120.rész

Kedves Olvasóim! 

Nagyon szépen köszönöm a csodás kommenteket, az újabb feliratkozókat és a díjakat is, amiket már nem szoktam kitölteni. Ne haragudjatok, de sok időt elvesz és már nincs is mit leírnom. :/ 
Nagy nehezen sikerült ezt a részt is megszülnöm. Remélem tetszeni fog nektek, még akkor is, ha nem egy vidám rész... De hát nem lehet minden happy.
Imádlak benneteket! :3 Nem is dumálok többet, jó olvasást! 
<3

Dreamy Girl

Niall

Lehuppantam a kanapéra, feltettem a lábam a kisasztalra és a popcornos tállal a kezemben indítottam el a filmet. Jó lesz egy kis lazítás a kétnapos hajtás után. Elindult a film, de nem sokáig élvezhettem, mert megszólalt a telefonom. A gyomrom összeugrott arra a tudatra, hogy talán Zayn az. Kivettem a zsebemből és megnyugodva néztem a képernyőt, amin Louis neve villogott. Azért egy kicsit csalódott is voltam. 

- Hello! - szóltam bele a telefonba.

- Szia! Mizu? - kérdezte. 

- Épp filmet nézek és kipihenem a hajtást - feleltem, majd belekortyoltam a kólámba. 

- Az jó! Nem akarok zavarni, csak szeretném megkérdezni, hogy ráérsz-e a hétvégén? 

- Asszem igen, szombaton nem dolgozom. Miért? Mi lesz? - érdeklődtem. 

- Nem tudom. Harry nem árulja el, még nekem se. Liam-et is megkérdezed? 

- Persze, úgyis nemsokára átjön. - mondtam. 

- És mi van Zaynnel? Változott valami? - kérdezte, mire gombóc keletkezett a torkomban. Nagyot sóhajtottam összeszedve minden erőmet. Nem akartam gyengének látszani, holott legszívesebben elbőgtem volna magam. 

- Semmi... Négy szavas smsekkel bombáz, ennyi. Néha felveszi a telefont, néha pedig felhív, de valami nem stimmel vele és kezdek megijedni. - A hangom elcsuklott a mondat végére. 

- Sajnálom. Beszéld meg vele, mert minél tovább halogatod annál rosszabb lesz. 

- Tudom, csak félek. Mi van, ha már nem kellek neki? Ennyi lett volna? - tettem fel a kérdéseket, amik régóta foglalkoztattak. 

- Nem ismerem Zaynt, fogalmam sincs mi járhat a fejében, de abban biztos vagyok, hogy elcsavartad a fejét, elég rendesen. Harry is nagyokat bólogat itt mellettem. - Az utolsó mondatra elvigyorodtam. Irigyeltem Louist, hogy ilyen jól megvannak. Zayn nehéz eset, de akkor is szeretem. Talán pont ez az, ami annyira megfogott benne, hogy nem egyszerű, nem olyan, mint a legtöbb ember. Ő különleges. És akárhogy is viselkedik, imádom őt.

- Nagyon remélem, hogy igazatok van. Kösz, Louis. Majd hívlak a hétvégével kapcsolatban - mondtam, majd elköszöntem és letettem. El akartam űzni a gondolataimat, ezért rögtön elindítottam a filmet, hogy gondolkodni se legyen időm. Egy jó kis thriller jót fog tenni. 

Miután vége lett a filmnek, még jó pár percig a hatása alatt voltam. A telefonom csörgésétől is majdnem szívrohamot kaptam, pedig nem vagyok az az ijedős típus.

- Szia, Liam! - köszöntem.

- Szia! Ne haragudj, de nem tudok átmenni - mondta, mire lebiggyesztettem ajkaimat. Az egyetlen dolog, amit ma vártam, hogy Liam átjöjjön. De hát ez van. 

- Kár... De semmi baj, majd bepótoljuk! - mondtam kicsit vidámabb hangon, nehogy rosszul érezze magát miattam. 

- Alig vártam én is, de segítenem kell az egyik haveromnak, amit nem utasíthattam vissza.

- Megértem. - feleltem - Jaj, majdnem elfelejtettem. - ugrott be - Hétvégén ráérsz? - kérdeztem.

- Igen, miért? 

- Louisékhoz kell mennünk. Gondolom a Lucas ügy miatt - mondtam.

- Ja, oké! Most viszont mennem kell, majd még beszélünk. Szia. - Én is elköszöntem, és letettem. Magam elé meredtem a tévé fekete képernyőjét bámulva. Most mit fogok csinálni?! Úgy döntöttem, ha már így alakult, akkor kitakarítom a házat, aztán szörfölök egy kicsit a neten és utána talán felhívom Zaynt, hogy tisztázzuk a dolgokat. Már attól gyomorgörcsöm volt, hogy rágondoltam. 

Fáradtan dőltem az ágyra, miután végeztem a takarítással, és az ölembe helyeztem a laptopom. Felnyitottam a képernyőt és mikor végre kényelmesen elhelyezkedtem, csengettek.

- Ezt nem hiszem el! - morogtam, majd letettem az ágyra a laptopom és lementem, hogy kinyissam az ajtót. - Mégiscsak el tudtál jönni Liam? - Vigyorogva nyitottam ki, de mikor megláttam a fekete felzselézett hajat és az igéző barna íriszeket, lehervadt a mosolyom. 

- T-te mit keresel itt? - döbbentem le. Erre nem számítottam. 

- Liam?? - tért ki a kérdésem elől. Láttam, hogy ideges. 

- Igen, Liam! - mondtam keményen. - Mit keresel itt? - kérdeztem ismét, még mindig az ajtóban állva. 

- Szóval találkozgatsz vele, mi?? Itt a házban? Kettesben?? - morogta, és kezeit ökölbe szorította. - Hozzád jöttem, hogy meglepjelek, de látom rohadtul nem érdekel... - hangja kicsit lágyabb volt. Ettől a mondatától felment bennem a pumpa. 

