140.rész

Hii!

Először is szeretnék pár dolgot elmondani nektek, még mielőtt belekezdenétek a rész olvasásába. Elég sűrűek a napjaim, alig van bármire is időm, ezért is hozom ilyen irtó lassan a részeket, amiért nagyon szégyenlem is magam, de az élet teljesen magába szippantott... :( Nem hagyom abba, nem lesz szünet, csak kérlek tartsatok még ki, mert bízok abban, hogy hamarosan tényleg minden a helyére áll már végre! Előre is köszönöm a megértéseteket! :) 
Másrészt pedig több történeten is dolgozom, így még nehezebb, de azokat is be szeretném fejezni, hogy majd legyen mit olvasnotok :)
Harmadszor pedig aki facebookon ismerősöm, láthatta, hogy kitettem egy készülő one-shotból részletet, amit hamar akartam hozni, de úgy alakult, hogy hosszabb lesz, mint ahogy azt én terveztem, ezért úgy döntöttem, hogy az a pár részes kis történet lesz a karácsonyi meglepetésem a Karácsonyi Blogban, amire ha még nem iratkoztatok fel, akkor tegyétek meg! Több író csodálatos irományait olvashassátok majd, meg persze az előzőket is, ha még nem jártatok ott! Nem bánjátok meg!<3 ;) 

Nagyon szépen köszönök nektek mindent! <3 A részek alatti kommenteket, a facebook chaten írtakat, a feliratkozásokat, egyszerűen mindent! Nélkületek nem is tudom mi lenne velem! <3 

Imádlak benneteket! <3 

Jó olvasást, és várom a visszajelzéseket ;)

Hatalmas csontropogtató ölelést küldök mindenkinek :3

Puszi

Dreamy Girl

Louis

Nem tudtam, hogy mit tegyek, csak álltam, figyelve az éhes, szinte felfaló tekintettel vizslató Harryt, aki egy szál törölközőben, szétterpesztett lábakkal, a matracon tenyerelve, várva a show-t, amit pár perccel ezelőtt ígértem neki. Egyszer már táncoltam neki, ha azt a béna ide-oda hajlongást annak lehet nevezni, ezért most mást kellett kitaláltam, de semmi sem jutott az eszembe. Szánalmas vagyok, lehetne egy kicsivel több fantáziám, de úgy látszik a sors nem áldott meg ezzel.
- Minden rendben, Lou? - zökkentett ki az elmélázásomból a világ legcsodálatosabb hangja. Zöld íriszeit kerestem, amik aggódva figyelték az arcomat. Lágyan bólintottam, egy apró mosoly kíséretében, majd megindultam felé, lassú léptekkel. Fülig érő szájjal, és beharapott alsó ajakkal követte minden egyes mozdulatom, addig, míg elé nem értem. Tetőtől talpig végigmért, majd a szemeimbe nézett, várva, hogy mi fog most következni. Megragadtam a felső alját, amit egy gyors mozdulattal lerángattam magamról, ledobva a padlóra. Harry kezei azonnal cselekedtek, felfedező útra indulva a már jól ismert testemen. Gyengéden végigcirógatta ujjaival a kis hasamat, a mellkasomat, miközben vágytól elsötétül smaragdjaival a kékségeimet tartotta fogva. Annyira szeretem őt, hogy az már fáj. Minden egyes nap egyre jobban és jobban, ha ez egyáltalán lehetséges, mert ennél jobban, mint ahogy én szeretem őt, képtelenség. Kezei érintése nyomán felforrósodott a bőröm, a szívem pedig úgy döntött, hogy kiugrik a mellkasomból, olyan hevesen dobogott. Harry mindig ezt váltja ki belőlem, bármit is csináljon. Tenyere felfelé vándorolt, át a nyakamon, majd a tarkómra simult, onnan pedig felfelé siklott, beletúrva a hajamba, játszadozva tincseimmel, amiket néha kicsit meghúzott. Behunytam a szemem, mélyeket sóhajtva, élvezve hosszú ujjainak masszírozást fejbőrömön. Derekamba markolt hatalmas kezeivel, és az ölébe húzott, amire nyomban kinyíltak a szemeim, egy kuncogás kíséretében. Lábaimat dereka két oldalára csúsztatva helyezkedtem el az ölében, majd ujjaimmal a hajába szántottam, összetúrva göndör tincseit. Karjait szorosan körém fonta, így ölelve át, összepréselve meztelen testünket. Arcát a nyakamba fúrta, apró puszikat hintve bőrömre, amiket sóhajokkal fogadtam. A hasát simogattam, követve a kockák útját, aztán oldalába markoltam, miközben én is birtokba vettem a nyakát. Amint megérezte ajkaimat, elfordította a fejét, jobb hozzáférést biztosítva nekem. Csókoltam, nyaltam, és haraptam finom, puha bőrét, ő pedig belemarkolt a fenekembe, amitől felnyögtem.
