83.rész

Sziasztok! 

Nem akarom elkiabálni, de ha minden igaz, akkor jó a gépem, nagyon remélem, hogy így is marad. Meghoztam a 83. részt, remélem tetszeni fog nektek! :) 

Köszönöm a sok kommentet, a kedves szavakat, nagyon jól esnek. Imádom olvasni őket, mindig helyrehozzák a napomat. ;) Legyen szép napotok! :)

Szeretnék kérni tőletek egy szívességet, nagyon kíváncsi vagyok hányan vagytok, akik olvassátok blogom, ezért annyit szeretnék kérni, hogy írjatok egy kommentet, miután elolvastátok, aki kicsit lusta, vagy nincs nagy kedve hozzá, annak az is elég, ha egy "itt vagyok" vagy valami hasonlót ír! Kérlek tegyétek meg nekem! :3 Köszönöm előre is! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

A kanapén feküdtem, semmi kedvem nem volt felkelni. Az agyam kattogott, ahogy ez már megszokott volt ebben a két hétben. Igen, már két hete nem megyek ki sehova, nem beszélek senkivel, kivéve Shannel, aki nem hagy békén. Tudom, hogy kedvességből teszi, mégis néha már túl sok. Egyedül akarok lenni a gondolataimmal. 

- Ébresztő! - húzta le rólam a takarót, a drága barátom. Csak egy morgást adtam válaszul, hogy azt higgye, alszom még. De, ő, Shane... Nem lehet olyan könnyen lerázni. - Emeld fel a nagy segged vagy kirugdoslak! - fenyegetett. 

- Shane, hagyj aludni, fáradt vagyok! - dünnyögtem a párnába, melybe arcomat fúrtam. 

- Adok még egy esélyt, de ha most rögtön nem mászol ki, akkor nagyon megbánod! - folytatta tovább fenyegetőzését, amit nem vettem komolyan. Morogtam egyet, és felhúztam fejem búbjáig a takarót. Nem akartam semmit sem csinálni, csak feküdni, nem volt semmihez erőm, és kedvem sem. - Oké, te akartad!  rántotta le rólam a takarót, mire összehúztam magam. Rácsapott fenekemre, amitől szemeim azonnal kinyíltak. 

- M-mit csinálsz? - fordultam felé, és éreztem, ahogy arcom lángolni kezd. 

- Nem tudlak kirugdosni, így kicsapkodlak! - csattant megint tenyere alsó felemen. 

- Jó, oké! - ültem fel. - Fent vagyok! - mérgelődtem, mire halk kuncogás volt válasza. 

- Úgy készülj, hogy este buliba megyünk! - jelentette ki, mintha ez oly természetes lenne. 

- Nem! - vágtam rá azonnal. Soha nem megyek többet bulizni, főleg nem Shannel, aki a földig issza magát...

- Ez nem kérdés volt! Miattad kihagytam jó pár bulit, most bepótolom, de nem hagyhatlak itt, egyedül! Azt felejtsd el! Jössz, és kész! - mondta, ellent mondást nem tűrően, aztán kiment a nappaliból.

- Különben meg nem is nagy a seggem! - dünnyögtem magam elé. Ez azért kicsit fájt...

- Dehogynem, senki sem mondta még? - fordultam a hang irányába. A konyhaajtóból nézett vissza huncut vigyorral arcán. Nemlegesen ráztam fejem. - Akkor én vagyok az első, de ne búsulj, így is imádnivaló! - kacsintott rám, majd eltűnt a konyhába. Mérgesen felpattantam a kanapéról, és kirohantam hozzá.

- Játsszuk le! - álltam elé, kezem felemelve magam elé, ahogyan a bokszolóktól láttam a tv-ben. Shane jóízűen felnevetett, már a hasát fogta a röhögéstől. - Na, gyerünk! - pattogtam. Mikor már sikerült lenyugodnia, megtörölte könnyektől csillogó szemit, és közelebb lépett hozzám. Leengedte kezeim, majd gyönyörű, egyben ijesztő szürkés szemeit az én kékségembe fúrta. 

- Édes. - ettől a megszólítástól gyomrom összeugrott. Ez sosem jelent jót... és tőle nem is tetszett, Harry szájából sokkal dögösebben hangzott. - Tökéletes vagy! Csak vicceltem. - mosolygott, és legnagyobb meglepetésemre puszit nyomott arcomra. Ott álltam lefagyva, hagyva, hogy egyre közelebb érjen számhoz. Már majdnem ott volt, mikor elhúzódtam tőle. Láttam arcán az ijedelmet, aztán szája elé tette kezét. 

- Basszus, bocs... Én csak... ne haragudj... - viharzott el mellettem, aztán csak a becsapódó ajtó zaját hallottam. Még mindig ott álltam, földbe gyökeredzett lábakkal. Nem tudtam felfogni, mi is történt. Meg akart csókolni? Vonzódik hozzám? Miért nem vettem ezt észre? Úristen! Shane érez irántam valamit, ki tudja mióta, én hülye meg ide jöttem, hogy elbújjak Harrytől... Ezek után jobban oda kell figyelnem, hogy hogyan viselkedem Shane előtt. Nem akarom, hogy azt higgye, van nálam esélye.
A nap további részében kerültük egymást. Szörnyű volt, minden olyan más volt. Kínos... Viszont, ahogy elérkezett az este, Shanet mintha kicserélték volna. Adott kölcsön egy felsőt, és  egy nadrágot, amit viselhetek a buliban. Ezekkel a kezemben indultam meg a fürdő felé. Lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán felhúztam a ruhákat. A felső egy fekete színű ujjatlan póló volt, ami tapadt rám. Furcsán éreztem magam benne, idegesített, hogy minden nem létező izmom kidomborodott. A farmer szűk volt, amit már megszoktam, köszönet Hazzának. Hazza... Szívem fájdalommal telet meg, ahogy rá gondoltam. Könnyeim utat törtek maguknak, ezzel elhomályosítva látásom. Megfogadtam, hogy holnap, a buli után beszélni fogok vele. Higgadtan leülünk, és mindent átbeszélünk, mert ez így nem mehet tovább. Hal kopogás zökkentett ki gondolatomból.

- Gyere... - szóltam ki, miközben letöröltem könnyeim. Shane mosolygós arca jelent meg az ajtóban.

- Kész v... - lépett be egy szál gatyába a fürdőbe. Szemeim önkéntelenül is végig pásztázták fedetlen testét. Nem volt rossz a látvány. Erre a gondolatra megráztam fejem. - Wáó, Louis! - állt elém végig vezetve tekintetét rajtam. - Rohadt jól nézel ki! - mosolygott. - Na, nem mintha eddig nem, de most, wáó!

- Kösz... - pirultam el, hiszen mástól bókot kapni, azért még mindig zavarba hoz.

- Én is felöltözöm, és mehetünk! - mondta, majd kiment a szobájába, én pedig még belőttem a hajam. Ahogy végeztem, leültem a kanapéra, várva, hogy elvégezze az utolsó simításokat. Már most gyomor idegem volt, belül pedig valami azt súgta, hogy ennek nem lesz jó vége...

- Mehetünk! - jött ki a fürdőből. Egy fekete inget viselt, mely rossz fiússá alakította külsejét. A farmer szűk volt, és szintén fekete. Ha nem ismerném, megijednék tőle. Olyan volt, mint egy gengszter. 

- Ijesztő vagy, ugye tudod? - keltem fel a kanapéról, mire gonosz kacaj szaladt ki szájából. Mellém lépett, és  a fülembe suttogott.

- Tudom, ez a célom, meg... - húzódott el tőlem, majd szemeimben nézett. - valakinek meg kell védenie téged. - kacsintott, aztán elindult a bejárati ajtó felé. Morogtam egyet, miközben követtem őt. Utálom, mikor mindenki azt hiszi, hogy engem meg kell védeni... Nem vagyok egy kis lány... Ez mindig felidegesít.