- Még te vonsz kérdőre?? - emeltem fel a hangom. - Alig hívsz!! Letudsz egy négy szavas sms-el és azt várod el, hogy a nyakadba ugorjak, mintha semmi sem történt volna?? Felejtsd el!! Inkább húzz vissza Londonba a haverjaidhoz!! - akartam becsapni az ajtót, de megállította a kezével. 

- Te meg itthon enyelegsz azzal a kis seggdugasszal!! - lökött arrébb és beviharzott. 

- Fejezd be Zayn!! Semmi okod nincs arra, hogy mérges legyél rám!! - csaptam be az ajtót és felé fordultam. - Nem én járkálok el majdnem minden este a haverokkal, akikkel ki tudja mit csinálsz!! Nyugodtan valld be, ha van valakid, vagy ha megdugtál valakit! Vagy ha nem érdekellek!! Nem számít, csak mondj valamit!! - ordítottam hisztérikusan. - Mondd, hogy nem akarsz!! Mondd hogy meguntál!! Kérlek, ezt nem bírom már tovább! Tudni akarom, hogy mi bajod van - halkult el a hangom a végére. A fejem lüktetett az idegtől, a szívem majd kiugrott a helyéről és a sírás kerülgetett. Csend telepedett a házra, ami ijesztő volt. Éreztem, hogy olyat fog mondani, amivel összetöri a szívemet. 

- Lefeküdtem valakivel... vagyis...

- Takarodj! - és ekkor kitört belőlem a sírás. Tudtam, éreztem. Mégis imádkoztam, hogy ne legyen igazam. 

- De, Niall... - lépett közelebb hozzám, én pedig hátráltam.

- Azt mondtam, takarodj! - szipogtam az ajtó felé mutatva. - Menj el! Felejts el örökre! - tettem még hozzá, mire lehajtott fejjel az ajtóhoz lépdelt. Potyogtak a könnyeim, eláztatva az arcom. 

- Sajnálom... - suttogta, majd kiment. Ahogy becsukódott az ajtó zokogva rogytam a földre. Ez egy szörnyű álom. Fel akarok ébredni. Arcom a tenyerembe temetve zokogtam. A szívem darabokra hullott. Miért teszi ezt velem? Miért kellett beleszeretnem? Miért pont Zaynbe? Mit hittem? Hogy megváltozik? Értem?! Ugyan már Niall, te kis naiv. Majd pont miattad... Ki vagy te, hogy megváltozzon érted?! Egy senki... 

Az egész délutánt bőgéssel töltöttem. Azt hittem, hogy elfogyott az összes könnyem, de kiderült, hogy nem. Letusoltam, hogy felfrissítsem magam. A hideg víz, ami a fejemre zúdult, segített kitisztítani a gondolataimat. Kicsit jobb volt. De csak egy kicsit. A szemeim duzzadtak és vörösek voltak az órákon át tartó sírástól. Felhúztam egy bokszert és egy régi pólót, majd az ablakhoz mentem, hogy elhúzzam a sötétítő függönyt. Megpillantottam Zayn kocsiját, ami még mindig a házam előtt állt. A szívembe ismét fájdalom hasított és hallottam szavait a fejemben visszhangozni. "Lefeküdtem valakivel." Ismét sírni kezdtem és mérgesen behúztam a függönyt, hogy ne is lássam őt. Befeküdtem az ágyba, majd hosszas bőgés és forgolódás után, párnámat szorítva nyomott el az álom. 

Másnap fájó szemekkel ébredtem. Az első dolgom az volt, hogy kinézzek az ablakon. Zayn kocsija még mindig ott állt, ahol az este. A hó, ami gondolom egész éjszaka hullott mindent fehérre festett. Láttam Zayn alakját a kocsiban. Nyilván itt töltötte az éjszakát. Visszamásztam az ágyba és csak bámultam a plafont. Vegetáltam. Mikor úgy éreztem elég volt, felöltöztem, rendbe szedtem magam és leslattyogtam a konyhába. Feltettem forrni egy kis vizet, majd a nappaliban lévő ablakhoz sétáltam. Még mindig itt volt. Az autójának dőlve szívta a cigit, a hóesésben. Láttam, hogy fázik. Megsajnáltam és máris utáltam magam azért, amit most készülök tenni. Az ajtóhoz mentem, és mielőtt kinyitottam volna, egy nagyot sóhajtottam. 

- Gyere - mondtam rá se nézve. Nyitva hagytam az ajtót és a konyhába mentem, hogy elkészítsem a teát. Pár perc telhetett el, mikor meghallottam lépteit, majd az ajtó csukódását. Halkan jött be a konyhába, fejét lehajtva tartotta. Feltettem még egy kis vizet, majd elé léptem és odanyújtottam a forró teát. Felemelte a fejét, a szemembe nézett, miközben elvette a bögrét. Kezünk egy pillanatra összeért, és éreztem mennyire hideg. 

- Kösz - motyogta. 

- Kint kellett volna hagyjalak... - ültem le az asztalhoz. 

- Meg se érdemlem, hogy itt legyek... - ült le velem szembe a teás bögréjét figyelve. 

- Ebben egyetértünk - mondtam és felemeltem a fejem. Tekintetünk találkozott. Nem szóltunk semmit, csak néztük egymást. Láttam a szemeiben az őszinte megbánást. - Miért tetted? - kérdeztem alig hallható hangon. - Már nem kellek? Ennyi volt? - nyeltem egy nagyot, és éreztem a gombócot a torkomban. Szívem vadul vert, gyomrom görcsösen ugrott össze, várva a válaszára.

- Részeg voltam és... 

- Ez nem mentség, Zayn! Te is tudod jól! - emeltem fel a hangom. 

- Befejezhetem? - morogta összehúzott szemöldökkel. - Tegnap se engedted, hogy elmondjam, most legalább hallgass meg! Kérlek.

- Csak tessék, meg se szólalok - dőltem hátra durcásan, karomat összefonva a mellkasom előtt, szemeibe nézve. 

- Igazából nem emlékszem semmire. - mondta, mire megforgattam a szemem. Jó duma... - Reggel egy ismeretlen ágyban ébredtem, egy... - lesütötte a szemét - csajjal... - ökölbe szorítottam a kezem, legszívesebben felpofoztam volna ott helyben, de visszatartottam dühkitörésemet. - Ő se emlékezett semmire... 

