71.rész

Sziasztok! 

Imádlak benneteket! :3 Köszönöm a sok pozitív visszajelezést, nagyon hálás vagyok értük, ha tehetném mindannyiótoknak személyesen megköszönném, hogy itt vagytok és támogattok engem! :') Ésssss átléptük a 100.000-et!!! :o Wáóóó! Te jó ég, aztamindenit, ezt el se hiszem! :$ Köszönöm :3
Sokan találgattatok mi is lesz ebben a részben, most minden kiderül, sajnos mindkét tábornak nem tudtam teljesíteni a kívánságát, de azért remélem, így is tetszeni fog! ;)
Ui: Ismét egy blogot szeretnék hirdetni, ami persze Larrys!
Ide kattintva megtaláljátok -> More Than Friends. Nekem nagyon tetszik, ezért gondoltam megosztom veletek is! :)
Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Hazza nyakam kényeztette, miközben Zayn fenekemhez nyomta magát, kezével pedig pólóm alá férkőzött, cirógatva alhasam. Sóhajok törtek fel torkomból, annyira élveztem tevékenységüket.
- Hogy te milyen gusztustalan vagy... - suttogta fülembe Szerelmem. Azonnal eltoltam magamtól és láttam undorodó arckifejezését, amivel engem vizslatott. Mi történik?? Nem értettem semmit az egész szituációból...
- Köszi Zayn, innen már átveszem! - mondta, én pedig döbbenten álltam Hazza előtt.
- M-mi f-folyik itt? - dadogtam, hol rá, hol a távolodó Zaynra nézve.
- Én mentem! - intett és elment. Kettesben maradtunk, és a csend, ami a házra telepedett nyomasztó volt. Levegőt is alig mertem venni. Felé fordultam, értetlen képet vágva.
- Az ágyában voltál, míg én távol voltam?? Nála vigasztalódtál?? Még hogy hiányoztam... Most is képes lettél volna lefeküdni vele?? Gusztustalan vagy!!! Felfordul tőled a gyomrom!! - vágta fejemhez durva szavait, melyektől könnyeim azonnal folyni kezdtek, nem tudtam megállítani őket. Nem is feküdtem le Zaynnal, nem tudom miért állítja ezt...
- Hazza... én... - szipogtam, de nem tudtam befejezni mondatom, mert közbe szólt.
- Ezt nem fogod kimagyarázni! - köpte szavait. Meg akartam fogni kezeit, viszont elhúzta előlem. - Ne érj hozzám!! Soha többé!! Megértetted?? - rivallt rám, majd megindult az ajtó felé, majdnem fellökve engem.
- Harry... ne menj el, kérlek... - könyörögtem könny áztatta szemekkel. Nem akartam elhinni, hogy ez történik velünk. Ez valami rossz vicc, vagy csak egy szörnyű rémálom. Nyugtatgattam magam.
- Azt hittem te más vagy... - fordult felém, könnyes arccal. - de tévedtem... tudod, én igazán szerettelek, sose csaltalak volna meg senkivel, még ha lett volna rá alkalmam, akkor sem... - suttogta maga elé, mégis tisztán hallottam szavait, melyek éles tőrként döfték át szívemet.  - te pedig... - nem fejezte be, csak állt ott, szomorkásan, a padlót bámulva.
- Szeretlek! Mindig is szerettelek és szeretni foglak! Soha nem feküdtem le Zaynnal, soha nem tenném meg!! - sírtam, így könnyeimtől alig láttam őt. - Ne menj el! Nem akartam! Hazza... - borultam térdre, még mindig zokogva. Nem akarom elveszíteni, csak őt szeretem és senki mást. Nélküle nem ér semmit az életem. Ha itt vége szakad mindennek, akkor nekem is. - Szeretlek... - suttogtam, de mivel semmi válasz nem érkezett, felnéztem rá. Arca eltorzult a fájdalomtól, amit nem értettem, de mikor fehér pólójára vezettem tekintetem, egy pirosas folt jelent meg, mely egyre csak nagyobbodott, pont a szívénél. Kétségbeesetten figyeltem, ahogy felsője, a vértől, izmos testéhez tapad. Lenézett véres pólójára, majd felemelve tekintetét rám vezette. Lelkemig hatoltak zöld íriszei, melyben a szomorúság, a csalódottsággal keveredett.
- Te tetted ezt velem... - folytak könnyei. - Miért? Mivel érdemeltem ezt ki? - suttogta bánatosan. Nem értettem semmit... Én? Mit? Hogyan? Kezemre tévedt tekintetem, amiben egy fegyver volt. Azonnal eldobtam ijedtemben. Hogy került ez ide? Teljesen összezavarodtam.
- Harry... én... - álltam fel és elé léptem. - Szeretlek... - fogtam meg kezeit, melyek jéghidegek voltak. Megrémültem. Arca, mely mindig ragyogott, most sápadt volt. Szemei, melyek zölden csillogtak, most elvesztették fényüket. Teste összecsuklott, de még mielőtt elesett volna, elkaptam. A padlón térdelve fogtam karjaimban elernyedt, kihűlt testét. - Ne hagyj itt kérlek... - simítottam ki arcából haját, miközben zokogtam felette. Szívem darabokra hullott, ahogy lenéztem rá. Tenyerem csupa vér volt, ahogy Hazza felsőteste is. - Nem akartam, Hazza... - folytak könnyeim, amik eláztatták fehér, élettelen arcát. - Szerelmem... - simítottam végig arcélén. - Istenem! Kérlek, add vissza őt nekem! - néztem felfelé, mintha onnan bármilyen segítséget is kaphatnék. - kérlek... - könyörögtem, fejét simogatva. Nem történt semmi... Megcsókoltam hideg ajkait, majd a fegyverért nyúltam és halántékomhoz emeltem. - Megyek utánad... - suttogtam, és lenéztem arcára, miközben meghúztam a ravaszt...
Ijedten kaptam mellkasomhoz, szívem majd kiesett a helyéről. Testem tisztára leizzadt, kezeim remegtek.  Levegőért kapkodva néztem körül, majd mikor láttam, hogy a hálószobában vagyok, kicsit megnyugodtam. Kezeimet néztem, melyek nem tocsogtak a vértől. Harry!! Néztem oldalra, az ő térfelére, de nem volt ott. Idegesen ugrottam ki az ágyból, mikor vércseppeket láttam a párnáján és a lepedőn. Kiszaladtam a folyosóra.
- Harry!! - szóltam hangosan, de nem jött válasz. Egyenesen a fürdőbe vettem az irányt, és mikor megláttam a mosdókagyló fölé görnyedve, megnyugodtam. Hatalmas mosollyal az arcomon siettem hozzá, majd szorosan átöleltem, meleg testét. Könnyem utat törtek, mikor felfogtam, hogy itt van és él. Az egész csak egy rossz álom volt. - Csak álmodtam... - sóhajtottam egy nagyot. Fejem, fedetlen mellkasába fúrtam, beszívva nyugtató, édes illatát.
- Mi a baj? - kérdezte. Hangja aggodalommal volt teli.
- Rosszat álmodtam... - dünnyögtem mellkasába. - azt, hogy... meghaltál... - csuklott el a hangom a végén, ugyanis szörnyű volt kimondani is. - Aztán felébredtem és megláttam a vért a párnádon és megijedtem. - szorítottam még jobban magamhoz.
- Ha így szorítasz, akkor nem sokáig maradok életben... - kuncogott fel, én pedig engedtem szorításomból. - Amúgy meg jól vagyok, csak vérzik az orrom... bár, ha így folytatja, lehet, elvérzem. - nevetett fel, mire fejem elemeltem mellkasától és a mosdón heverő vörös zsebkendőkre néztem. Tényleg sok vér volt már ott.
- Gyere, hajolj a mosdó fölé! - utasítottam kedvesen.
- De így kifolyik, nem fog elállni.
- Dehogynem! Ha hátra döntöd fejed, akkor mind lemegy a torkodon. Csak hajolj fölé, addig hozok még zsebkendőt! - kiszedtem egy párat, amiből kettőt, a hideg víz alá tettem és orrnyergéhez helyeztem. - Ezt fog és szorítsd erősen! - mondtam, mire megfogta. Tarkójára is tettem egyet. Nagyon durván vérzett, de tudtam, hamarosan el fog állni. Nyugtatásképp, hátát simogattam körkörös mozdulatotokkal, ahogy édesanyám is tette, mikor vérzett az orrom.
- Dr. Tomlinson rendel! - mosolygott. - Doktor Úr! Ha már így itt vagyunk, valami nincs rendben odalent... - mutatott nadrágjára. - Nem nézné meg? - kuncogott. Felnevettem. Nem akartam elhinni, hogy még ilyenkor is ez jár a fejében.
- Az éjszaka folyamán kétszer is szemügyre vettem és mindent rendben találtam! Tökéletesen működik! - csaptam fenekére, hatalmas vigyorral arcomon. - Vérzik még? - tereltem el a témát.
- Nem tudom. Nézd meg! - fordult felém. Kezeim közé fogtam arcát és kicsit felemeltem, hogy belelássak az orrába.
- Nem vészes, de azért bedugjuk! - téptem le egy kis darabot a zsebkendőből, amit óvatosan behelyeztem orrába. Ezután megmosta arcát, ami szintén tiszta vér volt.
- Kösz, nélküled elvéreztem volna. - nyomott egy puszit ajkaimra. Olyan jó érzés volt, hogy én ápolhattam őt és nem ő engem.
- Ugyan már, ez csak orrvérzés, nem a világ vége. Nekem kiskoromban nagyon sokszor eleredt az orrom, mindig anyához siettem, még az éjszaka kellős közepén is. - mosolyogtam, ahogy eszembe jutottak a régi dolgok. Hiányzik anya... nagyon... Hazza átölelt, hátam simogatva, puszikkal behintve nyakamat, mellyel elfeledtette szomorúságomat. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.
- Nekünk még van egy feladatunk. Ágyat kell venni. - kuncogott. Én is nevetni kezdtem, ahogy eszembe jutottat a tegnap esti dolgok. - De előbb együnk valamit. - bólintottam egyetértően, mivel már elég éhes voltam. Együtt megcsináltuk a rántottát, befaltuk, majd elmosogattunk. Ez is nagy valami, hiszen nem igazán szeret főzni és mosogatni se, most mégis szó nélkül nekilátott a dolgoknak. Meg is lepődtem.
- Fincsi volt! - nyomtam egy puszit ajkaira, aztán megöleltem. Nagyot sóhajtva bújtam mellkasához, ugyanis az álom még mindig a fejemben volt. Olyan élethű és szörnyű volt, hogy még egy jó ideig kísérteni fog. Ő is visszaölelt, puszit hintve fejem búbjára. Féltettem őt, tekintve múltját, amit akár mennyire is szeretnénk elfelejteni, mindig itt lesz velünk... Elűztem gondolataimat és eltoltam magamtól, épp csak annyira, hogy zölden csillogó íriszeibe nézhessek. Mosoly kúszott ajkaimra, ahogy neki is. - Imádom a gödröcskéidet! - ujjaimmal az említett részhez nyúltam. Vigyora, ha lehetséges, még nagyobbra nőtt.
- Én meg a feneked! - markolt bele az említett testrészembe, így húzva közelebb magához. Megcsókolt, nyelvével szenvedélyes táncba hívta enyémet. Hajába túrtam, játszadozva imádni való göndör tincseivel. Hirtelen felkapott, mire nyaka köré fontam karom, hogy le ne essek. Csókunkat nem szakította meg, miközben a bárszékre ültetett, kezeit két oldalamon a pultra helyezte. Lábaim közé férkőzött, amiket csípője köré fontam. Ajkaimtól elszakadva nyakam vette célba, érzékeny bőrömet kényeztetve, amitől sóhajok törtek fel torkomból. Jóleső érzés járta át testem minden egyes érintésére. Kezei combomra vándoroltak, és lágyan simogatta azokat. Halkan felnyögtem.
- Hazza... ágyat kell vennünk... - nyöszörögtem, ahogy nyakam szívogatta. Hiába mondtam bármit is, elengedte füle mellett, és tovább folytatta kényeztetésem. - Induljunk. - suttogtam fülébe, mikor hangos kopogás hallatszott a bejárati ajtó felől. Szerelemem felmordult, de nem mozdult, hanem ajkaimra tapadt. - Hé... - toltam el, mire morcos képet vágott.  Eltávolodott tőlem, én pedig lemásztam a székről, hogy kinyissam az ajtót. El se tudtam képzelni, ki lehet az ajtó mögött, viszont mikor megláttam hatalmas vigyorgó arcát, lefagytam.
- Hello, Louis! - köszönt, miközben végig vezette tekintetét rajtam. Az álmomban is ez volt...

