98.rész

Sziasztok!

Pár napja azon gondolkodom, hogy mi is legyen a részekkel kapcsolatban, és arra jutottam, hogy hétvégente hozok egyet, amit megpróbálok betartani. Péntek vagy Szombat, de lesznek biztos meglepetés részek is, ahogy megszokhattátok tőlem! :) 

Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet, és azt is, hogy ennyien szavaztatok, aminek még jobban örülök. Tehát akkor lesz benne Ziall, mert láttam, hogy mindenki erre voksolt! :)

A másik blogommal kapcsolatban szeretnék elmondani pár dolgot. Amint látjátok nem nagyon frissítek, ami azért van, mert most a Love and Painre koncentrálok, és sajnos a Lost sem megy úgy, ahogyan szeretném... Remélem, hogy visszajön az ihlet, mert ha nem akkor kénytelen leszek feladni, amit nagyon nem szeretnék! Sajnálom, tényleg, de igyekszem valahogy helyrepofozni magam!

Asszem ennyi lenne :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl 

Harry

Idegesítő csörgés zavarta meg nyugodt álmomat. Nagyokat pislogva néztem körbe, majd mikor leesett, hogy Louis telefonjának ébresztője szól, morogva fordultam felé, de ő meg sem moccant, még mindig az igazak álmát aludta. Remek... Ezért szól az a rohadt ébresztő, hogy engem keltsen fel, ne a gazdáját...

- Lou, kapcsold ki! - dünnyögtem a fejemre húzva a párnát. - Looouuuiiiisss! - nyavalyogtam. Semmi reakció, és az idegesítő hang még mindig szólt, egyre hangosabban. Mérgesen dobtam le fejemről a párnát, majd átmásztam Lou-n, hogy kikapcsoljam azt a szart. 

- Hazza!! - morogta morcosa. Még neki állt feljebb. - Hagyj aludni! - nyöszörgött csukott szemmel, rekedtes, álmos hangján. 

- Ébresztő álomszuszék! - pusziltam ajkaira, de csak morgást kaptam válaszul. - Munka van! - hintettem be csókokkal fedetlen felsőtestét. Imádtam, mikor egy szál alsóban aludt, mert így reggelente megcsodálhattam testét, melyet napközben nem igazán mutogat, pedig ezt a tökéletességet nem szabadna rejtegetni. 

- Már ennyi az idő? - dörzsölte meg szemeit, majd nagyokat pislogva az órára pillantott, és morcosan csukta le szemhéjait, eltakarva kékségeit. - Nem akarok felkelni, nem bírok! - nyöszörgött. Lemásztam róla, az ágy mellé álltam, és feléje nyújtottam kezeim. 

- Gyere! - mosolyogtam rá, mire megfogta kezeim, én pedig felhúztam. Teljes teste az enyémnek dőlt, miközben karjait nyakam köré fonta és álmos szemeit az enyéimbe fúrta. 

- Nem tudok járni... - engedte el magát, vigyorgó arccal. Ha nem fogtam volna rendesen, biztosan elesett volna. - Vigyél ki a fürdőbe! - parancsolta kedvesen. 

- Meg is pisiltessem őfelségét? - kérdeztem, mire egy "ühüm" volt a válasza. Felnevettem, miközben felkaptam karomba, hogy teljesítsem kérését. Kicipeltem, majd leraktam a fürdőszoba közepére,  a derekát fogva. - Vegyél egy hideg zuhanyt, attól majd  felébredsz, én pedig addig csinálok valami kaját! - nyomtam egy puszit homlokára, és lementem a földszintre. Gondoltam a rántotta tökéletes reggeli lesz, mert jó laktató és feltölti energiával, amire szüksége is lesz, hiszen a mai munkanapja elég nehéz lesz. A tűzhely előtt álltam, kavargatva a tojást, és közben elkalandoztak gondolataim. Örültem, hogy dolgozik, de hogy pont ilyen helyen, annak nem. Minden nap fáradtan ért haza, ami miatt kezdtem egyre jobban aggódni. Nem mindenki termett erre a munkára, és főleg nem ő. Nem az a fajta, akinek a folytonos állás, és cipekedés jót tesz... Észre is vettem rajta, hogy mióta minden nap be kellett járni, hogy ledolgozza az elmaradását, teljesen más lett. Folyton duzzogott, fájt mindene, és alig beszélgettünk, mert mindig elaludt, akár mit is csináltunk. Féltem, hogy valami baja lesz, olyan kis törékeny... Gondolataimnak apró kezek hasamra simulása vetett véget. Arcomra azonnal egy hatalmas mosoly kúszott, ahogy hozzám bújt, lágy puszit hintve lapockámra. - Jobban vagy? - kérdeztem, hasamon összekulcsolt kezeit simogatva. 

- Egy kicsivel jobban, de a fejem szétesik... Remélem a fájdalomcsillapító megteszi hatását, mert ha nem, akkor szét fog robbanni! - morogta hátamba, majd elengedett és helyet foglalt az asztalnál. Elzártam a tűzhelyet, és a mellettem lévő két tányérra helyeztem a gőzölgő reggelit, amiből az egyiket Louis elé helyeztem, egy pohár naracslével együtt, a másikat pedig magam elé tettem. Jóízűen esett neki a rántottának, én pedig mosolyogva figyeltem minden mozdulatát, a velem szemben ülő legcsodálatosabb férfinak. Én vagyok a legszerencsésebb a világon, hogy ő az enyém. Hogy minden este vele alszom el, és minden reggel mellett ébredek. Csókolhatom édes ajkait, felfedezhetem teste minden porcikáját, melyet már csukott szemmel ismerek, érezhetem egyedi, ellenállhatatlan illatát és hallgathatom vékony, rekedtes hangját, mely lágyan simogatja dobhártyámat.

- Hahó! - lengette meg kezét arcom előtt, ezzel kirángatva gondolataimból.

- Hm?

- Minden oké? Meg sem kóstoltad... - nézett rám aggodalmas tekintettel. Szeretetteljes mosolyt küldtem felé, hogy lássa, minden rendben van.

- Csak elkalandoztam... - fogtam kezembe a villát, és enni kezdtem. - Meddig dolgozol? 

- Estig, tizenegyig, talán... - tette le az evőeszközt, lehörpintette a narancslevet, és jóllakottan dőlt hátra a székben. 

- Csörgess meg, ha végzel! Elmegyek érted! - láttam nemtetszését arcán, de nem fogom engedni egyedül mászkálni, míg Lucas nincs a kezeim között.

- Holnap edzésre megyek Zaynnel! - közölte mosolyogva. Örültem neki, hogy önvédelmet tanul, bár attól még ugyanúgy vigyázni fogok rá, akár mennyire is tudja majd megvédeni magát. 

- Megyek én is! - jelentettem ki. 

- Nem! - vágta rá azonnal, mire meglepődve néztem rá, majd összevont szemöldökkel fürkésztem arcát.

- Ez szarul esett... - biggyesztettem le ajkaimat szomorúan. Felállt, és egyenest felém lépdelt, majd beült az ölembe. Keze közé fogta arcomat, míg én derekát markoltam.

- Bocsi. - húzta el száját. - Nagyon szeretném, ha eljönnél, vagy, ha te lennél az edzőm, de -nyomott egy puszit ajkaimra. - nem tudnék koncentrálni, és a legtöbb edzés szexbe torkolna!

- Az összes! - mondtam vigyorogva, ajkaira tapadva. Felkuncogott.

- Na, látod! - nevetett. - Majd itthon megmutatok egy-két fogást, amint tökélyre fejlesztettem, oké? - bólintottam beleegyezően, csókot hintve szájára. Pár percig még élveztük egymás társaságát, aztán felmentem, hogy magamra rántsak valami ruhát, és elvittem Lout a munkahelyére. Hosszú csók után, jó munkát kívánva köszöntem el tőle, megvárva, míg bemegy, ringatózó csípővel. Tudtam, hogy nekem csinálja. Tudja jól, hogy figyelem, meg azt is, hogy ezzel ki tud készíteni... Ezért még kapni fog, csak érjen haza... Amint becsukódott mögötte az ajtó elindultam, de nem haza, hanem Zaynhez. Hiába kopogtam, és kiabáltam a háza előtt, nem kaptam választ, ezért visszaültem a kocsiba, és a tetkó szalon felé vettem az irányt. Leparkoltam, bezártam az autót és átsétáltam az utca túloldalára, a szalonhoz. Lenyomtam a kilincset és beléptem az ismerős helységbe. Tetkók ezrei sorakoztak a falon, ami vörösbe burkolódzott. Imádtam ide járni, tetszett minden, és akár merre néztem, minden egyes dolog, Zayn stílusát tükrözte. A keménységét, a művészet iránti szenvedélyét és a lágy szívét, amit csak én tudtam igazán, hogy van neki. A pult mögött, egy agyon tetovált, és piercingelt srác állt, akit eddig még nem láttam. Furán végigmért. 

- Zayn? - kérdeztem ügyet sem vetve rá.

- Hátul, épp tetovál! - mondta, én pedig egy "köszi" kíséretében hátra mentem, a tetováló részlegbe, ami egy kis helység volt. Ismerős volt a járás, hiszen az összes tetkót, ami a testemet borítja, Zayn csinálta. Soha senki mással nem varratnék csak vele, és most is ezért jöttem. 

- Hello, Haver! Bemehetek? - kérdeztem, a függöny előtt állva, amin egy hatalmas halálfej éktelenkedett. Nem akartam berontani, mert egyszer már jártam úgy, hogy épp egy intim tetkót varrt egy csajra, én pedig köszönés nélkül elhúztam a függönyt, és hát a lány nem igazán volt boldog... Meg a pasija sem... Azóta szólok, mielőtt belépnék.

- Szeva! Gyere! - amint kimondta, belestem, majd beléptem a szentélybe. Köszöntem a srácnak, akin már alig volt hely egy újabb tetkóknak. Ez gusztustalan... - Mi járatban? - kérdezte, miközben helyet foglaltam az egyik széken, kezembe véve a portfóliót, amibe belelapoztam.

- Van valami fejlemény? - vezettem rá tekintetem. Nemlegesen megrázta a fejét, amitől csalódott lettem,  de hát mit vártam, hogy egy héten belül lesz valami?... 

- Nem megy ilyen egyszerűen, meg amúgy is megbeszéltük, hogy amint van valami hívlak! 

- Oké, értettem, csak nem tudok nyugodtan maradni míg... - hallgattam el, mert majdnem kimondtam, hogy míg meg nem ölöm, de szerencsémre eszembe jutott, hogy nem egyedül vagyunk. - vége nem lesz ennek az egésznek... - fejeztem be a mondatom, mire Zayn megértően bólintott. - Figyu, hol vannak a betűtípusaid? - kérdeztem, más felé terelve a témát. Felállt a székről, a polcokhoz lépett, és pár perc keresés után a kezembe nyomta a mappát, amit azonnal kinyitottam, keresgélve benne, valami szép betűtípust.

- Tán csak nem egy újabb tetkó? - nézett rám felvont szemöldökkel, halvány mosollyal arcán. Nem is tudom honnan találta ki...

- Úgy döntöttem csináltatok még egyet, de ez lesz az utolsó! - jelentettem ki. Elég volt belőlük, de ezt az egyet még meg akarom csináltatni.

- És mit? Várj! - gondolkodott el. - Betűtípus... Ó, meg van! - vigyorgott. - A következő feliratot akarod a farkad főlé: Louis tulajdona! - röhögött fel, mire fejbe dobtam egy papírgalacsinnal. 

- Idióta! - horkantam fel. Szerintem, ha megtudja nem fog nevetni... - Majd elmondom... - néztem tovább a betűtípusokat, amiben meg is találtam a nekem tetszőt. Le is rajzoltam, hogy lássam hogyan fog kinézni. Elővettem egy másik portfóliót is, amit szintén átnéztem. Annyi jó mintát találtam benne, hogy el is tettem messzire, mert még kedvem támad újabbat varratni. Miután elment az agyontetovált srác, Zayn leült velem szembe és kíváncsian fürkészett. 

- Szóval, elmondod, vagy harapófogóval kell kihúznom? - nevetett fel, én pedig nagyot sóhajtottam, és húztam az időt, amennyire csak tudtam. - Bökd már ki! Annyira nem lehet durva! Nem tudod, miket tetoválok egyes embereknek... Jézusom, ne is beszéljünk róla! - vigyorgott. 

- Ne nevess ki! Sokat gondolkodtam rajta, és arra jutottam, hogy meg akarom csináltatni! Tudom, hogy hülyének fogsz nézni... - mondtam, felé fordítva a lapot, amelyre, lerajzoltam azt az öt betűt, ami a legtöbbet jelenti számomra. Tátott szájjal, kiguvadt szemekkel nézett hol rám, hol a rajzra. Mondtam, hogy nem fog nevetni... Kellett pár perc, míg meg tudott szólalni a sokk után.

- Most viccelsz velem? - kérdezte ledöbbent arccal. Jót röhögtem arckifejezésén, amit pontosan így képzeltem el.