- Most komolyan azt hiszed, hogy ezt beveszem?! Mondd ki, hogy megcsaltál, ennyi! Nem kell magyarázkodni! - förmedtem rá. Nem tudom miért kell hazudni, mondja ki nyíltan. Megcsaltalak. Ennyi. 

- Nem hazudok, Niall! - csapott az asztalra, mire megugrottam. Fújtatott, arca vöröslött a dühtől, hogy nem hiszek neki. Becsukta a szemét és vett egy mély levegőt, aztán rám emelte barna íriszeit. - Az igazat mondom! Nem emlékszem semmire, az egész este kiesett! 

- És mit vársz tőlem? Hogy örömtáncot lejtsek?! - mondtam gúnyosan. - Ezek után hogy tudnék megbízni benned?! 

- Sajnálom, Niall... - nézett rám bocsánatkérően. - Próbálok megváltozni.

- Elég szarul csinálod... - húztam el a számat, majd felálltam, hogy levegyem a forrásban lévő vizet. Beleöntöttem a bögrémbe, és beletettem egy teafilter. Megfordultam, mire két erős kéz megragadta a derekam és nekitolt a konyhapultnak. Teljes testével nekem feszült, ajkai súrolták az enyémet. Éreztem a cigiszagot a leheletén. Szívem vadul kalimpált, lihegtem, a bőröm pedig felforrt a közelségétől. 

- Csak te kellesz nekem! - suttogta számra. Beleremegtem, ahogy meleg lehelete ajkamat cirógatta. Behunytam a szemem. Nem engedhetek neki. Ilyen könnyen nem úszhatja meg. 

- Ezen előbb is gondolkodhattál volna... - mondtam, mire közelebb hajolt, de elhúztam a fejem. - Tartsunk szünetet - toltam el magamtól. 

- Mi?? - kérdezte ledöbbent arccal. 

- Jól hallottad, tartsunk szünetet! Gondolkozz el a történeteken, aztán ha rájöttél, hogy mit akarsz, hívj fel! 

- Téged akarlak! - mondta kétségbeesetten.

- Most már menj el! Kérlek! - remegett meg a hangom. Fájt kimondani, de nem tehettem mást. Éreztem, hogy a sírás fojtogat, amit próbáltam visszatartani. Nem láthatja, hogy gyenge vagyok. Arcomhoz hajolt, és puszit nyomott rá.

- Sajnálom - suttogta, majd még utoljára a szemembe nézett, gyönyörű barna íriszeivel, aztán elment. Amint hallottam becsukódni az ajtót, sírva rogytam a földre. 

119.rész

Sziasztok! 

Először is: Köszönöm szépen, a sok csodás kommentet, annyira aranyosak vagytok! <3 Köszönöm a 162! feliratkozót is, imádlak benneteket! :3  

Másodszor pedig, nagy sajnálom, amiért ennyit kellett várnotok. Elég nehezen megy az írás, ezt is vért izzadva hoztam össze... Fogalmam sincs mikor rázódok vissza, remélem minél hamarabb, mert ez egy szörnyű állapot... :( Szóval, a lényeg az, hogy sikerült megszülnöm ezt a részt :) 

Harmadszor pedig: Egy nagyon kedves olvasóm, Larrys blogot indít: Don't look back... címmel. Még nincs fent rész, de amint lesz sok feliratkozó, kint lesz az első!  Higgyétek el, rohadt jó, (beleolvashattam :3) nem bánjátok meg! ;) 

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

Morogva fordultam a másik oldalamra, majd pislogtam párat, hogy hozzászokjak a fényhez, ami belepte a szobát. Harry gyönyörű, izmos háta jelent meg a szemem előtt. Elmosolyodtam, és szorosan hozzábújtam, átkarolva őt. Halk nyögést hallatott, mire belefúrtam az arcomat a tarkójába, lágy csókot hintve bőrére. Morgott egyet, én pedig egyre több puszival jutalmaztam meg. Hasát cirógattam, lábamat átvetettem az övén, és megharaptam a fülcimpáját.

- Hmm… Lou… - nyöszörgött, szeme még mindig csukva volt, de kezével hátra nyúlt, megsimogatva oldalam. Elmosolyodtam, lejjebb vándorolva kezemmel. Tudtam, hogy meztelen, így nem kellett felesleges dolgokkal foglalkoznom, mint például a bokszere lehúzogatása. Megmarkoltam férfiasságát, ami érintésemre egyre keményebbé vált. Halk sóhajok hagyták el ajkát, majd kezével hajamba túrt. - M-mit művelsz, édes? - nyöszörögte mosollyal az arcán. 

- Gondoltam bepótolhatnánk a tegnap estét! - búgtam fülébe, csókokkal ellepve érzékeny bőrét. 

- Tetszik az ötlet! - dünnyögte a hátára fordulva, és álmos szemivel enyéimbe nézett. Puszit nyomtam ajkára, miközben lágyan simogattam a takaró alatt a férfiasságát. - Meg tudnám szokni az ilyen ébresztőt! - mosolygott, mire felkuncogtam és nyakához hajoltam, csókokkal behintve bőrét. Halkan felsóhajtott, oldalam simogatva. Hüvelykujjammal megcirógattam a makkját, halk nyögést kiváltva belőle. Nyakától lefelé haladtam, megcsókoltam kulcscsontját, aztán mellbimbóját körkörösen nyaltam, mire a hajamba túrt, tincseimmel játszva. Megszívtam, majd a másikat is, miközben combját simogattam egészen le a vádlijáig aztán vissza, belemarkolva bőrébe. Végignyaltam a hasát, belecsókoltam köldökébe, egyre lejjebb tolva a takarót. Megcsókoltam v vonalát, majd fogaim közé csíptem érzékeny bőrét. - Ahh! - nyögött, belemarkolva hajamba. Elmosolyodtam, és letoltam a takarót egészen a térdéig, kiszabadítva férfiasságát, ami hasára simult. Végignyaltam teljes hosszán, marokra fogtam a farkát, és bekaptam a hegyét, majd megszívtam. Hangosabb nyögés szakadt fel a torkából. Fel-le mozgattam a kezem, miközben erősen szívtam és nyaltam a makkját. Felnéztem arcára, egy halvány mosoly kíséretében, és bekaptam a férfiasságát, amit nyelvemmel kényeztettem, és néha megszívtam, nyögéseket kiváltva Harryből. Ütemes tempóban szoptam, mikor megszólalt a csengő. Morogtam egyet.