70.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, a tetszikeket meg minden egyebet! :3 Imádlak benneteket! :$

Mivel sajnos, az ihlet hiány még mindig tart, így elég lassan jön majd a kövi rész is! :( Remélem nem haragszotok, amiért ilyen béna lett a rész, iszonyat sokat szenvedtem vele... Szörnyű ez az állapot, de igyekszem kikeveredni ebből a helyzetből! :)

Jó olvasást!

Ui. Kíváncsi vagyok mit szóltok a végéhez és hogy szerintetek mi lesz a folytatásban! :D 

Dreamy Girl

Louis

Harry mellkasán feküdtem, ujjammal köröket rajzolva hasára. Nagyon boldog voltam, hogy sikerül ilyen nagy sikert aratnom, a ma esti meglepetésemmel. Büszke voltam magamra, amiért bevállaltam ezt. Sose hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok tenni, mivel már attól pírba borult arcom, ha csak szóba jött a szex, vagy ha valaki bókolt nekem, de Harry mellett kezdtem megváltozni, az önbizalmam, ha nem is hatalmasat, de felfelé ugrott. 

- Annyira gyönyörű vagy! - puszilt hajamba, majd beletúrt, játszadozva tincseimmel. Elmosolyodtam, puszit hintve fedetlen mellkasára. - Hihetetlen, amit az előbb műveltél, azok a csípőmozgások, mint egy profi úgy nyomtad! - simogatta hátam, miközben mosolyogtam szavai hallatán. Olyan jó érzés, hogy van valakim, aki ezt gondolja rólam, és igazán szeret, még ha nem is vagyok valami nagy szám. 

- Nem tudom hogyan jött... - ez volt az igazság, fogalmam sincs, hogyan csináltam, egyszerűn csak elengedtem magam. - Nem volt nagyon gáz? - emelte fel fejem, így szemeibe tudtam nézni. Mosolya beragyogta arcát, ahogy megcsókolta homlokom. 

- Fantasztikus voltál! Szexisen riszáltad magad! - csókolt ajkaimra. - Remélem, azért még láthatok tőled ilyen műsort! - kuncogott, mire én is felnevettem. 

- Hááát... Majd kiderül... - mondtam, majd fel akartam kelni róla, de eszembe jutott, hogy nincs rajtam semmi. Megálltam mozdulatomban és a takarót magam köré tekerve másztam ki az ágyból, hogy keressek egy tiszta alsót.
- Tudod, az előbb szeretkeztünk, láttalak meztelenül... - mondta nevetve. - Dobd le a takarót, kérlek... - könyörgött kiscica szemekkel, én pedig rányújtottam nyelvem. Nem engedem, hogy megtörjön. Kivettem egy fekete bokszer alsót, amit hosszas szenvedés után, sikerült felhúznom. - Ünneprontó... - morgott, mire arcába dobtam egy alsógatyát. Kimentem a mosdóba, majd mikor visszamentem a szobába, Harry az ágyban, háton fekve, kezeit feje alá helyezve, csukott szemmel aludt... Persze, csak el akarta hitetni velem, hogy alszik... Visszabújtam mellé és arcát figyeltem, várva, hátha elmosolyodik, de nagyon jól bírta. Végig néztem rajta, és ismételten elkönyveltem magamban, hogy milyen jól néz ki, ahogy egy szál, igazán szűk alsógatyában fekszik az ágyon. Mázlista vagyok. Mosolyodtam el.
- Hazza, nincs rajtam alsó. - próbáltam valahogy felkelteni figyelmét. Sajnos próbálkozásom sikertelen volt. Oldalához vezettem kezeim és megcsiklandoztam, amire szintén semmi reakciót nem kaptam. - Rendben, akkor itt hagylak... - toltam fel magam, de elkapva csuklóm magára rántott.
- Nem mész te sehová! - vigyorgott és megcsókolt. Mire feleszmélhettem volna, már kattant is a bilincs a csuklómon. Elhúzódtam tőle, a fémes tárgyat figyelve, ami összekötött bennünket.
- Ez most mire volt jó? - mutattam rá a bilincsre.
- Játék! - rántotta meg óvatosan csuklóm, így húzva még egy csókra. - Amikor csak akarom ,megcsókolhatlak, fogdoshatlak, a nap 24 órájában, és te nem tudsz elmenekülni! - mosolygott huncutul.
- Egy valamit elfelejtettél, nagyfiú! - hajoltam az éjjeli szekrényhez, aminek kihúztam fiókját. - A kulcs... - akadtam meg mondandómban, ahogy turkáltam a fiókban, de nem találtam a keresett tárgyat.
- Igen, édes? - mosolygott önelégülten. - Ezt keresed? - mutatta fel, majd öklébe zárta, hogy ne tudjam elvenni.
- Hogy a... Add ide! - kaptam el öklét, amit próbáltam szétfeszíteni, minden erőmet beleadva. Éreztem, hogy vörösödik fejem, az erőlködéstől. - Ne szórakozz már! - mérgelődtem. - Nem akarok ilyet játszani!! - durcáskodtam.
- Ez engem nem igazán izgat... - mosolygott. - Én élvezni fogom minden egyes percét! - nyalta meg száját, majd a szabad kezével fenekembe markolt. Asszem végem lesz... De nem fogom ilyen könnyen feladni.
- Engedj el vagy ordibálni fogok egész nap a füledbe!! - térdeltem fel. - És hidd el, megteszem! - fenyegettem, mérges arcot vágva.
- Nagyon megijedtem, majdnem bepisiltem a félelemtől! - gúnyolódott, tettetve az ijedséget.
- Harry!! - szóltam rá erőteljesen. Felálltam, kicsit meggörnyedve, ugyanis a bilincstől nem bírtam kiegyenesedni. Ugrálni kezdtem mellette az ágyon,  miközben nevét kiabáltam. Elég vicces lehetett a látvány.
- SEGÍTSÉG!! - kiabáltam, folytatva tovább az ugrálást. Jót nevetett rajtam, majd elkapott és egy gyors mozdulattal maga alá gyűrt. Valami reccsenést hallottam, mire egymásra néztünk. Nem történt semmi. Megvonta vállát, aztán csípőmre helyezkedett. Ismét egy reccsenést hallatott az ágy, majd hatalmas puffanással, egy szinttel lejjebb találtuk magunkat.
- Basszus, Harry!! - zsörtölődtem. - Eltörted az ágyam!! - rivalltam rá.
- Én?? Nem tudom ki ugrált rajta az előbb! - vonta össze szemöldökét.
- Holnap mehetünk venni egy újat... - sóhajtottam egyet.
- De valami masszívat, mert ez nem bírja a szexet, vagy lehet... többet kellett volna használni dugásra, nem pedig alvásra... nem csodálom szegényt... - kuncogott, még mindig felettem. Ezzel betalált...Utáltam, mikor ezzel jöttek, eléggé fel tudott cseszni a dolog. Morcosan néztem rá, ő pedig értetlenül fürkészte tekintetem. - Most meg mi van??
- Semmi... Szállj le rólam és engedj el! - lengettem meg kezem, melyen a bilincs éktelenedett.
- Nem, addig nem, míg el nem mondod, mi bajod van... Mi rosszat mondtam? - kérdezte, szemeimbe nézve.
- Attól még, hogy nem dugtam végig a fél várost, nem kell folyton basztatni!! Igen, nem voltam senkivel előtted, és akkor mi van?? Nem kell lenézni, ugyan olyan ember vagyok, mint bárki!! Elegem van, hogy mindenki ezzel jön, rohadtul tele van a tököm!! - akadtam ki. Hazza komoran nézett, gondolom, éppen emésztette szavaimat. Nem akartam ezt hozzá vágni, de ha egyszer felidegelem magam, minden kijön, ami nyomja lelkemet.
- Baby! - szólalt meg mély hangján. - Ki mondta, hogy ezzel baj van? Én csak poénkodtam, tudod jól, imádlak piszkálni, de ezt nem bántásból csinálom. - mosolygott szeretetteljesen. - Másrészt meg... - simított végig arcélemen. - imádom, azt, hogy előttem senki nem ért hozzád, itt... - simított végig mellkasomon, amitől libabőrös lettem és végre mosolyom is megjelent. - itt... - vitte lejjebb ujjait hasamra. Bizsergés járta végig testem, amit forróság is követett, ahogy lassan közeledett bokszerem széléhez. Sóhajtoztam. - és itt. - tette rá tenyerét alsómra. Felnyögtem, levegővételem szaporábbá vált, pulzusom pedig az egekbe szökött. - El se tudom mondani mennyire boldoggá tesz a tudat, hogy én voltam az első. - hajolt le ajkaimhoz, hatalmas mosollyal arcán. Megcsókolt, miközben forró tenyerével simogatta férfiasságom, az anyagon keresztül. Éreztem, hogy ismételten felizgulok. Szavai és érintései tették ezt velem. Felfelé löktem csípőm, ezzel is nyögést kiváltva magamból, meg belőle is. Nem tudtam ellenállni neki... de nem is akartam...
- Úgy érzem... - suttogta számba. - készen állsz egy újabb menetre. - mosolygott bele csókunkba. Hajába túrtam, göndör tincsivel játszva, miközben lehúzta rólam szűk gatyámat...

Kómásan ébredtem fel, nem tudtam menyi volt az idő, de éreztem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Kislattyogtam, elvégeztem teendőm, majd lementem a konyhába, ugyanis gyomrom hangos korgása jelezte, ideje lenne enni valamit. A nap besütött az ablakon, ami azt jelentette, hogy már nappal van. A bilincs még a csuklómon volt, ami nem tudom, hogyan került le Hazzáról... Konyhai tevékenységemet halk kopogás zavarta meg, mire álmos fejjel elbattyogtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre Zayn állt a küszöbön, hatalmas mosollyal mért végig engem. Beharapott alsó ajkakkal figyelt, én pedig nem értettem miért néz így.
- Ohh... Louis, nem is tudtam, hogy ennyire örülsz a látogatásomnak... - mosolygott lefelé mutatva alsómra. Lenéztem és a piros tanga volt rajtam, ami igencsak dudorodott. Azt se tudom, hogy hogyan került rám, de mikor meghallottam Zayn kuncogását, elvörösödve, kezem odakapva próbáltam takarni magam. - Segíthetek rajtad... - lépett beljebb, én pedig ugyanabban a tempóban lépdeltem hátra.
- Ne... - tiltakoztam, de testem mégis vágyott érintésére, amit nem értettem. Elkapta csuklóm és magához húzott, nyakam kezdte csókolgatni, néhol erősen megszívva bőröm, amitől nyögések hagyták el számat. Hátát kezdtem simogatni, majd hajába túrtam. Érintései teljesen mások voltak, mint Hazzáé. Durvábbak és követelőzőek, mégis élveztem. Szabad kezét dudoromra vezette, amitől nyakába nyögtem. Lassan dörzsölni kezdte, én pedig lihegve fúrtam nyakába arcom.
- Itt meg mi folyik?? - riadtam fel Hazza hangjára, gyorsan ellökve magamtól Zaynt.
- Hazza... Semmi... - dadogtam idegesen. - Ez.. ez... nem történt semmi... csak... - megkíséreltem kimagyarázni a dolgokat... sikertelenül...
- Ugyan már Haver! Már akkor is megdugtam, mikor nem voltál itt! A bilincset is tőlem kapta! - kuncogott Zayn, mire leesett az állam szavaitól. Mi az, hogy lefeküdtem vele??? Hozzá se értem!! Jézusom!!
- ZAYN!!! - ordítottam rá. - Ez nem igaz! Hazza, ne higgy neki, semmi nem történt köztünk!! - hadartam idegesen. Azt se tudtam, mit tegyek, rosszul éreztem magam, kivert a víz, a szívem őrületesen dobódott, alig kaptam levegőt. Könnyeim folyni kezdtek. Nem értettem semmit... Miért mondja ezt Zayn, miért akarja tönkretenni kapcsolatunkat. Hirtelen Harry elém termett, elkapta csuklóm, és szemeit enyémbe mélyesztette. Nem tudtam kiolvasni belőlük semmit, de mikor ajkai kaján vigyorra húzódtak, megrémültem. Ez most mi??
- Szeretnél egy édeshármast? - csókolt ajkaimra, én pedig megdöbbenten, kikerekedett szemekkel álltam, lemerevedve. Mi?? Ez csak egy rossz álom, ugye?? Zayn hátulról hozzám simult, kezeit hasamra vezette, majd cirógatta, miközben nyakam szívogatta. A két srác közé kerültem, akik felajzott állapotban fedezték fel testemet, én pedig nyögdécselve élveztem tevékenykedésüket. - Élvezed, ugye? - búgta fülembe Hazza, amitől remegni kezdett testem. Nem tagadom, a gondolat, hogy mit tehetnek velem, egyre jobban beindított. - Most megtudod, milyen érzés, mikor két pasi elégíti ki vágyaidat... - harapott bele fülcimpámba, nekem dörzsölve dudorodó férfiasságát.
- Ohh... Istenem...Srácok... - nyögtem hátradöntött fejjel...