- Nem, ez halálosan komoly! De, ha nem vállalod, akkor keresek mást! - fenyegettem meg, de tudja jól, hogy csak viccelek.

- Megcsinálom! Csak... Biztos vagy benne? Ez örökre ott marad! - próbált kedvesen lebeszélni róla.

- Átgondoltam, hidd el! - nyugtattam haverom. - És ez örök lesz, ahogyan a tetkó is! - mosolyogtam rá.

- Rendben, te tudod! - egyezett bele. - Akkora legyen, mint amit rajzoltál? - kérdezte, én pedig bólintottam. Úgy beszéltük meg, hogy én megrajzolom a papírra, ő pedig rám tetoválja, aminek nagyon örültem, hiszen így mondhatni, a felét én csináltam... 

97.rész

Sziasztok!

Köszönöm szépen a kommenteket, az új féliratkozót/ókat és a tetszikeket! :) 
Sikeresen én is lebetegedtem, de vettem magamon annyi erőt, hogy megírjam a kövi részt. 
Előre szólok, hogy +18-as, és hosszabb, mint az eddigi részek, de remélem nem bánjátok! Élvezzétek ki! :)
Jó olvasását!

Dreamy Girl

Harry

Teljes erővel nekilökött a kocsinak, és próbált megütni, de hála a sok edzésnek, és a jó reflexeimnek, ki tudtam térni ökle elől. Minden erőmet összeszedve löktem el magamtól. Megtántorodott, amit én rögtön ki is használtam. Megragadtam felsőjét, és egy hatalmasat behúztam, pont az orrnyergébe. Fájdalmasan felnyögve esett neki a falnak, az orrát fogva, melyből azonnal folyni kezdett a vér. 

- Baszd meg! - köpte szavait. Arca, keze és felsője csupa vér volt. - Normális vagy? 

- Nem! És soha nem is voltam az! - nevettem fel. - De, még nem végeztem veled! - léptem oda hozzá, majd rámarkoltam farkára. Fájdalmas nyögések közepette görnyedt össze, ahogy rászorítottam. - Legszívesebben letépném a tökeidet, és ha rajtam múlna meg is tenném! De - erősebben szorítottam, amitől könnyek gyűltek a szemeibe. - Louis túlságosan is jószívű... Szóval, neki köszönheted, hogy csak ennyit kapsz! - markoltam rá, aztán elengedtem, mire nyöszörögve, a tökét markolászva rogyott le a földre. - Hozzá ne merj nyúlni még egyszer! Tartasd magad távol tőle, mert legközelebb nem állok jót magamért, és kiheréllek! Nem viccelek! - mondtam erélyesen, majd leguggoltam mellé, megragadtam haját, és felemeltem, hogy láthassam arcát, amely csupa vér, és könny volt. - Louisnak pedig egy szót sem, megértetted? - kérdeztem szemeibe nézve, de nem szólt semmit, ezért meghúztam haját. - Azt kérdeztem, megértetted??

- Meg... - nyöszörögte fájdalmasan, még mindig a farkát szorongatva.

- Remélem is! - engedtem el, majd felálltam. - Most pedig kelj fel, és húzz haza! - mondtam, majd elégedetten elsétáltam, tudva, hogy az egyiket, a kettő közül lerendeztem. Beültem a kocsiba, beindítottam a motort és egyenest haza vezettem. Leparkoltam a kocsifeljáróra, aztán Zayn autójához sétáltam, és beültem mellé. - Volt valami? - kérdeztem miután lekezeltünk.
- Semmi! Mi ez a nagy védelem? Most már igazán elárulhatnád! - kérdezte arcomat kémlelve. Mindent elmeséltem neki, amit csak tudtam erről az egészről, bár egy dolog még nem volt világos számomra, az, hogy Lucas vajon mit akarhat Loutól... Ezt egyelőre nem fejtettem meg... A Shanes ügyet elhallgattam előle, elég, ha csak mi hárman tudunk róla... Zayn feszülten hallgatta mondandóm, láttam, ahogy egyre jobban elönti arcát a düh. Utálja - ahogyan én is - ha a szeretteit bántják, és soha nem hagyja szó nélkül az ilyen dolgokat. Ezt tőle tanultam. Mindig azt mondta, hogy a szeretteinket meg kell védeni, bármiről is legyen szó, ez a legfontosabb.
- Meg kell találnunk azt a szemetet! - morogta, a kormány markolva. - Valamit tennünk kell, nem hagyhatjuk, hogy boldogan élje az életét!
- Egyetértek, ezért is gondoltam, hogy segíthetnél nekem. - kíváncsi arccal fordult felém. - Fel kéne kutatnunk! Tudom, hogy vannak olyan ismerőseid, akik jók ebben! 
- Vannak, bizony! - ajkára gonosz mosoly kúszott.
- Annyit szeretnék kérni, ha elkapjátok, vigyétek az erőben lévő házhoz, le a pincébe, és azonnal szóljatok nekem! Ne öljétek meg, én magam akarom kezelésbe venni! - kezeim ökölbe szorítottam, éreztem, ahogy a düh eluralkodik testemen. Alig vártam a pillanatot, hogy visszaadjak neki mindent, és hogy könyörögjön az életéért a kínzó fájdalmai közepette, mert, hogy nem fogom kímélni az egyszer biztos.  Zayn izgatottan nézett rám. 
- Életem legjobb megbízása! Alig várom! - dörzsölte össze tenyerét, ördögi mosollyal az arcán. - Imádom az izgalmakat! 
- Légy óvatos! Vigyázz vele, oké? - féltettem őt, nem akartam, hogy baja essen, hiszen nem tudhatjuk, hogy Lucas mire képes. - Én is veletek megyek, rendben? Nem hagyhatom, hogy ti csináljátok azt a munkát, amit nekem kellene! 
- Nem-nem! Ha valami bajod esik mi lesz Louval? Megoldjuk, ne aggódj! Nem egyedül csinálom, nem kell aggónod, mind vérprofi! 
- Rendben... De... - akartam folytatni mondatom, viszont Zayn nem hagyta.
- Semmi de! Nem lesz semmi baj! - nyugtatgatott. - Most pedig húzz be a pasidhoz! - mosolyodott el, mire én is. Kezet fogtunk, és megköszöntem neki azt, amit értünk tesz. Egy legyintéssel letudta. Kipakoltam a kocsimból, majd beléptem a házba, ahol finom illatok terjengtek. Letettem a bevásárló szatyrot az előszobába, amiből kivettem egy óvszert, belecsúsztatva farzsebembe. Belestem a nappaliba, de csak a porszívót láttam, így tovább mentem, egyenest a konyhába. Épp az asztalt terítette, nekem háttal. Nekidőltem az ajtófélfának és figyeltem őt. Tekintetem fenekére tévedt, mely formásan gömbölyödött a fekete melegítő nadrágjában. Amikor ráhajolt az asztalra, kinyomva hátsóját, végem lett. Nem bírtam tovább. Pár lépéssel, keresztül szeltem a köztünk lévő távolságot, majd kerek fenekébe markoltam. Megugrott, halkan felsikoltva. Megfordult, kezét nyakam köré fonta, és csókot nyomott ajkaimra. Hátsójára vezettem tenyerem, miközben nyelvemmel utat törtem szájába. Hosszabb csókcsata után elváltunk egymástól, és zöld íriszeimet, gyönyörű kékségeibe fúrtam.

- Köszönöm! - mosolygott rám, én pedig értetlenül néztem rá.

- Mit is? - kérdeztem összevont szemöldökkel. Zsebébe nyúlt, előhúzva egy papírt. Azonnal felismertem, azt a kis cetlit, amit reggel hagytam ott az éjjeli szekrényén. Hatalmas mosoly ült ki arcomra, ahogyan az övére is.

- A reggelit, és ezt! - lengette meg arcom előtt a kis cetlit, amin csak annyi állt: „Köszönöm, hogy vagy nekem.” - Szeretlek! - szipogott, szemeiben könnyek csillogtak. Lágyan megcirógattam arcélét, majd kezeim közé fogtam arcát és megcsókoltam.

- Én is szeretlek! - suttogtam szájára, miközben egyik kezemmel pólója alá nyúltam, simogatva hasfalát, egyre feljebb haladva, egészen mellkasáig. Éreztem, hogy libabőr fut végig rajta, érintésem nyomán.

- Kész… a… kaja… - lihegte számba. Mellkasát simogató kezem, levezettem hasfalán, belenyúlva nadrágjába. Amint hozzáértem, megremegett és máris kő keménnyé vált. - Hazza… az ebéd… - nyöszörgött, miközben masszíroztam farkát. Füléhez hajoltam.

- Másra vagyok éhes! - suttogtam mély hangon, beleharapva cimpájába, mire halk sóhaj hagyta el száját. - Annyira kívánlak! - búgtam. Fejét nyakamra fektette, és nyögdécselt. - És amint érzem, te is! - kuncogtam, kihúzva kezem szűk nadrágjából. Felmordult. Elléptem tőle, figyelve arcát, melyen meglepődést véltem felfedni. - De ha nem, hát nem! Együnk! - vontam vállat, mintha nem érdekelne a dolog. Megragadta felsőm, így húzva magához. Elmosolyodtam hevességére. Ajkaink súrolták egymást, leheletével csiklandozta őket.

- Itt ne merj hagyni álló farokkal! - mondta erélyesen, majd durván megcsókolt, aztán marokra fogta merevedésem a nadrágomon keresztül. Felnyögtem érintésére. - Kúrj meg, itt és most! - szavai hallatán megdöbbentem, de egyben nagyon is tetszett. Vigyorogva ragadtam meg felsőjét, és letéptem róla, felfedve felsőtestét, melyet csókokkal hintettem be, miközben hajamba túrta vékony ujjait. Gyorsan megszabadultam az enyémtől is, aztán erőszakosan tapadtam ajkaira. Megmarkoltam tincseit, kicsit hátrahúzva fejét, hogy nyakához férhessek, megkeresve érzékeny pontját, melyet nyelvemmel izgattam. Beleharaptam a még mindig lila foltjába, amitől fájdalmasan, mégis élvezettel nyögött fel. Szívtam, ahogy csak bírtam, miközben körmét hátamba vájta. Nekitoltam az asztalnak, és ledöntöttem rá. Széttárta lábait, beférkőztem közéjük, mire átkarolta velük csípőmet. Nyakáról ajkára tévedtem, durva csókcsatát elindítva. Göndör fürtjeim húzogatta, én pedig ráharaptam alsó ajkára, amiből kicsordult vére, melyet lenyaltam róla. Lefelé haladtam állától, nedves csíkot hagyva egészen nadrágja széléig. Sóhajok sorozata hagyta el száját, majd erősen magához húzott lábaival, amitől ágyékunk összeért. Többször megtette ugyanezt, nyögéseket váltva ki mindkettőnkből. Látásom elhomályosult, ahogy az élvezet egyre jobban elvette józan eszemet. Nem bírtam tovább, megragadtam nadrágját és megszabadítottam tőle, a bokszerével együtt. Rögtön ráhajoltam férfiasságára, amely már nagyon vágyott a kényeztetésre. Tövig bekaptam, kezemmel pedig mellkasát simogattam, lenyomva az asztalra az élvezettől fel-fel domborodó testét.

- Ahh… Hazza… - dobálta magát. Felnyomta csípőjét, hatalmasokat nyögve tettemre. Megéreztem kezét, mellyel belemarkolt hajamba, lehúzva magáról. Lenyaltam ajkaimról sós ízét, majd fölé hajoltam, csókot hintve szájára. Szemeimbe nézett, a csodás tengerkék íriszeivel, melyek most sötétnek hatottak. - Magamban akarlak érezni! - zihálta szavait. Elmosolyodtam, gyors csókot lopva ajkairól, aztán kivettem farzsebemből az óvszert, amit fogam közé csíptem, miközben lehúztam magamról a két utolsó ruhadarabom. Kibontottam a kis ezüst csomagot, magamra pörgettem, majd benyálaztam ujjaimat, amelyből egyet, óvatosan belenyomtam szűk járatába. Fájdalmasan felnyögött, izmai megfeszültek. Fölé hajoltam, puszit nyomva ajkára, lassan mozgatva ujjam benne. Ki-be, aztán körkörösen.

- Lazulj el, Lou! - csókoltam meg, nyelvemmel masszírozva övét. Kezeit hátamra vezette, belemarkolva bőrömbe. Éreztem, ahogy egyre jobban ellazul, ezért a másik ujjam is bevezettem az előző mellé. Belenyögött számba, erősen kapaszkodva felkaromba. Vártam egy kicsit, hogy megszokja, aztán ollózó mozdulatokkal és begörbített ujjal ingereltem. Hangosabb nyögések szöktek fel torkából, amit egy jelnek vettem, és a harmadik ujjamat is belevezettem. Lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal élvezte tettem. Egész nap elnéztem volna gyönyörű arcát, mely az élvezettől eltorzult. Kihúztam ujjaimat, és bepozicionáltam magam, majd belé hatoltam, teljes hosszommal. Felnyögött, belemarkolva a terítőbe, amit meghúzott, ezáltal lerántva a poharakat, melyek hangos csörömpöléssel értek földet a padlón.

