve ujjainak kellemes masszírozását a fejbőrömön. 
- Min? - kérdezte, kíváncsian fürkészve arcomat. 
- Nem fontos! - ráztam meg a fejemet.
- Dehogynem! - felelte komoran. - Tudod, hogy mit beszéltünk meg?! - Emlékeztetett a fogadalmunkra, ami arról szólt, hogy ezentúl, mindent elmondunk egymásnak, bármiről is legyen szó. Bár ezt már régebben is megfogadtuk, de remélem, hogy most már be is tudjuk tartani. - Halljam! - nézett rám várakozóan. 
- Oké! - fújtam egy nagyot, megadva magam. - Azon, hogy egy angyal vagy és én meg sem érdemellek! - böktem ki, amire egy mérges pillantást kaptam. 
- Ezt meg se hallottam! - morogta összeszűkült szemekkel. - Mondjuk az angyalos részt igen! - mosolyodott el, amitől a gödröcskéi is megjelentek a szája két oldalán. Tenyerei közé fogta az arcomat, és mélyen a szemembe nézett, rabul ejtve kékségeimet. - Szeretlek, és ez sosem fog változni! - jelentette ki. - Csak kérlek, ne gondolkodj ilyen hülyeségeken, hanem inkább folytasd azt, amit abbahagytál! - kacsintott, egy huncut mosoly kíséretében. Vigyorogva hajoltam a szájára, amit azonnal szétnyitott, utat engedve nyelvemnek, amivel birtokba vettem az övét. Először csak lágyan csókolóztunk, aztán egyre hevesebben faltuk egymást, alig kapva levegőt, de akkor se váltunk el a másiktól. Ujjai pólóm alá siklottak cirógatva, néha kicsit megkarcolva a bőrömet, ami szinte már lángolt a forró érintéseitől. Lihegve, levegőért kapkodva szakítottam meg a csókunkat, de csak pár másodpercre, hogy utána újra lecsaphassak ajkaira. Csókoltam, szívtam, haraptam, majd mikor úgy éreztem, hogy végeztem, állát vettem célba, és azt is megharaptam, amire egy  nyöszörgést kaptam válaszul. Lejjebb vándoroltam, nyelvem hegyével végignyalva torkán, egészen a nyakáig, ahol megkerestem a gyenge pontját, kicsit megszívva azt.
- Harapj meg, kis tigrisem! - utasított zihálva, ujjait hajamba túrva, én pedig beleharaptam puha bőrébe. - Bassza meg! - felszisszent, mire még jobban belemélyesztettem a fogaimat, amitől egy állatias hörgés tört fel torkából. - Te vadállat! - morogta, de hallottam hangján, hogy mosolyog. Annyira erősen haraptam, hogy éreztem kiserkenő vérét, aminek sós íze betöltötte a számat. De ez sem tántorított el, továbbra is haraptam, szívtam, és nyaltam a fájdalmas pontot, amitől Harry szüntelenül nyöszörögve vonaglott alattam. - Kikészítesz! - lihegte, és tincseimmel játszadozó ujjai a hátamra simultak, majd gerincem vonalát követve haladtak lefelé, meg sem állva bokszeremig, ami alá beférkőztek, rámarkolva fenekemre. Felnyögtem a jóleső érzéstől, és pucsítottam, jelezve, hogy abba ne merje hagyni a hátsóm kényeztetését. - Tetszik, mi? - vájta bele körmeit, én pedig újra beleharaptam a nyakába, ahonnan lefelé haladtam, nyálcsíkokat hagyva magam után. A kulcscsontjába lágy csókot hintettem, majd tovább vándoroltam, meg sem állva a hegyesen csúcsosodó bimbókig, amiket felváltva, nyelvem hegyével izgattam, ezzel az őrületbe kergetve Hazzát. - Ahh, csináld! - nyöszörögte hajamba túrva, gyengéden lenyomva a fejemet. Felkuncogtam, mert tudtam jól, hogy mit akar. Bekaptam az egyik bimbóját, amit szoptam, nyaltam és szívtam, míg a másikat az ujjam közé fogtam, és morzsolgatni kezdtem. Harry élvezetesen nyögve, mellkasát feltolva mozgolódott alattam. Egy utolsót szívtam a kis csúcson, majd a másikon is, aztán tovább indultam lefelé, nedves csókokat nyomva felhevült, szinte már lángoló bőrére. Tenyeremmel oldalát simogattam, miközben belenyaltam köldökébe, majd a v vonalához érve, fogaim közé csíptem vékony bőrét, ezzel újabb nyögésre kényszerítve őt. Mikor elértem a bokszeréhez, ahol már kő keményen várt férfiassága, felnéztem, és összetalálkoztam a vágytól elsötétült tekintetével, amitől a farkam is megremegett. 