69.rész

Hello Olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok erre a részre, de ihlet hiányom volt, szerintem eddig sose szenvedtem még meg ennyire egy résszel sem... Egyszerűen nem jöttek a szavak... :( Szörnyű érzés! :( Legalább háromszor írtam újra, és talán ez lett a legjobb. :) Egy kicsivel hosszabb lett, mint a többi, de remélem nem baj! ;) Nem vagyok vele megelégedve, de remélem nektek tetszeni fog! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Másnap délután értünk haza. Amint kinyitottam házam ajtaját, lerúgtam cipőmet és a kanapéra huppantam. Elfáradtam, pedig nem is csináltam semmit, csak hazautaztunk, mégis úgy éreztem magam, mint aki lefutott egy maratont. Sajnáltam, hogy ott kellett hagyni Dublint, de a szívem mégis csak haza húzott, na meg a srácok is hiányoztak. 

- Elmegyek a szerelmemért, majd jövök! - szakította félbe gondolataim Hazza. Intettem egyet a levegőbe, aztán mikor leesett, hogy mit is mondott, feltoltam magam ülő helyzetbe, kérdőn nézve rá.

- Mit mondtál? Kihez mész? - kérdeztem. 

- A szerelmemhez, a kocsimhoz! - mondta mosolyogva. Nem tudom mi ütött belém, de mikor meghallottam válaszát, kiborultam.

- Aham...Akkor húzzál és szeretgesd a drágaságod! - durcáskodtam, visszadőlve a kanapéra, mellkasom előtt összefonva karjaimat. Hangos, fáradt sóhajt hallottam magam mellett.

- Lou, ne csináld már, tudod, hogy te vagy az első! - nyomott egy puszit arcomra, mire elhúzódtam tőle.

- Ja, persze... - durcáskodtam tovább, magam sem tudom miért. - De csak azért, mert engem meg lehet dugni, a kocsit meg nem! - zsörtölődtem.

- Mi?? - akadt ki. - Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?! Mi a franc bajod van?? Olyan vagy, mint egy hisztis picsa, akinek megjött! Féltékeny vagy a kocsira?? Jézusom!! Ez... - állt fel, hajába túrva. Sose láttam még ennyire feldúltnak. - Tudod, mit?! Leszarom! Elhúztam!! - dühöngött, majd csak az ajtó hangos csapódására lettem figyelmes, amelytől az ablakok is beremegtek. Felültem, és tenyerembe helyeztem arcom. Hogy én mekkora barom vagyok! Csak gratulálni tudok magamnak... Mi a fenéért akadtam ki, hiszen tudom, hogy csak viccelt... Nagyot sóhajtva vettem elő telefonom, hogy felhívjam, de aztán rájöttem, már nem ugyanaz a száma. Felhívtam Zaynt, aki a második csörgésre felvette.

- Hello! Mizu? - üdvözölt boldogan. 

- Szia! Sikeresen megéreztünk és... össze is vesztünk... - mondtam szomorkásan. - Azért hívtalak, hogy meg tudnád adni a számát?

- Persze, azonnal mondom! - hallottam valami sistergést, dünnyögést, majd lediktálta a telefonszámot. - Min kaptatok össze? - kérdezte, miután elmentettem Hazza számát. Kínosan felnevettem, ahogy eszembe jutott a pár perccel ezelőtti összecsapásunk. 

- Inkább hagyjuk...semmiség... - legyintettem, mintha Zayn látna telefonon keresztül. - Hülye voltam. - tettem még hozzá.

- Akkor engeszteld ki! - vágta rá azonnal. 

- De, mivel? - Zayn felnevetett.

- Ugyan Louis! Tudod te jól, mire vágyik! - kuncogott. Persze, hogy tudtam. 

- De én... nem tudom teljesíteni... Nem tudok durva lenni... - motyogtam. Annyira kínos volt erről beszélni, főleg Zaynnal, aki persze jókat röhögött rajtam. 

- Elég, ha csak te viszed az ágyba, és nem ő téged, szerintem neki már ez is sokat jelentene. Na meg persze vannak kellékek, amikkel fel lehet dobni az unalmas szexet. - mondta oly könnyedén, mintha az időjárásról fecsegne. - Nekem van bilincsem! Megyek és átviszem! - hadarta boldogan, majd mire reagáltam volna, már bontotta is a vonalat. Fantasztikus... Kellett ez nekem?! Nem telt bele tíz percbe, máris kopogott az ajtón. Kinyitottam és ott állt, kezében a bilinccsel. 

- Hello, édes! - köszönt szexi hangon. - Ha akarod, megmutatom, hogy kell használni! - villantott felém egy huncut mosolyt. Megforgattam szemeim mondatára. Előre léptem egyet, ki akartam kapni kezéből, de elhúzta. 

- Add ide! - mordultam rá. - Légyszi. - váltottam lágy hangnemre.

- Édeshármas? - húzogatta fel-le szemöldökét. Mérgesen néztem rá, majd határozottan kinyújtottam kezem,  jelezve, hogy adja ide. Csalódottan a kezembe nyomta. 

- Kösz! És felejtsük el az egészet, mintha mi sem történ volna, oké? Nem akarok célozgatásokat! - jelentettem ki magabiztosan.

- Nem lesz könnyű elfelejteni... - mosolygott. - Nem ígérek semmit! - fordult meg, majd egy "jó szórakozással" le is lépett. Nagyot sóhajtottam, tudtam, az első adandó alkalommal elkotyogja mindenkinek. Becsuktam magam mögött az ajtót és szemügyre vettem a kezemben tartott bilincset.

- Most mihez kezdjek? - kérdeztem hangosan, mintha valakitől választ várnék kérdésemre. Felmentem a szobába, felcipelve a bőröndöt is, melyet Hazza ledobott a bejárathoz. Leraktam a padlóra, a bilincset beraktam az éjjeli szekrénybe, a többi dolog mellé, majd kipakoltam a bőröndöt. Kezembe akadt a rajz, melyet nekem készített. Volt egy üveg képkeretem, amiben a foci oklevelem volt és abba belehelyeztem. Felálltam az ágyra és felraktam a szögre, mely már egy jó ideje ott állt, de még sose raktam rá semmit. Mosolyogva néztem a remekművet, melyet szerelmem alkotott.

- Mit csinálsz? - ugrottam meg, a hirtelen jött hangtól, elvesztettem egyensúlyom és majdnem leestem, de Hazza elkapott. 

- Csak... felraktam a rajzod... - mondtam megszeppenve, mivel nem tudtam, mit fog reagálni, a fél órával ezelőtti veszekedésünk után. Leeresztett a padlóra és maga felé fordított. Elmosolyodott. 

- Nagyon szeretlek! - motyogta, mire arcomon széles mosoly jelent meg.

- Én is téged! - karoltam át nyakát, csókra húzva magamhoz. Szétnyitottam számat, utat engedve nyelvének, mellyel enyémet masszírozta. Kezei hátamon simítottak végig, majd fenekemen pihentek meg. Belemarkolt, mire sóhaj szakadt fel torkomból. Belemosolygott csókunkba. Lassan tolt hátra, ledöntve az ágyra, de ajkaink nem váltak el egymástól. Kezével pólóm alá nyúlt, simogatva hasfalam, amitől libabőr futott végig testemen. Ajkaim után, nyakam vette kényeztetésbe. Megszívta érzékeny bőröm, amire válaszom egy hangosabb nyögés volt. Bizseregtem egész testemben, forrt a bőröm, minden egyes tettétől. Nagyon kívántam őt, hiányzott a vele töltött együttlét. Viszont, eszembe jutottak Zayn szavai, ezért mellkasához nyúlva toltam el magamtól.
- H...Harry... V...várj... - lihegtem. Összevont szemöldökkel nézett rám, majd lebiggyesztette ajkát.
- Tudom... büntetés... - mászott le rólam, letörten. Nem akartam leállítani, de nem azt akartam, hogy megint ő kezdeményezzen, meg persze volt egy kis meglepetésem számára. Este mindenért kárpótolni fogom. - Használhatom a laptopod? - kérdezte.
- Persze! - feleltem, még mindig az ágyon feküdve, úgy, ahogy Harry ott hagyott. - Nem kell engedélyt kérned! - keltem fel.
A délután gyorsan eltel, mire észbe kaptam, beesteledett. Elmosogattam a vacsora után, aztán felmentem a szobába, hogy kikeressek valami normális ruhát. Hazza ismételten a gép előtt ült, észre se vette, hogy kutakodok a szekrényben. Mikor megtaláltam a megfelelő ruhát, kimentem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Levetkőztem. Felhúztam a piros férfi tangát, amit még a buli előtt vettem. Itt volt a remek alkalom, hogy megmutassam neki. Elég furcsa volt, bevágott... Szerencsére nem lesz sokáig rajtam... Ezután felvettem a szűk nadrágot, amelyben minden domborulatom jól kirajzolódott.  Magamra kaptam a kék, kockás inget is, mely Harryé, így elég nagy volt rám. Belenéztem a tükörbe, felállítottam a hajam, pont úgy, ahogy szereti. Egy kis illatot is fújtam magamra. Az összhatás elég jóra sikeredet és reméltem, hogy neki is tetszeni fog. Kiléptem a fürdőből, egyenesen a hálóba vettem az irányt, ahol Hazza még mindig a gépet kínozta, de már nem volt rajta felső. Lábujjhegyen elindultam felé, megálltam mögötte és vállára helyeztem kezeim, amitől megugrott.
- Jézusom, majdnem szívrohamot kaptam! - kapott mellkasához. Felkuncogtam, és vállán pihenő kezeim csupasz mellkasára simítottam, miközben füléhez hajoltam, puszit hintve rá. - M...mit csinálsz? - sóhajtott fel, alkaromat simogatva. Megharaptam fülcimpáját, amitől megremegett.
- Majd megtudod! - mosolyogtam, aztán elvettem kezem és kihúztam hátsó farzsebemből a kendőt, mellyel bekötöttem szemét. Nem tiltakozott, hagyta, had csináljam.
- Ez tetszik! - nevetett fel. Csuklójánál fogva felsegítettem a székről, majd az ágy felé irányítottam. Amikor elé értünk, szorosan mögé álltam és simogatni kezdtem mellkasát, egyre lejjebb haladva, miközben nyakát puszilgattam. Hátra nyúlt, elkapva derekam, melyet megmarkolt hatalmas kezeivel. Megszívtam érzékeny pontját, így váltva ki belőle egy hangosabb nyögést. Kezeim hátra csúsztattam és belemarkoltam izmos fenekébe. Aztán hirtelen megfordítottam és ledöntöttem az ágyra, kicsit se finoman. Felé másztam, derekánál fogva kicsit feljebb toltam, persze ő is rásegített azzal, hogy feljebb kúszott. Ráültem csípőjére. Kezeit hátamra simította, ahogy lehajoltam hozzá egy csókra. Megnyaltam alsó ajkát, ezzel bejutást kérve, amit azonnal meg is kaptam. Nyelvemmel táncba hívtam az övét, és vad csókcsatába kezdtünk. Hátamat simogató kezei levándoroltak fenekemre, megmarkolva azt, amitől nyögés szakadt fel torkomból.
- Látni akarlak... - nyöszörgött, és le akarta venni a szemkötőt, de megállítottam.
- Még nem! - csókoltam ajkaira. Elhajoltam, hogy kivegyem a szekrényből a bilincset. Feje fölé fogtam kezeit, és odabilincseltem az ágyhoz. Kicsit remegtek a kezeim, attól féltem, hogy túl szoros lesz, és ezzel fájdalmat okozni neki.
- Baby, ne aggódj, bírom a fájdalmat! - mosolygott, mintha csak tudta volna, mi jár a fejemben. Megszorítottam, mire ajkába harapva felszisszent. A csuklója alatti résztől kezdve, puszikkal hintettem be karját, egészen kulcscsontjáig, ahol megszívtam bőrét, ezzel nyögést váltva ki belőle. Lejjebb vándoroltam, bekaptam mellbimbóját, amit hol haraptam, hol szívtam, miközben kezemmel oldalát simogattam, bele-bele markolva bőrébe. Egy ideig elidőztem megkeményedett bimbóin, majd köldökéhez indultam, amibe belenyaltam. Hazza, folytonos nyögéseket adott ki, miközben vonaglott alattam, ahogy egyre közeledtem legérzékenyebb pontjához. "V" vonalához érve megharaptam vékony bőrét, mire bilincscsörgést hallottam.
- Louis, engedj el... - könyörgött - kérlek... - Felkuncogtam szavai hallatán, pont ezt akartam elérni, hogy szenvedjen egy kicsit. Nem törődve kérlelésével, folytattam tovább kínzását. Nadrágját kigombolva, csigalassúsággal húztam le róla, majd hátam mögé hajítottam. Ajkaimat beharapva néztem, a már igencsak dudorodó alsóját. Csókokkal hintettem be combja belső részét, közeledve férfiasságához, ügyelve arra, hogy egyszer se érjek hozzá, ezzel is az őrületbe kergetve őt. Feltolta csípőéjt, amit visszanyomtam a puha matracra.
- Ne légy türelmetlen! - simogattam combjától felfelé, kikerülve nadrágját, hasán keresztül egészen csuklójáig. Megcsókoltam, majd levettem a szemkötőt. Párat pislogott, aztán vággyal telve nézett szemeimbe.
- Nagyon dögös vagy! - mondta mély hangon, beharapva alsó ajkát. Megcsókoltam, majd mozogni kezdtem felette, ezzel összedörzsölve merevedésünk. Folytonos nyögések hagyták el szánkat, aztán hirtelen mindent abbahagytam és lemásztam róla. Felmordult, utánam akart nyúlni, de a bilincs nem engedte.
- Lou. Gyere vissza. Kérlek. - könyörgött. Az ágy elé álltam, és lassan elkezdtem ringatni csípőm, kezeimmel pedig felfedezőútra indultam testemen. Lehunytam szemeim, miközben ingem alá nyúltam, ezzel kivillantva hasam, amit simogatni kezdtem. Hallottam a bilincs csörgését, amitől mosoly kúszott ajkamra. Folytattam tovább kínzását, mire Hazza nyöszörögni kezdett.
- Kérlek... - sóhajtott vággyal teli hangon. Lassan, egyesével, az őrültbe kergetve őt, gomboltam ki az inget, miközben még mindig ringattam testem. Ahogy az utolsó gombot is kigomboltam, Harry felsóhajtott.

