104.rész

Sziasztok!

El sem tudom mondani mennyit jelent nekem az a sok kedves, dicsérő szó, amit tőletek kaptam. Hálás vagyok, hogy itt vagytok velem, és olvassátok írásomat. Minden egyes kommentel boldogabbá teszitek napjaimat, amit nagyon köszönök nektek. Nélkületek el sem jutottam volna idáig, ti tartjátok bennem a lelket, és most új erőre kaptam a csodás kommenteket olvasva. Számtalanszor újraolvastam őket, és könnyeket csaltatok szemeimbe. Még mindig hihetetlen számomra, hogy ennyien szeretik azt, amit csinálok. Köszönöm, hogy vagytok nekem! Imádlak benneteket! <3

Nem hagyom abba a blogot, és nem is rövidítem le, folytatom, ameddig csak tudom! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Idegesen, lábaimmal dobolva ültem a kórház várótermében. Szemeim előtt megjelent a kép, ahogy Lou elájul a karomban. Remegni kezdtem, és gyűlöltem magam, amiért nem figyeltem rá jobban, hiszen mondta, hogy ki van merülve. Én hülye meg még le is ordítottam... Dühös voltam, és legszívesebben jól pofán csaptam volna magam. Megérdemelném. Felálltam, mert már nem bírtam tovább ülni. Fel-alá járkáltam, idegesen beletúrtam a hajamba, miközben folyton a kórterem ajtaját figyeltem, ahova bevitték Louist. Nem bocsátom meg magamnak, ha valami baja lesz miattam. Utáltam a várakozást, és nem bírtam tovább, a recepcióshoz mentem, majd leszólítottam egy nővért, hogy derítsen ki valamit, de mind hiába, nem jutottam vele előrébb. Csak annyit mondott, hogy várjam meg míg kijön az orvos. Egyre feszültebb lettem, és mikor megláttam a doktort kijönni a kórteremből, rohanni kezdtem felé. 

- Hogy van? Mi baja? Ugye semmi komoly? Kérem mondjon valamit, mert megőrülök! - remegett a hangom, a tenyerem izzadt, miközben arra vártam, hogy választ kapjak az elhadart kérdéseimre. 

- Nyugodjon meg, kérem! - mondta nyugtató hangon az ősz hajú, alacsony termetű férfi. - Semmi komoly, elkapott egy fertőzést, ami legyengítette a szervezetét! - szavai hallatán hatalmas kő gördült le szívemről, bár azért még nem nyugodtam meg teljesen. Kifújtam az eddig bent tartott levegőm. A kezeim még mindig remegtek, a szám pedig kiszáradt. - Vettünk tőle vért, megvárjuk az eredményt, és ha nincs semmi komoly, akkor ma haza is mehet. Kapott antibiotikumot, és infúziót. A lényeg, hogy sokat kell pihennie, semmi megerőltetőt nem csinálhat. Most bemehet hozzá - mosolygott, mire megköszöntem mindent, és benyitottam a hófehér kórterembe, ahol Lou feküdt az ágyon, hatalmas mosollyal az arcán. Nekem is fülig ért a szám, csak nem sokáig, mert bűntudatom támadt a történtek miatt. Én tehetek róla, előrébb helyeztem a saját szükségleteimet, minthogy jobban odafigyeltem volna rá.

- Egész nap ott akarsz állni? - kérdezte nevetve. - Told már ide a nagy fenekedet! - kuncogott, én pedig odasiettem hozzá, szorosan magamhoz öleltem, és arcom a nyakába fúrtam. Boldog voltam, hogy jobban van.

- Ne haragudj, kérlek! - suttogtam elcsukló hangon. 

- Semmi baj Hazza, jól vagyok! - simogatta meg a hátam. - Nem a te hibád, elkaptam valami nyavalyát! - elhajoltam tőle, mire kezei közé fogta az arcom és megcsókolt. Puha ajkai az enyémet cirógatták. - Azt mondták, hogy pihenned kell, szóval, - mondtam komolyan -, ha hazaérünk, nem csinálhatsz semmit, csak az ágyban fekhetsz, én pedig minden kívánságod teljesítem! - jelentettem ki. Arcára mosoly kúszott, ujjaival az arcom simogatta. 

- De dolgoznom... - befogtam a száját, ezzel elakasztva a beszédben. 

- Felejtsd el! - néztem rá komor arccal. Elegem van már a munkájából, és a főnökéből is. - Pihenned kell! - húztam el a kezem, és leültem mellé az ágyra. 

- Nem lesz ez mindig így, már mondtam. Amint felépül Shane, nem kell ennyit gürcölnöm. Csak még egy kicsit kell kibírnom. - Összekulcsolta kezeinket, és szeretetteljesen mosolygott rám. 

- Elnézést! - szólt be a nővér, mire mindketten az ajtó felé néztünk. Elengedtem Lou kezét, és felálltam. - Megjött a laboreredmény - lépett az ágyhoz. Rám mosolygott, és elég feltűnően méregetett. Megmondom őszintén, zavarba ejtett a tekintetével. - Minden rendben van, az értékei jók. A doktor úr azt mondta, hogy haza is mehet, de ha rosszul érzi magát, azonnal jöjjön vissza - mondta Louisnak, majd miután végzett, ismét engem stírölt. Zavartan mosolyogtam. - Szigorú pihenésre, és sok folyadékra van szüksége! Ha ezt betartja, gyorsan rendbe jön. - A szavait hozzám intézte, én pedig Loura néztem, aki morcosan vizslatott. Megint én leszek a hibás, holott nem csináltam semmit. Csak álltam ott. 

- Látod, megmondtam! - próbáltam oldani a feszültséget, de nem sikerült valami jól. - Köszönjük - mosolyogtam kedvesen a nővérre. - Be fogom tartatni vele a szigorú pihenést! 

- Rendben - simított végig a karomon, aztán rám kacsintott, és csípőjét rázva ment ki a kórteremből. Becsuktam a szemem, és hatalmas vigyorral fordultam Louhoz. Féltem a reakciójától. Mellkasa előtt összefont karokkal, mérgesen fürkészett.

- Nem csináltam semmit! - emeltem fel a kezemet védekezően. - Tényleg! - léptem az ágyhoz, és visszaültem rá. Hangosan felnevetett, mire összevont szemöldökkel néztem rá. 

- Tudom, csak szívattalak! - röhögött szüntelenül. - Látnod... kellett... volna... a ... fejed... - fogta a hasát. 

- Nagy szerencséd van, hogy beteg vagy! - hajoltam hozzá, majd ajkaimmal fogtam be a száját. - De ezért még számolunk! - mondtam komoly arccal, tengerkék íriszeibe. 

- Alig várom! - kacsintott, és ismét csókban forrtunk össze.

Elintézünk pár papírt, és beszéltünk az orvossal, aki felírt Louisnak pár gyógyszert, amit szedni kell. Majd tájékoztatott bennünket, hogy ha nem javul az állapota, akkor vissza kell jönnünk. Beültünk az autóba, és hazamentünk. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba, felkaptam Lout, mint egy menyasszonyt és úgy vittem fel a lépcsőn. - Nászéjszaka, drágám? - puszit nyomott az arcomra. 

- Ma veszted el a szüzességed, édes! - tettem le az ágyra, óvatosan, de ő nem eresztette el a nyakamat, hanem magára húzott. Ráültem a csípőjére, majd lágy csókot váltottunk. Szuszogva váltunk el egymástól, a homlokomat az övének döntöttem. Behunyt szemmel élveztem, meleg leheletét, ami az arcom csiklandozta. Megcirógattam, amire egy halk sóhajjal válaszolt. Így akartam maradni a karjaiban, halk, nyugtató szuszogását hallgatva. - Sajnálom - suttogtam. - Oda kellett volna figyelnem rád. Én... 

- Hazza - emelte fel a fejem, állam alá nyúlva. - Felejtsük el, rendben? - fúrta bele kékségeit a szemeimbe. - Jól vagyok! Nem a te hibád, ami történt, oké? - bólogattam, mire szeretetteljes mosolyt villantott felém, és megcsókolt.

- Szeretlek! - suttogtam szájába. 

- Szeretlek! - dugta át a nyelvét, szenvedélyes táncba hívva enyémet. - Tudod, hogy mennyire imádom, mikor a számban jársz, de el fogod kapni a bacijaimat! - vált el ajkaimtól.

- Leszarom! - csókoltam meg újra. Miután nagy nehezen elváltunk egymástól, lemásztam róla, levetettem a ruháit, aztán az enyémet is, és visszabújtam mellé a meleg ágyba. A hátamon feküdtem, Lou pedig a mellkasomra hajtotta a fejét. Lágyan cirógatta a felsőtestem, néha egy-egy puszit hintve rá. Hajába túrtam, játszadoztam tincseivel. Hosszúra nyúlt a csend, ami nem volt kínos, inkább nyugtató. Simogattuk egymást, hallgattam édes szuszogását, és élveztem ujjainak lágy cirógatását a bőrömön. Lenéztem a legcsodálatosabb emberre, aki behunyt szemmel feküdt mellkasomon. Megsimogattam arcát, majd csókot hintettem feje búbjára. - Te vagy a legszebb dolog az életemben - duruzsoltam. - Soha ne hagyj el! - hunytam le szemeimet.

Niall

A telefonom szüntelenül csörgött, amióta nem találkoztam Zaynnel. Hol felvettem, és leráztam, azzal, hogy nincs időm, vagy fáradt vagyok, hol pedig fel sem vettem. Az elméletem, miszerint jó lesz ez így nekem, egyre inkább összedőlni látszott. Nem bírtam így vele lenni, többet akartam, azt akartam, hogy szeressen. Nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz... Ahogy múlt az idő egyre jobban kötődtem hozzá, és egyre jobban fájt a tudat, hogy soha nem fogunk összebújva ülni a kanapén, kézen fogva sétálni az utcán, vagy reggel édes csókokkal köszönteni egymást. Fájdalmasan sóhajtottam, miközben leszegett fejjel sétáltam az utcán, az egyik kedvenc helyemre tartva. Kicsit ideges voltam, mert megbeszéltem Liammel, hogy ideje lenne újra felépítenünk a barátságunkat, amit most el is kezdünk. Féltem, hogy hogyan fog elsülni az első beszélgetésünk, mióta szétváltunk. Már kint várt rám, a kis cukrászda előtt, ahova mindig betévedtem, mikor volt rá lehetőségem. Kezet fogtunk, majd bementünk, és leültünk egy eldugott asztalhoz. Kiválasztottuk mit szeretnénk enni, majd szóba elegyedtünk, míg vártuk, hogy kihozzák a finom sütiket. Meglepően jól elbeszélgettünk, bármiről, ami szóba került. Jókat nevettünk egymás hülyeségien, ami már annyira hiányzott. Imádtam Liamet, mindig megnevettetett, de olyan szinten, hogy folytak a könnyeim. Nagyon jól esett végre önfeledten nevetni. Ahogy megkaptuk a sütiket, egyből nekiláttunk. Folyton összeakadt a tekintetünk, mire elmosolyodtunk. Nem éreztem Liam iránt semmit a barátságon kívül, amit az is bizonyított, hogy ismét beférkőzött az agyamba Zayn. A csodaszép gesztenyebarna szemek, a sötét felfelé zselézett haj, a tetkói melyek a bőrét fedték, izmos teste mellyel rám nehezedett, vad csókja, melytől azonnal elöntött a forróság és perverz megjegyzései, amikkel sikerült elérnie, hogy elvörösödjek. Gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította meg. Kihalásztam a nadrágom zsebéből. A képernyőn Zayn neve villogott. Mintha csak tudta volna, hogy épp rá gondoltam. Lenémítottam és visszatettem a zsebembe, hadd rezegjen tovább.

- Nyugodtan felvehetted volna! - szólalt meg Liam, miután megtörölte a száját a szalvétával. 

- Nem fontos! - legyintettem mosolyt erőltetve arcomra. Megfogtam a villát, és nekiláttam az utolsó sütimnek. - Kérsz? - mutattam a csokis tortaszeletre.

