Szeretlek benneteket!

Sziasztok!

Nem is tudom, hogy mit is írjak, egyszerűen alig tudok pár értelmes mondatot összehozni, kérlek nézzétek el nekem. Nagyon letörtem, el nem tudom mondani most mi minden kavarog bennem, de azt tudom, hogy én imádom Zaynt, és mindig is kitartok mellette, bármi is legyen! Tudom, hogy mindenkinek fáj, és hogy most úgy érzitek mindennek vége, de nem, nem lehet vége! Legyetek erősek! Ahogy én is próbálok az lenni  az öt fiú miatt, és miattatok! Azt is tudom, hogy sokak most haragszanak Zaynre, de nem tudhatjuk mi ez az egész, nem látunk be a színfalak mögé, és nem akarom, hogy úgy ítéljétek el őt, hogy semmit se tudtok róla, meg arról, hogy mi is történt! Lehet utálni, de én mindig is Zayn mellett fogok állni! Imádom ezt az öt srácot, ők segítettek át mindenen, az életem részei váltak, és akár mi is lesz velük, én mindig is szeretni fogom őket! <3

Love and Pain jövője: 

Úgy döntöttem, a kezetekbe adom a blog sorsát! Én most jelent pillanatban egy szót se tudnék írni... Túl friss, és fájdalmas ez az egész... Három lehetséges opciót találtam ki, és örülnék, ha most mindenki válaszolna, aki olvassa a blogom, mert szükségem van rátok! Nagyon! <3

Tehát:

1. Abbahagyom a blogot, itt és most!

2. Megírom addig, ameddig eredetileg is terveztem. A Lucas ügy lezárásáig, ami úgy kb 10-15 rész! ( nem tudom pontosan)

3. Folytatom, és addig írom, míg van ihletem, és míg ti szeretnétek! 

A legfontosabb pedig, hogy Zaynt nem írom ki! Soha nem is jutott volna az eszembe, hogy nélküle folytassam a blogot! <3

Előre is köszönöm a válaszokat! 

Legyetek erősek! Kitartás! 

Szeretlek benneteket! <3

Ui.: Ha valaki szeretne beszélgetni, vagy bármi, a facebookon Holly Moon néven megtalál! 

127.rész

Hello!

Nagyon szépen köszönöm a sok kommentet, jajj, annyira boldoggá tettetek vele, hogy azt el sem tudom mondani! <3 Itt vigyorgok, mint egy idióta! :D

Köszönök mindent, imádlak benneteket! <3

Nem igazán fűznék a részhez semmit, csak annyit, hogy remélem élvezni fogjátok! :p Jajj, nagyon izgulok, hogy mit szóltok hozzá! 

Jó olvaskodást! 

Dreamy Girl

Zayn

Odaszorítottam a kezeit a falhoz, míg a másikkal hajába túrtam, megragadtam a tincseit, és hátrahúztam a fejét. Fájdalmasan, mégis élvezetes hangon nyöszörgött. Nyakához hajoltam. Először csak csókoltam érzékeny bőrét, aztán belevájtam a fogaim, mire hangosan felnyögött, és próbálta kiszabadítani a kezeit. 
- Ne próbálkozz! - morogtam megszorítva a csuklóját. Fémes ízt éreztem, ahogy szívni kezdtem az előbbi harapás helyét. Niall vonaglott, és egyik lábával beférkőzött a combom közé, majd térdével masszírozni kezdte az ágyékomat. A nyakába nyögtem, előrelökve a csípőmet. Kis híján elvesztettem a fejem tettétől, de szerencsére még tudtam összpontosítani. Elkaptam a combját, és visszanyomtam a lábát a falhoz. - Meg ne próbáld még egyszer! - morogtam. - Értetted? - néztem elhomályosult kékségeibe. Hevesen bólintott. - Jó fiú! - túrtam bele szőke hajába.

- Csókolj meg! - lihegte. - Kérlek! - könyörgött, mire önelégült vigyorra húztam a szám. Mondtam én, hogy könyörögni fog. 

- Majd ha akarlak, megcsókollak!

- Kér… - Meg akart szólalni, de a tenyeremet a szájára tapasztottam.

- Értetted, hogy mit mondtam az előbb? - szorítottam meg a csuklóját. Aprót bólintott, mire elvettem a kezem, és szájától lefelé haladva végigsimítottam felsőtestén a pólója anyagán keresztül. Megragadtam a felsője alját, amit lassan felfelé húztam, felfedve hasát, és izmos mellkasát. Egészen a szeméig felhúztam, és otthagytam.

- Ne! Látni akarlak! - jelentette ki, miközben megpróbált megszabadulni a szemét fedő anyagtól.

- Hé! - ragadtam meg a kezét, és visszanyomtam a falhoz. - Nem mozdulhatsz! - szóltam rá erélyesen. Ujjammal végigsimítottam meztelen felsőtestén, körberajzolva halvány izmait. Mellkasa szaporán mozgott, izmai vibráltak az érintésem nyomán. Beharapta alsó ajkát, ahogy egyre lejjebb haladtam. Felsóhajtott mikor v-vonalához értem. Hasát behúzta, és egész testét a falnak nyomta. Annyira izgató volt, ahogy vonaglott, hogy a farkam is megfeszült a nadrágomban. Kigomboltam a farmerét, amit lerángattam a bokájáig. Nagyot nyeltem a fehér bokszer nyújtotta látványtól. Az anyag láttatni engedte duzzadó farkát, ami még jobban feltüzelt. Forrtam, az egész testem lángolt, és alig bírtam megállni, hogy hozzá ne érjek. Lerántottam a bokszerét, feltárva merev farkát. Legszívesebben azonnal a számba vettem volna, de most más volt a tervem a kis szöszkével. - Azt akarom... - léptem kicsivel hátrébb, és végignéztem Niall meztelen testén, ahogy ott állt a falnál, feje fölött összekulcsolt kezekkel, bekötött szemmel, álló farokkal. -... hogy anélkül menj el, hogy hozzád érek! - Beharaptam az alsó ajkam, ahogy szavaimra megfeszültek az izmai.

- Zayn! Kérlek! - könyörgött, de nem foglalkoztam vele.

- Ha nem élvezel el, akkor kikötözlek, és állandóan izgatni foglak, de nem fogom hagyni, hogy elmenj!

- Nem tudok…

- Értetted, amit mondtam? - szóltam közbe.

- I-igen… - sóhajtotta.

- Akkor hadd lássam, hogyan élvezel el, pusztán a szavaimtól! - dőltem neki az asztalnak, és izgatottan vártam a műsort, amit Niall ad majd nekem. - Érzed a meleg leheletemet, ahogy a nyakadhoz hajolok?! - kezdtem bele a játékba.

- Zayn! - nyöszörgött.

- Shh! Ne beszélj! - csitítottam el. - Érzed a nedves ajkaimat, ahogy megcsókolom a füled mögötti részt?! - felsóhajtott. - Egyre lejjebb haladok - folytattam. - Csókokkal lepem be a kulcscsontodat. - A teste megvonaglott, lábait összeszorította. - Megérintem kemény mellbimbódat, majd körbenyalom, megszívom, és a fogaim közé veszem, hogy megcsípjem..

- Istenem! - nyöszörgött, fejét hátravetve. Elmosolyodtam, és éreztem, hogy lüktet a farkam. Rámarkoltam, hogy enyhítsek a kínzó fájdalmon, de csak rosszabb lett. - Végigcsókolom a felsőtested, nyelvem hegyével körberajzolom izmaidat, majd belenyalok a köldöködbe. - mondtam kéjes hangon, és felnyögtem. - Zayn! - sóhajtotta a nevem. - Kérlek! Segíts! Nem megy! - zihálta, előretolva csípőjét. Beharaptam alsó ajkam az izgató látványra.

- Dehogynem, baby! - sóhajtottam. - Nedves csíkot hagyva haladok lefelé felforrósodott testeden, egészen a farkadig - léptem hozzá, és lehajoltam, hogy egy magasságban legyek az említett testrésszel. - Érzed a meleg levegőt, ami a farkadat simogatja?! - leheltem férfiasságára, amibe beleremegett az egész teste.

- Ah! - nyögött, és apró cseppek jelentek meg a farka hegyén.

- Érzed, ahogy a nyelvemmel megnyalom a makkod?! - leheltem rá még egyet, mire hatalmasat nyögött, a teste megfeszült. - Bekapom a számba a lüktető farkadat, majd a nyelvemmel masszírozom... - fújtam rá a szerszámára, amit nyöszörgéssel fogadott. - Te pedig csak nyögsz, és nyögsz. A nevemet kiáltod. - mondtam kéjes hangon. - Könyörögsz, hogy szopjalak le! Azt akarod, hogy keményen dugjalak! Gyerünk, Niall! Hallani akarom a hangod! - utasítottam.

- Kérlek… - nyöszörgött.

- Élvezz el nekem! Látni akarom, hogyan élvezel el a gondolatra, hogy keményen kúrlak! - álltam fel, és figyeltem, ahogy egyre közeledik a csúcs felé. - Érzed a farkamat, amit beléd döfök?! Ah! Istenem! Niall! - imitáltam a nyögést. - Olyan szűk vagy, és annyira forró! - nyöszörögtem, mire felnyögött. - Mindjárt elmegyek! Beléd akarok élvezni! A szűk kis seggedbe! Egyre keményebben kúrlak! Gyerünk Niall! Élvezz el! Ah! - nyögtem.

- Dugj meg! Kérlek! Zayn! - nyögött, kitolva csípőjét. Kikészültem a látványra, ahogy Niall a falnak döntötte a fejét, a gerince pedig ívbe feszült, a kéjtől, ami végigsöpört a testén. Farka megremegett, és hatalmasat nyögve lövellte ki fehér nedvét, aminek egy része a lábszárán csurgott lefelé. Lihegve dőlt a falnak, teste elernyedt, én pedig azonnal odaugrottam, hogy elkapjam őt.

- Jó fiú! - suttogtam a fülébe. - Ezért jutalmat érdemelsz! - hajoltam a szájára, és megcsókoltam. Azonnal szétnyitotta az ajkait, beengedve nyelvemet, amivel övét kerestem. Vad csókcsatába kezdünk, miközben merev farkamat ágyékához dörzsöltem. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzéstől. Nem hagytam időt, hogy összeszedje magát. Egyszerűen nem bírtam várni. Elhúzódtam tőle, és lekaptam a felsőmet meg a farmeromat.

- Zayn? – lihegte.

- Itt vagyok! – léptem hozzá, majd megnyaltam a száját, amit azonnal szétnyitott. Átdugtam a nyelvem a szájába, és masszírozni kezdtem az övét. Lihegve váltunk el egymástól, majd megragadtam a felsőjét, és lehúztam a szeméről. Párat pislogott, aztán elhomályosult kékségeit enyéimbe fúrta.

- Annyira szexi voltál, ahogy elmentél! – mondtam, mire elemelte a kezét, de én visszanyomtam a falhoz.

- Engedj el, meg akarlak érinteni! – könyörgött ismét. Imádom, mikor ezt csinálja.