- Harry... - nyöszörögtem mozgatva a csípőmet, összedörzsölve ágyékunkat. 
- Oh, igen! Csináld, kis tigris! Mozogj! - nyögte rekedten, még mindig a fenekemet markolva, kicsit széthúzva félgömbjeimet. Előre-hátra ringatóztam, szorosan nyomva rá magamat a merevedésére. - Ó szent egek! Annyira kívánlak! - sóhajtotta fülembe, és kicsit ráharapott a cimpámra. Egyik kezével lenyúlt kettőnk közé, hogy rámarkoljon a szerszámomra, ami már igencsak lüktetett, és ki akart törni a nadrágomból. Harry masszírozás, és egyre gyorsabbodó, erőteljes dörzsölése kéjhullámot idézett elő, ami végigcikázott a testemen, hatalmas nyögésként kiszaladva torkomból. - Vegyük már le ezt a szart! - morogta, ujjaival a nadrágom korcánál járkálva, bele-bele nyúlva gatyámba. Lemásztam róla, és kínzó lassúsággal, Hazzát az őrületbe kergetve toltam le, el nem eresztve vágyakozó tekintetét. Nagyot nyelve, ajkát végigszántva nyelvével figyelte minden mozdulatomat. A bokámig toltam, majd felegyenesedtem, és lábaimmal rugdostam le, megszabadulva a zavaró ruhadarabtól. - Fordulj meg! - lihegte, én pedig tettem, amit kért. - Kikészítesz! - hallottam mély, búgó hangját, aztán megéreztem hosszú ujjait, amikkel megcirógatta a fenekemet. Libabőr futott végig rajtam, és egész testemben beleremegtem gyengéd, érzéki érintésétől. Tenyerébe fogta mindkét félgömbömet, amiket markolt, csípett, és néha kicsit meg is paskolt. - Ezek a fenekek! - csapott rá az említett testrészemre. Felszisszenve, kijjebb toltam az alfelem, élvezve tevékenykedését. Mikor valami nedves, és forrót véltem felfedezni, egy nyögés tört fel a torkomból. Fogait egyik felembe mélyesztette, míg a másikat gyengéd csapásokkal sújtotta. 
- Ahh! - nyögtem zihálva, alig kapva levegőt. Megmarkolta a derekamat, és háttal neki húzott az ölébe. Felnyögtem, ajkamba harapva, mikor megéreztem duzzadt farkát a fenekemhez nyomódni. Nem is emlékszem, hogy mikor vette le a törölközőjét, de ebben a pillanatban nem is érdekelt. 
- Mozogj! - szuszogta a fülembe, átkarolva derekamat, kezeivel hasam simogatva. Nekidörzsöltem magam, mire egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzésre. A nyakamba harapott, durván megszívva az érzékeny bőrömet, amit elnyílt ajkakkal, hátra vetett fejjel élveztem. Nem hagytam abba a csípőm mozgást, sőt egyre intenzívebben köröztem, ezzel az őrületbe kergetve őt. Hirtelen kapott a derekamhoz, megállítva engem a szüntelen mozgásban. 