A kocsiban ülve még mindig duzzogtam. Rájöttem, hogy ezen változtatnom kell, nem lehetek örökre ilyen puhány. Azt akarom, hogy végre férfinek érezhessem magam. Tenni is fogok érte!

- Valamit nem mondtam el neked...kérlek ne akadj ki... - szólalt meg Shane, felém villantva száz wattos mosolyát. Ebből már tudtam, hogy baj lesz...  - mivel inni fogunk, és kocsival jöttünk, ezért... szóval... itt fogunk aludni... - vakarta tarkóját idegességében. Tátott szájjal bámultam rá. Azt hittem rosszul hallok.

- Mi?? Ez ugye csak egy vicc?! Hol fogunk aludni? Együtt? - akadtam ki, rázúdítva kérdéseim. - Mi az, hogy itt alszunk? - Shane jót nevetett, nekem viszont semmi kedvem nem volt ezen nevetni.

- Annyira aranyos vagy! Van egy szoba, ami mondhatni az enyém, és gondoltam jobban szeretnél ott aludni, mint egy sátorban. És, igen, együtt fogunk aludni, de ha nem akarsz, mással is megoszthatod az ágyat! - csapott combomra játékosan, közben pedig ott volt arcán az a győztes mosoly, ami nagyon idegesített. 

- Rohadt vicces vagy! - mondtam gúnyosan, elhúzva szám. - Ezért még ki foglak nyírni, csak hogy tudd! - csaptam rá kezére, mely combom simogatta. Nem vette az adást, továbbra is ott hagyta kezét, markolva érzékeny részem. 

A buliban elég sokan voltak, egyből eszembe jutott a legutóbbi házi buli, ami rosszul végződött. Reméltem, hogy ez valamivel jobb lesz. Megpróbáltam élvezni a dolgot, hogy ne rontsam el Shane estéjét. Nagy nehezen rávett arra, hogy táncoljunk. Nem is tudtam ellenkezni, ugyanis elkapta karom, és behúzott a táncoló tömegbe. Benne már volt valamennyi alkohol, így felszabadultan táncolt. Nem közeledett, amiért nagyon hálás voltam. Én is próbáltam tartani a tisztes távolságot.

- Igyál te is! - tolt elém egy poharat valami löttyel, miután kifáradva, és kiszáradva leültünk a bár pulthoz. Nemlegesen megrázva fejem toltam el. - Idd meg! - hajolt fülemhez. - Sokkal jobban fogod érezni magad. Felszabadult leszel. - hajolt el, majd rám mosolygott, kezembe adva a poharat. Ledöntöttem. Köhögni kezdtem, ahogy marta a torkomat. Utálom a piákat. Shane hátam simogatta, miközben elém tolt még egyet. Lehúztam azt is. - Ez az! Jól nyomod! - ütögette meg vállam. Kértem még kettőt, és azt is lehúztam. - Oké, most már elég lesz! - vette ki kezemből a poharat. Nem kellett sok, már éreztem is az alkohol hatását. Vigyorogtam, mint egy tejbe tök, és mindenen röhögtem, mert szerintem vicces volt. Jól éreztem magam, boldog voltam, minden gondom elszállt egy varázsütésre. 

- Shaneee - néztem gyönyörű szemeibe. - Táncolsz velem? - kérdeztem, de meg sem vártam válaszát, megragadtam, és a tömegbe vezettem. Kezemmel derekát fogtam, ezzel magamhoz húzva. Hátamra simuló kezei lágyan cirógattak. Bele éltem magam a tánca, nem érdekelt semmi, csak jól akartam érezni magam. Testünk egymáshoz ért, annyira beindultunk. Éreztem forró leheletét arcomon, mivel vészesen közel voltak ajkai enyémhez. Hol szemeit, hol ajkait néztem. Előre hajolt, azt hittem meg fog csókolni, de e helyett fülembe suttogott.

- Menjünk fel! - mosolya fülig ért. Bólintottam egyet, aztán elkapva csuklóm indultunk fel az emeletre. Benyitott az első ajtón. Egy francia ágy, és egy szekrény helyezkedett el, a nem túl nagy szobában, amiből egy fürdő is nyílt. Hátulról két tenyerével megragadta csípőm, majd lassan az ágy felé tolt. Leültetett a szélére, aztán helyet foglalt mellettem. Kicsit felé fordultam, ahogyan ő is felém. Zihálva vettük a levegőt, annyira kifulladtunk a táncban. Éreztem, ahogy izzadságcseppjeim lefolynak bőrömön. Elfáradtam... Tenyere combomra simult, szemei pedig enyéimbe fúródtak. Láttam a boldogságot bennük.

- Louis... - szólalt meg mély hangján. - be kell vallanom valamit. - hunyta le szemét, mély levegőt vett, majd ismételten kékségembe fúrta, szürke íriszét. - Már az első perctől fogva, mikor bejöttél dolgozni, megfogott benned valami. Más voltál, mint a többi srác, vagy csaj, akivel megismerkedtem. Minden napom bearanyoztad. Nem tudtam rólad semmit, de mikor a fülembe jutott, hogy barátod van, kicsit megkönnyebbültem, másrészt pedig szomorú voltam, hogy foglalt vagy... - szavait nehezen fogtam fel. Először nem akartam hinni fülemnek. Shane mindvégig oda volt értem. Ez az információ kijózanított. Eszembe jutottak a napok, amiket együtt töltöttünk és rájöttem, hogy vak voltam. Minden a szemem előtt zajlott, mégsem vettem észre, csak akkor mikor majdnem lesmárolt ma, a konyhában. - Annyira szeretném, hogy viszont szeress... - halvány mosollyal fürkészte arcom. Nagyot sóhajtottam. Megsajnáltam. Tudtam, hogy semmi esélye nálam, hiszen az én szívem egyetlen emberért dobog, és az nem más, mit Harry. 

- Shane... - alig jöttek a szavak a számra. Fogalmam sem volt, mit is mondjak, hiszen ilyen helyzetbe még nem kerültem, és soha nem is gondoltam, hogy kerülni fogok valaha is. - Nekem ott van Harry, tudod jól. - kezdtem bele, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- De ő nem érdemel meg téged, láttam, hogy iszik, és láttam, hogy bánik veled! Én soha nem tenném ezt veled! - hajolt közel arcomhoz, ezzel belém fojtva a szavakat, mellyel Hazzát akartam megvédeni. Lélegzetem elállt, szemeim hol ajkaira, hol szürke íriszére tévedtek. Lesokkoltam. 

- Sha.. 

- Sss... - csitított, majd száját enyémre tapasztotta...

82.rész

Sziasztok!

Új résszel jelentkezem, remélem ez is elnyeri a tetszéseteket, mint az eddigiek. 

Köszönök mindent, nagyon hálás vagyok azért, hogy itt vagytok, kommenteltek és biztattok! Imádlak benneteket! :3 

Már sokszor gondolkodtam azon, hogy adjak-e elérhetőségi címet, és most arra jutottam, hogy szerintem illene :) Aki szeretne velem beszélni vagy bármi egyéb, az a dreamygirl.staystrong@gmail.com címre írhat vagy a 0DreamyGirl0 néven megtalál a twitteren, igaz keveset vagyok mostanság fent, de azért feljárok! Annyit szeretnék kérni, hogy írjátok oda, hogy kik vagytok és honnan "ismertek", köszönöm! ;) Nyugodtan írhattok, nem harapok ;)

Jó olvasást!

Ui. bocsi a rövidség miatt, majd lesz hosszabb is :)

Dreamy Girl

Louis

Másnap dél körül ébredtem fel. Minden olyan jónak tűnt, de mikor eszembe jutottak a tegnap történtek, azonnal elszomorodtam. Bárcsak mindez álom lett volna... Megdörzsöltem álmos szemeim, felültem, majd lassan felkeltem, és a fürdőbe mentem. Megmostam nyúzott, sírástól felduzzadt arcom, aztán kimentem a konyhába, mert a gyomrom hangos korgással jelezte, hogy ideje lenne enni valamit. A konyhapulton egy cetli várt. Kihajtogattam.

