139.rész

Sziasztok!

Ahogy ígértem megérkezett Larry! <3 Imádtam ezt a részt írni, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog! :3 Nem árulok el róla semmit, majd meglátjátok! :p
Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok, és mindig megajándékoztok a kedves szavaitokkal! Nagyon sokat jelentenek nekem! <3 
És elértük a 240! feliratkozót!! Váó! :o OMG!! Köszönöm, mindent nagyon köszönök! 
További kellemes hétvégét kívánok nektek, és remélem, hogy ezzel a résszel kicsit feldobom az esős, borongós napokat! :3
Jó olvasást! 
Pusziiii 

Dreamy Girl

Louis

Benyomtam a kávéfőző gombját, és míg vártam, hogy lecsöpögjön, bepakoltam a már pár napja felgyülemlett mosatlant a mosogatóba, hogy majd később nekilássak. Kiöntöttem egy csészébe az elkészült kávét, amit felvittem az emeletre, ahol Hazza még mindig az ágyon feküdt, háton, teljesen szétterülve. Elmosolyodtam a látványra, amin kicsit elidőztem. Beharapott alsó ajakkal mértem végig meztelen felsőtestét, amiről lecsúszott a takaró, egészen a csípőjéig, láttatni vélve v vonalát, és fekete bokszere korcát. Annyira szexi, és tökéletes, hogy lehetetlen betelni a látványával, legalábbis én nem tudok. Ha tehetném, egész nap csak őt bámulnám. Letettem az éjjeli szekrényre a gőzölgő kávét, aminek az illata belengte az egész szobát. Csodálkoztam is, hogy Harryt még ez sem ébresztette fel. Óvatosan felmásztam az ágyra, egyik lábamat átemelve a testén, ráereszkedve a csípőjére, de nem nehezedtem rá teljesen, mert nem akartam felébreszteni. Tettemre felmordult, szemei azonban csukva maradtak, ezért lehajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam:
- Ébresztő, álomszuszék! - hintettem egy lágy puszit fülére, amit dünnyögés követett.
- Kis tigris! - mormolta reggeli rekedtes hangján, miközben a kezei a combomra simultak, felfelé haladva a hátamra, lágyan cirógatva pólómon keresztül. Elmosolyodtam, behunyt szemmel élvezve lágy érintéseit. Karjai szorosan, mégis gyengéden öleltek körül, így húzva még közelebb magához, hogy minden porcikánk összeérjen. Felkuncogtam, és a fülétől haladva, végig a nyakán, egészen fel az álláig csókokkal hintettem be bőrét, amit hümmögve, kicsit elfordított fejjel fogadott, könnyebb hozzáférést biztosítva nyakához, amire újra lecsaptam, bőrének egyetlen négyzetcentiméterét sem kihagyva. - Ezt minden reggel el tudnám viselni! - hallottam a hangján, hogy mosolyog, miközben kezeivel lejjebb vándorolt, egészen a fenekemig, amibe belemarkolt, halk nyöszörgést kiváltva belőlem. Hiányzott az érintése, már nem is emlékszem, hogy mikor kényeztettük utoljára egymást, ami persze az én hibám volt. A Lucas ügy annyira kikészített, hogy mindenkit ellöktem magamtól, még azt is, akit az életemnél is jobban szeretek. Nem volt szép tőlem, és azóta is bánom, hogy ilyen hülyén viselkedtem. Hazza csak segíteni akart, én meg nem hagytam. Sajnos még mindig nem vagyok túl ezen az egészen, de kicsivel könnyebb, hogy elmondtam neki mindent, és minden nap beszélünk az érzéseimről. Sosem engedi, hogy elmulasszuk, még akkor sem, ha pocsékul érzem magam, és semmi kedvem az egészhez. Nagyon hálás vagyok neki mindenért. Biztos, hogy nem lehetett könnyű velem. Egy elviselhetetlen idióta voltam, ő mégis türelmes volt, és kitartott mellettem. Szerintem mások már rég feladták volna, de ő nem, csak tűrt és tűrt. Harry egy angyal, akinek hatalmas szíve van, és én még mindig nem értem, hogy mivel is érdemeltem ki őt.
- Hol jársz, édes? - zökkentett ki a gondolataimból mély hangja. - Hiányolom a puha ajkaidat! - túr bele a hajamba, mire elhajoltam nyakáról, feje két oldalán a matracra tenyerelve, zöld íriszeibe nézve. 
- Csak elgondolkodtam... - mosolyogtam, élvezve ujjainak kellemes masszírozását a fejbőrömön. 
- Min? - kérdezte, kíváncsian fürkészve arcomat. 
- Nem fontos! - ráztam meg a fejemet.
- Dehogynem! - felelte komoran. - Tudod, hogy mit beszéltünk meg?! - Emlékeztetett a fogadalmunkra, ami arról szólt, hogy ezentúl, mindent elmondunk egymásnak, bármiről is legyen szó. Bár ezt már régebben is megfogadtuk, de remélem, hogy most már be is tudjuk tartani. - Halljam! - nézett rám várakozóan. 
- Oké! - fújtam egy nagyot, megadva magam. - Azon, hogy egy angyal vagy és én meg sem érdemellek! - böktem ki, amire egy mérges pillantást kaptam. 