- Kéérlek... - nyöszörögte rekedtes hangon, mire egy mosoly terült szét az arcomon.
- Mire kérsz, Hazza? - pontosan tudtam, hogy mit akar, csak játszadoztam vele, mert tudtam jól, hogy imádja, ha kínzom kicsit. Felsóhajtott, fellökve csípőjét. Felkuncogtam. - Sajnos nem értem... - húztam továbbra is az agyát, amire felmordult.
- Érints meg, kérlek! - könyörgött. - Megőrülök, ha nem teszed meg! - markolta a lepedőt, újra fellökve csípőjét, ami az államnak ütközött, hörgést kiváltva Harryből. 
- Szeretnéd? - hajoltam fölé, egy csókot lopva ajkáról, majd újra feltérdeltem, és csak néztem őt, ahogy erősen zihálva, elnyílt ajkakkal, vágytól elhomályosult tekintettel feküdt előttem.
- Louis!! - mordult rám, és mikor látta, hogy meg sem mozdulok, lenyúlt, rámarkolva merevedésére, és dörzsölni kezdte. A látványra, ahogy magát kényeztette a bokszere anyagán keresztül, a heréim is összerándultak, és a számba haraptam, olyan erősen, hogy kivérzett. Felnyögött, én pedig azonnal észbe kaptam, és kezéért nyúltam, elhúzva onnan. 
- Majd én! - mondtam, mindvégig a zöld íriszekbe nézve, megmarkolva merev farkát, amit lágyan masszírozni kezdtem. Hátra vetett fejjel, kéjesen nyögve élvezte tettemet.
- Szent egek! - harapta be alsó ajkát, ahogy egyre erősebben mozgattam rajta kezemet. Szájára hajoltam, de közben nem hagytam abba a farka kényeztetését. A számba nyögött, sóhajtozott, és néha-néha fogai közé csípte ajkamat. Újra lefelé vettem az irányt, csókokkal lepve be testének minden egyes porcikáját, meg sem állva a merevedéséig, amire ráharaptam, a fekete anyagon keresztül. Harry teljesen kikészült, szüntelenül nyögött, folyton mocorgott, jobbra- balra dobálva a fejét. Nem akartam tovább kínozni, ezért megragadtam a bokszerét, és egy gyors mozdulattal lerántottam róla, kiszabadítva az előnedvtől csillogó férfiasságát, ami a hasfalára csapódott, várva a kényeztetésre. Tenyerembe fogtam, és tekintetemet az övébe fúrva nyaltam végig teljes hosszán, majd makkjával játszadoztam, körkörösen izgatva nyelvemmel. Bekaptam, de csak a hegyét, amit szívni kezdtem. - Istenem! Olyan forró a szád! - markolt a hajamba, nagyokat nyögve, egy kicsit fellökve a csípőjét, amitől a tokomig hatolt. Köhögve váltam el tőle, mire bocsánatkérően nézett rám. - Sajnálom! - sóhajtott. Elmosolyodtam, jelezve, hogy semmi baj, és újra ráhajoltam a farkára, lassan, centiről centire engedve a számba addig, ameddig csak bírtam. - Bazdmeg! Csináld, kis tig... - nyöszörögte, de nem tudta befejezni, mert fogaimmal óvatosan megkarcoltam férfiasságát. - Ahh! - lihegett, fejét oldalra dobva. - Szopj! - hörögte, és láttam rajta, hogy a kéj teljesen elvette a józan eszét. Fel- le mozgattam a fejemet, kezemmel pedig heréit markoltam, gyengéden dörzsölve őket. 
- Jézusom, Lou! Megőrjítesz! - nyögte, mire felbátorodtam, és gyorsabb tempóban szoptam, morzsolgatva, kicsit megszorítva golyóit. Hirtelen, egy cuppanós hangot hallatva váltam el szerszámától, amit egy nem tetsző morgás követett. A szájára tapadtam, kezemmel újra körbe fogva merevedését, és erősen verni kezdtem, amitől a számba nyögött. Ujjai a nadrágomba nyúltak, próbálva lehúzni rólam, de nem sikerült neki.