- Nem-nem! Még nem! – mosolyogtam, majd kikapcsoltam az övet, ami a csuklóját fogta össze. – Fordulj meg! – utasítottam, mire tette, amit mondtam. Nekinyomtam a falnak, kezeit háta mögé kulcsoltam az övvel, és visszafordítottam. Nyakához hajoltam, kicsit megharaptam a bőrét, kéjes sóhajt kiváltva belőle. – Tudod – suttogtam a fülébe - imádok irányítani, – nyaltam bele -, és nem tűröm – haraptam bele a fülcimpájába -, ha valaki nem azt csinálja, amit mondok! – Belemarkoltam a hajába, és lefelé toltam a fejét addig, amíg térdre nem rogyott előttem. - Azt akarom, hogy leszopj! – toltam rá a farkamra, meg sem várva, hogy bármit is reagáljon. Felnyögtem, ahogy a puha ajka körülfogta a szerszámomat. - Nézz rám! – utasítottam, mire felnézett rám, kék szemét enyémbe fúrva. Haját markolva mozgattam a fejét, diktálva a tempót. Annyira izgató volt, ahogy teljesen eltűntem a szájában, hogy már ettől el tudtam volna menni. Előrébb löktem a csípőmet, ezzel még mélyebbre tolva magam benne. – Oh, istenem! – nyögtem, fejemet hátravetve, ujjaimat a szöszi hajába túrva. – Tövig, baby! – lihegtem, miközben addig toltam a fejét előre, míg az orra a hasamnak nem ütközött. Levegőért kapkodott, és öklendezni kezdett, ezért kicsit kihúztam, aztán újra tövig toltam magam a szájába. – Nyelj! – utasítottam, mire hatalmasat nyelt, én pedig szememet lehunyva nyögtem fel. Enyhítettem a haja markolásán, és hagytam, hogy most ő irányítson. Lassan, majd egyre erőteljesebben szopott. Nyelvével masszírozta a farkamat, folytonos nyögéseket kiváltva belőlem. Kihúztam a szájából, majd kicsit meghúztam a haját, jelezve, hogy álljon fel. – Jól vagy? – kérdeztem, mire megnyalta a száját, és elmosolyodott.

- Jól – hajolt felém, én pedig hagytam, hogy megcsókoljon. Nyelvünk egymásba fonódott, és vad táncot járt.

- Most te jössz! – lihegtem a szájába, és leguggoltam elé, megnyalva a makkját, amit nyöszörgéssel fogadott. Rámarkoltam a farkára, majd számba vettem a hegyét, és szívni kezdtem.

- Ah! Zayn! – nyögte. Bekaptam teljes hosszát, nyelvemmel masszírozni kezdtem, hangosabb nyögéseket kiváltva belőle. Belemarkoltam feszes kis seggébe, így húzva még közelebb magamhoz. Keményen szoptam, ő meg csak nyögött és nyögött, néha előre tolva a csípőjét. Felnéztem rá. Fejét hátravetette, szája pedig nyitva volt. Kihúztam a számból, majd újra bekaptam, és lenyomtam egészen a torkomig. Mélyet nyögött, én pedig nyeltem egyet, majd még egyet, amitől farka megremegett bennem. Kijjebb húztam, és kicsit megkarcoltam a fogaimmal, ezzel elérve, hogy hatalmas nyögések közepette a számba élvezzen. Lenyeltem nedvét, majd felálltam, és megcsókoltam. Teste elernyedve dőlt nekem. Hátranyúltam, hogy kiszabadítsam a kezeit, amikkel azonnal a nyakamba kapaszkodott, és a nyelve is felélénkült a számban. Szóval nem volt elég, te kis telhetetlen. Megragadtam combját, és felkaptam az ölembe, mire lábait a derekam köré fonta. Nekinyomtam a falnak, miközben egyre vadabb tempóban faltuk egymást. Beleharaptam alsó ajkába, amit játékosan meghúztam. Felnyögött, körmeit a hátamba vájva. Előre lökte a csípőjét, amitől a farkunk összeért. Erősen dörzsölte magát hozzám, én pedig nem bírtam tovább. Benne akartam lenni. Füléhez hajoltam, és belesuttogtam:

- Nem fogok finomkodni! - haraptam fülcimpájába, amitől felsóhajtott. Két ujjamat a szájához emeltem. – Nyálazd be! – mondtam, mire szétnyitotta a száját, és bekapta. Nyelve fürgén járt, az ujjaim körül. Cuppanó hangot hallatott, mikor kihúztam az ujjaimat a szájából, majd bejáratához nyúltam, és feldugtam mindkettőt.

- Ahh!! – nyögött fel, a vállamba vájva a körmét. Nem vártam, hogy megszokja őket, azonnal mozgatni kezdtem az ujjaimat, és közben az arcát figyeltem, ami eltorzult a fájdalomtól. Szájára hajoltam, hogy eltereljem a gondolatait. A számba nyöszörgött, amit annyira imádtam. Kihúztam az ujjaimat, beleköptem a tenyerembe, amit a lüktető szerszámomra kentem. Bepozícionáltam a farkam, és kéjtől elhomályosult szemeibe néztem. Aprót bólintott, jelezve, hogy felkészült. Nem finomkodtam, azonnal belé döftem a teljes hosszomat. Fájdalmas nyögés tört fel a torkából, és körmeit a felkaromba vájta, olyan erősen, hogy felszisszentem. Mozogni kezdtem benne. Először lassan, de mélyre hatolva löktem magam belé. Hátravetette a fejét, ami a falnak koppant. Száját véresre harapdálta, miközben gyorsítottam a tempón, erősen lökve előre a csípőmet, a falnak préselve Niallt. Nyögéseink, amik egybeforrtak, izzadt testünk, ami egymásnak csapódott csattogó hangokat hallatva zengte be a helyiséget. Nyakába temettem az arcom, és a fogaim közé csíptem a bőrét.

- Bazdmeg! - hörögte hátamba kapaszkodva. Erősen megszívtam az érzékeny pontját, még egy piros foltot hagyva bőrén. Kihúztam magam belőle, majd a fenekébe markoltam, így tartva meg addig, amíg le nem fektettem a padlóra. Újra belé döftem a farkamat, mire felnyögött, kezeit feje fölé emelve, a hajába túrva. A szemét lehunyta, a fejét jobbra-balra dobálta a kéjtől, ami egész testében szétáramlott. A szája elnyílt a torkából kitörő folytonos nyögésektől, az izmai pedig vibráltak. Gyönyörű, és izgató látványt nyújtott a kis szöszi, ahogy az eszét vesztve vonaglott alattam. Megremegtem, a bőröm szinte égett a forróságtól, ami végigfutott a testemen. Mindkét kezemmel a feje mellé tenyereltem, és erőteljesen mozogni kezdtem fölötte, mindvégig a kékségeibe nézve. Egyik kezével hajamba túrt, míg a másikkal megmarkolta a felkarom.

- Gyerünk Niall! Élvezz el nekem! - vigyorogtam, erősebben döfve magam belé. - Ájulásig akarlak kefélni! - nyöszörögtem, keményen lökve előre a csípőmet. Szemei felakadtak, teste megremegett. Újra döftem, eltalálva ismét azt a pontot, amitől hangosan felsikoltott. Feltérdeltem, megfogtam a combját, és az egyik lábát a nyakamba vettem, még mélyebbre hatolva belé. Éreztem, hogy minden egyes lökéssel egyre közeledek a csúcs felé, ahogyan Niall is, ezért rámarkoltam a férfiasságára, amit a lökéseim ritmusára kezdtem el fejni. Újra megcéloztam azt a pontot, amitől a kis szöszi háta ívbe feszült. A farka megremegett, és egy hatalmas nyögés kíséretében a kezemre élvezett. Ujjaim a számba vettem, és lenyaltam a nedvét, miközben még mindig mozogtam benne. Fölé hajoltam, átkaroltam a testét, és olyan erősen löktem előre a csípőmet, hogy másodpercek alatt jutottam el a csúcsra, egy mély hörgést hallatva. Zihálva, izzadt testtel összetapadva feküdtünk a földön. Mikor sikerült összeszednem magam, felkönyököltem, és a szöszi arcát fürkésztem. Szemeit alig bírta nyitva tartani, haja a homlokára tapadt, mellkasa pedig szaporán mozgott. Kezei elernyedten feküdtek mellette a padlón.

- Minden oké? - kérdeztem aggódva, mert elég rosszul nézett ki. Kellett pár perc, mire sikerült megszólalnia:

- Igen - Halvány mosoly jelent meg az arcán. - Csak az... összes erőm elhagyott... Asszem...pár napig nem kelek fel innen - motyogta erőtlenül. Elvigyorodtam szavain.

- Nem minden nap élvezel el egymás után háromszor! - mondtam, majd megcsókoltam. Karjaival átölelte a nyakam, és nyelve az enyémmel játszadozott. - Fantasztikus voltál! - nyomtam egy gyors csókot a szájára, majd feltápászkodtam, és felkaptam a bokszerem.

- H-hova mész? - kérdezte.

- Csak hozok egy kis kaját, meg vizet! - néztem végig rajta, és újra bizseregni kezdtem. Annyira kívánatos volt, ahogy szétterülve, meztelenül feküdt a padlón. Önkéntelenül megnyaltam a szám.

- Jó ötlet - mondta. - Én itt megvárlak - vigyorgott. Felkaptam a farmerom, aztán a felsőm, és mielőtt a kabátomat is felhúztam volna, az egyik kis szekrényből kivettem a pokrócot - amit azért tartottam, mert sokszor itt aludtam -, és ráterítettem a kis szöszire. Egymásra mosolyogtunk, aztán a garázsajtót felhúzva kiléptem, és sietve indultam a kisbolt felé, ami nem messze volt.

126.rész

Meglepiiiiii!

Halihóóó olvasóim!! 

Remélem örültök, hogy ilyen hamar hoztam nektek a kövit, ami őszintén megvallva a szívem csücske, akár csak Silver Breeze-nek, ezért is szeretném ezt a részt neki ajánlani! <3  Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit szóltok hozzá! :3 

Köszönöm szépen a csodás kommenteket, mindig meghatódom tőlük! Annyira imádlak benneteket, hogy azt lehetetlen lenne szavakba önteni! Mindenért nagyon hálás vagyok nektek! <3 

Ui.:A kövi részekben kicsit Ziallé lesz a főszerep (amit remélem nem bántok) mert szeretném őket is egy kicsit előtérbe helyezni! És hát a vége... Ígérem innen folytatódik :p

Jó olvaskodást! ;)

Dreamy Girl

Köszönöm Silver a képet!! <3

Zayn 

Ráérősen sétáltam a kis szöszi háza felé, remélve, hogy nem hallgatta még meg a hangüzenetet, amit a betépett Louis hagyott neki. Bár, szerintem rohadt vicces volt, viszont Niall nem biztos, hogy oda lesz érte, ezért az volt a tervem, hogy elkobozom a telóját, mikor nem figyel oda, és kitörlöm az üzenetet. Mielőtt bementem volna a házba, rágyújtottam egy cigire. Kint pöfékeltem a kellemes időben, mikor megláttam közeledni a szöszi alakját. Lehajtott fejjel, komótosan sétált felém. Fel se nézett, ahogy elhaladt mellettem, csak kikapta a kulcsot a farmerja zsebéből, és az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa azt. Egyből tudtam, hogy lehallgatta a hangpostáját.

- Hello, szöszke! - köszöntem vigyorogva, mintha nem tudnám, hogy bajban vagyok. Morcos pillantást lövellt felém, majd belépett a házba. Nem törődve azzal, hogy a cigi még a számban van utána mentem. - Niall...

