13. rész

Sziasztok!

Köszönök mindent,a sok hozzászólást, feliratkozást meg az oldalmegjelenítést! :D

Meghoztam a következő részt! :) Sajnálom, de nem jött az ihlet, a történet meg van a fejemben, de nem olyan egyszerű le is írni! :) / Nem panaszkodásnak szántam! :D/ Meg mindig amikor neki kezdtem volna írni biztos hogy valaki közbevágott, de ma végre sikerült mindenkit kizárnom! XD

Nem sokat fűznék hozzá csak annyit, hogy jó olvasást és remélem tetszik! :)

Dreamy Girl :)

Harry

Megfogta az egyik csuklómat és odabilincselte az ágytámlához. Nem ellenkezdtem úgy se lett volna esélyem vele szemben, sokkal erősebb nálam.

- Sajnálom Harry, de nem tehetek mást! Meg kell értened, hogy ha elengedlek elrontasz mindent! Téged akarlak megvédeni! - ült mellém a combomat simogatva.

- Azt hittem barátok vagyunk...- suttogtam.

- Miért ne lennénk azok? Még mindig szeretlek és szeretni is foglak, de fogd már fel hogy ezt muszáj megtennem, mert a rózsaszín ködtől nem tudsz józanul gondolkodni. - állt fel mellőlem az ajtó felé indulva.

-Utállak!!! Engedj el!!! Segítség!! - ordítottam ahogy csak a torkomon kifért. Folyamatosan kiabáltam, nem hagytam abba. Nem kellett sokat várnom hogy Zayn visszajöjjön, idegesen nyitott be a szobába.

- Fogd már be! Nincs a közelben egy lélek se, csak azt éred el ezzel, hogy feldühítesz és tudod hogy mire vagyok képek olyankor. - leült mellém, nem féltem, tudtam hogy engem nem bánt. Elővett a zsebéből egy ragasztószalagot.

- Ne, légyszi!! Befogom ígérem csak azt ne!! - könyörögtem.

- Muszáj!! - tapasztotta rá számra majd kiment.

Sírva fakadtam, nem értettem miért viselkedik így velem, hiszen mindig számíthattam rá, ő volt a mindenem, nélküle nem lennék itt...

Egy jó pár napja de lehet már több, mint egy hete hogy meg voltam kötözve, Zayn ha nem is minden nap de bejött hozzám. Ma is bejött, leült mellém, leszedte a tapaszt számról és elém tette az ételt amit behozott nekem. Nagyon éhes voltam, de egy falatot se tudtam enni már egy ideje.

- Egyél, nem akarom hogy meghalj!! - nem mozdultam - Vagy Én tömjem beléd? - nézett rám kérdőn.

Nem szóltam semmit, kezembe véve a kanalat elkezdtem enni. Míg ettem törtem az agyamat. - Itt a lehetőség, nem szalaszthatom el - gondoltam. Letettem a tálcát és Zayn felé közeledtem. Pár centivel arca előtt megálltam és szemeibe néztem. Nem kellet sokat várnom megcsókolt, rögtön visszacsókoltam nehogy elmenjen a kedve. A szabad kezemmel végig simítottam oldalán, le a csípőjéig aztán ágyékához érve dörzsölni kezdtem nadrágján keresztül. Halk nyögéseket hallatva Ő is felfedező útra indította kezeit testemen. Rámarkoltam fenekére és elidőztem rajta.

Kezdte kikapcsolni övemet amikor megszólalt a telefonja. - Köszönöm Istenem! - hálálkodtam magamban.

- Ezt nem hiszem el, ki a franc hív pont most!!! - dühöngött. - Visszajövök, csak lerendezem! - mondta sietve kifelé. Ökölbe szorított kezemet kinyitottam - sikerült! - örvendeztem magamban. Nagy ajtócsapásra ugrottam fel és szerencsétlenségemre kiejtettem a kulcsot.

- Ne már!! Megőrülök, ennyire nem lehetek béna!! - fogtam a fejem, majd letérdeltem az ágy mellé de sajnos csak eddig bírtam ugyanis a bilincs nem engedett tovább. Benyúltam az ágy alá, csak pár centi hiányzott hogy elérjem, ami ebben a pillanatban soknak tűnt.

- Az egyetlen esélyemet is elcsesztem, remek!! - szidtam magamat. Egy párszor még próbálkoztam aztán feladtam és visszafeküdtem az ágyra. Gondolataimba meredtem... Louis jutott eszembe, most már én is tudtam hogy érezhette magát amikor elraboltuk és megkötözve a pincébe zártuk. Mintha csak a sors akarta volna így...

Nem tudom hány nap telt el, de Zayn nem jött vissza, szomjas és éhes voltam. Minden porcikámból elfogyott az erő, kezdtem feladni, tudtam, hogy nem sok van hátra... Lecsuktam szemeimet, a régi szép időkre gondoltam mikor még minden rendbe volt és egy átlagos fiú életét éltem...

Lágy dallam keltett fel, úgy látszik elaludtam. Pislogtam párat mire felfogtam, hogy a telefonom az. Keresni kezdtem mikor a párna alatt rábukkantam. Meg se néztem ki az, azonnal felvettem.

- Haló! - szóltam bele erőtlenül. Egy ideig csend volt, majd egy ismerős hangot hallattam meg a vonal túlsó végén. Bárhonnan felismertem volna...

- Harry? - suttogta halkan, a szívem majd kiugrott...hiszen él...

 Louis

Óvatosan kinyitottam szemeim, de az erős fény zavarta látásom. Párszor pislogtam mire hozzászokott a szemem és végre körülnézhettem. Egyből rájöttem, hogy hol vagyok, fehér falak, csipogó műszerek, infúzió és az a tipikus kórházi szag. Fel akartam ülni, amikor is belenyilallt az oldalamba a fájdalom, mintha késeket szurkáltak volna bele. Fájdalmasan felnyögtem.

- Louis! Istenem! Felébredt! - hallottam meg egy ismerős vidám hangot.

- Niall? - nyögtem nehezen.

- Istenem! Louis! - csak ennyit tudott kinyögni majd odaszaladt hozzám és átölelt mire felszisszentem.

- Bocsi, de annyira örülök, hogy felébredtél! - szállt le rólam bocsánatkérően.

- Szia Louis! - néztem a hang irányába. Liam állt az ajtóban rám mosolyogva. Nem mondtam semmit csak visszamosolyogtam rá. Ő is megölelt, csak óvatosabban mint Niall.

- Úgy örülök nektek! - szipogtam.

- Mi történt Louis? Mit csináltak veled? - kérdezősködött Niall.

- Ne faggasd már, még csak most ébredt fel! - nézett rá szöszi barátomra.

- Semmi baj! De erről nem akarok beszélni! - mondtam visszagondolva a történtekre. és az utolsó emlékre, hogy Harry eltűnt. Ekkor beugrott valami.

- Hol van? Hol van a papír?? - idegesen néztem körbe.

- Micsoda? - kérdezték egyszerre.

- A papír ami a nadrágomba volt, hol van?? - emeltem fel a hangom. - Niall!! - ordítottam.

- Nyugodj meg Louis, szerintem csak álmodtál, nem volt a zsebedben semmi. - nyugtatott barátom.

Egyre dühösebb lettem, mi az hogy nincs meg, biztos nem álmodtam. Fel akartam állni de Liam visszanyomott az ágyra.

- Nem kellhetsz még fel, szétszakadhat a sebed! Pihenned kell, Louis.

- Mióta fekszem itt??

- Másfél hete...már majdnem lemondtak rólad, olyan sok vért vesztettél- hajtotta le Niall a fejét- de én tudtam hogy nem adod fel.

- Sajnálom a kirohanásom - motyogtam magam elé, mire mindketten megöleltek.

- Amint látom végre felébredt, ennek nagyon örülünk! - hallottam meg egy női hangot. Az ápolónő jött be, fiatal, szép és üde megjelenésű volt. Amikor az ember ránézett hirtelen minden boldogtalansága eltűnt. Odalépett mellém, kiszedte az infúziót megmérte a vérnyomásom és egyéb orvosi dolgokat végzett rajtam.

- Hogy érzi magát?

- Mindenem fáj, de amúgy jól vagyok! - mosolyogtam rá. - Mikor mehetek haza?

- A leletei jók, így három- négy napon belül haza is mehet, szigorúan ágynyugalomra van szüksége otthon is. Ha sokat mozog a seb szétnyílhat. Ezt vegye be, fájdalomcsillapító. Rendben akkor itt is hagyom magukat.

Még egy óra és a látogatási időnek vége- nézett barátaimra.

- Köszönjük! - mondták egyszerre.

Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy szinte észre se vettem már menniük is kellet. Elköszöntem tőlük és alig vártam hogy hazamehessek.

Az ágyban feküdtem, nem tudtam aludni, a papíron járt az agyam, tényleg csak álmodtam volna? Nem az nem lehet, meg kell keresnem. Nagy nehezen ülő helyzetbe húztam magam és leraktam lábaim. Volt egy bot az ágy mellett- szerencsémre- rátámaszkodtam és elindultam a szekrény felé. Iszonyatos fájdalmak közepette oda slattyogtam. Kinyitottam, beletúrtam a nadrágba de semmi. Ekkor megláttam a telefonom. Kivettem és az visszasétáltam az ágyhoz. Leültem, bepötyögtem a billentyű záram kódját és láttam hogy több nem fogadott hívásom van. Nem ismertem a számít. Hosszas gondolkodás után feltárcsáztam. Kicsengett, vártam... éppen le akartam rakni amikor is egy ismerős hangot hallottam meg a telefonban. Beleszólt, lesokkoltam és egy darabig nem tudtam válaszolni. Erőt véve magamon beleszóltam.

- Harry? - suttogtam halkan. Nem tudtam mit mondjak, örültem is meg nem hogy hallom a hangját. Vívódtak bennem az érzések iránta. Miért? Miért nem tudok rá haragudni??  Gondolatmenetem egyetlen szóval szakította meg.

