56.rész

Sziasztok!

Köszönök nektek mindent, imádlak benneteket, minden napomat feldobjátok kedves szavaitokkal! :3

Nem tudom milyen lett a rész, majd ti eldöntitek! :D Most nem vagyok nagy beszéd hangulatban, így csak ennyit akartam! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- Semmi... csak fáradt vagyok... pihennem kéne egy kicsit a buli előtt... - mondta úgy, hogy nem nézett szemembe. Ekkor már rögtön tudtam, hogy nem mond igazat.
- Hazza! Miért vagy ilyen velem? Nem bízol bennem? - kérdeztem kicsivel erélyesebb hangon, majd mikor láttam, hogy nem használ semmit, lágy hangon folytattam tovább. - Nekem bármint elmondhatsz, és ha tudok, segítek! - fogtam meg kezeit. - Sokkal jobban fogod érezni magad, ha kibeszéled! - küldtem felé egy biztató mosolyt.

- Nincs semmi... - mosolyodott el halványan. 

- Kérlek, mond el, látom rajtad, hogy valami nyomja a lelked! Ne kelljen már harapófogóval kihúzni belőled! - könyörögtem egy halvány mosoly kíséretében. Nagyot sóhajtott, aztán belekezdett mondandójába.

- Zayn, ha minden igaz, szerelmi bánatban szenved, már ahogy kivettem szavaiból és mikor ma felhívtam, úgy vettem észre a hangjáról, hogy volt benne pár pohár pia... Aztán itt vannak Liamék... Ezek is pont most kell, hogy összevesszenek, amikor eddig minden jó volt, dúlt a szerelem, soha nem veszekedtek, erre, tessék... - mondta felemelve hangját, ezzel kiadva feszültségét magából. - Elegem van ebből, és persze ezt is nekem kellene megoldanom, pont most, amikor végre boldog voltam a buli miatt. Azt hittem szórakozhatok egy kicsit, kiadhatom a gőzt, de nem, persze hogy nem, miért is lenne ekkora szerencsém? - hadarta egy szuszra, én pedig figyelmesen hallgattam. Nem akartam megzavarni, jót tesz neki, ha kimondja, azt, amit ki kell. - De, ha közéjük állok, és segítek nekik, biztos le leszek cseszve, hogy miért kell nekem beleavatkoznom az ő dolgukba, viszont, ha meg nem teszek semmit, akkor egy köcsög szemét leszek, mert tudtam róla, és mégse tettem semmit a dolog ellen... - fújta ki magát, ami a mondandója végét jelentette. Megesett rajta a szívem, annyira aranyos volt, ahogy ezen aggodalmaskodott. Szorosan magamhoz öleltem, mire ő is átkarolt. Nyugtatólag simogattam a hátát. 