- Ezt meg se hallottam! - morogta összeszűkült szemekkel. - Mondjuk az angyalos részt igen! - mosolyodott el, amitől a gödröcskéi is megjelentek a szája két oldalán. Tenyerei közé fogta az arcomat, és mélyen a szemembe nézett, rabul ejtve kékségeimet. - Szeretlek, és ez sosem fog változni! - jelentette ki. - Csak kérlek, ne gondolkodj ilyen hülyeségeken, hanem inkább folytasd azt, amit abbahagytál! - kacsintott, egy huncut mosoly kíséretében. Vigyorogva hajoltam a szájára, amit azonnal szétnyitott, utat engedve nyelvemnek, amivel birtokba vettem az övét. Először csak lágyan csókolóztunk, aztán egyre hevesebben faltuk egymást, alig kapva levegőt, de akkor se váltunk el a másiktól. Ujjai pólóm alá siklottak cirógatva, néha kicsit megkarcolva a bőrömet, ami szinte már lángolt a forró érintéseitől. Lihegve, levegőért kapkodva szakítottam meg a csókunkat, de csak pár másodpercre, hogy utána újra lecsaphassak ajkaira. Csókoltam, szívtam, haraptam, majd mikor úgy éreztem, hogy végeztem, állát vettem célba, és azt is megharaptam, amire egy  nyöszörgést kaptam válaszul. Lejjebb vándoroltam, nyelvem hegyével végignyalva torkán, egészen a nyakáig, ahol megkerestem a gyenge pontját, kicsit megszívva azt.
- Harapj meg, kis tigrisem! - utasított zihálva, ujjait hajamba túrva, én pedig beleharaptam puha bőrébe. - Bassza meg! - felszisszent, mire még jobban belemélyesztettem a fogaimat, amitől egy állatias hörgés tört fel torkából. - Te vadállat! - morogta, de hallottam hangján, hogy mosolyog. Annyira erősen haraptam, hogy éreztem kiserkenő vérét, aminek sós íze betöltötte a számat. De ez sem tántorított el, továbbra is haraptam, szívtam, és nyaltam a fájdalmas pontot, amitől Harry szüntelenül nyöszörögve vonaglott alattam. - Kikészítesz! - lihegte, és tincseimmel játszadozó ujjai a hátamra simultak, majd gerincem vonalát követve haladtak lefelé, meg sem állva bokszeremig, ami alá beférkőztek, rámarkolva fenekemre. Felnyögtem a jóleső érzéstől, és pucsítottam, jelezve, hogy abba ne merje hagyni a hátsóm kényeztetését. - Tetszik, mi? - vájta bele körmeit, én pedig újra beleharaptam a nyakába, ahonnan lefelé haladtam, nyálcsíkokat hagyva magam után. A kulcscsontjába lágy csókot hintettem, majd tovább vándoroltam, meg sem állva a hegyesen csúcsosodó bimbókig, amiket felváltva, nyelvem hegyével izgattam, ezzel az őrületbe kergetve Hazzát. - Ahh, csináld! - nyöszörögte hajamba túrva, gyengéden lenyomva a fejemet. Felkuncogtam, mert tudtam jól, hogy mit akar. Bekaptam az egyik bimbóját, amit szoptam, nyaltam és szívtam, míg a másikat az ujjam közé fogtam, és morzsolgatni kezdtem. Harry élvezetesen nyögve, mellkasát feltolva mozgolódott alattam. Egy utolsót szívtam a kis csúcson, majd a másikon is, aztán tovább indultam lefelé, nedves csókokat nyomva felhevült, szinte már lángoló bőrére. Tenyeremmel oldalát simogattam, miközben belenyaltam köldökébe, majd a v vonalához érve, fogaim közé csíptem vékony bőrét, ezzel újabb nyögésre kényszerítve őt. Mikor elértem a bokszeréhez, ahol már kő keményen várt férfiassága, felnéztem, és összetalálkoztam a vágytól elsötétült tekintetével, amitől a farkam is megremegett. 
- Kéérlek... - nyöszörögte rekedtes hangon, mire egy mosoly terült szét az arcomon.
- Mire kérsz, Hazza? - pontosan tudtam, hogy mit akar, csak játszadoztam vele, mert tudtam jól, hogy imádja, ha kínzom kicsit. Felsóhajtott, fellökve csípőjét. Felkuncogtam. - Sajnos nem értem... - húztam továbbra is az agyát, amire felmordult.
- Érints meg, kérlek! - könyörgött. - Megőrülök, ha nem teszed meg! - markolta a lepedőt, újra fellökve csípőjét, ami az államnak ütközött, hörgést kiváltva Harryből. 
- Szeretnéd? - hajoltam fölé, egy csókot lopva ajkáról, majd újra feltérdeltem, és csak néztem őt, ahogy erősen zihálva, elnyílt ajkakkal, vágytól elhomályosult tekintettel feküdt előttem.
- Louis!! - mordult rám, és mikor látta, hogy meg sem mozdulok, lenyúlt, rámarkolva merevedésére, és dörzsölni kezdte. A látványra, ahogy magát kényeztette a bokszere anyagán keresztül, a heréim is összerándultak, és a számba haraptam, olyan erősen, hogy kivérzett. Felnyögött, én pedig azonnal észbe kaptam, és kezéért nyúltam, elhúzva onnan. 
- Majd én! - mondtam, mindvégig a zöld íriszekbe nézve, megmarkolva merev farkát, amit lágyan masszírozni kezdtem. Hátra vetett fejjel, kéjesen nyögve élvezte tettemet.