- Ne bagózz a házban, légyszi! - mordult rám, miközben mérgesen levágta a cipőit a padlóra. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem, megállva a küszöbön. 

- Mit műveltem? - kérdeztem - mintha nem tudnám - az ajtófélfának támaszkodva, miközben kifújtam a füstöt.

- Kihűtöd a házat! - nézett rám dühös tekintettel.

- Őszintén?! Telibe szarom! - szívtam bele a cigibe. 

- Jól elvoltatok tegnap? - kérdezte karba tett kézzel.

- Igen, jól, miért? - tettettem a hülyét.

- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek! - förmedt rám, haragos tekintettel, majd kivette a farmerje zsebéből a telefonját, hogy felém mutassa. - Kaptam egy érdekes hangüzenetet Louistól! Szeretnéd meghallgatni netán, vagy most már eszedbe jutott?! - nézett rám mérgesen, egyik lábával dobolva a padlón. Ahogy eszembe jutottak Louis szavai, alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Nem tudom, mi baja van Niallnak, szerintem irtó vicces volt, és őszintén megvallva, szívesen meghallgattam volna újra. - Szóval szerinted még jópofa is, mi?! - morogta. 

- Niall, ne csináld már! Mi csak...

- Bebasztatok?! - vágott közbe.

- Nem… Elszívtunk egy, na jó kettő füves cigit! 

- Szuper! Komolyan! És nála is bepróbálkoztál? - kérdezte, én pedig azt hittem, menten elájulok. Mindenki azt hiszi, hogy képes lennék megbaszni Louist. 

- Normális vagy?! Te tényleg azt hiszed, hogy megdugnám a legjobb haverom pasiját?! Hát ez fasza! - túrtam bele a hajamba, majd elpöccintettem a csikket, amit jól megtapostam a küszöbön. Niall felmordult. Tudtam, hogy utálja, ha eldobom, és utána nem szedem össze, ezért a lábammal arrébb rúgtam, le a megmarad, olvadó hóba.

- Láttam! - szólalt meg kicsit nyugodtabb hangon. 

- Tudom! - mosolyodtam el. - Tudod mit, öltözz fel, elviszlek valahova! - mondtam, mikor eszembe jutott egy ötlet, amivel talán ki tudom engesztelni.

- És mi van, ha én nem akarok menni? - kötözködött.

- Leszarom! Ha kell a vállamon viszlek! A te döntésed, hogy a saját lábadon jössz-e, vagy… 

- Jól van, megyek… - morogta, és visszahúzta az előbb ledobált cipőjét. 

A kocsiban mindvégig csend uralkodott, amit egy idő után már nem bírtam elviselni, ezért bekapcsoltam a rádiót. Niall minden mozdulatomat figyelte. Amint ismét az útra koncentráltam, hirtelen elhallgatott a zene. Morcosan fordultam az ablakon kifelé bámuló Niall felé, aki úgy tett, mintha mi sem történt volna.

- Most ezt miért? - kérdeztem dühösen.

- Utálom ezt a számot - morogta az ablaküvegnek. 

- Én meg utálom, hogy ilyen vagy! - markoltam erősen a kormányt, amitől az ujjaim elfehéredtek. Nem szólt semmit, csak megrándította a vállát. Ráhagytam. Nem akartam még jobban összeveszni vele, ezért inkább jobbnak láttam befogni a számat. Csak remélni tudtam, hogy hamarosan lecsillapodik, és ismét a régi Niall lesz. Ő is be fogja látni, hogy ezért kár volt duzzognia, ahogyan Harry is. Befordultam az eldugott kis utcába, majd leparkoltam a járdaszegély mellé.

- Megjöttünk! - mondtam előkotorászva a kulcsot a zsebemből. 

- Gyalog is jöhettünk volna... - mondta gúnyosan kifelé nézve az ablakon. Megforgattam a szemeim.

- Ja, fasza lett volna, csendben kullogni melletted! - böktem oda neki, majd kiszálltam a kocsiból, és vártam, hogy a durcás királynő is végre elszánja magát arra, hogy felemelje a kis seggét, és kiszálljon az autóból. Magamban ujjongtam, mikor végre kikászálódott. Bezártam a kocsit, és meg sem várva a szöszkét, indultam a sikátor felé.

- Meg akarsz erőszakolni? - kérdezte hátam mögött lépdelve. Felhorkantam.

- Ha így folytatod, lehet, hogy ahhoz kell folyamodnom! - mosolyogtam magam elé, majd a garázsajtó elé érve leguggoltam, hogy kinyissam a lakatot, ami már elég rozsdás volt. - De, bármennyire is hihetetlen, nem azért hoztalak ide! - Hazudtam is, meg nem is. Tényleg, nem csak azért jöttünk ide, mert kanos voltam, hanem azért, hogy végre felfogja, hogy ő nem csak egy futókaland, mint ahogy a legtöbb csajom, vagy pasim volt. Kivettem az ócska lakatot a helyéről, és a garázsajtó fogóját megmarkolva rántottam egyet az ajtón, ami zajosan felemelkedett. Kezemmel mutattam Niallnak, hogy menjen be. Vonakodva, de belépett a sötét helységbe. Utána mentem, és lehúztam az ajtót, ezzel teljes vak sötétbe burkolva a garázst.

- Akkor, meg akarsz ölni? - kérdezte, és hallottam, hogy megremeg a hangja. Elmosolyodtam.

- Ha igen, akkor nem ide hoztalak volna! - húztam az agyát. - Túl kockázatos lenne, meg nem akarnám, hogy tiszta vér legyen a garázsom! - nevettem fel, miközben a villanykapcsolót kerestem.

- Rohadt vicces vagy! Kapcsold már fel a villanyt! - utasított erélyesen.

- Mi van, félsz a sötétben? - folytattam a szívatását. Imádtam basztatni a kis szöszi fejét. 

- Ha! Ha! Ha! - nevetett gúnyosan. - Ne szarakodj már, Zayn! - mondta, mire eszembe jutott, hogy nem is kell ide világosság. Kicsit eljátszadozom vele a sötétben, amihez már lassan kezdett hozzászokni a szemem, így nagyjából ki tudtam venni, hogy hol van. - Zayn?! - motyogta, én pedig alig bírtam ki, hogy ne nevessek. - Ne szórakozz! - hallottam a hangján, hogy meg van ijedve. Halkan lépdeltem felé, majd kinyúltam, és megragadtam a kabátját. - Bazd meg! - ugrott meg ijedtében. - Mit művelsz? - kapálódzott, de nem szóltam egy szót se. Megragadta a karom, mire magamhoz húztam a kabátját markolva. 

- Gondolkodtál már azon, hogy vajon, milyen lehet vak sötétben dugni? Úgy, hogy nem látod a másikat, csak az érzékeidre hagyatkozol?! - pusziltam a nyakába, mire elfordította a fejét, hogy jobban hozzáférhessek. Ennyit a “Nincs szex.” dologról. Nem tudom, mire jó ez neki, ha közben ő is szenved. De, most megleckéztetem. Könyörögni fog azért, hogy megdugjam. Végignyaltam a nyakán, egészen a füle mögötti részig. Felsóhajtott, és erősen megmarkolta a bicepszem.

- Zayn... Nee... Ah! - nyögött, mikor kicsit megszívtam az érzékeny bőrét. És még mindig tiltakozik. Kitartó. Elmosolyodtam, majd lehúztam a kabátja cipzárját, amit egy gyors mozdulattal lerántottam róla. 

- Ez nem kell! Érzem, hogy melegünk lesz idebent! - mondtam kéjes hangon, majd végig simítottam a felsőtestén a felsője anyagán keresztül. A mellkasa szaporán mozgott, és ahogy egyre lejjebb haladtam, akkorát nyelt, hogy szerintem az egész város hallotta. Köröket írtam le a hasán, amibe beleremegett. Lejjebb vándoroltam, ujjaimmal nadrágja alá nyúltam megcirógatva finom bőrét. Éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai, és kirázza a hideg. Felnyögött, megmarkolva a csuklómat. 

- Zayn - lihegte, és tudtam, itt az idő, ezért kihúztam a kezem szorításából. 

- Szóval, megkeresem azt a fránya villanykapcsolót! - mondtam, és visszabotladoztam a kapcsolóhoz, amit egyből meg is találtam. Pislákolva felkapcsolódtak a fények, bevilágítva a helységet. Mosolyogva néztem a még mindig egy helyben álló, ziháló Niallt. Megnyaltam a szám, ahogy megláttam hatalmas merevedését. Melegség fogott el, és bizsergett a testem. Nem lesz egyszerű ez a játék. Behunytam a szemem, és igyekeztem nem Niall álló farkára gondolni. 

- Na, mit szólsz hozzá? - mondtam körbemutatva a garázsban, ami az én kis búvóhelyem volt. Az egyetlen hely, ahol magam lehettem, és senki sem zavart. A helység közepén egy asztal állt, ami tömve volt színes festékszóró spray-kel, rajzlapokkal és egyéb olyan cuccokkal, amikre szükségem volt. Körben pedig csak a fehér fal, amin az alkotásaim szoktak díszelegni addig, míg le nem festem fehérrel, hogy újra üres legyen a festővásznam.

- Először is, kapd be! - morogta durcás képpel, én pedig csak vigyorogtam. - Mi ez a hely? És miért hoztál ide? - kérdezte, folyamatosan engem nézve. 

- Ez az én kis zugom... - sétáltam az asztalhoz, és végighúztam rajta az ujjamat - az egyetlen hely, ahova elbújhatok a világ elől, ahol senki sem zavar! - mondtam, majd Niallra néztem. - Itt szoktam kísérletezni az új mintákkal, vagy a régiekkel. A legtöbb szabadidőm itt töltöm. - Felvettem egy fekete festékes flakont, és felráztam. - Kipróbálod? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Én nem vagyok nagy művész, szóval...

- Ne kéresd magad! - kaptam fel egy másik sprayt, ami zöld színű volt. - Kapd el! - dobtam oda neki, mire elkapta. - Szép! - biccentettem elismerően. 

- Zöld?! - nézte a flakont, majd engem.

- Az a te színed! - jelentettem ki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Végre. Vigyorogva kaptam le a kabátom, amit egy laza mozdulattal eldobtam az egyik sarokba. - Na? Jössz? - kérdeztem, a még mindig egy helyben álldogáló szöszire nézve. Bólintott, majd mellém lépdelt. - Kezdd el! - mondtam, mire a falhoz lépett. Felrázta a sprayt, de nem csinált semmit, csak álldogált a falat bámulva, én pedig többször is végigmértem a tekintetemmel. Vártam még egy kicsit, aztán nem bírtam tovább, mögé léptem. Megrezzent, amikor megérezte a hátának nyomuló testemet. Nem távolodott el, hagyta, hogy megfogjam a flakont szorító kezét, és a fehér fal felé irányítsam. - Ne gondolkozz, csak csináld! Érezd! - suttogtam a füléhez hajolva. Halkan felsóhajtott. Megnyomta a spray fejét, ami zöld színt szórt a tiszta felületre. Elhúztam a kezét, mintákat formálva a falra, aztán elvettem az enyémet, és hagytam, hogy egyedül csinálja. Hátraléptem, nekidőlve az asztal szélének, és néztem, ahogy egyre jobban beleéli magát. Hirtelen hátranyúlt felém.

- Kérem a feketét! - mondta, mire odaadtam neki, és vigyorogva figyeltem minden mozdulatát. Amikor befejezte, hátralépett, megcsodálta az alkotását, majd rám nézett.