- Ne rágd magad ezen! Majd én beszélek velük, neked csak Zaynal kell foglalkoznod, mert rám nem hiszem, hogy hallgatna. - pusziltam nyakába. - De, ma felejtsd el az ő problémájukat, engedd el magad és szórakozz egy jót! Elvileg felnőtt emberek, megoldják egymás közt! - cirógattam tovább hátát, miközben puszikat hintettem nyakhajlatába. Igaz, hogy mi is ilyenek voltunk Hazzával, és ha a fiúk nem avatkoznak bele, akkor ki tudja meddig nem szóltunk volna egymáshoz. Mégis, Niall felnőttesebb, így reméltem, hogy nekik könnyebb lesz megoldani a kettőjük problémáját. - Most pedig, menjünk fel készülődni, mert sose leszünk készek! - toltam el magamtól, aztán megragadva kezét húztam fel magam után a hálószobába. Kipakoltam az új ruhákat, amit vettünk, aztán bementem a fürdőbe, hogy letussoljak. Megmondom őszintén egyáltalán nem volt kedvem menni a buliba, mégis beleegyeztem, és úgy tettem, mintha boldog lennék, mert tudtam, hogy Hazzának ez nagyon fontos. Mikor végeztem a tussolással, megtörölköztem, majd derekam köré tekertem a törölközőt. Megmostam a fogam, aztán bementem a szobába. Hazza az ágyon feküdt egy szál alsógatyában, háton, teljesen szétterülve. Hallottam, ahogy nagyokat szuszog. Alig voltam bent a fürdőben, de ő máris bealudt. Annyira aranyos volt. Óvatosan az ágyhoz mentem, fölé hajoltam és megráztam a hajam, amiből a vízcseppek Szerelmemre csepegtek. Ijedten ugrott fel ülő helyzetben. Jót nevettem rajta, ahogy idegesen kapkodta a fejét.
- Ezt még nagyon megbánod! - kapta el karom berántva az ágyba. Azonnal maga alá gyűrt, kezeim fejem felett lefogta. - Rossz fiú voltál! - harapott bele alsó ajkamba, majd játékosan meghúzta azt. - El kell, hogy fenekeljelek! - fordított volna meg, de nem hagytam magam.
- Nem!! - kapálództam, rugdostam - Jó fiú voltam, ne bánts! - fuldokoltam a nevetéstől.
- Biztos vagy te abban! - kezdett el csikizni, mire könnyeim is kicsordultak, annyira röhögtem. Már komolyan fájt.
- K..kérlek... hagyd... abba... - fuldokoltam, már alig volt levegőm. Nagy nehezen abbahagyta kínzásom, aztán teljes testével rám feküdt, amitől forró, mezítelen mellkasa az enyémnek simult. Elernyedve feküdt rajtam.
- Hazza! - cirógattam hátát - Szállj le rólam, mert nem kapok levegőt! A te lelkeden fog száradni, ha megfulladok! - mondtam, miközben próbáltam letolni magamról, de mind hiába, nagyon erősen tartotta magát.
- Nem érdekel! - dünnyögte nyakamba. - Én is megyek utánad, ha megfulladsz! Nélkülem sehova nem mész! - kuncogott fel.
- Te akartál buliba menni, szóval kelj fel! - túrtam bele göndör fürtjeibe, amivel eljátszadoztam egy kicsit. Annyira imádtam, hogy mikor ujjaim köré csavartam, és elengedtem, akkor bekunkorodtak, mint a malac farka.
- Így akarok maradni! - mosolyogtam szavai hallatán, egy puszit hintve nyakhajlatába.
- De ha így folytatjuk, el fogunk késni, szóval, emeld fel azt a nagy segged, és menj el tussolni! - csaptam rá, az említett testrészére. Felemelkedett, majd sértődötten a szemembe nézett.
- Ünneprontó! - mondta morcosan, aztán leszállt rólam, és kiment a fürdőbe. Felkeltem az ágyról, felvettem egy alsógatyát, aztán az inget, utána pedig nagy nehezen felszenvedtem magamra a szűk farmert. Még mindig fura volt ez a feszülős nadrág, fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ezt megszokni. Kényelmetlenül éreztem magam benne... Leültem az ágy szélére, kezembe vettem az orvostól kapott rögzítő fáslit és elkezdtem feltekerni bokámra. Nem sok sikerrel... Egy párszor újra nekilendültem, aztán feladtam. Elterülve az ágyon vártam Hazzára, aki majd hősiesen megment.
- Mi az, kidőltél? - hallottam meg mély, mosolygós hangját. Felemeltem a kezem, amiben a fásli volt,
- Segítenél egy szerencsétlen, bajbajutott srácon? - mosolyogtam kedvesen.
- Talán, tehetek érted valamit! - vette ki kezemből a fehér anyagot. Felültem, hogy jobban hozzá férhessen bokámhoz. Mint egy igazi orvos, olyan szépen bekötötte.
- Jó? Nem szoros? - kérdezte, szemembe nézve.
- Tökéletes! - vezettem kezem tarkójához, így húzva magamhoz egy csókra. Amiből nem csak egy lett... Egyre nagyobb hévvel faltuk egymást. Megmondom őszintén, legszívesebben itthon maradtam volna, ugyanis már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni a meglepetésemhez, amit még mindig nem tudok felfogni, hogy én ezt meg fogom tenni, csak azért, hogy neki örömet okozzak. Ledöntött az ágyra, aztán felém mászott, miközben még mindig ajkaimra tapadt. Kezeimmel felfedeztem a már oly jól ismert testét, majd végül a hátán állapodtam meg. Nem volt rajta felső, így a még félig nedves bőrét simogattam, néhol körmömet is használva. Jóleső sóhajok hagyták el ajkait, mire éreztem, ha ezt most nem hagyjuk abba, akkor vége a bulinak...
- Öltözz fel... - lihegtem ajkaira, letolva magamról. Láttam rajta, hogy nem igazán tetszett neki a dolog. Kimentem a fürdőbe, ugyanis még teljesen nem voltam készen, még a hajam is be kellett állítani. Előkaptam a zselém, amivel felfelé állítottam barna tincseimet. Megmondom őszintén tetszett az, amit a tükörben láttam. Most az egyszer úgy éreztem, hogy meg vagyok magammal elégedve.
- Na, mehetünk? - fordultam felé, mire alaposan végig mért, tetőtől talpig. - Wáó! Ki ez a dögös pasi? - jött felém, kezét a derekamra helyezte, így húzva közel magához. Homlokát az enyémnek döntötte. - Ezt azért gomboljuk ki! - mondta és kigombolta az ing két felső gombját. - Tökéletes! Csak le ne csapjanak a kezemről! - csókolt meg.
- Én csakis a tiéd vagyok! - suttogtam szájába, mire elvigyorodott.
- Helyes válasz! - csapott fenekemre. - Akkor indulhatunk? - kérdezte, én pedig bólintottam. Elpakoltuk még a szükséges dolgokat, bezártam az ajtót és beültünk a kocsiba. Nem tudtam Olivér hol lakik, azt se, hogy kik lesznek ott, vagy hogy mire számítsak... Féltem egy kicsit, hogy vad buli lesz, mert hát azért elég érdekes fazonokat ismer Hazza... Beindította az autót, majd nagy gázt adva megindultunk a buli helyszínére.
- Zayn nem jön velünk? - kérdeztem, mikor már kezdett idegesíteni a csend. Valamivel le kellett foglalnom magam, mert nagyon ideges kezdtem lenni.
- Nem, gyalog megy, mert közel lakik Olihoz. Viszont hazafelé tuti visszük, ahogy ismerem. Totál részeg lesz, ahogy a többiek is. - mondta az utat figyelve. Úgy éreztem, nem vagyok fair vele szemben, ugyanis végre itt a lehetősége a szórakozásra, én meg eltiltom tőle. Nagyon gondolkodtam azon, hogy visszavonjam ezt az egészet, had bulizza ki magát. Végül is annyi mindent megtett értem, szerintem megérdemelne egy felejthetetlen estét a haverjaival. Éppen meg akartam szólalni, amikor is megérkeztünk a már nagyban tartó parti helyszínére.