- Nem, köszi, elég volt, így is mindjárt szétpukkadok - mutatott gömbölyű hasára. Elmosolyodtam, és folytattam tovább a sütim bekebelezését. Figyeltem az arcát. Folyton szólásra nyitotta a száját, de mindig meggondolta magát. Valamit nagyon el akart mondani, vagy kérdezni, csak nem mert gondolom, ezért úgy döntöttem segítek neki.

- Bökd ki, nem eszlek meg! - tettem le a villámat, és ránéztem, egy biztató mosoly kíséretében. Igazából volt egy sejtésem mit akar, de megvártam, míg ő kérdezi meg. Megköszörülte a torkát, láttam rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát.

- Van valakid? - kérdezte félve. Elgondolkodtam, hogy mit is válaszoljak neki. Igen, van, Zayn, de csak dugunk. Más lett volna, ha nem ismeri, de így nem igazán tudtam, hogy hogyan is közöljem vele.

- Bonyolult… - húztam el a számat. A legtökéletesebb szó erre a „kapcsolatra”.

- Ó, sajnálom… - biggyesztette le ajkait.

- Mindegy, majd lesz valahogy. Nálad mi a helyzet? - kérdeztem, és reménykedtem abban, hogy ő legalább megtalálta a boldogságot. Mosolya mindent elárult.

- Van, de csak alakulóban. Remélem, hogy lesz belőle valami. - A hangja vidáman csengett, szemei csillogtak.

- Ennek nagyon örülök! - mondtam őszinte boldogsággal. Teljes szívemből örültem a hírnek, de persze egy kicsit fájt is. Én is ugyanezt szerettem volna érezni... Telefonom ismét rezegni kezdett. Kivettem, és egy új üzenet villogott a képernyőn.

„Este 8-kor nálam!”

Ennyi állt benne. Nagyot sóhajtottam az üzenetet bámulva. El kell mennem. Elmondom neki, hogy hagyjuk abba. Itt az idő, nem halogathatom tovább, mert egyre nagyobb fájdalmat okozok magamnak. Bepittyegtem egy „ott leszek”-et, aztán eltettem a készülékem.

- Valami baj van? - kérdezte Liam aggódó arccal. Alig bírtam visszatartani a könnyeimet, de uralkodtam magamon. Nem sírhatok, főleg nem előtte. - Zayn? - Neve hallatán összeugrott a gyomrom, és lemerevedve néztem Liam szemébe. Honnan tudja? - Ugyan már Niall, amióta elmesélted mi volt azon a bulin, tudtam, hogy már nem lesz ugyanaz minden, és szerintem te is. Aztán mikor megláttalak benneteket a kórházban, egyből láttam, hogy van valami köztetek. Láttam hogy nézel rá. Ismerlek, nem tudod elrejteni előlem az érzéseidet.

- Sajnálom… - simítottam végig ujjaimmal a pohár falán. - Próbáltam küzdeni ellene, de nem ment…

- Ilyen a szerelem. - Felnéztem rá, és mosolygós arcát fürkésztem.

- Egyoldalú… - suttogtam szomorúan. Éreztem, hogy könnyeim kitörni készülnek.

- Biztos vagy benne? Elmondtad neki? - kérdezte. Megráztam a fejem, mire értetlenül nézett rám. - Ha nem mondtad el neki, akkor meg honnan tudod?

- Érzem, Liam…

- El kell mondanod neki! Mire vársz, arra, hogy ő mondja ki? Mert ha igen akkor abba bele fogsz őszülni! - mondta komolyan. Teljesen igaza volt, de féltem. Féltem attól, hogy kinevet, vagy hogy utána már nem is akar látni, és ezt nem tudtam volna elviselni.

- Zaynről beszélünk... Ő nem egy szerelmes típus. De mindegy is, beszéljünk másról, kérlek! - zártam le a témát, ami persze egész idő alatt ott motoszkált a fejemben. Megbeszéltünk egy újabb találkozót, aminek nagyon örültem. Legalább van kivel megosztanom az élet nagy dolgait, és ha lassan is, de visszakapom a legjobb barátomat. 

Hazamentem, letussoltam, megmostam a fogam, majd egy fekete szűk nadrágot, és egy meleg pulóvert kaptam fel magamra, végül pedig belőttem a hajam. Beültem a kocsiba, és Zayn házához indultam. Idegesen markoltam a kormányt, és két lehetőségen gondolkodtam: vagy elmondom neki, hogy szeretem, vagy véget vetek ennek a „kapcsolatnak”. Ezen járt az agyam egész úton. - Zayn - kezdtem magamban - valamit el kell mondanom. Szeretlek! - mondtam mosolyogva, majd egy jó párszor eljátszottam, aminek az lett a vége, hogy inamba szállt a bátorságom, főleg mikor leparkoltam a sötétbe burkolódzó ház elé. Nem értettem, miért nem ég a villany. Ránéztem az órámra, pontosan nyolcat mutatott. Nem késtem… Lehet, hogy elhúzódott a munkája… De akkor szólt volna… Aggódva léptem az ajtóhoz. Valami nagyon nem stimmelt. Bekopogtam. - Zayn?! - ismét egy kopogás. - Zayn, Niall vagyok! - kiáltottam, de nem válaszolt. Körülnéztem az utcán, de sehol semmi gyanúsat nem láttam. Remegő kezekkel fogtam meg a kilincset, és lassan lenyomtam. Nyitva volt, és ettől még szaporábban vert a szívem. Legszívesebben elfutottam volna, de ahogy megjelent előttem Zayn ájult, véres teste, erőt vettem magamon. Óvatosan benyitottam, a szívem majd kiugrott a helyéről, a szám kiszáradt, az egész testem remegett. A kinti fények bevilágítottak, a nappaliba. - Zayn? - suttogtam a nevét. - Zayn? - semmi válasz. Éreztem, ahogy a félelem végigkúszik a gerincemen...

103.rész

Kedves Olvasóim!

Itt is lenne a kövi rész, amit hamarabb hoztam, mivel itt a szünet és gondoltam megleplek vele benneteket! Köszönöm szépen a kedves szavakat, a több, mint 200.000 oldalmegjelenítést és 134 féliratkozót! Wáó! :3 

Egy fontos kérdéssel fordulnék hozzátok, amit szeretném, ha megválaszolnátok. Úgy érzem, már nem köt le benneteket a történet (lehet h csak én érzem így, nem tudom) ezért azon gondolkodtam, hogy lerövidíteném, és hamarosan befejezném. Vannak ötleteim, és szívesen folytatom, ameddig csak bírom, de csak akkor, ha ti is akarjátok. Tehát, az lenne a kérdésem, hogy folytassam vagy hagyjam abba? 

Előre is köszönöm válaszotokat! 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

A napok csak teltek, én pedig egyre fáradtabb voltam, mert Shane lebetegedett, aminek köszönhetően többet kellett dolgoznom. Az új lányt is nekem kellett betanítanom, ami még több energiát leszívott belőlem. Már szinte majdnem minden nap a kávézóban voltam. Ma hamarabb hozott Hazza, mert volt mit elintéznem a nyitás előtt. Az új csajszi, Chloe, ott állt a kávézó előtt, engem várva. Elköszöntem Hazzától, csókot nyomva ajkaira, majd kiszálltam a kocsiból, és a szőke lányhoz sétáltam. Hatalmas mosollyal az arcán üdvözölt.
- Izgulsz? - kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót és előre engedtem.
- Egy kicsit - ment beljebb, majd a pultnak dőlt, engem figyelve.
- Én is ideges voltam az első munkanapomon, de hamar elmúlt, mert nem volt időm ezen gondolkodni, ugyanis a legnagyobb forgalomban kezdtem. Mintha csak tudták volna... - nevettem el magam, mire Chloe is. - Gyere, körbevezetlek, elmagyarázok mindent, aztán majd ha kell segítség, vagy valamit nem értesz, szólj nyugodtan, nem harapok! - vigyorogtam rá, ő pedig egyetértően bólintott. A nap további része gyorsan eltelt, Chloe nagyon ügyes volt, alig kellett valamit segítenem, mindent megoldott magától. A vendégek is meg voltak vele elégedve, főleg a férfiak. Nem csodálkozom, hiszen gyönyörű, kedves, mosolygós lány, aki mindenkit levesz a lábáról, még engem is. Mikor bezártunk, elővettem a telefonom, és írtam Hazzanak, hogy végeztem. Nem szerettem azt, hogy folyton elhozott és értem jött, úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit nem lehet egyedül elengedni sehova ... Feltakarítottunk, mindent a helyére pakoltunk, aztán kiléptünk a hűvös éjszakába. Megborzongtam. Itt az ősz, és egyre hidegebbek lesznek a napok, nem is beszélve az estéről. Viszont engem nem zavart, imádtam ezt az évszakot, minden gyönyörű színben pompázott, és alig vártam, hogy ihassak egy forró csokoládét, a meleg ágyba bújva, Hazza karjaiban pihenve. Elhessegettem a gondolatokat, és Chloe felé fordultam.

- Milyen volt az első munkanap? - kérdeztem, míg Harryre vártam.

- Szuper! Nagyon élveztem! - lelkesedett, mosollyal az arcán. - Jó voltam? - nézett rám, izgatottan várva válaszomat.

- Igen! Látom, hogy szeretsz ismerkedni, kommunikálni, ami ehhez a munkához nagyon fontos. És imádtak téged a vendégek is, szóval nem lesz gond - simogattam meg a karját. 

- Köszi - pirult el hófehér arca. - Boldog vagyok, hogy így gondolod. De ha nem haragszol nekem mennem kell - mondta kedves hangon.

- Mivel mész?

- Gyalog - felelte.

- Egyedül? - kérdeztem, mire bólintott. - Azt nem engedhetem! Elviszünk, jó? - azonnal tiltakozni kezdett, de hosszas győzködés után nagy nehezen beleegyezett. Nem hagyhattam, hogy egyedül bóklásszon, főleg nem éjszaka. Mikor Hazza megérkezett, mondtam neki, hogy lesz egy fuvarunk, amire rögtön rábólintott. Beszálltunk az autóba, majd bemutattam őket egymásnak.
- Tetszik a kocsid! Imádom benne, hogy ilyen nagy és erős! És a motor búgása, eszméletlen! - lelkendezett Chloe a hátsó ülésen. Harryre vigyorogtam, akinek fülig ért a szája. 

- Köszi - húzta ki magát büszkén. Ő meg a kocsija... 
- Az autója a mindene! - fordultam hátra, megforgatva szemeim. - Szerencséd van, hogy nem fikáztad le, mert különben ki is tett volna... - mosolyogtam a lányra, mire felnevetett. Mikor megérkeztünk a házához, ami jó félórára volt, kedvesen elköszönt tőlünk, majd kecses léptekkel sétált el a bejárati ajtóig. Mikor becsukódott mögötte, Hazza rátaposott a gázra. 

- Aranyos lány - mondta, felém pillantva. - És beléd van esve! - Leesett állal fogadtam szavait. Felnevetett. - Annyira imádom, hogy észre sem veszed a jeleket - nézett az útra, majd vissza rám. Én még mindig döbbenten néztem magam elé. - "Szia, Louis! - utánozta Chloe kedves hangját, majd megrebegtette a pilláit. Vállba vertem, amiért ezt csinálta. - Csak az igazat mondom. Láttam, hogy fülig elvörösödött, mikor azt mondtad neki, hogy holnap találkozunk - vigyorgott rám. Tény, hogy a kávézó előtt is pírba borult, mikor megdicsértem, de nem akarom elhinni, hogy ezért. - Még ha nem is akarod bevallani magadnak, akkor is beléd van esve, szóval vigyáznom kell rád, mert még lecsapnak a kezemről. - Megmarkolta a combom, leállította a kocsit, és felém hajolt, hogy megcsókoljon. - Te kis szívtipró! - dünnyögte számba. Beletúrtam göndör tincseibe, miközben szenvedélyesen faltuk egymást. Nem nagyon izgatott, hogy a lány belém esett-e vagy sem, nekem úgy sem kell senki más, csak Hazza. Dudálás szakította félbe hosszú csókunkat. 