- Istenem! Ahh… - nyögött, fejét hátradöntve. Gyorsabb tempóra váltottam, mélyen döftem belé férfiasságomat. Kezemmel combjára markoltam, így húzva még közelebb magamhoz, még beljebb tolva lüktető farkam. Sikerült eltalálnom azt a pontot, amitől szinte sikoltott. Beleremegtem hangjába, mely zene volt füleimnek. Imádtam magas, mégis rekedtes hangját, amely szex közben még izgatóbb volt. Már ettől el tudtam volna menni. Elhomályosult tekintettel nézett fel rám, ajkain halvány mosoly jelent meg. Lehajoltam hozzá, miközben még mindig mozogtam benne. Átkarolta hátam, én pedig a nyakába fúrtam arcom, hallgatva nyöszörgését, amit döféseim váltottak ki belőle. Felemelkedtem, combjaira markoltam, és erősen löktem magam belé. Haja izzadt homlokára tapadt, ajkai elnyíltak a hangoktól, melyek torkából törek fel, szemei pedig lehunyva remegtek, ahogy egyre közeledett a csúcs felé. Izzadt testünk különös hangokat hallatott, ahogy összecsapódtak. Louis megmarkolta magát, és lökéseim ritmusát felvéve mozgatta kezét fel-le kemény férfiasságán. Lassan löktem bele magam, minél mélyebbre, ami által eltaláltam ismét azt a pontot, amelytől  hangos sikoly szaladt ki száján. Háta ívbe feszült, fejét hátra vetette, és egyre közelebb ért a kielégüléshez. Pár erős lökés után, nevemet nyögve élvezett el, beterítve fehér nedvével hasát. Nekem sem kellett sok, már a látvány is elég lett volna ahhoz, hogy elmenjek. Mély hörgés tört fel belőlem, ahogy a kéj hulláma végigsöpört rajtam, és hangosat nyögve elélveztem. Szapora légvétellel dőltem izzadt, forró mellkasára. Kezeit gyengéden körém fonta, lábai, melyek csípőmet fogták közre, elernyedtek, ahogyan egész teste is. Beletúrt hajamba, és puszit lehelt fülemre, amitől jóleső bizsergés fogott el. - Össze... összetörtek a poharaim... - lihegte, levegővétellel küszködve. Felkuncogtam. 
- Majd veszünk újat! - csókoltam nyakába. 
- Most már ehetünk... Aztán takarítás! - dünnyögte, mire morogtam egyet. Ezek után nem akartam mást csinálni, csak pihenni, összebújva a kanapén, vagy az ágyban. - Gyerünk! - ütögette meg vállam. 
- Neee máááár, Lou! - nyavalyogtam. Felemeltem a fejem, hogy szemeibe nézhessek, melyek boldogan csillogtak. Elsimítottam homlokára tapadt haját, majd csókot hintettem édes ajkaira. 
- Ne légy lusta! - lebiggyesztett szájjal keltem fel róla, és őt is felhúztam az asztalról.  Kuncogva nézett körül. - Lesz mit takarítani... - nevetett. Megragadtam derekánál fogva, és magamhoz húztam egy hosszú, szenvedélyes csókra. Nem tudok betelni vele, egyszerűen lehetetlen. - Most fejezzük be! Ha így folytatjuk, az ebédig se jutunk el! - akart eltolni magától, de nem engedtem. - Harry! - szólt rám erélyesen, én pedig csak mosolyogtam, figyelve erőlködését. Füléhez hajoltam, rekedtes hangon belesuttogtam szavaim. 
- Imádtam, mikor azt mondtad, hogy kúrjalak meg itt, és most! - hallottam, hogy nagyokat nyel, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Tudtam, nem kell sok és ismét akcióra kész. - Mondd még egyszer! Mondd ki! - nyaltam meg fülcimpáját, majd szopni kezdtem, cuppogó hangokat hallatva.  Kezei, melyek karom szorították, elernyedtek, feje vállamra esett, és sóhajok ezrei törtek fel torkából. - Áll a farkad, Kis tigris! - kuncogtam.
- Haz... Ne csináld... Nem megy... Meg takarítani is kell... - lihegte nyakamba. 
- Van egy ajánlatom! Megyünk még egy kört, és utána mindent elintézek, míg te pihensz! Na? - kíváncsian vártam válaszát. Elég jó ajánlatot tettem, ugyanis fájó fenékkel nem igazán kellemes takarítani...
- Nem! - tolta el magát, és felhúzta bokszerét, aztán a nadrágját is. - Nem lehet! - láttam rajta, hogy küzd a merevedésével. Felhúztam én is a bokszerem.
- Akkor csak had segítsek rajtad! - kaptam el hátulról, derekánál, és magamhoz húztam. Átkaroltam hasánál, hogy ne tudjon elszabadulni.
- Hazza! - morgolódott, küszködve ellenem.  Egyik kezemmel lehúztam nadrágját az alsójával együtt, épp annyira, hogy kiszabadítsam a kis Louist. Rámarkoltam, mire  halkan nyöszörögve vetette hátra fejét vállamra. Tudtam, most már nem fog ellenkezni, ezért a másik kezemmel is akcióba lendültem. Hasát simogattam, egyre feljebb egészen mellbimbójáig, amit megcsíptem, és morzsoltam ujjaim között. Szűkölésére nekem is felállt. Teljesen nekem dőlt, meztelen háta mellkasomhoz tapadt, ami forrósággal töltötte meg testem. Erősen markoltam, fel-le járatva rajta kezem, egyre gyorsabban, közben fülcimpáját izgattam. Ajkai elnyíltak, melyek közül nyögések szakadtak fel.
- Hallani akarom, ahogy a nevemet nyögöd! - fogtam meg heréit, kicsit felhúzva őket, majd masszírozni kezdtem. - Gyerünk! Addig nem élvezhetsz el, míg nem hallom gyönyörű hangod! Ha megteszed, egész nap izgatni foglak, de nem hagyom, hogy elmenj! - suttogtam fülébe, aztán nyakát szívtam. Láttam rajta, hogy teljes önkívületi állapotban van. - Gyerünk! - húztam végig ujjaim a makkján.
- Haz... - lihegte erőtlenül. 
- Hangosabban, úgy, hogy a szomszédok is hallják élvezeted hangját! - markoltam erősen férfiasságára.
- HAZZA! - nyögött egy hangosat, és éreztem, ahogy megremeg a farka. Háta megfeszült, karom markolta, majd forró nedvével beterítette kezem. Egész teste elernyedt, és ha nem tartottam volna meg, összecsuklott volna. Feje vállamon pihent, miközben zihálva lélegzett. Lenyaltam ujjaim, és felhúztam nadrágját. 
- Sokkal jobb, nem? - pusziltam nyakába, de nem reagált, csak lihegett tovább, becsukott szemekkel. - Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Megrémültem, mikor nem válaszolt. - Louis? - szóltam rá, mire egy "ühüm" volt válasza. Megnyugodtam hangja hallatán. Óvatosan felkaptam karomba, és felvittem az ágyba. Leraktam, majd csókot nyomtam ajkára, mire karját nyakam köré fonta és berántott, pont magára. Felnyögött, ahogy egész testemmel ráestem.
- Nem menj el! - nézett szemeimbe. - Leszarom a takarítást, maradj velem! - mosolygott, mire megcsókoltam, és befeküdtem mellé. Megfordult, én pedig szorosan magamhoz öleltem, átkarolva derekát, hasát cirógatva, míg szuszogása egyenletessé nem vált. Betakartam, hogy meg ne fázzon, majd lementem, hogy betartsam ígéretem. Mire vállalkoztam.... Én meg a takarítás két külön világ... Miután nagy nehezen, káromkodások közepette feltakarítottam, úgy, hogy ragyogott az egész lakás, felmelegítettem az ebédet, amit Lou készített, és felvittem a szobába. Még mindig édesen aludt az ágyban, arcát a párnába fúrva. Leültem mellé, mire megmozdult, oldalra fordítva fejét. Párat pislogva kinyitotta csodaszép szemeit, melyek rögtön megtaláltak engem, mosolyt csalva arcomra.
- Ébresztő! Hoztam egy kis ebédet, ami már vacsora! - mondtam nevetve. Felhúzta magát ülő helyzetbe, és kómás fejjel nézett rám, de mosolya fülig ért. Ölébe helyeztem a tányért, majd magam elé is tettem egyet, és jót beszélgetve, egymás szájába adogatva az ételt, elfalatozgattuk a finom ebédet.


UI: Lenne egy kérdésem, amire örülnék ha kapnék választ, mert rajtatok múlik a dolog! Szóval, ugye van egy Ziall párosunk, és azt szeretném kérdezni, hogy akartok-e +18-at, vagy inkább ugorjam át! Már meg van írva, de ha nem, és valaki mégis kíváncsi rá, akkor feltenném a One-shot blogomba! Kérlek válaszoljatok! Előre is köszönöm! :)

96.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaitokat, melyekkel megdobogtatjátok szívemet, el sem tudom mondani mennyire hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok, és olvassátok írásomat! Imádlak benneteket! :3 