55.rész

Sziasztok!

Nagyon de nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem eddig, mérges is vagyok magamra...Megfogadtam, hogy nem fogok az életemről, bajaimról írni, de mégis tartozom annyival, hogy megírjam, nem a legjobb napjaimat élem meg... Plusz még hétvégére vendégem is volt, így egy percnyi időm se volt leülni és írni bármit is... Estére meg már kidőltem... Mindegy... A lényeg, hogy sikerült megírnom a részt! :)

Remélem, elnyeri a tetszéseteket! Ne haragudjatok, hogy ilyen pocsék lett, de most csak ennyire futotta... :/

Ja és persze köszönöm a sok kommentet, imádlak benneteket!! :D Meg persze a tetszik-et is, na meg a féliratkozót! :D :3

Ui: A kövi rész innen folytatódik! :)

Jó olvasást kívánok! 

Dreamy Girl

Harry

Az ágyon fekve próbáltam már vagy százszor hívni Zaynt, de mind hiába, nem vette fel. Több mint egy hét telt el az óta az este óta, és semmi életjelet nem kaptam róla, csak annyit, hogy ma lesz a buli, este kilenckor. 

- Vedd már fel!! - morgolódtam hangosan. Meg akartam vele beszélni a dolgokat, még mielőtt valami marhaságot fog elkövetni a bulin, ugyanis Zayn segg részeg lesz, ahogy ismerem, és akkor már nem fogunk tudni normálisan kommunikálni. Nem akarom, hogy tönkre tegye Liam és Niall kapcsolatát, mert abból aztán nagy balhé lenne. Máskülönben meg ott van Perrie, a nagy szerelem... Mi a franc történt??

- Mi van? - döbbentem meg, mikor beleszólt a telefonba. Nem számítottam rá, hogy felveszi.

- Ezt én is kérdezhetném? Hova a jó fenébe tűntél, egész héten hívogattalak?? Mi van veled?? - tettem fel a kérdéseket egy szuszra. Egy kisebb csend után sikeresen megszólalt.

- Nem volt kedvem beszélgetni... ennyi... - mondta, fáradt hangon. Gyanús volt, valami nem stimmelt vele, olyan volt a hangja, mint aki már most nekiállt inni...

- Ittál? 

- Dehogy... Miért ittam volna, ma van a buli, nem? 

- Akkor mi a van veled? - kérdeztem aggódva, hiszen éreztem hangján, hogy valami baj van, csak nem akar róla beszélni. Egy nagy sóhajt hallatott, majd megszólalt.

- Semmi... - ez aztán nagy magyarázat volt...

- Rendben, nem kérdezősködöm! De, mi volt az a múltkori? Louis nincs itthon, ezért is hívtalak most fel, hogy nehogy meghallja véletlenül is. Mit akarsz Nialltól?? Van barátja, ne kavarj be! - hallottam, ahogy felkuncog. Nem értettem, mi olyan vicces ebben...

- Na, mi van? Már Csipkerózsika hordja a nadrágot?? Különben is, mit aggódsz, ha annyira szerelmesek, úgy se tudom szétválasztani őket... Majd most kiderül, mennyire dúl a love köztük... - nevetett fel, mire teljesen kiakadtam. Tuti, hogy már van benne pia, aminek nem igazán örültem.

- Zayn! Kérlek, ne tedd ezt! Amúgy meg mi van Perrievel? 

- Hagyjuk... - mondta, majd mikor éppen beleszóltam volna, lerakta, és utána már hiába hívtam, nem vette fel, vagy kinyomta. 

- Remek... - fújtam ki a levegőt, majd elterültem az ágyon. Azon gondolkodtam, talán el kéne mennem hozzá, le kéne állítanom, de aztán mégis oda jutottam, hogy nem foglalkozom vele. Elegem van, én ebben nem fogok beleszólni, majd elrendezik egymás közt. Nem szaladhatok Zayn után, nem kisgyerek már. Ha tesz valamit, vállalja a következményeket... Leszarom... Gondolkodásomat az ajtó csapódása zavarta meg. Arcomra azonnal egy hatalmas mosoly terült. Gyorsan az oldalamra fordultam, hogy háttal legyek az ajtónak, aztán magamra húztam a takarót és úgy tettem, mint aki nagyban alszik.

Louis

Boldogan nyitottam ki a bejárati ajtót, azonnal lerugdostam lábaimról a cipőmet.

