110.rész

Halihóóó!

Köszönöm szépen a kedves szavakat, sokat jelentenek nekem! :3 Sikerült összehoznom ezt a részt is, bár nem volt könnyű... Nehezen megy az írás, és nem vagyok megelégedve a résszel... Sajnálom... :/ De igyekszem helyrejönni! Szép hétvégét és jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Louis

Morogva fordultam a másik oldalamra, majd hozzábújtam a mellettem fekvő meleg, szuszogó testhez. Belefúrtam arcom nyakába, lágy csókot hintve bőrére. Halk sóhajt hallatott, mire elvigyorodtam. A kezemmel a hasát simogattam, aztán egyre lejjebb haladtam, és megmarkoltam férfiasságát. Dörzsölni kezdtem, nyöszörgéseket kiváltva belőle. 

- Hmm... Ez jó... - nyögte, majd éreztem, hogy felém fordul. Kinyitottam a szemeimet, de a megszokott zöld íriszek helyett, most két kékség fúródott bele tekintetembe. Ijedten, sikoltozva ugrottunk szét, aminek az lett a következménye, hogy Niall legurult az ágyról. Hangos puffanással érkezett a földre, amit jajgatás követett. Átmásztam az ágy másik felére, és lenéztem. A szöszi a fejét fogta, és annyira nevetett, hogy folytak a könnyei. Megnyugodtam, hogy nem lett komoly baja. Lemásztam az ágyról, majd a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem a földről.

- Jól vagy? - kérdeztem, könnytől csillogó szemébe nézve.

- Jól, csak fáj a fejem, eléggé beütöttem - masszírozta a sérült részt. 

- Ne haragudj - hajtottam le a fejem - azt hittem, hogy Harry az... - húztam el a számat, mire vigyorogva nézett rám.

- Semmi baj, én meg azt, hogy Zayn... Felejtsük el! - mosolyodott el, aztán kiment a szobából, én pedig az órára pillantottam. Mikor megláttam, hogy már nyolc óra van, az éjjeliszekrényhez siettem, és felkaptam a telefonom. Egy üzenetem volt, amit hipersebességgel nyitottam meg: 

"Jó reggel, Kis Tigris! Hiányzik a reggeli csókod. Alig telt el egy hét, de én már most beleőrülök! :( Ölelni akarlak, érezni akarom az illatod és csókolni édes ajkaidat! Szeretlek! Este, a szokott időben beszélünk, csók" 

Fülig érő vigyorral olvastam, de mikor a végéhez értem, lehervadt a mosoly az arcomról. Fájdalmasan felsóhajtottam, aztán visszaírtam neki. Szörnyen hiányzik, bele fogok betegedni, ebbe az egészbe. A két dolog, ami miatt túlélem a napokat, az a reggeli sms, és a tudat, hogy este hallhatom csodás, mély hangját. Na meg persze, Niall, aki segít abban, hogy ne törjek össze. Ő az én támaszom, én pedig az övé.

Lementem a konyhába, ahol a szöszi barátom épp megterített a reggelihez. Megkordult a gyomrom az illattól, ami betöltötte a helységet. Tojást sütött, mellé pedig szalonnát. Nyálcsorgatva ültem le az asztalhoz, és alig vártam, hogy nekilássak. 

- Imádlak, Niall! - mosolyogtam rá, mikor elém tette a reggelit, aztán leült ő is, velem szembe. 

- Tudom! - nevetett, majd nekiláttunk a finom falatoknak. - Estére minden megvan? 

- A filmek be vannak készítve! - jelentettem ki. - A kaja és a pia hiányzik, szóval reggeli után el kell mennünk bevásárolni. 

- Oké! Akkor én megyek is öltözni - állt fel, és kisietett a konyhából. Befejeztem a reggelimet, a piszkos edényeket bepakoltam a mosogatóba, aztán felmentem a szobába, magamra kaptam egy nadrágot, és Harry bordó pulcsiját. Miután szabaddá vált a fürdő, megmostam az arcom, a fogam, utána pedig megigazítottam elaludt hajam. Niall már készen állva várt a bejáratnál. Felkaptam a pénztárcámat, Harry kocsijának a kulcsát, és elindultunk, hogy bevásároljunk az estéhez. 

Délután mindent előkészítettünk a filmmaratonhoz.

- Minden megvan! - jelentettem ki a nappaliban körülnézve. - A chipsek, a popcorn, az üdítők, és a filmek! Szuper, már csak Liam hiányzik! - Nagyon örültem, hogy végre sikerült összehoznunk egy estét, amit hármasban eltölthetünk. Bár boldogabb lennék, ha Harryék is itt lennének, de majd ennek is eljön az ideje. Segítettem Niallnak a szendvicsek előkészítésében, közben pedig jókat nevettünk. A csengő halk dallama szakította meg beszélgetésünket. Kimentem a bejárathoz, és kinyitottam az ajtót. 

- Hello, Louis! - mosolygott Liam, majd átölelt üdvözlésképpen.

- Szia! - Viszonoztam az ölelést. - De rég láttalak, annyira örülök, hogy eljöttél! Lesz mit bepótolnunk! - kacsintottam rá, és beengedtem. 

- Igen, van mit - vetette le a cipőjét, majd bementünk a konyhába. Niall is üdvözölte vendégünket, és jó volt látni, hogy újra együtt a kis csapat. Pár perc múlva már elmélyülten beszélgettünk. 

- Hallom elmentek a fiúk - mondta Liam. Mindketten bólintottunk. - Örülök, hogy ilyen jól megvagytok Harryvel - nézett rám. 

- Én is. - vigyorogtam, mint a tejbetök. - Már csak Zaynt kéne megpuhítani... - fordultam Niall felé, aki szomorúan lebiggyesztette a száját. - És te? Nálad mi újság? 

- Nem sok...Úgy volt, hogy alakul valami, de aztán mégsem... - húzta el a száját. - Mindegy, majd lesz valahogy.

- Te is meg fogod találni az igazit, hidd el! - nyugtatgattam, mosolyogva.

- Ne beszéljünk már erről, kérlek! - szólt közbe Niall. - Nézzünk inkább filmet! - vette a kezébe a távirányítót. - Mit akartok nézni? - kérdezte. Hosszasan tanakodtunk, mire végül mindenki a Gyűrűk Urára szavazott. Hosszú menet lesz, főleg a vágatlan verzióval, de nem baj, imádom, bármikor képes vagyok végignézni, már kívülről tudom az egészet. Betettük az első részt, majd mindenki magához vett valami harapni valót, és üdítőt. Kényelmesen hátradőltem a kanapén, miközben a számba tömtem a popcornt. Lassan a film vége felé közeledtünk, mikor rezegni kezdett a telefonom. Kivettem a zsebemből. Harry volt az. Meglepődtem. Már ennyi az idő? A film megállt, és mindketten rám néztek. 

- Nem kell megvárnotok! - mondtam, miközben felálltam. Mosolyogva szaladtam fel a szobába, aztán magamra zártam az ajtót. - Szia! - köszöntem jókedvűen. 

- Szia, Édes! - szólított a megszokottól eltérően, de ez is tetszett. Imádom, ha becézget. - Mi újság? - kérdezte.

- Épp filmmaraton van! - közöltem lelkesen.

- Ó! Tényleg említetted, el is felejtettem, hogy ma van! Akkor rosszkor hívlak? 

- Le ne merd tenni, a fiúk, majd várnak! Már alig vártam, hogy beszéljünk! Feléd mi a helyzet? Hogy boldogultok? - érdeklődtem. 

- Komolyan erről akarsz beszélni? - nevetett fel. - Más nem érdekel? Mondjuk, az, hogy mi van rajtam! - mondta huncut hangon. Beharaptam az alsó ajkamat, és nagyot nyeltem. 

- Dehogynem! Csak örülnék, ha mesélnél a napodról! - mondtam, miközben ledőltem az ágyra. 

- Egész nap meló. Folyton kioktatnak, és nagy a pörgés. Elrontottam pár rajzot, lefikázták, amit csináltam, újat kellett készítenem, felbaszták az agyam, meg miegymás! Ennyi! - mondta egy szuszra, majd vett egy mély levegőt. - Egy szál bokszerben fekszem az ágyon, és állok! Gyerünk Kis Tigris, repíts a gyönyör felé, most! - utasított türelmetlenül. Halk sóhaj tört fel a torkomból, ahogy magam elé képzeltem Hazzát az ágyon, egy szál alsóban. Megnyaltam ajkam, és a szívem majd kiugrott a helyéről, oly hevesen vert. Annyira hiányzott már, de nem telefonon keresztül akartam ezt, hanem személyesen. Arra vágytam, hogy itt legyen, hogy érezhessem perzselő bőrét, meleg leheletét, hatalmas kezeit és... - Hahóóó! Megvagy még? - szakított ki a gondolataimból. 

- Igen, megvagyok.

- Várj egy kicsit! - mondta, én pedig vártam. Halk beszédhangokat hallottam, de nem értettem belőle semmit, pedig hegyeztem a fülemet. - Megjött Zayn, pár sráccal a tetkószalonból. Tudom, hogy alig vártad, hogy beszéljünk, és én is, de elhívtak sörözni, hogy megismerjük egymást. Nagyon haragudnál, ha most elköszönnék? Holnap ígérem bepótolunk mindent. Rendben? - Elszomorodtam szavai hallatán. Egész nap ezt vártam, erre lekoptat... Jó, oké, végül is megértem, csak rosszul esett. 

- Nem baj, menj csak nyugodtan, érezd jól magad! - mondtam semleges hangon. Valahogy nem tudtam örülni neki... - Szia... - akartam letenni, de megállított:

- Várj már! Mi a baj? Ha akarod maradok, nem kell elmennem! Nem akarom, hogy emiatt szomorú légy, csak tudod én is ki akarok kapcsolódni egy kicsit, az egész napos munka és cseszegetés után, meg hátha könnyebb lesz, ha összehaverkodom a munkatársaimmal. Lehet hogy utána nem fognak ennyit cikizni, és cseszegetni - közölte, én pedig hallgattam. Átgondoltam a dolgokat, és arra jutottam, hogy nem köthetem magamhoz, neki is jár a szórakozás, holnap pedig úgy is bepótoljuk a beszélgetést.

- Menj! Érezd jól magad, csak kérlek ne igyál sokat, oké? 

- Nem fogok, ígérem! Nagyon szeretlek! - cuppantott a telefonba, amitől vigyor ült ki az arcomra. Én is elköszöntem, és bontottam a vonalat. Nagyot sóhajtottam, majd mikor végre sikerült kicsit összeszednem magam, levánszorogtam a srácokhoz, akik azonnal leállították a filmet és kérdőn néztek rám. Lehuppantam melléjük. 

- Ez gyors volt - jelentett ki Niall. - Mi történt? Az arcodat elnézve, tuti, hogy nem jó...

- Elment sörözni pár sráccal... Lekoptatott... - éreztem, ahogy elgyengülök, és a könnyeim elhomályosítják a szememet. 

- Oh, ez nem jelent semmit, Louis! - Liam hozzám lépett, és letérdelt elém. - Csak szórakozik egy kicsit, ahogy te is velünk! - nyugtatgatott, térdemre téve a kezét, Niall pedig a hátam simogatta. 

- Tudom... csak... mi van ha... szóval, ha... - szipogtam, megtörölve könnyes szemeimet.

- Harry nem tenne olyat. Ezt te is tudod jól. Nem csalna meg! - korholt le a szöszi. - Beléd van habarodva teljesen, ettől nem kell félned. Ezen ne is emészd magad, mert beleőrülsz! Felejtsd el, oké? - Bólintottam, de hiába mondta ezt el nekem, a gyomrom még mindig görcsben volt az idegtől, hogy vajon mit fognak csinálni Harryék. - Most pedig folytassuk a filmet! És ne rágódj ezen! - ölelt magához Niall. - Szeret téged! - suttogta fülembe. 