A részről annyit, hogy most Harry szemszöge lesz, és lehet, hogy pár részig így is marad! Remélem tetszeni fog! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Nagyokat pislogva ébredtem fel. A plafont bámultam pár másodpercig, majd morogva fordultam jobb oldalamra. Mosoly terült el arcomon, ahogy megláttam a mellettem alvó angyalt. Hasán feküdt, feje a másik oldalra fordulva, így csak izmos, meztelen hátát láttam, amelyről egészen a derekáig lecsúszott a takaró. Óvatosan végigsimítottam ujjaimat gerince vonalán, egészen a feneke felett lévő gödröcskékig, mire morogva felém fordult, de szemei még mindig csukva voltak. Az órára pillantottam, ami 9-et mutatott. Meglepődtem, hogy hamarabb keltem fel, mint ő, hiszen Lou az, aki hajnalok hajnalán már kint van az ágyból. Talán a tegnapi nap túl fárasztó volt számára... Gondoltam meglepem egy kis reggelivel, ahogyan ő szokott engem. De, még mielőtt kimásztam volna az ágyból, pár percig figyeltem gyönyörű arcát, melyen egy halvány mosoly bujkált. Biztos valami szépet álmodott... Lábujjhegyen a szekrényhez mentem, kivettem belőle egy felsőt, és egy nadrágot, majd mielőtt becsuktam volna magam után az ajtót, még visszanéztem békésen szunyókáló alakjára. A konyhába érve megcsináltam a szendvicseket, bekapcsoltam a kávéfőzőt, és míg a kávéra vártam, gondolataimba mélyedtem, előhúzva a tegnapi nap történéseit. Megnyaltam az alsó ajkamat, a fejemben megjelenő képektől, amint egymást kényeztetjük a kocsiban, majd a fürdőben. Nagyokat lélegezve, vigyorral az arcomon álltam a konyhapult előtt, és éreztem, hogy már csak az emlékére is beindulok. Próbáltam elterelni másfelé gondolataimat, mert ha így folytatom komoly baj fog történni odalenn. Sikerült is. Eszembe jutottak a csónakban elhangzott szavak... A csók, és Lucas... Kezeim önkéntelenül ökölbe szorultak, ahogy megjelent előttem a kép, amint Lou ajkai az övéhez érnek. Alig vártam, hogy elbeszélgethessek Shannel, mert hogy nem hagyom annyiban az egyszer biztos. Velem senki sem szórakozhat, főleg nem a szeretteimmel! Aztán jöhet Lucas, vele már nem leszek olyan kegyes... Csak találjam meg, bíz isten azt is meg fogja bánni, hogy megszületett! Egy tálcára helyeztem a szendvicset és a kávét, majd felvittem a szobába, ahol Lou még mindig durmolt. Annyira édes volt. Nem lett volna szívem felébreszteni, ezért halkan letettem az éjjeli szekrényére, és írtam egy cetlit, aminek az elejére ráfirkantottam nevét, a nem túl szép betűimmel, majd lágy csókot hintettem arcára. Elvégeztem a fürdőszobai teendőim, aztán felhúztam a cipőm, a telefonomat és a pénztárcámat pedig zsebeimbe csúsztattam, és még mielőtt kiléptem volna az ajtón, megbizonyosodtam arról, hogy mindent bezártam. Nem szívesen hagyom itt Lout, egyedül, de mást nem tehettem... Vagy mégis?! Előkaptam mobilom - miután beültem a kocsimba - tárcsázva Zayn számát.
- H-Hello... - lihegte a telefonba, amiből egyből tudtam, hogy nem jókor hívom.
- Hallom nem érsz rá... Majd ha beledöngölted azt a valakit az ágyba, hívj vissza! - vigyorogtam, kinyomva a hívást. Alig tettem le, máris csörgött. Ez gyors menet volt...
- Már végeztem! Mit akarsz? - alig bírta kiejteni ezt a pár szót, úgy szuszogott.
- Elég gyorsan elmentél, nem gondolod? - húztam az agyát, mert tudtam, ha a szexuális teljesítményét minősítem le, akkor bepöccen.
- Fogd be, mert átnyúlok a telefonon keresztül, és letépem a kis Harryt! - mérgelődött, én pedig jót röhögtem rajta. - Szóval, mit akarsz? - kérdezte, komoly hangon.
- Loura kellene figyelned, ha ráérsz... Csak pár órára mennék el, de nem akarom egyedül hagyni.
- Persze, nem gond, de mire ez a nagy védelem? - kérdezte.
- Amint visszaérek, elmondok mindent! A lényeg, hogy ne enged el egyedül sehova! Oké?
- Oké! Mindjárt ott vagyok! - tette le a telefont. Megvártam míg ideér, majd mikor megláttam kocsiját, nyugodtan indultam el az úti célom felé, amely egy eldugottabb helyen volt, a város túlsó szélén. Nem sokan járnak ide, csak az olyanok, mint én. Mondjuk már én is nagyon rég jártam erre, de gondoltam ideje kicsit felpörgetni, az eddig sem unalmas szexuális életünket. Benyitottam az ajtón, és azonnal megpillantottam a pult mögött álló régi haveromat. Hatalmas mosollyal üdvözölt.
- Csak nem? A nagy Harry Styles, ennyi idő után még visszameri tolni ide a képét? - jött elém, hogy lekezeljen velem.
- Bocs, de nem volt szükségem ezekre a dolgokra mostanában... - néztem végig a kínálaton. A bolt ugyanolyan volt, mint régebben, nem sokban változott, és a cuccok is hasonlóak voltak, bár azért láttam egy-két új dolgot.
- Megint egy újabb hal akadt a horgodra? - érdeklődött kíváncsian.
- Ő más! - jelentettem ki, még mindig a a kínálatot vizsgálgatva.
- Tán csak nem?! - sejtelmes mosoly jelent meg arcán, ahogy engem nézett. Nem szóltam semmit, de ő rögtön tudta, hogy ez mit jelent. - Ó! Különleges személy lehet, ha el tudta rabolni a szívedet! Örülök neki, hogy téged is elért a szerelem! - tette vállamra kezét.
- Sosem hittem volna, de látod, csodák mégiscsak léteznek! - mosolyogtam rá. - Na de, kellene valami, ami feldobja a szexuális életünket, bár nem panaszkodom, mert fantasztikus, viszont szeretném valamivel meglepni. Egy kis újítás. - nézegettem körül.
- Mire gondoltál?
- Hmm... Szerepjátékra... - vettem a kezembe egy rendőr szerkót. - Ez nem is olyan rossz! Van hozzá kellék, vagy csak a ruha? - kérdeztem Jamest.
- Persze, hogy van! Bilincs, gumibot, még fegyver is, ha kell. Viszont van többfajta is, tűzoltó, doktor, autószerelő, meg sok egyéb... Amit csak szeretnél.
- Ez tökéletes lesz, szerintem imádni fogja! Kell hozzá a két kellék, a pisztoly nem, az már kicsit durva... - a pulthoz vittem, és már alig vártam, hogy kipróbálhassuk. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit fog ehhez szólni Louis. Miután kifizettem, még jó egy órát elcsevegtem Jamessel. Hazafelé beugrottam a boltba, hogy megvegyem a bevásárló listán szerepelt dolgokat, amit Lou gondosan mindig összeír. A zsebembe kotorásztam, mikor rájöttem, hogy nem raktam el a cetlit... Kezembe vettem a telefonom, és felhívtam.
- Akkor ennyi? Nem kell más? - kérdeztem, már a kasszánál sorakozva.
- Nem, asszem minden megvan... - gondolkodott el. A szalag felett lévő polcot figyeltem, mikor megállt a tekintetem az óvszeren. Elmosolyodtam, és levettem egy dobozzal.
- Biztos vagy benne, hogy mindent felírtál? - egy "ühüm" volt a válasza. - Az óvszert nem felejtette el Kis Tigris? - kérdeztem, mire csend lett a vonal túlsó oldalán. - Milyet szeretnél? Mondjuk ízesítettet? - kuncogtam, ahogy magam előtt láttam vörösödő arcát. Imádtam, mikor olyan a feje, mint a paradicsom. Bár, egyre nehezebb ilyen helyzetekbe hozni, de azért néha sikerül.
- Téged akarlak érezni, nem mást. - mondta alig hallható hangon, mintha félne attól, hogy valaki meghallja.
- Tökéletes válasz Kis Tigris! Imádlak! Egy rugóra jár az agyunk, a saját íz a legfinomabb! - fokoztam, még mindig vigyorogva. - A tiéd isteni, a legjobb mikor...
- Fejezd be, Hazza! - szólt közbe rekedtes hangon, lihegve. Felnevettem. Ez volt a célom, csak pár mondat és máris felizgult.
- Nemsokára otthon leszek, és kezelésbe veszlek, tarts ki! Csók! - tettem le, hatalmas mosollyal arcomon. Fizettem, és mikor körül néztem, láttam, ahogy mindenki engem néz. Biztos hallották a kis eszmecserénket. Engem nem zavar, büszkén lépdeltem ki a boltból, a kocsim felé véve az irányt. Bepakoltam a megvásárolt dolgokat, és be akartam ülni, de szemem megakadt valakin. Arcomra gonosz mosoly kúszott, ahogy felismertem az illetőt. Bezártam a kocsit, majd tisztes távolságból követtem őt. Itt az ideje, hogy megbeszéljünk pár dolgot... Vártam, hogy valamilyen eldugottba helyre érjünk, mert mégse agyalhatom meg ennyi ember előtt, a nyílt utcán. Mikor odaért az autójához, gyors léptekkel siettem felé, és a nagy tenyeremet ráhelyezve az üvegre, csuktam be a résnyire kinyitott ajtót. Ijedten ugrott el, majd riadtan nézett rám. 
- Szevasz! - köszöntem, nekidőlve az autó oldalának, mellkasom előtt összefont karokkal. Láttam rajta a félelmet, amit jó jelnek vettem, bár meg is lepődtem, hiszen kívülről elég kemény csávónak tűnt, de úgy látszik, ez csak a külső...
- H-hello! - köszönt remegő hanggal. - Látom már jól vagy... - eresztett meg egy halvány mosolyt felém. - Örülök neki... - felhorkantam szavai hallatán. Örül... Persze... 
- Ne hízelegj, nem érsz el vele semmit! - mondtam erélyesen. - Nem érzed úgy, hogy beszélnünk kellene?! - néztem rá komoly arccal, de nem válaszolt, csak állt ott, kerülve tekintetem. - Louis? Csók? Rémlik valami? - kérdeztem gúnyosan.
- Bocs, én... én nem... az a csók hiba volt, nem akartam rá mászni... csak... túl sok volt a pia... és...
- Mi?? - akadtam ki, ahogy felfogtam mit is mondott. Ezt most tényleg nem értettem, azt hittem Lou kezdeményezett, erre kiderül, hogy ez a seggfej volt. Hazudott nekem, csak azért, hogy védje ezt a tarajos fejűt. - Te csókoltad meg őt? - bólogatott, nekem pedig elborult az agyam. Éreztem, ahogy elönt a düh, a vérem felforrt, és fújtattam. - Hogy volt pofád rámászni?? Ha? Részeg volt, kétségbeesett, sebezhető és ezt te kihasználtad?! Gusztustalan vagy!!! - köptem szavaimat dühömben.
- Figyelj, én...én... sajnálom, nem akarok ebből bonyodalmat, kérlek, felejtsük el. - felhorkantam könyörgésére. Azt hitte egy bocsánatkéréssel megúszhatja?? Nem ismer még engem, de most meg fog! Ezek után majd kétszer meggondolja, hogy Louis közelébe menjen-e... Eltoltam magam a kocsitól, körbe kémleltem, hogy vannak-e az utcán, de szerencsére csak mi ketten voltunk. Elé álltam. Szemeibe félelem költözött, ahogy farkasszemet néztünk egymással. 
- Ennyivel nem fogod megúszni, nem ismersz még engem, és ezek után azt fogod kívánni, bár ne is ismertél volna meg soha! - vigyorogtam, egyet hátra lépve, majd behúztam neki jobb öklömmel. Fájdalmasan felordított, odakapva arcához, ahol az ütés érte. Majdnem elesett, de nagy mázlia volt, ugyanis a fal, mely mögötte húzódott, felfogta. Megráztam kezem, amely zsibogott az ütés erejétől. Győztes mosolyt villantottam felé, mire hirtelen, nem számítva rá, nekem esett...

95.rész

Meglepi! 

Tudom, hogy nem mostanra ígértem, de gondoltam megleplek benneteket, hogy a hétvége utolsó napja jól teljen! :)

Ismét +18-at tartalmaz, tehát aki nem bírja, az ne olvassa...

Nagyon szépen köszönöm az új féliratkozókat, a tetszikeket, a kommenteket (chatben is) és a több, mint 172.100 oldalmegjelenítést! :3 

Imádlak benneteket! <3

További szép hétvégét, élvezzétek ki a mai nap minden percét! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Letett a fürdőszoba közepére, de derekam nem engedte el, csak szorosan magához húzott. Csókunk lágyan indult, majd egyre vadabb tempóra váltott. Kezemmel hajába túrtam, néha meghúzva azt, míg az ő kezei levándoroltak fenekemre, amibe belemarkolt, halk sóhajt kiváltva belőlem.

- Hmm, de hiányzott már a feszes hátsód! - harapott bele alsó ajkamba, játékosan meghúzva azt.

- Csak az? - kérdeztem, mire hatalmas mosoly ült ki arcára. Kezét hátsómról ágyékomra vezette, amitől nagyobb sóhajt hallattam.

- Ez is! - kuncogott.

- És mi még? - nem válaszolt, csak megragadta felsőm, és egy gyors mozdulattal lerántotta rólam.

- A hajad. - túrt bele érzékien. - A homlokod. - nyomott egy csókot az említett testrészemre. - A kék szemeid. - hunytam le őket, ahogy megpuszilta szemhéjamat. - Az orrod. - kuncogtam, ahogy az övét az enyémhez érintette. - A szád - lehelt ajkaimra, megnyalva azokat. - Az állad. - hintett rá egy apró csókot. - A nyakad. - haladt lefelé, végig nyalva torkom. - A mellkasod. - felsóhajtottam, ahogy puszit nyomott rá, miközben kezével oldalam simogatta. - A mellbimbód. - kapta be az említett testrészem, amit erősen megszívott. Felnyögtem, hajába túrva. - A hasad. - harapott bele bőrömbe, mire megnyaltam ajkaim, lehunyt szemmel élvezve tetteit. - A köldököd. - csókolt bele. - A v vonalad. - hintett rá egy puszit. - Minden egyes porcikád hiányzott, Kis tigris! - éreztem meg ajkait enyémen. Éhesen kaptam utánuk, tarkójánál fogva. Nyelvemmel elkaptam övét, és lágyan masszíroztam, mígnem levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Hasamba bizsergés költözött, és ha lehet még szerelmesebb lettem belé. Fülig vörösödve, bárgyú mosollyal néztem zöld íriszeibe.

- Szeretlek! - öleltem magamhoz szorosan.

- Tudom, engem csak szeretni lehet! - kuncogott, én pedig megforgattam szemeim, de azért nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. - Megengedem a vizet, addig vetkőzz le! - kacsintott rám, majd a kádhoz lépdelt, letérdelve elé, hogy megengedje a csapot. Fenekét stíröltem, és nem bírtam ki, hogy ne csapjak rá. Mögé álltam, majd rácsaptam feszes hátsójára, aztán belemarkoltam. Megugrott tettemre. Felém fordult, szemei csillogtak, arcán gonosz mosoly jelent meg.

- Ezt nagyon nem gondoltad át, Lou! - lépdelt felém, mire hátrálni kezdtem, de nem tudtam, ugyanis az ajtónak ütköztem, amit Hazza becsukott magunk mögött. A kilincsért akartam nyúlni, de ő gyorsabb volt. Felkapott karjaiba.

- Neeee! - sikoltoztam rugdalódzva, nevetéstől fuldokolva. - Nee! Hazza! - jót nevetett rajtam, majd a kádhoz sétált, és fölé helyezett, mire nyakába kapaszkodtam.

- Kérlek! Ne! - könyörögtem. - Ruha van… - de ezt már nem tudtam befejezni, ugyanis már a vízben voltam, viszont elkaptam Hazza felsőjét, így magamra rántottam. Felnyögtünk mindketten a fájdalomtól. - Idióta! - fröcsköltem arcába a kellemesen meleg vizet.