Harry

Louis nagyon jól csinált mindent, teljesen kikészített azzal, hogy előttem vonaglott, testét simogatva. Hozzá akartam érni, én akartam ott járni, ahol az ő kezei. Érezni akartam forró testét, mely tőlem lángol, hallani akartam nyögéseit, melyet tetteimmel váltok ki belőle. Csókolni akartam duzzadt, édes ajkait. Beharapott alsó ajkakkal figyeltem őt. Kezei felsőtestén vándoroltak, csípőjét erotikusan mozgatta. Még hogy nem tud szexi lenni... Olyan jól csinálta, mintha tanulta volna. Ajkai elnyíltak, mikor lassan, egyik kezével, belenyúlt nadrágjába, rámarkolva férfiasságára. Egyszerre nyögtünk fel.
- Louis... - nyöszörögtem, megrántva kezem, így hangosan megcsörrent a bilincs.
- Mit szeretnél? - kérdezte, még mindig dörzsölve magát odalenn. Én akartam hozzáérni, megmarkolni és a csúcsra juttatni.
- Téged! - nyögtem, mikor lefelé tolta nadrágját, csak annyira, hogy kivillanjon piros alsója.
- Ezt? - fordult meg, felém mutatva imádnivaló fenekét, majd kicsit pucsítva letolta nadrágját. Azt hittem menten elmegyek, a látványtól. Egy piros tanga volt rajta, ami láttatni vélte formás, hátsóját. Legszívesebben belemarkoltam volna, de az a rohadt bilincs nem engedett. - Tetszik? - simogatta meg hátsófelét, néha kicsit rácsapva.
- Gyere ide és engedj el! - mondtam erélyesen. Felém fordult és kínzó lassúsággal az ágyhoz lépdelt. Végig mértem tetőtől talpig. Nagyon dögös volt. Kigombolt ingemből kilátszott felső teste, piros alsója pedig igencsak dudorodott már. Megnyaltam szám, ahogy négykézlábra állva felém mászott. Előre hajolva vártam, hogy megcsókoljon, amit meg is tett. - Akarlak! - nyögtem szájába, mire mozogni kezdett felettem, ezzel összeérintve férfiasságunk. Testem szinte lángolt, ahogy egyre nagyobbakat lökött csípőjével. Hátra vetett fejjel nyögdécseltem, ő pedig kihasználva ezt, nyakamat szívta, közben pedig kikapcsolta a bilincset, de az egyik csuklómon még rajta maradt. Amint kiszabadultak kezeim, fenekére vezettem és erősen belemarkoltam. Számba nyögött. - Dugj meg! - lihegtem szájába. Hajába kaptam, kicsit meghúzva azt. - De keményen! - távolodott el ajkaimtól és ismételten csókokkal lepte el testem minden egyes szegletét. Elnyúlt az éjjeli szekrényhez, kutakodott egy darabig, aztán kivette az óvszert és a síkosítót. Lehúzta nadrágom, amit a szoba egyik sarkába elhajított. Rámarkolt férfiasságomra, fel- le mozgatta kezét rajtam. Valami nedveset éreztem meg, ezért felemeltem fejem és már a látványtól el tudtam volna menni. Nyelvével kényeztetett, végig nyalva hosszomon, aztán bekapta, de csak a hegyét. - Ahh... Istenem... -  szakadt fel a torkomból egy kicsivel hangosabb nyögés. Bekapta teljes hosszomat, én pedig hajába túrva diktáltam a tempót. Éreztem, ahogy a gyönyör felé tartok, ezért megállította tettében. Nem akartam így elmenni. Levetette ingét, lehúzta a piros tangáját, és felhúzta magára az óvszert, a síkosítóval pedig bekente járatom. Lábam közé mászott, és miközben durván neki esett ajkaimnak, belém hatolt. Fájdalmasan szájába nyögtem. Beleharaptam alsó ajkába, amiből kicsordult vére. Lenyalta ajkairól a piros folyadékot, de nem mozdult. Várt. Bólintottam, jelezve mehet. Beljebb tolta magát, mire a lepedőbe markoltam. Csókkal próbálta elterelni figyelmem, ahogy ismét felém lökte csípőjét. Fájdalmas nyögéseim, és Lou kéjes nyögései egybeforrtak, betöltve a szobát.
- Gyorsabban... - nyöszörögtem. Gyorsított a tempón, erősen nekem lökve csípőjét. A fájdalom, mely az elején elviselhetetlen volt, lassan élvezetté vált. - Lou... Ahh... - markoltam fenekébe. Lökései egyre mélyebbre hatoltak, ezzel olyan pontot érve, amitől rohamtempóban közeledtem a csúcs felé. Aztán, hirtelen megszűnt, a bennem tomboló vihar. Ürességet éreztem, ezért lenéztem. Louis kihúzta magát belőlem, majd óvszert húzott rám, az övét pedig levette és óvatosan ráült férfiasságomra. Arca eltorzul a fájdalomtól, ahogy teljesen rám ült. Kezeit mellkasomra helyezte, aztán mozgott felettem. Derekához kaptam, ezzel is diktálva a tempót. Csípőjével hullámzó mozdulatokat végzett, amitől mindkettőnkből nyögést váltott ki. Haja homlokára tapadt az izzadságtól, szemeit behunyta, ajkai pedig elnyíltak a torkából feltörő hangoktól. Gyönyörű volt látni, ahogy közeledett a csúcs felé. Arca eltorzult a kéjtől. Rámarkoltam férfiasságára, mire gyorsabban mozgott rajtam. Fejem hátravetettem, éreztem, nagyon közel vagyok. Hátam ívbe feszült, és a gyönyör hulláma végigsöpört testemen, egy hatalmas nyögés kíséretében. Louis is követett, hangos nyögéssel élvezett kezemre. Elernyedve dőlt rám, szaporán véve a levegőt, ahogyan én is. Hátát simogattam, majd megcsókoltam homlokát, miközben a tőle kapott medálommal játszott.
- Isteni volt... - lihegtem, mire hatalmas mosollyal nézett fel rám. - Szeretném még látni rajta, azt a piros tangát! - vigyorogtam.
- Csak ha jól viselkedsz! - tolta fel magát, ajkaimra tapadva, szenvedélyes csókkal zárva szeretkezésünk.

68.rész

Kedves Olvasóim!

Mérhetetlenül hálás vagyok minden egyes hozzászólásotokért, nagyon szeretlek benneteket, köszönöm, hogy vagytok nekem, és hogy kedves szavaitokkal feldobjátok a rossz napjaim. Na meg persze a sok dicséretet, amivel egy kicsit sikerül feltölteni önbizalmam, azzal kapcsolatban, hogy mégiscsak jó az, amit csinálok! :')

A résszel kapcsolatban annyi, hogy ismételten aranyos rész. :3 

UI. A kövi részre ( ami a 69-es. Megmondom őszintén, ha nem szóltok rám, nekem aztán eszembe se jut :)), volt egy-két kívánság, miszerint perverz legyen, és mivel ennyire szeretem az olvasóimat, így megpróbálom teljesíteni a kérésüket, de ennek az az egy átka van, hogy kicsit többet kell várni rá, mint az eddigiekre, mert szeretnék beleadni mindent! Ami remélem sikerülni fog! :)