- Szent egek! - harapta be alsó ajkát, ahogy egyre erősebben mozgattam rajta kezemet. Szájára hajoltam, de közben nem hagytam abba a farka kényeztetését. A számba nyögött, sóhajtozott, és néha-néha fogai közé csípte ajkamat. Újra lefelé vettem az irányt, csókokkal lepve be testének minden egyes porcikáját, meg sem állva a merevedéséig, amire ráharaptam, a fekete anyagon keresztül. Harry teljesen kikészült, szüntelenül nyögött, folyton mocorgott, jobbra- balra dobálva a fejét. Nem akartam tovább kínozni, ezért megragadtam a bokszerét, és egy gyors mozdulattal lerántottam róla, kiszabadítva az előnedvtől csillogó férfiasságát, ami a hasfalára csapódott, várva a kényeztetésre. Tenyerembe fogtam, és tekintetemet az övébe fúrva nyaltam végig teljes hosszán, majd makkjával játszadoztam, körkörösen izgatva nyelvemmel. Bekaptam, de csak a hegyét, amit szívni kezdtem. - Istenem! Olyan forró a szád! - markolt a hajamba, nagyokat nyögve, egy kicsit fellökve a csípőjét, amitől a tokomig hatolt. Köhögve váltam el tőle, mire bocsánatkérően nézett rám. - Sajnálom! - sóhajtott. Elmosolyodtam, jelezve, hogy semmi baj, és újra ráhajoltam a farkára, lassan, centiről centire engedve a számba addig, ameddig csak bírtam. - Bazdmeg! Csináld, kis tig... - nyöszörögte, de nem tudta befejezni, mert fogaimmal óvatosan megkarcoltam férfiasságát. - Ahh! - lihegett, fejét oldalra dobva. - Szopj! - hörögte, és láttam rajta, hogy a kéj teljesen elvette a józan eszét. Fel- le mozgattam a fejemet, kezemmel pedig heréit markoltam, gyengéden dörzsölve őket. 
- Jézusom, Lou! Megőrjítesz! - nyögte, mire felbátorodtam, és gyorsabb tempóban szoptam, morzsolgatva, kicsit megszorítva golyóit. Hirtelen, egy cuppanós hangot hallatva váltam el szerszámától, amit egy nem tetsző morgás követett. A szájára tapadtam, kezemmel újra körbe fogva merevedését, és erősen verni kezdtem, amitől a számba nyögött. Ujjai a nadrágomba nyúltak, próbálva lehúzni rólam, de nem sikerült neki.
- V-vetkőzz le! - zihálta, ahogy egyre gyorsabban mozgott a kezem rajta. 
- Ez a te napod, Hazza! - dugtam át a nyelvemet a szájába, és újra vad csókba kezdtünk, miközben ütemesen fejtem a farkát. Alig bírt a csókra koncentrálni, fejét dobálta, szemei pedig fennakadtak az élvezettől, ami egyre csak elöntötte a testét.
- K-közel... - lihegte, és megfogta a karomat. - M-mindjárt! - hörögte, fejét hátra vetve, szemeit lehunyva. Annyira izgató volt, ahogy egyre jobban elvesztette a teste felett az irányítást. Göndör haja rátapadt izzadságtól gyöngyöző homlokára, duzzad, piros ajkai pedig elnyíltak a nyögésektől, amik egyre csak fokozódtak. Újra a számba vettem az erektől duzzadó, lüktető farkát, amit ütemesen szopni kezdtem, miközben a tövénél körbe fogtam ujjaimmal, fel-le mozgatva rajta a kezemet. Megszívtam a makkját, amitől erősen markolt, szinte belemélyesztetve körmeit a bicepszembe. - E-el... f-fog... - próbált figyelmeztetni, de a hangja is elakadt a testén végigsöprő vágytól, amitől minden izma megfeszült. Éreztem, hogy megremeg a farka, majd pár másodperccel később, egy hatalmasat nyögve élvezett a számba. Lenyeltem forró nedvét, majd egy utolsót szívtam a makkján, aztán elhúzódtam tőle, hogy fölé másszak, gyengéd csókot lehelve ajkára. 
- Szeretlek! - sóhajtotta, levegőért kapkodva. 
- Én is szeretlek! - mosolyodtam el, és lehajoltam, hogy újra birtokba vegyem száját. Lágyan csókolóztunk, hosszú percekig, majd hirtelen megragadta a derekam, és fordított a helyzetünkön. Kezeimet a testem két oldalára szorította, miközben befurakodott a lábaim közé. 
- Most te jössz! - nyalta meg a száját, kaján vigyorral az arcán, de mielőtt lecsaphatott volna rám, leállítottam:
- Nem! Ez így volt jó! - mondtam, mire egy döbbent arckifejezést kaptam válaszul. - Ne nézz így rám! - nevettem fel, ő pedig lehajolt egy csókra. 
- Biztos? - kérdezett.
- Biztos! - biztosítottam, és még bólintottam is hozzá. 
- Majd bepótoljuk! - kacsintott rám. - De most lemosakszom, oké? - nyomott egy utolsó csókot a számra, mielőtt lemászott rólam, eltűnve a fürdőbe. Felkeltem az ágyról, felkapva magamra egy itthoni öltözéket, és a laptopot az ölembe véve ültem vissza, hogy kicsit szétnézzek a nagyvilágban. Megnéztem a közösségi oldalt, aztán a híreket kezdtem el böngészni. Félve olvastam a szalagcímeket, de szerencsére nem találtam semmi olyat, ami ránk utalt volna. A Lucas ügy óta folyton követtem a hírcsatornákat, tartva attól, hogy a hullájára vagy netalán tán az autójára bukkannak, és akkor rohadt nagy szarban leszünk. 