- S..s..segíts... - majd elhalkult minden.

- Harry? Mi a baj? Hallasz engem? - kérdeztem kétségbeesve, de a vonal túloldalán csend honolt...

12. rész

Sziasztok!

Meghoztam az új rész, amint látjátok az előzőt kitöröltem, muszáj volt, mert nem tudtam volna sehogy se folytatni! Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! :) 

Köszönöm a segítséget, a dicsérő szavakat, a feliratkozókat (15!) és a sok oldalmegjelenítést! :D 

Huha, még mindig nehéz felfogni, hogy ennyien olvassátok a történetemet! :D 

Jó olvasást!  

Dreamy Girl :)

Harry

Ki kellett mennem a friss levegőre... Majdnem megfojtottam Louist, hogy vagyok képes ilyesmire? De megérdemelte - vívódtam magamban - mégis úgy éreztem minden egyes dolog amit műveltem vele az utóbbi hétben hiba volt, visszagondoltam tetteimre és undorodtam magamtól. De miért, hisz tönkretette az életem, sokkal többet szenvedtem mint Ő valaha is. Annyira elvoltam gondolataimba, hogy megugrottam mikor két kezet éreztem meg vállamon.
- Harry, mi volt ez?
- Hagyj  most, kérlek!
- Mi a francot művelt veled, a legjobb barátod vagyok mióta rád találtam az utcán mégse mondod el nekem hogy mit történt és miért pont Őt kellett elkapni. Nem bízol bennem?? - fordított maga felé. - Sose láttalak még így kiborulni!!
Szemébe néztem és átöleltem, jó érzés volt ahogy kezeit hátamra csúsztatta és megnyugtatóan simogatott. Éreztem, hogy mindjárt kifolynak könnyeim, összeszorítottam a számat, nem akartam, hogy Zayn így lásson, erős vagyok, nem egy picsogós kislány. Eltoltam magamtól mikor sikerült rendbe tennem érzéseimet. Belenéztem szemeibe és éreztem ahogy megnyugszom tőle. Felém lépett és minden figyelmeztetés nélkül megcsókolt. Meglepődtem, nem ez volt az első alkalom hogy ezt csináljuk, de mégis más volt mint a többi, ebben minden gyengédsége benne volt. Sikerült teljesen megnyugtatnia.  Elhúzódott tőlem, vállamra hajtotta a fejét, teljesen magához szorítva belesuttogott fülembe.
- Nem lesz semmi baj! Mond el, hátha tudok segíteni, nem jó hogy ha magadba tartod!
Nagy levegőt vettem és elmeséltem neki mindent, sokszor elcsuklott a hangom, de próbáltam tartani magam. Lehajtott fejjel, lábaimat nézve fejeztem be történetemet, egy kis idő után felnéztem szemébe,láttam a dühöt, haragot szinte szikrákat szórt szemével. Kezeit ökölbe szorította, de mikor meglátta rémült arcomat, megnyugtatta vonásait, ismét átölelt.
- Sajnálom, hogy ezt mind át kellet élned! - suttogta. Nem bírtam tovább kifolyt egy könnycsepp szememből, de még mielőtt észrevehette volna, letöröltem.
- Annyira örülök, hogy itt vagy nekem! - adtam egy puszit arcára. Mire rám mosolygott én pedig vissza mosolyogtam.
- Menj és szellőztesd ki a fejed, hidd el jót fog tenni, addig Én vigyázok Csipkerózsikára, nehogy meggondolja magát és elszökjön! - vigyorgott rám fogait kivillantva. Elindult befelé, de elkaptam csuklóját. Rám nézett kérdő tekintettel.
- Ne csinálj semmi hülyeséget, rendben? Ezt Én akarom elintézni! - mondtam komolyan.
- Én?? Hogy gondolhatod ezt rólam?! - emelte fel kezeit maga előtt, mint aki soha nem tenne ilyet.
Megráztam fejem és elindultam az erdőbe. Imádtam itt lenni, csend van, friss levegő sehol egy idegesítő zaj, csak a természet gyönyörű, nyugtató hangjai. Már eléggé kint jártam, mikor egy pislákoló fényt vettem észre. Közelebb mentem, nem akartam hinni a szememnek. Ez meg hogy? Egy rendőr autó állt , nem messze tőlem. Nem lehet, nem és nem. El fognak kapni, börtönbe kerülök, te jó ég! - ideges lettem. Halkan de sietve megindultam a házhoz. Berontottam az ajtón, egyenes a szoba felé vettem az irányt. Benyitottam. Ami a szemeim elé került, teljesen letaglózott.
- Mi a francot műveltél vele? - ordítottam rá.
Louist láttam vérben fekve a padlón, alig volt benne élet. Remegtem, nem tudtam gondolkodni egyszerűen sokkolt a látvány. Mikor kicsit magamhoz tértem odasiettem hozzá és leguggoltam mellé. Azt se tudom mit csináljak, vegyem ki a kést vagy hagyjam benne, remegő kezekkel hozzáértem, nagyon hideg volt a teste.
- Basszus, Te nem vagy normális, el fog vérezni!
Zayn csak állt és folyton azt hangoztatta hogy megérdemelte. Igaza volt de Én nem akartam hogy baja essen vagy meghaljon. A gondolattól is kirázott a hideg. Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom Zaynek, mert nem tudja magát kontrollálni.  Ha egyszer a fejébe vesz a valamit azt véghez is viszi.
- Én.. nem ... csináltam.. semmit... - hallottam meg Louis nyöszörgő, élettelen hangját.
Miről beszél, nem értem mindig ezt hajtogatja,hogy Ő nem tett semmit, lehet hogy figyelnem kellett volna szavaira.
- Nem emlékszel rám?
Vártam válaszát, de nem kaptam, mert Zayn megzavart.
- Hallottad? - kérdezte.
Ekkor beugrott, hogy miért is jöttem vissza, a rendőrök. Louisra tudtam csak koncentrálni, ezért teljesen kiment a fejemből, nyilván már közel lehetnek. Tájékoztattam Zaynt, teljesen kikelt magából láttam rajta hogy tiszta ideg. Belenéztem Lou kék szemeibe, amik elvesztették ragyogásukat. Hirtelen eszembe jutott valami, felálltam a földről, a fiókomhoz mentem és kivettem egy papírt majd belecsúsztattam zsebébe.  Ezzel talál visszahozhatom emlékeit. Féltem, mégis reménykedtem, hogy még láthatom élettel teli, csillogó szemeit és elbűvölő mosolyát.  Nem akartam elveszíteni...
Felálltam mellőle és Zayn után indultam. Kirohantunk a ház hátsó ajtaján, szerencsére a kocsi biztos helyen van leparkolva nem messze a háztól, le van takarva hogy ne lehessen észrevenni. Leszedtem a takarót, beültünk fekete Range Rover kocsimba, tövig nyomva a gázt elindultunk. Még mindig remegtem alig tudtam koncentrálni a vezetésre. Hosszas döcögés után végre kihajtottunk az útra.
- Mi lesz most? Nincs hova mennem! Meg fognak találni és akkor végünk! Nem akarok börtönbe kerülni, inkább meghalok! - hadartam idegesen.
- Fejezd már be!! Ne nyavalyogj már! Állíts le a motor és add át a kormányt! - ordított rám.
Engedelmeskedtem, helyet cseréltünk. Rátaposott a gázra én pedig csendben figyeltem az utat. Fogalmam se volt merre megyünk.
- Megölted Őt! Miért? Mondtam, hogy ne csinálj hülyeséget! - szipogtam, most nem érdekelt hogy gyengének lát.
- Ez akkora nagy probléma? Nem ezt akartad, hmm? Te se gondoltad komolyan hogy megkínozzuk aztán majd szabadjára engedjük, mindent kitálalt volna!
Tudtam, hogy igaza van... Kinéztem az ablakon és Louis arca jelent meg előttem, vidám mosolya, huncut csillogó szeme és kusza barna haja...
- Megjöttünk! - riadtam fel Zayn hangjára. Felhajtott a garázsajtó elé. Egy elhagyatott házhoz értünk, volt még egy két ház az utcában, de azok is üresnek tűntek.  Kiszálltunk, az ajtóhoz sétáltam barátommal egyetemben. Elővett egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.
- Itt laksz? - kérdeztem belépve az előszobába.
- Laktam, még mikor a szüleim is éltek! Sokszor eljárok ide, hogy lássák nem elhagyatott a ház, mert különben belaknák a csövesek.
Tiszta, régi bútorokkal berendezett ház volt. Egybe volt a konyha és a nappali. Két ajtó nyílt a nappaliból, gondolom a háló meg a fürdő.
- Érezd magad itthon, ott a fürdő! - mutatott az egyik ajtó felé. Kezembe nyomott egy tiszta felsőt és nadrágot. Mikor megpillantottam a tükörben véres felsőmet újra láttam Louis vérben fekvő testét. Utáltam magam, miért csináltam ezt, az egész az Én hibám...
Beálltam a zuhany alá és hideg vízzel felfrissítettem magam. Felöltöztem. Zayn megkínált kajával, de alig ment le a torkomon egy falat is.
- Hol aludhatok?
- A hálóba, én majd kint alszok a kanapén. Bólintottam majd bementem a szobába, régies és kicsit volt de ez nem érdekelt, aludni akartam és arra kelni hogy ez meg se történt. Behuppantam az ágyba, percek múlva el is nyomott az álom.