- V-vetkőzz le! - zihálta, ahogy egyre gyorsabban mozgott a kezem rajta. 
- Ez a te napod, Hazza! - dugtam át a nyelvemet a szájába, és újra vad csókba kezdtünk, miközben ütemesen fejtem a farkát. Alig bírt a csókra koncentrálni, fejét dobálta, szemei pedig fennakadtak az élvezettől, ami egyre csak elöntötte a testét.
- K-közel... - lihegte, és megfogta a karomat. - M-mindjárt! - hörögte, fejét hátra vetve, szemeit lehunyva. Annyira izgató volt, ahogy egyre jobban elvesztette a teste felett az irányítást. Göndör haja rátapadt izzadságtól gyöngyöző homlokára, duzzad, piros ajkai pedig elnyíltak a nyögésektől, amik egyre csak fokozódtak. Újra a számba vettem az erektől duzzadó, lüktető farkát, amit ütemesen szopni kezdtem, miközben a tövénél körbe fogtam ujjaimmal, fel-le mozgatva rajta a kezemet. Megszívtam a makkját, amitől erősen markolt, szinte belemélyesztetve körmeit a bicepszembe. - E-el... f-fog... - próbált figyelmeztetni, de a hangja is elakadt a testén végigsöprő vágytól, amitől minden izma megfeszült. Éreztem, hogy megremeg a farka, majd pár másodperccel később, egy hatalmasat nyögve élvezett a számba. Lenyeltem forró nedvét, majd egy utolsót szívtam a makkján, aztán elhúzódtam tőle, hogy fölé másszak, gyengéd csókot lehelve ajkára. 
- Szeretlek! - sóhajtotta, levegőért kapkodva. 
- Én is szeretlek! - mosolyodtam el, és lehajoltam, hogy újra birtokba vegyem száját. Lágyan csókolóztunk, hosszú percekig, majd hirtelen megragadta a derekam, és fordított a helyzetünkön. Kezeimet a testem két oldalára szorította, miközben befurakodott a lábaim közé. 
- Most te jössz! - nyalta meg a száját, kaján vigyorral az arcán, de mielőtt lecsaphatott volna rám, leállítottam:
- Nem! Ez így volt jó! - mondtam, mire egy döbbent arckifejezést kaptam válaszul. - Ne nézz így rám! - nevettem fel, ő pedig lehajolt egy csókra. 
- Biztos? - kérdezett.
- Biztos! - biztosítottam, és még bólintottam is hozzá. 
- Majd bepótoljuk! - kacsintott rám. - De most lemosakszom, oké? - nyomott egy utolsó csókot a számra, mielőtt lemászott rólam, eltűnve a fürdőbe. Felkeltem az ágyról, felkapva magamra egy itthoni öltözéket, és a laptopot az ölembe véve ültem vissza, hogy kicsit szétnézzek a nagyvilágban. Megnéztem a közösségi oldalt, aztán a híreket kezdtem el böngészni. Félve olvastam a szalagcímeket, de szerencsére nem találtam semmi olyat, ami ránk utalt volna. A Lucas ügy óta folyton követtem a hírcsatornákat, tartva attól, hogy a hullájára vagy netalán tán az autójára bukkannak, és akkor rohadt nagy szarban leszünk. 
- Mit csinálsz? - riadtam meg Harry hangjától, és azonnal kinyomtam az oldalt, ami szerencsémre nem tűnt fel neki. Utálja, ha a híreket böngészem, de nem tehetek róla, félek, és első kézből tudni akarok arról, hogy ha valamit találnak. Beriszálta magát a szobába, egészen a szekrényig, aminek kihúzta a fiókját, és keresgélni kezdett benne. Mivel csak egy szál törölköző volt a dereka köré kötve, így elidőzhettem a kidolgozott, izmoktól duzzadó hátán, amik megfeszültek karjai mozgatására. Tekintetemmel lejjebb vándoroltam, és a feneke fölötti gödröcskéket, majd a fenekét néztem. Felkuncogott, én pedig azonnal felkaptam a fejemet. 