Jó reggelt vagy délutánt! Ne aggódj, nem kell bejönnöd dolgozni, elintéztem. Nyugodtan pihenj és érezd magad otthon. :) Kaja a hűtőben. Későn jövök.

Ui: Ne szomorkodj! Akkor vagy a legszebb, mikor mosolyogsz :)

Shane

Elmosolyodtam aranyos mondatani. Olyan volt, mintha együtt járnánk... Ezért is szerettem meg őt ennyire,  mert közvetlen és hatalmas szíve van, még ha ez kívülről nem is látszik. Megfordítottam a papírt, mert láttam, hogy ott is van valami.

Ha mosolyogtál az előző oldalon lévőn, akkor boldoggá tettél! :)
Ui: Tudom, hogy mosolyogtál ;)

Elnevettem magam. Kivettem a hűtőből a nekem szánt ebédet. Még a nevem is rajta volt. Felmelegítettem és leültem az asztalhoz, hogy csendben, egyedül elfogyasszam az egytálas, zöldséges-húsos finomságot. Amint a villámra szúrtam belőle, és a számhoz emeltem, elment az étvágyam. Gyomrom görcsbe rándult, egy falat se ment le torkomon. Harry járt a fejemben, az elmúlt néhány hét és a tegnapi szörnyű éjszaka. Nem értettem, miért pont velünk történik minden, annyi rossz dolgon mentünk keresztül... ennek soha nem lesz vége?... Beszélnem kellene vele, de képtelen vagyok rá. Megijesztett a tegnapi viselkedésével. Szükségem van egy kis időre, hogy fel tudjam dolgozni. Ki kell szellőztetnem a fejem, hogy tiszta fejjel állhassak elé, mikor megbeszéljük a dolgokat. Nagy nehezen betömtem az ebédet, ami egyáltalán nem esett jól, mégis kellett valami a gyomromba. Gondoltam elmosogatok, hogy Shanennek ne kelljen ezzel foglalkoznia. Éppen egy poharat mostam, mikor elpattant és darabjai a mosogatóba zuhantak. Belenyúltam, hogy kiszedjem, de az egyik megvágott. 

- Bassza meg! - sziszegtem mérgemben. A vér kibuggyant a vágás helyén, én pedig azonnal számhoz kaptam, hogy kiszívjam. Nem hiszem el! Még ez is! - dühöngtem magamban, miközben a fürdőbe mentem, hogy lemossam és lefertőtlenítsem. Tettem rá ragtapaszt, majd visszamentem, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Óvatosan kiszedtem a szilánkokat, melyeket a szemetesbe dobtam. Amint végeztem elkezdtem törölgetni. Éppen egy tányért töröltem szárazra, mikor kicsúszott kezemből, hatalmasat csörrenve a csempén. Darabokra hullott, ahogyan én is. Nem törődve semmivel, térdre rogytam és zokogni kezdtem. Arcom tenyerembe helyezve ültem a padlón, körülöttem a tányér apró, csillogó darabkáival. Nem tudom mennyi ideje ülhettem ott, mikor telefonom megcsörrent zsebembe. Remegő kezekkel nyúltam érte, majd meg se nézve ki az emeltem fülemhez. 

- Louis? - szólt bele Shane. Zokogtam. - Mi a baj? Válaszolj! Kérlek! Louis? 

- Shane... - ennyit tudtam kinyögni, mert hangom elcsuklott.

- Azonnal ott vagyok, ne csinálj semmi hülyeséget! - bontotta a vonalat. Kiejtettem kezemből a készüléket és a földre feküdtem, térdeim felhúztam, úgy feküdtem ott, mint egy magzat az édesanyja hasában. Könnyeim folytak, akárcsak egy patak. Nem akartam ezt, vissza akartam tekerni az idő. Vissza, oda, mikor még minden rendbe volt, mikor még kisgyerek voltam, mikor még a családom is szeretett.
- Louis! - hallottam Shane rémült hangját. - Jézusom! Louis! - térdelt le mellém. - Mi történt? - kapott hónom alá és felemelt. - Semmi baj! - ölelt magához szorosan, amitől még jobban elkezdtem sírni. - Ssss... - simogatta hátam nyugtatóan. Arcom nyakába fúrtam, kezeim hátán pihentettem. Elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy szemeimbe nézhessen. Homályosan láttam aggódó, szürkés íriszeit. - Minden rendben lesz, gyere! - fogta meg karom és a nappaliba kísért. Leültetett a kanapéra, majd mellém ült. - Hozok egy kis teát, megleszel? - kérdezte kezeit enyémre helyezve. Bólintottam. Ott ültem, és csak néztem kifelé fejemből. - Tessék! - adta kezembe a teát. - Annyira szeretnék segíteni, de ha nem tudom, miről van szó, nem tudok. - tette kezeit combomra, lágyan cirógatva. Nem akartam erről beszélni, jobb, ha nem tud senki róla, még Niallnak se mondanám el, pedig ő tényleg nagyon közel áll hozzám. Nemlegesen ráztam a fejem, ezzel tudatva, hogy nem akarom elmondani neki a dolgokat. Megértően bólintott. Hatalmas tenyere hátam simogatta, miközben figyelte minden mozdulatom. - Pihenj le, addig csinálok egy forró levest, ami most nagyon jól fog jönni! - mosolygott rám halványan. Én is elmosolyodtam. Miután kiment a konyhába, lefeküdtem a kanapéra és hallgattam ténykedését, amitől hamar elkapott az álom.

Finom illatokra ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim, egy tál gőzölgő leves állt a kis asztalon, és csak rám várt. Felültem, szemeimmel Shanet kerestem.
- Épp időben! - ült le mellém. - Még meleg! - mosolygott, majd bekapcsolta a tvt-t. Magam elé vettem a levest, aminek ínycsiklandozó illata volt. Miután csendben, a tv képernyőjét bámulva elfogyasztottam, úgy érzetem, mintha új erőre kaptam volna.
- Köszi, nagyon finom volt! - tettem le az üres tányért. - Nem kell dolgoznod? - fordultam felé.
- Átadtam a kis barátnőknek a műszakot! - vigyorgott. Tudtam kire gondol. Az új lány nem volt egy könnyű eset, Shane pedig folyton szívatta, hátha visszavesz a pofájából. - Ott őrjöngött, én meg azt mondtam neki, hogy ha ne végzi el, akkor ki lesz rúgva. Nem kellett kétszer mondanom. - tette karba kezét mellkasa előtt, egy győztes mosollyal.
- Sajnálom, hogy eltörtem a poharad meg a tányérod... - hajtottam le fejem. - Majd veszek másikat.
- Ugyan már! - csapott játékosan combomra. - Van elég! - nevetett fel. - Amúgy - odahajolt fülemhez, mintha bárki is lenne a házban, akinek nem szabadna hallania, és belesuttogott. - utáltam azt a poharat, az egyik exem adta, hülye egy liba volt. - röhögött, mire nekem is mosoly kúszott ajkamra. - Szóval még jót is tettél! - kacsintott rám. - Na, nézzünk valami filmet, ne búsuljunk! - kelt fel és egyenest a dvd gyűjteményéhez ment. Imádott filmet nézni, és meg is vette az eredetiket, főleg, amik tetszettek neki. Némelyiket már kívülről fújta. - Mit akarsz nézni? - fordult hátra. - Ne hogy azt mondd, hogy mindegy, mert akkor kitépem a hajam! - vigyorgott. Eltalálta. - Válassz egyet! - felkeltem, és körül néztem a dvd között. Jobbnál jobb filmek voltak, nem is tudtam közülük választani. Ha az egyiken megakadtam, utána jött egy jobb és ez így ment.
- Nem tudok választani, nagyon sok jó van!
- Akkor én választok! - vett ki egyet. Betette, miközben leültem a kanapéra. - Hozok valami rágcsálni valót, meg üdítőt. - ment ki a konyhába.
- Parancsolj! - adta kezembe a popcornt, a kólát pedig letette az asztalra. - Nagy fiúk 2, jó lesz? - huppant le mellém.
- Igen, még nem láttam, csak az elsőt, de az is nagyon tetszett! - mosolyogtam rá és elhelyezkedtem kényelmesen.
- Akkor jó! Imádni fogod, én mindig sírva röhögök rajta! - tette fel lábait a kis asztalra. - Nyugodtan rakd fel te is! - ahogy kimondta, meg is tettem. Reméltem, hogy egy kicsit el tudok lazulni, és a filmre koncentrálni, nem pedig a problémákra, amik fejemben halmozódtak fel...

