Halihóó!
Boldog Új Évet! :D Kívánom, hogy mindenkinek teljesüljenek a vágyai, a céljai, és legyetek nagyon boldogok! Nagyon szépen köszönök mindent, amit az elmúlt években kaptam tőletek! <3 Remélem, hogy ebben a évben is itt lesztek velem! <3 Mert ti tettétek szebbé a 2015-ös éveimet, meg az azelőttieket is! *-*
A részről annyit, hogy bocsánat, hogy itt hagytam abba, de így is már 10 oldal lett :D Azért remélem nem öltök meg érte! :D Bár kicsit félek...
Jó olvasást!
Puszii,
Dreamy Girl
Harry
Zihálva fogtam a tökömet, ami szét akart durranni a tenyeremben. Louis játéka, amit velem folytatott, teljesen kikészített, alig bírtam magammal. Próbáltam nagy levegőket venni, és másra terelni a gondolataimat remélve, hogy végre sikerül lenyugodnom.
- Jól vagy, Harry? - kérdezte Zayn, egy mindent tudó mosoly kíséretében, amit egy elfojtott nyögéssel fogadtam, mert Lou nem hagyta annyiban, tovább kínzott, a combomat markolva, egyre feljebb haladva. Legszívesebben a kezembe haraptam volna, hogy ezzel enyhítsem a kínzó fájdalmat a farkamban. Mikor megéreztem forró ajkait a nyakamon, behunytam a szemem, élvezve a nedves csókjait, amikkel a felhevült bőrömet hintette be.
- Tudod, - suttogta, alig hallhatóan - még mindig rajtam van a piros tanga! Letéphetnéd a fogaiddal, baby! - nyalt bele a fülembe, amitől erősen az alsó ajkamba haraptam.
- Akkor, hogy lesz az utazás? - kérdezte mellőlem Liam, de alig tudtam felfogni a szavait. A vágy bekúszott a tudatomba, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy hogyan fogom megdugni Louist.
- Nem tudom, mi már megoldottuk Niallel! Harryéktől kérdezd! Vagy együtt indulunk, Haz? - fordult felém Zayn, én pedig a pad szélébe markoltam, ahogy a kis kéz a merevedésemre simult.
- M-mi? - sóhajtottam előre görnyedve, hátha úgy könnyebb lesz, de semmi enyhülést nem éreztem, csak a fájdalmasan lüktető golyóimat.
- Nem is figyelsz ránk! Azt kérdeztük, hogy együtt indulunk neki Londonnak, vagy mi előbb elmegyünk, aztán ti utánunk jöttök? - nézett rám a szöszi, aki ugyanolyan sejtelmesen vigyorgott, mint a párja. Nem tudtam koncentrálni, mert Lou forró tenyere erősen mozgott rajtam, ami az utolsó löketet adta nekem. Nem bírtam tovább. Kibaszottul fájt.
- Ne haragudjatok, de mi most lelépünk, majd máskor megbeszéljük a dolgokat! - szűrtem ki a fogaim közöl, ökölbe szorított kezekkel.
- Máris? Most jöttünk? Mi lesz a... - szólalt meg Liam, de nem tudta befejezni a mondatát, mert idegesen közbe vágtam:
- Majd máskor! - morogtam a felgyülemlett feszültségtől, mire mind a hárman összeszűkült szemekkel néztek rám. - B-bocsi... - mondtam lágyabb hangon. - Louval dolgunk akadt! - álltam fel, mire Liam is, hogy kiengedjen minket.
- Ó, már mindent értek! - vigyorgott a fekete, mikor megakadt a tekintete a feszülő farmeromon. - Nyugodtan menjetek, mi elleszünk! Jó szórakozást! Aztán csak óvatosan! - kacsintott rám, én pedig szem forgatva megráztam a fejem.
- M-meglesz! - dadogta Louis hatalmas vigyorral az arcán, miközben próbált kimászni a bokszból, kisebb-nagyobb sikerrel. Elmosolyodtam a bénázását látva, és rögtön feléje nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki, de mielőtt megfoghatta volna, kiesett a zsebéből a telefonja, ami az asztal alá csúszott hangosan koppanva a padlón. Nagyot sóhajtva, szemforgatva figyeltem, ahogy nagy nyögések közepette behajolt az asztal alá. Hangos röhögésre figyeltem fel, ami a fiúkból tört ki. Kérdőn néztem rájuk, mire Zayn Lou felé mutatott, nekem meg azonnal leesett, hogy miről is van szó. Ahogy lehajolt, a felsője felcsúszott, kivillantva a piros tangáját ami, ha lehetséges még jobban felizgatott, bár szerintem ennél kanosabb már nem igen lehetek.
- M-mi van már? - bújt elő az asztal alól, kezében tartva a mobilt, lassan kimászva a bokszból. Amit kiért, megragadtam a derekánál fogva, így tartva egyenesen a folyton dülöngélő testét.
- Semmi, csak... - próbáltam menteni a menthetőt, de persze a fiúk nem hagyták annyiban. Mert miért is tették volna?... Nem arról híresek...