- Milyen? - kérdezte, hol engem, hol a falat pásztázva. 

- Nagyon jó, szuper... - próbáltam lelkes lenni, de nem igazán ment. Nem szeretek hazudni, mégsem akartam bunkó lenni vele. 

- Őszintén, Zayn! - fordult felém. 

- Elsőre nem is olyan rossz... 

- Még őszintébben! - mosolygott. 

- Na jó, szörnyű! - nevettem fel, mire ő is. - Sajnálom, de nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én! - kacsintottam rá, huncut vigyorral az arcomon.

- Ki mondta, hogy az vagy? - húzta fel a szemöldökét. 

- Miért, szerinted nem vagyok az? - kérdeztem, de nem szólt semmit, csak visszafordult a fal felé.

- Azért lehettél volna kedvesebb is! Ez mégiscsak az első munkám! - tért ki a válaszadás elől. 

- Te mondtad, hogy legyek őszinte! Nem értelek, az előbb... - hebegtem, mert teljesen összezavart.

- Csak vicceltem, nehogy szívrohamot kapj nekem! - röhögött, én pedig megráztam a fejem. - Ez nem maradhat itt! - mutatott az alkotására. - El kell tüntetni! - ragadta meg a fehér festéket, és a festőhengert. Még mielőtt elronthatta volna a művét, odaléptem hozzá, és megragadtam a csuklóját. 

- Ne! - állítottam le. - Szeretném, ha fent hagynád, és az egész garázst együtt festenénk ki! - mondtam, mire mosoly jelent meg az arcán, és letette a kezében tartott eszközöket. 

- Akkor, hajrá! - kacsintott, és izgatottan lépett az asztalhoz, hogy felkapjon egy sprayt. - Talán mire ezt befejezzük, - nézett körbe - én is olyan profi leszek, mint te! - vigyorgott huncutul. 

- Álmodozz csak, szöszke! Ahhoz, hogy ilyen profi legyél mint én... - álltam meg a mondatomban, majd úgy tettem mintha gondolkodnék. - Bocs, de lehetetlen engem utolérni, túl jó vagyok! - húztam ki magam büszkén.

- Meg szerény... - villantott felém egy mosolyt. 

- Eltaláltad! - kaptam fel a kék színű festékszórót, majd Niallra néztem. - Fogjuk hozzá! - Megálltunk a fallal szemben, és nekiláttunk a fehér vásznat színes alkotásokkal feldobni. Sosem szerettem, ha festés közben van valaki mellettem, de a Niallal töltött idő minden percét élveztem. Nem éreztem, hogy zavarna, sőt. Jobb volt alkotni, mint bármikor máskor. Röhögtünk, szívattuk egymást, belerondítottunk a másik rajzába, még a ruhánk is festékes lett, az össze-vissza fújkálástól. Mikor végeztünk, kifulladva dőltünk el a nejlonnal lefedett padlón. Felkönyököltem, és elismerően néztem körül a garázsban, ami számtalan színben pompázott, feldobva a helységet. Eszméletlen lett. Niall is jó munkát végzett, kezdett belejönni a végére. Ahogy figyeltem a mintákat, a különböző formájú emberi alakokat és a betűket, úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Valami, amitől teljes lesz a kép. 

- Ez így még nem tökéletes! - mondtam, miközben feltápászkodtam. Megrázogattam a sprayket, és felkaptam azt, amelyikben volt még egy kevés festék. A fal elé álltam, felfújtam a nevem, majd megfordultam, kinyújtva a szöszi felé a flakont. Mosolyogva feltápászkodott a földről. Kivette a kezemből, hogy felfirkanthassa a saját nevét az enyém mellé. Visszafordult, és rám vigyorgott. Tekintetem a szájára tévedt, mire önkéntelenül megnyaltam az ajkam. Meg akartam csókolni, még sem tettem. Nem tudtam, hogy hogyan reagálna rá a ma történtek után. 

- Igazából... - szakított ki a gondolataimból Niall hangja - még mindig nem tudtam meg, hogy miért hoztál ide. - nézett rám kíváncsi tekintettel.

- Soha nem hoztam még ide senkit Harryn kívül! - mondtam mindvégig kék szemeibe nézve. - Azt akartam, hogy tudd, szóval... hogy fontos vagy nekem. Tudom, hogy egy bunkó vagyok, és hogy elkövettem sok hibát az életben, és még fogok is, de igyekszem! - mondtam, majd egy kisebb szünet után folytattam: - Bár, én nem hiszek abban, hogy az ember meg tud változni... 

- Pedig, meg tud! - vágott közbe Niall - Te is rengeteget változtál Zayn! - mondta. - Elismerted, hogy hibáztál! Lerúgtad a cigi csikket a küszöbről, mert tudod, hogy utálom, ha otthagyod! - mosolygott. - Igaz, a fűben sem szeretem, de ez most nem lényeg. Néha elpakolod a mosatlant, a ruháidat...

- Ne folytasd, mert hányni fogok! - szóltam közbe, mert ezt nem tudtam tovább hallgatni. - Összement a férfiasságom! - jelentettem ki, amin Niall jót nevetett. - Ez nem vicces, ez igenis komoly dolog! - mondtam morcosan, de ő csak vigyorgott.

- Mi van Zaynie, eltűnt a tököd? - játszadozott, még mindig röhögve. Rendben szöszi, meglátjuk ki nevet a végén! Elé léptem megragadva a derekát, és nekinyomtam a falnak, a kezeit pedig a feje fölé kulcsoltam. Nevetését zihálás váltotta fel, és kék szemét az enyémbe fúrta.

- Megmutatom én neked, hogy milyen tökös vagyok! - mondtam súrolva az ajkammal az övét. Fejével előrébb hajolt, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam előle. 

- Zayn... - lihegte sóvárogva.

- A-a! - ingattam a fejem. - Kinevettél, és játszadoztál velem! - húztam végig az ujjamat az ajkán. - Most megmutatom, hogy én hogyan játszadozok! - vigyorogtam, és egyik kezemmel kicsatoltam az övemet, amit egy mozdulattal kirántottam a helyéről. Niall csuklója köré fontam, erősen meghúzva, amitől fájdalmasan felszisszent. 

125.rész

Hiiii!

Annyira, de annyira imádlak benneteket! <3 Köszönöm a sok szép kommentet, és az újabb feliratkozókat!<3 Nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok velem! Bár a régi olvasóim közül elég sokan eltűntek, de azért remélem, hogy olvastok és kíséritek tovább a történetem! Hiányoztok... <3 

Jó olvasást, és kellemes hétvégét mindenkinek! 

Dreamy Girl

Harry

- Harry?! Mi csak... - kezdett volna bele Zayn, de nem hagytam.

- Várj meg az ajtónál! - utasítottam mogorván, mire bólintott, és elhagyta a nappalit.

- Haz… - nézett rám ijedt tekintettel Louis.

- Beszélek Zaynnel, te addig menj, és zuhanyozz le! - parancsoltam nyugodt hangon, belülről pedig majd szétrobbantam az idegtől.

- De... - beszélt vissza, viszont szúrós tekintettel leállítottam. Szó nélkül indult meg a lépcső felé, én meg Zayn után mentem.

- Mi a jó büdös francot műveltél?! - akadtam ki, amint szembe találtam magam a legjobb haverommal. - Ide hívlak, hogy vigyázz rá, te pedig kiütöd?! Fűvel tömöd a fejét?! Komolyan?! Eszednél vagy?! - ordítottam, miközben a kezeimmel magam előtt hadonásztam. - Azt hittem, bízhatok benned! Azt hittem, itt hagyhatlak Louval kettesben! - Idegesen beletúrtam a hajamba, majd folytattam tovább: - Erre tessék! Arra kell hazajönnöm, hogy a pasim, és a haverom együtt füvezett, majd egymás karjában feküdtek!! - Ökölbe szorítottam a kezem a gondolatra, hogy vajon mi történhetett kettőjük között. - Mit műveltél vele? - kérdeztem halkabban.

- Ezt hogy érted? - nézett rám értetlenül. - Füveztünk, ennyi! - Felhorkantam a szavaira. 

- Pontosan tudod, hogy hogy értem!! - förmedtem rá, mire döbbent arccal nézett rám. 

- Ezt most komolyan kérdezed?! - háborodott fel. - Te...te nem vagy normális!! Louis a pasid!! Te meg a legjobb haverom vagy, bazdmeg! - köpte a szavakat indulatosan.

- Akkor miért feküdtetek egymást ölelgetve azon a kibaszott szőnyegen? Ha? - keltem ki magamból. 

- Őszintén?! Fogalmam sincs! Talán lemásztam, és azt hittem, hogy Niall az! Rohadtul nem tudom Harry, de azt igen, hogy soha nem másznék rá a pasidra! - mondta komoly hangon, mindvégig a szemembe nézve. - Ezzel tisztában lehetnél! Tudhatnád, hogy soha, ismétlem, soha a büdös életbe nem kezdenék ki vele! - jelentette ki, majd kisebb szünet után folytatta: - És tudod mit?! - lépett közelebb hozzám, ujját fenyegetően a mellkasomhoz bökte. - Végre önfeledten szórakozott! Nem voltak problémái, nem rágódott semmi miatt! Nem foglalkozott azzal, hogy a pasija a sitten van, vagy azzal, hogy a beteges ikertesója üldözi, hanem boldog volt! Újra gondtalannak és gyereknek érezhette magát! - Mély levegőt vett, majd folytatta: - Tudod, miért adtam neki füves cigit?! Mert nem akartam egész végig azt nézni, hogy szomorkodik utánad! Elfeledtette vele azt, ami az elmúlt pár órában történt, és ez kellett neki! Erre volt szüksége! És őszintén megmondva, rád is rád férne, mert teljesen bediliztél, haver! - kapta fel a cipőjét, és a kabátját. - Amúgy, - fordult vissza az ajtóból - szívesen! - morogta, majd kilépett az ajtón, amit bevágott maga után. Egy percig csak néztem magam elé, és visszajátszottam Zayn szavait, amik most tudatosultak bennem igazán. Idióta voltam. Egy nagy fasz. Zayn csak jót akart. A legjobb haverom, én pedig azt feltételeztem róla, hogy kikezdett Louisval. Tudom jól, hogy soha nem tenne ilyet, mégis megvádoltam vele. Ekkora barom is csak én lehetek. Kivettem a mobilom a farzsebemből, majd tárcsáztam Zayn számát.

- Na, mi van? Rájöttél, hogy egy nagy fasz vagy?! - röhögött a telefonba, mire nekidőltem a falnak, és beletúrtam a hajamba. Túl jól ismer már. 

- Kapd be! - mondtam nevetve. Nálunk ez felért egy bocsánat kéréssel. 

- Pöcs! - morogta. - Na, menj és kapd le Louist! - nevetett. - Legalább te szórakozz, míg az én fejemet leveszik! 

- Ezt hogy érted? - kérdeztem kíváncsian, mert nem értettem, hogy mire mondja ezt. 

- Kérdezd meg a füves pasidat! Rohadt jól elintézte nekem a dolgokat! - röhögött, mire értetlenül néztem magam elé. - Amúgy, máskor is kínáld meg jointtal, jó móka! Főleg, mikor rólad beszél! - folytatta a nevetést. 