A napok csak teltek, semmit sem csináltam, folyton járt az agyam. Ha Shane itt volt, akkor nem hagyott szomorkodni, mert mindig kitalált valami programot, amiért hálás is voltam neki, de azért néha jobb volt egyedül lenni a gondolataimmal. Már hat nap eltelt, Harryvel pedig nem beszéltem. Hívogatott, én pedig mindig kinyomta. Niall is keresett, teljesen ki volt akadva, megrémült, hogy történt velem valami, ugyanis Hazza elment hozzá, mert azt hitte ott vagyok nála. Senki nem tudja hol vagyok és ez remélem így is marad. Megnyugtattam Ni-t, hogy minden rendben van, elmondtam, hogy összekaptunk, de nem meséltem el részletesen. Azt mondta, szörnyen nézett ki Harry. Erre a mondatra összeszorult szívem, bármennyire is szerettem volna odamenni és átölelni, ajakira tapadni, valamiért nem ment... Idő kell, még egy kicsi, aztán elé állok és megbeszéljük a dolgokat. Szeretem őt, mindig is szeretni fogom, ebben biztos vagyok. 

81.rész

Sziasztok!

Megoldottam a rész felrakást egy másik gépen, mert a telefonon való blogolás szörnyű...

Köszönök mindent, imádom olvasni kommentjeiteket, mindig bearanyozzák napomat! :3 Bocs, ha sok a hiba, vagy ha gagyi lett, igyekeztem! :)  

Most csak ennyit szerettem volna, úgy is a részre vagytok kíváncsiak, nem rám! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

A vihar erős széllel tombolt, folyton villámlott, amely ha csak egy másodpercre is, de bevilágította a sötét, komor utcákat. Ebben a percben nem érdekelt a vihar, csak el akartam tűnni innen, messzire, meszzire a problémáktól. Az eső úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna, így alig láttam, mégis futottam, egyenesen Niall háza felé. Könnyeim utat törtek magunak, és az eső cseppjeivel együtt hullottak a földre. Szívem fájdalmasan dobogott, ahogy lassan darabokra hullott. Bőrig áztam, ruháim testemre simultak a magukba szívott nedvesség miatt. A cipőm is átázott, olyan volt, mintha vízben tocsognék. Az ajtóhoz érve bekopogtam. Sötétség volt bent, gondolom Szöszi barátom az igazak álmát alussza. Nem kaptam választ, ezért még jobban vertem az ajtót, szinte már fájt, annyira ütöttem. Semmi. Vizes hajamba túrva, kétségbeesetten álltam a bejárati ajtó előtt. Gondolkodtam, vajon kihez is tudnék még menni, aki ilyen későn magához fogadna, erre az egy éjszakára. Amint eszembe jutott az a valaki, futni kezdtem, egyenesen az ő háza felé véve az irányt. A vihar egyre durvább volt. Az orromig is alig láttam, annyira zuhogott. A villámok félelmetesen cikáztak az égen, az utánuk megszólaló dörgések pedig egyre ijesztőbbé, hangosabb váltak. A lámpák fényeit követve tájékozódtam, így sikeren elértem a házhoz, melynek ablakán fény szűrődött kifelé. Még fent van. Bekopogtam, amilyen erélyesen csak tudtam. Nem kellett sok, már nyílt is az ajtó.

- Louis? - nézett rám meglepetten, majd aggódó arccal Shane. - Gyere be! - nyitotta tágra az ajtót, hogy beengedjen. Beléptem. Remegő testtel álltam a folyosón, magam köré fonva karjaim, ezzel is melegítve testem. Furcsa, az előbb még majd megpusztultam a melegtől, most pedig éppen megfagyni készülök. - Mi történt? - lépett elém, miután bezárta az ajtót. - Hiszen te remegsz! Gyere, vegyél egy forró zuhanyt! Adok száraz ruhát, meg törölközőt. - indult meg a fürdő felé, én pedig követtem őt, figyelve arra, hogy ne csöpögjem össze  padlóját. - Mindjárt jövök! - ment ki, ott hagyva engem a fürdő kellős közepén. Még mindig remegtem. - Tessék! - tette le a szennyes kosárra a száraz ruhákat, aztán kiment. Lassan levetettem csurom vizes ruhám, beálltam a zuhany alá és megengedtem a meleg vizet, mely kellemes bizsergést váltott ki belőlem, ahogyan a hűvös bőrömhöz ért. Becsuktam szemeim és a víz alá helyeztem fejem, hogy hajam is megmossam. Folyton azok a szavak jártak a fejemben, melyeket egymásnak vágtunk, hatalmas veszekedéseink közepette. Újra sírni kezdtem, tenyeremet a csempének támasztva. Miért ilyen nehéz minden? Miért van az, hogy az egyik pillanatban minden szép és jó, a másikban meg minden elromlik? Elegem van ebből... Nem tudom tovább csinálni... Zártam el a vizet, majd magamhoz véve a törölközőt, áttöröltem testem. Kicsivel jobban éreztem magam, bár belül összetörtem. Magamra kaptam a ruhákat, melyeket Shane adott nekem. Pont jók voltak rám, nem úgy mint Hazzáé. Azok lógtak rajtam, és ezért is imádtam hordani őket. Elszomorodtam a gondolatra. Már most hiányzik, mégha nem is volt kellemes, a veszekedésekkel töltött három hét.. Kilépve a fürdőszobából, Shane várt a kanapén egy forró teával kezében. Halványan elmosolyodtam és leültem mellé. Felém nyújtotta a bögrét, amit elfogadtam és óvatosan belekortyoltam. Nagyon jól esett melegsége, mely átjárta testem. 

- Kösz! - villantottam felé egy apró mosolyt. 

- Tudom, hogy nem ismerjük régóta egymást, de ha akarod, nekem elmondhatod mi bántja lelked. Szívesen meghallgatlak, hiszen az a legjobb, ha kiadod magadból. - tette kezét combomra, lágyan simogatva azt. Elég fura volt. Nem tudom miért engedtem neki, hiszen engem csak úgy nem fogdoshat senki, - Harryn kívűl - főleg nem egy olyan srác, akit alig három hete ismerek. 

- Nem szeretném... - suttogtam kezeit figyelve, miközben újra belekortyoltam teámba. Shane tudja, hogy van barátom, sőt találkott is Harryvel, egyszer. Már akkor is ivott...  

- Rendben, nem faggatlak. Hozzak még valamit? Kaját? Teát? Mit szeretnél? - mosolygott kedvesen. - Akár főzök is, bármit, amit csak szeretnél! 

- Köszönöm, ez kedves, de nem kell, már így is sokkal tartozom azért, mert befogadtál.

- Ugyan, semmiség! Ezt teszi egy jó barát! Ha akarod aludhatsz az ágyamban, én pedig elfoglalom a kanapét. - ivott bele italába, kezét még mindig combomon pihentetve.

- Nem-nem! Jó a kanapé! - ütögettem meg az említett tárgyat. Hatalmasat ásított, ahogyan én is. Ragályos... - Nyugodtan menj aludni, megleszek. 

- Biztos? Nem akarlak egyedül hagyni. - nézett szemeimbe. 

- Menj csak! - mosolyogtam, majd lehörpintettem teám és letettem a kisasztalra, mely a kanapé előtt állt. Felkelt mellőlem, elindult az egyik ajtó felé, ahova bement és mikor visszajött egy párna és egy takaró volt kezében. Letette a kanapéra.