- Ezt nem hittem volna rólad, Louis! - vágott a szavamba Niall, még mindig nevetve, könnyeit törölgetve.
- M-miről van szó? - motyogta értetlenül Lou, ide-oda kapkodva a tekintetét. Olyan édes volt részegen, szerintem azt sem tudtam, hogy merre van.
- Nem gondoltam volna, hogy tangás vagy! - röhögött Zayn, mire rosszalló pillantást lövelltem mindhármójuk felé, figyelmeztetve őket, hogy hagyják abba. Tudtam jól, vagyis inkább csak reméltem, hogy Louis nem fog nagyon emlékezni a ma estére, de akkor is, ez elég nagy szemétség volt tőlük, és volt egy olyan sanda gyanúm is, hogy ezt nem fogják ennyiben hagyni. Amint józan állapotban lesz, meg fogják neki említeni, akkor viszont nem fogja ilyen jól fogadni, mint ahogy most.
- Harry? Miről beszélnek? - nézett fel rám homályos tekintettel. Nem tudtam válaszolni, mert Liam megelőzött:
- És még piros is! Tüzes! - nevetett, én pedig oldalba vágtam, amire morgott egyet.
- Szöszke! - fordult a fekete Niallhöz. - Nem gondolod, hogy ez rajtad is jól állna? - kacsintott, de a szöszi hevesen rázta a fejét.
- Az kizárt! De rajtad megnézném, mondjuk... hmm... - vakargatta az állát gondolkodást színlelve. - Rózsaszínben?! - vigyorgott a párjára.
- Álmodozz! - nevetett fel a Zayn, majd odahajolt a szöszihez, és súgott neki valamit a fülébe.
- Na, jó fejezzétek be! Megyünk! Majd valamelyik nap átjöttök, és megbeszéljük a továbbiakat! - öklöztem le a fiúkkal, miközben Lou imbolygó testét fogtam.
- Pápá, tangás! - kiáltotta utánunk Zayn, mikor már elindultunk kifelé. Hátramutattam a középső ujjamat, mire hangos nevetés tört fel mögülünk. Amint kiléptünk az utcára, megcsapott a jóleső hideg levegő, ami reméltem, hogy a kis részegesemet is kijózanítja kicsit. Pár másodpercig ácsorogtunk, és azon gondolkodtam, hogy hogyan is fogunk haza jutni, mivel egy az, hogy nem az én autómmal jöttünk, a másik meg, hogy hiába is jöttünk volna vele, nem is vezethetek. Igen, csak mi lehetünk olyan idióták, hogy kocsival indulunk neki inni. Eszembe jutottak a fiúk is, akiknek szerettem volna látni az arcukat, mikor kilépnek a bárból, és nagy nehezen leesik nekik, hogy nem ülhetnek a volán mögé. Ezen muszáj volt felnevetnem. Louis, miközben én nagy nehezen kiszenvedtem a telómat a szűk farmerom zsebéből, folyton motyogott valamit mellettem, amiből egy kukkot sem értettem, de mosolyogva figyeltem, ahogy részeg vigyor ült ki a pirospozsgás arcára. Magamhoz húztam, átölelve kicsiny testét, és közben tárcsázni kezdtem a taxi számát. Habár gyalog is elindulhattunk volna, de persze, csak akkor, ha az én édes kis pasim nem döntött volna úgy, hogy lerészegedik. Nem hiszem, hogy az ő tempójával reggelig hazaértünk volna, esetleg csak akkor, ha felkapom a hátamra, és úgy cipelem hazáig, de az nem lenne könnyű ilyen hosszú távon, ilyen hidegben. Míg telefonáltam, Lou eltolta magát tőlem, és dülöngélve indult el az egyik irányba, mire sietve utána mentem.
- Állj meg! - állítottam meg a karjánál fogva. Mikor végre sikerült lerendeznem a taxist, bontottam a vonalat, és Louis felé fordultam. - Hova indultál? - kérdeztem, amit kuncogás követett.
- Neeem tuuudooom... - válaszolt elnyújtott szavakkal. - Haza? - nézett fel rám egyik szemöldökét felhúzva, majd a mellkasomhoz bújt, én pedig átkaroltam őt.
- Majd én hazaviszlek, ne indulj el magadtól! - mondtam, de nem válaszolt, csak csendben álltunk, egymáshoz bújva, várva a taxira. Pár perc múlva éreztem, ahogy megremeg a teste.
- Fázol? - kérdeztem, fel-le mozgatva kezemet a hátán, ezzel is kicsit melegítve őt. Megrázta a fejét, majd azonnal a homlokához kapott. - Szédülsz, mi? - mosolyodtam el, a hajába puszilva.
- Haaareeeh? - hagyta figyelmen kívül a kérdésemet.
- Hümm?
- Elárulok neked egy titkot, ami nagyon naaagy titok ám! - nézett rám összeszűkült szemekkel. - Nem mondhatod el senkinek! - emelte fel az ujját fenyegetően, mire felkuncogtam. Annyira édes volt. Mosolyogva vártam, hogy folytassa, de mind hiába, nem mondott semmit, ezért úgy döntöttem, hogy rákérdezek:
- Mit akartál mondani az előbb, kis tigris?