- Megjöttem! - kiabáltam, miközben levettem a kabátom is. Nem kaptam választ, ezért körbejártam a lenti részt, de síri csend volt. Felmentem a lépcsőn, és mikor benyitottam a szobába, megláttam Szerelmem, ahogy édesen szunyókál az ágyban. Óvatosan bemásztam mellé, a takaró alá bújva teljesen hozzá simultam meleg testéhez.
- Hazza! Ébresztő! - pusziltam nyakába, mire egy morgást kaptam válaszul. Kezemmel hasát kezdtem cirógatni. Imádtam a kidolgozott felsőtestét, na meg a kemény hasfalát. Szerettem végighúzni rajta ujjaim, ezzel érezve kisebb kockáit. Miközben még mindig cirógattam, beleharaptam fülcimpájába, mire halk kuncogás hagyta el száját. Ekkor rájöttem, hogy nem is alszik, hanem csak tetteti. Elhúzódtam tőle.
- Jól van, ha nem hát nem! Akkor nem láthatod a meglepetésem! - húztam az agyát. Ki akartam bújni az ágyból, de megragadta karom és visszarántott, én pedig pont ráestem. Lábaim combja két oldalán helyeztem el.
- Milyen meglepetés? - kérdezte, csillogó szemekkel. Kicsit szemét voltam, mivel nincs semmiféle meglepi, csak ezzel akartam kiugrasztani, ami sikerült is.
- Majd meglátod, de nem most! - hazudtam, mivel nem volt szívem megmondani neki az igazságot. Bár fogalmam sincs mi lesz a nagy meglepetés... Valamit ki kell találnom...
- Mikor kapom meg? És mi lesz az? - kíváncsiskodott tovább. Nem szóltam semmit, csak ajkaira hajoltam, hogy lágy csókot hintsek rájuk, ezzel elterelve figyelmét a dolgokról. Ezt jól megcsináltam... Nagyon remélem, hogy el fogja felejteni, hogy mit is ígértem neki... Nyelvével bejutásért könyörgött, amit azonnal meg is adtam. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, miközben egyik kezemmel hajába túrtam. Imádtam ezt csinálni, annyira puha és göndör volt, hogy ha egész nap tehetném, akkor csak a haját birizgálnám. Kezeit hátamon pihentette, majd egyre lejjebb haladt, aztán belemarkolt fenekembe. Halk sóhajt hallattam tettére. Elváltam ajkaitól, kezeit pedig lehámoztam fenekemről.
- Nincs tapi! Tudod, megegyeztünk! - mosolyogtam rá.
- Arról nem volt szó, hogy nem fogdoshatlak! - vigyorgott huncutul. - Csak annyi volt, hogy nem dug... - fejezte volna be, de tenyeremet szájára helyeztem. Tudom, hogy nem mondtam, de nem akartam, hogy tapizzon, mert akkor nehezen tudnék ellenállni neki.
- Akkor most mondom! Nincs fogdosás! Bírd ki, mindjárt este lesz! De rajtad áll! Tudod, ha nem rúgsz be, akkor a tiéd vagyok, ha viszont igen, akkor...
- Tudom! - vette le tenyerem szájáról. - Nem leszek részeg, csak egy keveset iszom! - ígérgette, bár volt egy sejtésem, miszerint le fogja inni magát a sárga földig. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen ajánlatot teszek neki, akkor talán nem fogja megtenni, de sose lehet tudni...
- Mit mondott az orvos? - kérdezte témát váltva.
- Szerencsére minden rendben van, nagyon szépen gyógyul a bokám. Azt mondta, hogy ha nagyobb sétára vagy olyan helyre megyek, ahol sokat kell állni, akkor fáslizzam be. - pusziltam meg arcát. - Ja, és azt is mondta, hogy a masszírozást ne hagyjuk abba még, mert az nagyon jót tesz neki. Szóval... - másztam le róla, majd mellé ültem, és lábamat combjára helyeztem. Mosolyogva figyeltem reakcióját.
- Azt mondtad nincs tapizás! - mondta, karba tett kézzel, nagy vigyorra húzva száját.
- Ott szabad! - kuncogtam - De, nem muszáj... Akkor nem megyek a buliba, ugyanis most egy kicsit fáj és zsibog is... Sajnos itthon kell maradnom, pihentetni...- néztem rá szomorkásan, lebiggyesztett szájjal, mire megforgatta szemeit.
- Te kis ravasz! - húzta magát ülő helyzetbe. Felhúzta a nadrágom szárát, levette a zoknim és elkezdte masszírozni. Imádtam, annyira jól csinálja, egész nap el tudtam volna viselni. Hol finomabban, hol erősebben nyomkodta a bokám, én pedig becsukott szemmel élveztem. Éreztem, ahogy lassan egyre feljebb halad, már a vádlimat, aztán a combomat simogatta.
- Hazza! Attól még, hogy be van csukva a szemem, érzem, merre jársz! - nyitottam ki szemeim. Hatalmas vigyorra húzta száját. De hiába szóltam rá, egyre feljebb járt, már a belső combom cirógatta. Szívem hevesebben kezdett verni, és mire feleszméltem, már a csípőmön ült, majd nyakamat kezdte csókolgatni. - Harry! - szóltam rá erélyesebben, mire szemeimbe nézett - Én is nagyon szeretném, mégis van egy egyességünk!
- Azt hittem csak poénnak szántad! - nevette el magát.
- Persze! Inkább szállj le rólam és segíts valami rendes ruhát találni, amit felhúzhatok a partira! - toltam le magamról. Felkelt az ágyról, aztán a szekrényemhez ment. Figyeltem, ahogy elkezdte nézegetni a felsőimet. Láttam rajta, hogy nincs megelégedve a szekrényem tartalmával. Azokat az arckifejezéseket látni kellett volna, ahogyan egymás után dobálta a padlóra őket.
- Tudod mit?? - kérdezte, én pedig vártam válaszát figyelmesen - Elmegyünk valami szexi cuccokat venni, mert ezek itt szörnyűek! - mutatott, egy kicsit már elhasználódott felsőre. - Pattanj, még lesz annyi időnk, hogy beszerezzünk pár ruhadarabot!