Két nap telt el, Zayn alig volt itt, mindig valahova elment. Hiába kérdeztem nem mondta el. Reméltem hogy semmi rosszat nem csinál. Én viszont egy roncs vagyok, nem eszek, nem kommunikálok csak fekszem az ágyban és véres felsőmet szorongatom. Ezzel telik a napom. A tudat, hogy nem tudom mi van Louisval kikészít. Erőt véve magamon kislattyogtam a szobából és leültem a nappaliba. Már kezdett besötétedni, de Zayn még sehol. Idegesen vártam rá. Elővettem telefonom, hosszas gondolkodás után megkerestem a számot és lenyomtam a hívás gombot. Hosszan csengett majd megszólalt az üzenet rögzítő. Gyomrom összeugrott. Kicsit később újra hívtam. Semmi... aztán megint újra tárcsáztam és ez így ment míg Zayn haza nem ért.
- Mit csinálsz? Kit hívsz? - ki akarta venni a kezemből, de zsebre tettem.
- Őt! - vágtam rá azonnal.
- Normális vagy?? Azt akarok hogy lebukjunk! - üvöltött velem.
- Meghalt!  Nem veszi fel! - suttogtam alig hallhatóan. - El kell mennem a kórházba, hátha ott van! - álltam fel és indultam volna el, de Zayn elkapta csuklóm és erősen megszorított.
- Nem mész te sehova! Tudtam hogy ez lesz, belezúgtál! Rád se lehet semmi feladatot bízni, olyan vagy mint Ő, nyavalyogsz itt nekem! - üvöltött velem.
Elvonszolt a szobába, erőteljesen lelökött az ágyra. Kiment, majd pár perc múlva egy bilincsel jött vissza.
- Mit akarsz Zayn??  Ne tedd ezt, kérlek!! Nem csinálok ilyet többet! - könyörögtem de mind hiába...

11. rész

Sziasztok! :)

Köszönök nektek mindent, leírhatatlan érzés amit Tőletek kapok! :3 Imádom olvasni a hozzászólásaitokat!

Hálás vagyok a 14 feliratkozóért és az 1852 oldalmegjelenítésért! :D 

Előre is elnézést kérek a hosszúsága miatt! :/ De itt kellett abbahagynom! :D Bocsi a hibákért is, nem volt időm átnézni! :/

Ennyit szerettem volna, jó olvasást! :)

Dreamy Girl :D

Louis

Nem telt bele pár percbe az ajtó kicsapódott és Zayn dühös tekintetével találtam szembe magam...

Felálltam az ágyról, vártam hogy mi fog történni.

- Most meghalsz! - üvöltött kikelve magából.

Felém indult, mint egy bedühödött bika. Elém állt, megragadta a pólóm és közel húzott magához, pár centire voltam arcától. 

- Most megfizetsz mindenért amit vele műveltél, érted? Túl nyuszi ahhoz hogy durván megkínozzon, de ezért vagyok Én itt! - ordított.

- De... Én... - próbáltam elmagyarázni neki hogy nem tudom miről beszél, de nem hagyta.

- Fogd be, nem akarom hallani a sablon szöveged! - még mindig a pólómat szorította.

- Jajj ne bánts, Én nem csináltam semmi rosszat, miért pont engem büntettek?? - lányos hangon gúnyolódva mondta el szövegem.- Elegem van ebből a hülye mesédből, de most megkapod büntetésed és nincs itt Harry, hogy leállítson! - engedett el. 

Hirtelen orrba vágott, odakaptam kezeim és már láttam rajta hogy ömlik belőle a vér. Alig eszméltem fel újra behúzott egyet. Fájdalmasan felordítottam. Zayn nagyon erős, így minden egyes ütése kínszenvedés volt. 

- Tetszik? Hmm?  Nem hagyom abba, ne hogy azt hidd, ez még csak a bemelegítő Csipkerózsika! - ekkor még egy ütést éreztem orromon, csillagokat láttam, össze akartam esni, de Zayn megfogott és visszaállított és belekönyökölt teljes erejéből a hasamba, összerogytam, fájdalmasan összekuporodtam a földön fekve...

- Állj fel! - üvöltött.

- Azt mondtam állj fel, úgy viselkedsz mint egy kislány! - nem mozdultam, nem tudtam felállni. Karomnál fogva felhúzott a padlóról. Ismét beleütött a hasamba. Lerogytam a földre, még párszor belém is rúgott. Elviselhetetlen volt a fájdalom, könnyeim kicsordultak. Meg akartam halni... 

- Na mi van?? Nem volt még elég, mert nekem van még pár ötletem, hogy hogyan üssük el az időt! - guggolt le mellém, a hajamnál fogva felemelte a fejem. Hátranyúlt egyik kezével és egy kést pillantottam meg ujjai közt. 

- Ne.. kérlek...ezt.. ne csináld! - könyörögtem remegő hanggal. Alig volt bennem élet, már gondolkodni se tudtam, elviselhetetlen fájdalmat éreztem minden egyes porcikámban. Lepergett előttem minden jó dolog ami ebben a pár évben ért, hálás voltam Niallnak minden egyes percért és persze a többi jóakarómnak is. Szerettem volna elmondani nekik hogy mindent köszönök és soha nem fogom Őket elfelejteni. 

Egy szúrást éreztem hasamban, odakaptam, nedveset éreztem kezeimen, ahogy felemeltem tiszta vér volt, szédültem a fájdalmaim egyre halványultak...

- Mi a jó francot műveltél vele?? - hallottam meg Harry kétségbeesett ordítását. 

- Azt amit már régen meg kellett volna tenned! 

- Micsoda?? Elment az eszed, meg fog halni! - két kezet éreztem a hasamon. - Basszus, Te nem vagy normális! El fog vérezni!

- Megérdemelte és nekem kellett megtennem mert Te belezúgtál, látom rajtad! Csak egy valamit nem értek, hogy hogyan tudtál érzelmeket táplálni iránta azok után ami történ! 

- Na látod, ezért nem akartam elmondani neked, soha nem kellett volna megtudnod!!! - ordítozott Harry.

- Én..- próbáltam kibökni pár szót - Én.. nem... csináltam... semmit...

- Látod, már megint kezdi, hülyére akar venni! - Zayn üvöltött. 

- Fejezd már be az istenit! Miért hülyülne mikor mindjárt meghal, már semmi értelme! - ekkor hozzám fordult Harry és belenézett zöld szemeivel egyenes az enyémbe. 

- Miről beszélsz? Mi az hogy nem csináltál semmit? Nem emlékszel rám?? - mondta nyugodt hangon.

Ezt próbáltam már elmagyarázni nekik egy párszor de sose sikerült, legalább most hogy halálomon vagyok tudja meg hogy nem... Gondolkodásomat Zayn hangja szakította félbe.

- Hallottad? - kérdezte Zayn. - Valami nem stimmel, van itt valaki! - valami halk riasztófélét hallottam... 

- Basszus, már itt vannak? Azért jöttem vissza mert egy rendőr kocsit láttam a háztól nem messze, de mikor megláttam, hogy mit műveltél Louisval teljesen kiment a fejemből! - hadarta idegesen a göndör.

- A rohadt életbe mondhattad volna hamarabb is, el kell húznunk innen de gyorsan! - idegeskedett Zayn.

Egyre rosszabbul voltam, felnéztem Harry arcára és döbbenetet, sajnálatot véltem észrevenni szemeiben. Hirtelen eltűnt mellőlem, nem tudom miért, de nem akartam hogy elmenjen azt akartam hogy itt legyen velem...látni akartam gyönyörű zöld szemeit, érinteni puha, göndör haját és ízlelni édes ajkait...

- Mit csinálsz mennünk kell!!! - Zayn egyre jobban ordított. 

- Várj!! Mindjárt... csak... megvan!

- Az meg mi a franc? Te most búcsúlevelet írsz neki?? Ez most komoly??

- Fogd már be és nyisd ki a hátsó ajtót azonnal megyek Én is! Siess! - utasította barátját.

Arra lettem figyelmes, hogy egy papírt csúsztat a zsebembe. Nem értettem mit akart, nem volt erőm megnézni se. Rám nézett majd felélt és láttam eltűnni alakját. Még egy ideig feküdtem, már alig éltem, amikor ajtócsapódásra lettem figyelmes. Az utolsó dolog amit láttam az, hogy három alak guggolt le elém és kérdezgettek, de már nem tudtam válaszolni, mert minden fájdalmam elszállt és elsötétült előttem a világ...

10. rész

Sziasztok! 

Imádlak benneteket, komolyan, nem is tudom hogyan köszönjem meg ezeket a jobbnál jobb hozzászólásokat! :') Nagyon jól esnek a dicsérő szavaitok! :3 Köszönöm a +1 feliratkozót és hogy ennyien látogatjátok az oldalam! :D Mivel ilyen kedvesek vagytok hozzám így gyorsan hoztam a kövi részt! :D

Előre is bocsi! :D

Jó olvasást kívánok! :D

Ui: még Louis szemszöge lesz, de ha miden jól megy és össze tudom hozni akkor nemsokára Harry is bemutatkozik! )

Dreamy Girl :)