- Zöld van... - nyaltam meg ajkaim, és elhajoltam, visszadőlve az ülésbe. Kinéztem az ablakon, és úgy éreztem, mindjárt elalszom. Szemhéjam folyton le akart csukódni, de erősen küzdöttem ellene. Fáradt voltam, alig vártam, hogy az ágyamban tudhassam magam. 

- Lou! - halk hangjára nyitottam ki a szemem. Csak sikerült elszunnyadnom. Felé fordultam, és gyönyörű zöld íriszeivel találtam szembe magam. A pillantását az enyémbe fúrta, közel hajolt hozzám, szinte összeért az ajkunk. - Nem a kocsim a mindenem! - suttogta. - Más valaki foglalja el az első helyet. - komolyan nézett a szemembe, mire a hajába túrtam, és így húztam magamhoz, hogy csókba forrjunk össze.

- Imádlak! - suttogtam a szájába, majd ismét megcsókoltam. Hatalmas keze, mely combom markolta, felfelé haladt, és felsőm alá csúszva simogatta a hasam. Lihegve toltam el magamtól, ő pedig összevont szemöldökkel nézett rám. - Menjünk be! - mondtam, mire mindketten kiszálltunk. Tudtam jól, hogy mit akar, de hulla fáradt voltam, és egy csepp erőm sem volt, de nem volt szívem nemet mondani, hiszen már több, mint két hete nem szeretkeztünk. Túl fáradt vagyok a munka miatt, és mire hazaérek, semmi másra nem vágyom, csak a pihe-puha ágyikómra, ahogyan most is. Kinyitottam a bejárati ajtót, aztán amint becsuktam magunk mögött, és kattant a zár, Harry felkapott. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, karjaimmal pedig a nyakát. Láttam vágytól elsötétült szemeit, melyek szinte felfaltak. Sietve lépdelt felfelé, miközben egyszer sem szakadt el ajkaimtól. Ledobott az ágyra, és azonnal felém mászott. Alig eszméltem fel, hogy az ágyon vagyok, máris nekiesett a nyakamnak. Erősen szívta, én pedig erőtlenül feküdtem alatta, halkan sóhajtozva érintéseire, de semmi többet nem váltott ki belőlem. Nem éreztem az alhasam bizsergését és az ágyékom se lüktetett, pedig ilyenkor már szűkössé szokott válni a bokszerem.

- Annyira kívánlak, Lou! - húzta le rólam a felsőt. - Ki vagyok éhezve rád, szinte ordít a testem, hogy téged akar! - kapta be a mellbimbóm, miközben kezeivel mellkasom, oldalam és hasam simogatta. Nem csináltam semmit, csak feküdtem, mozdulatlanul. Túlságosan kimerült voltam, amit el akartam mondani neki, de elég nehezen sikerült.

- Hazza... - mondtam erőtlenül. 

- Mindjárt, Kis Tigris, csak türelem! - kapcsolta ki az övem, és egy gyors mozdulattal megszabadított a nadrágomtól, majd megállt. Felpillantottam ő pedig döbbent arccal nézett hol rám, hol a bokszeremre, melyben ugyanolyan állapotok uralkodtak, mint mostanában mindig. - Valamit rosszul csinálok? - kérdezte szomorkás arccal. Felkönyököltem, és a szemébe néztem. 

- Nem, dehogy is! Mindent jól csinálsz, csak... kimerültem... Nem megy, fáradt vagyok, majd holnap, oké? Pihenni szeretnék. - Meg akartam csókolni, de felpattant rólam, és idegesen túrt a hajába.

- Mindig fáradt vagy! - bökte ki - Ebben a két- három hétben semmit nem lehet veled csinálni! - mondta erélyes hangon. - Olyan vagy, mint egy robot! Felkelsz, dolgozol, alszol! Ez megy már egy jó ideje! Az istenit, Louis! Az elején még elnéztem, de ez így nem mehet tovább! Szükségleteim vannak, amit nem a kezemmel akarok megoldani!! - járkált fel-alá a szobában, dühösen. 

- Dolgoznom kell, szükségünk van a pénzre! - néztem rá. A szemei szikrákat szórtak. 

- Utálom ezt a kibaszott munkádat!! Így fog menni életünk végig?? Fontosabb a rohadt pénz, minthogy együtt legyünk?! - tudtam, hogy igaza van, de örülnünk kellene annak, hogy egyáltalán van munkám, ami azért elég jól fizet. 

- Nem lesz mindig így! Amint ledolgoztam az elmaradt napjaimat, és Shane is meggyógyul, minden úgy lesz, mint régen. - Feszülten figyelt, láttam rajta, hogy mindjárt felrobban, de ahelyett, hogy rám ordított volna, kiviharzott a szobából, becsapta maga mögött az ajtót, amitől a ház is bezengett. Nagyot sóhajtottam, a hajamba túrtam, aztán kimásztam az ágyból, és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Már messziről hallottam a víz csobogását. Benyitottam, arcomat megcsapta a forró gőz, ami bepárásította a kis helységet. Hirtelen elállt a víz erőteljes zubogása. Halk nyöszörgés jött a zuhanykabin felől, ezért odaléptem, halkan elhúztam az ajtót. Ami elém tárult, kiverte nálam a biztosítékot. Hazza a csempének dőlve, fejét hátravetve, csukott szemekkel, elnyílt ajkakkal markolta férfiasságát. Folytonos nyögések szakadtak fel torkából, ahogy lassan, majd egyre gyorsabb tempóban fejte magát. Gyönyörű látvány volt, ahogy a testén vibráltak az izmok, és a vízcseppek végig folytak rajta. Haja az arcába lógott, szemhéja remegett, ahogy egyre közeledett a csúcs felé. A legizgatóbb az egészben az volt, ahogy a nevem nyöszörögte. Éreztem a rég eltűnt bizsergést, ami már annyira hiányzott. Felforrósodott a testem, és végre felállt. Kibújtam a ruháimból, beálltam vele szembe, majd elvettem a kezét. Kipattantak a szemei, és a pillantása az enyémbe fúródott. Ajkára hajoltam, fel-le mozgatva kezem lüktető hosszán. Szenvedélyesen faltuk egymást, miközben belemarkolt a fenekembe, nyögést kiváltva belőlem. Közeledett a csúcshoz, ezért még gyorsabb tempóra kapcsoltam, de ahelyett, hogy a tenyerembe élvezett volna, megragadta a csuklóm, és eltolta a kezem. Lihegve néztük egymást, majd nekem esett, nekitolva a falnak, combom alá kapva emelt fel, és ajkaim harapdálta. Automatikusan fontam dereka köré lábaimat. 

- Hazza... - ziháltam. Megijedtem, ugyanis akármennyire akartam, a testemben megszólalt a vészjelző. Próbáltam leállítani Harryt, mert valami nem volt rendben. Belém nyomta ujjait, mire felkarjába markoltam. Összeszorított szemekkel igyekeztem csillapítani a fájdalmam, de nem tartott sokáig. Ajkaival nyakam kényeztette, én pedig úgy éreztem, hogy az a kis erő ami bennem van, menten elhagy. Kihúzta ujjait, ajkaimra tapadt, és lassan belém hatolt. Éreztem, hogy valami nincs rendben. A szívem vadult vert, a légzésem is szapora lett, és úgy éreztem megfulladok. A látásom elhomályosult, ahogy egyre jobban lökte belém magát. Fehér foltok jelentek meg a szemem előtt. - Haz... Valami... - folytatni akartam, de hirtelen elsötétült előttem a világ.

102.rész

Hali Mindenkinek! 

Köszönök mindent, imádlak benneteket! :3 

Itt is lenne a kövi rész, remélem tetszeni fog! :) 
 jó olvasást!

Dreamy Girl

Niall

Csendben lépkedtünk egymás mellett, a gyönyörű holdfényes éjszakában. Minden oly' csodás lenne, ha kéz a kézben sétálnánk, akár egy szerelmes pár. De ez csak egy álom, az én álmom, ami soha nem fog megvalósulni... Nagyot sóhajtottam, és közben magam elé néztem. Miért? Miért szerettem bele? És miért pont Zaynbe? Az elérhetetlenbe... Egyáltalán miért mentem én ebbe bele, hogy lehettem ekkora barom, hogy egy "csak szex és más semmi" kapcsolatba lépjek?! Csak saját magamat hibáztathatom azért, amiért most szenvedek, meg is érdemlem a gyötrő fájdalmat, ha már ekkora marha voltam. Nemet kellett volna mondanom... De nem tudtam, most viszont itt a lehetőség. Felpillantottam a mellettem mit sem sejtve lépkedő Zaynre. Muszáj megtennem! Véget kell vetnem ennek. Maga elé meredt, majd felém pillantott, minta csak érezte volna, hogy nézem tökéletes arcát. 

- Elég jól fogadták, rosszabbra számítottam. Azt hittem ott helyben legyilkolnak, de nem... - nevetett fel, mire egy halvány mosolyt küldtem felé. - Sokkal nyugodtabb vagyok, hogy végre nem kell titkolózni - mondta, majd beletúrt a hajába, amit áhítattal figyeltem. 

- Aham... - Ennyi tellett tőlem. Ajkait csodáltam, melyek annyira hívogatóak voltak. Szinte éreztem, ahogy végigcsókolják minden porcikámat. Halk sóhaj szakadt fel a torkomból, majd megráztam a fejem, hogy kiűzzem belőle az ilyen gondolatokat. Állítsd le magad! Most akarsz véget vetni a "kapcsolatotoknak", nem pedig újra az ágyába kerülni, és alatta nyögni. Lefelé néztem, lábaimat figyeltem, amik a járdán lépdeltek, néha rátaposva egy-egy sárguló falevélre. Azon agyaltam, hogy hogyan mondjam meg neki. Egyszerűen kimondom, hogy vége, és kész. Ennyi, hiszen minek is magyarázkodom, nem vagyunk együtt. Sajnos... Szerinte csak dugásra vagyok jó, szóval... Arra eszméletem fel, hogy Zayn megállt, én pedig összevont szemöldökkel néztem rá. Annyira el voltam a saját kis gondolataimmal, hogy nem vettem észre, hogy megérkeztünk a házamhoz. Zayn elővette az öngyújtóját, aztán a cigit, és rágyújtott. Utálom mikor cigizik... Viszont, iszonyat dögös, ahogy lóg a szájába, és összehúzott szemekkel néz rám, miközben szív egyet, majd kifújja. Bármit is csinál, szexin teszi.

- Miért jó ez? - mutattam a két ujja közé fogott cigarettára. Felnevetett, és közelebb lépett hozzám.

- Szívj! - nyújtotta felém, mire nemlegesen megráztam fejem. - Próbáld ki, semmi bajod nem lesz tőle! - mondta, én pedig kivettem kezéből, ledobtam a járdára, majd elnyomtam a lábammal. Győzedelmes mosolyra húztam számat, mikor felnéztem rá. Tátott szájjal, felhúzott szemöldökkel nézett engem. - Ez drága mulatság volt! - ragadta meg derekam, és magához rántott, jó szorosan fogva karjaiban. - Ezért most megfizetsz! - harapott bele a nyakamba, amitől fájdalmasan felnyögtem, és a felsőjét markoltam. Olyan erővel szívta az érzékeny pontom, hogy szinte beleremegett az egész testem, és ha nem tartott volna meg, összeestem volna. - Egy felejthetetlen éjszaka? - kérdezte fülembe suttogva, majd megnyalta, és megharapta a fülcimpám. Nem tudtam gondolkodni, próbáltam, minden erőmmel azon voltam, hogy nemet mondjak. De fokozta izgatásom: a kezei a fenekemre vándoroltak, és erősen belém martak. - Ugorj! - parancsolta, én pedig ugrottam. Fenekemnél fogva tartott, és egyenesen a ház felé cipelt, miközben megtalálta ajkaimat. Nekitolt az ajtónak, majd kinyitotta a kulccsal, bár fogalmam sincs, mikor szerezte meg, és hogyan csinálta ezt a műveletet, ugyanis még mindig a számban járt, masszírozva nyelvemet. Beléptünk, bevágta mögöttünk az ajtót, majd nekinyomott a falnak, olyan erősen, hogy belém hasított a fájdalom. Durván faltuk egymást, miközben haját túrtam, néha pedig feszes fenekét markoltam. - Óvszer? - lihegte számba. Nem tudtam válaszolni, csak felmutattam a lépcsőn. Letett, majd felszaladt érte, én pedig nekidőltem a falnak, hajamba túrva. Levegő után kapkodtam. Sikeresen kezdtem lenyugodni, aminek köszönhetően az agyam is újra működésbe lépett. Mi a fenét művelek?! Megint behálózott! Le kell állítanom, mert ismét az ágyban kötünk ki! Sietve szaladt vissza, nekem akart esni, de eltoltam, mellkasára helyezve a tenyerem. Ledöbbent arcal nézett rám. 