Számtalan boltot végigjártunk, annyi felsőt és nadrágot próbáltam fel, amennyit még életemben sosem. Most is éppen egy nadrágot erőltettem fel magamra. Elég szűk volt, viszont Hazza csak ilyeneket adott be nekem. Ha én választottam ki valamit, azt azonnal elvette kezemből és mást adott helyette. Fantasztikus... Annyira fura volt, mindenem nagyon kihangsúlyozta...
- Na, milyen? - húzta el a függönyt, mire megfordultam, hogy szembe álljak vele. Ajkaimba harapva néztem a nadrágot, ami nem nagyon tetszett.
- Nekem ez... olyan... nem tudom... - hebegtem szavaimat.
- Tökéletes! Majd hozzászoksz! - mosolygott. - Fordulj meg! - tettem, amit mondott. - Hmm...
- Mi az? - nem szólt semmit, csak fenekembe markolt, amitől egy kicsit megugrottam, mert nem számítottam rá.
- Imádom! - csapott rá egyet. - Most már csak felsőt kell keresni! Azonnal jövök! - mondta, majd kiviharzott.
Hosszas próbálgatások után végre megtaláltam a megfelelő felsőt is. Miközben Hazza is próbált, addig körülnéztem, kerestem valamit, ami jó lenne meglepetésnek. Kigondoltam már, hogy mi is legyen az, csak még nem találtam rá. Mikor végül ezt is sikerült megoldanom, gyorsan kifizettem, és az eddig vásárol szatyor legaljára helyeztem. Hazza is kész lett, majd fizetett.
- Visszafizetem, amint megkapom a fizetésem! - mondtam, mikor beültünk az autóba.
- Szó sem lehet róla!! Ajándék!
- Ez túl drága ajándék, nem fogadhatom el!
- Megérdemled! És téma lezárva! - fordult felém mosolyogva.
- Köszi! - nyomtam egy puszit arcára. - Viszont... van egy kis probléma, vagyis remélem, hogy kicsi... Szóval, mikor bent voltam a kórházba és vártam a soromra, felhívtam Niallt. Nem volt valami boldog, ugyanis paprikás a hangulat kettőjük között... - néztem Szerelmemre, akinek arcán döbbenet ült.
- Mi az, hogy paprikás?? Ugye, ez csak egy amolyan "pár percre összevesztünk, aztán kibékülünk dolog"? Nem?? - idegeskedett a kormányt szorongatva.
- Nem hiszem, eléggé ki volt akadva, ami Niallra nem igazán jellemző...
- Akkor mond meg nekik, hogy maradjanak otthon és beszéljék meg!! - emelte fel a hangját. Nem értettem, most mi baja van. Mi rosszat mondtam, hogy így kell reagálnia rá...
- Mondtam neki, de mindenáron jönni akar. Hiába próbáltam lebeszélni róla, nem hagyta magát. Amúgy meg, miért érdekel téged ennyire?? Van valami, amiről tudnom kellene?? - néztem kérdőn Hazzára. Leparkolt a kocsival, ugyanis hazaérkeztünk.
- Nincs semmi... hagyjuk... Inkább menjünk be! - szállt ki az autóból, mire én is követtem példáját. Kezembe véve a szatyrokat indultam meg a bejárat felé.
- Majd én viszem! - akarta kivenni kezemből, viszont nem engedtem neki.
- Nem kell, tudom vinni! - mondtam tovább haladva. Hazza kinyitotta az ajtót, én pedig lepakoltam a cuccokat a kanapéra. Odamentem hozzá és megragadtam a karját, hogy magam felé fordítsam.
- Mondd el! Látom rajtad, hogy valami bánt! - néztem gyönyörű zöld íriszébe, a válaszra várva.

54.rész

Hello Mindenki!

Amikor megláttam, hogy ennyi hozzászólás érkezett az előző részhez, nagyon boldog voltam! :') Köszönöm szépen a kedves, dicsérő szavakat, mellyel minden napom bearanyozzátok! :3 Köszönöm a tetszikeket is, amiért szintén hálás vagyok! :3

Nem igazán tudok mást mondani, csak annyit, hogy jó olvasást kívánok a részhez! Remélem elnyeri ez is a tetszéseteket! :)

A kövi rész nem tudom mikor jön, igyekszem ahogy csak tudok!

Dreamy Girl

Harry

Nem éreztem fájdalmat, ezért kinyitottam szemeim. Végig néztem magamon, nem láttam sehol egy csepp vért se vagy bármi egyebet. Felnéztem főnökömre, kinek arca fájdalomtól eltorzult, majd lassan a földre zuhant. Fejem kétségbeesetten forgattam jobbra, balra, és mikor megláttam Zaynt, fegyverrel a kezében, megkönnyebbültem. Elém sietett, valamit mondott, de annyira lesokkolt az előbbi esemény, hogy nem tudtam, mit beszél.

- Harry?? Hahóó? Jól vagy? - lengette kezét arcom előtt. Feleszméltem.

- I..igen, csak... - makogtam összevissza. Nagy levegőt  vettem, kifújtam, és ezt egy párszor még megismételtem. Mikor már józanul tudtam gondolkodni megszólaltam. - Hol a jó büdös francba voltál ilyen sokáig??? - emeltem fel a hangom idegesen. - Majdnem szétlőtték a tököm, bazd meg!!! - kiabáltam fújtatva.

- Élsz, nem?? Amúgy egy köszönöm jól esne!! - mordult rám. 

- Élek, de majdnem lelőttek te seggfej!! Azt mondtad, ne aggódjak, időben ideérsz!! - folytattam tovább kiabálásom. 