- Biztos megérdemelted, bármit is tett! - vigyorogtam, majd hozzátettem: - De azért kösz! - mondtam, majd kinyomtam. Nagyot sóhajtottam, és elindultam felfelé a lépcsőn. A fürdő ajtaja résnyire nyitva volt, kihallatszódott a víz zubogása. Benyitottam, mire megcsapott a zuhanyzóból kicsapódó meleg pára. Ledobtam a ruháimat, és halkan elhúztam a kabin ajtaját. Mosolyogva mértem végig Louis meztelen hátát, majd tekintetem formás seggére tévedt, és elidőzött rajta pár pillanatig. Szorosan mögé léptem, hátulról átkarolva a derekát, hasán összekulcsolva a kezeim. Megugrott a hirtelen jött érintéstől.

- Hazz?! - motyogta, miközben teljesen nekem nyomta a testét. Fejem a vállára hajtottam, és felkuncogtam. 

- Igen. Miért?! Mást vártál?! - szivattam. - Netalán Zaynt?

- Nem! Hazza, én... - dadogott idegesen, és meg akart fordulni, de nem engedtem. 

- Csak vicceltem! - csókoltam a nyakába, mire félre fordította a fejét, hogy jobban hozzáférhessek. Kezével hátranyúlt, és beletúrt a hajamba. - Sajnálom - suttogtam a fülébe, majd megharaptam a fülcimpáját. Felsóhajtott, egész teste megremegett. Megcsókoltam a füle mögötti, érzékeny részt, amitől egy apró nyögés hagyta el érzéki ajkait. 

- H-hogy hogy k-ki engedtek? - nyöszörögte. 

- Ezt ne most beszéljük meg! - mondtam, miközben egyik kezemmel megmarkoltam a derekát, a másikkal mellkasát simogattam, egyre lejjebb haladva, meg sem állva lüktető férfiasságáig.

- Szerintem, te most másra vágysz, kis tigris! - kuncogtam fel, végigsimítva a farkán, ami megremegett érintésemre. Nekem nyomta testét, és felnyögött. Ujjai ismét a tincseimmel babráltak, miközben a másikkal megragadta a farkát körbefogó kezemet, és együtt fejtük ágaskodó szerszámát. Nyakát csókolgattam, egy ponton meg is szívtam, hangosabb nyögést kiváltva belőle. Fejét hátravetette, és egy ügyetlen, gyors csókot váltottunk. Ahogy hátranyúlt, hogy marokra fogja a kemény farkamat, beharaptam az alsó ajkam, elfojtva egy nyögést. Felvette az én tempómat, amitől mély hörgés hagyta el a számat. Nyakába fúrtam az arcom, szemeim lehunytam, és egyre gyorsabban mozgattam a csuklóm.

- Haz... - nyöszörögte. 

- Várj még! - nyögtem a nyakhajlatába. Éreztem, hogy megremeg a kezemben. - Tartsd vissza! Azt akarom, hogy egyszerre menjünk el! - alig tudtam koncentrálni a beszédre, csak Louis nyögése, és a farkamat markoló keze jártak az agyamban. 

- Nem bírom... - lihegte. - Haz.. ne...

- Mindjárt! Még egy kicsit! - ziháltam, miközben egyre jobban duzzadt a tenyeremben. Éreztem, hogy közel van, ahogyan én is. Testem megremegett a kéjtől, ami végigfutott a gerincemen, egészen a férfiasságomig. 

- Hazza! - nyögte az élvezettől, ami a hatalmába kerítette.

- Lou! - hörögtem, átlépve a gyönyör kapuját. Zihálva temettem az arcom a nyakába, majd lágy csókokkal hintettem be forró bőrét. Derekát markoltam, hogy megtartsam elernyedt testét. Összekulcsolta az ujjainkat, és nekem dörgölőzött, puszit nyomva az arcomra. 

- Annyira örülök, hogy itt vagy! - mondta, mire megfordult, és ajkaimra tapadt. Beletúrtam vizes hajába, miközben vadul faltuk egymást. 

- Én is örülök! - suttogtam a szájába, majd a tusfürdőért nyúltam. Kezemre nyomtam egy kis adagot, amit elkentem izmos mellkasán, hasán, egyre lejjebb haladva. Huncut mosolyt villantottam felé, és felhúztam az egyik szemöldököm, mindvégig tartva vele a szemkontaktust. 

- Nézzünk csak oda, nem volt elég, kis tigris?! - vigyorogtam, ahogy megéreztem éledező férfiasságát. 

- Belőled sosem elég! - sóhajtotta kéjesen. Közelebb léptem, eltüntetve a köztünk lévő távolságot. 

- Helyes válasz! - suttogtam a fülébe, amibe belenyaltam. Megremegett, és a vállamba kapaszkodott, bőrömbe vájva a körmét. Felszisszentem a kellemes fájdalomra. Imádtam, mikor bedurvul, és nem fogja vissza magát.

- Kúrj meg! - nyögte. Felkuncogtam mocskos szavai hallatán. 

- Kívánságod számomra parancs! - zártam el a még mindig folyó vizet, majd megfordítottam Lout, és nekinyomtam a zuhanyzó falának. Tenyereivel a csempének támaszkodott, fenekét pedig kinyomta. Gyönyörű és észveszejtő látvány volt. Beharapott alsó ajakkal, simítottam végig a seggén, majd rácsaptam egyet, amitől Louis felnyögött. Megmarkoltam, széthúztam, aztán ismét rácsaptam. Nem tököltem, szorosan mögé léptem, és bejáratához igazítottam a farkam, amit egy lökéssel eltüntettem benne. 

- Bazd meg! - nyögte, miközben ökölbe szorította a kezét. Előre nyúltam, és összekulcsoltam ujjainkat, majd a füléhez hajoltam, amibe belenyaltam. Nem vártam meg, hogy megszokjon, azonnal mozogni kezdtem benne. Először lassan, majd egyre gyorsabban löktem előre a csípőm. Ujjaival enyémet szorította, és egyre jobban kitolta a fenekét, amitől még mélyebbre hatoltam benne. Felnyögtem. Hátra vetett fejjel élveztem, ahogy felém löki a magát. Egyik kezemmel hajába túrtam, megmarkoltam a tincseit, majd hátra húztam a fejét és a nyakába csókoltam. Nyöszörgött, ahogy megszívtam az előbbi szívás helyét. 

- Annyira imádom, mikor mocskos a szád! - Bekaptam a fülcimpáját, és szopogatni kezdtem. 

- Ahh! - nyögte egyre hangosabban.

- Gyerünk édes, halljam! - suttogtam a fülébe. Kicsit leálltam a mozgással. Kezem végigsiklott a gerince vonalán, egészen a fenekéig, amire rácsaptam, majd megmarkoltam. 

- Harry! - nyöszörgött, és hátralökte a csípőjét, ezzel egy elfojtott nyögést kiváltva belőlem. Kihúztam magam belőle, mire morgott egyet. - Kérlek! - könyörgött. Nem csináltam semmit, csak figyeltem, ahogy szenved. Kifelé tolta a fenekét, és mikor már nem bírta tovább, hátranyúlt, és izgatni kezdte magát. A farkam is megremegett a látványra, ahogy Louis feldugta magának a két ujját, és ki- be húzogatta. 

- Te kis türelmetlen! - vigyorogtam, majd megragadtam a csuklóját, hogy leállítsam. Mögé álltam, és a fülébe suttogtam: - Beszélj mocskosan! - nyomtam a fenekéhez az ágyékom. 

- Kúrj meg! - nyögte. - Azt akarom, hogy a hatalmas farkadat a szűk seggembe dugd, és keményen basszál! - lihegte, miközben hozzádörzsöltem a férfiasságomat. - Dugj már meg Harry! A kúrva életbe! - morogta, a csempébe ütve a kezét. - Az istenit! - nyöszörögte, mire elmosolyodtam, és ismét belé hatoltam. Akkorát nyögött, hogy az egész ház beleremegett a hangjába. Nem kíméltem, erőteljesen löktem magamat belé, amire nyögések százaival válaszolt. Kezemmel megragadtam a vállát, és így mozogtam benne. Annyira gyönyörű volt, ahogy a hátán az izmai megfeszültek, ahogy a karján az erek kidagadtak, és ahogy a fejét oldalra döntve elnyílt szájjal nyöszörgött, minden egyes döfésemre. Éreztem, hogy egyre közeledek, ezért kihúztam magam belőle, majd hiper-sebességgel felém fordítottam Louist, és felkaptam az ölembe, hogy újra elmerüljek benne. Látni akartam az arcát, mikor elélvez. Erősen döftem felfelé a csípőm, amitől az egész teste megremegett, hatalmas nyögés kíséretében. Egyik kezemmel rámarkoltam a kettőnk között lüktető férfiasságára, és ütemesen fejni kezdtem, majd ajkára hajoltam és vadul csókoltam. Nyelvünk egymást kerülgette, aztán találkoztak, hogy egybeforrjanak. Apró ujjaival a hajamba túrt, játszadozva a tincseimmel, majd a tarkómra vándoroltak, és a hátamon állapodtak meg, cirógatva forró, nedves bőrömet. Kicsit elfordítottam a csípőmet, amivel sikerült eltalálnom azt a pontot, amitől Louis szemei fenn akadtak, ajkai szétnyíltak, halk sikolyt hallatva, teste megremegett, ahogy a farka is, kilövellve kezemre forró nedvét. Nekem sem kellett sok, csak pár döfés, és mély hörgéssel élveztem el benne. Arcom a nyakába fúrtam, majd lágy csókokkal hintettem be felhevült bőrét. Erőtlenül beletúrt a hajamba, és erősen zihált. Elhúzódtam tőle és kipirult arcát néztem, ami még szexisebbé tette őt.

- Szeretlek! - mondtam, majd a szájára tapadtam. Azonnal szétnyitotta az ajkait, utat engedve nyelvemnek, amivel az övét masszíroztam. 

- Én is szeretlek! - motyogta a számba. Hosszas csókcsata után elváltunk egymástól, és lassan leengedtem a földre Louis.

- Most már tényleg le kellene tussolnunk! - mondtam mosolyogva, miközben elővettem az előbb használt tusfürdőt. 

- Jó ötlet! - vigyorgott Lou, majd gyors csókot nyomott a számra.

124.rész

Halihóóó! 

Ki merem jelenteni, hogy már jobban vagyok, újra belelendültem az írásba, ezért hoztam is a kövi részt, ami remélem tetszeni fog nektek! :) Most erre a történetre szeretnék jobban koncentrálni, de ígérem a Just a gamet is folytatni fogom! 

Nagyon szépen köszönöm a 181! féliratkozót (OMG!!!! ) <3  Mikor megláttam majdnem elájultam, annyira hálás vagyok nektek, hogy azt lehetetlen lenne szavakba önteni! Köszönöm a csodás kommenteket, amiket mindig mosolyogva, és olvadozva olvasok! Nagyon sokat jelentenek a szavaitok, azokból merítek erőt az újabb részek megíráshoz! <3

Jó olvasást, és szép hétvégét!

Dreamy Girl

Louis

- Imáááádom ezt a számot is! - keltem fel a kanapéról, nem törődve Zayn előbbi mondatával. Felhangosítottam a zenét, és elkezdtem ringatózni a lágy ritmusra, majd mikor a refrénhez ért a dal, teli torokból kiabálni kezdtem Bob Marley számát:

Singin': "Don't worry about a thing,

'Cause every little thing gonna be all right.