- Ha tudnád, hogy mit találtam kis tigris! - fordult felém, hátra tett kezekkel, huncut vigyorral az arcán. Étetetlenül, mégis kíváncsian néztem rá. - Felveszed nekem? - kérdezte, még mindig hátul tartva kezeit. 
- Mit? Miről beszélsz? - csuktam le a laptopom, és érdeklődve figyeltem. 
- A-a! - ingatta a fejét. - Nem mondom meg! Először ígérd meg, hogy felveszed, aztán megmutatom! - zsarolt meg a szemöldökét húzogatva. 
- Ez így nem fair! - durcáskodtam. - Akarom látni! Addig nem mondok rá igen! - nem hagytam magam. Fogalmam sincs, hogy mit tartogathat a kezében, és nem akartam csak úgy rábólintani. 
- Kééérlek, Loooouuuu! - húzta el a szavakat, szempilláit rebegtetve, kiskutya szemekkel nézve rám. Tudja jól, hogy nehezen tudok neki nemet mondani, főleg, mikor ezt csinálja. Annyira aljas.
- Ez akkor sem fair, de oké, mutasd! - adtam meg magam, mire győztes vigyor terült szét az arcán, és előhúzta azt, amit a kezében tartott. Amint megláttam annak tartalmát, rögtön heves tiltakozásba kezdtem: 
- Na, nem! Nem, és nem! Nem! Egyszer felhúztam, még egyszer nem fogom! Felejtsd el! 
- Megígérted! - biggyesztette le a száját. - És nem csak most! Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy: "Ha jó fiú leszek, akkor újra láthatom azon a feszes kis kerek seggeden!", vagy rosszul emlékszem? - vigyorgott szüntelenül. 
- Rosszul, nem ezeket a szavakat használtam! - morogtam. Sajnos tényleg ezt mondtam neki, de akkor nem gondoltam komolyan.
- Na, húzd fel! - dobta felém a piros tangát, ami pont a fejemen landolt. Harry hatalmas nevetése töltötte be a szobát, én pedig mellkasom előtt összefont karral, mérgesen néztem ki a tanga mögül. Morogva rántottam le a fejemről, és felkeltem, megindulva az ajtó felé. 
- Most hova mész? - kérdezte kétségbeesetten. 
- Szerinted? - lengettem meg a tangát az orra előtt. - A fürdőbe, hogy felvegyem őfelségének! - morogtam. 
- Hé! Nem ebben egyeztünk meg! - jelentette ki komolyan.
- Nem egyeztünk meg semmiben! Ugye nem gondoltad, hogy majd előtted fogom felvenni?! - vigyorodtam el, kilépve az ajtón, egyenesen a fürdőbe sietve, ahol gyorsan lerántottam magamról a nadrágomat a bokszeremmel együtt. Sietve felhúztam a tangát, amire visszahúztam a melegítő alsómat. Kicsit kényelmetlen volt, belevágott a seggembe, ahogy visszamentem a hálóba, ahol Harry az ágyon feküdt, várva rám. 
- Ez nem ér! - mordult fel. - Le a nadrággal, most! - parancsolt rám, én meg csak nevettem. 
- Azt mondtad, húzzam fel, hát felhúztam, de azt nem mondtad, hogy csak az legyen rajtam, szóval teljesítettem az ígéretemet! - nyújtottam ki a nyelvemet. 
- Látni akarom! - mászott ki az ágy szélére, amire ráült.
- Felejtsd el! - tartottam magam, és láttam az arcán, hogy egyre jobban bepipul. 
- Ki akarod húzni a gyufát, igaz? Erre játszol? - állt fel, mire hátráltam pár lépést. A szívem vadul kalimpált, és egy hatalmasat nyeltem. - Mi van, félsz? - vigyorgott önelégülten.
- Csak szeretnéd! - mondtam, de közben már a torkomban dobogott a szívem, a levegőben érezhető szexuális feszültségtől. A hangja, a határozott testtartása, és az engem pásztázó zöld szemek, amikkel szinte felfalt, teljesen feltüzelt. 
- Bátor vagy, Louis Tomlinson! - ahogy kiejtette a nevemet, mély hangján, olyan kéjhullám söpört végig a gerincem vonalán, hogy halkan felnyögtem. Nagyot nyeltem, ahogy beharapta az alsó ajkát, elindulva felém.
- Ne! - állítottam le. 