- Ácsi, édes! - zihálta.  - Lassabban, mert eldurranok! - puszilt a fülembe. Felé fordítottam a fejem, kezem a tarkójára simítva, így húzva magamhoz, hogy egy ügyetlen, mégis szenvedélyes csókot válthassunk. Tenyere lesiklott a hasamról a farkamra, amit a piros tangán keresztül masszírozott. Szájába nyögtem, majd mikor erősebben dörzsölt, hátra vetettem a fejem, teljesen nekidőlve mellkasának, ami tűzforró volt. Ujjai bekúsztak az anyag alá, körbefonva szerszámomat. 
- Hmm... - nyöszörögtem alsó ajkamba harapva. 
- Élvezed, mi? - mozgatta kezét hosszomon, kicsit gyorsítva a tempón. Teljesen elvesztettem a józan eszem. A gyönyör, amit Harry keze okozott nekem, elöntötte a testemet, remegést okozva bennem. - Halljam azt a csodálatos hangodat! - suttogta, de az agyam annyira elhomályosult, hogy fel sem fogtam szavait. Semmit másra nem tudtam gondolni csak a forró ujjaira, amik körbefogták a merevedésem. Végignyalt a nyakamon egészen a fülemig, amibe belenyalt, és beledugta nyelve hegyét. Megremegtem, egy hangosabb sikolyt követően. Hazza felkuncogott, és kihúzta, majd újra bedugta a nyelvét a fülembe. Felsikoltottam. - Sikítozz kis tigris! - szopta a fülcimpámat, miközben erősen markolta a farkamat. 
- Harreeeh! - nyöszörögtem. - Kérlek... - kérleltem, mert úgy éreztem menten elmegyek, ha nem lépünk tovább. Kihúzta kezét a tangámból, majd feltolt álló helyzetbe, aztán megfordított, hogy most vele szembe ültessen az ölébe. Száját az enyémre tapasztotta, ujjai pedig fenekemre siklottak, végigszántva a hasadásban. Elhúzta a tangát, hogy a bejáratomat izgathassa ujjbegyével. Kicsit benyomta, mire beleharaptam alsó ajkába, egy elfojtott nyögés közepette. Belemosolygott a csókba, majd megnyalta az ajkaimat, aztán két ujjával végigsimított rajtuk, számba dugva őket. Körbe masszíroztam nyelvemmel ujjainak minden négyzetcentiméterét, és szopni kezdtem, el nem engedve kékségeimmel a kéjtől elsötétült íriszeit. Épp kihúzta az ujjait a számból, mikor a csengő megszólalt. 
- Na, nem!! - morgott idegesen. - Ez kurvára nem lehet igaz! - láttam a dühöt a tekintetében, amivel akár ölni is képes lett volna. Megértettem idegességét, mert nekem is esett jól, hogy megzavarta valaki az intim pillanatunkat. 
- Sajnálom... - nyomtam egy puszit a szájára, csalódottan kimászva öléből. Felkaptam a nadrágomat, ami igencsak kényelmetlen volt az álló farkamnak. 
- Hé! - kapta el a csuklómat visszarántva, aminek az lett a vége, hogy újra rajta landoltam, együtt dőlve el az ágyon. - Nem mondtam, hogy befejeztük! Nem érdekel, hogy ki az! Nem fogsz megszökni! - markolt a fenekembe, erőszakosan birtokba véve a számat. Nyelve azonnal utat tört magának, hogy vadul körbefonja, szenvedélyes táncba hívva az enyémet. Olyan hevesen csókolt, hogy alig tudtam tartani vele a lépést. Ziháltam, levegő után kapkodtam, de ő csak csókolt, és csókolt szüntelenül, miközben ujjai hátamat, majd újra a fenekemet cirógatták.
- Istenem! - nyögtem a szájába. A csengő újra megszólalt., de Hazzát ez egyáltalán nem érdekelte, engem viszont kezdett nagyon zavarni. - Cseng... Óóó! - nyögtem fel, mikor rámarkolt a farkamra. Fülemet megint megütötte a csengő idegesítő zaja, ami az istenért sem akart abbamaradni. Éreztem, hogy nem csak engem, de most már Harryt is kezdte feldühíteni, és egyre nehezebben tudott koncentrálni a csókra, és a kezére, ami még mindig a férfiasságomat markolta.
- Zayn bazdmeg!! - szinte kiabált, amivel azt érte el, hogy megugrottam ölében. Lihegve döntötte hátra a fejét, ami vöröslött a méregtől. Lehajoltam, apró puszikat nyomva szájára. 