- Ezt nem hiszem el! - szólalt meg idegesen. Cuppogós hanggal váltam el férfiasságától, majd felmásztam hozzá, hogy csókot hintsek ajkára. - Bassza meg! Niall megint hozott egy gyereket?! - mérgelődött, amin jót mosolyogtam. 

- Nyugi! - nyaltam meg alsó ajkát, és újra csókban forrtunk össze. - Maradj itt, gyorsan elintézem! - mosolyogtam, de Harry nem igazán volt elragadtatva ettől. Fel akartam kelni, de megragadta csípőm és nem engedett. A csengő ismét megszólalt. 

- Ígérem sietek! - csókoltam meg ajkait. Morcos képet vágva engedett el, én pedig felkaptam magamra egy nadrágot, és egy felsőt. Elindultam kifelé a szobából, de az ajtóból visszafordultam. - Ne lankadj le! - kacsintottam rá, majd lesiettem a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Niall állt a küszöbön, de sehol egy gyerek. Üdvözöltük egymást, majd behívtam. 

- Nem akarlak zavarni benneteket, csak meg akartam köszönni, hogy vigyáztatok, Mollyra! Tegnap nem volt időm rá! 

- Ugyanmár, szívesen tettük, nagyon édes kislány, imádtuk! - mosolyogtam, és beinvitáltam a nappaliba, miután lehúzta a cipőjét. - De, hogy került hozzád? Nem is mesélted el - ültünk le a kanapéra. 

- Anyám munkatársának a kislánya. és nem volt kinek vigyáznia rá… Persze, én pont szabadnapos lettem volna, csak hát ez sem jött össze, mert az új felszolgáló srác rosszul lett, és nekem kellett beugrani helyette. Így nem volt aki vigyázzon Mollyra - mesélte, de láttam, hogy nem igazán emiatt jött, valami volt még, amit el akart mondani. Türelmesen vártam, nem akartam sürgetni, pedig lett volna miért, hiszen Hazza fent fekszik az ágyban, meztelenül, álló farokkal. Ó, Istenem! - haraptam be az alsó ajkam, és közben fogalmam se volt arról, hogy Niall mit beszél. Harry volt előttem, ahogy kényezteti magát, mert én nem vagyok fent. Összehúztam a lábamat, hogy eltakarjam a merevedésem. 

- Hoztál egy újabb gyereket? - fordultam meg a hangra. Harry jött le a lépcsőn, teljesen felöltözve. Leült mellém, és egy puszit nyomott az arcomra.

- Nem, csak meg akartam köszönni, hogy vigyáztatok rá és… - megakadt a mondandójában. Tudtam, hogy akar még valami, csak nehezen böki ki. 

- Szívesen tettük, de most már elmehetnél, mert szeretnék végre én is elmenni! Már kétszer akadályoztad meg az orgazmusom, és kezdek kicsit frusztrált lenni, az pedig nem jó, olyankor elég idegese vagyok, és olyat is mondok, amit nem szeretnék! - morogta, kezét a combomra helyezve. 

- Harry! - szóltam rá erélyesen. - Ne foglalkozz vele! - fordultam Niall felé. - Látom, hogy valami nyomasztja a lelked, ki vele! - fogtam meg szerelmem kezét, ami a combomon pihent. Szöszi barátom nagyot sóhajtott, majd belekezdett.

- Zaynről van szó - mondta, amit már sejtettem - amióta visszament, folyton a haverjaival lóg esténként és hát, kezdek aggódni… Eddig minden este beszéltünk, most meg inkább a barátaival van...

- Ki kell kapcsolódnia, elég húzós ott a munka. De ha zavar, akkor miért nem beszéled meg vele? - kérdezte Hazza, tenyerével combom simogatva. 

- Nem akarom megszabni, hogy hova menjen, csak félek, félek, hogy… - kis szünetet tartott, majd folytatta - hogy meg....

- Nem fog megcsalni! - vágott közbe, Harry - Zayn szeret téged, még ha nem is mondja ki! És akit igazán szeret, azt sosem csalná meg! Ismerem, csak bízz benne! 

- Rendben - mondta Niall, kicsit sem meggyőző hangon. Megértettem, hogy féltékeny, mivel én is azt voltam, mikor Hazza elment iszogatni a kollégákkal. Nekem is elég rosszul esett. 

- Viszont - szólalt meg szerelmem mellőlem - fogadjatok meg egy jó tanácsot! Ne tervezzetek gyereket Zaynnel! - röhögött fel, mire oldalba böktem, de nem izgatta, tovább nevetett.

- Nagyon vicces vagy! Megnéznélek én, hogyha nektek lenne egy gyereketek, hogy bírnátok! Most nagy a szád, mert itt volt Louis, de ha egyedül kellett volna vigyáznod rá, nem így viselkedtél volna! - mondta a szöszi morcosan, majd felállt.

- Csak hogy tudd, Niall - szólaltam meg vigyorogva - miután elvitték Mollyt, a Nagy Harry Stylesnak nem volt ereje hancúrozni! Teljesen lefárasztotta a kislány! - Most mi ketten röhögtünk egy jót, viszont Hazza nem igazán vette a poént. A szöszi kinyújtotta a nyelvét a szerelmemre, majd elköszönt, én pedig kikísértem. - Ne aggódj Zayn miatt, oké?

- Köszönöm! - mondta, aztán elment. Visszamentem a nappaliba, ahol csend fogadott. Akár merre néztem, nem láttam Harryt. Benéztem a konyhába, de ott se volt. Elindultam a lépcső felé, mire két kéz megragadott hátulról, szorosan tartva. 