- Hm? Én? - kérdezett vissza, és láttam, hogy erősen koncentrál, az agyában lévő fogaskereket csak úgy csattogtak, úgy dolgoztak. - Nem tudom... - vigyorgott fülig érő szájjal, mintha ez olyan nagyon vicces lenne, aztán hozzám hajolt, puszit nyomva az államra.
- Valami titkot akartál elárulni! - próbálkoztam újra, és amint kimondtam, felcsillantak azok a gyönyörű kékségei.
- Óóó, igeeen! - nézett mélyen a szemembe. - Elárulom, de csak neked! Nagyooon szerelmes vagyok beléééd! - kuncogott fel, majd ujjával megpöccintette az orromat. - De, pszt! - tette a szája elé az ujját. - El ne mert mondani bárkinek is, ez egy hataaalmaaas titoook! - suttogta amennyire csak tudta, miközben a kezeivel hadonászott. Felkuncogtam édes szavai hallatán, és egy nagy cuppanós puszit nyomta az arcára.
- Annyira szeretlek, kis tigrisem! - húztam még közelebb magamhoz, belefúrva arcomat a hajába, ami most füstös, és kicsit pia szagú volt a bár miatt, de ez engem egyáltalán nem zavart. Még egy pár percig álltunk kint a hidegben, aztán a taxi is végre begurult, amibe besegítettem Lout, majd én is beszálltam mellé. Elmondtam a taxisnak a címet, és kényelmesen hátradőltem az ülésben a mellkasomra húzva Louist, aki folyton csak motyogott, miből csak pár szót értettem. Mindenre volt egy kis megjegyzése, amit mosolyogva hallgattam, lágyan cirógatva a fejbőrét. Egy kis idő után felnézett rám, hosszasan fürkészve az arcomat, amit nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak meg.
- Mi az? - kérdeztem, amire huncut vigyort kaptam válaszul, miközben az ujjai a mellkasomat találták meg, lágyan simogatva a felsőm anyagán keresztül.
- Irtó dögös vagy! - suttogta megnyalt szájjal, amitől hatalmasat nyeltem. Cirógató keze vándorútra kelt, majd mikor a hasamhoz ért, felpillantott a kékségeivel, aztán minden figyelmeztetés nélkül rámarkolt a férfiasságomra, amivel egy elfojtott nyögést csalt ki az ajkaim közül. Elvigyorodott, dörzsölve az egyre keményedő farkamat. Lehunytam a szememet, hátradöntöttem a fejemet, és átadtam magam az élvezetnek, amit Lou kis keze okozott nekem. Az őrületbe kergetett azzal, hogy először lassan, majd egyre gyorsabban, és erősebben kényeztetett odalent. Felsóhajtottam, amikor a szája a nyakamra tapadt, meg-megszívva bőrömet, nem hagyva abba az ágyékom dörzsölését. Az alsó ajkamba haraptam, próbálva visszafogni a feltörni készülő nyögéseimet. Amint megszűntek a csókjai a bőrömön, kinyitottam a szememet, és Louis vággyal teli kékségeivel találtam szembe magamat. Erősen lihegtem, ujjaimmal dús hajába túrva, amire felsóhajtott, és lehunyta a szemeit.
- Khm... - Egy mély, ismeretlen hang ütötte meg a fülemet, de Louis annyira elvette a józan eszemet, hogy fel sem tudtam fogni a külvilágot. Forró, nedves ajkai újra lecsaptak a nyakamra, majd bekapta a fülcimpámat, amit érzékien szopni kezdett. A farkam megugrott a jóleső érzésre, és a cuppanós hangokra, amit a szája munkálkodásával hallatott.
- Louis... - sóhajtottam erőtlenül, lehunyva a szemeimet.
- Khm!! - Újabb, az előbbinél egy jóval erőteljesebb hang, amire már kipattantak a szemeim, amik a visszapillantó tükörből mérgesen rám meredő sofőrével kapcsolódtak össze. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy le tudjam állítani a rajtam munkálkodó Louist. Amint sikerült, morcosan nézett rám, mellkasa előtt összefont karokkal. Volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Sajnálom... - motyogtam a taxisnak, aki felhorkantott, dünnyögve valamit az orra alatt, amit nem értettem, de volt egy olyan érzésem, hogy jobb is.
- Álljunk le, kis tigris! Mindjárt otthon leszünk, és akkor folytatjuk, oké? - nyomtam finom csókot az összeráncolt homlokára, amivel sajnos nem sikerült letörölnöm az arcáról a sértődöttséget. Hiába mondtam neki bármit is, szavai süket fülekre találtak. Az ölembe pattant, lábait a combjaim két oldalára csúsztatta, aztán lecsapott a számra, ujjai pedig a göndör hajamat szántották. - L-Louis... - nyögtem a szájába.