- Nem tehetjük! - szólaltam meg, ő pedig értetlenül méregetett. 

- Miről beszélsz? 

- Be kell fejeznünk ezt! - léptem el a faltól, de visszanyomott. 

- Mi? Miért? - értetlenkedett, majd láttam rajta, hogy minden világossá válik számára. - Ne mondd, hogy Harry szentbeszéde miatt?! Vagy talán Louis tömte tele a fejed valami baromsággal?! - fúrta bele tekintetét az enyémbe. 

- Igazuk van... Ebből baj lesz... - suttogtam. Már van is... - tettem hozzá magamban. Eltávolodott tőlem, és beletúrt a hajába, majd ismét rám nézett.

- Miért? Nem szerettem beléd, ahogyan te sem belém! Akkor meg? - Lehajtottam a fejem, próbáltam összeszedni minden erőmet, hogy ne sírjam el magam szavai hallatán, amik ismét tört döftek a szívembe. - Vagy... - elém lépett, állam alá nyúlt, és felemelte a fejem, hogy barna íriszeibe nézhessek. - Belém szerettél? - kérdezte. 

- Dehogy is! - toltam el kezét az arcomról. - Nem! Hülye vagy?! - kicsit túl hevesen tiltakoztam, ami mindenkinek feltűnt volna, de hála az égnek, Zaynnek nem. Szinte hallottam, ahogy hatalmas kő esik le a szívéről. Ismét egy újabb tőr az enyémbe... 

- Akkor meg? - hajolt ajkaimra, miközben belenyúlt a nadrágomba. - Mondd ki, hogy nem akarod, mondd ki, hogy nem élvezed, hogy nem akarsz többet dugni velem, és akkor békén hagylak! - markolt merev férfiasságomra, mire hátradöntöttem a fejem, ami koppant a falon. Lihegtem, éreztem, ahogy a bizsergés végigszáguld a testemen, a vérem forrt, a szívem majd kiugrott a helyéről. Láttam arcán a huncut mosolyt, amit mindig is imádtam rajta. Hevesen kaptam tarkójához, és magamhoz húztam, rátapadva az ajkaira. 

- Döngölj az ágyba! - nyögtem, mire felkapott, és sietve lépdelt felfelé, velem a karjaiban. Nem érdekelt semmi, csak élvezni akartam az éjszakát, amit ismét vele tölthetek. Tudtam, jól, hogy nagyon fog fájni a reggel, de most itt van, csak velem és csak engem akar. A többi pedig nem érdekelt...

Kómásan nyitottam ki a szemeimet. A nap besütött az ablakon, és szinte elvakított. Felmordultam, és megfordultam a másik oldalamra, ahol is meglepetésként ért, hogy Zayn aludt. Ilyenkor már rég el szokott menni, nekem pedig fájdalmasan összeszorul a szívem... Figyeltem békés arcát, hallgattam halk, egyenletes szuszogását, és végigvezettem tekintetem csupasz mellkasán, hasán, egészen a szőrcsíkig, ami a takaró alatt folytatódott tovább. Elvette az eszem, annyira szeretem, hogy az már fáj... A kemény, majd a néha megmutatkozó gyengédebbik énjét, a perverzségét, a szókimondását, a vicceit, egyszerűen mindent. Mindent, ami vele kapcsolatos. Beszippantott. Gondolataimat a telefonom ébresztője szakította meg. Elhúztam a szám, majd megfordultam, hogy kikapcsoljam. Reméltem, hogy nem ébredt fel. Vissza akartam fordulni, de egy kar nyúlt át rajtam, amitől melegség öntötte el szívemet. Egész testével nekem feszült, és belefúrta arcát tarkómba, majd lágyan csókolgatta a bőrömet, kezével pedig a hasamat simogatta. 

- Jó reggelt! - mondta rekedtes hangon, amitől libabőrös lettem. 

- Jó reggelt! Nem akartalak felébreszteni... - suttogtam, mire morgott egyet. Felé fordultam, az arcunk szembe volt egymással. Résnyire nyitott szemekkel nézett rám, mosolyogva.

- Máris menned kell? - dünnyögte. Bólintottam. - Elkísérjelek? 

- Nem kell! Viszont készülnöm kell, szóval... - Elengedett, én pedig ki akartam mászni az ágyból, de visszarántott, pont magára. Felnyögött, ahogy ráestem, majd nevetni kezdett, mire én is. 

- Tussolunk együtt? - kérdezte vigyorgó arccal. Lehajoltam ajkaira, és csókot nyomtam rájuk. Bólintottam, miközben lemásztam róla. Kezem nyújtottam neki, és felhúztam az ágyról. A fürdőbe érve levettük a bokszerünket, és beálltunk a zuhany alá. Mindketten felsikoltottunk, mikor a hideg víz ráfolyt a testünkre. Beállt a már meleg víz alá, én pedig csak figyeltem, ahogy tökéletes testén végigfolynak a vízcseppek. Nem bírtam ki, nekiestem. Hajába túrtam, csókoltam ajkait, miközben ránk zúdult a víz kellemes melege. Derekamba markolt, és nekinyomott a kabin ajtajának, amitől felszisszentem, ugyanis hideg volt, a felhevült testemhez képet. Fel sem eszméltem máris bennem volt, és keményen tolta belém magát, gyorsan repítve a gyönyör felé.

Lemosakodtunk, majd megtörölköztünk és felöltöztünk. A reggeli közben azon gondolkodtam, hogy nem fogok véget vetni ennek, hiszen ezeken a napokon, estéken velem van. Nem tudnám elviselni azt, hogy ne lássam soha többet, hogy ne érintsen meg, vagy nevettessen meg a vicceivel. Akármennyire is fáj, hogy ez csak szex, akkor is jobb, mint a semmi. Inkább gyötrődök mellette, minthogy elveszítsem őt. Együtt léptünk ki a házból, csak ő jobbra, én balra indultam el. Kicsit szomorú lettem, mikor egy intéssel köszönt el, de hiszen mit vártam, hogy majd megcsókol búcsúzóul? Álmodozz Niall, álmodozz csak! Figyeltem magabiztos lépteit, ahogy egyre jobban eltávolodott, és mikor eltűnt a szemem elől, én is elindultam a munkahelyem felé, amihez most cseppet sem volt kedvem.

101.rész

Kedves Olvasóim!

Megérkeztem a kövi résszel, ami remélem tetszeni fog nektek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Köszönöm a sok kedves szót, amivel blogom illetitek, és azt, hogy itt vagytok velem :) Köszöntöm az új feliratkozókat, örülök, hogy idetévedtetek! ;) Mérhetetlenül hálás vagyok mindenért! Imádlak benneteket! <3
Legyen szép hétvégétek! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Miután a két srác eltűnt a szemünk elől, Hazza elmondta, hogy mit sejt velük kapcsolatban. Ledöbbenten hallgattam mondandóját, amit nem akartam elhinni. Niall és Zayn?! Együtt?! Mi a fene... Nem, ez nem lehetséges, a Szöszi nem jönne össze egy ilyen fiúval, mint Zayn, aki mindenkivel lefekszik, és nem érdekli senki más, csak saját maga. Ezt nem engedhetem! Valamit tennem kell, mert ez nem helyes. Ki fogja használni Niallt, aztán pedig összetöri a már így is vérző szívét. 
- Jól vagy? - szakította meg a gondolatmenetemet Harry lapát keze, amit az arcom előtt lengetett. Felé fordultam egész testemmel. 
- Nem! Nem vagyok jól! - mondtam erélyes hangon. - Hogy a fenébe lehetnék jól?! Most fog kiderülni, hogy a legjobb haverom, és a te legjobb haverod dugnak!! De látom ez téged nem nagyon izgat! Olyan nyugodtan ülsz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne - mérgelődtem. Idegesített, hogy túl higgadt volt. Őt nem zavarja ez a dolog? 
- Nyugodj meg, Lou! Még semmit sem tudunk biztosan! Ez csak egy megérzés, majd szépen megbeszéljük, együtt, higgadtan, oké? - Közelebb húzódott hozzám, a kezeit a combjaimra helyezte, és zöld szemeit enyéimbe fúrta. - Ha szeretik egymást, akkor nem állhatunk kettőjük közé, ezt te is jól tudod! 

- Dehogynem!! - vágtam rá azonnal. - Zayn ki fogja használni! Tudod jól, hogy milyen! Össze fogja törni Niall szívét, aminek a sebei még be sem gyógyultak! - mondtam feldúltan. Egyre dühösebb lettem. 

- Csókolj meg! - vigyorgott huncutul, én pedig összefontam a karjaim a mellkasom előtt, és morcos képet vágtam. Nem hiszem el, hogy nem tud legalább egyszer komoly lenni. Ez az egész ügy rohadtul nem vicces. Előrébb hajolt, ajkai súrolták a számat, kezeit feljebb vezette, egészen az ágyékomig. Próbáltam durcás maradni, nem engedni neki, de a próbálkozásom hiábavaló volt. Nem tudtam neki ellenállni, és az a szemétség az egészben, hogy ő ezt pontosan tudta. Lehunytam a szemem, szinte hallottam, hogy a szívem vadul kalimpál, és éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik egyetlen érintésétől. Meleg lehelete számat cirógatta. - Csókolj meg! - suttogta rekedtes hangon. Nagyot nyeltem, majd előrébb hajoltam, ami által ajkaink egymáshoz értek. Nyelvével utat tört, és hevesen körbefonta enyémet. Hajába fúrtam az ujjaimat, sóhajokat kieresztve tokromból, ahogy odalent lágyan cirógatott meleg, hatalmas tenyerével. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért összeszedtem minden erőmet, megragadtam a csuklóját és elhúztam onnan. Morgott egyet, majd morcos arcával enyémet fürkészte. 

- Jó trükk! - mondtam. - De nem jött be! - kinyújtottam a nyelvemet, összevont karokkal mellkasom előtt. 

- Louis! Addig míg nem tudunk semmit biztosra, ne idegeskedj! Felesleges! Elég lesz akkor, ha minden kiderül, oké? - mondta halvány mosollyal arcán. Bólintottam, majd a tekintetem a két fiúra tévedt, akik, mintha mi sem történt volna, úgy léptek ki a teraszra. Ahogy végignéztem rajtuk, rögtön tudtam, hogy Hazzának jó volt a megérzése.

- Azt hiszem beszélnünk kell, srácok! - mondta Harry komolyan. - Foglaljatok helyet! - mutatott a velünk szemben lévő székekre. Láttam, hogy Niall arca elsápad, és idegesen foglal helyet. Zaynen viszont semmi nem látszott, nyugodtan ült le a Szöszi mellé. Feszülten fürkésztem őket, lábaimmal a földön doboltam és az ujjaimat tördeltem. Épp szólni akartam, hogy mi a fenét képzelnek, mikor Hazza hatalmas tenyere combomra simult, amit kicsit megszorított, ezzel jelezve, hogy maradjak higgadt. A fiúk összevont szemöldökkel néztek hol rám, hol Harryre. 