- Azt mondta, hogy ez az én napom! - nyalta meg ajkát, újabb lépést téve felém. Igaza volt. 
- Oké! Csak ülj vissza! - parancsoltam, de meg sem mozdult, csak bámult, a lelkemig hatoló zöldjeivel. 
- Mit kapok érte cserébe? - játszadozott, amit egyre jobban élveztem. 
- Majd meglátod! - kacsintottam rá, ő pedig szó nélkül visszaült a helyére. 

138. rész

Újra jelentkezem :D 

Szerettelek volna meglepni benneteket egy résszel a 2 év alkalmából, ezért igyekeztem minél hamarabb kijavítani ezt a részt, de így is késtem fél órát, remélem nem haragszotok érte! ;) Ez kicsivel rövidebb lett mint az eddigiek, de mindenféleképpen akartam hozni nektek egy részt! <3 És mint említettem, a következőkben Larry veszi át a főszerepet, amit már én is nagyon vártam, de azért remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog nektek! <3

Köszönök mindent! 

Jó olvasást!

Puszi 

ui. bocsánat az esetleges hibák miatt, de már alig látok :D

Dreamy Girl 

Niall 

Amint becsuktam magam mögött az ajtót, úgy éreztem, megfulladok. Az ajtónak döntve a hátam hunytam le a szemeimet, mély levegőt vettem, majd kifújtam. Ezt még egy párszor megismételtem, de nem sokat segített, ugyan olyan ideges voltam, mint eddig. 
- Meg tudom csinálni, menni fog! - motyogtam magam elé, aztán kinyitottam a szememet, és elindultam a konyha felé, ahol anya már nagyban készítette az ebédet, aminek isteni illata volt, de ez most nem tudott érdekelni, mert jelent pillanatban olyan kicsire szűkült a gyomrom, hogy enni sem tudnék. 
- Miért nem maradt a barátod? - szólalt meg, amint észrevette, hogy bejöttem.  Lehuppantam a konyhapult melletti bárszékre, mire felém fordult, kérdő tekintettel meredve rám. 
- Dolga akadt. - zártam le ennyivel a témát, és azon kezdtem el agyalni, hogy hogyan is fogjak hozzá a beszédemhez. Csak simán mondjam ki, hogy "anya, én biszex vagyok, és Zayn a pasim?" vagy hogy? Hogyan lehet egy ilyen dolgot közölni a szülőkkel? Mondjam ki kerek perec, vagy inkább szép lassan vezessem rá őket? 
- Niall?! - kaptam fel a fejem a nevemre. - Jól vagy? Itt beszélek neked pár perce, te meg csak bámulsz magad elé! Baj van? - lépett közelebb a pulthoz, és átnyúlt a remegő kezemért. - Látom rajtad, hogy valami nincs rendben! - hiába, mégis csak az anyukámról van szó, aki azonnal kiszúrja a dolgokat. - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Tudom, hogy nem vagyok egy minta anya, de nagyon szeretlek, és te vagy nekem a legfontosabb! - mondta, mire nagyot nyeltem, és úgy éreztem menten elájulok. - Megijesztesz! - láttam az arcán a rémületet.
- Csodálatos anya vagy! - szedtem össze magamat. - Nálad jobbat nem is kívánhatnék! - hajoltam előre, hogy egy puszit nyomjak arcára, amitől elhomályosult a tekintete az előtörni készülő könnyektől. 
- Jajj, szívem! - szipogott, szemeit törölgetve, majd visszafordult egy pillanatra a sütőhöz, aztán újra előttem állt várva, hogy folytassam. Nagy levegőt vettem, és kimondtam:
- Valamit el kell mondanom nektek... - sóhajtottam, és ha lehet még idegesebb lettem, mert tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Anya ijedten meredt rám, kezét a mellkasához kapva.
- Már rosszul kezdődik... - hangja megremegett. - Mondd, hogy nincs nagy baj! 
- Nem tudom, hogy ez mennyire nagy baj, de nem haldoklom vagy ilyesmi! - szavaim hallatán, mintha egy kicsit megkönnyebbült volna. 
- Akkor mi ez az egész? - kérdezte. - Jajj, fiam, a frászt hozod rám!