Singin': "Don't worry about a thing,

'Cause every little thing gonna be all right! "

- Énekelj velem! Gyerünk! - kiabáltam a kanapén szétterülő Zaynnek. Felemelte a kezét, majd velem együtt énekelte a dalt. Odatáncoltam hozzá, mire felém tartotta a jointot, amiből mélyet szívtam. 

- Kajás vagyok! - jelentette ki. 

- Ott a konyha! - mutattam az említett helység felé. - Vagy szolgáljalak ki, Hercegnőm? - vigyorogtam idétlenül. 

- Végül is én vagyok a vendég, nem?! - mondta, mire megforgattam a szemeim. Kimentem a konyhába, kivettem pár csipszes zacskót, és egyéb nyalánkságot a konyhaszekrényből, majd egy üveg ásványvizet is, mert rohadt szomjas voltam.

- Hé! Azért segíthetnél!! - kiabáltam ki Zaynnek, aki pár perc múlva meg is jelent a konyhában, és kikapta a kezemből a rágcsálni valót. Magamhoz vettem két poharat, aztán visszamentem a nappaliba, ahol Zayn már nagyban tömte magába a csipszeket. Jót nevettem rajta, ahogy teli pofával próbált mondani valamit. Hirtelen én is megéheztem, ezért lehuppantam a fekete mellé, és együtt falatoztunk. Megittam egy pohár vizet, de még mindig úgy éreztem, hogy kiszáradok. Zayn kinyitotta az M&M’s csomagját, és kiszórta az asztalra, amitől a kis színes golyók csörömpölve gurultak szanaszét.

- Volt egy csajom, - szólalt meg, miközben az m&m’s-eket vizsgálta - vagyis csak pár napos csajom - röhögött. - Mindig csak a barnát ette meg, a többit meg eldobta, mondván, - emelte rám a tekintetét - abben van a legkevesebb mesterséges színezék! - forgatta meg a szemeit, majd folytatta: - Bassza meg, akkor minek veszi meg! Árulnak rendes csokit is, nem?! Istenem! Hülye liba! - kapkodta be a színes csokigolyókat, majd párat a markába vett, és fejét hátradöntve elterült a kanapén. Kinyitotta a száját, és feldobta a piros M&M’s-t, majd megpróbálta elkapni, de nem sikerült. A hasam fogtam a röhögéstől. 

- Béna! - cukkoltam.

- Mert te jobb vagy, mi?! - morogta, mire hevesen bólintottam. - Na, lássuk! Nyisd ki a szád! - fordult velem szembe. - Jó nagyra! Tudod, mint mikor Harry faszát szopod! - vigyorgott, én pedig felmutattam neki a középső ujjam. Kacsintott, és lövő pozícióba állt. Eltátottam a számat, és vártam, hogy beledobja.

- Hoppá, elsőre! - vigyorogtam büszkén, mire nekem dobott egyet, ami pont az orromat találta el. - Rohadék! - kaptam fel a maradék csokigolyót az asztalról, és arcon dobtam velük.

- Ha harc, hát legyen harc! - üvöltött fel, mint egy csatába induló harcos, majd elkezdődött a vérre menő küzdelem. 

Kifulladva a küzdelmes harcban, a csipszekkel, és az M&M’s-ekkel körülvéve feküdtünk a szőnyegen, még mindig röhögve. 

- Van még füved? - kérdeztem a mellettem szétterülő Zaynt. 

- Szerintem nem kellene többet szívnod... - mondta, mire morcos képet vágva, finoman hasba vágtam.

- Kell még! - könyörögtem. Morgott egyet, miközben kihalászta a cigit a farmere zsebéből. Meggyújtotta, szívott belőle, aztán átadta nekem. Amint letüdőztem a füstöt, máris éreztem a kellemes hatását, amitől ismét boldognak, és gondtalannak éreztem magam. - Kanos vagyok! - jelentette ki Zayn egy hosszabb csend után. Felnevettem.

- Menj haza, és kapd le Niallt! - mondtam, mire felhorkantott.

- Mintha az olyan egyszerű lenne... Rohadtul hiányzik a szex, és nem akarom elhinni, hogy neki nem! Ez kínzás! Megőrülök, érted?! - nyúlt át, hogy kivegye a számból a jointot. 

- Nem kellett volna másnak az ágyában hemperegned! 

- Ne kezd megint, mert nem szívhatsz többet! - fenyegetett, de én csak nevettem. Kicsit sajnáltam Zaynt, bár tudom, hogy hibázott. Elővettem a telefonom, mert támadt egy jó ötletem. Megkerestem Niall számát, ami elég nehezen ment, mert alig láttam a betűket. - Mit művelsz? - kérdezte.

- Felhívom a pasidat, és megmondom neki, hogy hagyja magát megdugni! - röhögtem, miközben vártam, hogy a szöszi felvegye a telefont. Alig bírtam abbahagyni a nevetést. Csak az üzenetrögzítő jelentkezett, de ez sem tudott lelombozni.

- Üzenetrögzítő! - mondtam Zaynnek, majd folytattam a telefonba: - Niiiaall drááágaaa! - nyújtottam el a köszöntést. - Itt van mellettem Zayn, aki el van keseredve, mert az ő drágalátos pasija nem engedi be a gatyájába! - felkuncogtam. 

- Igen, teljesen kivagyok! - mondta hangosan Zayn. - Szexet akarooook! - kiabálta, mire egyszerre nevettünk fel.

- Látod, Ni! Engedd, hogy megdugjon, csak egy picit! - mondtam nyájas hangon, majd odasúgtam Zaynnek: - Szerintem ezek után pucéran fog várni rád az ágyban! - vonogattam a szemöldököm.. - Sziiiiaaa, szösziii! - kiabáltam bele a készülékbe, és kinyomtam. 

- Kösz, haver! - nyújtotta felém az öklét, amit nagy nehezen összeütöttem az enyémmel. - Megérdemled, hogy szívj még egy slukkot! - tette bele a számba a cigit. A szőnyegen fetrengve a plafont bámultam, és rájöttem, hogy rohadt uncsi fehér színe van, és még a lámpa is egy ócska szar. Na mindegy, majd lesz valami. Kifújtam a füstöt karikát formálva belőle.

- Elsőre sikerült! - örvendeztem a művem figyelve, ami felfelé szállt a szobában. Zayn ujjongott. - Alig várom, hogy megmutassam Harrynek! - mosolyogtam, majd le is lombozódtam, mikor eszembe jutott, hogy nincs itt. - Tudod Zayn, én nagyon szeretem őt! Bizony ám! Annyira, hogy az már fáj! - sóhajtottam egyet, aztán folytattam: - Boldoggá tette az életemet, ami pocsék volt, de aztán megjelent ő, és minden szebb lett. Hazza egy angyal, aki lejött hozzám odafentről, hogy a földön vigyázzon rám tovább - fejeztem be a monológom, mire hangos nevetés hallatszott mellőlem. Zayn sírva röhögött.

- Ez elég nyálas duma volt, és úgy látszik, még betépve is hányni tudok az ilyen szövegtől! - nevetett szüntelenül.

- Mert egy érzéketlen dög vagy! - bokszoltam vállába, már amennyire sikerült. 

- Nem igaz! Képzeld, nekem is van szívem, még ha úgy is tűnik, hogy nincs! - vette ki a kezemből a jointot, majd megszívta, és felém fordult, az arcomba fújva a füstöt, amit a fejem előtt hadonászva próbáltam elhessegetni. 

- Szemét! - nyújtottam rá a nyelvem. - Tudom, hogy szerelmes vagy Niallba, csak gyáva vagy beismerni! - jelentettem ki, mire csend telepedett közén. Figyeltem Zayn arcát, ami mindent elárult. - A hallgatás beleegyezés! - húzogattam a szemöldököm vigyorogva, mire felnyúlt a kanapéra, és arcomba vágta a párnát. Nem érdekelt, mit csinál, én boldog voltam, mert ha nem is mondta ki, világossá vált előttem, hogy igenis a menő Zayn beleszeretett a kis szöszibe. Fülig érő vigyorral néztem rá.

- Ne vigyorogj már, annyira idegesítő! - kelt fel a szőnyegről, és felmászott a kanapéra, majd elnyúlt rajta. - Én asszem alszom egyet… - morogta lehunyva a szemeit. Jót nevettem a terelésén. Nem értettem, miért olyan nehéz kimondania azt, hogy szereti Niallt. 

- Tudom, hogy nem alszol, engem nem csapsz be! - mondtam, miközben felültem. - Zaaaayn! Ne terelj! Mondd már meg neki, hogy mennyire szereted, mindkettőtöknek sokkal könnyebb lenne! - jártattam a számat, de mind hiába, nem reagált rá. Elvigyorodtam, mikor eszembe jutott, hogy mivel is tudnám felkelteni az érdeklődését. - Hmm, tudod, milyen jó érzés, mikor Harry hatalmas farka az én szűk seggembe hatol?! Ah! Azonnal el tudnék menni! - próbálkoztam, de semmi. Halk hortyogás hallatszott csupán felőle. Felsóhajtottam, és elterültem a szőnyegen. Elkalandoztam, majd azon kaptam magam, hogy behunyom a szemem, és minden megszűnik körülöttem. 

Harry 

- Nem tudok mást mondani! - jelentettem ki hátradőlve a széken. Próbáltam higgadt maradni, és figyelni arra, hogy mit mondok. Egyetlen nyelvbotlás, és sittre kerülök, azt pedig nem hagyhattam. - Tegnap már elmondtam mindent a kollégájának! - néztem a nyomozó szemébe, aki összehúzott szemöldökkel méregetett. Tudtam, hogy nem hisz nekem, láttam a tekintetéből. 

- Az egyetlen nyom magához vezet, Styles - mondta komor hangon. 

- Egy névtelen telefonáló?! Tudják, ki az? Nem. Akkor meg… - hirtelen elhallgattam, a nyomozó pedig összehúzott szemmel nézett rám. Bassza meg! Le kell higgadnom, vagy lecsukatom magam egy életre. - Elnézést, csak… csak kivagyok... - sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam: - Shanenel volt egy kis nézeteltérésünk, de semmi több. - Néztem ismét a nyomozó szemébe. - Azért mentem aznap éjszaka a kávézóba, hogy megbeszéljem vele a dolgokat! De nem öltem meg őt! 

- Milyen nézeteltérés? - kérdezte engem fürkészve.

- Ráhajtott a pasimra, de ez nem elég indok arra, hogy megöljem! - mondtam komoly hangon.

- Meglepődne, ha tudná, hogy mennyi gyilkosság történik féltékenységből! - Hangja gúnyos volt. 

- Nem öltem meg Shanet! - ismétlem már nem is tudom hanyadjára. - Megbeszéltük a dolgokat, és elmentem onnan. Még élt, mikor otthagytam! - mondtam, majd egy kisebb csend állt be közénk.

- Rendben, tételezzük fel, hogy nem ön ölte meg Shane Winstont - törte meg a csendet. - Akkor ki tehette? Látott netán valami gyanús dolgot, miután elhagyta a kávézót? - kérdezte. Visszaemlékeztem arra a napra. Lejátszottam agyamban a történteket. Shane minden egyes mondata újra elhangzott a fejemben, és ekkor tudatosultak bennem csak igazán a szavai.