Louis 

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hasam és egyre lejjebb halad a férfiasságom felé...
Hozzám ért a legérzékenyebb pontomon, felnyögtem ahogy kezével kényeztetett. Szaporábban vettem a levegőt, nem tagadom...élveztem...
- Tetszik, Lou? - súgta mély, vágytól teli hangjával a fülembe. Beleharapott fülcimpámba és meghúzta fogaival. Ismét felnyögtem, alig csinált valamit és máris az őrületbe kergetett. Szorosan hozzám simult, éreztem a fenekemhez nyomódó merev férfiasságát.
- H..Ha..Harry! - nyögtem, miközben egyre gyorsabban mozgatta kezeit.
- Mondjad! - csókokkal hintette a nyakam minden egyes szegletét.
- Ké..kérlek! - nem tudtam többet kinyögni. Az agyam leblokkolt csak élveztem minden egyes percét a gyönyörnek amit Ő okozz nekem.
- Mit kérsz?? Hmm? - végig karistolta fogával a bőrömet, felszisszentem- egy kicsit fájt, de jó értelemben. Beleharapott nyakam legérzékenyebb pontján és szívni kezdte. Az eddigieknél is hangosabb nyögést kicsalva torkomból. Szórakozik velem, tudtam. A nadrágom egyre kényelmetlenebbé vált.
- Mit szeretnél, csak ki kell mondanod! - még mindig a férfiasságomon volt a keze, a másikkal jó erősen belemarkolt fenekembe, hihetetlen érzés járta át testem minden egyes részét. Nem bírtam tovább feléje fordultam, finom csókot nyomva ajkaira. El akartam húzódni, de nem hagyta, nyakamra vezette kezét és magához húzott és erőszakosan megcsókolt. Nyelveink vad táncot jártak, a fellegek között éreztem magam. Beleharapott alsó ajkamba. Egyik kezemet puha, göndör hajába vezettem a másikkal rámarkoltam duzzadó péniszére. Nagyot nyögött a számba, elvigyorodtam, hihetetlen élmény volt, hogy ezt váltottam ki belőle egyetlen érintésemmel. Egyre gyorsabb tempót diktáltam, Ő is rámarkolt az enyémre, egybeforrtak hangos nyögéseink. Soha nem volt még ilyen élményem és nem akartam elhinni hogy pont egy fiúval fogom ezt átélni. Eltávolodtam levegőért kapkodva és végre kinyögtem...
- Dugj meg! - egyenesen szájába suttogtam.
- Micsoda??? -felriadtam Harry hangjára.
- Mi...csoda? - kérdeztem én is miközben felugrottam ülő helyzetbe. Ez mi volt?? - gondoltam magamban.
Szaporán szedtem a levegőt, percekig magam elé bámultam. Ezt csak álmodtam, nem történt meg, erre a tudatra kezdtem lenyugodni.
- Ez mi volt? - ült fel mellém Harry.
- Hmm? - kérdeztem felé nézve, még mindig kicsit sokkos állapotban voltam. Nagy vigyorral találtam szembe magam. Ekkor kezével lemutatott ágyékom felé. Lenéztem, egy kicsit merev állapotban voltam.
- Basszus, a rohadt életbe! - elpirulva magamra húztam a takarót és ölembe raktam a kezeim, hogy minél jobban eltakarjam élvezetem bizonyítékát.
- Remélem rólam álmodtál! - egyre közeledett felém. Fel akartam kelni az ágyból, de Harry elkapta a csuklóm és visszarántott.
- Ki.. kell mennem.. a mosdóba! - mondtam égő fejjel. Rám vigyorgott azzal a perverz mosolyával.
- Nem mész te sehová, majd Én orvosolom a problémád! - elém térdelt, nagyot nyeltem a szívem majd kiugrott a helyéről.
- Harry.. ne, nekem ez... - nem hagyta hogy befejezzem, lerántotta rólam a takarót. Én csak figyeltem, meg se mertem mozdulni. Megragadta álló farkam és simogatta, megnyalta ajakit. El akartam tolni kezét, de rácsapott és nekidöntött az ágy háttámlájának. Mindkét kezemmel a lepedőt szorítottam, nagyon közel voltam hogy elmenjek és Harry egyre gyorsabban mozgatta kezét.
- Harry!! Harry!! Hol a francba vagy?? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Remek, ilyen jól csak Zayn tud időzíteni! - morgott majd lemászott az ágyról, az ajtónál megállt és felém fordult.
- Ezt befejezzük, ígérem! - kacsintott rám és kiment.
Francba, nyugodj le...nyugodj le... gondolj valami rosszra, lassan fújtatva lenyugtattam magam...
Kintről veszekedés hangja szűrődött be, nem értettem miről van szó, ezért felkeltem az ajtóhoz lépkedtem halkan és óvatosan résnyire kinyitottam.
- Még mindig itt van? - hallatom Zayn mérges hangját
- Igen itt van, de nyugodj meg, nem lesz semmi baj, nem találnak ránk! Szükségem van rád, még egyszer ne hagyj itt, oké? - nyugtatgatta barátját.
- Oké, de mi lesz ha... egyáltalán miért kellett elrabolni, miért nem mondod el? - egyre jobban füleltem végre megtudom az igazságot.
- Elmondom amint itt lesz az ideje! - hallottam Harry hangjában a szomorúságot.
Elegem volt, kinyitottam az ajtót és kiléptem. Mindketten rám néztek. Egy percig álltam ott majd kiböktem:
- Miért Én?? Mit vétettem ellenetek?? Mondjátok már el mi a franc bajotok van velem?? - kérdeztem egyre emelkedő hangnemben.
- Ne bassz fel, végre sikerült lenyugodnom! - nézett rám dühösen a göndör.
- De... - nem tudtam folytatni mert belevágott a szavamba.
- Ne szórakozz velem, mert kinyírlak! - szorította ökölbe a kezét - Ne csinálj úgy mintha nem tudnád! - ordított és felém rohant. Megdermedtem, sose láttam még ilyen dühösnek. Megfogta a nyakam, egyre erősebben szorította. - Élvezed, hogy hülyére veszel?? - fojtogatott.
- E.. engedj e..el, k..kérle... meg..fulladok... - próbáltam kipréselni a szavakat. Éreztem, hogy kevés a levegőm, szédültem. Könyörögve néztem szemébe.
- Harry!! Engedd el! - üvöltött Zayn. Láttam ahogy leszedi rólam a szorító kezeket.
- Nyugi, nem érsz el azzal semmit ha megölöd! - nyugtatta a göndört.
Levegőért kapkodtam, végre kezdtem jobban érezni magam.
- Jól vagy Harry? Minden rendben lesz! - láttam ahogy megölelik egymást. Ekkor Zayn válla felett rám nézett , sírni kezdtem, nem érettem mit vétettem és miről kell tudnom...
- Rendben vagyok, csak most ki kell mennem! - fordul az ajtó felé Harry.
- Mindjárt megyek utánad! - mondta Zayn. Felém közelítette, karomnál fogva megragadott és berángatott a szobába. - Ne hogy el merj szökni! - fenyegetett majd kiment.
Felültem az ágy sarkára és arcomat kezeimbe temettem. Niall hol vagy? Segíts rajtam, kérlek! - suttogtam.
Nem telt bele pár percbe az ajtó kicsapódott és Zayn dühös tekintetével találtam szembe magam... Felálltam az ágyról, vártam hogy mi fog történni.
- Most meghalsz! - üvöltött kikelve magából.

9. rész

Halihó!

Megjött a megígért kövi rész! :) 

Köszönök nektek mindent!! :3 Nem is húznám tovább, jó olvasást kívánok és szép hétvégét! :D 

Dreamy Girl 

 Louis 

Megmozdultam, mert már zsibbadt a lábam, ekkor viszont egy iszonyatos fájdalom járta át a testem. Felordítottam a lábamhoz kapva. Nedveset éreztem kezeimen, biztos hogy vér. Basszus, eszembe jutott a két fogva tartóm. 

- Hallottad? - kérdezte Harry.

- Igen, onnan jött a hang!

Kimásztam a rejtekhelyemről, kezdtem volna futni, de a lábam nagyon fájt, alig bírtam ráállni. Bicegve siettem, akkor sem adom fel, ki kell innen jutnom.

- Ott van, kapjuk el! - üvöltötték egyszerre.

Kapkodtam a lábaim ahogy csak bírtam, mind hiába, mert szerencsétlenségemre valamiben felbuktam. 

- Bassza meg!- emelkedtem volna fel, de egy nagy súly nehezedett a hátamra. Nagyon nyögtem, ahogy a nagy testével a földnek szorított. Levegőt is alig kaptam és valami nyomta a mellkasom.

- Hozd a kötelet! - ordított Harry.

- Te ezt élvezed? Szeretnéd ha még jobban kínoználak? Nem fogtad fel ésszel, hogy minden egyes rossz húzásod után egyre durvább dolgokra számíthatsz! - mondta dühösen.

- Bazd meg, akkor se fogom feladni, mindig próbálkozni fogok amíg csak élek! - nyögtem ki a szavakat, mer alig volt levegőm.

- Ohh, milyen harcias vagy Szépfiú! 

- Hol vagy már az istenit, hozod már azt a szart, mert lefagy a tököm! - ordított Harry.

- Itt vagyok, nem idegeskedj már. Az elég nagy probléma lenne, ugye Csipkerózsika, pedig már alig várod, hogy a szádban legyen! - gúnyolódott.

- Fog már be, inkább segíts! 

Megfogták a kezem, majd jó erősen a hátam mögé kötöttét. Sziszegtem mert eléggé fájt. Nem voltak valami gyengédek. Leszállt rólam, majd ezzel együtt engem is felhúzott és rángatott maga után. Alig bírtam menni annyira fájt a lábam, de nem tudtam megállni mert Harry egyre gyorsabban vonszolt maga után. Meglepetésemre nem a pincébe hanem a házba mentünk. Ahogy beléptem a nappaliban voltam, egybe volt a konyhával és az étkezővel. Velem szemben pedig két ajtó nyílt. Jobbra tőlem pedig a fürdőszoba foglalt helyet. Régi bútorokkal volt berendezve, meleg otthonos és tiszta volt. Beljebb tolt Harry majd lelökött a kanapéra. 

- Rohadt nagy szerencséd van, hogy nem szökött meg! Jobban kéne vigyáznod a játékszeredre! - nézett rám vigyorogva.

- Nem fog előfordulni még egyszer, biztosíthatlak! Mindjárt jövök, addig tarts szemmel! 

Zayn egy gonosz mosollyal lehuppant mellém. Harry kiment a házból így kettesben maradtunk. 

- Alig várom már hogy befejezhessem amit elkezdtem a pincében, nyugi nemsokára eljön az is, mert a drágaságod nem lesz mindig itt! - suttogta a fülemhez hajolva.

Nagyon nyeltem, féltem Harrytől is, de Zayn még ijesztőbb volt, nem akartam egyedül maradni vele.