- Köszönöm! - dünnyögtem. Próbáltam a filmre koncentrál, de nem igazán ment. Folyton Hazza járt a fejemben. Lehet, hogy tényleg nem kellene ilyen hülyeségen agyalnom. Megráztam a fejem, elűzve a gondolatokat. Nem, Harry nem tenne ilyet. Zártam le magamban a dolgot. Miután végeztünk a Gyűrűk Ura második részével, úgy döntöttünk, hogy nem nézzük meg a harmadikat, hanem inkább beszélgetünk. Azon filóztunk, hogy hogyan csavarja el Niall, Zayn fejét. Liam is egyetértett azzal, hogy féltékennyé kell tenni, ez az egyetlen módszer, amivel ki lehet deríteni, hogy vajon mit érez Niall iránt. 

- Vagy egyszerűen mondd meg neki, hogy szereted! - jelentette ki Liam. 

- Könnyű mondani... - morgott a szöszi. 

- Nekem is nehéz volt... - szólaltam meg. - Nem mertem elmondani Harrynek, hogy szeretem, de mikor majdnem elveszítettem, kinyögtem, amitől nagy kő esett le a szívemről. Lehet, hogy tényleg meg kellene próbálnod, végül is mit veszthetsz vele? - néztem Niallra.

- Először inkább féltékennyé teszem, aztán majd meglátjuk - ivott bele a kólájába. - De most már hagyjuk ezt a témát! Vesézzük ki Liamet! - nevetett fel. 

- Nincs mit kivesézni rajtam... 

- Van egy lány a kávézóban, nagyon csinos, kedves, és mosolygós. Nem akarsz megismerkedni vele? Szívesen bemutatlak neki! - lelkesedtem. - Vagy inkább fiút keressek? - kérdeztem féléken. Felnevetett, majd Niall is, és én is. - Ott van Shane, nagyon jó fej, és nem is néz ki rosszul! - ahogy kimondtam, Liam majdnem megfulladt az italtól, amit épp akkor nyelt le. Niall hátba veregette a köhögő srácot. 

- Jól vagy? - kérdezte a szöszi.

- Igen! - vette a nagy levegőket. - Shanet ismerem, jó barátok vagyunk... - kezdett bele. - vagyis voltunk... Miután megismerkedtünk, egyre többet találkoztunk, és kezdtem érezni valamit iránta, de aztán egyszer csak eltűnt... Nem keresett. Tegnap is próbáltam hívni, de nem vette fel... - szomorúan lehajtotta a fejét. - Szóval, ennyi volt... 

- Oh, ezt nem tudtam... Sajnálom... - biggyesztettem le az ajkaimat. Shane nem is beszélt erről, meg sem említette, hogy Liammel lóg, az pedig, hogy csak így eltűnik, nem vall rá. Már egy hete én sem hallottam felőle, lehet majd bemegyek megnézni, hátha a kávézóban van.

- Most viszont megyek, már így is elég késő van! - állt fel Liam. Az órára néztem, már éjfél is elmúlt. 

- Nem maradsz itt? Van még egy hely, itt aludhatnál, hogy ne kelljen hazavezetned ilyen későn! - ajánlottam fel. Nem akarta elfogadni, de aztán rábeszéltük. Letusoltam, fogat mostam, aztán lementem, és csináltam egy teát, a srácoknak is. Elköszöntem tőlük, mert ők még lent maradtak beszélgetni, én viszont nagyon fáradt voltam. Bebújtam a meleg ágyba, és óvatosan kortyolgattam a gőzölgő italomat, közben pedig folyton a telefonom képernyőjét bámultam. Mintha csak megérezte volna, megrezzent. Ijedtemben majdnem eldobtam. Megnyitottam az üzenetet.

" Biztos már alszol... Mi még itt vagyunk. Folyton te jársz a fejemben, már megbántam, hogy nem maradtam inkább otthon. Nem a társaság a baj, jó fejek, csak hát, hiányzol! Nem tudok nélküled jól szórakozni! Remélem nem haragszol, tudod, hogy te vagy a mindenem, és imádlak. Szép álmokat, Édes, én csak rólad álmodom! <3 Csók" 

Azonnal megkönnyebbültem, ahogy végigolvastam az sms-ét. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért rosszat feltételeztem róla. Feltárcsáztam a számát. 

- Louis?! - szólt bele. - Nem alszol? 

- Nem, épp teát iszom, és az üzeneted olvastam - mosolyodtam el. - Persze, hogy nem haragszom rád, vagyis haragudtam, de rájöttem, hogy hülye voltam... Nagyon szeretlek, és azt akarom, hogy itt legyél. Nem bírom már tovább! Azt hittem, ha eltelik pár nap kicsit könnyebb lesz, de ez nem így van, egyre rosszabb! - mondtam szomorúan.

- Tudom, Lou! - hangja bánatosan csengett. - Azonnal beülök a kocsiba, és hazamegyek, csak egy szavadba kerül! - jelentette ki, mire felnevettem. 

- Szeretlek! 

- Én is szeretlek! - mondta szeretetteljesen. Elmosolyodtam, majd nagyot ásítottam, Harry pedig felkuncogott. - Be ne kapj a telefonon keresztül! Menj aludni, holnap pedig mindent bepótolunk, az egész este a miénk lesz! Szép álmokat! - búcsúzott el. 

- Jó éjt, csók! - küldtem egy puszit, mire ő is, aztán letettük. Megittam a teámat, bebújtam a takaró alá, és még jó párszor elolvastam az üzeneteit. Mosolyogva aludtam el, a telefonom szorongatva.

109.rész

Sziasztok!

Először is köszönöm a csodálatos szavakat, amikkel írásom, és blogom illetitek, a 151! feliratkozót, és a tetszikeket! <3 El sem tudom mondani milyen sokat jelent nekem az, hogy itt vagytok velem és biztattok, hálás vagyok nektek! (amint tudok, válaszolok az előző rész kommentjeire is)

Másrészt pedig, nem tudom mikor tudok hozni részeket, próbálom tartani a heti egyet, de most elég nagy hajtás van nálam, és alig van időm írni. Ez a hónap és sztem a következő is igen húzós lesz, ezért ne haragudjatok, ha netán később érkeznek a részek, tényleg igyekszem! Köszönöm megértéseteket! :) 

Éééés amit muszáj megosztanom veletek: (Becca küldte nekem! <3) Minden Larrysnek kötelező megnézni!! Imádom, egyszerűen ááááááááá!! XD Majd meglátjátok ti is, én sírva röhögök rajta, még mindig! :D SZUPER!!

https://www.youtube.com/watch?v=6eyNIg2SOqI&index=2&list=UUtOp32CZXoibB40Xum6PQMQ
https://www.youtube.com/watch?v=y7mG3BYT1Y4&list=UUtOp32CZXoibB40Xum6PQMQ&index=1

Louis

Szomorúan néztem Harryre, aki magához ölelt. 

- Minden rendben lesz, ki fogjuk bírni! - cirógatta hátamat, én pedig próbáltam visszatartani a könnyeimet, melyek kitörni készültek. Mélyet sóhajtottam, majd beszívtam mámorító illatát. - Át kell öltöznöm, hozol nekem egy tiszta nadrágot, míg kinyitom az ajtót? - elhúzódtam tőle, és bólintottam. Felszaladtam a szobába, kivettem egy nadrágot, majd magamnak is, és átöltöztem. Mikor visszatértem a nappaliba, Zayn huncut vigyorral nézett rám. 

- Kidugtátok magatokat? - kérdezte nevetve. Morcosan néztem rá, miközben Hazza kezébe adtam a tiszta nadrágot.

- Igen! Orrba-szájba! - morogtam. - Nem látod?! - mutattam Harry foltos nadrágjára. Mindketten meglepődve néztek rám, és magam is meghökkentem azon, amit mondtam. Éreztem, hogy arcom lángba borul. Hazza kuncogott, miközben áthúzta a nadrágját, majd magához húzott egy csókra, ami elég hosszú nyelvcsatába torkollt.

- Khm! - krákogott Zayn, mire abbahagytuk a smárolást. - Én is itt vagyok ám, de ne zavartassátok magatokat! Tőlem aztán megdughatjátok egymást, itt és most, szívesen végignézem, csak adjatok egy tál popcornt is! - vigyorgott, mire megforgattam a szemeimet. 

- Egy hónapig nem látjuk egymást, szóval kussolj, haver!! - morgott Hazza, majd hajamba túrt és újra megcsókolt. 

- Elég legyen már, mert sosem érünk oda! - mondta, majd megfogta a kikészített bőröndöt, és Harry kezébe nyomta. - Azt hitted majd viszem helyetted? Majd ha piros hó esik! - röhögött és kiment. Nagyot sóhajtottam, aztán utána mentünk, és bepakoltuk a bőröndöt a kocsi hátuljába. Zaynre néztem, aki nagyon keresett valamit, vagy valakit, mert folyton az utca végébe pillantott. Hirtelen mosoly terült az arcára, és mikor odanéztem, megláttam egy alakot. Niall volt az. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy összevesztek, és nem szólnak egymáshoz, de úgy tűnt már minden rendben van köztük.

- Hát te? - kérdeztem a Szöszit, mikor mellém ért. Öklöztünk, majd odaintett a többiekhez.

- Hosszú, majd mindent elmesélek! - mosolygott. - De előbb elköszönök az ördögtől! - nevetett fel, és odament Zaynhez. 

- Kibékültek? - kérdezte Hazza, mikor elém lépett. Láttam, hogy ő sem érti a dolgot. Megvontam a vállam.

- Fogalmam sincs, azt mondta Niall, majd elmesél mindent - öleltem magamhoz izmos testét, arcom mellkasába fúrva. Beszívtam utánozhatatlan illatát, mire megjelentek azok a fránya könnyek a szememben. Halkan szipogtam, miközben nyugtatóan simogatta a hátam.

- Ne sírj, kérlek! - tolt el magától, épp csak annyira, hogy a gyönyörű zöld íriszeit enyéimbe fúrja. - Hidd el, hamar elrepül az idő, észbe se kapsz és már itthon is leszek! Ha bármi van, azonnal hazajövök! - törölte le ujjaival az arcomon lefolyó könnycseppeket. - Nekem is nagyon nehéz... - biggyesztette le csodaszép ajkait, majd enyémre tapasztotta. Ez a csók más volt, mint az eddigiek, sós, a könnyeimtől, és keserű az érzéstől, hogy egy hónapig nem ízlelhetem őket. Kezemmel hátát simogattam, majd az egyikkel selymes, göndör fürtjeibe túrtam. Nem akartam elválni tőle, de egy idő után muszáj volt. Homlokát enyémnek döntötte, kezeivel pedig fenekembe markolt. Elmosolyodtam, mire ő is. Újra egymás szájába voltunk, nyelvünk szenvedélyes táncot járt. Sóhajok sorozata hagyta el a számat, ahogy egyre vadabb tempóra kapcsoltunk. 

- Hé! - Szétugrottunk a váratlan hang hallatán. - Nincs időnk a nyáladzásra, sem a dugásra, szóval álljatok le, mielőtt még nem késő! - figyelmeztetett minket, Zayn. 

- Ne légy irigy! - csókoltam meg Hazzát. - Ígérd meg, hogy minden este beszélünk, és amint odaértek felhívsz! 

- Megígérem, Kis Tigris! - Még váltottunk egy csókot, ami elég hosszúra sikeredett. 

- Indulás! - kiáltotta Zayn. Mérges pillantást lövelltem felé, mire ijedtséget színlelt, majd elnevette magát. 

- Seggfej vagy! - húztam el a szám.

- Neked meg túl nagy lett a szád! - mondta. - Biztos Harry vastag farka kitágította! - Ajkait gúnyos mosolyra húzta, bennem meg felment a pumpa. Neki akartam esni, de Hazza mintha előre érezte volna, hogy támadni akarok, megfogta derekamat, és karjával magához láncolt. Zayn jót nevetett. - És még harcias is! Vad lehetsz az ágyban! - kacsintott rám. 