- Shane viselkedése elég gyanús volt - kezdtem bele a monológomba. - Olyan volt, mintha búcsúzkodott volna, mintha tudta volna, hogy hamarosan el fog menni… - gondolkodtam el, majd folytattam tovább: - Bocsánatot kért, és azt mondta, hogy vigyázzak Louisra - Meg, hogy idővel mindent meg fogok érteni - tettem hozzá magamban. Úgy voltam vele, ezt jobb, ha nem tudják, mert rám fognak szállni. 

- Búcsúzkodott? - zavarta meg a gondolataimat a nyomozó.

- Igen, de nem tudom miért… Azt viszont tudom, hogy nem én öltem meg! 

- Rendben! Van még valami, ami eszébe jut? Valami apró, de mégis fontos dolog? - kérdezte, én pedig gondolkodóba estem. 

- Amikor megérkeztem a kávézóhoz, olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne, de nem láttam senkit. Aztán mikor hazaindultam, akkor is ugyanezt éreztem - mondtam elgondolkodva. Miért csak most gondolkozom el ezeken?! Miért nem foglalkoztam én ezzel hamarabb?! 

- Köszönöm, Styles, haza mehet! - állt fel a székből, és felém nyújtotta a kezét. El se akartam hinni, hogy hazaengednek. - De nem hagyhatja el a várost, mert még mindig gyanúsított! 

- Én köszönöm, Carson nyomozó! - fogtam kezet vele. - Nem fogok lelépni! - biztosítottam.

Boldogan töltöttem ki a papírokat az őrsön, majd sietve indultam a buszmegállóhoz, mivel a kocsim otthon maradt. Amint elfoglaltam a helyem, elővettem a mobilom, és tárcsázni akartam Lou számát, de aztán eltettem, mert úgy gondoltam, inkább meglepem. Fáradtan, mégis megkönnyebbülten dőltem hátra az ülésben, és alig vártam, hogy végre otthon legyek a saját ágyamban, Louisval. Gondolataim azonban most más felé kalandoztak. Az őrsön volt időm gondolkodni a kávézóban történtekről. Nem értettem, hogy akkor, ott, miért nem estek le nekem ezek a dolgok?! Shane szavai annyira nyilvánvalóak voltak, így visszagondolva. Volt valami, amit eltitkolt, valami, ami miatt megölték. De mi lehetett az?! Milyen ügybe keveredhetett, amiért az életéért kellet fizetni?! Kifújtam a bent tartott levegőt, és a hajamba túrtam. Mi ez az egész? Gondolkodtam. Talán Shanenek köze lehet Lucashoz?! Talán neki dolgozhatott?! De miért ölte volna meg Lucas a saját emberét?!... Hirtelen egyenesedtem ki a székben. Ha Shane Lucasnak dolgozott, akkor Louis mindvégig bajban volt!! Egy besúgó volt köztünk, ezért tudott mindent rólunk ez a mocskos dög!! Vajon a bocsánat kérés is a terv része volt?! Hogy megbízzunk benne?! A jó büdös életbe! - szorítottam ökölbe a kezem. Én meg azt hittem, hogy Shane rendes srác volt! Bazdmeg Harry! Túrtam bele idegesen a hajamba. De akkor sem értem... Miért ölte volna meg a besúgóját?! Vagy csak azért tette, hogy engem a sittre juttasson?! Képes volt ezért végezni az egyik emberével?! Számtalan kérdés kavargott a fejemben, amikre választ akartam kapni. De kitől?! Shane halott, Lucas meg ki tudja hol van... Teljesen összezavarodtam, már azt se tudtam, hogy én kivel vagyok. Gondolataimat a megálló busz és a tömeg morajlása szakította félbe. Lekászálódtam, majd nagyot szívtam a friss levegőből, ezzel elűzve az előbbi gondolataimat. Csak Louisra koncentráltam. Arra, hogy végre magamhoz ölelhetem, és megcsókolhatom. Őrülten hiányzott, pedig csak egy éjszakát voltam távol.

Izgatottan nyitottam ki a bejárati ajtót, ami nem volt bezárva. Amint beléptem, fura szag csapta meg az orromat. Lerúgtam a cipőm, majd felakasztottam a kabátom, és sietve lépdeltem a nappali felé. 

- Louis megjöt… - akadtam el a mondandómban, ahogy megláttam Zaynt és Lout a földön fekve egymást ölelve. Éreztem, ahogy elönti az agyam a féltékenység és a düh, ami vulkánként tört ki belőlem. - Mi a jó büdös fene folyik itt?! - kiabáltam idegesen, mire mindketten felemelték a fejüket, és mikor megláttak engem, szétugrottak. 

- Harry? - szólalt meg Louis, majd lassan feltápászkodott Zayn mellől. - Hogyhogy itt vagy? Kiengedtek? Annyira hiányoztál! - lépdelt felém, elég kómás fejjel, a szemei vörösek voltak.

- Látom, rohadtul hiányoztam! - morogtam, és elléptem Louis ölelésétől.

- Mi csak szórakoztunk, haver! - állt fel, Zayn is. - Semmi...

- Látom, bazdmeg! Látom! - vágtam szavába. - Most azonnal húzz el innen! - szűrtem a fogaim közül, nagyokat fújtatva.

123.rész

Sziasztok! 

Meghoztam a kövi részt. Nagyon sajnálom, hogy mostanában kevésszer jelentkezem, de a válságom még mindig tart. Igyekszem túltenni magam rajta, mindig próbálok írni, még akkor is ha nem megy, mert nem akarlak rész nélkül hagyni bennetek. Nem érdemlitek meg, hogy ennyit várjatok egy-egy részre! Szörnyen érzem magam emiatt, és meg is értem, ha leléptek, vagy nem kommentel vagy ilyesmi, mert meg sem érdemem, hogy itt legyetek nekem... Annyira sajnálom! :( Igyekszem összeszedni magam, amennyire csak tudom! 

Köszönöm az újabb felirtakozókat, a tetszikeket és a csodás kommenteket! Imádlak benneteket! <3 

Jó olvasást! :)
Ui: Nézzetek be a one-shot blogunkra, amit Silver Breeze-vel közösen vezetünk! Olvassátok el az első Ziall-os történetét, és kérlek komizzatok, mert nagyon sokat számít nekünk az olvasók véleménye!! <3

Dreamy Girl 

Harry

- Jó napot! Ön Harry Styles? - kérdezte az egyik rendőr komoly hangon. 

- Jó napot! Igen, én lennék. Miben segíthetek? - próbáltam higgadt maradni. 

- Be kell jönnie velünk az őrsre! - jelentette ki a másik fakabát.

- Mi? M-miért? - dadogott Louis mellettem, mire átkaroltam derekát. Épp szólásra nyitottam a számat, de az egyik zsaru megelőzött:

- Szeretnénk feltenni önnek pár kérdést, Shane Winston meggyilkolásával kapcsolatban!

- Miért?! Harry nem ölt meg senkit! Nem őt tette! - akadt ki Louis. - Nem vihetik be! Nem!

- Megbocsátanak egy pillanatra? - kérdeztem a rendőröket, akik bólintottak. - Azonnal jövök! - csuktam be az ajtót, és tenyerem közé fogtam Lou kétségbeesett arcát. 

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj, oké? - néztem ijedten csillogó kékségeibe.

- De-de mi ez az egész? Miért? T-te nem… Harry?! - hangja remegett, szemeiben könnyek csillogtak. 

- Semmi baj, csak kihallgatnak. Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, akit behívtak. Ez a dolguk, ne aggódj, oké? Pár óra, és itthon leszek! - erőltettem egy mosolyt magamra, hogy megnyugtassam, majd az ajkára hajoltam, és megcsókoltam. Elkeseredetten kapott a szám után, kezével szorosan ölelt, és nem akart elengedni. - Mennem kell! - suttogtam a szájába. - Lou… 

- Én is megyek! - jelentette ki.

- Nem lehet, itthon kell maradnod! Csak pár óra az egész! - cirógattam meg az arcát. - Szeretlek!- mosolyogtam.

- Én is szeretlek! - húzta halvány mosolyra a száját, majd újra egymás ajkait kezdtük kényeztetni.

- Amint tudok valamit, hívlak! - léptem ki az ajtón. Az egyenruhások kíséretével lépdeltem a rendőrautó felé, aminek a hátsó ülésére ültettek. Lou az ajtóban állt, és láttam a kétségbeesést az arcán. Mindvégig őt figyeltem, mígnem a látótávolságomon kívül nem esett meggyötört arca. Hátradőltem az ülésen, behunytam a szemem, és beletúrtam a hajamba. Ezt megszívtam… Ezt rohadtul megszívtam!

Louis 

Idegesen járkáltam fel- alá a házban, folyton a telefonomat figyelve. Nem hívott. Már több mint három órája oda van, és semmi hír róla. Megígérte, hogy amint tud valamit, értesíteni fog. De semmi. Kezdtem egyre idegesebb lenni. Minden kocsi zúgásra, ajtó csapódásra azt hittem, hogy ő jött, de nem. Fel akartam hívni, mégsem tettem. Mi van, ha megzavarom a kihallgatást!? Vagy nem tudom… Mi van, ha lecsukják?! Úristen! Nem, nem tehetik meg, hiszen nem ő tette. Gondolataimat a telefonom csörgése szakította meg, amit remegő kezekkel kaptam fel.

- Harry? - kérdeztem elcsukló hangon. 

- Louis… - hangján érezni lehetett, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. - Bocs, hogy csak most hívtalak, de eléggé elhúzódott a kihallgatás… - egy kis szünetet tartott, majd folytatta. - Ne ijedj meg… - nagyot sóhajtott.

- Mi történt? Ne ijesztgess, kérlek! - úgy éreztem, mindjárt elájulok, annyira ideges lettem. A gyomrom görcsösen rándult össze, a szívem a torkomban dobogott. A legrosszabbra számítottam. - Zayn nemsokára ott lesz, és veled marad estére, vagy ameddig kell…

- Estére?! Vagy ameddig kell?! Miről beszélsz? Mi folyik itt? - szakítottam félbe. - Harry! - éreztem, ahogy kicsordulnak a könnyeim. Nem lehet igaz, ez nem történhet meg velünk. - Mondd, hogy nem csuknak le… - hangom elhalkult a mondat végére. Még kimondani is szörnyű volt.

- Bent tartanak éjszakára... - mondta, mire úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok, ezért lehuppantam a kanapéra, és mélyeket lélegeztem.. - Ennél többet nem tudok mondani, talán majd holnap. Zayn vigyáz rád, ne aggódj, kérlek! - hangja fáradt volt, és éreztem, hogy ő is kétségbe van esve, akárcsak én. 

- Szeretlek, Haz! - ennyit tudtam csak mondani. A hangom elcsuklott, fuldokoltam a rám törő kétségbeeséstől. 

- Szeretlek, Lou! Minden rendben lesz! Csók - tette le a telefont, mire tenyerembe temettem az arcomat, és próbáltam visszafojtani a kitörni készülő könnyeimet. Ez nem lehet igaz. Ez nem történhet meg. - mondogattam magamban. Idegeskedésemet kopogás zaja zavarta meg. Nagyot sóhajtottam, letöröltem a kézfejemmel az arcomon végigfolyt könnycseppeket, aztán megnéztem magamat a bejáratnál lévő tükörben. Ismét kopogtak. 

- Megyek már! - morogtam, majd kinyitottam az ajtót. 

- Szeva! - köszönt Zayn, morcos képpel.