- Miről akartok beszélni? - kérdezte Zayn, mintha nem tudná. A hangja nyugodtan csengett, ami még jobban felhúzott. Nem bírtam tovább.

- Ne szórakozz!! - mordultam rá, majd Niall felé fordultam. - Most komolyan?? Pont vele?? - mindketten engem néztek, Harry pedig nagyot sóhajtott mellettem, elvéve a kezét a combomról. 
- Miről beszélsz? - szólalt meg a Szöszi, remegő hanggal. 

- Mi a fene bajotok van? - vette át a szót Zayn, mikor látta, hogy a mellette ülő, kezd egyre sápadtabb lenni. 

- Mióta vagytok együtt? - tért a tárgyra Harry. Niall arca megfeszült, miközben ajkát harapdálta. Zayn viszont, még mindig nyugodtan ült. 

- Nem vagyunk együtt! Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte Zayn.

- Ne nézz minket hülyének!! - szóltam rá erélyesen. - Tudjuk, kár titkolni, lebuktatok! 

- Tényleg nem vagyunk együtt! - mondta a Szöszi, mindvégig a kézfejét bámulva, mely az asztalon hevert. 

- Nem tudsz hazudni, ismerlek már! Szóval ki vele, mi a fene folyik kettőtök között, és mióta tart? - előrehajoltam, arcukat fürkészve.

- Oké! - adta fel Zayn. - Lebuktunk... De, csak szex, semmit több! - zárta rövidre. Ledöbbenve néztem rá, majd Niallra, aki letörten hajtotta le a fejét. - Azóta tart, mióta visszakértem a bilincset... - gondolkodtam, hogy miről is beszél, aztán leesett minden. Olyan régóta?? És mi nem tudunk róla? Hogy a fenébe nem vettük észre, hiszen annyira nyilvánvaló.

- Ezt azonnal be kell fejeznetek! - meglepetten fordultam Harry felé. Azt hittem az áldását adja rájuk, erre pont az ellenkezője történik... - Ebből semmi jó nem fog kisülni...

- Csak szex, semmi érzelem, miért lenne ebből baj?! Kielégítjük egymás vágyait, ugye Niall? - fordult a Szöszi felé, aki búsan emelte rá tekintetét, majd egy nem túl biztató mosolyt küldött felé. 

- Pontosan, semmi érzelem... - hangja elcsuklott, amit rögtön észrevettem, de Zaynnek fel sem tűnt, csak folytatta tovább szövegelését. 

- Látjátok? - mosolygott. - Most viszont már nem kell többet bujkálnunk! - örvendezett, viszont Niall szemei könnyektől csillogtak. Beleszeretett a fekete ördögbe... A szívem szakadt meg, ahogy figyeltem őt. Minden érzelem látszott az arcán, hiába is próbálta elrejteni. 

- Lehet - szólalt meg Hazza. - hogy az elején jó mókának tűnik, de ez nem az! Valamelyikőtök meg fog sérülni! Tudod jól Zayn! - egyetértettem vele, csak az volt a baj, hogy ez már bekövetkezett. 

- Ugyan már! Számtalan egyéjszakás kalandom volt, nem lesz ebből baj, mert se Niall, se én nem érzünk a másik iránt semmit! Csak szórakozunk, és még milyen jól! - kacsintott egyet, én pedig legszívesebben lekevertem volna neki egy jó nagy pofont. 

- Idióta vagy! - morogta Harry, mire Zayn csak legyintett. 

- Ne haragudjatok, de mennem kell! - állt fel hirtelen, Niall. - Holnap dolgozom! - álltam fel én is, és kikísértem, miközben elköszönt a többiektől. Itt volt a lehetőség, hogy beszélgethessek vele.

- Ni.. - kezdtem volna, de Zayn félbeszakított.

- Megyek veled! - jelentett ki a Fekete.

- Nem kell, egyedül is hazatalálok! - kapta fel magára vékony kabátját. 

- Nem hagyom, hogy egyedül menj! - mondta, majd visszament Harryhez, végre kettesben hagyva minket.

- Szereted őt, igaz? - kérdeztem könnyes szemeibe nézve. Nem mondott semmit, de tudtam jól, mi lenne a válasza. Szorosan magamhoz öleltem, hátát simogatva. 

- Bocs, hogy nem mondtam el... - suttogta elcsukló hangon.

- Miért nem mondod el neki? - kérdeztem, mire kihúzódott ölelésemből, és a szemembe nézett.

- Nem! Nem lehet! Hallottad mit mondott az asztalnál, nem akarok hülyét csinálni magamból! - nyitotta ki az ajtót, majd ahogy kilépett, nagyot szippantott a friss levegőből. Utánamentem, magam mögött becsukva az ajtót. Egy ideig háttal állt nekem, aztán felém fordult. - Véget vetek ennek... Így lesz a legjobb! Neki úgyis csak szex volt, nem fog összetörni... Talál valaki mást, akivel szórakozhat...

- Ne... - akartam megszólalni, de nyílt az ajtó és a fiúk léptek ki rajta. 

- Azt hittem elmentél nélkülem! - mondta Zayn, majd lekezelt Harryvel. 

- Ha úgy érzed, hogy ki akarod önteni a lelked, hívj! - öleltem át Niallt. - Bármikor! - Elhúzódott tőlem, halvány mosollyal arcán. Mögém intett, aztán elköszönt, ahogyan Zayn is, én pedig ott álltam kint, és figyeltem, eltűnő alakjukat. 

- Gyere be! - ölelt át hátulról Hazza, puszit hintve nyakamba. Elengedett, és bementünk, de az agyam csak Niallen járt. Egyenesen a konyhába mentem, hogy elpakoljak, és elmosogassak. Nem gondoltam volna a Szösziről, hogy belemegy ilyesmibe, főleg nem azt, hogy Zaynnel, aki nem is az esete. Vagy lehet, hogy már akkor bejött neki, mielőtt még a csak "szex és más semmi" kapcsolatot elkezdték? 

- Hahó! - Harry csúsztatta a kezét a hasamra hátulról, ajkai nyakam kényeztették. Elhúzódtam tőle, mire kérdőn nézett rám.

- Ezt most ne! - morogtam. Arcára döbbent ült ki, hiszen nem utasítottam vissza közeledését mostanában, de most semmi kedvem nem volt hozzá.

- Mi a baj? - kérdezte,a tekintete aggódást tükrözött. 

- Niall és Zayn...

- Ajj Louis! Hagyd már ezt, ez az ő dolguk! - támaszkodott a konyhapultra. 

- Te nem ezen a vacsorán voltál? - kérdeztem mérgesen, mert szavai feldühítettek.

- De, és? - húzta fel szemöldökét. - Ez akkor is az ő dolguk! 

- Láttad Niall arcát?? Szerelmes Zaynbe, az istenit! De neki csak szexre kell! Tönkre fogja tenni, azt pedig nem nézhetem tétlenül, mégiscsak a legjobb barátomról van szó! - Szinte kiabáltam, annyira felgyülemlett bennem a feszültség.

- A csak szex és más semmi, tudtommal arról szól, hogy dugnak, semmi érzelem, és Niall beleegyezett! Ennyi! - mondta nyugodt hangon, kicsit gúnyosan. Fel tudtam volna robbanni.

- Ezt akkor sem így kellene közölni a barátai előtt!! Niall elsírta magát! Teljesen ki van!! - köptem a szavakat.

- És mi a jó büdös francot tegyek? Haa?? - emelte fel hangját. 

- Beszélhettél volna Zayn fejével!!

- Mondtam neki, beszéltem vele! Mást nem tudok tenni! Felnőtt emberek, bassza meg! - ütött egyet a konyhapultra ököllel. - Úgy beszélsz velem, mintha az én hibám lenne!! Mintha én tehetnék mindenről! Fasza! - mérgelődött, és kisietett a konyhából. Nagyot sóhajtva dobtam a pultra a konyhatörlőt. Visszajátszottam fejemben, amiket mondtam, és rájöttem, hogy Hazzának igaza van. Megint tök feleslegesen vesztünk össze, és persze, az én hülyeségem miatt, ismét... Bepakoltam a teraszról, úgy voltam vele, hogy majd holnap elmosogatok. Bezártam az ajtókat, lekapcsoltam magam után a villanyokat, és felmentem a hálószobába. Félve léptem be. Hazza az ágyon ült, a laptopomat nyomogatta. Felpillantott, majd vissza is bújt a képernyőbe. Az ágy elé léptem.

- Haragszol? - kérdeztem halkan, de nem válaszolt. - Sajnálom! - biggyesztettem le ajkaimat. Semmi reakció. Más módszert kell alkalmaznom - gondoltam magamban. Elmosolyodtam, és lehúztam felsőmet, mire felpillantott, de aztán ismét a képernyőt nézte. Sóhajtottam egyet, majd kikapcsoltam az övem, lehúztam a nadrágom, és egy szál bokszerben álltam az ágy előtt. Most fel sem nézett. Négykézlábra ereszkedtem az ágyra, lassan elindultam felé, kezeim és lábaim teste két oldalán haladtak, ahogy egyre előrébb másztam. Lecsuktam a laptopot, az éjjeliszekrényre tettem, majd Hazza szemeibe néztem, melyek kíváncsian fürkésztek. - Ne haragudj! - néztem rá bocsánatkérően. - Hagynom kell, hogy ők oldják meg. Csak féltem Niallt, félek, hogy ismét összetörik... Ajj - kaptam a fejemhez. - Már megint erről beszélek. Egy idióta vagyok! - mondtam, mire felnevetett.

- Nem vagy az, csak törődsz másokkal! De nem mindig tudod megoldani a problémájukat, ahogyan most sem. Ezt nekik kell elintézniük! - kezei közé fogta arcomat. 

- De mi lesz velük? Zayn nem egy szerelmes típus...

- Én sem voltam az, de jöttél te és minden megváltozott. Elloptad a szívem, ami örökre a tiéd marad! - mosolyogva hajolt ajkaimra. Szavaitól elpirultam, gyomromban feltámadt az a különleges, bizsergető érzés, és bárgyú mosoly ült ki az arcomra. 

- Szeretlek! - suttogtam, csodaszép íriszeit nézve.

- Én is szeretlek! - hajolt volna ajkaimra, de elfordítottam a fejem.

- Akkor nem haragszol? - kérdeztem.

- Nem, soha nem tudnék rád haragudni! - mosolygott, majd közrefogta arcomat, és megcsókolt. Szenvedélyesen faltuk egymást, mígnem levegő után kapkodva el nem váltunk. Homlokom övéhez nyomtam, és vigyorogtam. - Csak ne veszekedjünk többet, rendben? - bólintottam egyetértően. 

- Viszont, ha már megbocsátottál, akkor nem is kell a kiengesztelés! - ültem fel, és épp le akartam mászni róla, mikor megragadta csuklómat és visszahúzott. Kaján vigyor ült arcán, és megnyalta az alsó ajkát, ahogy végignézett rajtam. 

- Nem bocsátottam meg! - mosolygott, majd tarkómnál fogva húzott magához. Durván csókolt, fenekemet markolta, nekem pedig kéjes nyögések szakadtak fel a torkomból. Tudtam, ez az éjszaka is oly' fantasztikus lesz, mint a többi.

100.rész

100. Rész!! :3

Sziasztok!

Először is köszönöm, hogy ennyien szavaztatok, nagyon hálás vagyok érte! A végeredmény Niall lett, de én még egy +1 meglepetést is belecsempésztem a mai részbe, mégpedig a rész hosszúságát, mert megérdemlitek! Ti vagytok a legjobbak! :3

El sem hiszem, hogy már itt tartunk, hihetetlen érzés, hogy a 100. részt ünnepeljük, amit persze nektek köszönhetek, hiszen a támogatásotok nélkül nem lennék itt! Hálás vagyok értetek, annyira aranyosak vagytok, hogy itt vagytok velem, és kedves szavaitokkal boldoggá teszitek napjaimat! Köszönöm, a 131! féliratkozót, a 191,235! oldalmegjelenítést, és a rengeteg kommentet, amit tőletek kaptam! :') Imádlak benneteket, és remélem, hogy ezek után is itt lesztek velem! 