- Nyugi, majd bepótoljuk! - simítottam el a ráragadt göndör haját a homlokáról. Felnézett rám, tekintetét az enyémbe fúrva.
- Mindig csak bepótoljuk! Megőrülök! Kiherélem! - sziszegte a fogai közül. Lassan lemásztam róla, kezeimet nyújtva neki, amit elfogadott, én pedig felhúztam őt. Amint előttem állt, megcsókoltam. 
- Nyugodj le kicsit, addig én kinyitom! - suttogtam a szájára.
- Jól teszed, mert ha nekem kellene, tuti bevernék neki egyet! - morogta idegesen. 
- Ne légy ilyen, biztos valami fontos! - mondtam, mire felvonta a szemöldökét. 
- Ennél fontosabb? - vigyorgott, én pedig megforgattam a szemeimet. - Na menj! - csapott a fenekemre, amit kicsit meg is szorított. Elmosolyodtam, és miközben az ajtó felé vettem az irányt, felkaptam a felsőmet a padlóról, amit egy gyorsan felhúztam magamra, aztán már lent is voltam, hogy kinyissam az ajtót, mert már rohadtul idegesített a szüntelenül nyomott csengő zaja. A fülem is csengett tőle. Kinyitottam az ajtót, és Harrynek igaza volt. Zayn állt az ajtó előtt, Niallel az oldalán. 
- Remélem nem zavartunk meg semmit! - röhögött a fekete, én pedig legszívesebben képen vágtam volna, letörölve arcáról azt az idegesítő vigyort. 
- Én meg nagyon remélem, hogy valami kurva fontosat akarsz mondani! - néztem rá összeszűkült szemekkel, az ajtófélfának dőlve, karba fonva karjaimat a mellkasom előtt.
- Ajajj, valaki nagyon morcos! - húzta az agyam továbbra is Zayn.
- Várj csak, míg találkozol Harryvel, ő nem lesz ilyen kedves! - vigyorogtam.
- Oké, Zayn, fejezd be! - szólalt meg Niall.
- Hoppá! - nem bírtam ki, hogy ne szóljak be. - Mi van Zaynie, már nem te hordod a nadrágot? - nevettem fel, és láttam, hogy mindjárt felrobban a dühtől. 
- Jó, le lehet állni! - állt kettőnk közé a szöszi. A fekete összeszűkült szemekkel méregetett, majd felnevetett. 
- Szeretem ezt a nagyszájú Louist! - kacsintott rám. - Na de, bemehetünk végre? - kérdezte, én pedig elálltam az útból, hogy beengedjem őket az előszobába, ahol levetették a cipőjüket, majd a kabátjukat. Bementünk a nappaliba, ahol helyet foglaltak a kanapén. - Harry? - nézett körbe Zayn, és épp szólásra akartam nyitni a számat, mikor is az említette megjelent a lépcsőn.
- Itt vagyok! - jött le, szúrós tekintettel méregetve a haverját. - És ajánlom, hogy valami nyomos indokod legyen arra, hogy miért kellett ráfeküdnöd arra a kibaszott csengőre! - hangja még mindig feszült volt, amit nem csodálok. 
- Ne drámázz itt nekem! - forgatta meg a szemeit Zayn. - Jöttünk, hogy megbeszéljük a Londonnal kapcsolatos dolgot, mert még mindig nem adtatok választ arra, hogy mi lesz veletek! - Felkaptam a fejem a London szóra, és hol a feketére, hol pedig Harryre kaptam a tekintetemet. Teljesen kiment a fejemből ez az egész "új városba költözés" dolog.
- Mi még nem beszéltük meg Louval... - törte meg a csendet Hazza. - Tudod jól, hogy azóta sok minden történt... - mondta leülve a kanapéval szembeni kisasztalra, ami kicsit megreccsent alatta. 
- Akkor mi lesz? - nézett rám kérdőn a fekete. - Mi már eldöntöttük, pár napon belül indulunk! - Kaptam fel a fejem szavaira, majd Niallra nézte, aki úgy vigyorgott, hogy szinte szétrepedt az arca.