- El fogom mondani, de szeretném, ha apa is itt lenne! - mondtam, mire bólintott, aztán felsietett az emeletre, én pedig próbáltam minden bátorságomat összeszedni. Valamiért anyutól kevésbé féltem, - bár azért benne sem voltam biztos - mint apától, aki mégiscsak egy férfi, és gondolom neki nehezebb lesz feldolgoznia azt, hogy az egyetlen fia nem csak a lányokat részesíti előnyben. Idegesen kopogtam a konyhapulton az ujjaimmal, és a lábam is úgy járt, mint egy idegbetegnek. Csak legyünk már túl ezen az egészen, mert mindjárt elájulok. Ijedten ugrottam meg, amikor megrezzent a telefonom a zsebembe. Remegő kezekkel, hevesen dobogó szívvel halásztam ki a készüléket, majd kioldottam a billentyűzárat. Egy sms jött Zayntől. 

" Sikerülni fog! Minden rendben lesz! Szeretnek, és én is szeretlek! 
  Alig várom a hívásodat! Z"

Hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Egyszerűen hihetetlen ez a pasim, mintha csak megérezte volna, hogy biztatásra van szükségem. Melegség járta át a szívemet, és a gyomromban a pillangók is repdesni kezdtek. Zayn mindig is meg tudott nyugtatni, elég volt tőle egy szó vagy egy érintés, és máris lehiggadtam.  Nagyon szeretem őt, és ha a szüleim nem is fogadnak el, akkor is ott van nekem ő, aki az életi nekem. Gondolkodásomból a fentről hallatszódó léptek halk zaja zökkentett ki, amik egyre csak hangosodtak,  ahogy a konyha felé közeledtek. Amint megjelentek, a szívem hevesen kezdett el verni, a tenyerem pedig izzadni kezdett. Velem szembe álltak, nekidőlve a pultnak, és ijedt tekintettel méregettek. 
- Menjünk be a nappaliba, vagy itt is jó lesz? - kérdeztem remegő hanggal. 
- Itt is jó, csak mondd, mert kezdesz tényleg nagyon megrémiszteni bennünket!- szólalt meg apa. 
- Rendbe, akkor itt... - vettem egy nagy levegőt, becsuktam a szemem, és Zaynt képzeltem magam elé, mire elmosolyodtam, és kinyitottam a szemeimet. - Szóval, nem is tudom, hogy hogyan kezdjek neki... - kerestem a megfelelő szavakat, de anyu közbeszólt.
- Csak mondd ki! - biztatott egy halvány mosollyal. 
- Biszex vagyok... - hunytam be újra a szemem, mert nem akartam látni a reakciójukat, és így valahogy könnyebb volt kimondani. - És Zayn a barátom... - jelentettem ki, de még mindig, és vártam. Semmi kiabálás, vagy bármi, ezért kinyitottam az egyik szemem. Anyuék ugyanúgy álltak, és úgy néztek rám, mintha várnának még valamire. Rájuk néztem, az arcukat kémleltem, amin se undort, se csalódottságot, se szomorúságot nem láttam. 
- Ennyi? - kérdezte anya, nekem pedig gyakorlatilag leesett az állam. Kellett egy pár perc, mire sikerült összeszednem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni.
- Most vallottam be, hogy a fiúkat is szeretem, és hogy van egy pasim, ennyi nem elég? - pislogtam nagyokat, mert még mindig nem tudtam felfogni ezt az egészet. Egymásra néztek, majd elmosolyodtak, ami végképp összezavart. 
- Édesem - lépett előrébb anya, majd apa is követte őt. - Mi ezt már rég sejtettük, ezért nem ért meglepetéskén minket. Liamnél kezdtük el észrevenni a dolgot, de most, hogy láttunk Zaynnel, biztosak lettünk benne. - Meg sem tudtam szólalni, csak tátogtam, keresve a szavakat.
- É-és ez... szóval... - dadogtam. - Nem zavar titeket? - kérdeztem még mindig ledöbbenve. 