- Ezért a beszólásért még kapsz! Azt hiszed megúszod? - morogta a fülembe, kezét a hasamon átfonva tartotta, a másikkal állam emelte fel. - Olyan keményen foglak kúrni egész este, hogy nem tudsz majd lábra állni, édes! - harapott bele fülcimpámba, mire megremegtem. Imádtam mikor így beszélt, már a szavai beindítottak. Belekapaszkodtam a mellkasomat ölelő karjába, és egy gyors és erős mozdulattal kiszabadultam szorításából. Szembe álltam vele, hatalmas vigyorral az arcomon. - Nem rossz, kis tigris! - kacsintott. - De, ha igazi támadó lettem volna, ilyen könnyen nem szabadulsz! Még dolgoznod kell rajta! 

- Meg tudom védeni magam és nem félek! - jelentettem ki magabiztosan. 

- Valóban? - vigyorgott. - Oké, akkor játszunk! Aki az erősebb az lesz ma felül, aki a gyengébb, azt ájulásig kúrja a nyertes! - nyalta meg a száját, és úgy nézett rám, mint a vad a kiszemelt prédájára. - Ki vagyok éhezve, édes! Csak szólók! - nevetett fel, mire olyan gyorsan ott teremtem előtte, hogy észbe se tudott kapni, máris ugrottam, ő pedig elkapott, és így estünk rá a kanapéra. Felnyögött, ahogy egész testemmel ráestem. Lefogtam a kezeit a feje fölé, és vigyorogtam.

- Megvagy! - nevettem. 

- Ez nem ér! - vágta be a durcát. - Nem is tudtam odafigyelni! Új menetet akarok! - próbálta kihúzni a karját kezem szorításból, de nem tudta. 

- Mi van nagy tigris, nem megy? - húztam az agyát vigyorogva. Nagyon erősen kellett tartanom, hogy ne tudjon kiszabadulni, de volt egy olyan érzésem, hogy nem is akart, csak megjátszotta. 

- Vesztettem… Szörnyű... - biggyesztette le a száját. - Csak keményen! - vigyorgott, és tarkómnál fogva magához húzott, durván nekiesve ajkaimnak. Belenevettem a csókunkba, majd lerántottam felsőjét, és az enyémet is. Rátapadt a nyakamra, megszívta érzékeny bőröm, amitől sóhaj szökött fel a torkomból. Egyre lejjebb vándorolt, csókokkal hintve be egész testem, miközben hatalmas tenyerét hátamon pihentette. Ujjaimat hájába túrtam, játszadozva göndör tincseivel. Vállánál fogva visszanyomtam a kanapéra, és most én vettem célba felforrósodott bőrét. Minden egyes porcikáját végigcsókoltam, majd köldökétől felfelé haladva nyelvem hegyével nyaltam végig egészen a szájáig, amibe belenyaltam és megcsókoltam. Kezével hátam cirógatta, néha óvatosan megkarcolta körmeivel, ami nyögést váltott ki belőlem. Lejjebb csúsztatta meleg tenyerét, és benyúlt a nadrágomba, megmarkolva fenekem. Egymásra vigyorogtunk, majd puszit nyomtam orra hegyére. Feltérdeltem a lábai között, és végignéztem rajta. Gyönyörű volt, mint mindig. Haja kócos volt, az ujjaimtól, amik beletúrtak. Zöld íriszei boldogan csillogtak, ahogy engem pásztáztak. Szája mosolyra húzódott, amitől ellenállhatatlan gödröcskéi is megjelentek. Önkéntelenül beharaptam az alsó ajkam, és lejjebb vándoroltam tekintetemmel. Bal mellkasán lévő tetoválást néztem, majd ujjaimmal lágyan végigrajzoltam a betűket, amik az én nevemet adták ki. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy van valakim, aki csakis az enyém, és olyan sokat jelentek számára, hogy képes volt a testére tetováltatni a nevemet, ami örökké díszíteni fogja csodálatos, puha bőrét. Lehajoltam és csókot hintettem minden egyes betűre, majd Hazza fölé emelkedtem, hogy csillogó zöld szemeibe nézhessek. 

- Nagyon szeretlek! - suttogtam mosollyal az arcomon. Beletúrt a hajamba, hátrafésülve a homlokomra tapadó tincseimet. 

- Én is nagyon szeretlek, Lou! - simogatta meg az arcom, majd feljebb tornászta magát, hogy megcsókoljon. - Örökké szeretni foglak! - motyogta számba. Boldogan mosolyogtam, ahogy felfogtam szavait. Sosem hittem az örökké szóban, de az ő szájából máshogy hangzott. 

- Remélem is! - nevettem el magam, majd visszanyomtam a kanapéra, és újra letámadtam felsőtestét, miközben kicsatoltam az övcsatját. Lerángattam a nadrágját a bokszerével együtt, aztán az enyémet is leszenvedtem magamról. Jót nevettünk a bénaságomon. Ismét fölé másztam, bekapva fülcimpáját, nekilökve ágyékomat az övének, amitől nyöszörgött, hátrahajtva a fejét. Szorosan magamhoz öleltem nyaka köré fonva a karom, míg ő a lábaival körülölelte a csípőm, és így mozogtam felette, egymáshoz dörzsölve merev férfiasságunkat. Lihegtünk egymás fülébe, ahogy egyre gyorsabban mozogtam, minél erősebben hozzádörzsölve magam. Kezei a hajamba túrtak, aztán hátamra siklottak, majd a fenekemnél állapodtak meg, és belemarkoltak. - Ahh! Hazza! - mozogtam, nyögtem és nyöszörögtem felette. 

- Keményen fogsz kúrni? - zihálta a fülembe, amibe beleremegett a testem. Felkönyököltem és szemeibe néztem. 