- Köszönöm Zayn, hogy megmentetted a seggem, meg a golyóim! - mondta nyugodt hangon, mire neki akartam esni, de az összekötözött kezemtől nem tudtam. - Addig nem engedlek el, míg le nem nyugszol! - fogta meg vállam és visszanyomott a földre. Behunytam szemeim, majd mély levegőt vettem.

- Kösz, Zayn! Lenyugodtam, csak most már engedj el! - mondtam higgadtan. Mögém állt, kikötözte kezem, én pedig csuklómat dörzsölgetve szaladtam Louhoz, akinek a teste a földön hevert. Az egyik gorilla ott feküdt Lou teste mellet, Zayn pont fejbe találta. Felemeltem szerelmem elernyedt testét, ölembe húztam. Az első dolog az volt, hogy végignéztem a testén, nem e bántották, de szerencsére egyetlen karcolás se volt rajta.

- Lou, ébredj fel! Itt vagyok, most már minden rendben lesz! Vége van... - suttogtam, mellkasomhoz húzva. Annyira megkönnyebbültem, hogy láttam nincs semmi baja, azon kívül, hogy elkábítottak. 

- Ha..zza... - nyöszörgött mellkasomba. 

- Semmi baj, itt vagyok! - nyomtam puszit hajába. - Zayn menjünk! - szóltam rá, a még mindig a főnök teste mellett álló barátomra. 

- Menjetek, nekem még van egy kis elintézni valóm, ezzel a mocsokkal! - rúgta oldalba a testet, mely egy nyögést hallatott. Még él?? De, hát fejbe lőtte, csak úgy, mint a másik kettőt! Meg mi az, hogy elintézni valója van??

- Zayn! - szóltam rá erőteljesen. - Mi folyik itt?? Miért nem ölted meg azonnal?? - kérdeztem türelmetlenül. Felém fordult, arcán valami gonosz vigyor jelent meg, megrémisztett, olyan volt a tekintete, mint egy őröltnek. Visszafordult a mozgolódó testhez. 

- Te...élsz? - nyöszörögte a főnök gyenge hangon. Zayn ördögien felnevetett, amelytől borsódzott a hátam. 

- Igen, amint látod! Tudod, elég nagy ökörség volt, kitenni a lakásomon, miután megkínoztatok!! - rúgott bele oldalába, amitől fájdalmas nyögés szökött ki erőtlen testéből. Ő volt az, aki megverte Zaynt? Jó, oké, sejtettem, vagyis tudtam, de nem akartam elhinni. Miért? Miért tette ezt? Néztem őket, miközben még mindig Lout szorongattam karjaim közt. Nem akartam elmenni, kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz ebből. 

- Azt hittem... hogy ott... senki se fog... keresni... - mondta fájdalmas hangon. 

- Ostoba! Látszik, hogy egy cseppnyi eszed sincs!! Ki kellett volna dobnod az erdőbe, ott senki se talált volna rám!! - nevetett fel ismételten. 

- De.. láttam, amikor elvittek a mentősök... - vett egy mély levegőt, majd folytatta tovább - Aztán... mikor a kórházba mentem... azt mondták meghaltál... - köpködte ki a vért szájából. Láttam Zayn arcán a meglepődöttséget. Itt volt az ideje, hogy közbe szóljak.

- A pénz csodákra képes! - mondtam mosolyogva, mire barátom rám nézett. - Lefizettem az orvost, így bárki is kérdezte, mi van veled, közölte velem hogy meghaltál. - mondtam büszkén. Már akkor tudtam, a főnök biztos érdeklődni fog utána, ezért muszáj volt tennem valamit. 

- Szép munka Harry! - villantott felém egy büszke mosolyt, majd visszafordult a főnökhöz. - Te barom! Most visszakapsz mindent, amit velem tettél!- taposott rá teljes erőből a farkára barátom. Még én is felnyögtem az érzésre, szinte olyan volt, mintha én is átéltem volna.

- Harry! Menjetek a kocsihoz, mindjárt jövök én is!! - utasított, de nem akartam elmenni. Mivel nem mozdultam, így felém nézett. - Azt mondtam, menjetek a kocsihoz!! Most!! - mondta, ellentmondást nem tűrve.  Tudtam, ilyenkor nem szabad húzni az agyát, ezért felkaptam ölembe Lout és elsétáltam vele az autóig. Mikor odaértem, hallottam a főnök kétségbeesett ordibálását. Elmosolyodtam, végre vége lesz mindennek. Szabad leszek, nem kell teljesítenem senki parancsát. Befektettem szerelmem a hátsó ülésre, majd beültem előre és vártam. Még a kocsiból is hallottam a fájdalmas kiabálást, ezért benyomtam a rádiót, hogy elnyomja a hangokat. Én szívesen elhallgattam volna, de nem akartam, hogy Lou hallja. Hátra fordultam, néztem békésen szunyókáló arcát. Szegénykém, mennyi minden bajt okoztam neki... Nem is tudom, miként fogom kiengesztelni ezek miatt, bár azt mondta, nem sajnálja a dolgokat, én mégis bánom, hogy ennyi rossz dolgot kellett átélni mellettem... Egy lassú dal szólt a rádióban, én pedig elkezdtem énekelni, még mindig hátrafordulva Lou gyönyörű arcát figyelve. Egy halvány mosolyra húzta ajkait, mire én is elmosolyodtam. 