- Ha megéheznél, van kaja a hűtőben, de akár csinálhatsz teát is. A fürdőt már tudod hol van. A szobámat pedig arra találod. - mutatott az ajtóra, melyen az előbb jött ki. - Ha segítség kell, csak szólj! Jól rángass meg, vagy ordíts a fülembe, mert jó alvókám van! - nevetett fel, mire én is.

- Oké. Jó éjt.

- Jó éjt neked is. 

Amint bement a fürdőbe, eldőltem a kanapén magamra húzva takaróm és számoltam a rezgéseket, mellyel telefonom jelezte, hogy keresnek. Jól tudtam, hogy ki az. Mikor már nem bírtam tovább, kivettem zsebemből, és kioldottam a képernyőzárat. Húsz nem fogadott hívásom volt. Tíz sms. Tizenegy. Tizenkettő. Aztán abbamaradt. Becsuktam a szemem, befelé fordultam és vártam, hogy elnyomjon az álom. Egy óra elteltével is még mindig ébren voltam, agyam folyton kattogott. Felkeltem a kanapéról, elindultam a konyhába, ahol kinyitottam a hűtőt, kivéve belőle a tejet. Kiöntöttem a bögrébe, amit Shane adott, betettem a mikróba, majd meglangyosítottam. Lassan kortyolgatva ültem vissza az ülő garnitúrára, miközben szemem folyton a telefonom képernyőjét vizslatta. Lábaimmal doboltam a padlón, és ajkamba haraptam. Nem bírtam tovább, a készülékért nyúltam, amin ismét feloldottam a zárat. Megnyitottam az első üzenetet, majd sorban a többit is. 17 üzenet.

"Louis, gyere haza, sajnálom"

"Louis, hülye voltam"

"Hol vagy?"

"Addig írok, míg vissza nem írsz"

"Írj vagy hívj, kérlek"

"Vedd fel"

"Louis, kérlek"

Aztán csak betűk jöttek.

"SZ"

"E"

"R"

"E"

"T"

"L"

"E"

"K"

Arcomra mosoly kúszott, ahogyan összeolvastam a betűket. Annyira aranyos volt. Az utolsót is megnyitottam.

"Szeretlek, kérlek gyere haza, kis tigris! Már most hiányzol!
 Csók, Hazza"

Könnyeim patakokban kezdtek el folyni, ahogy az smsek végére értem. Utáltam magam. Utáltam, amiért eljöttem otthonról, amiért pofonvágtam és azért is, amiért hagytam, hogy idáig fajuljon a dolog. Tudtam jól, hogy ott kellett volna maradnom, mégsem tettem, nem bírtam volna ki még egy veszekedéssel teli éjszakát. Belefáradtam, pihenni akarok. Lenyugodni, hogy utána tiszta fejjel álhassak elébe, megbeszélni a dolgokat. Most viszont távol akartam tőle maradni, mert féltem, hogy olyat teszek vagy mondok, amit megbánok. Pötyögni kezdtem a telefonba, melynek képernyőjét szomorú könnyeim homályosították. Remegtek kezeim, ahogyan ezt a néhány szót beírtam. "Időre van szükségem" Elküdtem, majd kikapcsoltam a telefonom és visszafeküdtem a kanapéra. Szemeim lehunyva vártam, hogy rám találjon az álom, mely most százszorta jobb volt, mint a valóság...

80. rész

Sziasztok! 

Már a 80. résznél járunk, 102 feliratkozóval, 1285 hozzászólással (mondjuk ebben az enyém is benne van) és 130,239 oldalmegjelenítéssel! :D Mikor neki kezdtem a blognak álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig eljutok! Wáó, köszönök mindent, ez még mindig hihetetlen számomra, imádlak benneteket! :3 <3 Köszönöm, hogy vagytok nekem és minden egyes kommentetekkel bearanyozzátok napomat! ;)

 Mit is mondjak a részről, inkább semmit... Félek, hogy mit szóltok a végéhez!
 Ja és van egy új szereplő is, majd meglátjátok!

Jó olvasást Drágaságaim! :3

Dreamy Girl

Niall

- N-nem tehetem! - suttogtam ajkaira. Nagyon is szerettem volna, testem minden egyes porcikája Zaynért kiáltott, ahogyan ő is mondta. Hiába próbáltam titkolni, elnyomni magamban ezt az érzést, nem tudtam, túl erősek voltak. Van benne valami, ami vonz, aminek nem tudok ellenállni, akár hogy is igyekszem. De, nem tehetem meg, Liam miatt. Mit szólna hozzá, ha megtudná? A másik meg, hogy pont Zaynnel?
- Felnőtt ember vagy! Már nincs barátod, megteheted! És meg is akarod tenni! - orrával megbökte az enyémet. Furcsa volt. Azt hittem egyből lesmárol, nem törődve azzal, hogy én mit is szeretnék.
- Ez nem ilyen egyszerű... - csuktam be szemeim, egy hatalmas sóhajt kiadva magamból. Elengedte csuklómat, amire egyből kinyitottam szemeim. Ott állt előttem, de már jóval távolabb tőlem.
- Ha akarsz valamit, megtalálsz! - mondta, majd megfordult és elindult, ott hagyva engem a küszöbön, kétségek között. Néztem eltűnő alakját. Utána akartam szólni, megállítani, de nem jött ki egy szó sem ajkaim közül. Agyam zakatolt. Semmi másra nem tudtam gondolni csak ajkaira, melyek oly közel voltak enyéimhez. Nem akartam bevallani magamnak, de azóta a buli óta minden megváltozott. Ha aznap nem megyek el, hanem Liammel otthon maradunk, akkor talán még mindig együtt lennénk, boldogan... Talán... Miután becsuktam az ajtót magam mögött, háttal nekidőltem, és a padlóig csúsztam, fenekemre huppanva. Időm sem volt rendesen elhelyezkedni, gondolataimba merülni, mert kopogás ütötte meg fülem.
- Ki az? - kérdeztem.
- Zayn. - szemeim kikerekedtek, tenyerem izzadni kezdett, torkomat gombóc zárta el és szívverésem felgyorsult. Mit akarhat? Miért jött vissza? Lassan felálltam, majd vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót. - Kulcs! - nyújtotta felém, amit el is vettem. Elköszönt, aztán hátat fordítva nekem, lépdelt egyre távolabb házamtól. Csalódott voltam. De mit vártam? Azt, hogy belép, megragadja karom, a falnak szorít és megcsókol?
- Várj! - kiabáltam utána. Felém fordult, szemeiben halvány remény csillogott. Már előre szarul éreztem magam a következő mondatom miatt. - Kösz a segítséget, nélküled kint aludtam volna a szabad ég alatt! - intett egyet, aztán csalódottan elsétált. Sajnáltam, nagyon is, de még nem tudom megtenni... Nem és nem! Idióta vagyok! - csaptam magam homlokon gondolatban. Mi az, hogy nem tehetem meg?! Mi az, hogy nem tudom megtenni?! Nincs már senkim, szabad vagyok! Azt teszek, amit csak akarok! Arcomra mosoly kúszott, és rohanó léptekkel siettem Zayn után.
- ZAYN!! - kiáltottam. Kiléptem az utcára, aminek a végén egy alakot láttam megtorpanni. Rohanni kezdtem felé, majd mikor elé értem, se szó se beszéd, ajkaira tapadtam. Éreztem meglepődöttségét, ami nem tartott sokáig. Visszacsókolt, kezét hajamba túrva. Csókja durva volt, mégis érzéki. Nyelvével enyémet masszírozta, nem hagyva, hogy felülkerekedjen övén. Szabad kezét hátamra simította, majd lefelé haladt egészen fenekemig, amibe erősen belemarkolt, nyögést váltva ki belőlem. Felkuncogott.
- Kemény... és formás! - suttogta ajkaimra, mire mosoly jelent meg arcomon. - Hozzád vagy a kocsimba? - kérdezte. Megijedtem, nem számítottam rá, hogy felteszi ezt a kérdést, főleg ilyen hamar. Én nem vagyok az a fajta, aki rögtön az első adandó alkalommal az ágyban köt ki...Mégis vele megtenném... Meghúzta hajam -kizökkentve gondolataimból - amitől fejem hátra hanyatlott. Nyakamhoz hajolt, lágyan csókolta bőröm, majd erősen beleharapott. Kéjes nyögés szakadt fel torkomból tettére. Tetszett vadsága, mindig is arra vágytam, hogy ne azzal törődjön partnerem, hogy mi fáj, hanem egyszerűen tegye meg. Durván szívta nyakam, amitől gatyámba egyre szűkebbé vált a hely. - Szóval... Hova? - nem érdekelt semmi, csak a pillanat számított.
- Hozzám! - lihegtem. Zayn eltávolodott tőlem, majd kezemért nyúlva visszasiettünk a házamba. Belökött az ajtón, letéptük egymás ruháit, és keményen a falnak tolt, ajkaimat célba véve.
- Egy dolog... - zihálta. - Csak szex... - nézett szemeimbe, levegőért kapkodva. - Nincs szükségem kapcsoltra... - egyetértően bólintottam. Jézusom, mi történik velem?
- Csak szex! - nyúltam tarkójához, ajkaimra húzva. Vad csókcsatába kezdtünk, melynek nem akartam hogy valaha is vége legyen, de a levegő nagy úr, ezért zihálva váltunk el egymástól. Zayn egy másodpercnyi időt sem adott, arra, hogy észbe kapjak. Felkapott ölébe, én pedig a szobám felé mutattam. Belökte az ajtót, ledobott az ágyra, azonnal kényeztetésbe véve ajkaim, mellkasom, aztán mellbimbóm. A testem felforrt, szinte lángolt, minden egyes tettére. - Várj! - állítottam le kezéért nyúlva. Tudtam, most kell szólnom, mert utána már el fog tűnni józan eszem. - Nem... beszélhetsz... erről... senkinek! - lihegtem szavaim. Szája legörbült.
- A fenébe! - hajolt fel hozzám. - Pedig látni akartam Louis arcát, mikor elmondom neki, hogy megbasztalak! - harapott bele ajkamba, meghúzva azt. - És csak hogy tudd, már Louisék házában tudtam, hogy alattam fogsz kikötni, kéjesen nyögve! - nevetett fel, mire vállba vertem.
- Seggfej! - vigyorogtam. - Ne a szád járjon, hanem mutass is valamit! - nyaltam meg számat, mire kezelésbe vett. Mindent megmutatott, a legvadabb álmaimat is felülmúlta tetteivel...