Másodszor pedig, október 1-jén lett 1 éves a blogom! Wáóó! :3 

Hatalmas ölelés mindenkinek! <3 Legyen szép hétvégétek!

Éééés jó olvasást kívánok a 100. részhez! 

Ui: Nagyon izgulok! 

Dreamy Girl 

Harry

Nagyot sóhajtottam, mikor beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet, aztán Louis apró sportcipője mellé raktam, szép sorba. Belestem a konyhába, majd a nappaliba, de nem láttam sehol. Felmentem a lépcsőn, és mikor elmentem a fürdőszoba előtt, víz csobogása csapta meg fülem. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. Ebből is tudtam jól, hogy haragszik rám, nem kicsit, hiszen nem szoktuk zárni az ajtókat. A falnak dőltem, és azon agyaltam, hogy most várjam meg míg kijön, vagy inkább egyenesen menjek le a kanapéra, mert ma egészen biztosan nem fog beengedni az ágyába. Kisebb hezitálás után bementem a hálóba, kivettem egy bokszert, és hozzá egy pólót, majd a takarómat és a párnámat a karomba véve lementem a nappaliba. Ledobtam a kanapéra a cuccaimat, aztán kimentem a konyhába, hogy csináljak egy jó forró teát, ami remélhetőleg segít majd az elalvásban. Feltettem a vizet forrni, és közben a szekrényekben kutakodtam valami finom teafilterért. Kiszedtem a dobozt, majd egy erdei gyümölcsöset vettem ki a számtalan íz közül. 
- Mit csinálsz? – Megfordultam, a számomra legkedvesebb hang irányába. Az ajtófélfának dőlve, mellkasa előtt összefont karokkal méregetett. 
-Teát… Kérsz? - kérdeztem. Tudtam jól, hogy fasírtba vagyunk, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja elutasítani, főleg, mivel imádja a teát. Bólintott, és beljebb jött. Lopva rá-rápillantottam, miközben vártam, hogy felforrjon a víz. Láttam rajta, hogy mondana valamit, de a végén mindig meggondolta magát. Amikor felém mozdult, a szívem vadul kalapálni kezdett, de nem hozzám lépett, hanem elment előttem, rám se nézve. A gyomrom görcsbe rándult. Ilyenkor megragadnám derekát, és magamhoz húznám, csókokkal hintve be az érzékeny bőrt a nyakán. Figyeltem, ahogy a konyhapult elé lép, és lábujjhegyre áll, hogy kinyissa a felső szekrény ajtaját. Beharapott alsó ajakkal néztem az izmait, ahogy megfeszültek a mozdulattól, a derekát, ami kilátszott a felsője alól, ahogy felfelé nyújtózkodott. A bokszere is kivillant, a látványtól bizseregni kezdtem. Kerek feneke, és lábai szintén megfeszültek a pipiskedéstől. Mosolyogva néztem a szenvedését, de nem sokáig bírtam. Odaléptem mögé, testemet nekinyomva a hátának, mire ijedten állt vissza talpára, míg levettem neki a kis dobozt, amit annyira el akart érni. Almás-fahéjas tea- olvastam el az írást rajta, majd leraktam elé a pultra.
- Tessék! - mondtam kedves hangon, mire egy morgós „kösz”-t kaptam válaszul. Kicsit rosszul esett, de hát mit vártam, hogy majd a nyakamba ugrik boldogan?!... Erre még várhatok…
- Utálom, hogy alacsony vagyok! - suttogta szomorkás hangon. Annyira édes volt, hogy ezen aggódott, pedig nincs miért, hiszen így tökéletes, ahogy van.
- Én szeretem! - mondtam mosollyal az arcomon, de nem volt elég, továbbra is komoran nézett maga elé. - Miért nem teszed lejjebb? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy miért rakja fel olyan magasra, ha tudja jól, hogy nem éri fel. Kíváncsian fürkésztem az arcát. Egy halvány mosoly jelent meg rajta, én pedig boldog voltam, amiért elmosolyodott, még ha csak egy kicsit, akkor is.
- Niall miatt. Mindig, amikor átjött hozzám, lefosztotta a teáimat… Persze, pont a kedvencemet, az almás-fahéjasat… Így hát elraktam, hogy ne találja meg, és mindig azt hazudtam neki, hogy elfogyott. - írt le köröket az ujjaival a pultra. Elmosolyodtam, annyira aranyos volt. Képes volt elpakolni, csak hogy a kis Szöszi meg ne igya előle. Imádom!
- Tudom, önző dolog, de bármire képes vagyok a kedvenc teámért! - nevetett rám, mire én is, és azonnal megfogalmazódott bennem egy ötlet, amit gyorsan kiviteleztem is. Megragadtam a teás dobozt, és a fejem fölé emeltem, hatalmas vigyorral arcomon. - Héé! - kapott utána, de én gyorsabb voltam nála. - Add vissza! - durcáskodott karba font kézzel.
- Azt mondtad, bármit megteszel érte! - huncut mosollyal figyeltem morcos arcát. - Csókolj meg! - Más szituációban ez nem nagy kérés, de mikor mérges…
- Nem! Add vissza! - nyújtotta kicsiny markát, várva arra, hogy odaadjam neki. Azt lesheti!
- Egy csók, és tiéd a tea! - mondtam, és vártam, hogy mi fog kisülni ebből. Morogott egyet, aztán nagy sóhajjal elém lépett, egy gyors puszit nyomva ajkaimra, majd ismét a kezét nyújtotta.
- Csók! - ingattam a fejem, jelezvén, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy megkapja az imádott teáját. Ajkait újra az enyémre nyomta, én pedig szétnyitottam a számat, hogy nyelvünk is találkozhasson. Letettem a pultra a kis dobozt, majd arcát kezeim közé fogtam, és a testét nekinyomtam a konyhapultnak. Próbált ellenkezni, eltolni, de nem engedtem neki, még akkor sem, mikor a számba dünnyögött. Csak csókoltam, egyre hevesebben. Apró mosoly jelent meg arcomon, mikor megéreztem, hogy az eddig tiltakozó teste elernyed, és a kezei a derekamra vándorolnak. Boldog voltam, bár éreztem, hogy ezzel még nincs semmi lerendezve. Nála nem így megy… Zihálva váltunk el egymástól. Megnyaltam az ajkam, és az arcát kémleltem, ő pedig ismét mérgesen méregetett.
- Ez nem volt fair! - dünnyögte, miközben levette a már egy ideje forró vizet, és kiöntötte a két bögrébe, testvériesen elosztva. Egy-egy teafiltert lógatott bele, majd megfogta az övét, és a nappali felé vette az irányt. Én is utánamentem, forró italomat a kezembe véve, letettem a kis asztalra, aztán leültem a kanapéra. Hátradőltem, és boldogan mosolyogtam azon, hogy sikerült rávennem, hogy megcsókoljon. Felidéztem az előbb történteket, amitől elöntött a vágy.
- Mit csinálsz? – kipattantak a szemeim, és egyenesen a hang irányába fordítottam a fejem. Lou a lépcső tetején állt, összevont szemöldökkel.
- Gondoltam a ma történtek után nem akarsz az ágyadban tudni… - biggyesztettem le ajkaimat, és figyeltem, ahogy lefelé lépdel a lépcsőn. Megállt a kanapé mellett, felkapta az ágyneműmet. 
- Haragszom rád! - jelentette ki mérgesen. - De, attól még nem doblak ki az ágyunkból! - fordult meg, és felment az emeletre. Elmosolyodtam. Megragadtam a bögrémet, és utánamentem. Az ágyon feküdt, ölében a laptoppal, kortyolgatva gőzölgő teáját. Az éjjeliszekrényre helyeztem a forró italt, aztán elmentem tussolni. Mikor fel akartam öltözni, akkor jöttem rá, hogy nem hoztam magammal semmi ruhát. Huncut mosoly ült ki az arcomra, majd büszkén lépdeltem be a hálóba, egy szál semmiben. Próbáltam mindvégig úgy állni, hogy ne láthasson rá a tetkómra. Nem néztem rá, de tudtam jól, hogy engem méreget, ugyanis a billentyűk kattogó hangjai abbamaradtak. Lassan, szexisen húztam fel a bokszerem, aztán egy fehér pólót, és megfordultam. Louis beharapott alsó ajakkal nézett, de ahogy meglátta, hogy figyelem, azonnal lehajtotta fejét, és próbált a laptop képernyőjére koncentrálni. Láttam, hogy elpirult. Befeküdtem mellé, magamra húztam a takarót, és Lout figyeltem, aki mindvégig azon mesterkedett, hogy úgy nézzen ki, mint akit érdekel, amit a képernyőn lát, de jól tudtam, hogy nem így van. Közelebb csúsztam hozzá, lecsuktam a laptopot, mire morcosan nézett rám. Feltettem az éjjeliszekrényre, és a mellkasához bújtam. 

- Ne haragudj rám! - emeltem rá tekintetem. - Tudod, hogy kikészülök, ha valaki hozzád ér, nem tudom visszafogni magam, olyankor elborul az agyam és nem tudok gondolkodni .- mondtam bűnbánó arccal. - Begurultam, mikor megláttam, hogy Shane a fenekedet markolja! - éreztem, ahogy a teste megfeszül a szavaimra. Eltolt magától, értetlen arcot vágva.

- Mi?? - akadt ki - Nem fogta a seggem! - emelte fel hangját. 

- Tisztán láttam, Lou! - morogtam, ahogy elém tárult a kép. Felhorkantott.

- Csak észreveszem, ha valaki markolja a seggem, nem?!?! - kelt ki az ágyból, dühösen méregetve engem.

- Úgy látszik mégsem… Vagy élvezted, és nem akarod bevallani! - böktem ki, mire szinte láttam, hogy gőzölög a feje a méregtől.

- Igen, hogyne!! Minden egyes percét élveztem!! Nem lehetsz ekkora seggfej!! - tört ki belőle hisztérikusan. - Értsd már meg, hogy nem fogdosott!! A féltékeny agyad miatt látsz ilyen baromságokat! - vett egy mély levegőt, majd folytatta, de már nyugodtam hangnemben. - Mit akarsz Harry? Mit tegyek? Haa? Ne barátkozzak, ne érjek senkihez? Ezt akarod?? - szipogott, remegő hanggal. Igaza volt, tudom, hogy nem tehetem ezt vele. Behunytam a szemem, mély levegőt vettem, hogy kitisztítsam az agyam. Kifújtam a levegőt, és felnéztem, a könnyektől csillogó kék íriszekbe.

- Gyere ide! - simítottam meg a matracot, halvány mosollyal arcomon. Nemet intett a fejével. - Gyere! - kérleltem lágy hangon.

- Nem! Nem fogok befeküdni melléd! - morogta csípőre tett kézzel. 

- Mutatok neked valamit! - próbáltam hatni rá, ami sikerült is, láttam felcsillanni a szemeit, de akkor sem adta könnyen magát. Megrázta a fejét.

- Nem akarom látni a farkadat! Rosszban vagyunk… - ahogy kimondta, felkuncogtam. Poénkodik, ami jót jelent. Tudtam, hogy kezd megenyhülni. 

- Az kár, pedig ő nagyon szeretne látni téged! - vigyorogtam, és láttam, hogy próbálja visszatartani a nevetést. - De most nem erről van szó… - mondtam komoly hangon, mire ijedten felfigyelt. - Ha idejössz, megmutatom! - csalogattam az ágyra. Nagy nehezen beadta derekát, és az ágy legtávolabbi pontjára ült. - Ennél messzebbre nem tudtál volna ülni?! - forgattam meg a szemeimet, mire kicsit közelebb jött, én pedig azonnal cselekedtem. Megragadtam a derekát, magamhoz húztam, és magam alá gyűrtem.

- Harry!! - mérgelődött, hevesen ellenkezett, de mindhiába, lefogtam. 