- Zayn!! - szólt rá Hazza. - Állítsd le magad! - mondta komolyan. 

- Besavanyodott banda! Már viccelni sem lehet? - Legyintett egyet, mire Niall tarkón csapta. - Hé!! - morgolódott, az ütés helyét masszírozva. - Ezt most miért? - kérdezte, mi pedig felnevettünk. 

- Azért mert egy idióta vagy! - adott még egy tockost a Szöszi, Zayn pedig elkapta, és magához húzta. Belesuttogott valamit a fülébe, amitől Niall nagyot nyelt, az arca pedig elvörösödött. Hazza megfordított, hogy ismét csókban forrjunk össze. 

- Azt szeretném, ha mindenhova a kocsimmal mennél, és lehetőleg egyedül sehova ne tedd ki a lábad, rendben? - mondta komoly arccal, miután elváltak ajkaink. Csak bólintottam. - Szeretlek! - suttogta.

- Szeretlek! - adtam egy utolsó csókot a szájára. Nagyot sóhajtva, szomorúan néztem, ahogy beülnek az autóba, és elhajtanak. Egy pár percig még kint álltunk, aztán bementünk a házba. 

- Már most hiányzik! - rogytam le a kanapéra.

- Tudom... - ült le mellém Niall. 

- Kérsz valamit inni? - fordultam felé, mire csak megrázta a fejét. - Tudom, hogy hülyén hangzik, amit most mondok, de nem akarsz ideiglenesen ideköltözni, míg Hazza nincs itt? Nem lennék egyedül, és te sem. És ismét rendezhetnénk filmmaratont meg ilyenek. Mit szólsz? 

- Szuper ötlet! - mondta boldogan. - Mint a régi szép időkben! - ujjongott. - De előtte el kell pakolnom Liamtől, aztán pedig haza kell ugranom egy-két dologért.

- Liam? - kérdeztem, miután felfogtam, hogy mit mondott. - Várj! Amikor hívtál, nála voltál, igaz? - most ugrott be, hogy az ő hangját hallottam a telefonban. - Tán csak nem?... - emeltem fel a szemöldököm.

- Nem-nem! Újraélesztjük a barátságunkat, és elég jól haladunk! - mosolygott. 

- Ez remek! Akkor ha lesz ideje, vagy kedve, nyugodtan átjöhet ő is, csapunk egy jó kis bulit, hármasban! - mondtam lelkesen, hiszen örültem, hogy visszakapjuk Liamet. Még is csak a csapatunkhoz tartozik, és nagyon kedvelem őt. 

- Rendben, megemlítem neki! - állt fel, mire én is, és kikísértem az ajtón. Miután becsuktam, és bezártam, a szívem összeszorult a házat ellepő csendtől. Nem is tudom, hogy hogyan bírtam volna ki egyedül... Szerintem sehogy... Úgy döntöttem, hogy kitakarítok, legalább gyorsan eltelik az a pár óra, míg Niall ide nem ér. Megrezzent a telefonom. Kihalásztam a zsebemből. 

"Máris hiányzol! :( Csók"

Hatalmas mosoly kúszott az ajkaimra, de hamar el is tűnt, ahogy bepötyögtem az üzenetem.

"Te is nekem! Nem tudom, hogy fogom kibírni nélküled! :( Csók"

Visszahelyeztem a farmerom zsebébe, majd nekiláttam a házimunkának. Először elpakoltam a poharakat, és a pizzás dobozokat, aztán elmosogattam. Betettem egy adag szennyest a mosógépbe, utána pedig felporszívóztam és felmostam. Minden ragyogott. Készítettem egy melegszendvicset, meg egy bögre teát, és leültem a kanapéra, hogy nyugodtan elfogyasszam. Miközben falatozgattam, folyton a telefonom képernyőjét vizslattam. Már eltelt legalább három óra, és semmi hír a fiúkról. Kezdtem ideges lenni. Feltárcsáztam Hazza számát, de több csörgés után sem vette fel. Próbáltam Zaynt is, az övé ki volt kapcsolva. Ezek után egy falat se ment le a torkomon. A legrosszabb dolgok jutottak az eszembe. Mi a fenéért van az a rohadt telefon, ha egyiket sem tudom elérni?!?! - morgolódtam magamban, mikor egy halk kopogást hallottam. Kimentem a bejárati ajtóhoz.

- Niall? - kérdeztem.

- Igen! - jött azonnal a válasz. Az ajtóban állt, egy táskával a kezében. - Még szerencse, hogy a közelben lakom, így nem kell sok cuccot hoznom! - nevetett fel, de mikor meglátta arcomat, komorrá vált. - Valami baj van? - kérdezte aggódva, miközben letette a cuccát. 

- Nem tudom elérni egyikőjüket sem! Mi van ha valami... - mondtam kétségbeesetten.

- Biztos csak nem hallják, vagy nagy a kavarodás! Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni! - rakta vállamra nyugtatólag a kezét. - Nézzünk valami filmet, vagy beszélgessünk, hátha eltereli a figyelmed - vezetett be a nappaliba, majd leültünk a kanapéra. A melegszendvicsem már rég kihűlt, ahogy a teám is.

- Kérsz melegszendvicset? Mert csinálok, ha éhes vagy.

- Nem kell, köszi, ettem. De amint látom te nem - nézett a dohányzó asztalon lévő szendvicsre, - Ne aggódj, ha... - nem tudta befejezni, mert a telefonom pittyegése megzavarta. Azonnal feloldottam a képernyőt, és megnyitottam az üzenetet. 

"Ne haragudj, Lou! Kavarodás van, de élünk! Amint meglesz a szállásunk, hívlak! Szeretlek! Csók"

Megkönnyebbülve dőltem hátra a kanapén, majd Niall felé mutattam a telómat. 

- Na látod, megmondtam, hogy nem kell idegeskedni! - mosolygott. 

- Jó, de Zayn mobilja ki volt kapcsolva! - morogtam, mire felnevetett.

- Mit vártál tőle?! Tuti, hogy lemerült, mert amilyen eszetlen, nem töltötte fel. Sosem figyel ilyen dolgokra... - rázta meg a fejét. 

- Ha már itt tartunk, mi van veletek? Kibékültetek? - kíváncsiskodtam. Elmesélt mindent, én pedig tátott szájjal hallgattam.

- Tökön rúgtad?? - elcsodálkoztam, aztán pedig kitört belőlem a nevetés. Elképzeltem a szituációt, szinte láttam magam előtt, ahogy Zayn a tökét szorongatja. Nem tudtam abbahagyni a röhögést, már fájt. Mikor lecsillapodtam, feltartottam a kezem. - Szuper vagy! Pacsit! - Nevetve csapott bele a tenyerembe. - És akkor most mi van?

- Eldöntöttem, hogy nem nyomulok, nem hívom fel, de ha netán felhívna, amit kétlek, akkor is közömbös leszek vele. Nehéz, de ki kell bírnom - mondta, nagyot sóhajtva. 

- Jó ötlet! Valahogy megpróbálhatnád féltékennyé tenni, az mindig beválik! 

- Hogyan? - nézett rám. - Nincs itt...

- Ez igaz, de valamit csak ki tudunk találni! - gondolkodtam el, és eszembe jutott is egy ötlet. - Mi lenne, ha azt mondanád neki, hogy megismertél valakit. Bár ha nem hív fel... De - mosolyogtam rá. - megbeszélhetem Harryvel, hogy mondja azt, hogy buliba voltunk és megismertél valakit! - lelkesedtem, Niall pedig elgondolkodott. 

- Nem tudom... Majd meglátom - mondta maga elé bámulva. Ezután még legalább egy órán keresztül beszélgettünk, mindenféléről. Jó volt ismét együtt lenni, és felhőtlenül dumálni. Niall felment letussolni, én pedig addig elpakoltam a konyhában, eltörölgettem és kivittem a szemetet. Miután a Szöszi végzett a fürdőben, bementem és letussoltam. Megmostam a fogam, majd a törölközőt derekam köré tekertem és így mentem be a hálóba. Felhúztam egy bokszeralsót, majd Harry felsői közül kivettem egyet és belebújtam. Fájdalmasan összeszorult a szívem, ahogy megéreztem az illatát. Behunytam a szemem, és szinte éreztem a bőrömön a derekamat megragadó, hatalmas, puha kezeit. Képzelgésemet a mobilom csörgése szakította félbe. Harry neve villogott a képernyőn. Mosolyogva szóltam bele: 

- Szia, Hazza! 

- Hello, Kis Tigris! - köszönt vidám, mégis fáradt hangon. - Ne haragudj, kész zűrzavar volt itt! Tudom, hogy hívhattalak volna útközben, de úgy elbeszélgettünk Zaynnel, hogy teljesen kiment a fejemből, aztán odaértünk a szállásunkhoz, ahol kiderült, hogy ma még nem tudjuk elfoglalni... Keresnünk kellett egy másik helyet, ami szintén nem volt egyszerű, mert mindenhol telt ház van, vagy rohadt drága volt, de végül sikerült találni egyet. Hulla fáradt vagyok... - mesélte el a történteket, majd nagyot sóhajtott. - Nálad mizu? 

- Te szegény - mondtam lebiggyesztett ajkakkal. - Nem haragszom, a lényeg, hogy megvagytok! Nálam nem sok, Niall beköltözött, szóval nem leszek egyedül, és ő sem - mondtam, miközben az ágy felé lépdeltem és elterültem rajta.

- Ennek örülök, nyugodtabban alszom, hogyha tudom, nem vagy egyedül. Bár jobban tetszene, ha mellettem feküdnél! - sóhajtott bánatosan. Szavaitól szomorúság költözött a szívembe.

- Én is örülnék neki, őrülten hiányzol, pedig csak most mentél el... 

- Tudom... Én is így vagyok... - fájdalmasan felsóhajtott. - Nagyon szeretlek, és szívesen beszélgetnék még, de tényleg hulla fáradt vagyok! Nem haragszol, ha leteszem? - kérdezte.

- Dehogy, menj csak! Holnap beszélünk! Szép álmokat, szeretlek! - csókoltam bele a telefonba.

- Rólad álmodom! Szeretlek! Millió csók! - köszönt el. Letettem a mobilom az éjjeli szekrényre, és bebújtam az ágyba. 

- Bejöhetek? - kopogott Niall az ajtón. 

- Gyere! - mondtam, mire megjelent a szőke feje. 

- Kaphatok ágyneműt? - kérdezte.

- Itt van! - mutattam mellém az ágyra. - Nem kell a kanapén aludnod, hiszen számtalanszor aludtunk egy ágyban! Szóval gyere! - mosolyogtam. Befeküdt mellém, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak és lehunytam a szemem. Az álmok világa hamar beszippantott.

108.rész

Sziasztok! 

Köszönök mindent! <3 Imádlak benneteket! :)
Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Zayn annyira boldog volt, hogy én is megyek vele, hogy hiába köszöntem el, vagy százszor, ő csak mondta és mondta a magáét. Louis az ágyon feküdt, morcosan nézve rám, folyton az órára mutogatva. Széttártam kezem, még mindig Zayn szövegelését hallgatva. Nagy nehezen elköszöntem tőle, mire Louis felsóhajtott.

- Azt hittem, sose hagyod abba. Alig van egy fél napunk, hogy együtt legyünk, minden percét ki akarom élvezni, úgyhogy kapcsold ki a telefonod, most! - mordult rám. Befeküdtem az ágyba mellé, és szeme láttára kapcsoltam ki a készüléket. - Ezt már szeretem! - csókolt meg. 

- Csak hogy tudd - kezdtem, miután elváltunk egymástól. - Zayn azt mondta, hogy később indulunk, olyan kettő körül, csak azért, hogy legyen időnk egymásra.

- Jajj, milyen aranyos ez a Zayn, holnap összepuszilom az arcát hálám jeléül! - nevetett fel. 