- A Te idiótád! - tolta szét lábaim, hogy közéjük férkőzhessen. Ajkaimra hajolt, és ismét csókban forrtunk össze. Hátát cirógatva, szenvedélyesen faltuk egymást a kádban, csurom vizes ruhában. - Szeretnél egy sztriptízt? - húzódott el, szemeimbe nézve, szemöldökét fel-le húzogatva. Ez nem volt kérdés, persze, hogy szerettem volna, csak ne nekem kelljen csinálnom…Vigyorogva, hevesen bólogattam, annyira, hogy majd leszakadt a fejem a nyakamról. - Akkor élvezd a show-t, Kis tigris! - nyomott egy cuppanós puszit számra, majd felállt a kádban. Már attól elaléltam, ahogy a fehér inge rátapadt felsőtestére, kirajzolva izmait és mellbimbóját. Beharapott alsó ajakkal figyeltem minden mozdulatát, hogy le ne maradjak bármiről is. Lassan, szexi csípőmozgással túrt hajába, mire nagyot nyeltem, és tátott szájjal bámultam őt. Ingén lévő gombjait, egyesével, csigalassúsággal gombolta ki, végig a szemeimbe nézve, megnyalva ajkait. Éreztem, hogy máris ágaskodom odalent. Széttárva felsőjét végig simított testén, majd ledobta ingét, a kád mellé. A hajából csepegő vízcseppek indultak meg arcától, izmait követve, egészen a nadrágja szegélyéig, ahol is eltűntek. Kéjes sóhaj hagyta el számat, és farkam lüktetett. Egész testem felforrt, szinte gőzkabinná változtatva a fürdőszobát. Lihegve élveztem műsorát, amit tovább folytatott. Lehunyta csodás szemeit, majd nadrágja szegélyéhez nyúlt, és lejjebb tolta, láttatni vélve szőrcsíkját, amit annyira imádtam. Bizsergett alhasam, ami csak fokozódott, ahogy kicsatolta övét. Behunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal markolt rá férfiasságára, a nadrágon keresztül. Egyszerre nyögtünk fel, és én nem bírtam tovább. Feltérdeltem, ellöktem onnan kezét és belecsókoltam v vonalába, egyre lejjebb, ezzel együtt lehúzva róla az utolsó két ruhadarabját, amik már nagyon zavaróak voltak. Ágaskodó férfiasságára markoltam, majd ráleheltem hegyére, és megnyaltam, nyögést váltva ki Hazzából. Kezét hajamba vezette, tincseimmel játszadozva. Minden oldalról végignyaltam hosszát, majd először a végét kezdtem el szopni, aztán már teljesen elmerítettem számban. Nyögései egyre csak fokozódtak, ahogy gyorsítottam a tempón. Egyik kezemet heréire vezettem, lágyan masszírozva őket.

- Ahh… Hmmm… - mély hangja bezengte a helyiséget, amitől libabőr szaladt végig egész testemen. Imádtam, hogy ilyet tudok kiváltani belőle. - Oh, igen, Lou! - markolt bele hajamba, beljebb tolva fejem, így már majdnem a tokromban volt. Megijedtem. Tudom, hogy ezt szerettem volna megtanulni, de ez hirtelen sok volt. Mintha csak érezte volna, hogy valami nincs rendben, mert kijjebb húzta magát számból. Egy pillanatra megállt, én pedig felnéztem rá. Láttam, hogy aggódva figyel, ezért újra nekiindultam, jelezve, hogy nincs semmi baj. Nyelvemmel masszíroztam férfiasságát, ki-be járatva számban. Fenekébe markoltam, így húzva közelebb őt. - Szopjál, Lou! - elmosolyodtam volna szavain, de hát teli volt a szám. Nyögései egyre mélyebbről törtek fel, ujjai erősen markolták hajam, és éreztem, hogy közeledik a csúcs felé. Kijjebb húzódtam, megszívtam hegyét, miközben egyik kezemmel rámarkoltam heréire. Farka megremegett, aztán mély hörgő hanggal számba élvezett, nevemet nyögve. Cuppanós hanggal eltávolodtam, és lenyeltem örömnedvét. Megnyaltam ajkaim, majd kiegyenesedtem, Hazza pedig csókra húzott tarkómnál fogva. - Fantasztikus vagy! - lihegte ajkaimra. - Most te jössz! - markolt rá férfiasságomra a nadrágomon keresztül.

- A-a! - vettem el onnan kezét. - 2-2! Mára már elég volt! - nyomtam egy puszit szájára, mire morgott egyet, jelezve nem tetszését. - Fürödjünk! - vettem le az utolsó ruhadarabjaim, mert ugyanis rajtam még ott volt a nadrágom a bokszerrel együtt. Hazza megfordított minket, leült a kád végébe, én pedig lába közé ültem, hátam mellkasának nyomva. Kezeit összekulcsolta hasamon, fejét pedig vállamra helyezte. - Mesélj valamit magadról. - mondtam, behunyva szemeim, élvezve cirógatását bőrömön. - Mondjuk arról, hogy mi szerettél volna lenni, miről álmodtál kiskorodban. - felkuncogott.
- Hm... Ez egy jó kérdés... Elég sok minden megfordult fejemben akkoriban. Űrhajós akartam lenni legelőször, fel akartam jutni az űrbe, hogy láthassam a Földet teljes egészében. Aztán feltaláló. Minden hülyeséget összeeszkábáltam a garázsunkban, anyuék nagy örömére. - nevetett fel az emlékre. - Aztán, kezdtek egyre jobban érdekelni a nők, és hát a hülye fejembe vettem, hogy nőgyógyász akarok lenni... - vigyorogtam szavai hallatán. Nem is Hazza lenne, ha ez nem jutott volna eszébe. 
- És ki sem tudtad nőni ezt a dolgot... csak most a férfiak érdekelnek... - mondtam, mire nyakamba puszilt.
- Csak egyetlen férfi. - kezével elfordította fejem, hogy csókot lopjon ajkaimról. Elmosolyodtam, és szívembe boldogság költözött. - És te mi szerettél volna lenni, miről álmodtál? - tette vissza állát vállamra. 
- Nem válogattam annyit, mint te. Én mindig is focista akartam lenni. A szobám telis-tele volt a legjobb labdarúgók posztereivel, állandóan a meccseket néztem a tv-ben, és folyton kijártam a parkba, hogy rúghassam a labdát. Mindig azt képzeltem, hogy a közönség őrjöngve skandálja nevem, én pedig berúgok egy gólt, és boldogan szaladok a pályán, mert a csapatunk győzött. - meséltem el kis kori álmom. - Tudom nagyon gáz, de hát álmodozni szabad, nem igaz?! - dőltem hátra fejemmel, hogy arcunk egy vonalba legyen. Szeretetteljes mosollyal nézett rám, majd puszit nyomott ajkaimra. 
- Nagyon aranyos lehettél! Most magam elé képzeltem, ahogy a kis Louis szalad a pályán egy labdával, a kapu felé, és berúgja, majd kezeit a magasba emelve, boldogan nevetve futja körül a foci pályát. - mondta, homlokát neki döntve az enyémnek. Pontosan így volt, ahogy ő elképzelte. 
- Szerintem eleget áztunk már! Ideadod a tusfürdőt, ott van a hátad mögött! - kértem kedvesen, majd mikor kezembe adta, tenyerembe nyomta egy keveset, és mellkasom kezdtem mosni, aztán átadtam Hazzának. Mikor végeztünk, megtörölköztünk, és derekunk köré tekertük a frottír anyagot, így állva a tükör elé, hogy fogat mossunk. Én elő álltam, Hazza pedig mögöttem, átkarolva derekam. Egymást figyeltük a tükörben, miközben tisztára mostuk fogunkat. A szobába érve, kinyitottam a kis szekrényem és elővettem két bokszert, amiből az egyiket Hazzához dobtam, amit a jó reflexeknek köszönhetően el is kapott. Bebújtunk az ágyba, én pedig hátat fordítottam neki, hogy hozzám bújhasson, szorosan átkarolva. Megpuszilta nyakam, majd "jó éjt" kívántunk egymásnak, és boldogan hunytam le szemeim, szerelmem ölelő, megnyugtató karjaiban.

94.rész

Hali!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a tetszikeket, és az új feliratkozókat! :) Hálás vagyok mindenért, hiszen nélkületek ez a blog nem tartani itt, ahol most! Ti vagytok azok, akik tartják bennem a lelket, hogy folytassam! :) Tudom, azt mondtam, hogy 100 részes lesz, de sztem ezt túl fogjuk szárnyalni, persze ez tőletek is függ, hogy szeretnétek-e még olvasni a történetem... Mint mondtam nyugodtan szóljatok, ha unalmas vagy bármi ilyesmi, nem haragszom meg érte! :)
A részről pedig, remélem nem sok a +18, mert még lesz... ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Hazza elhajolt nyakamtól, de csak annyira, hogy szemeimbe nézhessen. Egyik kezével megcirógatta arcom, kedves mosollyal arcán. 
- Ne most. - szuszogta, én pedig nem értettem miért utasít vissza. - Bár, nehéz ellenállnom, de ez nem úgy működik, hogy nekiállunk és kész, meg kell tanulni a technikáját, és nem éppen egy kocsiban... - puszilt ajkaimra. - Oké? - bólogattam. Kicsit szomorú voltam, mert szerettem volna viszonozni, azt, amit az előbb kaptam tőle. De még lesz időm rá, akár duplán is visszaadhatom neki. Hazza hátranyúlt a csomagtartóba, majd hosszas kutakodás után előhúzott valamit. Egy pokróc volt, amit rám terített. Elmosolyodtam tettén, melegség járta át szívem, amiért ilyen figyelmes velem. Szétnyitottam a plédet, jelezve, hogy bújjon ő is be, mert nem akartam, hogy megfázzon, főleg, miután megizzadtunk... Nem kellett sokat várnom, azonnal rám feküdt, és összebújva feküdünk a kocsi hátsó ülésén, egymást melegítve testünkkel. Feje mellkasomon feküdt, ujjaival lágyan, körkörös mozdulatokkal simogatta hasfalam. Az eső kicsit alább hagyott, de még mindig hangosan morajlott az ég. - Nem fázol? - kérdezte, csókokkal hintve be mellkasom. 
- Már nem. - túrtam bele hajába, játszadozva göndör, még mindig nedves tincseivel.