- Nyugi, Kis Tigris! - csókoltam ajkaira. - Csak mutatok valamit, oké? - bólintott, még mindig durcás fejjel. Annyira imádom, mikor ilyen. - Csukd be a szemed! - utasítottam kedvesen. Kicsit hezitált, aztán lehunyta gyönyörű kékségeit. Mosolyogva figyeltem arcát, majd megcsókoltam. Kezei hátamra simultak, aztán áttértek a hajamba, megmarkolva tincseim. - Nem ez volt a meglepetésem! - suttogtam szájába. - Csak akkor nyisd ki, ha szólok, rendben? - hevesen bólogatott. Láttam rajta, hogy izgatott. - Ne less! - vettem le a felsőmet, és a földre dobtam. Megfogtam a jobb kezét, a mellkasomra simítottam, pont a tetkóra. - Kinyithatod! – még mindig fogtam a csuklóját, nehogy elhúzza. Izgatottan nyitotta ki a szemeit, és kutatva nézett körbe, keresve a meglepetést. Annyira édes volt. - A tenyered alatt van! - engedtem el, és fölé hajoltam, kezeimmel feje mellett támaszkodva. Hol engem, hol a kezét nézte, de nem vette el onnan. A szívem vadul kalimpált, szinte majd kiesett a helyéről, annyira izgultam a reakciójától.

- Ugye nem lyukasztottad ki a mellbimbód? - nézett rám ijedt tekintettel. 

- Nem, de ha tetszik, megteszem! - kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit. Nagy levegőt vett, óvatosan elhúzta a kezét, aztán azonnal a szájához kapott. Nem tűnt valami biztatónak. Kezdtem elszomorodni. Annyira szerettem volna, ha boldogan ugrik a nyakamba, de nem ezt kaptam… Végigsimította ujjait a betűkön, amitől bizsergett a bőröm.

- Ez nem henna… - motyogta, még mindig ledöbbent arccal. - Te jó ég! Te… te magadra varrattad a nevem?! - nyelt egy nagyot. - Ugye nem részegen tetted? - kérdezte, mire vigyor terült el arcomon. Nemlegesen megráztam a fejem, amitől szinte hallottam, ahogy egy hatalmas kő esik le a szívéről. Újra átrajzolta a betűket, és csak nézett engem. - Nem tudok mit mondani… Ez sokkoló… - dadogta.

- Tetszik? - kérdeztem rá, mert már nagyon izgatott a dolog. Eddigi szavait hallva, úgy éreztem, nem nagyon jött be neki.

- Nagyon! - a mosolya beragyogta szívemet. - El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök neki! - csillant meg szemeiben egy könnycsepp, majd megragadta a tarkóm és ajkaira húzott. Annyira boldog voltam, legszívesebben körbeszaladtam volna a földet örömömben. Hosszú, szenvedélyes csókcsata után egymás homlokát összeérintve, vigyorogva feküdtünk, csendben. Aztán olyat mondott, amitől sokkos állapotba kerültem.

- Én is akarok egy ilyet! A te nevedet, pont ugyanoda, ahol a tiéd van! - jelentette ki boldogan, én pedig azt hittem szívinfarktust kapok. Kellett pár másodperc mire felfogtam az egészet.

- Nem! Felejtsd el! - tiltakoztam, ami nagyon nem tetszett neki. 

- Miért is? - húzta fel szemöldökét, karba fonva karját. 

- Mert nem, és kész! Nem csúfíthatod el ezt a gyönyörű testet, nem engedem! - akadtam ki. Nem engedhetem, hogy ezt tegye, hogy meggondolatlanul cselekedjen. 

- Mi az, hogy nem engeded? Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni, hogy mit akarok, és mit nem! Most pedig azt akarom, hogy szállj le rólam! - lökött le magáról, mire legördültem és figyeltem, ahogy az ajtó felé indul. 

- Most hova mész? - kérdeztem, felülve az ágy szélére. Hátrafordult, vigyorral az arcán.

- Nem kötöm az orrodra, Apu! - kuncogott. Felálltam és egyenest felé lépdeltem, mire nevetve szaladt ki a szobából. - Harry! Nee!! - nevetése bezengte a házat, miközben futottam utána. 

- Fuss, mert ha elkaplak… - keresgéltem a nappaliban, majd a konyhába mentem, ahol az asztal túloldaláról figyelt engem. Vigyora levakarhatatlan volt, ahogy egymással szemben álltunk, és csak egy asztal választott el bennünket. Próbáltam kicselezni, hogy jobbra megyek, aztán hirtelen balra, de mindig sikerült észrevennie. Ezt jó párszor eljátszottunk, mikor végre sikerült megviccelnem, és sietve szaladt ki a konyhából, de én elkaptam. - Megvagy! - kaptam fel a vállamra, ő meg fulladozva nevetett, míg felfelé mentünk a lépcsőn.

- Ez nem ér!! – csapkodta a fenekem, mire én is az övét. 

- Most megkapod a büntetésed! - dobtam le az ágyra, és azonnal fölé kerekedtem, hogy ne legyen ideje elszaladni. Megfordítottam, lehúztam a nadrágját, az alsójával együtt, és játékosan a fenekére csaptam. Felszisszenve nevetett, próbálva elmászni tőlem. 

- Nee! Ne máááár! Hazza!! - dobálta a lábait, kezével igyekezett elkapni a csuklómat, de nem sikerült neki.

- Tudom, hogy élvezed, ne is tagadd! - csapkodtam tovább, majd mikor abbahagytam, szemügyre vettem pirosló bőrét, aztán gyógyító puszikkal leptem be fenekét. Visszafordítottam, és csikizni kezdtem az oldalát. Fuldokolva nevetett, amitől a könnyei is kicsordultak. Könyörgött, hogy hagyjam abba, de én tovább folytattam a kínzását. Addig-addig kapálódzott, hogy az ágy széléig vergődött, aminek az lette a vége, hogy leesett, egy hatalmas, koppanó hanggal. Ijedten ugrottam fel az ágyról, majd mellé guggoltam.

- Lou, jól vagy? Minden rendben? - simogattam meg rémülten a hátát. Nem válaszolt, csak összegömbölyödve, fejét fogva nyögött fájdalmasan. Nagyon megijedtem, mert láttam, hogy beverte az éjjeliszekrény sarkába a fejét. - Mutasd a fejed! - húztam el onnan a kezét, és szemügyre vettem a homlokát, amin egy vérző seb éktelenkedett. Nem tűnt vészesnek, de sohasem lehet tudni.

- Felteszlek az ágyra, oké? - bólogatott, majd a nyakam köré fonta karjait. Óvatosan felemeltem, hogy az ágyra fektessem. Megnéztem a sebet. Csak egy kisebb horzsolás, amiből gyöngyözött a vér. - Semmi komoly, mindjárt hozok fertőtlenítőt! - szaladtam ki a fürdőbe, majd vissza, mikor mindent megtaláltam. - Jól vagy? 

- Fáj a fejem, és szédülök, de amúgy semmi bajom… - döntötte neki a fejét az ágytámlának, lehunyt szemekkel. 

- Kicsit csípni fog! Bocsi… - mondtam, mielőtt lefertőtlenítettem a sebet. Sziszegve, összeráncolt homlokkal tűrte a fájdalmat. - Kész is! - hintettem rá egy puszit, mire kinyitotta a szemeit, és mosolyogva nézett rám.

- Most hogy fogok kinézni?! 

- Mint egy egyszarvú, ugyanis szépen feldagadt! – mosolyodtam el, mire ő is. Szép nagy, piros folt éktelenkedett a homlokán, ami egyre csak nagyobb lett. Lehet, hogy le kellett volna jegelni. - Az én egyszarvúm! - vigyorogtam csókot hintve ajkaira.

Zayn

Azóta erre a napra vártam, mióta Harry megemlítette a kerti partit. A legszebb dolog pedig, hogy Niall is jön. Ő persze nem tudja, hogy én is megyek, mivel megkértem Harryt, hogy ne szóljanak neki, mert akkor tuti nem fog eljönni, mivel elvileg utál engem. Még mindig nem tudtak rólunk, azóta is titokban járunk össze. Volt már, hogy majdnem lebuktunk, de most már elég profik vagyunk ebben, és nagyon vigyázunk. Ma estére kitaláltam egy jó kis játékot, amit mindketten élvezni fogunk, de persze mindketten másképpen. Direkt azt a fekete, testre feszülő felsőmet vettem fel, amit Ni annyira imád. A farmerom pedig elég szűk volt ahhoz, hogy a büszkeségemet tökéletesen kiadja. Már előre láttam, ahogy a kis szöszi nadrágja megfeszül, arca pírba borul és ajkai elnyílnak a látványra. Beharaptam a szám a gondolatra, és a képre, ami megjelent a fejemben. Teljesen elvette az eszem, a szex pedig isteni volt vele. Mindenben benne volt, nem utasított el semmit, amit akartam, megtette. De még hogy... Arcomra mosoly kúszott, ahogyan megjelentek előttem az éjszakák, melyeket egymással töltöttünk, egyre sűrűbben. Nem tudtam betelni vele, egész nap dugnám, ha lenne rá lehetőségem, de tudom, hogy ez következményekkel járna...

Levettem a napszemüvegem és feltoltam a fejemre. Nem volt már rá szükség, hiszen lassan a nap is nyugovóra tér. Kellemesen meleg volt, talán ez az utolsó nyárias idő, aztán beköszönt az ősz. Rágyújtottam egy cigire, mielőtt beléptem volna Harryék házába. Nekidőltem a kerítésnek, élvezettel elszívtam, majd eldobtam a csikket, és eltapostam a földön. 

- Remélem, nem hagyod ott! - vigyorogtam, mikor meghallottam legjobb haverom hangját. Felé fordultam.

- Majd te felszeded! - öklöztem le vele. - Úgy is papucs vagy! - röhögtem fel. 

- Azt lesheted! - vigyorgott Harry. - Louis ki fog nyírni, ha otthagyod! 

- Jajj de félek! Összeszartam magam! - mutattam ijedt arcot, mire vállba vert. Morogtam egyet. Lehajoltam, felvettem a csikket és kidobtam az erre kirakott tartóba. Régen ezt biztos nem tettem volna meg, de ezek a puha pöcsök rászoktattak a jóságra...

- Gyere be! - invitált - Készülj fel! Niall már itt van! - a neve hallatán huncut vigyor jelent meg arcomon, ahogy a ház felé lépdeltünk. Alig vártam, hogy lássam a szöszi döbbent arcát. Egyenesen a konyhába mentünk, ahol egy koktél várt minket. Körülnéztem. A pult teli volt finomságokkal, előkészítve a grillezéshez. Volt pár pia is, amit gondolom mi ketten fogunk elfogyasztani Harryvel, bár nekem vigyáznom kell, mert ha a fejembe száll, akkor lebukhatunk, és azt egyikőnk sem szeretné. 

- Egészségedre! - mondta, miközben koccintottunk. Belekortyoltam a színes italba. Finom volt, nekem nagyon ízlett, és alkohol is pont elég volt benne. A tálcára tettünk még két poharat, amit a srácoknak vittünk ki a teraszra. Ahogy megláttam Niallt - aki háttal állt nekem - legszívesebben átkaroltam volna, és belecsókolok a nyakába. Szemeim a fenekére tévedtek, amibe belemarkoltam volna, hogy hallhassam a nyögését, amit én váltok ki belőle a tettemmel. 

- Hoztunk piát! - mondta Harry, mire mindketten felénk fordultak. Louis köszönt, de Niall lefagyott és döbbent arccal nézett engem. Igen, ezt a fejet vártam!

- Mi a faszt keres ez itt? - mutatott rám. Ahogy kiejtette azt az egy szót, valami megmozdult bennem odalent. Már most végem volt, és a tudat, hogy egész este itt lesz, és titokban érhetek csak hozzá, teljesen feltüzelt. Huncut vigyort villantottam rá, amitől még dühösebb lett. Imádom felhúzni, olyankor annyira aranyos.