- Te csak ne puszilgass senkit, rajtam kívül! - hajoltam ajkaira, miközben oldalát cirógattam. Az egész délutánt és az estét azzal töltöttük, hogy az ágyban voltunk, csókoltuk, kényeztettük egymást. Legalább négyszer magamévá tettem, annyira beindultunk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal, a tudat, hogy egy hónapig nem érhetünk egymáshoz kikészített minket, ezért most kihasználtuk az együtt töltött időt. Louis el is aludta, annyira kimerítettem. Mellkasomon feküdt, én pedig karját cirógattam. Mosoly bujkált ajkain, amikor homlokon csókoltam. Nagyon nehéz lesz itt hagynom őt, már most darabokra hullott a szívem, ahogy belegondolok, hogy holnap már nem vele fekszem le, összebújva, és reggel nem mellette ébredek, hanem egy idegen ágyban, egyedül.. Békésen szunyókáló arcát fürkésztem, mely annyira gyönyörű volt. Olyan, mint egy angyal, az én agyalom, aki mindig boldogsággal tölti meg a szívem, és mellettem van, akár milyen hülyeséget csinálok is. Imádom őt, és hálás voltam neki azért, hogy elengedett, pedig tudtam jól, hogy lelkileg teljesen megviseli. Próbálta erősnek mutatni magát, de nem sikerül, a szeretkezés közben is elsírta magát, és szorosan ölelt magához. Szörnyű volt látni, hogy mennyire fáj neki is, és többször meg is fontoltam, hogy talán itthon kellene maradnom, viszont Louis nem engedte. Szerinte nem szalaszthatom el ezt a nagy lehetőséget. Hogy őszinte legyek, már egyre jobban nem érdekelt a lehetőség, ahogy közeledett a holnapi nap. Óvatosan lehámoztam magamról, Lout, aki erre egy morgást adott válaszul. Muszáj volt felkelnem, mert a hólyagom majd szétdurrant. Kivánszorogtam a fürdőbe, könnyítettem magamon, majd lementem a konyhába, hogy igyak egy kis tejet. Betettem a mikróba, hogy felmelegítsem, aztán helyet foglaltam a kanapén, és azon gondolkodtam, hogy talán tényleg el kellene mennem Shanehez, hogy végre lerendezzük ezt az egészet. Nagyobb nyugalommal mennék el, ha ő is Louis mellett lenne, nem csak Niall. Mondjuk a tudat, hogy lesmárolta a pasim, még mindig magam előtt lebegett, és ezért nehezen tudtam józan eszemmel gondolkodni, mégis úgy döntöttem, elmegyek hozzá. Lou azt mondta, hogy ma éjfélig bent lesz, mert valami leltározás meg pakolás van, vagy mi. Halkan, lábujjhegyen mentem be a szobába, felkaptam a szétdobált ruháimat, majd kiosontam, és felöltöztem a nappaliban. Megkerestem a kulcsom, a telefonom, és bezártam magam mögött az ajtót. Beültem a kocsimba, reménykedve, hogy Shane még ott lesz a kávézóban. Már lassan éjfél volt, így nem sok remény volt bennem, de hátha... Már majdnem ott voltam, mikor eszembe jutott, hogy nem hagytam egy cetlit Lounak, hogy merre vagyok. Reméltem, hogy nem fog fölkelni, míg haza nem érek. Majd sietek vissza. Leparkoltam a kávézó előtt, ahol minden nagyon csendes volt, bár nem tudom mit vártam, hiszen éjfél lesz öt perc múlva. Valami susogó hangot hallottam mögülem, mire hátra fordultam, de nem láttam senkit. Talán csak egy macska. - gondoltam magamban. Nem vagyok egy  beszari típus, de most minden egyes neszre megugrottam, és olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Elhessegettem ezt a gondolatot és belestem a kávézó üvegajtaján. Volt valami halvány fény bent, de mozgást nem láttam. Halkan bekopogtam, miközben összehúztam magamon a vékony kabátom, ugyanis elég hűvös szél fújt idekint. Mégegyszer bekopogtam, majd hátam mögé néztem, hogy meggyőződjek róla, nincs-e mögöttem valaki. Üres volt az utca, minden olyan sejtelmes volt, akárcsak a horror filmekben. Ahogy előre néztem Shane alakja jelent meg a fényben. Lassan sétált felém, majd mikor meglátott, rémület lett úrrá arcán. Megtorpant, egy kis időre, aztán megindult ismét felém. Nem nyitotta ki az ajtót, amit meg is értettem. 
- Beszélni akarok veled! - mondtam hangosan, remélve, hogy hallja. 

- Mondjad! Nem foglak beengedni! - mondta, én pedig megforgattam szemeim. - Nem akarom, hogy ismét összeverj a csók miatt! - ahogy kimondta, éreztem, hogy elönti agyamat a düh. 

- Nyisd ki! Nem foglak bántani! - mondtam olyan nyugodtan, amennyire csak tudtam, de belülről forrtam. Kattant a zár, és nyílt az ajtó. Beléptem, és hatalmas vigyorra húztam a szám. Hátrált, miután becsuktam magunk mögött az ajtót és bezártam. 

- Itt az ideje, hogy elbeszélgessünk! - léptem közelebb hozzá, mire hátrálni kezdett, és nekiütközött egy asztalnak. Láttam szemeiben a félelemet, ahogy elé álltam, megragadva a felsőjét.

Louis

Ajtó csapódás zavarta meg nyugodt álmom. Az órára néztem, ami hajnali 1-et mutatott. Tapogatózni kezdtem magam mellett, de üres volt az ágy. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, és kislattyogtam a szobából. A fürdő ajtaja nyitva állt, ahonnan kiszűrődött a fény. 

- Hazza?! - lépdeltem az ajtóhoz. Megkönnyebbültem, mikor megláttam hogy ő az. A mosdó előtt állt és idegesen pakolta a zsebkendőket, amik csupa véresek voltak. Ijedten léptem oda mellé. - Mi történt? - ugrott meg hangomra, majd tovább szorította ujját, amelyből ömlött a vér. 

- Nem akar elállni! - remegett keze, mire megfogtam és egy zsebkendőt csavartam ujjára, majd felemeltem feje fölé. 

- Tartsd így! - fogta meg, én pedig elengedtem. A felsője is csupa vér volt. - Mi a fenét csináltál?! - összevissza hebegett valamit, amiből azt vettem ki h elvágta. - Mivel? Mit vagdosol hajnali egykor? - nem válaszolt csak leült a kád szélére. Láttam, hogy elsápad arca. Gyorsan egy kis hideg vizes borogatást tettem homlokára, mire fejét hasamnak döntötte. - Meg vagy még? - fogtam karját még mindig felfelé tartva. 

- Meg... - dünnyögte hasamba. Megnéztem ujját, letekerve a zsebkendőt, ami tiszta vér volt.  Tettem rá egy újat, ami elég gyorsan átvérzett. Kezdtem kicsit megijedni, de tartottam magam. Pár perc elteltével levettem a zsebkendőt, hogy megnézzem a vágást. Már nem folyt, csak gyöngyözött.

- Talán megmaradsz! - simogattam göndör fejét, mire morgott egyet. - Fel tudsz állni? - kérdeztem. Megragadta egyik kezével a kád szélét, és felállt, miközben fogtam derekát, nehogy elessen. A mosdóhoz vezettem és lemostam sebes ujját, majd ragtapasszal bekötöttem. Elvezettem az ágyig és leültettem rá. - Jól vagy? - pusziltam meg arcát, mire mosoly kúszott ajkára. 

- Jól, megmaradok! - nevetett fel. Elhelyeztem az ágy háttámlájának döntve, majd kimentem a fürdőbe, hogy letisztítsam a mosdót és kidobáljam a véres zsebkendőket. Nagyon sok vért veszített, nem csodálom, hogy rosszul lett. Visszamentem az ágyba, ahol Hazza ülve hortyogott. Elmosolyodtam. 

- Harry! - szóltam halkan, mire kinyitotta szemeit. - Leveszem a felsőd! - mondtam, majd lehúztam róla, a véres pólóját. - Feküdj le! - lejjebb csúszott, majd betakartam, nehogy megfázzon. Mellé bújtam, és mielőtt felpockoltam volna karját, megnéztem az ujját, ami már nem is vérzett. Puszit nyomtam ajkaira, és szembe feküdtem vele. - Hogy engedjelek így el?! - kuncogtam, átkarolva testét, összefonva lábaink. 

Másnap délután indultak, mi pedig kihasználtuk még azt a kevés időt, amit együtt tölthettünk. Egymás szájában jártunk, egész délelőtt, és ezen kívül semmi mást nem csináltunk. Ez így volt jó. A csengő idegesítő hangja zavart meg minket a csókcsatánkban, mire nagyot sóhajtva kimásztam Hazza öléből. Kinyitottam az ajtót, és boldogan mosolyogtam, mikor megláttam a pizzást. Kifizettem, majd vigyorogva vittem be a nappaliba. Örültem, hogy nem Zayn jött, így volt még egy kis időnk kettesben. A pizza isteni illatától megkordult a gyomrom. Letettem a dohányzó asztalra, hoztam két poharat, amelyekbe betöltöttem a kólát. Harry leült a földre, a kanapé elé, én pedig szorosan hozzá bújtam, miközben jóízűen lakmároztunk, néha egymás szájába adva egy-egy falatot. Jóllakottan dőltem el a szőnyegen, Hazza pedig fölém mászott, kezeivel fejem mellett megtámaszkodva. Lábaim dereka köré fontam és kettőnk közé lógó nyakláncával játszadoztam, ujjaimra csavarva. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz elválni tőle, még akkor sem, ha csak pár órányira lesz tőlem, hiszen nem egy kontinenst kell átutaznia. 

- Ne nézz ilyen szomorúan, mert megszakad a szívem! - biggyesztette le ajkait, orrát enyémhez dörzsölve. Felkuncogtam, és a láncot fogva húztam le ajkaimra. Csókunk hosszú volt, szenvedélyes és izgató. Faltuk egymást, ahogy csak tudtuk. Lihegve váltunk el, de csak pár centire, és újra csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy odalent kezdek bizseregni, de nem hagytam abba, inkább rátettem még egy lapáttal, és erősen magamhoz szorítottam lábaimmal, aminek köszönhetően ágyékunk összeért. Felsóhajtottam, de nem csak én, Hazza is. Huncut mosollyal fellöktem csípőm, és éreztem, hogy ő is keményedik. 

- Lou... Ha ezt így folytatod... - löktem fel ismét. - Ahh... - nyögött egyet, becsukott szemekkel. Karjaimat nyaka köré fontam, miközben ajkaira hajoltam, nem hagyva abba csípőm lökéseit. Harry is elkezdett mozogni, összedörzsölve lüktető férfiasságunkat. - El-el fogok menni, ha... így folytatjuk... - elmosolyodtam szavai hallatán.

- Ez a célom! - nyögtem. Egyre gyorsabban és erőteljesebben mozgott felettem. A duzzadt férfiasságomhoz érő bokszer anyaga és a farmer olyan szinten felizgatott, amit soha nem is gondoltam volna, az i-re a pontot pedig Harry lökései tették fel, amelyek egyre csak fokozódtak, repítve a kielégülés felé. 

- H-Harry! - szorítottam rá lábaimat derekára, ahogyan kezeimet is, így arca a nyakamba zuhant, folytonos nyögései pedig fülembe zengtek. - Mindjárt... - markoltam hátába, majd nevét nyögve értem el a csúcsra. Fülembe hörögve élvezett el ő is, pár másodperccel utánam. Rám dőlt, a meleg nedves gatyám pedig rám tapadt. Leengedtem lábaim és szuszogva öleltem testét magamhoz. 