- Várj! - szólaltam meg. - H-hogy? Mi? - dadogtam döbbenetemben. - És a szüleid? - vontam fel a szemöldököm.
- Elmondtam nekik mindent! - mosolygott Ni, kezét Zayn kezébe csúsztatva. Lesokkolódtam. Komolyan mondom, egy szó sem jött ki a számon, csak tátogtam. Niall elmondta? Váó! Sosem hittem volna, hogy megteszi, mert mindig is félt ettől. Nagyon büszke voltam rá! 
- É-és mit szóltak? - szedtem össze magam a pár pillanatig tartó sokkból. Nem kellett válaszolnia sem, az arcáról mindent le tudtam olvasni. Egymásra néztek Zaynnel, és elmosolyodtak. 
- Azt mondták, hogy érezték a dolgot, szóval nem voltak meglepve! Inkább az zavarta anyut, hogy elköltözöm... - húzta el a száját. 
- Mert mindent egyszerre zúdítottál rájuk, te lüke! - nyomott egy puszit a szöszi arcára. 
- És szerencsére Zaynt is imádták! - lelkendezett Niall. 
- Mi ebben a meglepő? - húzta fel a szemöldökét a fekete. - Engem mindenki imád! - vigyorgott szüntelenül. 
- Jajj, most nagy a szája, de mikor be kellett jönnie a szüleimhez teli lett a gatyája! - cukkolta a párját, aki sértődötten nézett a szöszire, majd odahajolt hozzá, hogy a fülébe súgjon valamit. Annyira aranyosak voltak, és boldogok, ami engem is örömmel töltött el, mégis valami mardosott legbelül. 
- Annyira örülök, Ni! Had ölelgesselek meg! - indultam meg felé, mire felállt, én pedig a karjaimba vontam őt. Mikor elváltunk, próbáltam igazi mosolyt csalni az arcomra, remélve, hogy nem veszik észre, de nem igazán ment. A szívem elfacsarodott.
- Nekem nem is örülsz? - állt fel Zayn, széttárva karjait, amire csak szemforgatással válaszoltam. - Hát ez fájt... - ült vissza sértődöttet játszva. Ezen felnevettem volna, ha más körülmények között lettünk volna, de most nem ment. Éreztem, hogy a könnyeim előtörni készülnek, ezért gyorsan kerestem valami indokot, hogy ne legyen feltűnő, a kirohanásom a konyhába. Megkapaszkodtam a pultba, nagyokat lélegezve, igyekezve visszaszorítani a sírásomat. Szörnyűnek éreztem magam, amiért így viselkedtem, de Niall szavai keserűen hatottak rám. Legbelül elkapott az üresség érzése. Annyira fáj, annyira hiányzik, és hallani a szöszi mesélését még nagyobb fájdalmat okozott bennem. Bemutathatta nekik... Együtt lehetnek... Ilyen és ehhez hasonló dolgok kavarogtak a fejemben. Úgy éreztem menten elájulok, ezért nagy levegőket vettem, erősen kapaszkodva  pultba. 
- Kis tigris, jól vagy? - Harry tenyere simított végig a hátamon, nekem pedig ennyi épp elég volt ahhoz, hogy az eddig benntartott könnyeim utat törjenek maguknak. - Lou, mi a baj? - fordított maga felé, és óvó karjaiba zárt. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam, kiadva minden keserűségemet. Arcom a mellkasába fúrtam, kétségbeesetten markolva a pólóját. Gyengéden cirógatta a hátam, ami lassan kezdett megnyugtatni. 
- C-csak eszembe jutott anyu... - húzódtam el annyira, hogy zöld íriszeibe nézhessek. - Tudod, nekem soha nem lesz lehetőségem, hogy bemutassalak neki, vagy, hogy elmenjünk hozzá egy ebédre... Soha... És ez nagyon fáj... Szörnyen fáj, Harry... - nyeltem egy nagyot, mire újra magához szorított. - Annyira hiányzik, olyan jó lenne, ha itt lenne, ha beszélhetnék vele... Ha... - csuklott el a hangom. 