- Fiam - szólalt meg végre apa is. - nekünk az a fontos, hogy te boldog legyél, és mi úgy látjuk, hogy nagyon is az vagy! - mosolygott rám. - Jó, először, mikor anyád azzal állt elő, hogy szerinte meleg vagy, elvicceltem a dolgokat, és mondtam neki, hogy ne hülyéskedjen, és ennyivel le is tudtuk az egészet, vagyis azt hittem, de nem. Folyton ez járt a fejemben, ezért elkezdtelek figyelni Liam közelében, és rá kellett jönnöm, hogy anyádnak igaza lehet. Ledöbbentem, és nem akartam elhinni, de aztán rájöttem, hogy akár mi is lesz, te mindig is a fiam leszel! - mondta az egészet egy szuszra, majd vett egy mély levegőt, és folytatta: - Zayn rendes srácnak tűnik, bár először mikor megláttam, nem igazán örültem neki... - mosolyodott el, mire én is, mert tudtam jól, hogy mire gondol. A sok tetkó, a kis karika a fülében, a bagózás, a folyton fekete ruha viselése. - de utána rájöttünk, hogy nem is olyan, mint ahogy elsőre hittük. - fejezte be a beszédét, amit hatalmas vigyorral hallgattam. Megkönnyebbültem. Olyan jó volt ezt hallani a szüleimtől. 
- Szeretünk, fiam! - fogta meg a kezem anyu, mire felnéztem rá. - És bármi is történjen, mi mindig szeretni fogunk, és mindig a mi kis fiúnk leszel! Igaz kicsit elszomorít a tudat, hogy nem lesznek unokáim... - biggyesztette le ajkait. 
- Örökbe is lehet fogadni... - jelentettem ki, és elképzeltem, ahogy Zayn fog a kezében egy kisbabát, ami a miénk. Kicsit furcsa, én erre még nem vagyok felkészülve, és szerintem ő se, ahogy ismerem, szóval ezen még nagyon nem kellene agyalnom. Ez nem most fog bekövetkezni az is egyszer biztos. - De ezzel még várjunk, ne siessünk ennyire előre! - nevettem fel, és lemásztam a bárszékről, hogy ölelésbe vonjam anyut, aki lágyan simogatta a hátamat, aztán apát is átöleltem, persze csak férfiasan röpke másodperce. 
- Akkor ehetünk? - kérdeztem, mire anyu kivette a tányérokat, és az evőeszközöket, majd megterítettünk. Amint leültünk írtam egy sms-t Zaynnek, hogy minden rendben van, és hogy később felhívom. Ahogy ültünk az asztalnál, és ettük a finom falatokat, hirtelen eszembe jutott, hogy a másik fontos dolgot még meg sem említettem nekik, és ettől újra görcsbe rándult a gyomrom. 
- Igazából lenne itt még valami... - törtem meg a csendet. Mindketten megálltak az evésben, és rám emelték a tekintetüket. - Van egy kis... szóval... Zayn... Londonban kapott állást, és oda fog költözni, én pedig... 
- Nem! - szólt közbe anya, szinte kiabálva, amitől megrezzentem, de nem csak én. Ahogy láttam apát is váratlanul érte a dolog. 
- Szívem - nyúlt apa, anyu kezéért. - hagyd, hogy...
- Nem, nem és nem! Az egyetlen fiam, nem akarom, hogy elmenjen! Nem akarom elveszíteni! - ugrott fel az asztaltól, és sietve felrohant az emeletre, én pedig szomorúan néztem utána. 
- Elcsesztem... - sóhajtottam csalódottan. 
- Nem csesztél el semmit, csak hirtelen jött, és tudod, most kapott vissza... - nyugtatgatott, és teljesen igaza volt. Pár napja csak, hogy felébredtem, én meg jövök ezzel az elköltözős dologgal. Nem is csodálkozom, hogy kiakadt. 
- Felmegyek hozzá! - akartam felállni, de leintett. 
- Ne! Hagyd egy kicsit magára, hadd eméssze meg a hallottakat! Meg fogja érteni, csak egy kis idő kell neki! - Lehet, hogy igaza van, jobb, ha most nem zargatom. 
- Remélem... - motyogtam magam elé, a villával turkálva a tányéromban. Már nem voltam éhes, az étvágyam is elment, ahogy az előbbi jókedvem is seperc alatt elszállt. Megértettem anyát, és egyre jobban kezdett mardosni a bűntudat, amiért csak a saját érzéseimre gondoltam, az övére pedig nem. Csendben ültünk tovább, és vártunk, hátha lejön, de nem tette, ezért felálltam, összeszedtem a tányérokat, és az evőeszközöket, majd belepakoltam a mosogatóba. Apa is felállt, felém sétált, aztán a vállamra tette a kezét, amit lágyan megszorított. 