- Szia! - üdvözöltem kicsit se kedvesen. Kitártam az ajtót, és beengedtem. Levette a kabátját, majd lerúgta a bakancsát, amit rosszallóan néztem. Tisztára, mint Hazza, szanaszét rúgja a cipőit. - Tedd a helyére a szartaposóidat, légyszi! - húztam el a számat, mire felhorkant, és bement a nappaliba. - Seggfej! - morogtam, miközben sorba raktam a cipőjét, és utána mentem. Kényelmesen elterült a kanapén, lábait felrakta az asztalra, és unottan kapcsolgatta a tévét. Sóhajtottam, majd lesöpörtem a lábait, mire morgott egyet, aztán, csak hogy bosszantson, gúnyos mosollyal az arcán visszarakta őket. - Miért vagy ilyen tapló? Nem elég, hogy kivagyok Harry miatt, most még te is cseszegetsz?! Mi a fene bajod van? - kérdeztem karba font kézzel. 

- Nem mindegy az neked?! - dörmögte.

- Akkor fordulj fel! - rúgtam meg a lábát. - Még jó, hogy Niall otthagyott, megérdemelted! - gúnyos mosolyt villantottam felé, mire felnevetett.

- Már megbocsátott! - jelentette ki büszkén. Kikerekedett szemekkel és leesett állal próbáltam feldolgozni a szavait. Nem beszéltem a barátommal egy jó pár napja, és tessék... Megbocsátott?!

- Mi?? Képes volt megbocsátani neked, azok után, hogy lefeküdtél egy csajjal?! - hitetlenkedtem. - Egyáltalán, hogy gondoltad azt, hogy megcsalod?! Niall sokkal jobbat érdemel nálad! Szegény, túlságosan beléd van esve, és nem lát a rózsaszín ködtől! 

- Te ezt nem értheted Louis, szóval szállj le rólam! - nézett rám szúrós tekintettel. 

- Mit? 

- Azt, hogy ez nem ilyen egyszerű! Neked ez természetes, a szűzies életeddel, de én máshogy éltem idáig. Minden hétvégén másnak az ágyában kötöttem ki, lényegtelen, hogy az illető fiú vagy lány volt- e, csak dugni akartam!- ült fel, és rám nézett. 

- Tudom, ismerlek már… De ez nem mentség! Az ember meg tud változni! - mondtam, mire felhorkant.

- Nem! - ingatta a fejét. 

- Dehogynem! - vágtam rá azonnal. - Akit szeretsz, azért igen! Nézd meg Hazzát, ő…

- Ez csak egy átmeneti állapot, a rózsaszín köd… - vágott a szavamba, én pedig összevont szemöldökkel vártam, hogy folytassa. - Eljön majd az az idő, amikor rájön, hogy hiányzik neki a szórakozás. Valami újat akar majd, ahogyan te is. Hiszen neked ő volt az első…

- Nem! - szinte kiabáltam. - Harry más, ahogy én is! Ne hasonlítsd magadhoz! - dühösen meredtem rá. Szavai felháborítottak. Hogy képzeli, hogy így beszél Hazzáról, és a kapcsolatunkról?!

- Hitegesd csak magad, ha ettől jobban alszol! - Hangja gúnyosan csengett. 

- Hogy te mekkora egy pöcs vagy! - húztam undorra a számat. Felnevetett. 

- Te meg egy hisztis kislány, aki rózsaszín ködbe burkolózva él! - horkantott fel. - Inkább vagyok egy pöcs! - röhögött, miközben kihalászott egy cigis dobozt a farmerja zsebéből, és kivett egy szálat, majd a szájába tette, közben tovább kutakodva a nadrágjában. Előkapta az öngyújtót is, mire rászóltam:

- Mit művelsz??

- Rágyújtok, nem látszik?! - fintorgott. 

- Azt már nem! - akartam kitépni a szájából, de gyorsabb volt, és elkapta csuklóm, majd leültetett a kanapéra.

- Nem nyúlka piszka! - vigyorgott, majd rágyújtott. 

- Ez az én házam, takarodj ki a teraszra, büdös bagós! - morogtam a fogaim között, de ő csak nevetett. 

- Ilyen kibaszott hidegben?! Hülyének nézel?! - horkantott fel, és éreztem a füstöt, ami elárasztotta a szobát. Más volt a szaga, édeskés, nem olyan, amit eddig éreztem. 

- Leszarom! - szólaltam meg. - Legalább lefagy a tököd, és letörik! - mondtam dühösen. 

- Ne pofázzál, inkább szívjál! - mosolygott felém nyújtva a cigit. Megráztam a fejem. - Na! Ettől ellazulsz, ami valljuk be, rád férne már! - közölte féloldalas mosollyal. Már az illatából sejtettem, hogy ez nem egy sima cigi. 

- Mire készülsz? Ki akarsz ütni? Nem szívok füves cigit! - fontam karba a kezem. 

- Ne legyél nyámnyila! Itt a lehetőség, hogy bizonyíts, férfi vagy, nem pedig egy kislány! Nincs itt a pasid, hogy megszabja mit tegyél! - tolta még közelebb a bagót, szinte már az arcomba nyomva. - Amúgy joint, oké?! Sokkal menőbben hangzik!- nevetett. 

- Ide vele! - mondtam, és kikaptam a kezéből. Nem akartam, hogy azt higgye, hogy egy beszari alak vagyok. Laza és menő akartam lenni, akárcsak Hazza és Zayn. Megszívtam, mire köhögőroham tört rám. Azonnal visszanyújtottam neki, de ő csak megrázta a fejét. - Tüdőzd le! Az elején kicsit szar, de hamar megszokod! - mondta, mire én újra az ajkaim közé vettem, és letüdőztem. Még mindig köhögtem, de ahogy egyre többször megszívtam, már nem volt olyan vészes. Az ízét nem tudom mihez hasonlítani, de édes volt és kellemes. Megmondom őszintén, tetszett.

- Van valami jó zenéd, vagy valami, amivel elüthetnénk a Hazza- mentes időt? - kérdezte, én pedig csak vigyorogtam, és alig akartam odaadni Zaynnek a cigit, aki jót röhögött ezen. Odamentem a laptopomhoz, rámentem a kedvencek listájára, és benyomtam a hangulathoz illő zenét.

- Oh, igeeen! - örvendezett a fekete, mikor meghallotta Bruno Mars és Damien Marley Liquor store blues dallamát felcsendülni. - Nem is vagy olyan béna, Louis! - állt fel, és elkezdett táncolni a zenére. Jól szórakoztam rajta, ahogy próbált valami ritmust felvenni a lábával. - Gyere Louis, táncolj velem! - kiabálta, a bömbölő zenét túlharsogva. Elvigyorodtam, és átszeltem a köztünk lévő távolságot. Megragadta a derekamat, közelebb húzva magához, hogy együtt mozogjunk a zene ritmusára. Egyik kezében a jointtal, másikkal a derekamon dülöngéltünk. - Nyisd ki a szád! - motyogta, mire azonnal tettem, amit mondott. Beleszívott a cigibe, és belefújta a számba, elég közel hajolva ajkával az enyémhez. Borzongás futott végig a gerincemen. Felnevettem, és a nyakába borultam. Minden olyan jó volt. Boldognak éreztem magam, az összes gondom elszállt, és csak élveztem a pillanatot, amitől a fellegekben jártam. Bárgyún vigyorogtam, és énekeltem a szöveget Zaynnel együtt, aztán lehuppantunk a kanapéra, és tovább szívtunk. - Van Xboxod? - nézett rám fülig érő szájjal, elhomályosult tekintettel. Hevesen bólogattam. - Hát akkor, mire várunk?! Játszunk, baszki! - ütött a combomra, majd a tévé képernyője felé intett a fejével. Feltápászkodtam a kanapéról, hogy bedugdossam a zsinórokat, ezzel életre keltve a készüléket. Kicsit lejjebb hajoltam, mire egy füttyszó zavart bele a zenébe. Hátrafordultam. Zayn a hüvélykujját mutatva felém, teli szájjal vigyorgott rám. Értetlenül néztem rá. - Tetszett a látvány, édes! Szép kerek! - mondta, és rám kacsintott. Zavaromban elnevettem magam, és a fenekem elé tettem a kezemet, hogy eltakarjam előle. 

- Nem a tiéd! - mondta, mikor leültem mellé az Xbox beindítása után, és kezébe nyomtam az egyik konzolt.

- Még bármi megeshet ezen az estén! - húzogatta a szemöldökét a combomba markolva. - Játszunk a fenekedért! - jelentette ki, én pedig rácsaptam a kezére. 

- Kapd be! Nem eladó! - kuncogtam elindítva a játékot. 

- Így már nem is akarok játszani… - húzta el a száját. - Nincs semmi tétje, uncsiiiiii…. - dobta el a konzolt. - Inkább mesélj arról, hogy mit műveltek az ágyban Hazzával! - hajolt közel hozzám, füstös lehelete az arcomat simogatta. Libabőr futott végig rajtam a cirógató érzéstől. - Szeretem hallgatni a szaftos részleteket, meg amúgy is kanos vagyok. A szöszi nem enged be a gatyájába, és ez rohadtul kikészít! - morgott, én pedig elnevettem magam. 

- Jól teszi! - kuncogtam. - Én is ezt csináltam Harryvel! - mondtam, és kiöltöttem a nyelvem. 

- Szóval akkor tőled tanulta! - morgott. - Kösz, Louis! Igazán köszönöm! - szívott egyet a jointból, majd füstkarikákat fújt, amit csodálkozva figyeltem. 

- Wáó! - ámuldoztam, és megtapsoltam Zayn mutatványát. - Nem semmi! - biccentettem elismerésül. - Én is akarok ilyet!! - kiabáltam lelkesen. - Hogy kell? 

- Nem való ez neked kicsi Louis, ez a nagyok játéka! - gúnyolódott, mire ököllel a vállába ütöttem. - Héé! - morgott. Könyörgő szemekkel néztem rá. - Oké! Szóval, szívj egy jó nagy slukkot, de ne tüdőzd le teljesen. A száddal formálj “o” betűt, és nagyon lassan engedd ki a füstöt, mintha lehelnél, de közben a nyelved hátul legyen, és mikor fújod ki, lökj rá egyet a nyelveddel! - magyarázta, én meg bambán figyelem a szája mozgását. - Figyelj! - mondta, majd szívott egy nagyot a cigiből, és “o”-t formált a szájával, amiből egy sűrű karika bukkant ki. Felnevettem, és szétromboltam az ujjaimmal, amin jót röhögtem, Zaynnel együtt. - Próbáld ki! - nyújtotta felém a jointot, mire bevettem az ajkaim közé, és megszívtam. Igyekeztem nem letüdőzni, és úgy tenni, ahogy Zayn mondta, de nem sikerült. Még jó párszor megpróbáltam, mire egy majdnem karika forma tűnt fel a levegőben. 

- Láttad?! Nézd! - üvöltöttem fel örömömben. - Már majdnem! - mondtam, és tovább próbálkoztam. Kellett jó pár gyakorlás, mire sikerült karikát varázsolnom a füstből. - Baszki! - néztem a levegőben mozgó karikámat. - Kibaszott jó vagyok, Zayn! 

- Nem is rossz! - nyújtotta felém az öklét, amit vigyorogva, büszkén ütöttem össze az enyémmel. - Na, de most már igazán beavathatnál a hálószoba titkaitokba! - kacsintott rám, huncut mosollyal az arcán.