- Imádlak! - lihegte fülembe. Elmosolyodtam, és csak öleltük egymást. Nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy így maradjunk. - Át kell húznom a nadrágom! - mondta, mire morogtam egyet, nem engedve, hogy kibújjon ölelésemből. - Nem mehetek így Londonba! - nevetett fel. Nagy nehezen elengedtem, ő pedig leszállt rólam, engem is felhúzva. Derekam markolta, miközben hosszú csókot váltottunk. Miután elhúzódtam tőle, megnéztem a művemet, amit a farmerja bánt. Megnyaltam alsó ajkam, és vigyorogva néztem szemébe. Ő is engem vizslatott, de nem tartott sokáig, mert kopogtak. Azonnal eltűnt arcomról a mosoly, ugyanis tudtam, hogy megjött Zayn, ami egyet jelentett, hogy Hazza elmegy...

107.rész

Kedves Olvasóim!

Nagyon imádlak benneteket, köszönöm, hogy itt vagytok velem, és hogy, ilyen csodás kommenteket írtok nekem! :3 Mindig elolvadok, mikor olvasom őket! <3 

Blog reklám: 

My saving grace
As you wish

Nagyon imádom őket, ha van kedvetek nézzetek be hozzájuk, szerintem nem bánjátok meg! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Niall

Csendben ültem az ebédlőasztalnál, és néztem az előttem lévő szendvicset, amit Liam csinált nekem. Nagyon hálás voltam, amiért befogadott, nem akartam otthon lenni, mert Zayn tuti, hogy nem hagyna békén.
- Ő hívott? - ült le velem szembe.
- Nem, Louis volt. Azt mondta ott volt náluk Zayn, és teljesen ki volt akadva...

- Ő volt kiakadva?? - horkantott fel Liam. - Mitől? - Vállat vontam, mert nem tudtam mi miatt őrjöngött, nem mondta el Louis. Biztos szarul esett neki, hogy leordítottam a fejét. De megérdemelte. Mégis rosszul éreztem magam miatta…
- Nem tudom mit csináljak Liam - néztem szemeibe. - Rohadt nagy seggfej, mégis szeretem őt! Miért? Miért nem tudom utálni? Apró darabokra törte a szívemet... - sóhajtottam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet.
- Mert... - kezdett volna bele Liam, de a telefonom csörgése belé fojtotta a szót. Zayn neve villogott a képernyőn. Eltettem vissza a zsebembe. - Lehet, hogy beszélned kellene vele - mondta. - Talán megjött az esze, talán rájött, hogy nem akar elveszíteni. Bármi megtörténhet, de ha nem veszed fel, soha nem tudod meg mit akar - Lehajtottam a fejem és az előttem lévő szendvicset vizslattam. Lehet hogy igaza van, talán meg kellene hallgatnom. Kihalásztam a zsebemből a mobilom, és a képernyőn villogó nevet figyeltem. - Vedd fel! - biztatott Liam. - Ha nem lennél fontos neki, akkor nem hívna állandóan, tegnap óta számtalan sms-t küldött, és vagy ezerszer hívott. Beszélj vele! - Fel állt, berakta a mosogatóba a tányért, majd otthagyott engem, a rezgő telefonommal a kezemben. Hosszas morfondírozás után remegő kezekkel fogadtam a hívást. A fülemhez emeltem a mobilt, és beleszóltam:
- Mit akarsz? - kérdeztem, kicsit sem kedves hangon. 
- Niall?! Miért nem vetted fel, számtalanszor hívtalak, és írtam, miért teszed ezt velem? Tudod mennyire megijedtem?! - mondta egy szuszra. 
- Megijedtél, oh, te szegény - gúnyolódtam.
- Nem akarok megint veszekedni!
- Akkor meg mit akarsz, nyögd már ki végre, nem érek rá egész nap! - morogtam, de persze nem voltam mérges rá, egyszerűen nem tudok az lenni, amint meghallom a hangját, vagy meglátom, minden haragom elszáll. Utáltam, hogy ilyen hatással van rám.

- Beszéljük meg, kérlek! - könyörgött.
- Hallgatlak!
- Személyesen! - mondta, mire nagyot sóhajtottam. Nem találkozhatom vele, megint elbűvöl, az ujjai köré fog csavarni. Tudom jól, és ezt nem akarom. Nem! - Kérlek, Niall, nem akarok úgy elmenni, hogy összevesztünk, légyszi! - könyörgött tovább. - Szeretném, ha megbeszélnénk a dolgokat!
- Rendben, fél óra múlva a házam előtt! - tettem le, meg sem várva a válaszát. Elpakoltam a szendvicset, amibe bele sem haraptam, nem bírtam egy falatot se letuszkolni a torkomon. Felmentem, hogy átöltözzek, mert még mindig pizsamában voltam. Felkaptam egy sötétkék pulcsit, meg egy farmernadrágot.
- Na, mit mondott? - lépett be Liam a szobába.
- Találkozom vele, meg akarja beszélni a dolgokat, mielőtt elmegy - mondtam, miközben felé fordultam. - Félek, Liam - ültem le az ágy szélére.
- Mitől? - ült le mellém. - Attól, hogy miután elmondod neki hogy kedveled, otthagy? - bólintottam. - Tudom hogy nehéz, de ha nem lépsz, akkor soha nem tudod meg mi lett volna, ha... Ha pedig Zaynre vársz...
- Tudom, megőszülök! - engedtem el egy mosolyt.
- Akkor hajrá! Menj! - sürgetett, mire idegesen fújtam ki a levegőt. Kilépve az ajtón megcsapott a friss őszi levegő, amibe beleszippantottam. Elindultam a házam felé, közben figyeltem a fákat, melyeknek levelei csodás színekben pompáztak. A park mellett elhaladva, gyerekek kacajai, sikolyai hallatszottak, ahogy fogócskáztak, vagy épp hintáztak. Mosolyogva haladtam el mellettük. Egyre közelebb értem a házamhoz, amitől a gyomrom görcsbe rándult. Nagyon féltem, sőt rettegtem. A fejemben százszor lejátszottam, hogy mit fogok mondani neki, de mikor megláttam őt a házam ajtaja előtt ülni, mindent elfelejtettem, még a nevemet is. Fekete bőrdzsekit viselt, egy szakadt farmerral. A haja égnek állt, a szájából pedig a cigi lógott ki. Hogy lehet valaki ennyire dögös? Sóhajtottam egy nagyot, majd leszegett fejjel indultam meg felé. A szám kiszáradt, a tenyerem izzadni kezdett, a szívem pedig a torkomban dobogott. Ahogy odaértem felállt, és egymás szemébe néztünk.
- Hello! - szólalt meg, miközben eldobta a cigiét, és eltaposta.
- Szia! Hallgatlak! - fontam össze kezeim a mellkasom előtt. Közelebb lépett hozzám, meg akart érinteni, de elhúzódtam tőle.
- Sajnálom Niall! - görbítette le a száját, és barna íriszeit az enyéimbe fúrta.
- Ennyi? Ez rohadt kevés... Ezért kár volt találkoznunk! - morogtam.
- Százszor lejátszottam a fejemben a szavakat, amiket a fejedhez vágtam, nem tudom miért mondtam ilyen szörnyű dolgokat neked... Egy... egy... pöcs voltam... - mondta, mire halványan elmosolyodtam, de csak egy pillanatra. Nem akartam, hogy észrevegye. Elvégre mérges vagyok rá, viszont vicces volt az ő szájából hallani azt, hogy mekkora egy pöcs.
- Az! Örülök, hogy végre beismerted! Egy nagy pöcs vagy! - jelentettem ki, mire összevont szemöldökkel nézett rám.

- Tudod én nem akarok kapcsolatot, ezért mentem bele a csak szex dologba - mondta. Ismét egy fájdalmas tőrt szúrva a szívembe, de lassan már megszokom. - De amiket mondtál... Olyan érzésem támadt, hogy te... - lépett közelebb - hogy te talán többet érzel irántam? Jól gondolom? - fúrta barna szemeit enyéimbe. Nagyot nyeltem, majd válaszoltam:

- Nem! Nem! Én csak... csak rosszul esett, hogy nem voltál képes hamarabb szólni, tudom, hogy nem járunk, de megérdemeltem volna, hogy elmondd! - megint hazudtam, pedig elmondhattam volna neki, viszont az a mondata, miszerint nem akar kapcsolatot, eltántorított.

- Tudom, hogy el kellett volna mondanom, sajnálom... Megbocsátasz nekem? - kérdezte kiskutya szemekkel. - Behúzhatsz egyet, tökön rúghatsz, akár mi, csak bocsáss meg, kérlek! - halványan elmosolyodtam, majd megtettem, tökön rúgtam. Fájdalmasan kapott a farkához és összegörnyedve térdelt le a járdára. - Baszd meg! - káromkodott.

- Te mondtad! - nevettem fel, aztán a kezem nyújtottam neki, és felsegítettem a földről.

- Nem hittem volna, hogy megteszed! - markolta még mindig magát. - De megérdemeltem!

- Szerintem is!

- Én... - kezdte volna a mondandóját, de a telefonja csörgése félbeszakította. - Bocs - húzta el a száját, majd felvette. Nem hallottam semmit a beszélgetésből, mert arrébb sétált. Mikor befejezték a csevegést, visszasétált hozzám, legörbült szájjal. Tudtam, hogy nem jó hír... - El kell mennem, sajnálom, pedig szerettem volna ma veled lenni - lépett közelebb, amitől a szívem vadul kalimpálni kezdett. - Holnap eljössz Harryékhez? Onnan indulok, örülnék, ha ott lennél! - mondta, mindvégig a szemembe nézve. Nem mondhattam nemet, és nem is tudtam volna. Bólintottam, mire csókot lehelt ajkaimra. Miért teszi ezt velem? Miért nem hagyott csak itt, miért kellett megcsókolnia? Most még jobban fáj a szívem. - Akkor holnap! - fordult el, és elsétált.

- Holnap... - suttogtam. Mikor eltűnt a szemem elől, megindultam Liamhez. Szomorúan baktattam ugyanazon az úton, amin jöttem. A fák már nem voltak olyan pompázatosak, a gyerekkacajok sem tudtak rajtam segíteni, semmi az égvilágon nem fog többet boldoggá tenni. Lerúgtam a cipőmet, és egyenesen a nappaliba mentem, ahol lehuppantam a kanapéra.

- Niall? - jött le a lépcsőről Liam. Ahogy meglátta az arcomat, szája legörbült. - Nem mondtad el neki, igaz? - ült le mellém.

- Azt mondta, nem akar kapcsolatot, ezek után, hogy mondhattam volna neki, hogy szeretem? - bámultam magam elé.

- Sajnálom - simogatta hátam - Talán, így lesz a jó, hagynod kell, hogy elmenjen. Az, hogy egy hónapon keresztül nem leszel mellette, lehet, hogy észhez téríti. Ha pedig ez sem segít, akkor kitalálunk valami mást, oké? Nem adjuk fel! - emelte fel a kezét, várva, hogy lepacsizzak vele. Elmosolyodtam, és összecsaptuk a tenyerünk. - Ne búsulj, minden rendben lesz. - Kelt fel mellőlem. - Csinálok pattogatott kukoricát, és nézünk egy filmet, hogy eltereljük a gondolataidat! - ment ki a konyhába. Talán igaza van, nem fogok rámászni, nem fogom hívni, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

Louis

- Menjünk fel! - mondta Hazza, kezében a gőzölgő teáscsészékkel. Lefeküdtem az ágyra, mire kezembe adta a bögrémet, majd mellém telepedett és belekortyolt a teájába. Izgatottan vártam, hogy elmondja mi ez az egész. 

- Szóval - fordult felém. - Zayn kapott egy lehetőséget. Londonba mehet dolgozni egy híres tetováló művész szalonjába. Egy hónapra megy ki, amolyan próbaidőre, ha megtetszik nekik, akkor felveszik, és odaköltözik. - így már kezdtem kapiskálni a dolgokat, csak még azt nem tudtam, hogy Hazza miért ment volna.