- Remélem azért Zaynnek eszébe jut, hogy meg kellene néznie minket... - dünnyögte. Ebben én is egyet értettem, nem igazán akartam itt tölteni az éjszakát, még ha ennél csodálatosabb estém még sosem volt. Annyira más volt minden, mintha egyre közelebb kerülnénk egymáshoz, és nem csak testileg értem.
- Ha már Zaynnél tartunk… Valami nincs rendben vele és Niallel... A kórházba is, mikor bent voltál, együtt jöttek, és mikor rákérdeztem, mindketten idegesek lettek, alig tudtak valamit kinyögni. Nem tudom mi lelte őket, de nagyon nem tetszik ez nekem... - hosszabb csend állt be, s mikor már azt hittem nem mondd semmit, megszólalt. 
- Ha látnám őket együtt, tuti meg tudnám mondani, mi van velük. Valahogy össze kéne hozni őket, ki kéne találni valamit... 
- Ez jó ötlet! - mondtam, majd gondolataimba merültem. Oly gyorsan eszembe ötlött egy terv, mint még soha. - Csináljunk egy kerti partit hétvégén, vagy jövő héten, attól függ mikor érnek rá. Elhívjuk őket, de nem szólunk egyiknek sem a másikról. Na, mit szólsz? 
- Szuper vagy! - felhúzódott egy gyors puszit lopva ajkaimról, de én nem elégedtem meg ezzel, utána hajoltam, hogy számat az övére tapasszam. Megnyaltam alsó ajkát, mire szétnyitotta, hagyva, hogy elmélyítsem csókunk. Beletúrtam hajába, majd fedetlen mellkasára simítottam tenyerem, éreztem hevesen dobogó szívét. Lejjebb vándoroltam, kikapcsoltam övét, nem válva el ajkától. Letoltam nadrágját, amennyire csak tudtam, és belenyúltam bokszerébe, rámarkolva duzzadt férfiasságára. Halk nyögés szaladt ki száján. Nem tétlenkedett, ráült combomra, majd egyik kezével körbe fogta merevedésem. Egyszerre nyögtünk fel, ahogy egymást kényeztettük, felvéve a másik ritmusát. - Várj! - nyöszörgött, elhúzódva tőlem. Nagy szenvedések közepette lerúgta magáról a felesleges ruhadarabokat, aztán ismét felém mászott. Erőszakosan kapott ajkaim után, lábaim közé furakodva, összedörzsölve férfiasságunkat. Hajába túrtam, míg másik kezemmel hátát karmolásztam, hangos nyögésekkel. Lihegve hajolt el tőlem, szemei boldogan csillogtak, ajkai elnyíltak. Egy pár percig csak néztük egymást, majd beharapta alsó ajkát, és lenyúlt kettőnk közé, összefogva férfiasságunkat. Felnyögtem. Eszméletlen érzés volt, ahogy a két érzékeny bőr egymásnak dörzsölődik. Fel-le mozgatta kezét, miközben szenvedélyesen faltuk egymást. Folytonos nyögések törtek fel belőlünk, betöltve a kis helységet. Erőt véve magamon levezettem kezem, ellökve Hazzáét, átvéve a további munkálatokat. Nem tiltakozott, csak mosolygott, és csípőmre vezette szabad kezét, belemarkolva bőrömbe. Egyre erősebben pumpáltam magunkat, testem remegett az élvezettől, amely végigjárt, és érzetem, hogy nem sok van már hátra. - Istenem! Lou! - nyögte egyre sűrűbben, egyre erősebben markolva derekam. Biztos voltam benne, hogy meg fognak látszódni ujjainak nyomai a bőrömön. Még jobban gyorsítottam, amitől mindketten elélveztünk, egyszerre, kilövellve fehér nedvünk, melyek összekeveredve lepték be kezem. Elernyedten dőlt rám, fülembe lihegve, puszit hintve nyakamba. Hátára vezettem tenyerem, és szorosan magamhoz öleltem, izzadt testünket összetapasztva. - Annyira szeretlek! - csókolt nyakamba, mire elmosolyodtam.
- Én is szeretlek, és mindig is szeretni foglak! - suttogtam fülébe, puszit hintve rá. 
- Akkor is, ha öreg és ráncos leszek? - kérdezte. Felkuncogtam szavai hallatán. Elhajolt tőlem, és zölden csillogó szemeit, mélyen kékségeimbe fúrta. 
- Nem leszel ráncos! - túrtam bele hajába. - De, ha netán megtörténne, én akkor is imádni foglak! - ragadtam meg tarkóját, lehúzva magamhoz egy édes csókra. 
- Akkor jó, viszont szólok előre, hogy akkor is kanos leszek! Nehogy azt hidd, hogy vénségemre lelankadok! - mondta huncut vigyorral arcán. 
- Aham... A kis kék tablettákkal? - incselkedtem, fülig érő szájjal. Belecsípett oldalamba, amitől egy nem túl férfias sikoly szaladt ki számon. 
- Piszkálódsz még? - hajolt nyakamra, játékosan beleharapva érzékeny bőrömbe. Felnevettem tettére. Fogait felváltotta nedves, forró nyelve, amellyel lefelé haladt, egészen mellbimbómig, amit szájába véve harapni kezdett. Imádtam, mikor ezt csinálja, bár mindent imádtam vele kapcsolatban. Kezeim közé fogtam arcát, felhúzva hozzám, lágy puszit nyomtam ajkára, majd levándoroltam nyakára, hogy ő is kapjon egy kis kényeztetést, ne csak mindig én. Mély nyögés tört fel belőle, mikor az érzékeny pontjához értem. Megszívtam, amilyen erősen csak tudtam. Fejem mellett tenyerelt, és hangos nyögéssel adta tudtomra, hogy jól csinálom. - Erősebben! - sóhajtotta. Beleharaptam, éreztem vére sós ízét számban. - Oh, igen! Gyerünk, Kis tigris! - nyögte. - Jelölj meg! - szívtam, ahogy csak bírtam, és mikor már úgy éreztem elég, elhajoltam, hogy megcsodáljam művemet. Elég csúnya foltot hagytam, gyönyörű bőrén. Elhúztam a számat, mikor lágyan végigsimítottam sebes nyakán. Nem akartam ennyire durva lenni vele, de felém villantott vigyora megnyugtatott.  Elnéztem feje mellett, mert valami megvillant. Egyre erősebb fény töltötte be a sötét éjszakát. Hirtelen feleszméltem, hogy minden csendes, az eső elállt, és a mennydörgések is megszűntek.
- Szerintem, jön valaki! - ahogy kimondtam, Hazza hátra nézett, abba az irányba amerre én. 
- Öltözzünk! - leszállt rólam, kutatva ruhái után. Felültem, és kezembe nyomta, a még mindig vizes felsőm és nadrágom. Olyan gyorsan öltöztem fel, mintha az életem múlna rajta. Kirázott a hideg, ahogy a nedves ruháim forró bőrömre tapadtak. Fázni kezdtem. Nem vágytam másra csak egy forró fürdőre, és száraz ruhákra. Hazza is felöltözött, majd kinyitotta az ajtót. A hűvös levegő, ami kintről áramlott be megborzongatott. Libabőrös lettem, és remegni kezdtem. - Tekerd magad köré a takarót! - utasított kedvesen. Nem szálltam ki az autóból, csak ültem a hátsó ülésen, várva a kocsit, amely lassan odaért, leparkolva mellénk. 
- Ázott kis bárányaim! - nevetett fel gúnyosan Zayn, ahogy kiszállt a járműből. - Mi történt? 
- Nincs meg a kocsi kulcsom, nem tudtunk hazamenni! - szólalt meg Hazza, megmagyarázva a helyzetet. Zayn ismét felnevetett, én pedig legszívesebben lekevertem volna neki egyet. 
- Elvigyelek benneteket, vagy akartok még egy kicsit romantikázni? 
- Fejezd be! - szólt rá erélyesen Harry. - Nem hagyom itt a kocsim, reggelre ellopják... Megkeresem a kulcsot, talán a csónakban van. - mondta, majd elment, ott hagyva engem a feketeséggel. 
- Miért nem dobod le a pokrócot? - hajolt be a nyitott ajtón, mire megugrottam, nem számítottam rá, hogy idejön. - Talán meztelen vagy? - húzogatta szemöldökét. Megforgattam szemeim, lerántva a plédet magamról, és összegömbölyítve arcába dobtam. Elkapta. Jók a reflexei... Beleszippantott.  - Hmm... Ezek az illatok... - kacsintott rám, majd visszadobta a takarót. 
- Gusztustalan vagy! - morogtam. 
- Ugyan már, csak poénkodok! Viszont örülök, hogy ismét dúl a love, mert már szörnyűek voltatok egymás nélkül... - küldött felém, egy normális mosolyt. 
- Meg is van! - boldogan jött vissza Hazza, kezében tartva a kulcsot. - Ne zaklasd már! - tolta arrébb Zaynt. - Mehetünk! - csukta be az ajtót, én pedig előre másztam az anyós ülésre. Valamit még beszélgettek, aztán pár percre rá Hazza is beült. - Kicsit morcos volt, hogy feleslegese jött ki, de ez van! Legalább tudom, hogy aggódik értünk! - indította be a motort. Zötyögve haladtunk ki a földútról, aminek alig vártam, hogy vége legyen, és boldog voltam, mikor kifordultunk a sima aszfaltra, hazafelé véve az irányt. - Ja, megbeszéltem vele a kerti partit, neki bármikor jó. Már csak Niallt kell felhívni! - jelentette ki. - Aztán minden kiderül! - mosolygott rám, majd ismét az útra szegezte tekintetét. - Zany megkért arra, hogy ne szóljunk Niallnak róla, mert ha megtudja, hogy ő is ott lesz, akkor szerinte nem fog eljönni! - tette még hozzá. Kíváncsi voltam mi lelte a két srácot, és alig vártam, hogy végre megtudjam. Az út további része csendben telt. Halkan szólt a zene a rádióban, amitől folyton elbóbiskoltam, majd sikeresen be is aludtam. Hazza ébresztgetésére keltem. Morogva jeleztem, hogy fent vagyok, és lassan kimásztam a kocsiból. Mire a házhoz értem, sikerült felébrednem. Kizártam az ajtót, és besétáltam az előszobába, ahol lerugdostam a cipőimet a lábamról. Hazza hátulról átkarolt, fülem mögé puszikat hintve. Kezem hátravezettem, hogy hajába túrjak. - Veszünk egy forró fürdőt? - suttogta, mire hevesen bólogattam. Megfordított, felkapott a karjaiba, és felvitt a lépcsőn, egyenest a fürdőszobába…

93.rész

Hello!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, (mind a chatben, mind a részek alatt) amikkel minden napom boldoggá teszitek! :3 
Itt is lenne a kövi rész, remélem, hogy tetszeni fog, én imádtam írni! :)

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

- Ne itt! Majd ha hazaérünk! - jelentettem ki. Hazza morgott egyet, nemtetszését jelezve. Az eső csak zuhogott, és folyton villámlott, amitől néha látni lehetett a tavat, a körülötte lévő fákkal, ami most hátborzongatónak tűnt. Megrezzentem. Haza akartam menni, a biztonságot nyújtó otthonunkba.

- Bassza meg! - ütött a kormányra, mire odafordítottam fejem. Valamit nagyon matatott a nadrágja zsebében, majd lefelé hajolt, tovább kutatva.

- Mit keresel? - kérdeztem összevont szemöldökkel. Fel akart emelkedni, aminek az lett az eredménye, hogy beverte a fejét a kormányba. 
- Hogy az a ... - fogta a fejét, miközben cifrábbnál cifrább káromkodás hagyta el a száját. Mikor láttam, hogy semmi komoly baja nincs, kuncogtam egyet, mert olyan vicces volt, ahogy verte a kormányt, ezzel megadva neki a büntetést.
- Nyugi! - nyúltam át, és magamhoz húztam fejét, amire apró puszit nyomtam, lágyan meg is simogattam a beütött részt. - Már jobb?

- Sokkal! - nevetett fel, aztán elhajolt. - Viszont van egy aprócska probléma... - húzta el a száját. - Nincs meg a kocsikulcs. Lehet, hogy kiesett ahogy szaladtunk. - mondta, miközben még mindig turkált a cuccok között, hátha megleli. - Csak én lehetek ekkora marha, hogy a zsebembe teszem a kulcsot! Kimegyek megkeresni! - nyitotta volna az ajtót, de megragadtam karját.

- Ki ne menj ebben az időben! - korholtam le aggódva. - Nem engedem, még bajod esik! Nincs pótkulcsod? - markoltam még mindig a karját, ezzel tartva bent.

- De… a házban. - mondta elgondolkodva. - Felhívom Zaynt! - ugrott be neki az ötlet, de mikor kivette a mobilt a zsebéből, szomorúan nézett rám. - Nincs térerő, remek! - mutatta felém a képernyőt. Tényleg nem volt. Viszont ez annyira nem is izgatott miután szembesültem azzal, hogy milyen háttérkép van kirakva a telóján. Én voltam rajta, akkor mikor... szóval a szeretkezésünk után... Elpirultam, Hazza pedig jót nevetett, mikor rájött, hogy mitől is vagyok téglavörös. - Tetszik? - nézte meg a képet, beharapott alsó ajkakkal. - Akarom látni ezt a fejet! - huncutul rám vigyorgott, és felém hajolt. - Most! - nyalta meg száját, miközben végigvezette rajtam a tekintetét. Már ezzel az őrületbe kergetett, ahogy éhes pillantással, szinte felfalva tekintetével nézett rám. Épp meg akartam szólalni, hogy bírja ki, mert kocsiban nem akarom, mikor hatalmasat villámlott, vakító fehér fénnyel betöltve az autó belsejét, hatalmas dörgéssel kísérve, amitől a kocsi is megremegett. Ijedten másztam hátra, összekuporodva az ülésen, becsukott szemmel, fülemre tapasztott tenyérrel. A következő dolog amire emlékszem, hogy elhúzza a karom, én pedig rávezetem a tekintetem.

- Félsz a vihartól? - kérdezte kedvesen. Csak bólintottam, annyira cikinek éreztem ezt az egész dolgot, de nem tehetek róla, kicsi korom óta be vagyok szarva, és azóta sem nőttem ki. - Bújj ide hozzám! - mosolygott szeretetteljesen, széttárva karjait. Odabújtam, összekuporodva karjaiban. Kicsit vizes volt, de ez most nem érdekelt. Szorosan átölelt, fejem pedig mellkasára helyeztem. - Mindenki fél valamitől, aki pedig azt mondja, hogy nem, az hazudik!

- Te mitől félsz? - kérdeztem kíváncsian. Ilyen dolgokról nem is beszéltünk, ezért gondoltam itt a remek alkalom, hogy kicsit jobban megismerjük egymást. Elég furán hangzik, mivel már egy ideje együtt vagyunk, mégis alig tudunk valamit a másikról. Felkuncogott.

- Pókok! Rosszul vagyok tőlük! - borzongott bele. - A kicsiket még elviselem. Ha gombostűnyi nagyságú, nincs semmi bajom vele, de ha attól nagyobb... Ki lehet kergetni velük a világból. - elmosolyodtam, ahogy magam elé képzeltem a képet. Hazza szalad, sikítva a pókoktól. Halkan felkuncogtam. - Szörnyű! De ezt el ne mondd senkinek, még Zayn sem tud róla! - meglepődtem, hogy a legjobb barátja nem tud róla, nekem viszont elmondta. Melegséggel töltötte el a szívem. Még jobban hozzábújtam, becsuktam szemeim. Ezután csend telepedett ránk, ami felerősítette a kint tomboló vihar zaját.

- Mesélsz nekem az első szerelemedről? Biztos volt ilyen... - törtem meg a hallgatást. Fogalmam sincs, honnan jött ez a kérdés, de kiböktem. Többet akartam tudni róla.