- Mit csinálsz? - riadtam meg Harry hangjától, és azonnal kinyomtam az oldalt, ami szerencsémre nem tűnt fel neki. Utálja, ha a híreket böngészem, de nem tehetek róla, félek, és első kézből tudni akarok arról, hogy ha valamit találnak. Beriszálta magát a szobába, egészen a szekrényig, aminek kihúzta a fiókját, és keresgélni kezdett benne. Mivel csak egy szál törölköző volt a dereka köré kötve, így elidőzhettem a kidolgozott, izmoktól duzzadó hátán, amik megfeszültek karjai mozgatására. Tekintetemmel lejjebb vándoroltam, és a feneke fölötti gödröcskéket, majd a fenekét néztem. Felkuncogott, én pedig azonnal felkaptam a fejemet. 
- Ha tudnád, hogy mit találtam kis tigris! - fordult felém, hátra tett kezekkel, huncut vigyorral az arcán. Étetetlenül, mégis kíváncsian néztem rá. - Felveszed nekem? - kérdezte, még mindig hátul tartva kezeit. 
- Mit? Miről beszélsz? - csuktam le a laptopom, és érdeklődve figyeltem. 
- A-a! - ingatta a fejét. - Nem mondom meg! Először ígérd meg, hogy felveszed, aztán megmutatom! - zsarolt meg a szemöldökét húzogatva. 
- Ez így nem fair! - durcáskodtam. - Akarom látni! Addig nem mondok rá igen! - nem hagytam magam. Fogalmam sincs, hogy mit tartogathat a kezében, és nem akartam csak úgy rábólintani. 
- Kééérlek, Loooouuuu! - húzta el a szavakat, szempilláit rebegtetve, kiskutya szemekkel nézve rám. Tudja jól, hogy nehezen tudok neki nemet mondani, főleg, mikor ezt csinálja. Annyira aljas.
- Ez akkor sem fair, de oké, mutasd! - adtam meg magam, mire győztes vigyor terült szét az arcán, és előhúzta azt, amit a kezében tartott. Amint megláttam annak tartalmát, rögtön heves tiltakozásba kezdtem: 
- Na, nem! Nem, és nem! Nem! Egyszer felhúztam, még egyszer nem fogom! Felejtsd el! 
- Megígérted! - biggyesztette le a száját. - És nem csak most! Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy: "Ha jó fiú leszek, akkor újra láthatom azon a feszes kis kerek seggeden!", vagy rosszul emlékszem? - vigyorgott szüntelenül. 
- Rosszul, nem ezeket a szavakat használtam! - morogtam. Sajnos tényleg ezt mondtam neki, de akkor nem gondoltam komolyan.
- Na, húzd fel! - dobta felém a piros tangát, ami pont a fejemen landolt. Harry hatalmas nevetése töltötte be a szobát, én pedig mellkasom előtt összefont karral, mérgesen néztem ki a tanga mögül. Morogva rántottam le a fejemről, és felkeltem, megindulva az ajtó felé. 
- Most hova mész? - kérdezte kétségbeesetten. 
- Szerinted? - lengettem meg a tangát az orra előtt. - A fürdőbe, hogy felvegyem őfelségének! - morogtam. 
- Hé! Nem ebben egyeztünk meg! - jelentette ki komolyan.
- Nem egyeztünk meg semmiben! Ugye nem gondoltad, hogy majd előtted fogom felvenni?! - vigyorodtam el, kilépve az ajtón, egyenesen a fürdőbe sietve, ahol gyorsan lerántottam magamról a nadrágomat a bokszeremmel együtt. Sietve felhúztam a tangát, amire visszahúztam a melegítő alsómat. Kicsit kényelmetlen volt, belevágott a seggembe, ahogy visszamentem a hálóba, ahol Harry az ágyon feküdt, várva rám. 
- Ez nem ér! - mordult fel. - Le a nadrággal, most! - parancsolt rám, én meg csak nevettem. 
- Azt mondtad, húzzam fel, hát felhúztam, de azt nem mondtad, hogy csak az legyen rajtam, szóval teljesítettem az ígéretemet! - nyújtottam ki a nyelvemet. 
- Látni akarom! - mászott ki az ágy szélére, amire ráült.
- Felejtsd el! - tartottam magam, és láttam az arcán, hogy egyre jobban bepipul. 
- Ki akarod húzni a gyufát, igaz? Erre játszol? - állt fel, mire hátráltam pár lépést. A szívem vadul kalimpált, és egy hatalmasat nyeltem. - Mi van, félsz? - vigyorgott önelégülten.
- Csak szeretnéd! - mondtam, de közben már a torkomban dobogott a szívem, a levegőben érezhető szexuális feszültségtől. A hangja, a határozott testtartása, és az engem pásztázó zöld szemek, amikkel szinte felfalt, teljesen feltüzelt. 
- Bátor vagy, Louis Tomlinson! - ahogy kiejtette a nevemet, mély hangján, olyan kéjhullám söpört végig a gerincem vonalán, hogy halkan felnyögtem. Nagyot nyeltem, ahogy beharapta az alsó ajkát, elindulva felém.
- Ne! - állítottam le. 
- Azt mondta, hogy ez az én napom! - nyalta meg ajkát, újabb lépést téve felém. Igaza volt. 
- Oké! Csak ülj vissza! - parancsoltam, de meg sem mozdult, csak bámult, a lelkemig hatoló zöldjeivel. 
- Mit kapok érte cserébe? - játszadozott, amit egyre jobban élveztem. 
- Majd meglátod! - kacsintottam rá, ő pedig szó nélkül visszaült a helyére. 