- És te, hogy kerülsz a képbe? - kérdeztem, kortyolgatva a kedvenc teámat.

- Nagyon tetszett a művésznek a munkám - mosolyodott el - és Zayn szerint, örülnének, ha én is mennék. De nem tudom... 

- Tudod te! - nyúltam kezéért, ami a combján hevert. Összekulcsoltam ujjainkat. Rám nézett, halvány mosollyal arcán. - Menj el, ha szeretnél, megnézed, aztán majd kiderül - szorítottam meg kezét, biztató mosolyt küldve felé.

- Nem hagyhatlak itt, egyedül, egy hónap az sok idő. Nem lehet, jó itt nekünk - próbálta magát boldognak mutatni, de engem nem tud átverni, ismerem már. Nehéz nekem is, és már a gondolatra is összeszorul a gyomrom, hogy egy hónapig nem láthatom őt, de ha szeretsz valakit, bármit megteszel az ő boldogságáért. Itt egy remek lehetőség, amit nem szalaszthat el. Nem igazán szeretném itt hagyni ezt a várost, de ő érte bármit megtennék, mert tök mindegy hol vagyunk, a lényeg, hogy együtt legyünk. 
- Szeretném, ha elmennél, nem lesz könnyű, de kibírjuk! Ragadd meg a lehetőséget, Hazza, ki tudja mikor adódik még egy ilyen alkalom - tettem le a bögrémet az éjjeli szekrényre, és beültem ölébe. 
- Ki fog rád vigyázni? - kérdezte, kezeit combomra simítva - Nem hagyhatlak itt, mi van ha Lucas... - fogtam be a száját ajkaimmal. 
- Megbeszélem Niallal, hogy költözzön ide, biztos neki is jót tenne egy kis társaság - suttogtam szájába. - Vagy... - távolodtam el tőle - itt van Shane is... - ahogy kimondtam, éreztem megfeszülni testét.
- Felejtsd el!! Még egyszer nem akarom hallani a nevét, megértetted?? Ki kellett volna csinálnom réges rég! - mérgelődött, feje vörösen izzott az idegességtől. 
- Állj le! - tettem kezem a szájára. - Shane nem akar tőlem semmit! Jó srác! Bocsánatot kért a csók miatt is... - Harry megfogta a kezem, és elvette szájáról.
- De megfogta a segged! 
- Nem fogta meg, szálljunk már le erről a témáról, légyszi! - mondtam mérgesen, mire morgott valamit, és mikor meg akartam csókolni, elhajolt tőlem. Jó, ha ő így, akkor én is! Másztam le róla, majd lassan kortyolgatni kezdtem a teámat. Ez a rohadt Shane ügy, egyszer vége lesz valaha ennek?! 
- Most tényleg haragszol rám? - fordultam felé, mert nem bírtam tovább a csendet, ami kettő közé telepedett. Hatalmas mosolyra húzta ajkait. 
- Gyere ide, kis tigris! - kacsintott rám, mire letettem a már kiürült bögrém, és visszahuppantam ölébe. - Sosem tudnék rád haragudni! 
- Tudod, Shane nem rossz ember, és szeretném, ha végre tisztáznátok egymás közt ezt a dolgot- fogtam kezeim közé arcát, és gyönyörű íriszeit fürkésztem. - Kérlek, láttam a szemében, hogy őszintén megbánta a csókot. 
- Nem tudom Lou, ha meglátom, azonnal elszáll az agyam, nem hiszem, hogy tudunk normálisan beszélgetni... - csókolt ajkaimra. Elmosolyodtam, majd kezemmel végigsimítottam felső testén, egészen az ágyékáig, amit megmarkoltam. Felnyögött tettemre. 
- Szerintem, rá bírnálak venni arra, hogy elgondolkozz ezen - dörzsöltem egyre erősebben odalent. - Kicsi Harry nagyon örülne a kényeztetésnek - suttogtam füléhez hajolva és bekaptam fülcimpáját. - Viszont, ha nagy Harry nem egyezik bele, abba, hogy beszél Shannel, akkor kicsi Hazza szomorú lesz, mert kielégületlenül marad - csókoltam nyakába, kicsit megszívva érzékeny bőrét. Kigomboltam a nadrágját, és rámarkoltam a farkára, ami kő kemény volt.
- O-oké - nyögte. - C-csak ne h-hagyd abba... - nyöszörögte, csípőmbe markolva. Elvigyorodtam  és letoltam a nadrágját a bokszerével együtt...

- Akkor elmész? - kérdeztem, Hazza mellkasán feküdve. Még mindig szaporán vette a levegőt, az előbb történtektől. Izmos felsőtestét simogattam, apró köröket írva rá.
- Ha beleegyezel! - mondta, mire felemeltem a fejem, hogy gyönyörű szemeibe nézhessek. 
- Nagyon fogsz hiányozni! - emeltem fel magam, és csókot hintettem ajkaira. - Ígérd meg, hogy minden nap beszélünk! - dünnyögtem szájába. Szenvedélyesen faltuk egymást, mígnem levegőhiány miatt el nem váltunk egymástól.
- Ígérem! - puszilt orrom hegyére, majd csikizni kezdte oldalam. 
- Neee! - nevettem fel. - Hazza!! Neee!! - próbáltam eltolni magamtól, de legyűrt, fölém mászott, és folytatta kínzásom. Már folytak a könnyeim is, annyira röhögtem. 
- Mondd a jelszót, és abbahagyom! - vigyorgott, én pedig gondolkodni kezdtem, már amennyire tudtam. Fuldokolva vonaglottam alatta, már nagyon fájt a nevetés.
- Sz-eret-lek! - böktem ki nagy nehezen, mire azonnal abbahagyta és megcsókolt. 
- Szeretlek! - mosolygott bele csókunkba. - Segítesz pakolni? - kérdezte, én pedig csak bólintottam. Felhúzott az ágyról, kihúztam a bőröndjeit az ágy alól, és mikor kifelé másztam, nem bírta ki, hogy ne csapjon rá a fenekemre. Persze nekem kellett bepakolni, míg ő a telefonon lógott, hogy megbeszélje a dolgokat Zaynnel. Sikeresen összecipzároztam mindkét bőröndjét, aztán végig gondoltam, hogy mindent elraktam-e. Örültem, hogy boldognak látom Harryt, de nagyon nehéz lesz kibírnom ezt az egy hónapot nélküle.

106.rész

Hello Mindenkinek! 

Itt is lenne a kövi rész, amiben benne lesz az előző esemény folytatása, de Larry szemszögből, remélem azért így is tetszeni fog :) 

Köszönöm a kedves szavakat, nagyon aranyosak vagytok, imádlak benneteket! :)

Blogreklám: (ha netán még van aki nem talált volna rá)

More Than Friends

A tanítvány 

A legjobb Larrys blogok, én kifekszem tőlük, minden egyes rész után :D Becca pedig egy fantasztikus írónő, akinél nincs jobb! <3

Jó olvasást! :D

Dreamy Girl

                                               

Louis

- Megjöttem! - léptem be az előszobába, teli szatyorral a kezemben. Még szerencse, hogy Hazza kölcsönadta a kocsiját, mert gyalog biztos hogy nem tudtam volna elhozni ezt a sok cuccot. Nem ártana már nekem is egy autó, tényleg... - morfondíroztam. Semmi választ nem kaptam, ezért bementem a konyhába és lepakoltam a csomagokat a pultra. Épp meg akartam fordulni, mikor két kéz simult a hasamra.

- Hello, Gyönyörűm! - suttogta, közben csókokkal hintette be a fülem mögötti érzékeny területet. Jóleső morgást hallattam, és testem beleremegett egyetlen, apró tettébe. - Hmm, isteni illatod van! - harapdálta a fülcimpám. 

- Kanos vagy? - sóhajtottam, mire felkuncogott.

- Szerinted?! - tolta fenekemhez az ágyékát, ami igencsak kemény volt már. Az én nadrágom is azonnal túl szűknek tűnt. Hihetetlen, hogy ennyire fel tud izgatni egyetlen apró mozdulat, és máris végem van. - Én mindig az vagyok! - markolt a hajamba, majd hátrahúzta, amitől testem övének feszült, fejem pedig vállára hajlott. - Te teszed ezt velem, túl szexi vagy, és kívánatos! - harapott bele nyakamba, mire felnyögtem, egyik kezemmel göndör fürtjeibe kapaszkodva. - Nem tudok betelni veled! - fordította a fejemet maga felé, hogy egy gyors csókot válthassunk. Miután elváltunk egymás ajkaitól, hátranyúltam és a férfiasságára markoltam, miközben a másik kezemmel a derekát fogtam. Jóleső nyögések hagyták el a száját, ahogy erősen dörzsölni kezdtem odalent. A pólóm alá nyúlt, hasam, majd mellkasom simogatta, és ujjai közé vette mellbimbóm, amit finoman morzsolgatott. Lassan húzta le a felsőm, ami a padlón landolt. Nagy kezeivel finoman előredöntött. Tenyeremmel támaszkodtam meg a pulton, miközben tarkómtól lefelé haladva, gerincem vonalán át végighúzta ujjait a bőrömön. Beleremegtem, és libabőr futkosott a hátamon érintése nyomán. - Gyönyörű vagy! - suttogta rám hajolva, lapockámat csókokkal hintve, egyre lejjebb haladva, egészen a fenekem felett lévő kis gödröcskékig. Sóhajokkal válaszoltam tettére. Kicsatolta az övem, majd lehúzta a nadrágom, de a bokszeremet csak annyira, hogy épp kilátszon a fenekem, amit harapdált, nyalt és csókolgatott. Nyöszörögve nyomtam ki a hátsóm, hogy még jobban hozzáférhessen. Lassan tolta le a fekete bokszerem, ezzel is húzva az idegeimet. Belemarkolt fedetlen fenekembe, rácsapott egy hatalmasat, én pedig felnyüszítettem. Csípett a helye, ahol méretes tenyere csattant. Felszisszentem, mikor kaptam még egyet, ugyanoda ahova az előbb. Égett a bőröm. Teljes testével nekem feszült, egyik keze hasamra siklott, míg a másikkal megmarkolta férfiasságomat. Nyöszörögtem, ahogy puha, meleg tenyere körbefogta a farkamat, és fejte. - Nyögjél nekem, Kis Tigris! - suttogta kéjesen a fülembe, gyorsítva a tempón.

- Ahh... Ahhh... - nyögtem egyre hangosabban, ahogy a gyönyör végigcikázott testemen. A fülcimpámba harapott, miközben csípőjét nekem lökte, amitől kemény férfiassága fenekemnek ütközött. - M-mindjárt... - lihegtem, mire elvette a kezét lüktető szerszámomról. - M-miért? - ziháltam, alig kaptam levegőt.

- Nem hagyhatom, hogy így menj el - vezette ujjait a bejáratomhoz, és izgatni kezdett. Becsukott szemmel, remegő testtel élveztem, ahogy simogat, néha kicsit megnyomva ánuszomat. Egyik ujját beljebb nyomta, amitől szűkölni kezdtem. Morgott egyet, aztán hajamba túrt, és nyelve hegyével végigsiklott a gerincem mentén, egészen a fenekemig, amit szétnyitott, és forró, nedves nyelvével izgatott. Kéjes nyögések szaladtak ki a számon, testem lángolt, ahogy ki-be dugta bennem a nyelvét .