- Ki..ki kell mennem...a mosdóba! - dadogtam el a mondatot.

Megragadott a kezemnél és felrántott a kanapéról, majd elráncigált a mosdóba. Be állt az ajtóba, ránéztem és próbáltam tudatni vele hogy engedje el a kezeim.

- Na azt már nem, old meg így vagy hugyozz be! - nevetett fel. 

- Hogy a jó.... - nem tudtam befejezni a mondatom.

- Várj! Majd Én, Te addig zárj be minden ajtót és tedd el a kulcsokat! - utasította barátját.

Ahogy közeledett felém Harry, hátráltam, de nem sokáig mert nekiütköztem a falnak. Mosolygott rám majd felhúzta a szemöldökét.

- Imádlak ilyenkor, a félelem amit kiváltok belőled teljesen beindít!- harapott bele alsó ajkába és végignézett rajtam. Elém lépett, a nyakamhoz hajolt és megcsókolta, hozzám nyomta magát és ez jól esett, ahogy éreztem ágyékát a sajátomnak nyomódni. Felnyögtem, de ezektől az érzésektől megrémültem. Harry kezei a hátamat simogatták, miközben a nyakamat szívogatta. Halk nyögések hagyták el a számat. Vigyorgott arra a tudatra hogy ezt váltja ki belőlem. Kikötözte kezeim, ellépett előlem és nekidőlt az ajtófélfának. 

- Csak tessék!- mutatott a WC felé. Álltam és bámultam rá. 

- Segítsek? - perverz mosolyra húzta a száját. Megforgattam szemeim, nem hiszem el, ennek mindig ez jár a fejében?

- Kössz, nem! - dobtam egy fintort felé. Gyorsan lehúztam a sliccem és kiürítettem magam, bár nem volt egyszerű úgy, hogy közben egy perverz alak figyeli a farkam. Kezet mostam és kérdőn néztem Harryre.

- Tussolj le! - odalépett a szekrényhez, kezembe nyomott egy törölközőt és kiment. Sietősen levetkőztem, de nyitódott az ajtó, magam elé kaptam a törölközőt. 

Ruha volt a kezében amit lerakott a szennyes tartóra. Megállt, végig mért vigyorgó fejjel. Szinte éreztem, hogy tégla vörös lett az arcom. Ismét kiment, végre egyedül maradtam. Megnéztem a lábam, nem volt olyan vészes, egy kis vágás volt és már nem is vérzett. Letussoltam gyorsan, felöltöztem, a pizsama egy fehér póló és egy laza szürke nadrág volt, természetesen lógott rajtam mindkettő. Kiléptem az ajtón. Megláttam Harryt a konyhában ügyködni, fura ez az egész, mintha egy idilli család lennénk, ez teljesen megzavart...

- Gyere, ülj le! - mutatott az asztalnál lévő székre. Odaballagtam és helyet foglaltam. Elém tett egy tányér spagettit és egy pohár vizet. Nagyon jó illata volt és jól is nézett ki. Még két teríték volt, egyik mellettem a másik pedig velünk szembe. 

- Ez meg mi?? - jöt be Zayn és felém mutatott - Csipkerózsika itt marad? Basszus, rabolj el engem is ha ilyen jól tartod a foglyokat! - egyre mérgesebb lett hangja.

- Fogd be és ülj le! Azért van bent, mert így könnyebben rajta tudom tartani a szemem! - mondta leülve mellém. Zayn is helyet foglalt, de nagyon dühös volt. A hangulat nagyon feszülté vált és vártam mikor robban ki a háború. Megéreztem egy kezet a combomon, finoman simogatott erre a mozdulatra kiesett a villa a kezemből, mozdulni se mertem, próbáltam semmibe venni. 

- Na mi az, tetszik??- kuncogott.

- Ez már sok, legalább ne előttem bazd meg! - ugrott fel a székből- Elmentem, érezzétek jól magatokat! -  kiviharzott, erősen becsapva az ajtót. Harry nagyot sóhajtott. 

- Istenem, mint egy hisztis picsa! - vette elő mobilját, nyomkodta és a füléhez emelte. 

- Ne viselkedj már így, gyere vissza mert... - a vonal túlsó végén ordibálás hallatszott.

- Zayn!! Húzd ide a segged vagy Én megyek utánad!! - fújtatott, rémisztő volt. 

- Kapd be és pukkadozz! - nyomta ki a telót és lecsapta az asztalra- Rohadt életbe! - dobálta bele a mosogatóba a koszos tányérokat. Nem tudtam mit csináljak csak ültem és figyeltem méregtől vöröslő fejét, duzzadt ereit a nyakán és gyorsan mozgó mellkasát, olyan volt mint egy bika aki piros kendőt látott. Ijesztő.

Elsietett mellettem és egy kötéllel tért vissza.

- Állj fel! - utasított. Megfogott, beráncigált egy szobába rálökött az ágyra és odakötözött, jó szorosan meghúzta, érzetem ahogy a kötél anyaga beleváj a bőrömbe.

- ÁÁÁ... ez fáj, nagyon szoros!! - ordítottam.

- Rohadtul nem izgat, nem azért vagy itt hogy élvezd! Kurvára nincs jó kedvem, úgyhogy ne próbálkozz semmivel, megértetted? - üvöltött rám.

- I..igen!- remegtem.

Kirohant becsapva az ajtót maga után. Egyedül maradtam a szoba csendjében. Nem értettem miért viselkedik néha normálisan aztán meg hirtelen minden megváltozik, mintha nem is Ő lenne. Gondolkodtam egy s más dolgon, de egyre jobban kezdett elnyomni az álom. Elaludtam.

Arra eszméltem fel, hogy valaki simogatja az arcom, kinyitottam a szemem és Harry arcával találtam szembe magam. Nagyon nyeltem és egyből felébredtem. 

- Elengedlek, de velem alszol! - kötözte ki a kezeim. Jesszusom mi lesz itt, inkább a pincében lennék... Harry felállt az ágyról majd lekapcsolta a villanyt. Befeküdtem a takaró alá és oldalra fordultam majdnem leestem, de nem érdekelt. Éreztem hogy besüpped az ágy mellettem. 

- Gyere közelebb, nem eszlek meg! - nem mozdultam, ekkor megfogott a derekamnál és magához húzott, jó szorosan. Teljes teste nekem feszült, kezét a derekamon áthelyezte és simogatni kezdte a hasam. Éreztem meleg leheletét nyakamon.

- Jó éjt Szépfiú! - suttogta, belepuszilva fülembe. Nem szólaltam meg csak becsuktam szemeim és elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja a hasam, és egyre lejjebb halad a férfiasságom felé...

8. rész

Hello Mindenki! :)

Igen, jól látjátok egy újabb rész! Mivel jól viselkedtetek gondoltam +1 fejezettel megleplek benneteket! :DD Remélem örültök, bár mint minden másnak ennek is van egy rossz oldala, ami az lenne, hogy a 9. részt kicsit később kapjátok meg! Bocsiii :/

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl =)

Louis

- Csinos kis pofid van, nemcsoda, hogy Harry oda volt érted! De majd Én helyre rakom!- állt fel és behúzott egyet, de nem állt meg még kétszer megütött, sikeresen az orromat találta el az utolsó ütésével. Fájdalmasan nyögtem fel, eleredt orrom vére és éreztem ahogy folyik le a torkomon. Fuldokolni kezdtem.

- Na mi van, csak ennyit bírsz?

Szédültem az oxigénhiánytól. Próbáltam előre hajolni, hogy meg ne fulladjak.

- Nehogy meghalj nekem, még nem végeztem veled!- szakította le a ragasztószalagot.

Levegő után kapkodtam, köhögtem, kezdtem újra magamhoz térni.

- Mi...bajod van...velem? - nyögtem erőtlenül.

- Nem mindegy az neked? - felsőmnél fogva felállított és hasamba ütött. Összegörnyedve nyöszörögtem.

- Úgy nyavalyogsz mint egy kislány, légy férfi! - újra hasamba vágott az előzőnél is erősebben. Nem bírtam tovább, összeestem. Iszonyatosan fájt minden egyes mozdulat. Felültetett, letörölte a vért az arcomról, visszatapasztotta a szám. Hajamnál fogva emelte fel a fejem, hogy ismét a szemébe nézzek.

- Be ne merj köpni Harrynek, mert nem állok jót magamért!- elengedett és elment.

Fájdalmasan visszahelyezkedtem ülő pozícióba. Nagyon kényelmetlen volt, sajgott az egész testem, de legalább az orrom nem vérzett már. Alig kaptam levegőt rajta. Gondoltaimba meredtem, szemeim előtt Niall és Liam jelent meg...haza akarok menni, hiányoznak, nem bírom itt tovább...

Elég sokáig nem jött senki, kezdtem már éhes lenni és a szám is kiszáradt. Kis idő múlva hallottam, hogy jön valaki. Zayn volt az, megijedtem nem akarok többet kapni, elég volt. Kicsit megkönnyebbültem amikor megláttam kezében a fehér tálcát, már tudtam, hogy miért jött.

- Hoztam kaját és piát! - tette szabaddá számat. Mikor befejeztem az evést a fülemhez hajolt:

- Légy jó fiú, ez csak egy kis ízelítő volt!- húzódott el tőlem és gonoszul vigyorgott. Bólogattam, tudatni akartam vele, hogy megértettem. Lépteket hallottam, Harryt pillantottam meg ahogy Zayn elé állt.

- Elmehetsz!  Ja és nem találtam meg, az a a rohadék nagyon elbújt! - szorította ökölbe a kezét.

Ekkor Zayn felém nézett majd hozzá tette:

- De legalább az egyik megvan! - kacsintott rám a fekete és elindult kifelé.

Ketten maradtunk, nem néztem fel rá, de így is láttam, hogy egyenesen felém jön és letérdelt velem szembe.