- Gyerekszerelem volt, nem igazi... - sóhajtott, majd folytatta. - Volt a szomszédunkban egy gyönyörű derékig érő, fekete hajú, barna szemű lány. Mindig együtt lógtunk, mivel a szüleink is jól kijöttek egymással. Rosszalkodtunk, és szerettem, hogy nem olyan volt, mint a többi lány. Sárban ugráltunk, békákat fogtunk, kavicsokat dobáltunk... - elmosolyodtam, valós meséjét hallgatva. - Aztán hirtelen minden megváltozott… megtetszett. Én pedig idióta módon piszkálni kezdtem. Húztam a haját, csúfoltam, mire sírva szaladt haza a szüleihez. Persze utána anyukám kioktatott. A végén kinyögtem neki, hogy nagyon tetszik, ő pedig boldogan mosolygott rám. Még mindig előttem van bársonyos hangja, és gyönyörű mosolya. - sóhajtott fájdalmasan, amitől a szívem összeszorult. - Azt mondta, kérjek tőle bocsánatot, vigyek neki virágot, és mondjam el, hogy milyen szép. Így is tettem. Jártunk, ami persze arról szolt, hogy ugyanúgy játszottunk, csak néha megfogtuk egymás kezét. - annyira édesek lehettek, főleg Hazza a kis göndör fürtjeivel. - Eltelt egy hét, mikor egy másik fiúval láttam meg, amint egymás kezét fogják. Sírva rohantam haza, anyu próbált megnyugtatni, de mind hiába. Ott és akkor kijelentetem, hogy soha többé nem leszek szerelmes. - mondta, mire felnéztem arcára és odahajoltam, hogy megcsókoljam ajkait.

- Oh, te szegény... - görbítettem le a számat. Nagyon sajnáltam, tudom, hogy rég volt, de mérges lettem a lányra, aki ezt a csodálatos személyt, csak úgy eldobta. - A kis rohadék! - morogtam. - Megkeresem és megmondom neki a frankót! - felkuncogott kitörésemre. 

- Az én kis tigrisem beindult! - suttogta ajkaimra, majd megcsókolt. - Le kéne venni a vizes ruhákat, mert megfázunk! - mosolygott huncutul.

- Milyen figyelmes vagy! - vigyorogtam, miközben ölébe ültem. Lassan kigomboltam ingét, aztán lehúztam róla, felfedve izmos felsőtestét. Végigmértem, kezeimmel lágyan simogattam mellkasát, majd körkörös mozdulatokkal mellbimbóját is, halk sóhajokat kiváltva belőle. Megmorzsoltam érzékeny részét, ajkamat az övére szorítva. Hátamra vezette hatalmas tenyerét, felhúzta felsőm, ami miatt el kellett válnunk egymástól, de csak pár pillanatra, aztán ismét egymás szájában kötöttünk ki. Óvatosan döntött le az ülésre, fölém mászva. Elég szűkös volt a hely, de ez most kicsit sem érdekelt minket. Nyakamra hajolt, megkeresve gyenge pontom, amit azonnal meg is talált. Kezem hajába túrtam, halk sóhajokkal kísérve. Erősen megszívta, mire megremegtem. Forróság járta át testem, szinte már égett a vágytól. Felnyögtem, ahogy fogával végigsértette bőröm, amit ismét megszívott. A fájdalom annyira izgató volt, hogy elhomályosult a tudatom, és semmi másra nem tudtam koncentrálni csak a jóleső bizsergésre, mely végigfutott a testemen. Imádtam! Annyira hiányzott már lágy érintése, bőrének egyedi illata, mély, rekedtes hangja és édes, mámorító csókja. Soha többé nem akartam távol lenni tőle. Soha! Befejezve nyakam kényeztetését, haladt lefelé, puszikkal hintve be kulcscsontom, aztán mellkasom, majd megnyalta mellbimbóm, amit erősen meg is szívott. Nyöszörögve hajtottam hátra a fejem, miközben még mindig haját markoltam. Harapdálta, nyalta, szopta, miközben cuppanós hangokat hallatott. Lejjebb toltam fejét, ezzel tudatva vele, mit is szeretnék. Nedves puszikkal behintve bőröm haladt lefelé egészen a hasamig, aztán köldökömhöz ért, melybe belecsókolt. Felkuncogtam. A v vonalamhoz érve belecsípett érzékeny bőrömbe, amitől nyöszörögni kezdtem, és fellöktem a csípőm. Azt akartam, hogy érjen hozzám, hogy a szájába vegyen, és érezhessem puha, nedves ajkait duzzadt férfiasságomon.

- Kérlek... - szűköltem, mikor megmarkolta combom, egyre közelebb haladva büszkeségemhez, de nem ért hozzá. - Hazza... - emeltem meg fejem, hogy vágytól elhomályosult szemeibe nézzek. Mosolyogva figyelt engem, miközben ő is zihált. Nem bírtam tovább, megmarkoltam merevedésem nadrágon keresztül. Erősen dörzsöltem, tartva a szemkontaktust. Nyöszörögve nyúlt kezemért, amit megragadott és fejem fölé helyezett. 

- Nem nyúlkálunk kis tigris! - hajolt hozzám, szenvedélyes csókot lopva ajkaimról. - Mit szeretnél, Lou? - suttogta számba. Fellöktem csípőm, ezáltal összeért ágyékunk, mindkettőnkből mély nyögést kiváltva. 

- Kérlek... - löktem ismét felfelé, a már igencsak kemény férfiasságomat, hogy összedörzsöljem övével. 

- Mondd ki! 

- Kérlek... Már fáj! - hangom könyörgő volt, a vágy hogy végre hozzám érjen kikészített. Kigombolta a nadrágom, majd lassan, az őrletbe kergetve húzta le a bokszeremmel együtt, kiszabadítva lüktető farkam. 

- Mit csináljak? - kérdezte ágaskodó büszkeségemet szemlélve. Lehajolt, majd rálehelt a végére, amitől megremegtem. Szűkölve löktem felfelé a csípőm, de nem csinált semmit, csak belső combom markolászta, majd lágyan simogatott, figyelve arra, hogy ne érjen hozzám ott, ahol a legnagyobb szükségem lett volna kényeztetésére. - Mondd ki! - kínzott tovább, én pedig végre kinyögtem egy kéjes sóhaj közepette.

- Szopj le! - hatalmas mosoly ült ki az arcára. 

- Erre vágytam! - nyomott egy csókot ajkamra, közben pedig rám markolt, fel-le húzogatva kezét rajtam, nyögések hadát kiváltva belőlem. Nyelvével végigszántotta a testem, lefelé haladva. Kezét heréimre helyezte, finoman masszírozva őket, miközben bekapta a farkam hegyét, és szívni kezdte. Jóleső morgás tört fel a tokromból, és erősen belemarkoltam a hajába. Cuppogó hanggal elvált tőlem, aztán végignyalta teljes hosszomat, én pedig fejemet hátradöntve, ívbe feszült háttal élveztem tettét. Bekapta férfiasságomat, először csak félig, és szopni kezdett. A kéjtől, mely végigjárta testem, egyre hangosabb nyögések törtek fel a torkomból, csípőm pedig feltoltam, hogy még jobban elmerüljek a szájában. Hajába markolva diktáltam mozgásának tempóját, ami egyre gyorsabb és gyorsabb volt. Vészesen közeledtem a csúcshoz, de nem akartam még elmenni, ezért összeszorított lábujjal próbáltam késleltetni orgazmuson. Hazza viszont tett arról, hogy ne sikerüljön a tervem. Egyre mélyebben vette a farkam a szájába, egészen a torkáig. Felemeltem a fejem, hogy lássam mit művel, és már a látványra el tudtam volna menni. Teljesen eltűntem benne, láttam, hogy szemein könnycsepp csordul le, aztán pedig nyelt egyet, majd még egy párat, és megrezegtette hangszálait. Kéjes nyögéssel esett vissza fejem, éreztem, hogy mindjárt szétrobbanok. Megremegett a testem, a hátam ívbe feszült. Hazza érezte, hogy mindjárt elélvezek, ezért nyelt egy utolsót, és kijjebb tolt, én pedig szinte sikoltva robbantam bele a szájába. Zihálva, izzadtan feküdtem egy percet, aztán megsimogattam arcélét. Felém hajolt, szemei csillogtak, ajkán boldog mosoly terült el. Lehúztam magamhoz, lágy csókot hintve duzzadt ajkára, melyen még ott éreztem a sós ízt. Furcsa volt, mégis izgató. - Tetszett? - nyalta meg száját. 

- Imádtam! - tapadtam rá ajkaira. - Ezt én is meg akarom tanulni! - suttogtam a szájába. 

- Rajtam gyakorolhatsz! - jelentette ki, majd a nyakamhoz hajolt, lágy csókokat hintve felsebzett bőrömre, kezével  mellkasom cirógatva.

- Akkor itt az ideje, hogy elkezdjem! - markoltam rá nadrágon keresztül, amitől a fülembe nyögött, én pedig ismét álltam, mint a cövek...