- Meg akarlak lovagolni! - lihegte, és elkezdett mozogni az ölembe, amitől végleg végem lett. Megragadtam a combját, majd derekára simítottam a kezem, és erősen nyomtam magamra, hogy minél jobban összeérjünk odalent. Egymás szájába nyögtünk, ahogy egyre gyorsabban ringatta előre-hátra a csípőjét.
- Baszd! Meg! - hörögtem, mire a kocsi hatalmasat fékezett, én meg épp, hogy csak meg tudtam fogni Louist, nehogy előre essen a két ülés közé. - Maga normális? - kiabáltam dühösen a sofőrre. - Mi van, ha előre esik? - morogtam idegesen.
- Ez egy taxi, nem baszómobil!! Fizessenek, aztán húzzanak! - tartotta a markát, mire kikaptam a pénzt a zsebemből, és a tenyerébe basztam.
- Fasz! - dühöngtem továbbra is, miközben kifelé tessékeltem a kuncogó Lout, aztán jól bevágtam a kocsi ajtaját, és bemutattam a sofőrnek.
- Buzik! - kiabálta, mielőtt hangos fékcsikorgással, teljes gázzal elhajtott. Éreztem, hogy elönt a harag, ami azonban hamar elszállt belőlem, mikor megláttam Louis szüntelenül vigyorgó arcát.
- Te meg mit vigyorogsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Juhuu, ez fasza volt! - ujjongott, kezeit a magadba emelve.
- Nagyon fasza... - ráztam meg a fejemet.
- Ne legyél már ilyen besavanyodott! - morogta csúnyán nézve rám, majd megfordult, és se szó, se beszéd elindult, pont a rossz irányba.
- Most hova a fenébe mész, édes? Nem arra lakunk! - mentem utána, hogy elkapjam a karját.
- Ó! - csillantak fel a szemei.
- Na, menjünk! - karoltam át a derekát, segítve őt az egyenes járásban. - Szerencséd van, hogy a házunktól nem messze rakott ki minket, mert különben befagyott volna az a csinos kis segged! - csaptam rá az említett testrészre, mire sikoltott egyet.
- A-a! - ingatta a fejét. - Fűűűt a szereleeem! - vigyorgott, szinte a füléig ért a szája.
- Szerelem, hogyne... Nem inkább a pia?! - mondtam, és lassan megindultunk hazafelé. Egyre jobban kezdtek lefagyni az ujjaim, ezért muszáj volt siettetnem a dolgokat, mert, ha az ő tempójában haladtunk volna tovább, akkor tuti, hogy a tököm is lefagyott volna. Felkaptam a vállamra a kissé imbolygó Louist, aki sikoltozott, kapálódzott, a hátamat veregetve, és ezt addig folytatta, amíg a házunkhoz nem értünk, ahol óvatosan leraktam. Kihalásztam a zsebéből a kulcsokat, hogy kinyithassam az ajtót, és végre bent lehessünk a kellemes melegben. Betessékeltem az eddig a lábain előre-hátra billegő részeg páromat, aki seggriszálva támolygott befelé, miközben hátra-hátra sandított, figyelve a reakciómat. Beharapott alsó ajakkal néztem, ahogy a két kerek gömb meg-megfeszült a szűk nadrágban. Felsóhajtottam megnyalva a kiszáradt ajkaimat.
- Na, mi van, Harry? Tetszik? - hangja játékosan csengett, direkt húzva az agyamat. Hátranyúlt a fenekéhez, amikbe belemarkolt, és halkan felsóhajtott. - Szeretnéd őket, mi? - nézett hátra a válla felett, egyenesen a szemeimbe, miközben rácsapott hol az egyikre, hol a másikra, ezzel az őrületbe kergetve engemet.
- Nagyon rossz vége lesz ennek, Louis! - fenyegettem meg, mire szája elé kapta a kezét, mint aki megrémült a szavaim hallatán. Te akartad! - gondoltam magamban egy önelégült mosollyal, és már mögötte is teremtem, amitől megugrott. El akart lépni előlem, de én gyorsabb voltam, és megragadtam a derekánál fogva, egy helyben marasztalva őt. - Hova ilyen sietősen, kis tigris? - kuncogtam hátulról átkarolva, kezeimet hasán pihentetve. Az ágyékomat a fenekéhez dörzsöltem, ujjaimmal pedig a nadrágja korcával játszadoztam. Élesen beszívta a levegőt, ahogy benyúltam a felsője alá, egyre feljebb haladva, simogatva a hasát, majd a mellkasát, megtalálva a bimbókat, amik máris kemények voltak nekem. Két ujjam közé fogtam mindkettőt, és morzsolgatni kezdtem őket, halk nyöszörgéseket kiváltva Louból. - Hova tűnt az a fene nagy szád, édes? - kuncogtam, mire a vállamra döntötte a fejét, amit azonnal ki is használtam, és lecsaptam a nyakára, végignyalva a bőre alatt pulzáló ereken.
- Annyira imádom rajtad ezt a kék pulóvert! - motyogtam a bőrébe, csókokkal ellepve nyaka minden négyzetcentiméterét.