Felemelte a fejem, kerültem a tekintetét.

- Nézz rám! - utasított. Engedelmeskedtem kérésének. Belenéztem zölden csillogó szemébe és elvesztem mélységébe, éreztem ahogy lelkemig hatol.

- Miért véres az orrod? - nézett végig arcomon.

- És mi ez a folt? - simított  végig azon a ponton ahol Zayn megütött. Gyengéden leszedte a számat takaró szalagot.

- Válaszolj!

- Se..semmi, csak amikor... elestem... - hazudtam.

- És az orrod?

- Csak eleredt...biztos az ütéstől... - összevont szemöldökkel nézett rám. Nem hitt nekem, láttam szemeiben.

Pár percig figyelt, nem tudtam mire vélni. Zavarba jöttem. Ekkor arca közeledett az enyémhez, végig puszilta a fájó helyeket. Jól eső érzés fogott el. Mi?? Ezt most komolyan gondoltam?? Hozzám bújt, kezeit hátam mögé vezette, kioldozott. Nem hajolt el, hanem nyakamat hintette csókokkal. Megremegtem. Egy halk nyögés hagyta el számat. Azon a ponton elkezdte szívni a nyakam, egyre gyorsabban vettem a levegőt  és hangosabbat nyögtem. Teljes testével nekem feszült. Élveztem ahogy meleg, erős teste hozzám simul. Ne gondolkodtam a testem magától cselekedett. Beletúrtam puha, dús, göndör hajába. Másik kezemmel a hátát simogattam, mély morgással díjazta mozdulataimat. Elszakadt nyakamtól és arcomhoz közeledett, szaporán vette a levegőt, éreztem ajkaimon jóleső meleg leheletét. Finom, puha puszit nyomott számra, kissé elnyitottam ajkaim. Bedugta nyelvét és finoman körkörös mozdulatokkal kényeztette nyelvemet. Belenyögtem szájába, ilyet még sose éreztem. Egyre jobban elmerültünk egymás szájában, szorosabban húztam magamhoz. Levegő hiánya miatt megszakítottuk forró, nedves csókunkat. Nem bírtam tovább, nyakánál fogva újra nekiestem duzzadt ajkainak. A nadrágom egyre szűkebb lett, az élvezet hulláma söpört végig testemen amikor rámarkolt merevedő férfiasságomra. Belenyögtem szájába, mire Én is rámarkoltam az övére. Együtt nyögtünk egyre hangosabban, vállamra ejtette fejét és így a fülembe nyögdécselt:

-Ne..Ne hagyd...abba Lou! - elmosolyodtam becenevem hallatán. Egyre gyorsabban dörzsöltem a nadrágon keresztül, folyamatos nyögéseket kiváltva ezzel Harryből. Hirtelen elkapta csuklóm is megállított. Szemébe néztem, láthatta értetlenségem, mert megszólalt:

- Nem.. így akarok... elmenni! - szaggatottan ejtette ki a szavakat.

Felállított a helyemről és nekitolt a falnak. Teljes testével nekem feszült, kezeimet fejem felett fogta. Nekem esett ajkaival, közben ágyékát az enyémnek dörzsölte. Minden egyes mozdulatával megőrjített. Hozzá akartam érni, de nem engedett csuklóm szorításából. Elszakadt ajkaimtól és fülemhez hajolt.

- Most az enyém leszel Lou! - suttogta.

Lenyúlt mindkét kezével és az övemet kezdte kikapcsolni. Szemebe nézett és kanos vigyorra húzta száját.

Megijedtem, tudtam mit akar, de én erre nem voltam felkészülve. Nem tudom hogyan volt ennyi erőm, de ellöktem magamtól és a lépcső felé szaladtam, felrohantam és szerencsémre nyitva hagyta az ajtót. Kiléptem rajta, sötét volt, megcsapott a hideg szél egy ház volt velem szemben, körülöttem minden felé fák és bokrok hajladoztak. Egy erő kellős közepén voltam.

 - Louis, gyere vissza! - ordított utánam Harry - Bazd meg, azt mondtam gyere vissza! - egyre dühösebben kiabált.

Más lehetőségem nem volt, az erő felé kezdtem el futni.

- Zayn! - ordított torkaszakadtából Harry.

Nem bírtam messzire jutni, elfáradtam, ki voltam merülve. Találtam egy eldugottabb részt valami barlangszerűséget, bebújtam és próbáltam minél csendesebben szedni a levegőt. Figyeltem, hogy merre lehetnek.

- Zayn, gyere már! - tisztán hallottam a hangokat.

- Mi van?

- Elszökött!

- Mi? Nem igaz, hogy ennyire béna  vagy! - dühöngött Zayn.

- Úgy se juthat messzire, túl fáradt és gyenge! - mondta Harry.

- Ne becsüld alá!

- Szépfiú, gyere elő, ha feladod magad akkor jobban jársz, mert ha Én talállak meg nem fogsz örülni a büntetésednek! - ordibált Harry.

-Bassza meg, mi van ha nem találjuk meg? Hmm? Mi a francért engedted el?? - hosszabb csend állt be.

- Jajj már, te szexmániás, nem tudtad volna úgy megbaszni, hogy ki van kötve, az sokkal élvezetesebb! - hallottam nevetését.

- Hahaha, kurva vicces vagy! Úgy se tud megszökni innen, azt se tudja hol van.

Egyre közelebb hallottam a hangjukat. Nem tudtam mi tévő legyek, fussak tovább vagy maradjak itt. Tanácstalan voltam...

- Béna vagy, Én már rég megdugtam volna és kikötözve ott hagytam volna az erdő közepén, hogy ott fagyjon halálra!- rémültem meg Zayn kijelentésére.

- Kussolj, inkább keresd és ne a szád járjon!

Mindvégig tudtam hogy meg akarnak ölni, de most már világossá is vált,hogy meg fogok halni...

7. rész

Sziasztok!

Itt is a kövi rész! :) Köszönöm a dicsérő szavakat és a 12 feliratkozót + az 1000 oldalmegtekintést, te jó ég!  :D

A részről: Sokat hezitáltam, hogy beleírjam e ezt a részt, de mégis úgy döntöttem hogy benne hagyom,  mivel az elején letisztáztam, hogy a történet +18-as és erőszakos lesz!! Nem volt könnyű megírnom, ezért is hoztam később!

Jó olvasást! (elnézést az esetleges hibákért, de éjfél van/volt! :D)

Dreamy Girl =)

Louis

Néha halk beszédet hallottam, de nem értettem, éreztem, hogy mozog alattam valami, talán autóban vagyok...megint elhomályosult minden...párszor fel fel eszméltem, de újra becsukódtak szemeim...

Amikor magamhoz tértem fájt a fejem és szédültem. A szám be volt ragasztva, fel akartam állni de nem bírtam, a kezem hátra volt kötve egy oszlophoz amihez neki voltam dőlve. Sötét volt, nem láttam semmit, valami pincefélében lehettem, éreztem a dohos szagot. Próbáltam kezeimet kiszabadítani, kiabálni, igaz tapasszal a számon semmit se ér. Meg fogok halni, Niall segíts rajtam! gondoltam magamban és egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Vártam, de nem jött senki, fogalmam se volt, hogy meddig lehettem eszméletlen, nem tudtam semmit és ez megrémisztett.
Vártam és csak vártam, de semmi nem történt, egy idő után elnyomott az álom és fejem az oszlopnak döntve elaludtam. Motoszkálásra aztán ajtó csapódásra ébredtem fel, hallottam ahogy valaki felém lépked, majd megállt. Hirtelen fény ütötte meg a szemem, alig bírtam nyitva tartani, pislogtam majd szemügyre vettem az előttem álló személyt, Zayn volt az. Ezután körbetekintettem, egy pince volt ahonnan jobbról nyílt egy ajtó, balról egy ablak ami be volt deszkázva, előttem pedig volt egy hosszabb folyosó szerűség ahonnan egy lépcső vezetett felfelé, az lehet a kijárat. Odalépett hozzám majd letépte számról a szalagot. Fájdalmamban felnyögtem. Láttam hogy egy tálcában hozott valami kaját és egy pohár vizet.

-Nyisd ki a szád!- utasított. Megetetett majd megitatott így egy kicsit jobban éreztem magam, kezdett belém visszaszállni az élet. Mikor befejezte felvette a ragasztószalagot és rá akarta tenni a számra,  de elhúzódtam.

- Ké…kérlek ne ragd vissza, i..igérem ne..nem fogok ordítani, úgy sincs értelme…- csuklott el a hangom.

- Fogd be, ne nyafogj már!- tette vissza, majd felment a lépcsőn. 

Nagyon kényelmetlen volt így ülni és már egyre jobban zsibbadtak el végtagjaim. Felfelé húztam összekötött kezeimet az oszlopon így fel tudtam térdelni, valamivel jobb volt, éppen fel akartam állni amikor megint hallottam a kulcsok morajlását. Ajtócsikorgás...léptek zaja...
A villany nem volt lekapcsolva így amikor beért a fényre megpillanthattam rettegésem okozóját teljes valójában. Magas volt, izmos teste kirajzolódott fekete pólóján át és néhol látni lehetett egy-egy kibukkanó tetoválást, barna göndör haja össze-vissza tekergett, zöld szemével egyenesen lelkembe látott, ami megijesztet. Elém lépett és egy erőteljes mozdulattal letépte a szalagot.

- Bazd meg!- nyögtem fájdalmasan- Ez fájt!- mondtam szemébe nézve. 

- Ez még csak a kezdet drága! - vigyorgott perverzen.

Nézett egy ideig majd elkezdte kikapcsolni az övét.

- Harry ne, kérlek! - mondtam rémülten, tudtam hogy mit akar.

- Fogd be! - levetette a nadrágját, majd lehúzta alsógatyáját is. Ledermedtem mikor megláttam méretes, ágaskodó férfiasságát. Nem is csináltunk semmit máris állt neki…

- Szopj le!- lépett még közelebb.