- Nem - álltam le a lökésekkel és a számba vettem két ujjamat, amit szopni kezdtem, mindvégig Harry zöld íriszeibe nézve. Feltérdeltem, és izgatni kezdtem bejáratát. Egyre erősebben nyomtam meg, aztán bedugtam az egyik ujjam, mire belemarkolt a felkaromba. Összeszorított szájjal figyelt engem. Lassan ki-be mozgattam ujjamat, amit nyöszörögve fogadott. Éreztem karomon, hogy lágyult a szorítása, ezért hozzáadtam a másodikat is. Hátravetett fejjel, hangosabb nyögéssel zihált. Vártam egy kicsit, majd mozgatni kezdtem lassú ritmusban. Néha begörbítettem, hangos nyögést váltva ki belőle. Karomat markoló kezét tarkómra tette, és lehúzott egy csókra. Kihúztam az ujjaim, majd a tenyerembe köptem, és bekentem vele a férfiasságomat. Megcsókoltam duzzadt ajkait, miközben beigazítottam magam. Lassan toltam belé, először csak a tompa hegyét. Elfojtott nyögést hallatott, szemeit szorosan összecsukva, mindvégig a számba lihegve. Mikor ismét kinyitotta szemét, homályos tekintettel nézett rám. Bólintott, mire beljebb toltam magam, és ajkaira tapadtam. Lomhán mozogni kezdtem benne, miközben folyton csókoltam, hol a nyakát, hol a füle mögötti részt, hol pedig édes ajkait. Hátamon simított végig meleg tenyere, majd csípőmön állapodott meg. A lökéseimen nem változtattam, lassan toltam ki-be a férfiasságom, ami eszméletlen érzés volt. Állát hintettem be csókokkal, majd nyakába fúrtam az arcom, és kicsit gyorsítottam a tempón, egyre mélyebbre hatolva benne. Folytonos nyögések hagyták el a száját, amiktől bizsergett a testem. Végigsimítottam arcélén, és gyorsabban löktem a csípőmet, szemeibe nézve. Arca eltorzult a kéjtől, ami hangosabbnál hangosabb nyögést váltott ki belőle, ahogy egyre közeledett a csúcs felé. Megfogtam a fejem mellett tétlenül fekvő kezeit, majd összekulcsoltam ujjainkat, ahogyan a tekintetünket is. Éreztem, hogy minden egyes lassú, mégis mélyre hatoló lökéssel egyre közelebb kerülök a gyönyörhöz. Szorosan préseltem magam Hazza testéhez, ami izzadtan és forrón lüktettet alattam. Gyorsabb, ritmusos tempóra kapcsoltam, beleharapva alsó ajkába, erősen fellökve csípőm. Ujjai görcsösen megszorították az enyémet, ahogyan én is az övét. Egyre gyorsabban mozogtam, és éreztem, forró nedvét a hasamon, ahogy nevemet nyögve élvez el. Én is követtem őt pár lökés után. A gyönyör hullámként söpört végig rajtam, majd egy elfojtott nyögést hallatva élveztem el benne. Ajkára hajoltam, lusta csókot lopva tőle. Elmosolyodtunk, én pedig szorosan magamhoz öleltem, amitől izzadt testünk egymásnak préselődött. Hallgattam lihegését, éreztem mellkasomon keresztül szíve őrjítő dobogását, és hátamat cirógató kezeit.

118.rész

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!! 

Nagyon szépen köszönöm nektek ezt a csodás évet, amit együtt töltöttünk! Ti vagytok azok, akik boldoggá tettétek a mindennapjaimat! <3 Imádlak benneteket, köszönöm, a támogatást és a csodálatosabbnál csodálatosabb kommenteket, amiket sokszor örömkönnyekkel olvastam végig! :3 Mindenkinek azt kívánom az új évre, hogy teljesüljön minden vágya! :)
Puszi <3

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Több mint egy hét telt el Shane temetése óta. Nem mentem vissza dolgozni, nem tudtam volna ott lenni, ahol megölték őt, ezért felmondtam, amit a főnök meg is értett. Sokszor eszembe jutott Shane, és sokat beszéltem róla, ami jól esett. Kicsit megnyugtatott. 

- Lou? Ide tudnál jönni egy percre? - kiabált ki a szobából Hazza, kiszakítva gondolatomból. 

- Mindjárt - kiabáltam vissza, majd gyorsan megszárítottam a hajam, és sietve lépdeltem be a hálóba, ahol Harry állt, huncut mosollyal az arcán. - Mit vigyorogsz? - kérdeztem fülig érő szájjal. 

- Még hogy én vagyok a trehány?! - mutatta fel a már jó pár hete keresett nadrágomat. 

- A farmerem! - ugrottam Hazzához, hogy kikapjam a kezéből, de maga mögé dugta. - Hé! Az az enyém, és nem vagyok trehány! Csak egyszer történt meg, te pedig folyton széthagyod a ruháidat, én meg megyek utánad, és összeszedem! - morogtam durcásan. - Még hogy én vagyok trehány?! Ez felháborító! Rám nyújtotta a nyelvét.

- Mit kap az, aki megtalálta a nadrágod? - kacsintott rám, és már ettől bizseregni kezdtem odalent. 

- Hááát… - hajoltam közelebb hozzá, és hatalmas cuppanós puszit nyomtam arcára. 

- Ennyi? - biggyesztette le ajkait. Meglöktem a mellkasánál, mire az ágyra eset. Beültem az ölébe, és megcsókoltam a nyakát. - Hmm… Ez már valami, de… -sóhajtott egyet, mikor megszívtam a jól ismert érzékeny pontját. - Többet akarok! - fogta meg a derekam. 

- Mit szeretnél, Hazza? - nyaltam bele a fülébe.

- Dugj meg! - markolt bele a fenekembe, amitől egy apró nyögés szökött fel a torkomból. - Érezni akarlak! - suttogta. Felkuncogtam. 

- Majd este! - másztam le róla, mire kikerekedett szemekkel nézett rám. 

- Mi? Azt már nem, most akarlak, nem bírok várni! - mutatott le a nadrágjára, ami igencsak feszült az ágyékánál. Forróság öntötte el a testem, ahogy beharapott alsó ajkakkal vizslatott engem. Elmosolyodtam, majd megragadtam a felsőm alját, és lassú mozdulattal lehúztam magamról. - Ezt már szeretem - búgta mély hangján, miközben elhelyezkedett az ágyon, nekidőlve a háttámlának. Megpörgettem a fejem felett a pulcsimat, aztán Harrynek dobtam, aki megszagolta, megnyalta az ajkát és rám kacsintott. Fülig érő szájjal, simogattam végig meztelen felsőtestemen, majd ágyékomon. - Imádom, mikor ezt csinálod! - nyúlt a nadrágjához. 