*3 héttel később*

Louis

- Annyira boldog vagyok, hogy vége a mai napnak, borzasztó volt, alig birok a lábamon állni. Hazamegyek, és fel sem kelek az ágyból! - mondta Shane, miközben bezárta a kávézó ajtaját. Mióta itt dolgozom, új barátokra leltem. Shanennel nagyon jól kijövök, minden este vele jövök haza, mivel ott lakik nem messze tőlünk. Mikor végzett, elindultunk a megszokott úton. Igazából nagyon örülök, hogy elkísér, mert nem igazán szeretek egyedül mászkálni a sötétben.
- Nem akarsz eljönni a hétvégi buliba? Másnap nincs munka, szórakozhatnánk kicsit. - bökött játékosan vállamba. Shaneről tudni kell, hogy imád bulizni, ez az élete. Szinte minden szabad estéjét ezzel tölti. Ennek ellenére nagyon kedves srác, hatalmas szíve van, és folyton humorizál. Minden kalandjáról tudok, ugyanis ezzel kezdi a munkanapot, hogy elmeséli mik történtek vele a bulikban. Folyton a csajokról áradozik, de még sosem láttam egyel sem, csak a beszámolójában hallok róluk. Beletúrt fekete hajába, szürkés szempárját rám vezetve. A szemeiben is ott csillogott a huncutság, ahogyan egész lényében. Tipikus csajok kedvence, senki sem tud ellenállni neki...
- Nem hiszem, hogy megyek... Nem vagyok bulizós típus, te is tudod jól. - néztem fel az égre, ahol a felhők gyülekeztek, eltakarva a csillagokat. Távolban már látni lehetett, hogy villámlik. - Vihar lesz, nem árt, ha sietünk! - tereltem el a témát, ami persze nem jött be.
- Ne terelgess, Louis! - nevetett fel. - Gyere már el! Ott leszek neked én! - könyörgött, egy kacsintás kíséretében. Elnevettem magam.
- Biztos, hogy a lányokat szereted? Kezdesz kicsit gyanús lenni... - böktem vállba, mire fájdalmat tettetve nyúlt testrészéhez. - Ne játszd már a kislányt, alig ütöttelek meg! Puhány! - röhögtem, mikor hatalmasat zörgött az ég. Tudni kell rólam, hogy utálom a viharokat. Kicsi korom óta, félek tőlük.
- Úgy érzem, tényleg sietni kellene! - kapkodtuk a lábunkat hazafelé, a végére már futottunk, nevetésünkkel elárasztva az utcát.
- Gondolkozz a bulin! - köszöntünk el egy öklössel. Ezt ő tanította nekem, amit azóta is használunk. Kivettem farmerem zsebéből a kulcsot, és a bejárati ajtóhoz mentem. Bent égett a villany, amitől gyomrom összeszorult. Még fent van... Nagy levegőt vettem, és mikor kattant a zár, halkan benyitottam. A lehető leghalkabban levettem a cipőm, majd a konyhába vettem az irányt. Sajnos, elég paprikás a hangulat köztük, ugyanis Hazza ismét elkezdte "sötét" ügyeit, hála Zaynnek, aki belekeverte őt. Az elején még elfogadtam, mert azt hittem csak egy alkalom lesz, de nem, még mindig keresi a bajt, ami engem kikészít. Ezért folyton egymásnak esünk. A hűtőt kinyitva kivettem egy hideg vizet, amibe belekortyoltam. Jól esett felmelegedett testemnek. A mai napon iszonyú hőség volt, még így este 11 körül is... Visszatettem a vizet, majd becsuktam a hűtőt, és megfordultam. Nagyot ugrottam ijedtemben, mivel Hazza állt előttem, vagyis inkább dülöngélt. Remek, megint ivott... Ez a másik probléma...
- Hol... voltál? - vont kérdőre, kicsit nehézkesen találva a szavakat.
- Dolgoztam, tudod, a kávézóban! - mondtam, majd el akartam haladni mellette, viszont kezeivel elkapta karom és maga elé húzott. Éreztem rajta a pia szagát.
- Még mindig ezzel a bájgúnárral jársz?? Rohadtul nem tetszik ez nekem! - markolt kicsit bele karomba.
- Harry! Kérlek, engedj el! - könyörögtem rémült hangon. Hezitált egy kicsit, de elengedett.
- Tetszik neked? - markolta meg a kezében tartott piás üveget. Nem akartam hinni a fülemnek, ezt most komolyan kérdezte??
- Részeg vagy! Hülyeségeket beszélsz! Józanodj ki, és akkor beszélhetünk! - mondtam, mire elém állt, a konyha pultnak szorítva. Megijedtem.
- NEM VAGYOK RÉSZEG!! - vágta az üveget a padlóhoz, amitől felsikítva megugrottam. Kezemet arcom elé helyeztem, összehúzva testem. Féltem, remegtem, mint a nyárfalevél. Harry még nem volt ilyen, de most nagyon megrémített. - TETSZIK? - ordította fejembe, én pedig sírni kezdtem, még mindig tenyerembe temetve arcom.
- Nem... - reszkettem egész testemben. Kezével megragadta csuklóm, ezzel eltolva arcomtól, hogy kisírt szemembe nézhessen. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam mit cselekszem, csak arra lettem figyelmes, hogy tenyerem arcán csattan. Riadtan toltam el magamtól, kisiettem a konyhából és felkaptam kulcsom, telefonom.
- Lou! - hallottam a már kicsivel józanabb hangját.  - Várj! - de ekkor már kiléptem az ajtón, a tomboló viharba.