Ja és egy újabb blogot szeretnék reklámozni Larry stylinson - Oneshot, szeretném, ha benéznétek, még csak most kezdte, de nekem nagyon tetszik, így gondoltam megosztom veletek is.
(remélem nem baj, hogy reklámoztalak )
Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Mosolyogva figyeltem, ahogy a tenyerében tartott, papírrepülős medált simogatta ujjbegyével.
- Sokat gondolkodtam rajta, hogy megvegyem e, de mikor végre eldöntöttem, hogy megveszem és vissza mentem érte, már nem volt ott... Szóval te voltál az. - nézett rám mosolyogva.
- Megelőztelek, szerencsére... - nevettem fel.
- Jól tetted, így sokkal értékesebb, hogy tőled kaptam. - hajolt hozzám egy csókra. Nagyon örültem, hogy ekkora örömet tudtam neki szerezni ezzel a meglepetéssel. Elhajolt tőlem, majd felhelyezte nyakába, és szomorkásan méregette tenyerébe fogva a medált. Láttam rajta, hogy sokat jelent neki. Szerettem volna megkérdezni, de úgy voltam vele, hogy ha akarja, akkor majd elmondja nekem is a történetét. Fejem vállára hajtottam, ő pedig egyik kezével átkarolta derekam, mire hozzá bújtam szorosan. Teste melege felmelegített enyémet. Tudom, van pulóverem, de Harry sokkal jobb volt annál. Lassan besötétedett, aminek köszönhetően megjelentek a fényes csillagok az égen, és a hold is, mely beragyogta az egész tájat. Gyönyörű volt, legszívesebben így maradtam volna örökre, kint a mezőn, Szerelemem ölelő, szerető karjaiban.
- Mi volt otthon, míg én elvoltam? - törte meg a csendet, mély hangjával. Nagyot sóhajtottam, igazából nem sok mindent tudok mondani neki, hiszen semmi mást nem csináltam, csak magamba roskadva néztem ki fejemből. Jó, eljártam Zaynnel dolgozni, de akkor se voltam igazán tisztában a dolgokkal.
- Nem sok... De te tartottad velük a kapcsolatot, nem? - néztem fel arcára.
- Jó, de mindig csak rólad kérdezgettem, mindig te voltál a téma. Zaynt is felhívtam, de nem volt valami közlékeny... Folyton lebaszta a fejem, hogy miért mentem el, meg mondta, hogy a tetkó szalonjában dolgozol. - nézett le rám. - Tetszett?
- Ha te is ott lettél volna, akkor igen... Viszont nélküled, nem igazán tudtam élvezni a munkát, és az életet sem... - fúrtam bele mellkasába arcom. Mély levegőt vettem, hogy magamba szívhassam az egyedi, Hazza illatot. Beletúrt hajamba, játszadozva tincseimmel.
- Sajnálom... ezt soha nem fogom tudni jóvátenni... - puszilt fejem búbjára, amitől mosoly kúszott ajkamra. Nem akartam erről többet beszélni, el akartam felejteni. Kibújtam ölelő karjaiból és megcsókoltam.
- Felejtsük el, rendben? - suttogtam ajkaira, mire bólintott. Nyelvével megnyalta ajkam, bejutást kérve, amit meg is adtam neki. Lágyan masszírozta nyelvem az övével, miközben kezével hátam simogatta, én pedig hajába túrva játszadoztam göndör tincseivel. Megharapta alsó ajkam, majd meghúzta. Felkuncogott. Összevont szemöldökkel néztem arcára, melyet a hold megvilágított és láttatni vélte gödröcskéit.
- Lefagy a tököm! - rázkódott meg teste, a hidegtől. Huncut mosolyt villantottam, ugyanis volt egy tervem. Egy gyors mozdulattal az ölébe ültem. Lábait kinyújtotta, hátát a fa törzsének döntötte. Arcát kezeim közé fogtam, majd megnyaltam ajkát, és amint meg akart csókolni elhúzódtam tőle, hatalmas vigyorral. Játszadozni akartam vele, pontosan úgy, ahogy ő is tette velem ebben a pár napban. - Te most szórakozol velem? - kérdezte, miközben kezeit derekamra helyezte. Bőröm felforrósodott erre az érintésére. Túlságosan is ki voltam éhezve, de akkor is húzni akartam a dolgot, ezzel megőrjítve Hazzát. Tökéletes büntetés számára, hogy nem kaphat meg még egy pár napig, amíg haza nem érünk. Már így is sok neki, érzem a hangulatingadozásaiból.
- Én?? Soha! - tettem az ártatlan, majd megcsókoltam, aztán nyakára tévedtem cuppanós puszikat hintve bőrére. Felsóhajtott, amitől mosoly kúszott ajkamra. Erősen megszívtam egy helyen, mire megmarkolta derekam, közben pedig nyögdécselt. Szemétnek éreztem magam, mégis élveztem kínzását. - Már nem fagy le? - suttogtam fülébe, mert éreztem, hogy mozgolódik alattam. Megnyaltam fülcimpáját, amitől ismételten nyögés hagyta el ajkait.
- De... - nyöszörögte mosolyogva.
- Ezen tudok segíteni! - suttogtam és ajkaira tapadtam. Egyik kezemet levezettem és masszírozni kezdtem a már dudorodó nadrágját.
- Ahh... - jött fel egy mély hang, amit több is követett, ahogy egyre erősebben dörzsöltem. Mikor már kellőképpen felizgattam, hirtelen abbahagytam minden tevékenységem és kipattantam öléből. Pár lépést hátráltam, hogy ne tudjon utánam nyúlni. Lihegve nézett rám. - Louis! - morogta elég ijesztő hangon nevem. Tudtam, hogy nem jó vele ilyet játszani, mert hát ő nem én vagyok, mégis folytattam.
- Mi az? - kuncogtam.
- Gyere ide és elmondom! - mosolygott gonoszan, alsó ajkát beharapva. Felnevettem, fejemet nemlegesen megrázva. Aztán kinyújtottam nyelvemet is, miközben hátrafelé lépdeltem, hogy minél messzebb legyek tőle, ha netán lenyugszik. - Azt mondtam, gyere ide! - morgolódott tovább.
- Gyere ide te! Vagy nem tudsz felállni? - csipkelődtem, de Hazza nem igazán tartotta viccesnek a dolgot.
- Louis! Vagy idejössz, vagy én megyek utánad, de akkor azt nagyon megbánod! - fenyegetett, de láttam arcán a halvány mosolyt, amit akármennyire is próbált visszafogni, nem tudta. Kicsit megnyugodtam.
- Gyere! - húztam tovább agyát. - Most visszakaptad, amit velem tettél. Legalább háromszor felizgattál, szóval ebbe az egybe nem fogsz belehalni! - mondtam kihúzva magam. Annyira vicces volt az elém terülő látvány. Ott ült a fa tövében, kezét lába közé helyezve. Láttam, hogy lassan kezd megnyugodni, amiből rájöttem, hogy nemsokára nekem annyi. Egyre hátráltam, és körül néztem, hogy merre is kell szaladnom, ahhoz, hogy a kocsihoz érjek biztonságban. Pár perccel később sajnos az lett, amitől tartottam. Lassan felállt, én pedig ijedten torpantam meg, mikor rám nézett. Tekintete olyan volt, mint egy éhes tigrisnek, aki be akarja cserkészni a vadat.
- Szerintem fussál! - vigyorgott, kivillantva fogait. Nem kellett kétszer mondani, azonnal futásnak eredtem, nem tudtam merre, csak futottam, mint az üldözött vad. Nem mertem hátra nézni sem. Szívem vadul kalimpált, levegővételem egyre szaporábbá vált. Az adrenalin pezsgett a véremben. - Gyerünk Baby! - kiabált utánam. - Ne legyél könnyű préda! - nevetett fel, ami túl közel hallatszott. Hátra pillantottam, ami ne volt jó ötlet, ugyanis azonnal el is estem, pont a hátamra. Fájdalmasan felnyögtem, a hátam érte ütéstől. Nem volt időm ezen gondolkodni, mert Hazza már rajtam volt. - Édes, nem mondták még neked, hogy soha ne nézz hátra! - kapta el csuklóm és a fejem fölé helyezte összefogva egyik kezével. - Most viszont az enyém vagy! - vigyorgott, majd ajkaimra tapadt. Durván faltuk egymást, ami nagyon tetszett, mégse akartam ezt. Próbáltam letolni magamról, ami nem volt egyszerű dolog, főleg, hogy kezeim leszorította, így lábammal lökdöstem. Elragadta a hév, éreztem, mert kicsit durván bánt velem, erősen szorította csuklóm, másik kezével pedig lenyomva tartotta testem, hogy ne tudjak felkelni. Megijedtem, hiszen sose volt még velem ilyen.
- Harry! Engedj el! - mozgolódtam alatta. - Kérlek... - suttogtam ezt az egy szót, mire lemászott rólam, és elterült a füvön.
- Bocs...sajnálom... csak tudod, már nehezen bírom... és ilyenkor nem tudok megálljt parancsolni...- mondta az eget kémlelve. Mellé gördültem. Átkaroltam mellkasát, aztán csókot nyomtam nyakára. Tudtam, hogy rosszul érzi magát miatta, ezért is csináltam, úgy mintha, mi sem történt volna. Éreztem, hogy nem tenne velem semmi rosszat. - De ez a büntetésem, és megérdemlem! - simította kezét az enyémre, mely mellkasán helyezkedett el. Még egy kicsit feküdtünk a fűben, a csillagokat figyelve, mikor megláttam egy hullócsillagot.
- Láttad? - kiáltottam fel örömömben az ég felé mutatva. Hazza bólintott és megcsókolt.
- Kívántál valamit? - kérdezte, mire szemébe néztem és elmosolyodtam.
- Nem, ugyanis itt vagy nekem és semmi másra nincs szükségem!  - csókoltam meg, puha ajkait.
- Reméltem is, hogy ezt mondod! - kuncogott, én pedig vállba ütöttem. - Na, menjünk, mert még megfázunk! - állt fel, kibontakozva karjaimból, aztán kezét nyújtotta és felhúzott magához. Összekulcsolta ujjaink, és így  sétáltunk a kőfalhoz. Előre engedtem, és mikor átlépte a falat nagyot nevettem. Láttam értetlen arcát,  amikor felém fordult. Nem tudta mi olyan vicces számomra. Mikor sikerült a fuldokló nevetésből kilábalnom, megszólaltam.
- Nem is tudtam... hogy - vettem nagy levegőket - hogy szereted a rózsaszín alsógatyát - nevettem fel újra - nagyon szexi - töröltem könnyeimet.  Annyira vicces volt, hogy egy olyan srác, mint Hazza, ilyen színű alsó hord.
- Fogd be! - nyújtotta kezét, de én arrébb löktem és magamtól felmásztam, aminek az lett a vége, hogy átestem. Fájdalmamban felnyögtem, majd odakaptam a sajgó könyökömhöz.
- Jól vagy? - emelt fel hónom alá nyúlva. Nevetni kezdtem ismét, mikor eszembe jutott alsója. - Látom, igen! - kapott fel karjaiba, mint egy menyasszonyt - Inkább karba viszlek, mert még összetöröd maga! - kuncogott. Amikor a kocsihoz értünk, óvatosan letett, majd beültünk az autóba. Beindította a motort és gázt adva elhajtottunk erről a csodálatos helyről. Nagyot sóhajtva fordultam Hazza felé. Arcát figyeltem, amit észre is vett. - Mi az? - pillantott rám, aztán gyorsan visszavezette tekintetét az útra.
- Szóval... Honnan van a szexi gatya? - kuncogtam. Elmosolyodott.
- Látom, nagyon érdekel, és nem fogsz addig leszállni erről a témáról, míg el nem mondom...
- Így van!
- Gondoltam... semmi különös története nincs, csak elkeverték a bőröndöm, legalább három napig nem volt semmi ruhám, mondjuk ez még annyira nem idegesített, de a gatyára allergiás vagyok, ha netán több napon keresztül kéne hordanom egyet, ezért muszáj volt vennem, de mivel nem volt sok pénz nálam, így egy elég olcsó helyre mentem, ahol, természeten a legnormálisabb alsókból nem volt a méretemben, így ez maradt... - mondta, néha felém pillantva.
- Aham.... de már megvan a bőröndöd, mégis rajtad van. - nevettem fel. - Nem tudtam, hogy ennyire tetszik!  - incselkedtem vele továbbra is.
- De tényleg, ez az igazság! Eddig Jensennél laktam, ott tudtam mosni, de miután megismerkedett egy csajjal, elköltöztem, hogy ne zavarjam őket. Egy hete vagyok itt a szállodában, itt pedig nem tudtam mosni és csak ez a gatya volt tiszta. - magyarázkodott.
- Persze, magyarázkodj csak, ezt nem fogod lemosni magadról. - folytattam piszkálását.
- Ne szórakozz velem! - markolt combomba. - Ismételten ki akarod húzni a gyufát?? - vigyorgott, felém pillantva.
- Oké, befejeztem! - mondtam duzzogva. Ezek után csendbe maradtam, de mikor a szállodához értünk és felmentünk a szobába, nem bírtam tovább.
- Hello Kitty! - kuncogtam feléje fordulva. Elkapta derekam, így tolva hátra az ágyhoz. Ledöntött rá, majd csikizni kezdett. - Ne!!! - fuldokoltam a nevetéstől. - Harry!! - sikoltoztam.
- Van még kedved incselkedni? - fordított meg, majd fenekemre csapott. - Tetszik? - csapot rá még egyszer, én pedig a takaróba temettem arcom, hogy ne legyek nagyon hangos. Természetesen nem fájt, de úgy tettem, mintha fájna.
- Áúú... - simogattam meg, a csapás érte testrészemet. Még egyet rácsapott, de persze nem erősen, csak játékosan. Valahogy sikerült megfordulnom és egy nagyot rúgtam, ami által tökön találtam.
- Basszus! A rohadt életbe! - nyögött fel, férfiasságát markolva, miközben arca a fájdalomtól eltorzult. Rádőlt az ágyra, összekuporodva. Azonnal odamásztam hozzá és vállára tettem kezem.
- Jól vagy? Nagyon fáj? Francba, nem akartam, ne haragudj... - simogattam arcát. Fájdalmasan nyögdécselt, majd mikor már kicsit össze szedte magát, megszólalt.
- Túlélem... - nyöszörgött. - Csak legközelebb jobban vigyázz, mert kicsi Harry nem fog jól működni, ha így bánsz vele! - elmosolyodott halványan, mire felnevettem.
- Nem inkább nagy? - kuncogtam továbbra is. Felült az ágyon, még mindig markolgatva férfiasságát és rám nézett huncut mosollyal.
- Hatalmas, és érted kiállt! - csókolt meg, de én ellöktem magamtól és mellkasába ütöttem játékosan.
- Menj inkább tussolni! - toltam lefelé az ágyról. Egy "jól van, megyek már" volt rá a válasz, aztán kiment a fürdőbe. Ledőltem az ágyra, szemeim lehunytam és mosolyogva gondoltam vissza erre a pár napra, amit együtt töltöttünk, távol az otthonunktól.