- Verd ki! Nézni akarom, hogy juttatod magad a csúcsra! - mosolyogtam, majd kigomboltam a nadrágom, és lerángattam. Egy szál fehér bokszerben álltam az ággyal szemben. Végigmért, aztán le se vette a tekintetét a farkamról. Megnyalta az ajkát, és erősen dörzsölte magát. Annyira izgató volt, ahogy saját magát kényeztette, szája elnyílt az apró nyögésektől, nekem pedig elszorult a torkom. Benyúltam a gatyámba és megragadtam kemény férfiasságom. Felnyögtem, mire Hazza is. - Vedd le! - lihegte. Egy mozdulattal lehúztam magamról, majd végighúztam az ujjamat a farkamon, aztán fejni kezdtem. - Ez az, Baby! - nyögte Harry, mindvégig engem figyelve, péniszét markolva. Erősen markoltam, egyre gyorsabban mozgott a kezem, és már elég közel voltam, hogy elmenjek, mikor megszólalt a csengő. 

- Bazdmeg! - mondtuk egyszerre. 

- Rohadtul fáj! - nyöszörögtem, mire Hazza felkelt az ágyról. 

- Tudom, édes! - mondta, és újra megszólalt a csengő. - Gondolj valami lohasztóra! - nyomott egy puszit arcomra. - Vagy… - markolta meg feszülő farkam, mitől hatalmas nyögés hagyta el a számat. - segítek, úgyis mindjárt eldurransz! - ahogy kimondta, és megsimogatta makkom, megragadtam bicepszét, és belemélyesztettem körmöm. Szemébe néztem, miközben egyre közeledtem a csúcs felé. Nyöszörögtem, ahogy heréimet markolászta, majd fenekembe markolt egyik kezével, és bejáratom simogatta. - Élvezz el! Érezni akarom forró nedved! - Nyögtem egyet, beterítve Hazza kezét, a magommal. Elmosolyodott, és egy csókot nyomott ajkamra, aztán szájához emelte a kezét és mindvégig a szemembe nézve lenyalta fehér nedvem. Ez nem igazán tett jót, mert annyira szexin művelte, hogy ismét éreztem a forróságot szétáradni a testemben. 

- Ne csináld, mert begerjedek! - nyomtam egy puszit arcára. - Este te következel! - húztam fel a ruháimat, és együtt mentünk le. Kinyitottam az ajtót, és leesett az állam. Niall állt az ajtóban egy kislánnyal a kezében, aki üvöltött. 

- Sziasztok! Kellene egy kis segítség! - láttam arcán a kétségbeesést. 

- Helló! Gratulálok! Apa lettél? - röhögött Harry, mire oldalba vágtam és beinvitáltam Niallt. 

- Fogd be, és inkább segíts! Folyton sír! - mondta, miközben levette a kislányról a sapkát, és a kabátot. Barna, hullámos haja, kócosan meredezett mindenfelé. - Adtam neki enni, megnéztem a pelenkáját, próbáltam elaltatni, de egyszerűen nem akar elhallgatni. Már egy órája sír! Megőrülök tőle! - tette le a kezében lévő táskát, és bementünk a nappaliba.

- Hogy hívják? - kérdeztem.

- Molly! - válaszolt. 

- Szia, Molly! Louis vagyok! - mosolyogtam rá, mire alább hagyott a sírása - Gyönyörű barna szemeid vannak, te kis szépség! - fogtam meg a hónaljánál és magamhoz vettem. - Hiányzik az anyukája, gondolom - néztem Niallra.

- Nem tudtam mit csinálni vele! Kétségbeestem! - tisztára kész volt, láttam rajta, hogy teljesen kikészült. 

- Oké, nyugodj meg, mert a gyerek megérzi, ha te is megrémülsz! - mondtam a szöszinek, miközben a kis Mollyt csitítgattam. 

- Van valami játéka? - kérdeztem, mire Niall kiment, és behozta az előbb lerakott táskát. Kivett belőle egy homokóra alakú csörgőt, ami pompás színekben virított. Odaadta neki, de eldobta. - Nem kell neki! - nevettem fel. 

- De kis szépség vagy! - jött oda Harry és megsimogatta a kislány fejét. - Rám mosolygott! - újságolta boldogan Hazza. 

- Köszönöm, hogy segítetek! - Mindketten Niall felé fordultunk.

- Nem csináltunk semmit! - nevettem fel. 

- Sikerült lenyugtatnotok! Végre… - dőlt le a kanapéra, amin jót mosolyogtunk Hazzával. - Nekem nem valóak a gyerekek… Nem tudok velük bánni… - láttam, hogy elszomorodott. Átadtam, Mollyt Harrynek és leültem Niall mellé. 

- Ugyan már, csak bepánikoltál, amit ő is megérzett! - néztem a kis szépségre, aki olyan jól elvolt Harry karjaiban. 

- Honnan tudod ezt? - kérdezte a szöszi.

- Régebben vigyáztam a szomszéd gyerekekre, kb annyiidősre is, mint Molly. - bólintott. 

- Akkor… - szólalt meg, de nem bírta befejezni a mondatát, mert megcsörrent a telefonja. Felvette, míg én Hazzához mentem. 

- Nagyon jól áll a kezedben! - mondtam, mire hatalmas mosollyal nézett rám. - És szeret téged, mondjuk ezen nem csodálkozom! - pusziltam meg szerelmem arcát. 

- Engem csak szeretni lehet! - Megforgattam a szemem a kijelentésén. 

- Tedd le! - mondtam, majd kinyitottam a táskát, amiben jó pár játék lapult. Kivettem egy-kettőt, és letettem mellé a szőnyegre. Azonnal a kezébe vette a csörgőt, és rázogatni kezdte. Harryvel jót nevettünk, ahogy vigyorogva eldobta, majd utána mászott. 