- Niall! - szólt közbe Louis. - Könyörgöm, csak ma tegyétek félre a nézeteltéréseiteket! 

- Ne nekem mondd, nem én pattogok! - mondtam gúnyosan. 

- Pofán nyomlak! - indult meg felém vörös fejjel, de Harry elkapta még azelőtt, hogy elém érhetett volna. Jót röhögtem. 

- Álljatok le! Esküszöm, ha nem fejezitek be, bíz isten, bezárlak benneteket a fürdőbe és addig nem engedlek ki, míg ki nem békültök! - mondta erélyesen. Ezekre a szavakra beindult a fantáziám. Már láttam magam előtt, ahogy nekinyomom a csempének, és keményen dugom, amitől a nevem nyögi zihálva, a csúcs felé közeledve. Megnyaltam az ajkam, miközben Ni szemébe néztem. Láttam, hogy neki is megfordult a fejében pár dolog, amit a fürdőben csinálhatnánk. 

- Hozzuk a kaját, Zayn! - kapta el a karom Harry, belökve a teraszajtón. - Mi a franc van veletek? Miért utáljátok ennyire egymást? Mit ártott neked? - záporozott kérdéseivel, amire nem adtam választ. Kezembe vettem a hússal teli tálcát és megindultam kifelé. Harry is jött utánam, a tányérokkal és evőeszközökkel. - Ígérd meg, hogy normális leszel! - fordult felém, mielőtt kimentünk volna a hátsó udvarra.

- Tudod, hogy nem szeretek ígérgetni és nem is fogok! – léptem ki mellette. Niall hevesen vitatkozott Louisval, gondolom rólam. Elcsendesedtek, amikor észrevettek minket. Niall felé vettem az irányt, aki kivette a kezemből a húsos tálcát.

- Majd én megsütöm! - tette le a grill mellett lévő asztalra.

- Zayn! - lépett mellém Louis. Remek, ismét egy fejmosás. Nagyot sóhajtottam. - Légy vele normális, csak ma! Kérlek! Segíts neki! - lökött a szöszi felé, majd Harryvel együtt bementek a házba. Ha tudnák, hogy milyen jóban vagyunk... Odaléptem mögé és a füléhez hajoltam.

- Készülj fel, hogy egész este állni fog a farkad! - simogattam végig az oldalán, észrevétlenül. Éreztem, ahogy megremeg, és egy halk sóhaj szakad fel a torkából. A válla fölött lenéztem, máris dudorodott - Ilyen gyorsan Szöszke? - nyaltam meg a nyelvem hegyével a fülcimpáját. - Még csak most kezdtük! - léptem mellé, önelégült mosollyal, majd egymás után felpakoltam a húsokat, mert Niall lefagyva állt a grillező előtt. Kuncogtam a látványtól. Ahogy magához tért, megszólalt.

- Ezt most fejezd be! - suttogta. - Nem akarom, hogy lebukjunk! Bírd ki, amíg itt vagyunk, aztán otthon megkaphatsz! - megforgatta a húsokat, amiknek már most ínycsiklandozó volt az illatuk. 

- Te teszed ezt velem. - suttogtam füléhez hajolva. - Nem tudok betelni veled. Benned akarok lenni, a szűk kis fenekedben! - nagyot nyelt a szavaimra. 

- Állj le! - mondta mérgesen. - Komolyan, fejezd be! - fenyegetett, arcom előtt meglengetve a grill lapátot. 

- De...

- Megvagytok még? - zavart meg minket Harry. - Nem öltétek meg egymást? - nevettek fel egyszerre. Elléptem Nialltól, majd leültem az asztalhoz, és onnan figyeltem a mozdulatait, amivel kikészített. Bármit tett, állt a farkam. Párszor felém pillantott, de mikor tekintetünk összeért, azonnal elfordult zavarában. Nem értettem miért van zavarban, hiszen már annyi estén túl vagyunk…

Míg sült a hús, Harryvel beszélgettem, Louis pedig a szakácsnak segített. A szemem sarkából figyeltem a Szöszit, de próbáltam ügyelni, hogy ne legyen feltűnő, ami úgy látszik nem jött össze.

- Zayn! Hahóóó! - lengette meg Harry a kezét az arcom előtt. Megráztam a fejem.

- Mi van? – kérdeztem a zöld szempárba nézve.

- Ugye nem?! 

- Mi nem? - értetlenkedtem összehúzott szemöldökkel. Tényleg nem tudtam mit akar...

- Na add az ártatlant! - hajolt közelebb hozzám. - Niall! Látom, hogy majd kiesik a szemed!! - bassza meg, ennyire látszik? Én hülye, jobban is odafigyelhettem volna... - Emlékszel mit mondtam neked? Tabú!! Felejtsd el! - ha tudná, hogy hányszor megfektettem, hogy hányszor vonaglott alattam, szerintem nem élnék....

- Nem, félreértesz valamit! - mondtam nyugodt hangnemben. - Nem kell nekem a szöszi, csak imádom csesztetni! - láttam az arcán, hogy nem hisz nekem. - Hidd el! Soha nem mozdulnék rá! Érted? 

- Oké, hiszek neked... asszem... - nem volt valami nyugtató válasz, de ez is jobb volt, mintha elkezdett volna tovább kérdezősködni. Tudom, egyszer úgy is ki fog derülni, hiszen egy titok sem marad titok... De ne most! A két szakács is csatlakozott hozzánk. Ni mellém ült le, ami tökéletes a tervem megvalósításához, miszerint a farkának állni kell. És most nem állt. Az pedig nem jó... Kiszedtem a kaját, aztán a többiek is, majd amikor nem figyeltek, lassan leeresztettem a bal kezem, és combjára simítottam. Megugrott az érintésemre, mire mindenki ránézett. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Lehajtott fejjel vigyorogtam, hogy ne lássák. Niall megmerevedett, nagyot nyelt és folytatta az evést. Felfelé indultam, elérve férfiasságát. Rámarkoltam. Huncut mosoly jelent meg arcomon, amint megéreztem ágaskodó farkát. Kőkemény volt. Ezt már szeretem. Próbálta összeszorítani a lábait, de hiába, akkor is be tudtam férkőzni. Masszírozni kezdtem, egyre erősebben és gyorsabban, mire sóhaj szakadt fel a torkából. 

- Jól vagy Niall? - kérdezte Louis, belőlem pedig feltört a nevetés. Mindketten kérdőn néztek rám. Niall igyekezett lefejteni kezem, ami persze nem sikerült neki, ugyanis, ha azt akarom, hogy ott maradjon, ott is fog maradni.

- J-jól.. - lihegett. - csak... - nyögött egyet, ahogy rámarkoltam. - a gyomrom... - nyöszörögte, majd elengedtem a dákóját. Az arca lángolt, levegővétele szapora volt. Én pedig egyfolytában vigyorogtam.

- Hozzak valamit? Vizet, gyógyszert? - kérdezte Louis aggódva.

- Semmi baja nincs! Túlságosan izgatott és élvezi a vacsorát! - röhögtem, mire Niall szúrós tekintettel fordult felém. A pillantásával ölni tudott volna.

- Baszd meg! - állt fel az asztaltól és berohant. 

- Mi baja van? Nem kéne utána menni? - szólalt meg Harry. 

- Hagyd! - álltam fel. - Én csesztem el, nekem is kell helyrehoznom! - próbáltam komolyan mondani, de leesett állukat és tágra nyílt szemeiket látva, nem volt könnyű. Ha tudnák, hogyan fogok segíteni rajta... Egyenest a lépcső felé vettem az irányt. Felsiettem és a fürdőszobaajtó előtt megálltam. Bekopogtam. 

- F-foglalt... - nyöszörgött. Elkezdte nélkülem... Erősebben dübörögtem. Kattant a zár én pedig benyitottam. Niall letolt gatyával, álló farokkal állt a fürdő közepén. Megnyaltam alsó ajkam, bezártam az ajtót és elé léptem. 

- Szét foglak kúrni! - estem neki ajkainak, kezem pedig férfiassága köré fontam. Belenyögött a számba.

- Ne... itt... - zihált. Erősen megmarkoltam, fel-le mozgatva kezeim hosszán. - Z... – sóhajtott fel.

- Ott duglak meg, ahol csak akarlak! - toltam hátra, nekinyomva testét a falnak. Megfordítottam, így elém tárult feszes feneke. Rácsaptam és erősen belemarkoltam. Felnyögött tettemre. Ágyékomat fenekéhez dörzsöltem, lecsukott szemmel, hajába fúrva arcom, nyögdécseltem, ahogy egyre gyorsabb tempót vettem fel. Előrelöktem a csípőm, és mikor már úgy éreztem, mindjárt elmegyek, letoltam nadrágom, lábait széjjelebb rugdostam, hogy jobban odaférhessek járatához. Kicsivel kijjebb tolta fenekét, amitől mosoly kúszott arcomra. Már nem bírta tovább, azt akarta, hogy benne legyek. Rajtam ne múljék! Elővettem az óvszert, amit mindig hordok magamnál, főleg mióta a Szöszivel csak szex, és más semmi kapcsolatban vagyunk. Felhúztam a gumit, majd tenyerembe köptem és bejáratához vezettem. Simogattam, izgattam. Tenyerével támaszkodott a falnak, miközben hátranézett.

- Baszd meg Zayn! Csináld már az istenit!! - sürgetett vággyal teli hangon. Feldugtam két ujjam, mire fájdalmas sóhaj hagyta el a száját, homlokát pedig a falnak döntötte. Mozgattam ujjaim, ollóztam, behajlítottam, amitől egyre csak nyögött és nyögött. Kihúztam őket, mire morgás volt a válasza. Beigazítottam magam, majd tövig belenyomtam a farkam. Hatalmas nyögéssel ütötte öklét a falba. Megragadtam a csípőjénél, és erőteljesen, mégis lassan ismét belé hatoltam. Isteni volt, zihálva élveztem, ahogy szűk, forró járatába ki-be jártam. Kéjes nyögéseink egybeforrtak, belepve a kis helységet, melyben fülledt levegő uralkodott. Szinte forrt a levegő, úgy érzetem mindjárt meggyulladok. Egyik kezemmel pólója alá nyúltam végigsimítva gerince vonalán fel-le. Bőre izzadt és lángolt. Ahogy simogattam libabőr lepte el az egész testét. Lefelé haladtam egészen a fenekéig, belemarkoltam és kicsit széthúztam. Egyre beljebb és beljebb döftem férfiasságom, amitől mélyről jövő morgás hagyta el a számat. Éreztem, hogy közel vagyok ahhoz, hogy elmenjek. 

- Zayn...- lihegte nyöszörögve. – segíts! - elmosolyodtam, és egyik kezem ágaskodó szerszámára vezettem, amit a lökések ritmusára izgattam. - Istenem... Zayn... - zihált, felém lökte csípőjét. A hang, ami bőrünk összecsapódásától keletkezett, eszméletlen volt. Egyre gyorsabban mozogtam, a lökéseim erősödtek. Niall farka megremegett a kezem alatt. Mélyről jövő nyögés hagyta el száját, mikor a kezembe élvezett. Forró nedve olyan hatással volt rám, hogy én is abban a pillanatban elélveztem, a nevét morogva. Még löktem párat levezetésképpen, majd kihúztam magam belőle. Megfordítottam, csillogó szemeibe néztem és megcsókoltam. Zihálva elhajoltam tőle, kipirult arcát figyelve. Megigazítottam a haját, amit elég durván összetúrtam. Mindketten rendbe tettük magunkat, aztán mintha mi sem történt volna, úgy mentünk le a teraszra, ahol is két szempár vizslatott minket, nem éppen boldog arccal.

- Azt hiszem beszélnünk kell, srácok! - mondta komolyan Harry. - Foglaljatok helyet! - mutatott a velük szemben lévő székekre. Bassza meg! - morogtam magamban, mert volt egy sejtésem, arról, hogy mi fog következik … Halál nyugodtnak mutatva magam, ültem le a székre, de Niall kicsit sem volt zavartalan… Végünk van…