Ui.: Bocs, hogy nem részleteztem Ziallt, de valahogy nem ment, ilyen témában csak Larryt tudok írni! :)

79.rész

Kedves Olvasóim!

Visszatértem, vagyis remélem! :) Nagyon sajnálom és borzasztó lelkiismeret furdalásom van, hogy itt hagytalak benneteket ennyi ideig rész nélkül! :/ Kicsivel jobba vagyok, és bízok abban, hogy innen már csak feljebb jutok! Köszönöm kedves szavaitokat, imádlak benneteket egytől egyig! :3 <3 Remélem, azért még itt vagytok? Igyekszem még jobban összeszedni magam, hogy hozhassam minél hamarabb a kövi részt! :)
Inkább nem mondok semmit erről részről :)
Jó olvasást!
Éééés meg van a 100. követőm! Imádlak benneteket! :')


Dreamy Girl

Niall

- Kérsz inni? - kérdezte Louis a konyha felé tartva.

- Egy hideg víz jól esne, ha van... - mondtam, majd a tv képernyőjére tévedt tekintetem. Ismerős volt a film, amit néztek, már láttam, elég durva...

- Tessék! - adta kezembe a vízzel teli poharat, aztán lehuppant mellém, kicsit felém fordítva testét. Belekortyoltam a frissítő folyadékba, ami nagyon jólesett felmelegedett testemnek, ugyanis elég meleg volt a mai napon. - Horror? - böktem a fejemmel a megmerevedett képkocka felé. Először nem tudta miről beszélek, értetlen képpel bámult, majd leesett neki.

- Jaaa... - mosolygott. - Hazza akarta nézni, én hülye meg belementem... Undorító! Soha többé nem fogok tudni rendesen aludni ezek után. - borzongott meg, amitől mosoly kúszott ajkaimra. Annyira aranyos, hogy képes megnézni egy ilyen filmet, holott nagyon utálja, de Harry miatt megteszi. Ez a szerelem... Fájdalmas sóhaj hagyta el számat. - És... hogy vagy? - kérdezte arcom fürkészve. 

- Megvagyok... csak... tudom, hogy tegnap beszéltünk és biztos unsz már, de nem akartam egyedül lenni, most. Mert ha bent ülök a lakásban, akkor folyton kattog az agyam és meg fogok bolondulni. Ne haragudj, hogy zargatlak benneteket. - néztem aggódó szemeibe, melyek engem pásztáztak. Combomra helyezte apró kezét, majd lágyan megszorította. 

- Tudod, hogy nem zavarsz, ezt gyorsan felejtsd el! Az ajtóm mindig nyitva áll előtted! - mosolygott szeretetteljesen, én pedig próbáltam visszafogni kitörni készülő könnyeim. 

- Miért... Miért tűnt el a szikra? Miért aludt ki a láng, ami kettőnk között volt? Hiszen olyan jól megvoltunk, megértettük egymást, erre, tessék... - hajtottam le a fejem, a pohár üvegén lévő cseppeket vizslatva.

- Annyira szeretnék neked választ adni erre, de nem tudok... Tapasztalatlan vagyok e téren... Meg a tanácsadás sem az erősségem... - mondta, miközben letettem a poharam a kis asztalra. Louis felé fordultam és szorosan hozzá bújtam, fejem nyakába fúrva. Zokogni kezdtem, ő pedig lágyan cirógatta hátam.

- Add ki nyugodtan. - körkörös mozdulatokkal simogatott, miközben fülembe suttogta szavait. - Minden rendben lesz, ígérem! - folytattam sírásom.

- Sz...szeretem... - szipogtam, levegő után kapkodva. - Mindig is... szeretni fogom... de már nem úgy... - fúrtam bele fejem még jobban a nyakhajlatába. 

- Shh... - csitítgatott. - Itt vagyok, és amiben csak tudok segítek, oké? Nem vagy egyedül! - bólintottam szavaira, mivel megszólalni nem tudtam volna, a folytonos zokogástól. Igazából már én sem tudom mi van. A láng kialudt, ezzel együtt a szerelem is, mégis fáj... Hiszen jó pár hónapot együtt töltöttünk, amit sosem fogok elfelejteni. Apró mosoly bujkált ajkaimon, ahogy agyamat megrohamozták a képek. Nagyot sóhajtottam. Fogalmam sincs hány perc telt el, de kiszáradtak könnycsatornáim. Elhúzódtam Louistól, letörölgettem az arcomra száradt könnyeim. 

- Köszönöm, hogy itt vagy velem! - szipogtam.

- Rám mindig számíthatsz! Igaz, nem sokat tudtam segíteni... - húzta el száját. Halkan, erőtlenül felnevettem.

- Nekem már az is sokat jelent, hogy itt vagy, meghallgatsz és elviseled, hogy bőgök, mint egy kislány. - mosolyodtam el. Louis felkuncogott. Beszélgettünk még egy kicsit, majd eltereltem a témát vidámabb dolgok felé. Épp az új munkahelyéről, az első napjáról beszélt, mikor megakadt tekintetem egy elég csúnya folton a nyakán. Eddig annyira el voltam foglalva a problémáimmal, hogy észre sem vettem, pedig majd kiszúrta a szemem. 

- Mi az ott?? - mutattam a zúzódásra, félbeszakítva mondandóját, ami nem tudom mi volt, mert lekötötte figyelmem az a hatalmas lilás folt a nyakán. Kezével odakapott, amitől felszisszent. - És a csuklód?? Te jó ég, Louis! - kaptam el karját, hogy szemügyre vegyem. Szép színekben pompázott. - Harry?... - néztem aggodalmas tekintettel Louis zavarban lévő arcát. Minden rossz dolog átsuhant az agyamon. 

- N-ne gondolj semmi rosszra! - nyugtatgatott. - Mi... csak... tudod... - dadogta pírba borult arccal. Annyira zavarban volt, hogy alig tudott beszélni és a tekintetem is folyton kerülte. Összeráncolt homlokkal vártam válaszát. A csengő halk dallama szakította meg csevelyünket. Louis egy "mindjárt visszajövökkel" kiment, ott hagyva engem a kanapén, gondolataimba merülve. Mi a franc történik itt? 

- Wáó! - hallottam meg egy ismerős hangot. Istenem... már csak ő hiányzott. - Látom Harry bevadult! - nevetett fel, majd mikor beért a nappaliba tekintetünk összetalálkozott. - Hello Szöszke! - vigyorgott száz wattos mosollyal. Megforgattam a szemeim, egy halk "Szia" kíséretében, közben pedig lehajtottam fejem, hogy ne kelljen rá néznem.

- Minek köszönhetem a látogatásod? - kérdezte Louis. Felsandítottam, mire Zayn huncut mosolyával találkoztam. 

- Szeretném visszakérni a bilincset! - mondta egyenesen a szemeimbe nézve. Köpni, nyelni nem tudtam. Sosem voltam zavarban ilyen témában, most mégis éreztem, ahogy lángolni kezd arcom. Mi a franc történik velem? - Hátha szükségem lesz rá! - húzogatta fel-le szemöldökét, majd megnyalta alsó ajkát, mindezt úgy, hogy közben nem szüntette meg velem a szemkontaktust. Azonnal elfordultam és a tv képernyőjét kezdtem el bámulni. Bilincs? Zayntől? Louisnak? Mi a francnak kell az ne... Ekkor leesett. A zúzódás a csuklóján, a lila folt a nyakán... Elmosolyodtam. Sosem hittem volna, hogy Louis belemegy ilyenekbe. Büszke voltam rá. Végre helyre került az élete és a gátlásait is levetkőzte, ha nem is előttem, de Harry előtt igen. 

- Ööö... mi... mindjárt hozom... addig... szóval... - dadogta zavartan, majd hallottam, ahogy felszalad a lépcsőn, elég sietősen. A helységre kínos csend telepedett. Alig vártam, hogy Louis visszajöjjön, mert már kezdtem kellemetlenül érezni magam Zayn társaságában. Éreztem magamon égető tekintetét.