67.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a feliratkozókat a +1 ajánlásokat és a tetszikeket, na meg a chat-ben kapott kedves szavakat is! :D
Mit is mondjak a részről, háát... nem tudom, nem sok minden mozgalmas van benne, csak olyan aranyos :3 Remélem, azért tetszeni fog nektek! ;)

Ismételten szeretnék egy blogot reklámozni, most találtam rá és gondoltam veletek is megosztom. Larry Stylinson -> erre kattintva érhetitek el! Nekem tetszik, ezért, ha gondoljátok nézettek be ti is! :) (Remélem nem probléma, hogy reklámozlak.)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Amint végeztem a zuhannyal, egy szál törölközőben kiléptem a fürdőből, persze, azért alsógatya volt rajtam. Hazza az ágyon feküdt és huncut vigyorral vizslatott. 

- Kicsit sokáig "zuhanyoztál" - mutatott idézőjelet a levegőben ujjaival, egy hatalmas vigyorral arcán. 

- Ha. Ha. Ha. Irtó viccesek vagyunk! - nyújtottam rá nyelvem morcosan. - Egy aprócska baj van, nem hoztam magammal váltó ruhát. - álltam az ágy elé. 

- Remélem alsód sincs! - nevetett, mire elpirultam. Ez egyre kevesebbszer történt meg Szerelmem közelében, de azért néha, mint ahogy most is, előfordul. Biztos a két hónapos távolság tette, újra hozzá kell szoknom perverzségéhez.

- De van!

- Kár... - biggyesztette le száját, miközben felkelt az ágyról és a bőröndhöz ment, amelyből kihalászott egy felsőt és egy nadrágot. Kezembe adta. Megvártam, míg kiment a fürdőbe, aztán felhúztam magamra az igen csak bő felsőt és nadrágot. Viccesen nézhettem ki benne, de a tudat, hogy Harryé melegséggel töltött el. Leültem a fotelbe, elővettem a távirányítót, mellyel bekapcsoltam a tvt. Próbáltam lefoglalni magam, míg tussolt. Semmi értelmes nem ment benne, pedig vagy ötször végigmentem az összes csatornán. Elővettem a telefonom, amin legalább egy tucat hívás volt, Nialltől. Basszus, elfelejtettem szólni nekik, hogy ideértem. Nem volt kedvem a lecseszéshez, ezért inkább írtam neki egy sms-t, hogy minden rendben van.

- Mit írogatsz? - riadtam meg hangjára. Hátam mögé lépett, állát fejem búbjára helyezte kezeit, pedig mellkasom előtt összekulcsolta. 

- Niallnak írok, hogy megérkeztem és megtaláltalak. - mondtam, mire fejét áthelyezte vállamra, így nyakamon éreztem leheletét, mely cirógatta bőröm.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Zayn elmondta? 

- Elfelejtetted kitörölni az előzményeket... szerencsére... és véletlen ráakadtam. - mosolyodtam el. Felkuncogott.

- Basszus, tényleg! - mondta, majd nyakamba puszilt. - Büszke vagyok rád, én detektívem! - harapott fülcimpámba, mire sóhaj tört fel belőlem. Kezeivel hasamra vándorolt, aztán egyre lejjebb. Megőrjített ezzel a tettével. Éreztem a bizsergést odalent. - Legszívesebben most azonnal felfalnálak. - suttogta kéjesen fülembe, amitől testem felforrósodott, lélegzetvételem szaporábbá vált. Nagyon megkívántam, testem minden egyes érintéséért ordított, de nem akartam ilyen könnyedén karjaiba omolni. - De.. - folytatta tovább kínzásom, azzal, hogy combom simogatta. - eltiltottál ettől... - kuncogott, majd elhajolt tőlem. Tudtam, direkt csinálja, és addig fogja ezt űzni velem, míg meg nem adom magam, viszont erre várhat.

Két nappal később még mindig itt voltunk. Harry szeretett volna maradni és ez nekem se volt ellenemre. Dublin szép hely, nagyon tetszett, meg persze kettesben voltunk, senki se zavart meg minket és egyetlen egy ismerős se rohangált az utcán. Körül néztünk a városban, bementünk jó pár boltba, ahol vettem Harrynek egy ajándékot, mivel láttam, hogy nagyon tetszett neki, így amikor nem figyelt oda, megvettem. Ma este meglepem vele. Ebben a két napban, igaz gyorsan eltelt, teljesen feltöltődtem, le se lehetett vakarni arcomról a mosolyt. Úgy éreztem, mintha kicseréltek volna. Ma is éppen készülődtünk be a városba, ugyanis valamilyen fesztiválszerűség volt, és gondoltuk elmegyünk megnézni. Hazza adott ruhát, mivel nem volt nálam semmi. A felső kicsit nagy volt, a nadrág meg elég szűkös, főleg a fenekemnél. Az elől lévő dologról meg ne is beszéljünk... Van egy sejtésem, hogy direkt adta ezt nekem...

- Kész vagy, Baby? - csapott fenekemre. - Hmm... - markolt bele, majd maga felé fordított és megcsókolt. - Miért vagy ilyen kívánatos?! - suttogta számba. Elmosolyodtam, miközben karom nyaka köré kulcsoltam, hogy újabb csókba forrjunk össze. Hosszas egymás szájában turkálás után elváltak ajkaink. - Adok egy  pulóvert is, mert este elviszlek valahova. - mosolygott. Tiszta izgatott lettem szavai hallatán, már alig vártam az estét, kíváncsi voltam, hogy hova visz. Pulóverét kezembe fogtam, majd a zsebembe helyeztem ajándékát, aminek átadására, a mai nap tökéletes alkalom lesz. Kint még világos volt, a nap csodásan sütött, kellemesen felmelegítve testem. Az utcán sétáltunk, egészen a főtérig mentünk, ahol már nagyban ment a zene, és az ujjongás. Hazza átkarolta egyik kezével derekam és magához húzott, én pedig hozzábújtam. Minden olyan mesés volt. A főtéren minden zöldben pompázott. Telis-tele volt kirakodóval. Szebbnél szebb saját kezűleg készített dolgokkal, finomabbnál finomabb ételekkel árasztották el a standokat. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek a játékboltban. Nem voltam még ilyen helyeken, így minden új volt és káprázatos. Betolakodtunk a tömegbe, hogy megnézzük a színpadon elkezdődő műsort. Bemutatták az ír sztepptáncot, ami nagyon tetszett, és különleges volt. Több fellépő is volt, voltak, akik énekeltek, hegedűztek és különféle ügyességi feladatokat is játszottak. Jókat nevettünk egyik másik feladaton és a résztvevők bénázásán.
- Iszunk egy sört? - kérdezte fülemhez hajolva. Bólintottam, mire megindultunk az egyik sátor felé. Igazából nem akartam inni, de Harry addig győzködött a sorban állásnál, hogy csak belementem. Azt mondta, hogy addig nem mehetünk haza, míg meg nem kóstolom az ír sört. Nekem tök mindegy milyen, akkor sem vagyok oda a sörért, de csakis Szerelmem kedvéért megkóstolom. Leültünk egy fa asztalhoz, egymás mellé. Alig volt hely, annyian voltak. Harry átkarolva húzott magához. Imádtam, amikor ezt csinálja, mintha félne, hogy ellopnak vagy nem tudom... Felemelte a korsót és szájához emelte, ezzel megízlelve, a sötét színű ír sört. Figyeltem, ahogy iszik. Szexi volt, ezt be kellett látnom, bár akármit is csinált, ő mindig az volt és lesz. Alsó ajkamat harapdálva bámultam őt.
- Mi az? - simította tenyerét combomra. - Nem iszol? - nézett rám, vigyorogva. Felemeltem a poharat és megkóstoltam a híres sört. Nem is volt rossz, de nem ez lesz a kedvencem, kicsit kesernyés volt az íze. Kortyoltam még egy kicsit belőle, aztán majdnem kiköptem, mikor Hazza egyre feljebb lépdelt hatalmas kezével combomon, majd ágyékomon pihentette meg.
- Na, milyen? - kérdezte komolyan, mintha semmi se történne. Nagyokat lélegezve próbáltam lenyugtatni magam. Elég hülyén éreztem magam, mivel nem csak mi voltunk itt, bár igaz, hogy nem látják, hol jár a keze, de akkor is.
- Nem rossz... kicsit kesernyés, de túl lehet élni... - sóhajtoztam, ahogy simogatni kezdett.
- Nem a sörre gondoltam! - búgta kéjesen fülemhez hajolva.
- Kapd be! - csaptam vállára, majd próbáltam ellökni kezét rólam.
- Oké, édes! - mondta, majd le akart hajolni lábam közé, de megállítottam.
- Nem vagy normális! - nevettem fel, mire megpuszilta arcom. Megittuk a sörünket, aztán Harry közölte, hogy mennünk kéne, mert még sötétedés előtt oda szeretne érni. Felálltunk és a tömegből kikecmeregve értünk el egy parkolóba, ahol rámutatott egy autóra és megkért, hogy várjam meg ott, mert van még valami, amit el kell intéznie. Nekidőltem az autó oldalának, így várva Szerelemem, aki pár perc múlva széles vigyorral az arcán közelített felém. Irtó dögös volt, ahogy felém sétált, beletúrva hajába. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ő az enyém. Megállt előttem, hogy csókot hintsen ajkaimra.
- Mehetünk! - vált el tőlem, majd megkerülte az autót és beült. Én is beültem mellé.
- Honnan van az autó? - kérdeztem, miközben bekapcsoltam az övem.
- Jensen adta kölcsön. - mondta. Beindította a motort és gázt adva elindultunk. Az út további részében nem sokat beszéltünk. Csendben néztem kifelé az ablakon, figyelve a város, és a boltok elsuhanó képét. Ahogy kifelé haladtunk a városból, a táj megváltozott. Gyönyörű zöld mezők tárultak szemeim elé, melyek nem túl magas kőfallal voltak elválasztva az úttól. Csodálatos volt, kedvem lett volna kiszállni és végig szaladni a füves réten, ahol a birkák legeltek. Annyira el voltam, hogy csak arra eszméltem, megállt az autó. Kiszálltunk, és ámulva néztem körül, magamba szívtam a friss levegőt és élveztem a csendet, mely nyugtatólag hatott rám. Szerelmem elindult a kőfalhoz, mire én is követtem. Megszaporáztam lépteim, hogy utolérjem őt. A kőfal, mely elválasztott minket, a zöld mezőtől, a térdemig ért. Harry fellépett rá, majd átugrott. Én is követni akartam példáját, de átnyújtotta kezét, hogy segítsen. Kis hezitálás után elfogadtam, bár simán át tudtam volna ugrani én is... Mikor átértem megfogta kezem, összekulcsolta ujjainkat és így sétáltunk befelé. Hihetetlenül csodálatos volt az elénk terülő táj. Volt egy tippem, hogy hova megyünk, ugyanis a mező közepén egy gyönyörű, vaskos törzsű, nagy lomkoronájú fa állt, egymagában. Hatalmas volt és fenséges. Ahogy odaértünk, Hazza leült a tövébe, engem is magával húzva. Szorosan mellé ültem.
- Nem gyönyörű? - mutatott végig a tájon kezével.
- Dehogynem, csodálatos!
- Majdnem minden nap ide jártam ki. Itt csend és béke honolt, amire nagy szükségem volt abban a két hónapban... - felnéztem arcára, mely szomorúan pásztázta a tájat. - Becsuktam szemeim, hallgattam a környezet lágy, csodás dallamát, mely megnyugtatta összetört szívem... - nagyot nyelve küszködtem könnyeimmel, ahogy eszembe jutott azok a borzalmas napok, melyet nélküle kellett átélnem. Tudtam mit érez. - Mindig te jártál a fejemben... - húzott elő valamit a zsebéből. Egy fehér papír volt feltekerve, piros szalaggal átkötve. - Ezt itt alkottam, szeretném neked adni. - nyújtotta át. Elvettem tőle, majd szemeibe néztem. Fejével biccentett, hogy nyissam ki. Óvatosan lehúztam róla a szalagot, aztán kihajtottam a papírt. Egy rajz volt, ami engem ábrázolt. Tökéletes volt, arcom minden egyes részlete rajta volt, egy apró hibát sem vétett. Boldog voltam rajta, mint ahogy most is. El se akartam hinni, hogy ez egy rajz, annyira élethű volt. Felé fordultam és átöleltem.
- Ez gyönyörű,  köszönöm! - mondtam, nyakába fúrva arcom. - Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam! - pusziltam nyakába, majd elhúzódtam tőle és ajkaira tapadtam. Miközben elmélyítettük csókunk, elővettem zsebemből a meglepetésem. Lassan elváltam tőle, megfogtam kezét, és tenyerébe helyeztem, majd összecsuktam. - Ez pedig az én ajándékom neked! - mosolyogtam rá, mire szétnyitotta öklét. Hatalmas mosoly kúszott ajkára, ahogy szemügyre vette a tenyerében lévő tárgyat.
- Te... ezt... de... hogyan? - nézett rám boldogságtól csillogó szemekkel. 