- Sajnálom, tudom, hogy nem lehet könnyű, és azt is, hogy egy szülőt, főleg egy anyát nem lehet pótolni, de én itt vagyok neked! Mindig is itt leszek! - nyomott egy puszit a fejem búbjára, mire elhúzódtam öleléséből. 
- Tudom. - néztem zöldjeibe, amik szeretetteljesen csillogtak. - Ez nagyon sokat jelent nekem, mert te vagy a mindenem, és olyan jó, hogy itt vagy nekem! - pusziltam meg az arcát, amit gödröcskés mosollyal fogadott. - Csak... Tudod...
- Tudom... - mondta, én pedig nagyot sóhajtottam. 
- Na, menjünk vissza, nem akarom, hogy rosszra gondoljanak a srácok! - töröltem le a könnyeimet a pulcsim ujjával, majd lábujjhegyre álltam csókot nyomva szájára. 
- Biztos, hogy jól vagy? - fogta kezei közé az arcomat, mire bólintottam. - Akkor menjünk! - simogatott végig az arcélemen, majd megcsókolt. Vártunk még egy kicsit, hogy rendezni tudjam magam, aztán visszamentünk a fiúkhoz, akik boldogan csevegtek a kanapén. Amint megláttak minket, Niall felugrott aggódó tekintettel méregetve.
- Baj van? - kérdezte. Nem hiába vagyunk a legjobb barátok, túl jól ismer már. 
- Nincs! - próbáltam mutatni, hogy minden rendben, de láttam rajta, hogy ennyivel nem fogom megúszni a dolgot. 
- Döntöttetek? - váltott témát Zayn, aminek most nagyon örültem. Harry megfogta a kezemet magával húzva a fotelhoz, amibe beleült, engem pedig az ölébe ültetett. Átkarolt, ujjait összekulcsolva a hasamon, ami melegséggel töltött el. 
- Ezt még meg kell beszélnünk, de nem most! Alaposan át kell gondolnunk a dolgokat. - válaszolta Hazza, mire kicsit oldalra döntve a testemet fordultam felé. 
- Szerintem nincs mit átgondolni! - mosolyogtam rá döbbent arcára. - Amikor először beszéltél erről az egész London dologról, már akkor láttam rajtad, hogy nagyon szeretnéd azt az állás. Mindig lelkesen beszéltél az ottani munkáról, szóval...
- De te itt nőttél fel, és ez nem csak rólam szól, hanem rólad is... - mondta, én pedig megfogtam kezét, hogy összekulcsoljam ujjainkat.
- Engem nem érdekel, hogy hol vagyunk, csak együtt legyünk! - mosolyogtam. - És szerintem egy új élet, egy új városban csodás lenne! - mondtam ki azt, amit igazából is gondoltam. Kicsit félek, nem tagadom, de mégis izgalommal tölt el a dolog. 
- Komolyan így gondolod? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
- Igen! Londonba akarok menni! - vigyorogtam, mire ő is, és nekiesett az ajkaimnak. 
- Annyira szerencsés vagyok, hogy az enyém vagy! - suttogta a számba, miközben nyelvével utat tört, elmélyítve csókunkat. Belevigyorodtam a csókba, és úgy éreztem ennél boldogabb már nem is lehetnék. 
- Én is, mázlim van veled! - nevettünk fel egyszerre, nem hagyva abba a csókcsatát, ami egyre hevesebbé vált. Hangos torokköszörülés adta tudtunkra, hogy ideje lenne abbahagyni, de minket ez sem tudott kizökkenteni. 
- Khmm... már elnézést gerlicéim, de mi is itt vagyunk... - morgolódott Zayn, amire a középső ujjam volt a válaszom. - Láttad ezt, Ni? 
- Hagyd már őket békén! - korholta le a szöszi. Hosszas csók után lihegve váltunk el egymástól, nekidöntve a homlokomat az övének. 
- Akkor jöttök? - kérdezte Niall.
- Még szép!  Nem szabadultok meg tőlünk egykönnyen! - válaszolta feléjük fordulva Harry.
- Indulhat a buli! - ujjongott Zayn lelkesen. - Ezt meg kell ünnepelnünk srácok! - ugrott fel a kanapéról, mire mindannyiunkból kitört a nevetés.