- Mit imádsz benne? - lihegte, és hátranyúlt, először az egyik kezével, amivel a hajamba túrt, aztán a másikkal, amivel pedig a derekamba markolt, még közelebb húzva magához, ha ez egyáltalán lehetséges, mert már így is szinte egybeforrtunk.
- Azt, hogy bő, de mégis kiadja a tökéletes alakodat! - simogattam végig az oldalán, libabőrt eredményezve puha bőrén. - És az ujjaik... - fogtam meg a kezeit, amiket felemeltem, hogy ő is láthassa, miről is beszélek. - Annyira szexi, ahogy a kis kezeidre lógnak, félig eltakarva őket! Megőrjít! - suttogtam mély hangon a fülébe, mire hirtelen megfordult, és vágytól elhomályosult tekintetét az enyémbe fúrta.
- Én meg imádom, ha feketét viselsz! - közölte végigmérve, kezeivel az ingem gombjaival babrálva. - És főleg, ha ingben! - harapta be az alsó ajkát, amit vágyakozva néztem, mert én akartam gyötörni, és tépni.
- És miért imádod? - kérdeztem, miközben olyan közel hajoltam az arcához, hogy ajkunk éppen hogy összeért.
- Azt, hogy olyan... - akadt meg a mondandójában, majd felnézett rám a kékségeivel, amikben huncutság csillogott. Imádtam a játékos énjét. Igazából mindent imádok benne. - Rossz fiús vagy! - sóhajtotta a szavakat, megnyalva a száját, ami a nyálától fénylett.
- Szereted, ha rossz fiú vagyok? - kérdeztem, mire bólintott, nekem pedig mosolyra húzódott a szám. - Szereted, ha kemény vagyok veled? - suttogtam kéjes hangon, amire akkorát nyelt, hogy szerintem, a két utcával arrébb lakók is hallották. - Mondd ki! Mit szeretsz? - mindvégig a vágytól elsötétült szemeibe néztem.
- Ha... Ha kemény vagy velem! - lihegte szégyenlősen, amitől felnyögtem. Annyira ártatlanul nézett rám, mint mikor az elején voltunk a kapcsolatunknak, és ezzel teljesen feltüzelt. Szerettem a magabiztos, tapasztalt énjét is, de ez mindig kikészített. Két ujjamat az ajkához érintettem, amiken gyengéden végigsimítottam, mire kinyitotta a száját, és legnagyobb meglepetésemre, bekapta az ujjaimat, amiket nyelvével izgatott. Érzékien szopni kezdte, amit elnyílt szájjal, megremegett farokkal figyeltem.
- Hmm, édes! - haraptam bele az ajkamba, olyan erősen, hogy éreztem kiserkenni a véremet, aminek a sós íze betöltötte a számat. - Szopd! - toltam beljebb az ujjaimat meg sem állva egészen a torkáig, mire öklendezni kezdett, ezért kicsit kijjebb húztam. - Jó, fiú! - cirógattam meg szabad kezemmel az arcát, amibe lehunyt szemmel simult bele. - Pórbáljuk meg még egyszer! - toltam be újra, amitől ismét öklendezni kezdett. - Nyugi! - nyugtattam lágy hangon ki-be járatva ujjaimat, amiket szívott, szopott, és nyelvével simogatott. A szerszámom fájdalmasan megfeszült, akárcsak a heréim. Hal cuppanós hangot hallatott, mikor kihúztam őket, és megcirógattam velük az ajkait, elkenve rajtuk a nyálát, amik ezáltal hívogatóan csillogtak. Ráhajoltam, megnyalva őket, majd lassan becsúsztattam a kívánatos ajkak közé a nyelvemet, megkeresve az övét, amit érzéki táncba hívtam. Miközben faltuk egymást, kezeim vándorútra indultak először az oldalát simogatva, aztán a hátát, és addig meg sem álltak, amíg a kerek fenékbe bele nem markoltak. Lou a számba nyögött, ujjaival a hajamba túrva, meghúzva tincseimet.
- Szóval, keményen szeretnéd? - suttogtam a szájába, amire nyöszörgéssel válaszolt. Hirtelen eszembe jutott valami, amivel feldobhatnánk az estét. Tökéletesen illene a ma esti vad éjszakához. - Gyerünk, kis tigris! Hallani akarom a választ, abból az okos kis szádból! - markoltam erősen a seggébe, magamhoz préselve vékony testét, összeérintve minden egyes porcikánkat.
- Harry, kérlek! - nyöszörögte vékony hangján. - Keményen! - nyögte, mire erősen markoltam a derekát, és egy gyors mozdulattal a falnak nyomtam a testét, kezeit pedig a feje fölé kulcsoltam.
- Így? - szorítottam a csuklóit, miközben az egyik lábammal két lába közé férkőztem, és combomat nekinyomva izgattam az már kő kemény szerszámát. - Válaszolj! - parancsoltam rá erélyesen, de csak nyögött. - Azt mondtam, válaszolj! - morogtam, olyan erősen izgatva, hogy hátravetette a fejét, ami hangosan koppant a falon.