- Hazza! Istenem! - markoltam meg a pult szélét, miközben kijjebb toltam a fenekem. Azt akartam, hogy bennem legyen, minél hamarabb, érezni akartam őt. Felkuncogott, egy utolsót még belemarkolt a hátsómba, aztán megszűnt az érintése. Morogva néztem hátra a vállam felett. Rám vigyorgott, miközben három ujját szopta. Előre fordította a fejem, és egyszerre feldugta mindhármat. Azt hittem szétrobbanok odalent. Nagyokat fújtattam, ezzel próbálva enyhíteni a fájdalmat, amely minden egyes együttlétkor megjelent. Nem olyan szörnyű, csak kellemetlen, de megéri, mert ami utána jön, az mindenért kárpótol. Ki-be járatta bennem ujjait, néha ollózott, néha pedig begörbítette őket, amivel kéjes nyögéseket váltott ki belőlem. - Elég már... - lihegtem, mire kihúzta belőlem ujjait. Türelmetlenül vártam, hogy végre hozzám érjen, de nem tette, ezért hátrafordultam. A nadrágjával szenvedett, majd mikor sikerült neki végre lerugdosnia magáról, hozzám hajolt, egy csókot lopva ajkaimról. A fogaival feltépte az óvszeres csomagot, majd mögém állt, felhúzta magára, és bepozicionálta a farkát. Megragadta a derekam, és lassan tolta belém magát. Egy apró nyöszörgést hallattam, amit pár lökés után nyögések váltottak fel. Melegség söpört végig rajtam, alhasam bizsergett, farkam pedig lüktetett, ahogy egyre fokozódtak döfései. Az érzés, ahogy betölti szűk járatom hatalmas duzzadó férfiasságával, leírhatatlan. Rám hajolt, nyakam csókolgatta, aztán megfogta pultba kapaszkodó kezeimet, és összefonta az ujjainkat, miközben erősen lökte magát belém. - Ah! Ah! - nyögtem az élvezettől, ami az egész testemet elborította. Harry a fülembe lihegett, néha hörgő hangot hallatott. Izzadt testünk összecsapódott, a hang bezengte a helységet, nyögéseinkkel együtt.

- Te jössz! - zihálta, leállítva lökéseit. Hirtelen nem értettem mire gondol, de mikor rájöttem, rögtön megmozdítottam csípőmet, előre-hátra, egyre gyorsabban, és gyorsabban. Mélyről jövő morgás tört fel belőle, ahogy erőteljesen csapkodtam a fenekem az ágyékához. Tevékenységünket egy elég hangos, és türelmetlen kopogás zavarta meg. Harryt nem nagyon izgatta a dolog, megragadta csípőmet, majd tovább lökte magát belém.

- V-vala-ki k-kopo-gott... - lihegtem elcsukló hangon döféseitől. - H-Hazza... Va-la... - folytattam volna, de befogta a számat.

- Tud várni! Én nem! - morogta. - Addig nem engedlek el, míg el nem élvezel, szóval rajtad múlik, Édes! - suttogta fülembe nyögései közepette. Dünnyögtem tenyerébe, mire elvette számról a kezét.

- S-segíts... - ennyit tudtam csak kinyögni. Hallottam, ahogy felkuncog, aztán rámarkol férfiasságomra, és fejni kezdi, a lökései ritmusát felvéve. A tempója egyre gyorsabbá vált, amitől rohamosan közeledtem a csúcs felé. Nem kellett sok, az élvezet hullámként söpört végig rajtam, egy hatalmas nyögéssel kísérve. Pár lökés után Hazza is követett, mély, hörgő hangot hallatva ment el, nevemet suttogva. 

A kopogás, ami a bejárati ajtó felől jött, nem szűnt meg, sőt egyre erélyesebbé vált. Harry kihúzódott belőlem, maga felé fordított, és szenvedélyes csókot váltottunk. Egyre türelmetlenebb kopogás hallatszott.

- Baszd meg! - morogta - Bíz isten kitekerem a nyakát, akár ki is az! - hintett egy puszit ajkaimra, majd fenekembe csípett, mire halkan felsikoltottam. - Öltözz fel, nehogy meglássa valaki a formás kis segged! - harapta be ajkait, és még egy csókot adott. Felkapta a nadrágját, aztán dünnyögve indult, hogy kinyissa az ajtót. Én is felöltöztem, rendbe tettem a hajam, és nekiláttam kipakolni a szatyrokat. Ismerős hang csapta meg a fülem, ami a nappali felől jött. Kikukucskáltam, és Zaynt láttam meg, ahogy leül a kanapén, Hazza pedig mellé telepszik, felé fordulva.

- Szia! - köszöntem, mire morcos arcot vágott, és vissza sem köszönt. Valami nem stimmelt vele. Leültem Harry mellé a karfára, és Zayn arcát fürkésztem. - Mi a baj? - kérdeztem, mert nem szólt egy szót sem. - Vagy inkább menjek ki? - álltam fel, de Harry a combomra tette a kezét és visszanyomott.

- Összevesztünk Niallal, elég rendesen... Tegnap óta ki van kapcsolva a telefonja, és az ajtót se nyitja ki - mondta kétségbeesetten. 

- Mi a fenét csináltál már megint?? - rázta a fejét Hazza.

- Elmondtam neki Londont, és kiakadt...

- Tegnap? Tegnap mondtad el neki? Ez most komoly? - kérdezte Harry felháborodva. - Több mint egy hónapod volt rá, te meg most közlöd vele? Szerinted miért akadt ki?? - Döbbenettel hallgattam a beszélgetést. Nem értettem semmit belőle.

- Mert te elmondtad Louisnak, hogy te is jössz? - nézett rám Zayn, én pedig kikerekedett szemekkel ültem.

- Mi?? - álltam fel, kérdőn nézve Hazzára.

- Á! Szóval nem. Akkor meg miről beszélünk? Haaa?! - gúnyolódott a fekete.

- Ez nem ugyanaz, Zayn! Ha úgy döntök, hogy veled megyek, akkor igenis megbeszélem Louval, és nem az utazás előtt két nappal!! De nem megyek veled, ezért nem említettem meg neki! - védekezett Hazza.

- De mi nem járunk, nem olyanok vagyunk, mint ti! Nem kell mindenről beszámolnom neki! - mondta Zayn, mire mérgesen néztem rá. Ha lehetne szemmel ölni, már halott lenne.

- Ezt meg is beszéltétek?? Szerinted csak szex az, ami köztetek van? - kérdezte a szerelmem.

- Mi más lenne? Megbeszéltük, hogy semmi több, akkor meg miért van így kiakadva? - értetlenkedett.

- Idióta vagy!! Nem lehetsz ennyire vak!! - szóltam közbe, mert már nem bírtam tétlenül hallgatni a hülyeségét. Láttam, hogy megfeszül az arca, szemei szikrákat szórtak.

- Tudjátok mit?! - állt fel idegesen. - Idióta vagyok, igen, mert hozzátok fordultam!! Mit várhattam volna tőletek?! Persze, hogy én vagyok a hülye, mindig én!! - kiabált, majd kiviharzott, becsapva maga után a bejárati ajtót. Egy ideig csak ültünk, magunk elé meredve. Szegény Niall, gondolom ki lehet borulva, emiatt az idióta miatt. Ki tudja mit vágott megint a fejéhez? Harry felállt, majd a lépcső felé indult.

- Várj! - szóltam rá, mire visszafordult. - Szerintem még nem végeztünk... - tettem karba kezeimet. - Mi ez az egész? Mi az, hogy Londonba akartál menni? És mi az, hogy Zayn megy? Miért nem szóltál nekem erről? - tettem fel a kérdéseimet, amikre választ vártam. Nagyot sóhajtott.

- Ígérem mindent elmondok, de előtte beszélnem kell Zayn hülye fejével, oké? - bólintottam, mire felszaladt a lépcsőn. A konyhába mentem, hogy elkészítsem az ebédet, mert ha nem látok hozzá, sosem lesz kész. Néhányszor megpróbáltam felhívni Niallt, de ki volt kapcsolva. Kezdtem aggódni érte. Tudtam, hogy ez lesz, én megmondtam előre... 

Mikor végeztem az ebéddel, és a gondolataimmal, újra felhívtam Niallt. Kicsöngött, aminek nagyon megörültem.

- I-igen? - szólt bele szipogva.

- Niall! Jól vagy? Hol vagy? Mi történt? Kezdtem aggódni miattad! - hadartam el egy szuszra.

- Jól vagyok, minden rendben lesz. Biztos helyen vagyok. - mondta, de alig értettem a szipogásától. 

- Zayn teljesen ki van...Itt volt az előbb... Mi történt? - kérdeztem, mire hosszú csend telepedett közénk. Már azt hittem, hogy nem fog válaszolni, mikor végül kinyögte:

- Összevesztünk, és olyat vágott a fejemhez, amitől kiakadtam. Sírva rohantam el tőle... - csuklott el a hangja, a mondandója közben.

- Miért nem mondtad el neki, hogy mit érzel? Lehet, máshogy alakult volna - dőltem neki a konyhapultnak, lábfejemet bámulva.

- Nem dönthetem romba az álmait. Neki Londonban a helye. Másrészt pedig ismét elmondta, hogy csak egy dugás vagyok neki, ezért nem mondtam el, hogy nekem nem... nem akartam hülyét csinálni magamból. Jobb ez így, majd túlteszem magam rajta, egyszer... talán... - sóhajtott egy nagyot. A háttérből egy hang hallatszott, ami nagyon ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. - Bocsi, de mennem kell, majd beszélünk még. Ne aggódj, rendben leszek! - Elköszöntünk egymástól. Leültem az asztalhoz, és magam elé bámultam, a gondoltaimba mélyülve. Harry hangja zavart meg. Belépett a konyhába, még mindig a telefonnal a kezében.

- Meg van Niall - mondtam, mire bólintott egyet, és elmondta Zaynnek, hogy ne aggódjon. Megterítettem, majd leültem, és vártam, hogy Hazza végre letegye a mobilt, ami már lassan odanőtt a füléhez. Kiszedtem a levest, amikor leült velem szembe.

- Nehéz eset... - fújta ki magát. - Természetesen megint Zayn volt a szemét. Nagy nehezen bevallotta...

- Szerinted szereti őt? - kérdeztem.

- Zayn? - Bólintottam neki. - Úgy érzem igen, csak még magának sem meri bevallani, és addig nem tudok mit csinálni vele... ez rajta múlik. Beszéltem a fejével, remélem ez majd segít, de ha nem, akkor ennyi volt... Talán jót fog tenni neki, hogy elmegy Londonba, hátha megjön az esze abban az egy hónapban...

- De akkor miért bántja őt? Niall teljesen összetört - mondtam, miközben kanalaztam a levest.

- Mert mindig azokat bántjuk, akiket szeretünk... - nézett rám, szemeit, enyéimbe fúrva. - Együnk, aztán egy forró tea mellett mindent elmondok - villantott felém egy mosolyt, amitől az én szám is felfelé görbült.

105.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket (bár még nem válaszoltam rájuk, de elolvastam, és írok is hozzájuk hamarosan), és az új feliratkozókat! :3 Imádlak benneteket! <3

Nézzetek be a másik blogomba is, ha van kedvetek, ahol egy új kis történetet indítottam el, a neve: Just a game?, ami szintén Larrys! :) 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Niall

Beljebb léptem, a falon tapogatózva a villanykapcsoló után. - Hol a francba van ez a szar? - mérgelődtem, miközben még mindig remegtem a félelemtől. Ijesztő volt ez az egész. Hirtelen egy tenyér tapadt a számra, majd erős karok fogtak közre. 

- Sss... - suttogta egy mély hang a fülembe, amitől még jobban összeszorult a gyomrom, a szívem pedig a torkomban dobogott. Próbáltam ellenkezni, de annyira erősen fogott, hogy semmit sem értem el vele. Meg fogok halni... Ez járt a fejemben. - Már vártalak Szöszke! - kuncogott a fülembe egy ismerős hang. Ekkor észbe kaptam, és mérgesen mondtam a magamét, ami csak dünnyögés volt, mert még mindig a számon tartotta a kezét. Annyira ideges lettem. Bíz isten pofán vágom, csak engedjen el. Ekkora idióta nem lehet valaki. - Beijedtél, mi? - vette le a kezét, mire megfordultam és azonnal leordítottam a fejét:

- Normális vagy!! Baszd meg Zayn, tudod, hogy megijedtem!! Ennyi eszed van, te idióta! - ütöttem a mellkasát, testem még mindig reszketett. - Azt hittem, hogy elájultál, vagy vérben fagyva fekszel a padlón, rohadtul megrémültem, te seggfej!! Utállak!! - ziháltam, miközben továbbra is erősen ütöttem felsőtestét. Mikor megelégelte elkapta a csuklómat. 