- Nem! Soha! Ez undorító! - oldalra hajtottam fejem. 

- Azt mondtam szopj le! - majd mikor látta hogy nem mozdulok kezével megfogta fejem és beletolta méretes férfiasságát a számba. Szörnyű volt, folytak a könnyeim és öklendezni kezdtem.

- Szopj az istenit!- mondta durván- Nem mozdultam. Megfogta a fejem és elkezdte a tempót diktálni. Egyre jobban lökte magát belém, ismét öklendezni kezdtem és potyogtak könnyeim.

- Ohh…Szépfiú!!- nyögött egyre hangosabban- valami…eszméletlen vagy!- mondta nyögve.

Egyre gyorsabb és gyorsabb volt, éreztem ahogy megremeg a férfiassága a számban, ki akartam húzni, de mikor megérezte megfogta a fejem és visszatolt. Egy hatalmas nyögés kíséretében a számba élvezett. Kihúzta magát, ki akartam köpni, de hirtelen befogta a szám.

- Nyeld le!- utasított- nehogy kárba vészen!- vigyorgott. Összeszorítottam a szemeim és nagyot nyeltem, undorító volt,elkezdtem köhögni, öklendezni.

- Jófiú!- simogatta meg a fejem, majd közeledett hozzám, lenyalta a számról a maradék spermát és száját az enyémre tapasztotta, elhúztam tőle a fejem. Felmorgott és fülemhez hajolt.

- Ízlett Szépfiú?- suttogta- mert kaphatsz még, egészséges és fehérje dús, harapott  rá fülcimpámra majd belenyalt a fülembe. Elhajolt és a szemembe nézett.

- Undorító vagy, rohadj meg!- ordítottam majd szembeköptem.

Letörölte arcát, felállt , felhúzta nadrágját majd elindult a lépcső felé, félúton visszafordult.

- Undorító?? Hm??- nézett rám - Mégis ennek az undorítónak hordod a nadrágját, elég érdekes... bár engem felizgat!- perverz vigyor jelent meg az arcán majd felment.

Még mindig éreztem Harry ízét a számban, köpködtem de nem értem el vele semmit. Basszus tényleg az Ő nadrágja volt rajtam, de... de csak véletlen, pont az sikerült felkapnom.

Annyira a gondolatimban voltam, hogy meglepődtem mikor megláttam Zaynt előttem.

- Igyál!- nyújtotta a poharat a számhoz, legalább kiöblíthetem, bár nem sokat segített.

- Látom megízlelted Harryt! - vigyorgott- gondolom maradhatott a számon nedvéből, a gondolatra is hányingerem támadt.

Nem szóltam semmit, nem volt erőm hozzá. Küldtem felé egy undorodom tőled arcot. Ezt még jobban élvezte. 

- Harry! - ordított Zayn.

- Itt vagyok, ne ordíts! - reszkettem meg a hangjára.

- Segíts, mert egyedül nem fog menni. Mikor megláttam megremegtem, eszembe jutott az iménti jelenet.

- Nyisd ki az ajtót, majd én bekísérem!- mondta egyre közelítve felém.

- Ide figyelj, most elengedlek, hogy le tudj fürödni, de ne próbálkozz semmivel, nincs esélyed, és csak még jobban rontanál a helyzeteden- lépett elém- hátrahúzódtam, féltem tőle- kikötötte a kezem, majd felhúzott és maga elé invitálva a pincéből nyíló ajtó felé tolt. Egy fürdőszoba volt, mintha mindenre felkészült volna előre. Meddig akar itt tartani és mióta készült erre, miért pont engem nézett ki magának?- ezek a kérdések kavarogtak a fejemben. Bementem, Harry jött utánam, leült a lehajtott WC tetejére, Zayn pedig nekidőlve az ajtófélfának bámult engem. Néztem Őket, vártam, hogy kimenjenek.
- Igyekezz Csipkerózsika, nem érünk rá egész nap!- gúnyolódott a fekete.
- Í..így nem megy, h...hagyjatok magamra...- suttogtam lehajtott fejjel.
- Menj ki és csukd be az ajtót!- fordult Zayn felé. Dünnyögött valamit orra alatt, majd bevágta az ajtót. Harryre pillantottam. Kérdőn nézett szemembe.
- Na mi lesz? vagy netán kell segítség?- vigyorgott kanosan. Éppen állt volna fel, mikor megszólaltam:
- Ne...kérlek...h...hagyj békén! -remegett a hangom.
- Akkor siess!- dünnyögte elindulva kifelé.
- Vigyázz rá! - hallottam meg szavait, mielőtt becsukta az ajtót.
Végre egyedül voltam, megkönnyebbülten lélegeztem fel. Levettem ruháim, beléptem a zuhanyzóba és folyattam magamra a meleg vizet. Jól esett ahogy hűvös bőrömet kezdte egyre jobban felmelegíteni. Elkapcsoltam és kinyúltam a tussoló mellé rakott törölközőért. Végig töröltem magam, derekam köré tekertem és elhúztam a függönyt. Harry zöld szemeivel találtam szembe magam. Nagyon nyeltem és hátrébb léptem. Végigmért, megnyalta száját és elvigyorodott. Kínosan éreztem magam. Nem akartam tudni, hogy mi jár a fejében.
- Öltözz fel!- adta kezeimbe a ruhákat. Vártam, hogy hátha kimegy, de most nem volt szerencsém, szerintem Ő is észrevette, hogy mit akarok.
- Nem! - ennyit mondott és karba tett kézzel figyelt.
Felkaptam a felsőt, ami egy sötét kék színű meleg pulcsi volt. A alsógatyával és a nadrággal kicsit szenvedtem, de sikerült úgy felvennem, hogy takarva legyek mindvégig.
- Moss fogat, aztán mehetünk vissza!- mutatott a mosdókagyló felé.
Odasétáltam, megtettem amit mondott. Olyan fura volt ez az egész, miért törődött velem, hiszen meg  akar ölni akkor meg nem mindegy, hogy... arra eszméltem, hogy hátulról átkarol, megugrottam érintésére.
- Ne szarj be! Hol az a kemény Louis, aki voltál és aki mocskosul beszélt velem? - suttogta a fülembe.
- Ne...szállj le rólam! - próbáltam eltolni magamtól.
- Ne ellenkezz, mondtam már, hogy sokkal jobban fog fájni! -simogatta hasam, közben pedig csókolgatta nyakam, majd egy pontnál beleharapott és szívni kezdte. Egyre erősebben és durvábban.
- ÁÁÁ... ez fáj, hagyd abba!! - ordítottam. Mit sem törődve velem folytatta tovább, iszonyatosan sajgott és éreztem ahogy elkezd folyni a vérem.
- Na..nagyon fáj, ne...elég! - nyögtem, elviselhetetlen volt, folytak könnyeim. Végül elengedett és éreztem ahogy lenyalja véremet a nyakamról. A tükörből láttam, hogy elégedetten vigyorog. Megfogott derekamnál fogva és kifelé tolt. Kinyitotta az ajtót, Zayn elkapta csuklómat és kirántott. Mögém állt és hátrafogta jó szorosan a kezeimet. Harry kezében megláttam a kötelet.
- Ne, miért? Ígérem nem szökök meg, csak ne kötözzetek vissza, neee!- mondtam kétségbeesetten. Nem szóltak semmit.
- Kapjátok be, rohadt állatok!- keltem ki magamból. Ekkor Zayn meglökött és arccal a földre estem.
- Velem Te ne beszélj így, megértetted? - dühöngött majd belerúgott oldalamba. Felordítottam,a fájdalom átjárta egész testem. Harry felemelt majd az oszlophoz kötözött.
- Jó éjt szépfiú, ne aggódj hamarosan jövök! - vigyorgott, egy csókot lehelve ajkaimra. Betapasztotta a szám, felállt és eltűntek minden ketten. Minden porcikám sajgott, fáradt voltam, egy ideig még ültem és gondolkodtam... egyszer csak elnyomott az álom...
- Ébresztő Csipkerózsika! - riadtam fel, hideg vizet éreztem magamon. Kinyitottam szemem, Zayn állt előttem.
- Egy kis felfrissülés! - gúnyos vigyorra húzta száját. Körül néztem, de egyedül volt.
- Nincs itt a szőke herceged, csak mi vagyunk kettesben! - hajolt le hozzám majd az állam alá nyúlt és kényszerített arra hogy a szemébe nézzek. Rettegtem, mit akarhat tőlem, láttam szemeiben a dühöt...nem akarom...

6. rész

Haliho!

Itt a következő rész, remélem tetszik! :)

Köszönöm a sok hozzászólást és a 8 feliratkozót, el se tudom hinni, hogy ennyien vagytok már! :) Ja és 666 látogató, tetszik ez a szám! :)

A részről: először is bocsi a végéért, de így izgibb, másodszor pedig innentől bedurvulnak a dolgok, bár a végéből lehet sejteni! Gondoltam egy résszel hamarabb szólók,  hogy fel tudjalak benneteket készíteni! :)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl  =)

Louis 

Csend volt, nem hallottam a természet zaján kívül mást. Nem tudom mióta ülhettem itt, de nekem hosszú időnek tűnt. Elővettem zsebemből a telefonom, hogy felhívjam Niallt. Ekkora szerencsétlen nem lehetek, nem akarom elhinni-mondtam magamba, mikor megláttam,hogy a mobilom lemerült. Vártam egy kis időt, erőt véve magamon kiléptem a konténer mögül. Elindultam a kijárta felé, a végén jobbra majd balra néztem, amikor megbizonyosodtam arról, hogy nincs itt senki, kirohantam és hazáig meg se akartam állni. Életemben nem futottam még ennyit mint mostanában. komolyan, lassan maratoni futó válhatna belőlem. Néha hátrapillantottam, nem követet senki, szerencsére. 