- I-igen! - zihálta elnyílt ajkakkal. Még erősebben dörzsöltem odalent, majd a combomat, a kezem váltotta fel. Amint rámarkoltam, hangosan nyögött, és széttárta a lábait, előre lökve a csípőjét. Elmosolyodtam, figyelve a gyönyörű arcát, ami a kéjtől eltorzult, és kipirult. Szemeit lehunyta, a torkából pedig szüntelen, és egyre hangosabb nyögések törtek fel. Elengedtem, mire morogva fejezte ki a nem tetszését, de nem törődtem vele. Megfordítottam, testét a falnak nyomta, aztán belemarkoltam a hajába, amit meghúztam, ezzel hátra húzva a fejét, aminek a hatására ívbe feszült a teste, a feneke pedig nekinyomódott a feszülő ágyékomnak. Behunyt szemmel, és egy elfojtott nyögéssel válaszoltam a jóleső érzésre, ami végigfutott a gerincem vonalán, enyhe remegést kiváltva a testemből.
- Meg ne mozdulj! - suttogtam a fülébe, miután sikerült észhez térnem. - Értetted? - húztam meg a haját, amire sziszegést kaptam válaszul. - Nem hallom! - mondtam erélyesen.
- É-értettem! - lihegte, én pedig elengedtem a marokra fogott tincseit, amitől visszadöntötte a fejét a falnak. Sietve lépdeltem a lépcső felé, de még mielőtt felléptem volna az első lépcsőfokra, visszanéztem. Felnyögtem a látványra, ahogy Louis arccal a falnak simulva nézett rám. Fenekét kinyomta, amik feszesen gömbölyödtek a szűk nadrágban. És a tudat, hogy a piros tanga még mindig rajta van, még jobban feltüzelt. Erősen kellett kényszerítenem magamat, hogy elkapjam róla a tekintetemet, mert csak egy kevés hiányzott ahhoz, hogy elfelejtsem a tervemet, és most azonnal, a falnak nyomva megdugjam. Mély levegőt vettem, aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat szaladtam fel az emeletre. Majdnem az egész szobát feltúrtam, mire végre rátaláltam arra, amit kerestem. Olyan rég vettem, hogy el is felejtettem, hogy hova dugtam el Louis kíváncsi szemei elől. Gyorsan levetkőztem, és a egy percig csak álltam, azon gondolkodva, hogy hagyjam magamon a bokszert, vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy nincs rá szükségem. Felkaptam a rendőr szerkót, fejemre tettem a rendőr kalapot, majd a bilincset az öv részéhez csatoltam, a gumibotot pedig a kezembe fogtam. Az egész alakos tükörhöz léptem, és végignéztem magamon.
- Tökéletes! - mondtam megelégedve a tükörben látottakkal, aztán kimentem a folyosóra, és megindult le a lépcsőn, ahol is az utolsó lépcsőfokhoz érve megtorpantam, mert Louis a faltól elállva várt rám.
- Nem azt mondtam, hogy ne mozdulj?! - szóltam rá keményen, mire megugrott, és elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam. Az álla is leesett, és idáig hallottam, ahogy egy hatalmasat nyelt.
- H-Harry?! - harapott az alsó ajkába, fel-le járatva a tekintetét a testemen.
- Rossz fiú voltál, Louis! - ütögettem a tenyeremhez a gumibotot, miközben lassan lépdeltem felé. - Nagyon rossz fiú! Mit mondtam én neked? - álltam meg előtte pár centire, és vágytól izzó kékségeibe néztem. - Halljam! - kicsit erősebben ütöttem a bottal.
- H-hogy n-ne mozduljak... - dadogta lehajtott fejjel, remegő hangon, ami megmosolyogtatott, de nem mutattam ki. Az arcom mindvégig komor maradt.
- De, te mégis megtetted! - mutattam felé a bottal, amivel álla alá nyúltam, felemelve a fejét, így kényszerítve arra, hogy rám nézzen. Felnyögtem, ahogy ártatlan, bűnbánó tekintetét az enyéimbe fúrta. Úgy tudja tenni az ártatlant, ahogy senki más, és ezzel újabb kéjhullámot indított el bennem. A bottal megindultam lefelé a testén, egészen az ágyékáig, ahol kicsit elidőztem. Lehunyt szemekkel nyöszörgött, mikor a gumibot végével finoman dörzsölni kezdtem odalent. Lihegve figyeltem az élvezettől eltorzuló arcát, ami izgató, és gyönyörű volt. Imádtam nézni, ahogy elemészti a vágy.
- Tetszik? Hm? - nyaltam meg a számat, mire egy nyögést kaptam válaszul. - Gyerünk, édes! Válaszolj! - utasítottam, kicsit erősebben dörzsölve merev farkát. Mellkasa szaporán süllyedt, és emelkedett a heves légvételétől, a remegő ajkai közöl pedig egyre cifrább hangok törtek fel. - Szóval, nem válaszolsz? - hangom fenyegetően csengett, de nem kaptam választ.