- Imádom, a hangod... - motyogta, de szemeit nem nyitotta ki. - Ne hagyd abba... - folytattam tovább, mígnem Zayn alakját meg nem láttam, ahogy az autóm felé siet. Elhallgattam, majd folytattam tovább az éneklést. Beülte mellém, kérdőn nézve rám, mikor meghallotta, hogy éneklek. Láttam, ahogy próbálja visszafojtani nevetését. Mérgesen néztem rá, hogy fejezze már be. A szám véget ért, és én is abbahagytam.

- Mily  megható volt! - tette kezét mellkasára, miközben szipogott. Vállba vertem, nem értettem, hogy tud ilyen nyugodt, és jókedvű lenni, miután megkínzott valakit, még ha az a valaki egy seggfej volt. 

- Fogd be! - mondtam mérgesen. 

- Elviszel? 

- Persze, de hogy jöttél ide? - érdeklődtem, mivel fogalmam se volt, hogyan is keveredett ide.

- Egy haver hozott el. - mondta könnyedén. 

- Mit műveltél vele? Miért nem mondtad el, hogy ő tette azt veled? Bár tudtam, mégis nem akartam hinni ebben, mert miért is tette volna ezt... - gondolkodtam a válaszon, de semmi se jutott eszembe.

- Azt amit veled akart... játszadoztam egy kicsit a golyóival... - nevetett fel, mire felé fordultam. 

- Tökön lőtted??

- Bizony! Majdnem téged is megfosztottak a férfiasságodtól! Szegény Csipkerózsika, mi lett volna vele... Asszem elhagyott volna, hiszen mindenki tudja, hogy csak a méretes farkad miatt van veled! - röhögött jóízűen. Hátrapillantottam, Lou még mindig behunyt szemmel feküdt, bár az még nem jelentette azt, hogy alszik. 

- Ha ha ha! Irtó vicces vagy, röhög a vakbelem! - nevettem szarkasztikusan. - Viszont nem válaszoltál az előbbi kérdésem egyikére... - mondtam komolyra fordítva a szót. Kisebb hallgatás után, mikor már azt hittem nem fog mondani semmit, megszólalt.

- Azt mondta, mikor kínzott, hogy rám már nincs szüksége, ugyanis... - tartott egy kis szünetet. - ugyanis, te sokkal jobb vagy, mint én... Túl sok a kettő... Ennyi... 

- Mi?? Most komoly?? Ez...ez egy barom, képes lett volna kinyírni ezért?? Jézusom! - akadtam ki. 

- Tudod jól, ha már nem kellesz neki akkor eltüntet a föld színéről, nehogy beköpd! 

- Remélem, rendesen megkínoztad!! - néztem rá, láttam arcán, ahogy hatalmas mosoly kúszik ajkára. 

- Még szép!! - nézett rám elégedetten. Kisebb csend után elgondolkodtam, hogy ezek után mi lesz... Nincs munkám... Nem tudom mit kezdjek az életemmel...

- És most mi lesz? - kérdeztem. - Új munkahelyet kell keresnem, de ki fog alkalmazni? Még egy jó ideig eléldegélünk abból a pénzből, amit megkerestem ezzel a munkával, de utána mi lesz? - Zayn nem sokat gondolkodott a válaszon.

- Én a tetkó szalonba nyomom továbbra is. Nem akarsz velem dolgozni, vagyis nekem? Majd én kitanítalak, addig meg besegítesz nekünk! Na, mit szólsz? - kérdezte boldogan.

- Jó ötlet, de még gondolkodom rajta! De rég rajzoltam már... - gondolkodtam el, hogy mennyire elhanyagoltam az egyetlen dolgot, amit igazán szerettem. Viszont itt a lehetőség újra kezdeni mindent. 

- Amúgy... - szakított ki gondolatomból Zayn - rendezni kéne egy "megöltem a főnököm bulit" - nevetett fel, mire én is csatlakoztam hozzá. 

- Te hülye vagy! De, benne vagyok, jó lenne egy kis kikapcsolódás! - pillantottam ismét hátra, hogy lássam, Louval minden rendben van e. - Kinél akarod tartani? Kit akarsz egyáltalán elhívni? - állítottam le a kocsit, ugyanis időközben megérkeztünk Zaynhoz. 

- Olivérnél, úgy is azt mondta, hogy bulit akar szervezni, hát itt a lehetőség! Mindenkit, akit csak lehet, még Csipkerózsika két haverját is! - nézett hátra az említettre. - Főleg a szöszit! De, majd megbeszéljük! Szeva, és kösz a fuvart! - nyitotta volna ki az ajtót, viszont megragadtam karját. Értetlenül nézett rám.

- Mit mondtál?? Ugye, nem jól hallottam?? - kérdeztem erőteljes hangon. Egy huncut mosoly terült el arcán, majd kirángatta karjait kezem szorításából. - Zayn!! 

- Nem tudom, mit hallottál! Majd hívlak a buli végett! - csukta be az ajtót, maga mögött, szélesen vigyorgott, aztán megfordult és bement a házba. Úgy érzem, ez a parti egy katasztrófa lesz...

53.rész

Sziasztok!