Berohantam a házba, ekkor nekimentem valakinek és ráestem. 

- Louis!- szorosan ölelt magához Niall.

- Jól vagy, próbáltalak hívni, de ki volt kapcsolva a telód, azt hittem... istenem, úgy örülök hogy nem esett bajod!-kipréselte a szuszt is belőlem.

Nem válaszoltam, annyira rémült voltam, hogy nem tudtam egy szót se szólni. 

- Mi a baj, hisz Te remegsz!- tolt el és szemeimbe nézett.

- Louis! Szólalj már meg!- rázott meg vállaimnál fogva. Eltoltam magam tőle, majd lemásztam róla és próbáltam kinyögni bármit is.

- Mi történt, mond el, itt vagyok most már nem lesz semmi baj- jött közelebb hozzám.

- H...Ha..Harry!

- Micsoda? Mit akart? Hogy talált meg? Bántott?- halmozott el kérdésekkel. Ráztam a fejem.

- Z..Zaynt küldte, hogy... fogjon el…- nyögtem és potyogni kezdtek könnyeim.

- Azt akivel hazajöttél a fesztiválról?- Bólogattam.

- Bassza meg, sajnálom, tudtam hogy nem szabadott volna hagynom hogy egyedül gyere el a meccsről. 

- Nem a Te hibád, hülye voltam!- szipogtam.

- Ugyan, nem tehetsz semmiről- simogatta meg karomat.

- Mi a francot akar tőled? Miért csinálja ezt? Két hónap után is még utánad jön, normális az ilyen?- értetlenkedett Niall. Őszintén nekem se volt semmi fogalmam, hogy miért jó ez neki. Nem értettem semmit az egészből. 

- Harry egy őrült!- ejtettem ki remegő hanggal a szavakat.

- Hagyjuk most ezt, a lényeg hogy biztonságban vagy, nem engedem hogy bántson, megértetted?- fogta kezei közé arcom és szemeibe nézett.

- Igen, köszönöm, hogy vagy nekem!- öleltem újra szorosan magamhoz.

- Tudod, hogy bármit megtennék érted, olyan vagy mintha a testvérem lennél!-súgta fülembe. Nagyon jól esett ezt hallani, mivel én is így gondoltam rá már nagyon rég óta. 

- Aludhatok veled?- kérdeztem eltolva magamtól. Volt saját szobám, az egyik vendégszobát megkaptam, de most nem akartam egyedül lenni.

- Persze, de előbb nem akarsz enni?

- Nem, egy falat se menne le a torkomon.

- Akkor gyere, menjünk fel- mosolygott rám.

Megfürödtem, fogat mostam és felöltöztem meleg pizsamámba. Niall már az ágyban volt. Bebújtam mellé, a mellkasára hajtottam a fejem a kezemmel pedig átöleltem szorosan a derekát. 

- Hogyhogy itthon voltál?- eddig ez eszembe se jutott, annyira meg voltam ijedve.

- Hamarabb szabadultam, mert nem volt akkora forgalom, ezért is akartalak hívni, hogy ha még a pályán vagy akkor kimentem volna, de nem sikerült. Eléggé megrémültem, te sose szoktad kikapcsolni a telód. Siettem haza, de nem voltál itt, ekkor már tudtam valami nincs rendben. Amikor berohantál pont indultam megkeresni téged.

- Lemerült az a rohadt telefon!- dühöngtem.

- El kellene menni a rendőrségre feljelenteni Zaynt és Harryt!- felemeltem tekintetemet kijelentésére.

- Nem, nem és nem.- ideges lettem- Azt akarod, hogy még jobban rám szálljanak, kifognak nyírni és különben is nincs bizonyíték ellenük a mi szavunk semmit se ér!!- keltem ki magamból.

- Rendben, nyugodj le, hülye ötlet volt, nem gondoltam át rendesen.

- Inkább próbáljunk meg aludni!- mondta, közben lekacsolta az éjjeli lámpát.

- Jó éjt, Louis!

- Jó éjt, Niall!

Alig tudtam elaludni, forgolódtam, próbáltam összerakni fejemben a történeteket, kerestem a megoldást, azt hogy miért is én vagyok az áldozat, mit ronthattam el, de nem jöttem rá. Járt az agyam, szinte hallottam ahogy kattognak a kerekek, de az álom mégiscsak erősebb volt és leterített...

2 héttel később:

Későn ébredtem, imádtam a vasárnap reggeleket, ilyenkor minden olyan csendes és nyugodt,érezni hogy a világ megpihen… 

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. 

- Reggelt, látom a finom illatok lecsalogattak!- hallottam meg Niall hangját.

- Neked is, nagyon éhes vagyok!- ezt a gyomrom korgása is megerősítette.

- Hallom- nevetett fel.

- Rántottát csináltam egy kis szalonnával, remélem ízleni fog.

- Nyami, ide vele!- kaptam ki kezéből.

Be is happoltam elég gyorsan, szinte meg se tudtam ízlelni. Szöszi barátom ezen nagyon jót vigyorgott.

- Látom nagyon ízlett vagy csak éhes voltál?

- Mindkettő!- nevettem el magam.

- Mit lesz a mai program?- érdeklődtem, hátha kitalált valamit.

- Sajnos nekem el kell mennem dolgozni, mert Liam beteg lett és felhívott hogy tudnám- e helyettesíteni. - Nekem mindig ilyen szerencsém van- fintorgott.

- Semmi baj, majd találok valami elfoglaltságot- mosolyogtam rá.

A mosogatás után megbeszéltük, hogy jövő héten elmegyünk bowlingozni és Liamat is meghívjuk, csapunk egy jó kis partit. Örültem, mert nem ártott már egy kis szórakozás. Közben csináltam forró csokit míg Niall beizzította a videojátékot, elég rég nem játszott már, úgyhogy itt volt az ideje. 

- Mennem kell készülődni, mert nem érek oda hét órára, ha így folytatom-tette le a konzolt.

- Persze, megértem, pont most amikor vesztésre állsz!- nevettem gonoszul.

Megindult az emelet felé, félúton visszafordulva hozzátette:

- Mentsd le, innen folytatjuk és akkor meglátjuk hogy ki is lesz a nyertes!- vigyorgott.

Hat óra körül baktatott le, én pedig kikísértem a kapun, jó munkát kívántam neki, ám ekkor megláttam hogy a postaládában van valami…Kinyitottam majd kezembe vettem egy fehér borítékot amin a nevem állt. Se feladó se cím. Ez meg mi???

Bementem közben a borítékot vizsgálgattam, beérve az előszobába kinyitottam. Nem akartam a szememnek hinni... kezdtem olvasni a keszekusza kézírást:

Szia Szépfiú!

Nem szép dolog, hogy már megint megszegted a szabályom, először elfutsz aztán leütsz és még a barátomat is kijátszod, nem tanultál még az eddigiekből, ezt nagyon meg fogod bánni, velem nem lehet szórakozni! Amit akarok azt úgy is megszerzem! Ha erőszakkal de akkor is az enyém leszel Szépfiú!

Ui: tudom hogy ma egyedül leszel…a barátocskád nem segíthet rajtad!

Alig várom a találkozást!

Nem kellett aláírnia már a megszólításból tudtam, hogy Ő az.

Majd kiugrott a szívem, lüktetett a fejem, szédültem, alig kaptam levegőt… ahogy mellkasomhoz kaptam kiejtettem a papírt a kezemből...Harry meg fog találni akár hová megyek, mit tegyek?? És honnan tudja, hogy egyedül vagyok?- kérdezgettem magamban. Mikor lenéztem láttam hogy a hátulján is van írás:

Ja és a kis szöszinek ne merj szólni, mert a te lelkeden fog száradni ha netán valami baja esik a munkahelyről hazajövet!  

Neee, csak Őt ne! Nagyon ideges lettem, próbáltam kitalálni valamit. Niall után kell mennem, nem hagyhatom, hogy baja essen, ki tudja mire képes Harry.

Felszaladtam átöltözni, mert még mindig pizsamában voltam,felkaptam az első kezembe eső nadrágot majd egy piros pulcsit, telefonom, pénztárcám és a kulcsom a zsebembe raktam. Elindultam Szöszi barátomhoz, tudtam hogy hol van az a hely ahol Liam dolgozik. Futottam, minél hamarabb utol akartam érni. Megálltam tárcsáztam a számát, de nem vette fel, nem járhat olyan messze, mert most indult el nemrég. Kifújtam magam, a térdemre helyeztem a kezem és összegörnyedve próbáltam levegőhöz jutni.

- Gyerünk Louis, meg tudod csinálni!- biztattam magam.

- Basszus– mondtam mérgesen- Bazd meg Harry, rohadj meg, te seggfej!- ordítottam.

- Az fogja tenni veled, csak várd ki a végét!- hallottam meg Zayn hangját. Felé fordultam és láttam az elégedett vigyort arcán.

- Soha!!! – ordítottam- Érted?? Soha!!! Soha!! – közben egyre hátrébb lépdeltem, amikor is valaminek vagy valakinek neki mentem.

- Biztos vagy te ebben Szépfiú, hmm?- súgta a fülembe mély, rekedtes hangjával.

Magához szorított jó erősen, testemhez fogva karjaimat. Kapálóztam, ordibáltam.

-  Segítség, valaki segítsen!- ordítottam, ahogy csak a torkomon kifért.

- Milyen erélyes valaki, de jobban szeretném, ha tartanád a szép hangod arra mikor tőlem sikítozol!- puszilt bele fülembe.

-  Zayn, most! Siess, mert még valaki meghallja!

- Nee, kérlek, neee! Segítsééég!- próbálkoztam, de mind hiába. Zayn elém állt és egy kendőt nyomott a számra.

-  Szép álmokat Szépfiú!- hallottam Harry utolsó szavait a fülemben...elsötétült előttem minden...