138. rész

Újra jelentkezem :D 

Szerettelek volna meglepni benneteket egy résszel a 2 év alkalmából, ezért igyekeztem minél hamarabb kijavítani ezt a részt, de így is késtem fél órát, remélem nem haragszotok érte! ;) Ez kicsivel rövidebb lett mint az eddigiek, de mindenféleképpen akartam hozni nektek egy részt! <3 És mint említettem, a következőkben Larry veszi át a főszerepet, amit már én is nagyon vártam, de azért remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog nektek! <3

Köszönök mindent! 

Jó olvasást!

Puszi 

ui. bocsánat az esetleges hibák miatt, de már alig látok :D

Dreamy Girl 

Niall 

Amint becsuktam magam mögött az ajtót, úgy éreztem, megfulladok. Az ajtónak döntve a hátam hunytam le a szemeimet, mély levegőt vettem, majd kifújtam. Ezt még egy párszor megismételtem, de nem sokat segített, ugyan olyan ideges voltam, mint eddig. 
- Meg tudom csinálni, menni fog! - motyogtam magam elé, aztán kinyitottam a szememet, és elindultam a konyha felé, ahol anya már nagyban készítette az ebédet, aminek isteni illata volt, de ez most nem tudott érdekelni, mert jelent pillanatban olyan kicsire szűkült a gyomrom, hogy enni sem tudnék. 
- Miért nem maradt a barátod? - szólalt meg, amint észrevette, hogy bejöttem.  Lehuppantam a konyhapult melletti bárszékre, mire felém fordult, kérdő tekintettel meredve rám. 
- Dolga akadt. - zártam le ennyivel a témát, és azon kezdtem el agyalni, hogy hogyan is fogjak hozzá a beszédemhez. Csak simán mondjam ki, hogy "anya, én biszex vagyok, és Zayn a pasim?" vagy hogy? Hogyan lehet egy ilyen dolgot közölni a szülőkkel? Mondjam ki kerek perec, vagy inkább szép lassan vezessem rá őket? 
- Niall?! - kaptam fel a fejem a nevemre. - Jól vagy? Itt beszélek neked pár perce, te meg csak bámulsz magad elé! Baj van? - lépett közelebb a pulthoz, és átnyúlt a remegő kezemért. - Látom rajtad, hogy valami nincs rendben! - hiába, mégis csak az anyukámról van szó, aki azonnal kiszúrja a dolgokat. - Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? Tudom, hogy nem vagyok egy minta anya, de nagyon szeretlek, és te vagy nekem a legfontosabb! - mondta, mire nagyot nyeltem, és úgy éreztem menten elájulok. - Megijesztesz! - láttam az arcán a rémületet.
- Csodálatos anya vagy! - szedtem össze magamat. - Nálad jobbat nem is kívánhatnék! - hajoltam előre, hogy egy puszit nyomjak arcára, amitől elhomályosult a tekintete az előtörni készülő könnyektől. 
- Jajj, szívem! - szipogott, szemeit törölgetve, majd visszafordult egy pillanatra a sütőhöz, aztán újra előttem állt várva, hogy folytassam. Nagy levegőt vettem, és kimondtam:
- Valamit el kell mondanom nektek... - sóhajtottam, és ha lehet még idegesebb lettem, mert tudtam, hogy innen már nincs visszaút. Anya ijedten meredt rám, kezét a mellkasához kapva.
- Már rosszul kezdődik... - hangja megremegett. - Mondd, hogy nincs nagy baj! 
- Nem tudom, hogy ez mennyire nagy baj, de nem haldoklom vagy ilyesmi! - szavaim hallatán, mintha egy kicsit megkönnyebbült volna. 
- Akkor mi ez az egész? - kérdezte. - Jajj, fiam, a frászt hozod rám!
- El fogom mondani, de szeretném, ha apa is itt lenne! - mondtam, mire bólintott, aztán felsietett az emeletre, én pedig próbáltam minden bátorságomat összeszedni. Valamiért anyutól kevésbé féltem, - bár azért benne sem voltam biztos - mint apától, aki mégiscsak egy férfi, és gondolom neki nehezebb lesz feldolgoznia azt, hogy az egyetlen fia nem csak a lányokat részesíti előnyben. Idegesen kopogtam a konyhapulton az ujjaimmal, és a lábam is úgy járt, mint egy idegbetegnek. Csak legyünk már túl ezen az egészen, mert mindjárt elájulok. Ijedten ugrottam meg, amikor megrezzent a telefonom a zsebembe. Remegő kezekkel, hevesen dobogó szívvel halásztam ki a készüléket, majd kioldottam a billentyűzárat. Egy sms jött Zayntől. 