66.rész

Kedves Olvasóim!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, a feliratkozókat meg minden egyebet! ;) Remélem mindenkinek jól telt a hosszú hétvége! :) 

Itt is lenne a következő rész, ami aranyosságokkal van teli! :3 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Nyakamhoz hajolt, lágy puszikkal hintve be minden szegletét. Felkuncogtam, ugyanis pihés borostája csiklandozta bőröm. 

- Ez csikiz! - nevettem fel, de nem hagyta abba. Kezeit derekamra vezette, így tolva lassan hátra, egészen az ágyig. Óvatosan ledöntött rá, majd fölém hajolt. Szemei kicsit pirosak voltak még, de így is gyönyörűen csillogtak, csak most a boldogságtól. Mosolya beragyogta napom, és a kedvenc kis gödröcskéim is megjelentek szája két oldalán. Imádtam őket. Kezemmel végig simítottam arcélén, mire lehunyta szemeit. - Szeretlek! -suttogtam.

- Én is szeretlek! - nyitotta ki az imént lehunyt szemeit. Megcsókolt. Azonnal szabad utat engedtem nyelvének, mellyel enyémet hívta táncba. Göndör tincseibe túrtam, néha kicsit meghúztam, mire halk sóhajt hallatott. Annyira jó volt ismét érezni ajkai édes ízét, mámorító csókját és teste bódító illatát. Kezével pólóm alá nyúlt és hasam kezdte simogatni, amitől libabőr futott végig rajtam. Közben hátát cirógattam.
- Harry! Megjöttem, mehe... - hallottam meg egy férfihangot mögülünk. Elváltam Harrytől és válla felett kinézve megláttam egy srácot, aki kikerekedett szemekkel nézett minket. - Bocs... nem mondtad, hogy vársz valakit... - húzta el száját. Harryre néztem, várva magyarázatát, hogy mit keres itt egy helyes pasi a szállodai szobájába. Aki csak úgy beront, ami sose jelent jót.
- Louis, ő Jensen! Jensen, ő Louis! - mutatott be minket egymásnak, még mindig rajtam fekve.
- Hello... - köszönt zavartan. Nem tudtam, mire véljem ezt az egészet, Harry túl nyugodt volt. Leszállt rólam, én pedig mérgesen néztem rá, mikor felkeltem az ágyról.
- Te szemét! - böktem ki haragosan. - Még hogy szeretsz, gusztustalan vagy! - förmedtem rá. Értetlenül nézett rám.
- Lou, ez nem az, aminek látszik! - próbálta kimagyarázni magát a helyzetből. Utáltam ezt a mondatot, minden megcsalásnál ez hangzik el, ami eléggé idegesítő és unalmas már.
- Kapd be! - meg sem várva szavait viharzottam ki a szobából, becsapva magam után az ajtót. Hogy tehette ezt velem? Undorító! Még hogy szeret... - mérgelődtem magamban, a szállodai folyóson rohanva. Nem tudtam hova fogok menni, csak a lényeg az, hogy innen jó messzire kerüljek. Szemeim homályossá váltak, a kitörni készülő könnycseppektől.
- LOUIS! ÁLLJ MEG! - kiabált utánam, mire még gyorsabb sebességre kapcsoltam. Nem akartam, hogy utolérjen, nem akartam hallani hazugságát. A lépcsőhöz érve utolért és elkapva karom nyomott neki a falnak.
- Engedj el! - rángattam kezem, hogy ki tudjak szabadulni szorításából.
- Állj már le! - fogta le kezeim, a testem két oldalán, a falnak szorítva. Utáltam, hogy ennyire erős, soha nem bírtam ellene győzni. - Jensen, csak egy jó barát, aki segített nekem beilleszkedni! Semmi sincs köztünk, érted? - kérdezte erélyes hangon, majd lágyabb hangon folytatta tovább - Soha nem tudnálak megcsalni! - nézett gyönyörű zöld íriszeivel szemembe. Szeretet csillogott bennük. - Ilyen butaság meg se forduljon a fejedben, rendben? - mosolygott, mire nekem is mosolyt csalt arcomra. Bólintottam. Hittem neki, éreztem, hogy igazat mond. Olyan hülye voltam, ezt nem így kellett volna lereagálni, de akkor ott, rögtön az jutott eszembe, hogy megcsal... Mindenkinek ez jutna eszébe ebben a szituációban, még Harrynek is... Gondolataim ajkai szakították meg. Elengedte leszorított kezeim, amikkel azonnal nyakához nyúltam, közelebb húzva magamhoz. Hosszabb csókcsata után levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Homlokát enyémnek döntötte, hatalmas vigyor terült el arcán, ahogy nekem is. Kisebb csend után megfogta kezeim, majd visszamentünk a szobába. Elég hülyén éreztem magam... Elpirulva léptem be a szállodai szobába. Az ismeretlen srác ott ült a fotelben, és ahogy meglátott minket felállt.
- Bocs... Én nem akartam, hogy baj legyen ebből... - vakargatta nyakát zavarában.
- Sajnálom, én voltam a hülye... azt hittem... szóval, hogy ti ketten... érted... - hebegtem.
- Sose hajtanék rá, még akkor se, ha vonzódnék hozzá, ami kizárt dolog, mivel heteró vagyok, meg barátnőm is van! Másrészt meg... - mosolyodott el, aztán száját félig eltakarva suttogta nekem az utolsó pár szót. - Teljesen beléd van zúgva! - mutatott ujjaival Hazza felé. Elpirultam és zavartan felnevettem. Szerelmemre pillantottam, aki szintén pirosban festett. Elpirult?? Mosolyogtam, ilyet még sose láttam. Annyira boldog voltam, hogy elé léptem és nem zavartatva, hogy nem egyedül vagyunk, ajkaira tapadtam. Egyre vadabbul faltuk egymást, kezeink is elég intim részeken járt.
- Khmm... - krákogott a srác, mire mosolyogva elváltunk egymástól. - Szóval, asszem elköszönök, nem akarok zavarni...
- Nem kell elmenned. - mondta Harry.
- Van mit bepótolnotok! Majd beszélünk! - kacsintott ránk, majd kezet fogott velem, aztán Hazzával is, és elment. Amint becsukódott az ajtó, szerelmem felkapott és az ágyra fektetett. Félig felém hajolt, úgy hogy jobb lába a két lábam közt helyezkedett el, míg egyik kezével fejem mellett könyökölt. A szabad kezével felsőm alá nyúlt, lágy köröket irkált le hasamra. Kellemes bizsergés fogott el. Ajkait enyémre helyezte, mire szétnyitottam szám, szabad utat adva nyelvének. Egyre lejjebb és lejjebb haladt kezével, amit le akartam állítani, de gyomrom megelőzött. Egy hatalmas korgással szakította félbe tettét. Hálát adtam érte. Számba kuncogott.
- Együnk valamit! - állt fel mellőlem, és a telefonhoz nyúlt. Míg én kimentem a fürdőbe, hogy elvégezzem teendőim, addig Hazza megrendelte a kaját. - Nem tudtam mit szeretnél, ezért neked is azt rendeltem amit nekem!
- Mindent megeszek, nem vagyok válogatós! - ültem le az ágyra.  Nem kellet sok, máris kopogás hallatszott az ajtón. Hazza kinyitotta, majd betolta a kocsit, amin finomságok sorakoztak fel. Fel akartam kelni az ágyból, de mivel leült mellém, így maradtam a helyemen. Elvette a tálcát, melyen sült hús volt, és közénk rakta. Isteni volt a kaja, újra éreztem az ízeket, és az étvágyam is megjött. Teli hassal dőltem el az ágyon.
- Kösz, nagyon finom volt! - simogattam meg kézfejét.
- Még csak most jön a desszert!
- Nem bírok már többet... - nyavalyogtam. - szétpukkad a hasam. - simogattam meg az említett testrészem.
- Engem ez nem érdekel, enned kell, túl sovány vagy... - mondta szomorkásan a végét. Nem hittem volna, hogy észre veszi, hiszen én nem láttam magamon semmi változást, pedig a fiúk is mondták, hogy csontos vagyok. Láttam rajta a szomorúságot, magát hibáztatta. Épp szólni akartam, mikor ajkai mosolyra görbültek. - Fel kell hizlalni a kerek feneked, mert nem tudok így rendesen belemarkolni! - kuncogott és lehajolt hozzám egy csókra. Megkért, hogy csukjam be a szemem. Úgy tettem. Ráült csípőmre, majd mozgolódott rajtam. - Ne nyisd ki, csak ha szólok! - nagyon kíváncsi voltam mit akar csinálni. Hallottam valami sercegő hangot. Összevont szemöldökkel vártam, hogy mi lesz ebből. Volt egy sejtésem. Valamit hozzá érintett számhoz, mire kinyitottam azt. Éreztem, hogy habos, majd mikor ráharaptam az eper édeskés íze járta át ízlelőbimbóim. Furcsa volt csukott szemmel enni, de így az ízek még intenzívebbé váltak. Élveztem. Jó pár eperdarab után, lenyalta a szám szélén lévő habot, majd megcsókolt. Elvált tőlem, és ismételten hallottam a sercegő hangot, a fülem mellett. Kicsit megrezzentem, ahogy a hűvös hab, meleg bőrömhöz ért. A fülem mögé fújt belőle, aztán lenyalta nyelve hegyével. Kuncogni kezdtem, összehúzva vállam, ugyanis nagyon csikizett. Elhúzta pólóm és kulcscsontomra is fújt habot, amit szintén lenyalt forró, nedves nyelvével. Egyik kezével felsőm szegélyét markolta, lassan felfelé húzva azt. Éreztem, ha most nem állunk meg, akkor nem fogom tudni abbahagyni, márpedig nem akartam folytatni. Leállítottam kezét, kinyitottam szemem és meglepett arcával találtam szembe magam.
- Nem akarom... nekem ez még túl gyors, még nem léptem túl azon, amit tettél... - mondtam komolyan. Nem akartam azonnal az ágyában kikötni, hiszen túlságosan is friss ez a dolog.
- Rendben... - csókolt meg, majd huncut vigyor kúszott ajkaira, a kezében tartott flakont vizslatva. Tudtam, hogy készül valamire, ismerem már ezt a nézését. Felém irányította a sprayt és arcomba fújta a habot.
- Héé! - próbáltam eltakarni arcom, de már addigra tiszta hab volt a fejem. Nem láttam ki, mert a szemeimet is eltakarta. Felnevettem. - Ezt még visszakapod, ígérem! - töröltem volna le arcomról, de röhögve lefogta kezem.
- Úgy nézel ki... - fuldokolt a nevetéstől - mintha... mintha egy óriás rád élvezett volna. - nevetett tovább.
- Mi?? - nevettem fel, ezt a marhaságot meg honnan szedte. - Igen? De te is úgy fogsz kinézni! - megragadva arcát, az enyémhez húztam, összekenve övét is. Megtöröltem szemeim, hogy láthassam arcát. Tiszta fehér volt mindenhol.
- Most nyald le! - nevetett. Eleget tettem kérésének. Feltoltam magam és végig nyaltam arca minden szegletét. Sóhajtozott tettemre.
- De csak azért, nehogy kárba vesszen! - kuncogtam, miközben nyaltam róla a habot.
- Aham... persze... egy kicsit sem élvezed, mi? - döntött le az ágyra, majd ő is lenyalta rólam az édes habot. Túlságosan élveztem ezt a dolgot. Próbáltam nem a meleg, nedves nyelvére gondolni, mely bőrömet simította végig. Lassan végig nyalta arcom minden egyes szegletét, amitől sóhajok szakadtak fel torkomból.
- O-oké... Asszem le kéne tussolni! - toltam el magamtól, mire hatalmas mosoly éktelenkedett arcán. Gondolom, észrevette élvezetem jelét. Gyorsan kiszálltam alóla és a fürdőbe mentem, hogy lezuhanyozzak.

65.rész

Sziasztok!