- Srácok? - ült le közénk Niall. - Megtennétek nekem valamit? - nézett hol rám, hol Hazzára. - Most hívott a főnököm, hogy be kell mennem. Vigyáznátok Mollyra? - húzta el a száját, én pedig boldogan mondtam igent. - Komolyan? 

- Persze! - szólalt meg Harry. - Örömmel! 

- Imádlak benneteket! Egyszer majd meghálálom! - vigyorgott Niall. 

- Van valami amit tudnunk kell? Mondjuk, hogy mikor alszik, eszik vagy valami ilyesmi? - kérdeztem, mire mindent elmondott. - Oké, megleszünk! Mikor jössz?

- Este hat felé! - mondta, majd elköszönt Mollytól, én pedig kikísértem. Egy ideig csak figyeltem Harryt, ahogy négykézláb mászott a kis hercegnő után, aki nevetve próbálta lerázni őt. Odaosontam a göndör mögé, és ráültem a hátára, mire majdnem összecsuklott. 

- Gyí, paci! - ütöttem a fenekére, jót nevetve. 

- Kicsit nehéz a lovasom! - csuklott össze, én pedig legurultam róla röhögve. Molly leült, és minket nézett. Hazza felém mászott, és megcsókolt. - Ne haragudj, édes, nem akartalak ledobni! - puszilgatta a nyakam, csikizve a bőröm. Fuldokolva nevettem, és próbáltam lelökni magamról, mert már alig kaptam levegőt, és a szemem is könnybe lábadt. Abbahagyta kínzásom, amiért nagyon hálás voltam. Hátrahajtottam a fejem, hogy láthassam Mollyt, aki tapsolt és nevetett. - Tetszett neki! - mosolygott Hazza, majd megcsókolt és leszállt rólam. Megfordultam, és négykézláb odamásztam a kis hercegnőhöz. Olyan gyorsan telt az idő, hogy mire észbe kaptunk, már három óra volt. Niall mondta, hogy van bébiétel, amit csak fel kell melegíteni, aztán oda is adhatjuk neki. Míg én megcsináltam, addig Harry foglalkozott vele. Jó volt egy kicsit pihenni, ugyanis kicsit leszívta az energiám. Olyan volt, mint egy Duracell nyuszi, akit felhúztak, és egész nap pörög. 

- Hoztam egy kis fincsi kaját a mi hercegnőnknek! - mentem be a nappaliba. 

- Hmm… Nyami-nyami! - mondta Harry, majd az ölébe vette Mollyt. Feltettem az előkéjét és elkezdtem etetni. Az első falatnál fintorgott, de utána már előre nyitotta a száját, hogy adjam már neki. Nagyon édes volt. 

- De fincsi hami! - mosolyogtam, majd miután lenyelte a falatot, odaadtam neki a cumisüveget, amit ügyesen megfogott, és a szájához emelte. - Imádnivaló! - néztem Hazzára, aki megpuszilta a kis hercegnő feje búbját.

- Az! - fogta meg a kezem, és küldött egy puszit. Mire befejeztük az etetést, mindannyian a kajában úsztunk. Megmostam a kicsi arcát és kezeit, meg a nyakát is, ahol szintén voltak ételmaradékok. Niall közben hívott, hogy nem tud jönni, ezért Molly szülei idejönnek hozzánk, este hét felé. Visszavittem a szőnyegre a kis csöppséget, hogy tovább játsszon. Bekapcsoltam a tvt-t, és leültünk Hazzával a kanapéra, figyelve Mollyt, ahogy játszik. Néha belekapaszkodott a nadrágomba, és felhúzta magát, hogy láthasson bennünket. Felkaptam az ölembe, mire Harry elkezdte csikizni, amitől örömteli kacagások lepték be a házat. Már öt óra lehetett, mikor ismét megetettük, aztán folytatódott tovább a játék. 

- Sosem fárad el? - kérdeztem szerelmem, miközben a levegőbe dobáltam Mollyt. 

- Nem tudom… Aludnia kellene már, nem? - mondta. 

- Próbáljuk meg elaltatni! - ültem le a kanapéra, ölemben Mollyval. Hazza a szájába helyezte a cumit, majd betakarta és helyet foglalt mellettem, fáradtan sóhajtva. Fél óra is eltelt, de semmi, hiába ringattam, nem akart elaludni. Eszembe jutott valami. - Énekelj neki! - fordultam szerelmem felé, aki meglepetten nézett rám. - Na, biztos imádni fogja! 

- Mit énekeljek? - kérdezte. 

- Bármit, a kedvenc számod, vagy ami éppen eszedbe jut! - ringattam Mollyt. Hazza kisebb gondolkodás után elkezdett énekelni, amitől hamar lecsukódtak a kis csöppség szemei. Nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejem és lassan én is elszundítottam. Arra ébredtem, hogy mocorogni kezdett az ölemben. - Felébredtél? - pusziltam arcára, majd Harry felé fordultam, aki nagyban durmolt. Elmosolyodtam, és óvatosan felkeltem a kanapéról. Kicseréltem Molly pelenkáját, majd adtam neki egy kis vizet és játszottam vele. 

- Miért nem ébresztettél fel? - hallottam meg Hazza rekedtes hangját, majd megéreztem kezeit, amik hasam köré fonódtak, ahogy leült mögém. Fejem hátrahajtottam vállára. 

- Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem felébreszteni! - pusziltam meg arcát. Még egy órát játszottunk, mikor megérkeztek a szülei. Nagyon rendesek voltak, megköszönték, hogy vigyáztunk Mollyra. Elmondtuk, hogy semmi baj nem volt vele, aztán elköszöntünk a mi kis hercegnőnktől. Amint becsuktuk az ajtót, fáradtan dőltünk le a kanapéra. Beledőltem Hazza ölébe, míg ő a tincseimmel játszadozott. 

- Kifáradtam! - mondta, majd lehajolt, hogy csókot hintsen ajkaimra. 

- Akkor nem folytatjuk, amit délelőtt elkezdtünk? - kuncogtam, mire ő is felnevetett. 

- Ilyet se hallottál még tőlem, de most nem fog menni! - csókolt meg. - Kiszívta az összes energiám a mi kis hercegnőnk!