- Nem lesz baj, felmegyek hozzá, és beszélek vele, rendben? - kérdezte, mire csak bólintottam. Nagyon reméltem, hogy igaza lesz, mert nem tudnám elengedni Zaynt. Ő a mindenem, és én vele akarok élni. Nekiláttam a mosogatásnak, hogy addig is hasznossá tegyem magam. Amint kész lettem, felbaktattam a szobámba, leültem a babzsák fotelomra, és a kezembe vettem a mobilom, hogy felhívjam Zaynt, mert nagyon nagy szükségem volt rá. Épp le akartam nyomni a zöld gombot, mikor is kopogás hallatszott az ajtó felől. 
- Gyere! - szóltam ki, és azonnal nyílt is az ajtó, majd anya feje jelent meg. Szemei duzzadtak, és vörösek voltak a sírástól.
- Bejöhetek? - kérdezte, én pedig bólintottam. Lassan lépdelt az ágy felé, aminek a szélére ült, pont velem szembe. 
- Figyelj anya, én... - kezdtem volna bele, de megállított.
- Sajnálom, hogy így reagáltam, csak olyan hirtelen jött ez az egész, és megijedtem... - emelte rám a könnyektől csillogó szemeit. - Megijedtem, hogy elveszítelek, egyszer már majdnem elveszítettelek, de visszakaptalak. Kaptam egy új lehetőséget, hogy jobb anya lehessek, mint voltam... És az, hogy elköltözöl... - törölte meg az arcát, amin a könnyei csillogtak. Felálltam, és mellék ültem. 
- Itt vagyok, nem fogsz elveszíteni! - fogtam meg kezét. - De meg kell értened, hogy szeretem őt, és vele akarok lenni! - amint ezt kimondtam, mosoly jelent meg az arcán. 
- Tudom, látom rajtad, ahogy ránézel, és én ennek nagyon örülök, csak... - újra szipogni kezdett. - csak nagyon hiányozni fogsz...
- Ne sírj, kérlek! Nem a világ végére költözök, bármikor meglátogathattok, és mi is titeket! - ölelte magamhoz. - Nem fogsz elveszíteni! - biztosítottam róla újra. 
- Tudom, most már tudom! - sóhajtott egy nagyot, majd elhúzódott, és egy puszit nyomott a homlokomra. 
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem, mire felnevetett.
- Dehogy, sosem tudnék rád haragudni! - mosolygott megtörölgetve szemeit. - És mikor mentek? 
- Ha minden igaz, kb egy hét múlva, de lehet, hogy hamarabb, még Zayn sem tudja! - mondtam. 
- Túl hamar... - biggyesztette le a száját. - De túl fogom élni, azt hiszem! - újra mosolygott. - Csak kell egy kis idő, hogy megszokjam, hogy nem leszel itthon! 
- Köszönöm, szeretlek! - mosolyogtam boldogan. 
- Én is, fiam! - mondta, és mindketten összerezzentünk mikor megszólalt a telefonom. - Hagylak is! - állt fel, majd kiment, és amint becsukódott az ajtó, felvettem.
- Szia! - szóltam bele vidáman. Eljátszottam a gondolattal, hogy megtréfálom, de úgy sem sikerült volna, mert le sem tudtam vakarni magamról a vigyort, annyira boldog voltam. És tuti, hogy azonnal észrevette volna, hogy nem mondok igazat, ezért meg se próbálkoztam vele. - Nem tudtál várni? - nevettem fel.
- Nem! Elolvastam az üzeneted, de akkor is a te szádból akartam hallani! Na, mesélj! 
- Volt egy kis sírás, mármint nem az miatt, hogy pasim van, hanem az miatt, hogy elmegyek, de most már minden rendben, szóval, irány London! - nevettem, és hallottam, ahogy Zayn megkönnyebbülve sóhajt fel a vonal túlsó végében.
- Bizony, szöszke! Irány London! Alig várom! - lelkesedett. 
- Én is! 
- Figyu, van egy pár elintézni valóm a szalonnal kapcsolatban, aztán elmegyek érted, és ellátogatunk Harryékhez, oké? 
- Okés, akkor később találkozunk, szia! - köszöntem le.
- Szia! - szakítottam meg a vonalat, én pedig még mindig vigyorogtam hátradőlve az ágyon.