Meglepetéééés! :D Gondoltam ezzel a résszel kívánok nektek szép hosszú hétvégét, pihenjetek sokat, szórakozzatok és akik érettségiznek, azok is kapcsolódjanak ki, higgyétek el, nem olyan szörnyű, mint amilyennek látszik, csak nyugodtan, okosan és mindenkinek sikerülni fog! Nagyon sok sikert kívánok az érettségizőknek, hajrá! ;)

Köszönök nektek mindent, ti vagytok a legjobbak, imádlak benneteket! :3 Minden egyes szavatokkal boldogságot hoztok szívembe! :$

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

Csak én lehetek ekkora marha, hogy eddig nem néztem bele ebbe a rohadt laptopba. Nagyon mérges voltam magamra. Kutakodni kezdtem a böngészőben és az előzményekben. Már biztosra vettem, hogy Dublinban van, már csak azt kell megtudnom, melyik szállodában van. Izgatottan keresgéltem, csak úgy füstölt ujjaim alatt a billentyűzet. Több hotelt is megnézett, így nem volt könnyű kiválasztani azt, amelyikben talán megszállhatott. A legutolsó keresést néztem, és láttam, hogy elég sokat rákeresett, ezért erre tippeltem. Leírtam a címét, megnéztem a térképen a helyét, meg azt, hogy a repülőtérről hogyan tudok eljutni oda. Mindent felírtam egy cetlire, ami fontos volt. Megkerestem a leghamarabb induló repülőgép járatot, és lefoglaltam egy jegyet. Délután kettőkor indult, addig bőven el tudok készülni, aztán meg még a vonatot is el kell érnem, amivel a repülőtérre eljutok. Megnéztem mennyi pénzem van, kiszámoltam, hogy legalább az oda utat ki tudjam fizetni. Meglepődtem, amikor több volt rajta, mint kellet volna... Viszont most ezzel nem igazán akartam törődni. Felöltöztem, kicsit kikupáltam magam, megborotválkoztam, mert hát eléggé beszőrösödtem, és nem akartam így találkozni Harryvel. Felkapkodtam a fontosabb dolgaimat, amit egy hátizsákba pakoltam be. Írtam egy cetlire a fiúknak, hogy ne aggódjanak értem. Leírtam, hogy hova mentem és megígértem, ha megtalálom, felhívom őket. Bezártam az ajtót magam után, aztán elindultam sietve a vonatállomásra. Szerencsére nincs messze, legalább tizenöt perc sétálva. Megvettem a jegyem. Leültem a váróteremben, ahol már egy páran üldögéltek a vonatra várva. Idegesen doboltam a lábammal, annyira izgultam, hogy azt el se tudom mondani. Alig tudtam kinyögni hova kérem a jegyet. Pedig még el se értem a repülőtérre. Nem sokára meg is érkezett a szerelvény, ezért felpattantam és beültem a vagonba, elfoglalva az ablak melletti részt. Legalább egy óra lesz az út, amit fogalmam sincs, hogyan fogok túlélni. Elővettem telefonom, elindítottam valami játékot, amivel le tudom kötni magam. Szerencsémre sikerült, mivel arra eszméltem fel, hogy lelassít a vonat, majd a bemondó elmondja, hogy melyik állomásra érkeztünk. Gyorsan felkaptam a cuccom és kiléptem a friss levegőre. Elég sokan voltak, így lassan kitolakodtam a sínekről. Innen pedig busszal mentem tovább, ami egyenesen a reptérre vitt. Szerintem életemben nem utaztam még ennyit, mint a mai nap fogok. Felszálltam és vártam, hogy megérkezzünk. A reptérre érve besiettem a nagy épületbe. Annyian voltak, hogy alig tudtam eljutni az információs pultig. Életemben nem repültem még, így fogalmam se volt mit kell tennem, ezért, amit csak tudtam és eszembe jutott, megkérdeztem a kedves hölgytől, aki ellátott minden információval. Megokosodva ültem le a váróterembe. Kifújtam magam, mert már alig kaptam levegőt, a sok ide-oda rohangálástól és idegeskedéstől. 

A repülőn ülve valamivel nyugodtabb voltam, de azért még mindig görcsben volt gyomrom. Az út nem olyan hosszú, pont elég lesz annyira, hogy átgondoljam mit is fogok mondani neki. Nem fogok rögtön a nyakába borulni, azt elfelejtheti. Haragudtam rá, amiért ezt tette velem, és ezt azért olyan könnyen nem fogom megbocsátani. Kezemben szorongattam a papírcetlit, amire a szálloda neve, címe volt írva. Reméltem, hogy ott van, de ha mégse, akkor felhívom a srácokat, ők majd elmondják hol van, ha már idáig eljöttem utána. Az út gyorsan eltelt, a repülőről leszállva egyenesen a taxihoz mentem, ami a reptér előtt várta utasait. Beültem az egyikbe, bediktáltam a címet, aztán hátradőltem az ülésen. Húsz perccel és pár forgalmi dugóval később leparkolt a szálloda előtt. Kifizettem a taxis, majd kiszálltam. Ámulva néztem a gyönyörű épületet, mely, nem is igazán nézett ki szállodának. A hatalmas felirat felé indultam, ami a hotel nevét hirdette. Kinyitottam a hatalmas üvegajtót és ismételten leesett az állam. Nem jártam sok helyen, így minden ilyen dolog új volt számomra. Csodásan nézett ki belülről is. Gyönyörű barnás színben pompáztak a falak, amik nyugtatólag hatottak rám. Mindenki ki volt öltözve, én pedig kilógtam a sorból. Nem illettem ide, ebbe a kifinomult környezetbe. Kicsit elszégyellve indultam meg a recepciós pulthoz, ahol egy kedves, mosolygós fiatal hölgy állt. 

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte kellemes hangján. Kicsit habozva, de sikerült megszólalnom.

- Jó napot! Egy Harry Styles nevezetű urat keresek, ha minden igaz itt szállt meg. - mosolyogtam kedvesen. Ide-oda dőltem idegességemben. Most fog minden eldőlni. Nagyon szorítottam, hogy itt legyen.

- Azonnal megnézem, egy pillanat. - mondta, majd bepötyögött valamit a billentyűzeten, de olyan gyorsan, hogy alig tudtam követni szememmel. - Igen, itt szállt meg, akarja, hogy felszóljak neki? - kérdezte rám tekintve.

- Köszönöm, nem. Szeretném meglepni, ha lehetséges... Tudja ,rég nem találkoztunk már... - mosolyogtam angyalian a kedves hölgyre.

- Rendben, a második emelet 104-es szoba. - mondta, mire körül néztem, hogy merre is menjek. - Ha itt elfordul jobbra, ott lesz a lépcső, aztán a második emeleten balra forduljon. - utasított. Megköszöntem, és mente amerre mondta. Felsiettem a lépcsőn, majd balra fordultam, ahogy a hölgy mondta. Szaporán lépdeltem, de amikor megláttam a 104-es feliratot az egyik ajtón, gyomrom összeugrott és legszívesebbe n elfutottam volna. Elszállt minden eddigi bátorságom. Szívem vadul kalimpált, ki akart esni helyéről. A repülőn összeszedtem a gondolataim, amit majd a fejéhez vágok, de itt és most mindent elfelejtettem, csak az járt a fejemben, hogy látni fogom őt. Két hónap után ismét láthatom csodásan zöld íriszét, gödröcskés mosolyát, göndör tincset és magamba szívhatom mámorító illatát. Minden bátorságomat összeszedve egy hosszabb hezitálás után bekopogtam. Egy hangos "azonnal jövök" volt a válasz. Olyan jó volt ismét hallani mély hangját. Ahogy kattant a zár, úgy éreztem, menten elájulok. Gyomrom összeugrott, szívem majd kiesett a helyéről, torkom elszorult. 

- Miben se... - akarta kérdezni, de mikor meglátott lefagyott, ahogyan én is. Arcán döbbenet futott végig. Egy pár perc egymás szemébe nézés után megszólalt. 

- L-Lou... - makogott. Ahogy zöld szemeibe néztem, minden haragom elszállt, amit eddig éreztem. Mégse akartam azonnal nyakába ugrani, pedig meg tettem volna. - Te... hogy... mi... - hebegte szavait. 

- B-bemehetek? - kérdeztem félénken. Azonnal félre állt utamból és beengedett. Beljebb mentem, aztán felé fordultam. Becsukta az ajtót, és szembe fordult velem. Ott álltunk egymást bámulva. Annyi mindent akartam mondani neki, mégse jött semmi a számra.

- Hogy kerültél ide? - kérdezte.

- Miért hagytál el? - nem törődve kérdésével váltottam témát. Ez volt a legfontosabb dolog, amit meg akartam kérdezni tőle. Lassan felém lépdelt én pedig ugyanabban a tempóban léptem hátra. Amint észrevette megállt. 

- Te is jól tudod miért... Nem lehetünk együtt! Ha velem maradsz folyton bajba fogsz kerülni, ezt pedig nem akarom, így is már elég sok fájdalmat okoztam neked... - hajtotta le fejét.

- Értem, de az nem megoldás, hogy csak úgy otthagysz egy szó nélkül! Engem meg se kérdeztél, hogy én mit akarok!! - emeltem fel hangom. - Eldöntötted magadban, hogy nekem mi a jó, holott ezt velem kellett volna megbeszélned! De te gyáva voltál és elmentél, búcsú nélkül!!! - mondtam erélyesen. Itt volt az idő, hogy kiadjam magamból a haragot. - Egy "sajnálomot" hagytál magad után, amit a fiúknak kellett közölniük velem!! - vettem egy mély levegőt - Tudod milyen szörnyű volt ez a két hónap nélküled? 

- Szerinted nekem nem? Szerinted nekem minden könnyű volt?? - akadt ki - Azt hiszed, hogy poénból jöttem el, hogy nekem ez a két hónap boldogan telt??  El tudod képzelni, azt az érzés, amikor tudod, hogy a múltad miatta majdnem megerőszakolták a barátod?? Csakis miattam, azért, mert velem vagy!! És ne mond nekem, hogy ez nem így van, mert ez hazugság, te is jól tudod! A mai napig előttem, van az aznap este történtek, nem hagynak nyugodni... - halkult el a hangja. - Minden egyes nap beugrik a kép, és szörnyen érzem magam... - dőlt neki hátával az ajtónak. Szemeibe könnyek gyűltek. - Az én hibám volt minden... meg se érdemellek... - szipogott, felsőjével törölgetve könnycseppjeit. - Sajnálom Louis, én nem akartam ezt tenni, tudom, hogy nehéz volt neked, a fiúk mindent elmondtak és volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem vissza kéne mennem, de mégse tettem. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy egyszer elfelejtesz... mégis legbelül tudtam sose fog ez megtörténni. Sajnálom, hogy ennyit szenvedtél miattam, de ez volt az egyetlen megoldás, amit tehettem... - sóhajtott. Könnyeim utat törtek maguknak, én pedig szabadjára engedtem őket. Kisebb habozás után megindultam felé. Olyan furcsa volt ez az egész. Ahogy elé álltam, azt se tudtam, hogyan érjek hozzá, ennyi idő után úgy álltunk ott, mint ha idegenek lennénk egymásnak. Remegő kézzel nyúltam derekához, majd magamhoz húztam. Szorosan átöleltem, kezével azonnal felsőmbe markolt. Arcát nyakamba temette. Éreztem könnyei végigfolyni bőrömön. Lágyan cirógattam hátát, és magamba szívtam ismerős, bódító illatát. Hosszabb ölelkezés után vállamba dünnyögött.

- Nekem kéne téged vigasztalni, nem fordítva... - felkuncogtam, mire elvált tőlem és szemeibe nézett. - Ígérem mindent rendbe hozok, persze ha velem akarsz maradni ezek után... - hajtotta le fejét. Álla alá nyúltam, és felemeltem, hogy kipirosodott, könny áztatta szemébe nézhessek.

- Szeretlek Harry, nem érdekel a múltad, fogd már fel, én téged választottalak! Te vagy a mindenem! - mosolyogtam rá, mire ajkaimra tapadt. Azonnal szabad utat engedtem nyelvének, hiszen erre vágytam már hosszú idő óta. Érezni akartam csókját, melytől testem bizsergés járta át. Annyira jó volt ismét vele lenni. Soha többé nem akartam távol lenni tőle. - Ígérd meg, hogy soha nem hagysz el! - suttogtam szájába. 

- Soha! - válaszolt, majd ismét csókban forrtunk össze. Nem tudtam rá haragudni, akár mit is tett, örültem, hogy végre ismét együtt vagyunk.