- Arccal a fal felé! - mutattam a gumibottal az említett tárgy felé, de nem mozdult, csak zihált. - Most! - szóltam erélyesen, mire szó nélkül tette, amit mondtam. Felsóhajtottam az elém táruló látványra. - Kezeket a falhoz! - utasítottam továbbra is, és fájdalmasan lüktető farokkal követtem minden egyes mozdulatát. A tenyereit a falnak támasztotta a feje két oldalán, és várt. Lassan mögé lépdeltem, és a gumibottal végigsimítottam a hátán a pulcsija anyagán keresztül, egészen a fenekéig, majd a combjánál megálltam.
- Nagyobb terpesz, baby! - ütögettem meg finom az előbb említett testrészét, mire széttárta a lábait. - Jó, fiú! - mosolyogtam, fel-le vezetve rajta a tekintetemet. Nagyon nehéz volt türtőztetnem magam, annyira izgató volt a látványa. Most azonnal letéptem volna róla a ruhákat, és azonnal belé hatoltam volna, de nem. Ki akartam élvezni, játszani egy kicsit, ezzel is fokozva a vágyat, ami már így is a tetőfokára hágott.
- Harry? M- mit csinálsz? - akart megfordulni, de megállítottam a bottal, amit óvatosan az arcához nyomtam, visszatolva a falhoz.
- Ne leskelődj! - morogtam, majd teljesen nekifeszültem a testének, fenekéhez nyomva kemény szerszámomat. A nyakához hajoltam, lágy csókokkal lepve el a bőrét, amit nyöszörögve, oldalra fordított fejjel élvezett. Kezemmel az oldalát simogattam, majd egészen felvándoroltam a karjáig, elérve az ujjai, amiket összekulcsoltam az enyéimmel, miközben a füle mögötti érzékeny részt csókoltam.
- Ahh! - tört fel belőle egy mélyebb hörgés, és ezzel együtt a fenekét is kitolta az ágyékomhoz nyomva. Mozgatni kezdte a csípőjét, hozzám dörgölőzve feszes gömbjeit, amire hatalmas nyögéssel válaszoltam. Újabb bizsergés járta át a testemet, amikor körözni kezdett a csípőjével. Hagytam, hogy egy kicsit élvezkedjen, meg persze én is, majd megragadtam a derekát leállítva az izgató tettében.
- Miért? - nyüszített, mire megszívtam a füle mögötti érzékeny pontját. Felsikoltott, és ezzel egyetemben hátra nyúlt, hogy a hajamba túrjon, de még mielőtt ezt megtehette volna, elkaptam a csuklóját, visszanyomva a kezét a falhoz. - Kérlek... - könyörgött kétségbeesett hangon.
- Én irányítok! - szorítottam még jobban a falnak, és belemarkoltam a hajába, hátra húzva a fejét. - Nem nyúlhatsz hozzám, megértetted? - húztam még jobban hátra, figyelve azért arra, hogy mennyit bír. Nem akartam fájdalmat okozni, csak épp annyira, amennyit szeret, és tudom, hogy ezt imádja.
- Harry... - sóhajtotta a nevemet.
- Nem hallom! - morogtam a fülébe, fogaim közé csípve a cimpáját.
- Ne csináld! Meg akarlak érinteni! - könyörgött vékony kis hangján, amitől libabőr futott végig a gerincem vonalán, persze jó értelemben. - Kérlek... - nyöszörgött.
- Nem! - feleltem erélyesen, majd nyakába haraptam, belemélyesztve a fogaimat puha bőrébe.
- Ó! Baszd meg! - sikoltott fel, és hátranyúlt a csípőmbe markolva, amivel most nem igazán tudtam foglalkozni, mert erősen megszívtam a nyakát, megérezve vérének sós ízét, ami betöltötte a számat. Szüntelenül nyögött, kezével pedig a hajamba túrt, lelökve a rendőr kalapomat, megmarkolva a tincseimet, hogy még erősebben nyomjon a nyakára. - Harapj! Erősen! - szűrte ki a fogai közül, tépve a göndör fürtjeimet, amire felmordultam, és elkaptam a csuklóját, a falhoz nyomva az elkalandozó kezét.
- Mit mondtam?! Nem érhetsz hozzám! - morogtam eltávolodva tőle.
- Sajnálom, én... - szabadkozott, és meg akart fordulni, de rászóltam:
- Ne mozdulj! - Állt meg a mozdulatban a szavaimat hallva. - Megint rossz fiú voltál, Louis! Nem hallgattál rám! - fogtam meg a nadrág övén lógó bilincset, és levettem. Megragadtam a kezeit, amiket még mindig a falnak támasztott, aztán a háta mögé fogtam őket, így az arca teljesen a falnak nyomódott.
- Ne! Ígérem...
- Késő, kis tigris! Sok van már a rovásodon! - vágtam a szavába először az egyik csuklójára kapcsolva, utána meg a másikra a bilincset, majd a füléhez hajoltam.