- Hol a herceged? - kérdezte csipkelődve. Nem szóltam semmit, továbbra is a tvt bámultam. - Zűr van a paradicsomban? - nevetett fel gúnyosan. Kezeim ökölbe szorítottam, szinte már fújtattam. Felpattantam dühömben, fejem lángra lobbant. 

- Fogd be! Semmi közöd az életemhez! Törődj a saját silány kis életeddel, seggfej!! - indultam meg az ajtó felé, messze kikerülve Zaynt, aki lemerevedve állt a nappaliban. 

- Várj, Niall! - szólt utánam Louis. - Hova mész? Nem akarsz itt maradni vacsorára? - kérdezte, utolérve engem. Megtorpantam az ajtó előtt állva. Nagy levegőt vettem, ezzel próbálva lenyugtatni magam.

- Bocsi, mennem kell! A szüleim már meghívtak vacsorára, mert már rég voltam náluk! - erőltettem magamra egy mosolyt. 

- Minden rendben? - tette kezét vállamra. 

- Persze! Köszönöm, hogy ismét meghallgattál! - öleltem magamhoz, majd elköszöntem. Kilépve az ajtón, magam mögött hagyva barátom, üresség érzése fogott el. Hova menjek? Nincs kivel lennem... Hazudtam, nincs semmiféle vacsora, csak nem akartam Zayn közelében maradni. Szomorkásan baktattam a park felé. Leültem egy távolabbi kispadra, amit egy bokor választotta el a játszótéren játszó gyermekektől és a rájuk vigyázó szüleiktől. Arcom tenyerembe helyeztem és elmélyedtem gondolataimban, amit természetesen valakinek meg kellett zavarnia.

- Vacsora a szülőkkel, mi? - morogtam tenyerembe, mikor meghallottam hangját. Nem igaz, hogy nem tud leszállni rólam... Felemeltem a fejem, egyenesen barna íriszeibe néztem. 

- Rohadtul nincs kedvem hozzád, nem tűnt fel? Már megmondtam, hogy felejts el! - böktem ki erélyesen. Ennek ellenére leült mellém, mintha meg sem hallotta volna szavaim. 

- Nem igazán érdekel! Akkor is itt maradok, ha tetszik, ha nem! - mondta komolyan, előre szegezve tekintetét. 

- Követtél?

- Nem!

- Aham...

- Egyet jól jegyezz meg Szöszi, soha nem járok mások után, mindig ők jönnek utánam! - jelentette ki magabiztosan, kihúzva magát ültében. Megfogattam szemeim beképzelt mondatára. 

- Szállj le rólam!! Kurvára nincs hozzád kedvem! - szaladt ki számon, de itt és most ez nem érdekelt. 

- Nem vagyok rajtad! - nevetett fel, majd hatalmas mosollyal arcán hozzá tette. - Még! - nem szóltam semmit, csak hallgattam és figyeltem a bokrokon lévő feketés bogyókat, melyeket a madarak csipegettek. - Amúgy meg, tudtam, hogy ez lesz... - összehúzott szemöldökkel néztem arcára. Érdekelt, hogy mit akar ebből kihozni. - Egyformák vagytok... és ez nem jó, tudod, az ellentétek vonzzák egymást, mint Harry és Louis. Harry domináns, Louis pedig visszahúzódó, csendes... Ti pedig mindketten csendesek voltatok. Én domináns vagyok...- azt hittem menten leszédülök a padról. Mit képzel magáról, hogy itt papol nekem a kapcsolatokról meg a vonzásról?? 

- Azt se tudod miről beszélsz!! Volt már valaha egyáltalán hosszú távú kapcsolatod? Szerintem nem, szóval fog be és törődj mással!! Rólam pedig szállj le!! - keltem fel a padról, majd elindultam hazafelé. Tiszta ideg voltam. Hogy lehet ekkora barom. Utálom!! Ennyire az életben még nem utáltam senkit! Sietve lépdeltem a megszokott úton. Nem néztem hátra, minél előbb haza akartam érni. A bejárati ajtóhoz érve elővettem kulcsom és behelyeztem a zárba. Próbáltam forgatni, de semmi, meg sem mozdult.  - A rohadt életbe!! - csapkodtam az ajtót tenyeremmel. - Mi a szar van ezzel?? - rugdostam, egyre szebben szitkozódva. Hallottam valami neszt mögülem. Felsóhajtottam. - Én vagyok az egyetlen kivétel, akit követsz?? - tettem bele ismét a kulcsot a zárba.
- Nem követlek! Erre lakom és hallottam, hogy szenvedsz!
- Hogyne... Akadj már le rólam!! - mondtam mérgesen, csapkodva az ajtót. - Értsd már meg, hogy soha nem fogsz megkapni!!
- Legalább had segítsek... Vagy jössz hozzám aludni? Tudok jó programokat estére! - nevetett. Megforgattam szemeim, de nem szóltam semmit, csak tovább próbálkoztam. - Engedj ide! - tolt arrébb, kicsit sem kedvesen, majdnem elestem. Nem láttam semmi abból, amit csinált, ugyanis arcát figyeltem, ahogy nyelvét kidugva koncentrál a feladatra. Bicepsze megfeszült, amit szívem szerint megfogtam volna, hogy érezzem, ugyan olyan kemény-e, mint amilyennek innen látszik. Alsó ajkamba harapva figyeltem tetkóit, izmait és ajkát. Fejezd be! - korholtam le magam. Megráztam fejem ezzel kiűzve gondolataim. Kiegyenesedett, majd rám nézett, kezében a kulcsokkal.
- Sikerült! - vigyorgott büszkén.
- Akkor add ide a kulcsomat? - tártam ki tenyerem, hogy beletegye az említett tárgyat. 

- Vedd el, ha bírod! - emelte fel feje fölé, huncut mosollyal arcán.
- Zayn!! Add ide azt a szart!! - mondtam dühösen, fújtatva.
- Ó, beszélj csúnyán, az felizgat! - harapta be alsó ajkát. Nem bírtam tovább, elé léptem és megpróbáltam elkapni a kulcsot, amitől egész testem az övéhez simult. - Ez az, dörgölődj hozzám! - vigyorgott továbbra is. Szavai hallatán eltávolodtam tőle.
- Tudod mit? - tettem karba kezeim. - Baszd meg! Inkább kint alszom!
- Gyorsan feladtad... - görbült le szája széle. - De, ha adsz egy nyelves csókot, akkor odaadom. - mosolygott rám huncutul, megcsörgetve kezében a kulcsot.
- Felejtsd el!!! Soha a büdös életbe!! Nem fogsz megkapni!! - jelentettem ki. - Játszadozz mással! - lépett előrébb, eltüntetve a biztonságot nyújtó távolságot köztünk. Nagyot nyeltem, szívem vadul kalimpált, gyomrom görcsbe rándult.
- Nem úgy tűnsz, mint aki nem akarja... - hajolt fülemhez, majd belesuttogott. - Látom, hogy kívánsz, alig várod, hogy megdugjalak, a szíved majd kiugrik a helyéről, alig kapsz levegőt, a nadrágod meg elég szűkös! - kuncogott, aztán elhajolt. Lihegve néztem kéjtől csillogó barna íriszeibe.
- N-nem! - remegett  hangon. - Nem akarlak! Add ide a kulcsot! - nyújtottam felé ismét kezem. Elkapta csuklóm és a falnak tolt. Teljes testével nekem feszült, kezeim oldalamra szorította, arca pedig vészesen közel volt enyémhez. Lassan hajolt felém, ajkai súrolták enyémet.
- Csókolj meg! - suttogta. Éreztem leheletét számon.
- N...nem! - dadogtam, hol szemébe, hol ajkaira vezetve tekintetem.
- Ez nem kérdés volt! Azt mondtam csókolj meg! - erősködött, megszorítva csuklóm.