" Sikerülni fog! Minden rendben lesz! Szeretnek, és én is szeretlek! 
  Alig várom a hívásodat! Z"

Hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Egyszerűen hihetetlen ez a pasim, mintha csak megérezte volna, hogy biztatásra van szükségem. Melegség járta át a szívemet, és a gyomromban a pillangók is repdesni kezdtek. Zayn mindig is meg tudott nyugtatni, elég volt tőle egy szó vagy egy érintés, és máris lehiggadtam.  Nagyon szeretem őt, és ha a szüleim nem is fogadnak el, akkor is ott van nekem ő, aki az életi nekem. Gondolkodásomból a fentről hallatszódó léptek halk zaja zökkentett ki, amik egyre csak hangosodtak,  ahogy a konyha felé közeledtek. Amint megjelentek, a szívem hevesen kezdett el verni, a tenyerem pedig izzadni kezdett. Velem szembe álltak, nekidőlve a pultnak, és ijedt tekintettel méregettek. 
- Menjünk be a nappaliba, vagy itt is jó lesz? - kérdeztem remegő hanggal. 
- Itt is jó, csak mondd, mert kezdesz tényleg nagyon megrémiszteni bennünket!- szólalt meg apa. 
- Rendbe, akkor itt... - vettem egy nagy levegőt, becsuktam a szemem, és Zaynt képzeltem magam elé, mire elmosolyodtam, és kinyitottam a szemeimet. - Szóval, nem is tudom, hogy hogyan kezdjek neki... - kerestem a megfelelő szavakat, de anyu közbeszólt.
- Csak mondd ki! - biztatott egy halvány mosollyal. 
- Biszex vagyok... - hunytam be újra a szemem, mert nem akartam látni a reakciójukat, és így valahogy könnyebb volt kimondani. - És Zayn a barátom... - jelentettem ki, de még mindig, és vártam. Semmi kiabálás, vagy bármi, ezért kinyitottam az egyik szemem. Anyuék ugyanúgy álltak, és úgy néztek rám, mintha várnának még valamire. Rájuk néztem, az arcukat kémleltem, amin se undort, se csalódottságot, se szomorúságot nem láttam. 
- Ennyi? - kérdezte anya, nekem pedig gyakorlatilag leesett az állam. Kellett egy pár perc, mire sikerült összeszednem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni.
- Most vallottam be, hogy a fiúkat is szeretem, és hogy van egy pasim, ennyi nem elég? - pislogtam nagyokat, mert még mindig nem tudtam felfogni ezt az egészet. Egymásra néztek, majd elmosolyodtak, ami végképp összezavart. 
- Édesem - lépett előrébb anya, majd apa is követte őt. - Mi ezt már rég sejtettük, ezért nem ért meglepetéskén minket. Liamnél kezdtük el észrevenni a dolgot, de most, hogy láttunk Zaynnel, biztosak lettünk benne. - Meg sem tudtam szólalni, csak tátogtam, keresve a szavakat.
- É-és ez... szóval... - dadogtam. - Nem zavar titeket? - kérdeztem még mindig ledöbbenve. 
- Fiam - szólalt meg végre apa is. - nekünk az a fontos, hogy te boldog legyél, és mi úgy látjuk, hogy nagyon is az vagy! - mosolygott rám. - Jó, először, mikor anyád azzal állt elő, hogy szerinte meleg vagy, elvicceltem a dolgokat, és mondtam neki, hogy ne hülyéskedjen, és ennyivel le is tudtuk az egészet, vagyis azt hittem, de nem. Folyton ez járt a fejemben, ezért elkezdtelek figyelni Liam közelében, és rá kellett jönnöm, hogy anyádnak igaza lehet. Ledöbbentem, és nem akartam elhinni, de aztán rájöttem, hogy akár mi is lesz, te mindig is a fiam leszel! - mondta az egészet egy szuszra, majd vett egy mély levegőt, és folytatta: - Zayn rendes srácnak tűnik, bár először mikor megláttam, nem igazán örültem neki... - mosolyodott el, mire én is, mert tudtam jól, hogy mire gondol. A sok tetkó, a kis karika a fülében, a bagózás, a folyton fekete ruha viselése. - de utána rájöttünk, hogy nem is olyan, mint ahogy elsőre hittük. - fejezte be a beszédét, amit hatalmas vigyorral hallgattam. Megkönnyebbültem. Olyan jó volt ezt hallani a szüleimtől. 
- Szeretünk, fiam! - fogta meg a kezem anyu, mire felnéztem rá. - És bármi is történjen, mi mindig szeretni fogunk, és mindig a mi kis fiúnk leszel! Igaz kicsit elszomorít a tudat, hogy nem lesznek unokáim... - biggyesztette le ajkait. 
- Örökbe is lehet fogadni... - jelentettem ki, és elképzeltem, ahogy Zayn fog a kezében egy kisbabát, ami a miénk. Kicsit furcsa, én erre még nem vagyok felkészülve, és szerintem ő se, ahogy ismerem, szóval ezen még nagyon nem kellene agyalnom. Ez nem most fog bekövetkezni az is egyszer biztos. - De ezzel még várjunk, ne siessünk ennyire előre! - nevettem fel, és lemásztam a bárszékről, hogy ölelésbe vonjam anyut, aki lágyan simogatta a hátamat, aztán apát is átöleltem, persze csak férfiasan röpke másodperce. 
- Akkor ehetünk? - kérdeztem, mire anyu kivette a tányérokat, és az evőeszközöket, majd megterítettünk. Amint leültünk írtam egy sms-t Zaynnek, hogy minden rendben van, és hogy később felhívom. Ahogy ültünk az asztalnál, és ettük a finom falatokat, hirtelen eszembe jutott, hogy a másik fontos dolgot még meg sem említettem nekik, és ettől újra görcsbe rándult a gyomrom. 
- Igazából lenne itt még valami... - törtem meg a csendet. Mindketten megálltak az evésben, és rám emelték a tekintetüket. - Van egy kis... szóval... Zayn... Londonban kapott állást, és oda fog költözni, én pedig... 