92.rész

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy nem válaszolok a kommentjeitekre, de mindegyiket elolvastam, nagyon szépen köszönöm kedves, dícsérő szavaitok! Hálás vagyok, hogy itt vagytok és olvassátok írásom! Hoztam egy újabb részt, hogy könnyebben induljon az iskola. Sajnálom, ha béna, de még mindig nem vagyok a toppon...
Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Sietve lépdeltem Hazza után, aki a kis stégre lépve meggyújtotta a színes üvegekben elhelyezett gyertyákat, melyeknek fényei gyönyörű színben pompáztak. Nagyon szép látvány volt, és míg én ezzel voltam elfoglalva, addig ő már régen a csónakban állt, rám várva. Izgatottan lépdeltem a csónak elé, aminek az alján egy pokróc hevert, és az oldalán egy-egy gyertya égett, melyeknek fényei világosságot adtak.
- Gyere! - nyújtotta felém kezét, hatalmas mosollyal arcán. Besegített, amitől a kis csónak imbolyogni kezdett. Megijedtem, hogy belesek a tóba, de Hazza két erős kezével, derekamnál fogva megtartotta testem. - Ülj le, még mielőtt beleesel a vízbe! - engedett el, én pedig leültem a csónak orrába, míg ő eloldotta a kötelet, és elhelyezkedett velem szembe, kezeibe véve az evező lapátokat. Mosolyogva figyeltem minden mozdulatát. - Milyen volt az edzés? - kérdezte, miközben evezett. Eddig eszembe sem jutott az izomláz, ami egész idáig kínzott, de ahogy kimondta, ismét éreztem a végtagjaimban a fájdalmat.
- Fárasztó... - sóhajtottam. - Minden porcikám sajog...
- Akkor, Zayn jól megdolgoztatott! - nevetett fel kedvesen, én pedig bólintottam. A tó hullámzott, ahogy haladtunk előre, egyre beljebb. Néztem a vizet, amely az éjszakai égbolttól korom sötétnek hatott, és csak a hold fénye volt, ami fehérré festette a felszínét. Kicsit kihajoltam, hogy beledugjam kezeim. Hideg volt, de akkor sem húztam ki, hanem élveztem a simogató érintését bőrömön. Hazza abbahagyta az evezést, mire oda fordítottam fejem, arcát kémlelve. Láttam rajta, hogy ideges. Nagy levegőt vett, aztán szemeimbe nézett.
- Sajnálom, amit tettem, nem volt szép tőlem. - kezdett bele mondandójába, én pedig feszülten figyeltem. - Nem akartam ezt, tudod jól, hogy az életemnél is jobban szeretlek, és soha nem bántanálak! Inkább haljak meg! - szavaitól könnyek gyűltek szemeimbe. Próbáltam visszatartani, nem akartam elérzékenyülni, de nem ment. - Azon is csodálkozom, hogy ezek után még hozzám szóltál... Meg sem érdemlem, hogy itt legyél velem. Azért hoztalak ide, hogy bocsánatot kérjek mindazért, amin miattam kellett keresztül menned. Megértem azt is, ha nem bocsátasz meg, mert meg sem érdemlem... - hajtotta le fejét, és nagyot nyelt. Küszködött a beszéddel, hangja el-elcsuklott. - Szeretlek, Louis, de te sokkal jobb embert érdemelsz... Szörnyű voltam, vagyok és leszek, ezen nem tudok változtatni... Nem tudok leállni a munkával, én erre születtem, próbáltam, mégis visszatértem. - egy kósza könnycsepp futott végig, a gyertyák fénye által megvilágított, fájdalommal teli arcán. Le akartam csókolni őket, viszont ez most nem az a pillanat volt. - Rossz ember vagyok! - szipogva törölte le könnyet, melyek egyre csak folytak. - Már az elején abba kellett volna hagyni, tudom, el kellett volna engednem téged! - felnézett rám, szemei könnyektől csillogtak. - De nem tudtam megtenni, Lou, mert nélküled nincs életem! Nélküled egy senki vagyok, és én önző módon magamhoz láncoltalak... Szeretlek, viszont nem akarom, hogy bajod essen... - mélyet sóhajtott, nekem pedig patakokban folytak könnyeim. Erőt vettem magamon, és végre szólásra nyitottam számat, amin alig akart kijönni gyenge hangom.
- Ne mondj ilyet, Hazza! Te nem vagy rossz ember, ezt verd ki a fejedből! Emlékszel, mit mondtam neked? - hagytam egy kis szünetet, aztán folytattam - Nem érdekel a múltad, én így is szeretlek, és szeretni is foglak bármit is teszel! Igaz, nagyon megijedtem mikor rám förmedtél, de legbelül tudtam jól, hogy sosem bántanál... Gondolkoztam sokat, míg külön voltunk. - mondtam a pokróc anyagát kémlelve, mert nem tudtam volna a szemeibe nézni. - Nem örülök, hogy ez a munkád, mert féltelek. Félek, hogy egyszer nem jössz haza... Nem akarom úgy tölteni az estéimet, hogy azon aggódjak, vajon ma láttalak utoljára? - csuklott el a hangom. - Ebbe bele fogok bolondulni, már csak a gondolatra is összeugrik a gyomrom. - hunytam be szemeim, és zokogni kezdtem. Nem tudtam megállítani könnyeimet, csak folytak és folytak, és ha így folytatom, elárasztom velük a csónakot. Hirtelen fázni kezdtem, de aztán valami melegség fogott körül. Hazza szorosan magához húzott, kezeivel hátam simogatta, miközben halkan csitítgatott.
- Sajnálom! - suttogta fülembe, mire fejemet nyakába fúrtam, beszívva bódító illatát. Annyira hiányzott érintése, közelsége, nem is tudom, hogy hogyan bírtam ki nélküle. Mi egymásnak vagyunk teremtve, nem létezhetünk a másik nélkül. Nyugtató, biztonságot nyújtó karjaiban nem érdekelt semmi a jövővel kapcsolatban, csak az, hogy együtt maradjunk és szeressük egymást, mert az élet túl rövid, és sosem lehet tudni, mit hoz a sors számunkra. - Annyira szeretlek, Lou! - csókolta meg fejem búbját. Elhúztam arcom nyakától, és gyönyörű, könnyektől csillogó zöld íriszeibe néztem, melyek mindig rabul ejtettek. Ajkai elnyíltak, ahogyan az enyém is, arca közeledett, szerettem volna ismét megérezni puha, édes ajkait, de elhúztam fejem. Rémülten nézett rám. 
- Valamit el kell mondanom neked... - ijedten húzódott el, várva, hogy folytassam. Kerestem a szavakat, és fogalmam sem volt, hogyan fogjak hozzá. - Először ígérd meg, hogy nem akadsz ki, bármit is mondok, és nem fogsz hülyeséget csinálni, oké? - értetlenül bólintott, én pedig megköszörültem a torkom. - Olyat tettem, amire nem vagyok büszke, de hajtott a kíváncsiság, sebezhető voltam... - húztam a dolgot, ahogy csak tudtam, mert nem akart kijönni belőlem, akár hogy is formáltam szavaim.
- A lényeget! - morogta, mintha csak tudta volna, mit akarok mondani.
- Tudod, Shane...
- Lefeküdtél vele?? - kiabált rám, mire megrezzenve, félve húztam össze magam. Hallottam sóhaját, majd éreztem hátamra simuló hatalmas meleg tenyerét. - Bocs, nem akartam. - suttogta bűnbánóan.
- N-nem f-feküdtem le v-vele... csak csókolóztunk... - félve ejtettem ki az utolsó szót. - Sajnálom, nem...
- Hányszor? - kérdezte, hangjában érezni lehetett a dühöt, amit próbált visszafojtani. Nyeltem egyet, aztán magam elé suttogva kinyögtem a válaszom.
- K-kétszer, de... én voltam a hibás, ne bántsd Shanet, kérlek... - emeltem fel a tekintetem, hogy szemeibe nézhessek. Tudtam, hogy ha azt mondom, hogy ő csókolt meg, akkor ki fog akadni, és biztos beveri a képét, ezért muszáj volt ezt hazudnom. Hiába vizslattam arcát, nem tudtam róla leolvasni semmit. Csak nézett maga elé, mereven. - Mondj már valamit! - szólaltam meg, mert ez a csend őrjítő volt. Inkább ordítsa le a fejem, csak szólaljon már meg.
- Éreztem, hogy ez lesz... - halkan felsóhajtottam, amiért ismét hallom hangját. - Ettől féltem, attól a perctől fogva, hogy bevallottad nekem, nem volt még senkid. - húzott magához, fejem pedig mellkasára helyeztem, hallgatva szívverését.
- Nem jelentett semmit! És azonnal meg is bántam... - suttogtam magam elé, mire puszit hintett fejem búbjára. - Szörnyen érzem magam miatta! - húzódtam el tőle, hogy szemeibe nézhessek. - Sajnálom, nem akartam, hülye voltam, egy idióta, tudom ez... - nem tudtam befejezni mondatom, mert megcsókolt. Pár másodpercig tartott, épp el akart húzódni, de kezeim közé fogva arcát, éhesen kaptam duzzadt ajkai után. Bizseregtem csókjától, melyre már ki voltam éhezve. Borzasztóan hiányzott mámorító csókja, melytől felpezsdült a vérem. Kezei csípőmre vándoroltak, és ölébe húzott, miközben nyelvével bejárta szám minden szegletét. Szenvedélyesen faltuk egymást, és szorosan tartottam tarkójánál fogba, mintha attól félnék, hogy elveszítem. Hátamra vándoroltak kezei, majd lassan hátradőlt, így húzva engem is magával. Elterült a pokrócon, míg én rajta ültem. Csókunk egyre hevesebbé vált. Fenekembe markolt, amire egy nyöszörgés volt válaszom. Lassan mozogni kezdtem felette, amitől ágyékunk összedörzsölődött, mindkettőnkből sóhajokat szakítva fel torkunkból. Levegőhiány miatt elszakadtunk egymástól, homlokom az övének döntöttem, becsukva szemeim. Éreztem arcomon meleg leheletét, amelytől libabőrös lettem. Boldog voltam, amiért elmondtam neki Shanet, és hogy így reagált rá. Azt hittem soha többé nem akar majd látni, vagy esetleg megundorodik tőlem... Viszont a nadrágjában lévő keménység nem erről árulkodott. Elmosolyodtam, még mindig csukva tartva szemeim. Lágyan cirógatta hátam, aztán hajamba túrt. Sajnos, még volt egy vallomásom, amit hiába is akartam eltitkolni, nem lehetett, ugyanis ha tovább megyünk, meg fogja látni a zúzódásaim... Ezért jobb, ha most közlöm vele...
- Hé! - simított végig arcélemen, mire kinyitottam szemeim. Érintésére melegség öntötte el szívem. Felültem rajta. - Valami baj van? Látom, hogy nem itt jársz! - könyökére támaszkodva felhúzta magát, és megcsókolt. Pár másodperces csók volt, ami mondható inkább puszinak, de máris belebizseregtem.
- Valamit még el kell mondanom... - hajtottam le a fejem, mélyet lélegezve. Vártam, hogy közbe szóljon, de nem tette, csendben, aggódó tekintettel fürkészte arcom. - Tudod, mondtad a kórházban, hogy a sok alkohol, miatt képzelődtél... - bólogatott. - Nem attól volt, nem az alkohol, és nem is én mondtam... Lucas járt nálad... - ahogy kimondtam nevét, teste megfeszült. 
- Micsoda?? - kérdezte döbbenten. - A kis rohadék! - morogta összeszorított fogakkal, kezét ökölbe szorítva. 
- Ő mondta nekem, hogy...
- Találkoztál vele?? - szólt bele mondatomba. - Bántott? - az eddigi haragja elszállt, és aggódó tekintettel fürkészte arcom. Csendben ültem, majd nemlegesen megráztam fejem. - Louis!! - szólt rám erélyesen. - Ne hazudj!! - morogta. Nem tudtam szavakkal elmondani, ezért becsuktam szemeim, megragadtam a felsőm alját és felhúztam, ezzel megmutatva kék-zöld foltjaim. Élesen szívta be a levegőt, majd megrezzentem, mikor éreztem ujjai hegyét hasamon. - Édes istenem, Lou! - suttogta fájdalmas hangon. - Miért? Miért nem szóltál? - nyitottam ki lehunyt szemeim. Ajkaival végigcsókolta a bőröm a zúzódások mentén. - Az edzés! - emelte fel fejét. - Erőltettem a dolgot, neked pedig iszonyatosan fájhatott, miért nem szóltál? 
- Túléltem! - mosolyogtam rá, hogy lássa minden rendben van, de ő nem viszonozta.
- Ki fogom nyírni! - morogta. - Megkeresem, és borzalmas kínok között fogom a másvilágra küldeni!! - fújtatott, kezét ökölbe szorítva, amitől kidagadtak erei, mind a kezén, mind a nyakán. Megsimogattam arcát, ezzel próbálva lenyugtatni, majd kezeimmel kinyitottam ökölbe szorított kezeit. Először nem engedte, de aztán hagyta, hogy megtegyem.
- Hagyd, Hazza! Nem éri meg, nem akarom, hogy bajod essen! - hajoltam arcához, amit lágy csókokkal hintettem be. - Megoldjuk valahogy, csak kérlek, ne tégy semmit egyedül, rendben? Nem tudod mire képes... - pusziltam meg ajkaik. - Ígérd meg! - nagyot sóhajtott, aztán ajkaimra hajolt. Azonnal bejutást adtam neki. Csókja lágy volt, szeretettel teli, teljesen más volt, mint az előbbi, de ezt is imádtam. Akár mit is csinált, és akárhogyan, nekem mindig tökéletes volt.
- Megoldjuk... - suttogta számba. - Viszont, ezek után nem mész egyedül sehova! Én viszlek a munkába, és el is megyek érted, ha pedig nem érek rá, majd Zayn elhoz. - lehelete folyton csiklandozta arcom. És megint ott vagyunk ahol voltunk, ismét engem kell védeni... Utáltam ezt... - Szeretlek, nem hagyom, hogy bármi bajod essen! - vezette fel kezét tarkómra, aztán hajamba, amibe beletúrt. Lehunytam szemeim érintésére. Szorosan magához húzott, puszikat hintve nyakamra. 
- Én is szeretlek! - suttogtam fülébe, melyre egy apró csókot nyomtam. Hirtelen felsikoltottam, elhúzódva Hazzától, ugyanis valami hideg folyadék cseppent arcomra. 
- Mi az? - nézett rám ijedten. Felkuncogtam, mikor ismét rám cseppent. 
- Eső?!... - néztem fel az égre, ahogyan Hazza is. A holdat sötét felhők takarták el, és a távolban látszottak a cikázó villámok, és halk morajlásuk, ami követte őket. 
- Asszem sietni kellene! - állt fel, visszaült helyére, aztán sebesen evezett kifelé a partra. Egyre jobban csöpörgött, és mikor már kiértünk zuhogott. Sietve kiszálltunk, kikötötte a csónakot, aztán megfogta kezem, és futásnak eredtünk. Elég nehéz volt lépést tartani vele, ugyanis Hazza kétszer akkorát lépett, mint én. Alig láttam, úgy zuhogott. A füves, homokos talaj, pár percen belül sárrá változott. Csurom vizesek lettünk, a cipőm pedig tocsogott. 
- Szállj be! - nyitotta ki a kocsi ajtaját, ahova sietve huppantam be. Ő is beült a vezető ülésre, felkapcsolva a belső világítást. - Ez igen! Szépen zuhog! - nézett rám, én pedig elnevettem magam, mert úgy nézet ki, mint egy ázott puli. A haja lelapulva lógott arcába. - Mi olyan vicces, ha szabad kérdeznem? - kérdezte játékos hangon. Annyira röhögtem, hogy alig bírtam kinyögni.
- Olyan... vagy... mint... egy... ázott kutya... - vihogtam. Mosolya fülig ért, mikor belenézett a visszapillantó tükörbe. 
- Szerinted ez vicces? - morogta, de közben láttam, hogy alig bírja ki nevetés nélkül. Hevesen bólogattam, már-már sírtam, annyira röhögtem. Hazza elkapott, áthúzott magához, úgy, hogy az arcom a lábai között voltak, a fenekem pedig égnek állt. Eléggé nyomta a hasam a kézifék, de most nem törődtem vele. - Viccelődsz még rajtam? - csapott fenekemre, miközben egyik könyökét hátamra helyezte, hogy ne tudjak felkelni.
- Kapd be! - nevettem fel, próbálva kiszabadulni. Rácsapott még párat, én pedig  jajgattam, minden egyes ütésre. Támadt egy ötletem, amit sikerült is megvalósítanom. Rámarkoltam nadrágon keresztül férfiasságára, amitől teste megfeszült, és keze lehanyatlott fenekemre. Lassan dörzsöltem, amire sóhajt kaptam válaszul. Hol gyengéden, hol erősebben masszíroztam, ő pedig hangosakat nyögött, hátsómba markolva. Éreztem, ahogy egyre keményedik, csak az volt a baj, hogy én is. Felsandítottam arcára. Fejét teljesen nekidöntötte a fejtámlának, ajkai elnyíltak a kéjtől feltörő nyögésektől. Gyönyörű látvány volt, amitől lüktetni kezdett ágyékom. Gonosz voltam, ezért elvettem kezem, és visszaültem az ülésembe magamat markolva, ugyanis nagyon fájt odalent. Hazza morogva nézett rám, levegőért kapkodva.
- Amit elkezdtél... - lihegte. - azt illik is befejezni... - vigyorgott, én pedig gonosz mosolyt küldtem felé.