- Így már nem fogsz tudni nyúlkálni! - nyaltam bele a fülébe, remegést okozva testében. Próbált kiszabadulni, amivel csak még jobban fokozta bennem a vágyat. Újra a nyakát vettem célba, nyelvem hegyével cirógatva felhevült, szinte lángoló bőrét. Éreztem, hogy kényeztetésem nyomán libabőr keletkezik bőrén. Bekaptam a fülcimpáját, amit érzékien szopni kezdtem nyöszörgések hadát kiváltva Louisból. Kezeimmel a felsője alá nyúltam, gyengéden érintve a hátát, elidőzve egy kicsit rajta, majd előre siklottam a hasát, aztán pedig a v vonalát cirógatva. Édesen nyögdécselt minden egyes érintésemre, ami zene volt füleimnek.
- Kérlek! Nem bírom! - lihegte, mire lehúztam a sliccét, és letoltam a nadrágját egészen a bokájáig. Élesen beszívtam be a levegőt, és a látványra, ahogy ott állt, a falnak dőlve, egy szál pulcsiban, a piros tangában, majdnem eldurrantam. Erősen rámarkoltam a feszülő farkamra, amitől csak még rosszabb lett. Sehogy sem enyhült a kínzó fájdalom. Nyögtem, és mély levegőket szívva próbáltam lenyugtatni magamat, hogy nehogy idő előtt elélvezzek. Az, hogy hosszú ideje nem voltunk együtt, még jobban szított a tüzet bennem. Vágytam rá, benne akartam lenni, érezni, ahogy a szűk kis segge rám szorul, de nem akartam elsietni. Az egész nyugtassam le magamat dolog szart sem ért, főleg, ahogy a piros anyagot kémleltem, ami becsúszott a kerek félgömbök közé, még jobban kiemelve azokat. Megőrjített. Hogy lehet valakinek ilyen kerek, feszes tökéletes segge? Hangosan felsóhajtottam, majd megtalálva hangomat végre megszólaltam:
- Kurva izgató vagy, Louis! Alig bírok magammal! - markoltam bele a fenekébe, amit nyögve fogadott. Belemélyesztettem a körmeimet puha, de mégis feszes húsába.
- Istenem! - nyüszített megvonaglott testtel. Letérdeltem, így pont a szemem elé kerültek a kívánatos gömbök, de most nem velük akartam foglalkozni, ők majd a csak ezután jönnek. A vádlijába fogtam, és csókokat hintettem hol az egyik, hol pedig a másik térdhajlatába. Lassan, nyelvem hegyével haladtam felfelé a belső combját lepve el puszikkal, aztán a másik lábára is áttértem. Csókoltam, haraptam, és szívtam az érzékeny, vékony bőrét.
- Ahh! Szent egek! Harreeeh! - sikoltotta, ahogy erősebben haraptam belső combjába. A farkam megremegett a rekedtes sikolyától, és az ökölbe szoruló kezeitől, amik a bilincsben gyötrődtek. Elmosolyodtam, feljutva a fenekéhez, amit szintén az ajkaimmal vettem kezelésbe, majd a fogaimat is becsatlakoztattam meg-megkarcolva bőrét. Amíg az egyiket a számmal, addig a másikat a kezemmel kényeztettem. Kicsit rácsaptam, megmarkoltam, aztán ismét csattant a tenyerem, erősebben az előzőnél. Fájdalmasan sziszegett, kijjebb nyomva a fenekét, amire ismét egy csapást mértem, hangosabb sikoltást kapva válaszul. Máris piroslott az érzékeny bőre, amit lágy puszikkal, és nyelvem cirógató mozdulataival nyugtatgattam. Megfogtam a bokáját, és először az egyiket, aztán pedig a másikat emeltem fel, kiléptetve a nadrágjából. Amint ezzel is megvoltam, visszatértem a tenyérlenyomatomtól pirosló fenekére.
- Emlékszel, mit mondtál a bárban? - kérdeztem megszívva a jobb fenekét.
- M-mit? - zihálta rekedtes hangon.
- Hogy a fogaimmal téphetem le a tangád! Hát baby, most teljesítem a kívánságodat! - mondtam, miközben felálltam, megragadva a derekát, és magam előtt tartva toltam el a kanapéig, amire feltérdeltettem, aztán lenyomtam a felsőtestét, így a feneke volt a legmagasabb pontja. A kezei megbilincselve feküdtek a hátán, a kék pulóverje pedig kicsit felgyűrődött láttatni vélve a feneke feletti két kis gödröcskéjét. Mögé térdeltem, és a fogaim közé csíptem a vékony anyagot, amit lassan elkezdtem lehúzni a seggéről. A térdéig jutottam, onnan meg először az egyik, majd a másik lábát emeltem fel, hogy le tudjam szedni róla a tangát, amit egy laza mozdulattal a szőnyegre ejtettem. A számba haraptam - az este folyamán már ki tudja hányszor - a látványra, ahogy Louis teljesen kitárulkozva pucsított nekem. Ha így folytatja, eldurranok a nadrágomban anélkül, hogy bármit is csinálhattam volna vele. Mert, hogy ez még semmi sem volt, ezután jön még csak a java.