- Imádom mikor ilyen harcias vagy! - vigyorgott huncutul. Legszívesebben letöröltem volna arcáról. Hogy tud ilyenkor is mosolyogni?! Azt hiszi, hogy ez annyira vicces, nem tudom mit szólt volna, ha ugyanezt megcsinálom vele. - Tényleg aggódtál miattam? - kérdezte, kedves mosollyal arcán. Azonnal elszállt a haragom, ahogy felkapcsolta a villanyt, és gyönyörű barna szemeivel enyéimbe nézett. Megragadta derekam, és magához húzott. - Azt hittem szereted a durva dogokat... - biggyesztette le ajkait. 

- Szeretem, de ez túlzás volt, és ijesztő... - fúrtam bele arcomat mellkasába, miközben szorosan magamhoz öleltem őt.

- Sajnálom... - suttogta hajamba túrva. Elhúzódtam tőle, mire ajkait enyémnek nyomta. Lágyan indult csókunk, aztán egyre hevesebb és durvább lett. Kezei fenekemre vándoroltak, erősen belemarkolt, amire nyögés volt a válaszom. Hajába túrtam, amit megragadtam és meghúztam, úgy, hogy hátrabicsaklott a feje. Fájdalmasan felnyögött, én pedig nyakát csókolgattam, és harapdáltam.

- Tetszik, mi? Izgat, hogy fájdalmat okozok neked, te  kis perverz! - mondtam kéjesen, mire megragadta csuklómat, és kicsavarta, hátam mögé helyezve a kezemet. Erős szorítása égette a bőröm. Másik kezem is a hátam mögé került, majd arccal a falnak tolt, teljes testével enyémnek feszülve. Nyöszörögtem a karjaimba nyilalló fájdalomtól, de Zaynt ez nem érdekelte. Nyakamhoz hajolt, megnyalta érzékeny pontom, mire halkan felsóhajtottam. 

- Ezt az éjszakát sosem fogod elfelejteni! - morogta, majd beleharapott a bőrömbe, olyan mélyen, hogy éreztem a meleg véremet, ami lefelé csordult nyakamon. Fájdalmasan felnyögtem tettére. Imádtam a durvaságát, bármennyire is fájt, az élvezet sokkal nagyobb volt. Elhúzott a faltól, majd arccal a kanapéra lökött. Megfordultam, hogy láthassam őt, ahogy lekapja magáról a felsőjét, ezzel megmutatva tetovált, izmoktól duzzadó felsőtestét. Lehúzta a nadrágját is, majd elrúgta az egyik sarokba. Megnyaltam ajkaimat, ahogy megláttam a szűk bokszerét, amiben a farka már igencsak várta a kényeztetést. Éreztem, hogy az én nadrágomban is kezd szűkössé válni a hely. Rám vetette magát, széttártam a lábaim, hogy beférkőzhessen közéjük. Szenvedélyes csókot váltottunk, miközben kezeimmel felsőtestét simogattam, majd hátára vezettem őket, körmömmel belekarcolva bőrébe. - Miért nyomtad ki a hívásaimat?? - morogta számba. - Tudod jól, hogy utálom, mikor ezt csinálod! Szerinted nem kellene tennem valamit, hogy megtanuld végre a szabályt, miszerint minden hívásomra, és sms-re válaszolnod kell?! Hm? - húzódott el tőlem és mélyen a szemeimbe nézett. Huncut mosoly jelent meg arcán.

- Büntess meg! - markoltam hajába, meghúzva azt. Felnyögött, majd erőszakosan megragadta a csuklóm  és a fejem fölé fogta kezeimet. 

- Nem foglak kímélni! - vigyorgott, majd felhúzta a felsőm egészen a csuklómig, ezzel összebilincselve kezeim. Mellbimbómat vette kezelésbe, puha, nedves szájával, majd erősen meg is harapta, fájdalmas nyöszörgést kiváltva belőlem. A vérem forrt, a szívem zakatolt, a testem pedig vonaglott alatta a kéjtől, amit érintései váltottak ki belőlem. - Ma este, a nevemet fogod ordítani, és könyörögni fogsz, hogy ne hagyjam abba! - zihálta fülembe, majd megszabadított a ruháimtól...

Lihegve feküdtünk a kanapén, egymáshoz bújva. Eszméletlen volt. És jól mondta, ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni, ebben én is biztos voltam. 

- Jól vagy? - kérdezte, miközben lemászott rólam. Bárgyú mosollyal figyeltem, ahogy meztelen testét eltakarja -nagy bánatomra - a felesleges ruhadarabokkal. 

- Aham - ennyi tellett tőlem, mert még mindig a pár perccel ezelőtti szex hatása alatt voltam.

- Nagyon fájt? - hajolt le, egy csókot hintve ajkaimra. Nemlegesen megráztam a fejem.

- Fantasztikus volt! - vigyorogtam, mire ő is. Felhúzott a kanapéról, majd kezembe adta a ruháimat, amit nagy nehezen felrángattam magamra, Zayn segítségével.

- Maradt az ebédből, melegítek és megvacsorázunk - mondta, és bement a konyhába. - Utána mentem, és leültem az asztalhoz, ami nem volt valami kellemes, mert eléggé sajgott a fenekem. Figyeltem, ahogy a konyhában ügyeskedett. Gyomrom görcsösen megrándult, mikor eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. El kell mondanom neki, be kell hogy valljam az érzéseimet iránta. Talán ő is így érez. Talán... Mosolyogva rakta elém a felmelegített spagettit.

- Ezt te csináltad? - kérdeztem, miközben szedtem a tányéromba. 

- Igen! - vigyorgott.

- Nem is tudtam, hogy főzöl. - tekertem fel a villámra a tésztát, és bekaptam. Isteni volt, már nagyon rég ettem spagettit. 

- Ez egy hétpecsétes titok, csak te tudod! - kacsintott rám, nekem pedig melegség töltött el a szívem, szavai hallatán. - Ha elmondanám, hogy tudok főzni, akkor Harry folyton meghívatná magát - nevetett fel, mire én is. Ezután csendben falatoztunk, néha-néha egymásra pillantva. Vettem egy mély levegőt és megszólaltam:

- Valamit el kell mondanom... - mondtuk egyszerre, mire mindketten felnevettünk.

- Mondd! - adta át nekem az elsőbbséget, de én inkább őt akartam hallani először. Egy kis remény azért volt benne, hogy talán azt fogom hallani tőle, amit szeretnék. - Pár hete bejött hozzám egy híres tetováló művész, akinek nagyon megtetszett a munkám, szerinte nagy tehetségem van hozzá - mosolyogtam szavai hallatán. Kicsit csalódott voltam, mert nem ezt akartam hallani. - Állást ajánlott nekem, egy elég híres szalonban. 

- Ez szuper, Zayn! - lelkesedtem. Nagyon örültem neki, büszke voltam rá.

- Ez volt minden álmom, és nem tudom elhinni, hogy most be fog teljesülni! - mondta hatalmas mosollyal arcán. Láttam szemeiben a csillogást, amitől szívem boldogan vert. Legszívesebben odamentem volna hozzá, és magamhoz öleltem volna. 

- Hol van az a híres szalon, és mikor kezdesz? - tettem fel a kérdéseim, várva a válaszát. Arca elkomorodott, ami nem tetszett nekem. Félve fürkésztem arcát. 

- Londonban... - mondta, a villával turkálva a kajában.

- Oda költözöl? - kérdeztem kétségbeesetten. 

- Igen... Persze, csak akkor, ha megkapom a munkám - emelte fel a tekintetét, barna szemeit enyéimbe fúrva. Úgy éreztem, mindjárt elsírom magam, de próbáltam erős maradni. Nehezen ment, minden erőmet be kellett vetnem, hogy el ne bőgjem magam.

- Nagyon örülök, tényleg - igyekeztem meggyőző lenni. Felhorkant. 

- Látom...

- Boldog vagyok csak - csuklott el a hangom. - csak elmész, és soha többé nem fogjuk látni egymást, ezért nem igazán tudok most örülni, mármint a sikerednek igen, de... - hajtottam le a fejem.  - Szomorú vagyok, hogy elveszítek egy barátot... - szerelmet - tettem hozzám magamban. 

- Nincs olyan messze. Amikor lesz időm, átjövök hozzátok. Nem kell e miatt szétválnunk...

- Te is tudod jól, hogy ez nem így működik, új barátokra lelsz, új életed lesz és a régi elveszik... - nagyokat nyeltem, hogy visszatartsam a kitörni készülő könnyeim. - M- mikor mész?

- Holnap után...

- Holnap után?? - akadtam ki. - Ez most komoly?? Hamarabb nem tudtál volna szólni?? Jó hogy nem aznap közlöd velem, mikor elmész!! - mondtam dühösen, teljesen kikelve magamból. 

- Miért akadsz így ki?? Meg különben is, ki vagy te nekem, hogy mindenről be kell, hogy számoljak?!?! Nem járunk, nem vagy a pasim, nem vagyok köteles mindent elmondanom neked!! Csak dugunk!! - mondta erélyesen, nekem pedig tátva maradt a szám a szavai hallatán. Ez szíven ütött, de elég rendesen. Azt hittem, hogy talán megváltozik, hogy egy kicsit kedvelni fog, de úgy látszik, ez soha nem fog megtörténni. 

-Fordul fel, Zayn! Utállak! - álltam fel a székből, amit sikerül fel is borítanom. Könnyeim potyogni kezdtek, nem bírtam már visszatartani őket, és nem is akartam. - Jobb is, hogy elhúzol innen, mert ezek után látni sem akarlak, te seggfej!! - vágtam a fejéhez, majd kirohantam az előszobába, felrántottam a cipőm, és kisiettem az ajtón. Előrántottam a kocsi kulcsom, beültem az autóba, és teljes gázzal, kerékcsikorgással hagytam ott az utcát, a házat, és azt a személyt, aki a mindent jelentette számomra. Szívem ennél kisebb darabokra már tudott volna összetörni. Könnyeim úgy folytak akár egy patak, amitől alig láttam, de ez most rohadtul nem tudott izgatni, és az sem, ha itt és most meghalok... Nem számított semmi, az életem tönkrement, ismét... Leparkoltam a házam előtt, majd sietve rohantam a bejárati ajtóhoz, amit kinyitottam, és be is zártam magam után. Felrohantam a lépcsőn, az ágyba zuhantam, arcom a párnába temetve, és csak sírtam. A telefonom folyton rezgett, amit meguntam, ezért kihalásztam a zsebemből, és beleszóltam:

- Hagyj békén! Ne hívj, ne keress többé! Húzz el Londonba! - szakítottam meg a vonalat, és kikapcsoltam a telefonom. Miért voltam ennyire naiv? Miért kellett nekem ebbe belemennem? Már az elején nemet kellett volna mondanom, és akkor minden rendben lenne. Saját magamnak csináltam ezt, meg is érdemlem. - Soha többé nem akarok szerelmes lenni! Ha az leszek, bíz isten fejbe vágom magam, mert még egy csalódást már nem bírok elviselni. - Erős dörömbölés ütötte meg a fülem.

- NIALL! - kiabált egy ismerős hang. - NYISD KI! - dörömbölt tovább Zayn, én pedig a fejemre húztam a párnát, hogy ne halljam hangját.

- Menj el! Menj el! Menj el! Kérlek! - suttogtam összeszorított szemekkel. 

- ENGEDJ BE! NIALL! - ordította még egy jó párszor, majd egy kis idő múlva elcsöndesült minden. Semmi mást nem hallottam, csak a zokogásom...