- Nem! - szólt közbe anya, szinte kiabálva, amitől megrezzentem, de nem csak én. Ahogy láttam apát is váratlanul érte a dolog. 
- Szívem - nyúlt apa, anyu kezéért. - hagyd, hogy...
- Nem, nem és nem! Az egyetlen fiam, nem akarom, hogy elmenjen! Nem akarom elveszíteni! - ugrott fel az asztaltól, és sietve felrohant az emeletre, én pedig szomorúan néztem utána. 
- Elcsesztem... - sóhajtottam csalódottan. 
- Nem csesztél el semmit, csak hirtelen jött, és tudod, most kapott vissza... - nyugtatgatott, és teljesen igaza volt. Pár napja csak, hogy felébredtem, én meg jövök ezzel az elköltözős dologgal. Nem is csodálkozom, hogy kiakadt. 
- Felmegyek hozzá! - akartam felállni, de leintett. 
- Ne! Hagyd egy kicsit magára, hadd eméssze meg a hallottakat! Meg fogja érteni, csak egy kis idő kell neki! - Lehet, hogy igaza van, jobb, ha most nem zargatom. 
- Remélem... - motyogtam magam elé, a villával turkálva a tányéromban. Már nem voltam éhes, az étvágyam is elment, ahogy az előbbi jókedvem is seperc alatt elszállt. Megértettem anyát, és egyre jobban kezdett mardosni a bűntudat, amiért csak a saját érzéseimre gondoltam, az övére pedig nem. Csendben ültünk tovább, és vártunk, hátha lejön, de nem tette, ezért felálltam, összeszedtem a tányérokat, és az evőeszközöket, majd belepakoltam a mosogatóba. Apa is felállt, felém sétált, aztán a vállamra tette a kezét, amit lágyan megszorított. 
- Nem lesz baj, felmegyek hozzá, és beszélek vele, rendben? - kérdezte, mire csak bólintottam. Nagyon reméltem, hogy igaza lesz, mert nem tudnám elengedni Zaynt. Ő a mindenem, és én vele akarok élni. Nekiláttam a mosogatásnak, hogy addig is hasznossá tegyem magam. Amint kész lettem, felbaktattam a szobámba, leültem a babzsák fotelomra, és a kezembe vettem a mobilom, hogy felhívjam Zaynt, mert nagyon nagy szükségem volt rá. Épp le akartam nyomni a zöld gombot, mikor is kopogás hallatszott az ajtó felől. 
- Gyere! - szóltam ki, és azonnal nyílt is az ajtó, majd anya feje jelent meg. Szemei duzzadtak, és vörösek voltak a sírástól.
- Bejöhetek? - kérdezte, én pedig bólintottam. Lassan lépdelt az ágy felé, aminek a szélére ült, pont velem szembe. 
- Figyelj anya, én... - kezdtem volna bele, de megállított.
- Sajnálom, hogy így reagáltam, csak olyan hirtelen jött ez az egész, és megijedtem... - emelte rám a könnyektől csillogó szemeit. - Megijedtem, hogy elveszítelek, egyszer már majdnem elveszítettelek, de visszakaptalak. Kaptam egy új lehetőséget, hogy jobb anya lehessek, mint voltam... És az, hogy elköltözöl... - törölte meg az arcát, amin a könnyei csillogtak. Felálltam, és mellék ültem. 
- Itt vagyok, nem fogsz elveszíteni! - fogtam meg kezét. - De meg kell értened, hogy szeretem őt, és vele akarok lenni! - amint ezt kimondtam, mosoly jelent meg az arcán. 
- Tudom, látom rajtad, ahogy ránézel, és én ennek nagyon örülök, csak... - újra szipogni kezdett. - csak nagyon hiányozni fogsz...
- Ne sírj, kérlek! Nem a világ végére költözök, bármikor meglátogathattok, és mi is titeket! - ölelte magamhoz. - Nem fogsz elveszíteni! - biztosítottam róla újra. 
- Tudom, most már tudom! - sóhajtott egy nagyot, majd elhúzódott, és egy puszit nyomott a homlokomra. 
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem, mire felnevetett.
- Dehogy, sosem tudnék rád haragudni! - mosolygott megtörölgetve szemeit. - És mikor mentek? 
- Ha minden igaz, kb egy hét múlva, de lehet, hogy hamarabb, még Zayn sem tudja! - mondtam. 
- Túl hamar... - biggyesztette le a száját. - De túl fogom élni, azt hiszem! - újra mosolygott. - Csak kell egy kis idő, hogy megszokjam, hogy nem leszel itthon! 
- Köszönöm, szeretlek! - mosolyogtam boldogan. 
- Én is, fiam! - mondta, és mindketten összerezzentünk mikor megszólalt a telefonom. - Hagylak is! - állt fel, majd kiment, és amint becsukódott az ajtó, felvettem.
- Szia! - szóltam bele vidáman. Eljátszottam a gondolattal, hogy megtréfálom, de úgy sem sikerült volna, mert le sem tudtam vakarni magamról a vigyort, annyira boldog voltam. És tuti, hogy azonnal észrevette volna, hogy nem mondok igazat, ezért meg se próbálkoztam vele. - Nem tudtál várni? - nevettem fel.
- Nem! Elolvastam az üzeneted, de akkor is a te szádból akartam hallani! Na, mesélj! 
- Volt egy kis sírás, mármint nem az miatt, hogy pasim van, hanem az miatt, hogy elmegyek, de most már minden rendben, szóval, irány London! - nevettem, és hallottam, ahogy Zayn megkönnyebbülve sóhajt fel a vonal túlsó végében.
- Bizony, szöszke! Irány London! Alig várom! - lelkesedett. 
- Én is! 
- Figyu, van egy pár elintézni valóm a szalonnal kapcsolatban, aztán elmegyek érted, és ellátogatunk Harryékhez, oké? 
- Okés, akkor később találkozunk, szia! - köszöntem le.
- Szia! - szakítottam meg a vonalat, én pedig még mindig vigyorogtam hátradőlve az ágyon. 

2 éves a Love and Pain!

Sziasztok!

Amint látjátok nem résszel jelentkezem, de úgy döntöttem, hogy megemlékezek a mai napról, ugyanis 2 éve, hogy megnyitottam ezt a blogot, amit még mindig nem tudok felfogni, pedig nem most történ! :D 

Még emlékszem arra az estére, amikor leültem a gépem elé, és megszerkesztettem a blog kinézetét, majd félve pötyögtem be az első szavakat!  Amint megnyomtam a "közzététel" gombot, a szívem  a torkomban dobogott, és nem hülyéskedek, ha azt mondom, hogy úgy kb fél másodpercenként figyeltem, hogy megnézte-e már valaki a bejegyzést vagy írt-e már valaki! Aztán mikor megkaptam az első komit, könnyekkel küszködve, hatalmas vigyorral az arcomon olvasgattam újra, és újra, akárcsak az ezután következőket! Hihetetlen volt számomra, hogy van valami, amit én alkottam, és amit szeretnek is!  

De ez mind nem így kezdődött, hanem két csodálatos ember szerelmével, akik egy szempillantás alatt megváltoztatták az életemet, amiért mindig is nagyon hálás leszek nekik, bárhogy is legyen, bármi is történjék a továbbiakban, ők mindig is itt lesznek a szívemben! Ők voltak azok, akik miatt megtaláltam azt, amit igazán, szívből szeretek csinálni, és az, hogy ezt már 2 éve csinálom nagy szó nálam, ugyanis még sosem volt olyan dolog, amit ne adtam volna fel kb úgy két- három hónap után, de az írás más, már nem tudnám elképzelni az életem nélküle, és Larry nélkül sem, mert ők a mindeneim, és akár merre járok, mindig beférkőznek az agyamba, amit egy pillanatig sem bánok! <3

Mindig is ők lesznek az elsők <3

De azért ne feledkezzünk meg a másik 3 srácról sem, mert ők is fontosak számomra, és szintén ott lesznek a szívembe, és sosem fogom elfelejteni őket, mert nekem ez az 5 srác, az életet jelenti! <3 Sokmindent köszönhetek nekik, és ez furcsa, mert nem is találkoztam velük, mégis olyan, mintha ismerném őket, mintha itt lennének velem! <3 

Na, de kicsit eltértem a dologtól bocsi, de most ilyen érzelgős hangulatomban vagyok :')

És a legfontosabbról el ne feledkezzünk! Azokról, akik nélkül már rég nem lennék itt, azokról, akik csodálatos kommentekkel segítettek át a nehéz napokon, azokról, akik mindig mellettem álltak, és kitartottak! Rólatok, olvasókról! <3 A legcsodálatosabb olvasókról a világon! <3 Bár sokszor úgy érzem, hogy meg sem érdemellek benneteket...

Köszönöm, hogy a zsúfolt mindennapjaitokból szántok rám annyi időt, hogy egy-két mondattal, vagy netalán egy kis regénnyel megleptek minden résznél, és elmondjátok mennyire, és mit szerettetek benne! Köszönöm, hogy vagytok nekem! <3 És remélem, hogy még itt lesztek, és végigkíséritek az öt fiú sorsát, ami még koránt sem ért véget! ;) 

Köszönöm a 239! feliratkozót! És köszönöm azoknak akik az elejétől kezdve velem voltak, azoknak akik a közepében kapcsolódtak hozzám, és azoknak is akik most nemrég találtak rám! Mindenkit imádok, és hatalmas ölelést küldök nektek! <3

Köszönöm az 502,939! oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok! Sosem foglak elfelejteni benneteket! 

Köszönök mindent nektek! 

Millió puszi, és ölelés

ui: Bocsánat a fogalmazás, meg egyéb hülyeségek miatt, de jelen pillanatban annyira meg vagyok hatva, hogy összevissza hebegek, meg írásban valahogy nem tudom úgy kifejezni magam, ahogy szeretném :D

Dreamy Girl