Köszönöm a szép szavakat, a féliratkozókat és a tetszikeket, meg a chat kommenteket is! :D El se hiszem, hogy elérte a blogom az 50,000 oldalmegjelenítést! Wáóó, nagyon szépen köszönöm, ez még mindig hihetetlen számomra! :') Ti vagytok a legjobbak, hálás vagyok mindenért nektek! :3

Itt is van a következő rész, remélem elnyeri tetszéseteket! :D Bocsi a vége miatt, ismét! :/ ;)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Harry

Idegesen doboltam ujjaimmal a kormányon, miközben a rejtekhely felé tartottam, ami egy elhagyatott erdőben volt, kint a semmi közepén. Nem volt nagy valami, csak egy csomó romos épület. Nem hiszem, hogy bárki is járna arra, lehet, még azt sem tudják, hogy egyáltalán létezik az a hely. Mindig ott gyűltünk össze, ha nagyobb "megbeszélésre" került sor. Viszont én nem sokszor jártam ott, talán háromszor. Nem is igazán kívánkoztam oda. Legtöbbször itt végezték ki azokat, akik nem úgy dolgoztak, mint ahogy a főnök szerette volna, vagy ha valaki elrontott valamit, akkor itt kapta meg a büntetést, mint ahogy most én is. Igazából nem is a miatt idegeskedtem, hogy meghalok, hanem a miatt, hogy mi lesz Lou-val nélkülem. Így is ez a pár nap teljesen kikészítette, akkor mi lesz vele, ha megölnek?? Bele se merek gondolni...Megígértem neki, hogy visszajövök, tehát akár mi is lesz, nem fogom hagyni magam. Zayn meg remélem elég jó tervvel készült. Hiába kérdezgettem tegnap, nem árult el semmit. Ez teljesen kikészített. Annyit mondott, hogy ez is a terv része, mivel, ha tudom, mire készül, akkor túl nyugodt leszek, amit a főnök azonnal ki fog szúrni és akkor lőttek az egésznek. Remélem igaza van... Már jó egy órája hajtottam, mikor az igencsak alig észrevehető lehajtóhoz értem. Teli volt nőve gazzal, így alig lehetett látni az utat, mely az elhagyatott helyhez vezetett. Az út befelé szörnyű volt, ide-oda dobálta a kocsit meg benne engem is. Hosszas zötykölődés után sikerült megérkeznem. Leparkoltam az egyik félreeső helyre. Már itt voltak, láttam a lámpa halvány fényében az ismerős autót. Kiszálltam a kocsiból, és elindultam a romos épületek felé. Messziről láttam, hogy a két elhagyatott ház között álltak, engem várva. Magabiztosságot mutatva lépdeltem a főnököm és a két gorillája elé.
- Nocsak, nocsak! Egyedül jöttél? - üdvözölt mély hangjával.
- Nem találtam meg! Így hát itt vagyok! - tártam szét karom, feladva magam. Gonosz mosolyt lövellt felém, majd intett a két gorillájának, akik elkaptak és hátrakötözték kezeim, aztán pedig letérdeltettek a poros földre.
- Csalódtam benned Harry! - mondta komolyan rám nézve. - Tudod, - állt elém - én mindent megadtam neked. Ha nem lettem volna, sehol se lennél, csak bolyonganál az utcán, étel után  kutatva. Senkit nem érdekeltél volna... Én mégis befogadtalak a csapatomba. Egy igazán tisztelettudó, magabiztos, jó vezéregyéniséget faragtam belőled, erre most így viselkedsz? Ez a hála azért, hogy ennyi mindent megtettem érted? - járkált előttem fel-alá - Hazudtál nekem! Becsaptál! És tudod jól, hogy ezt nem tűröm el senkitől! - húzott be egyet arcomba, minek hatására fájdalmasan felnyögtem.
- Bazd meg! - köptem szavaimat, mire meglepetten nézett rám. Tudtam, hogy ezt nem szabadna, de Zayn azt mondta, hogy próbáljam meg húzni az időt. Én pedig megteszem, amennyire csak tudom.
- Látom, nem tanultál a múltkoriból! - vágott orrba, mire éreztem, ahogy a vérem torkomon át lefolyik. Előre hajoltam, így vérem a földre csöpögött, kis tócsát alkotva előttem. Rohadtul fájt. Minden egyes lélegzetvételre belenyilallt a kínzó fájdalom.
- Ki foglak nyírni! - mondtam fogamat összeszorítva, majd felemeltem fejem és gúnyos mosolyra húzta ajkaim.
- Fogd be! Nem mondtam, hogy beszélhetsz! - ütött hasba, mire összegörnyedve nyögtem a fájdalomtól. - Élvezed? Akarsz még?
- Meg fogsz dögleni! - köptem arcába a vérem. Dühösen letörölte, majd hajamnál fogva felhúzott a földről. Fájdalmasan felkiáltottam, tőlem zengett az egész környék. Lábra állított, ami elég kínzó volt, mert nem tudtam teljesen kiegyenesedni a hasamra mért ütés miatt. De, tartottam magam, nem láthatja, hogy gyenge vagyok, erősnek kell mutatnom magam.Még pár ütést kaptam a már eddig is fájó hasamba. Összerogytam, magzatpózban feküdtem a piszkos földön.
- Térdeltessétek fel! - kiabált erélyesen. Két erős kéz nyúlt értem, és nem éppen finoman felrángattak a homokból.  - Van egy jó játékom! Biztos élvezni fogod! - sétált elém, kezével erősen megragadta állam, aztán felemelte, hogy szemembe nézhessen. - A neve Orosz rulett... - vigyorgott önelégülten - Biztos ismered. - engedte el állam, majd elővette pisztolyát, amiből kiszedte a töltényeket. - Csak egy lőszer kell hozzá! - mutatta fel azt a bizonyos egyet. - aztán betette a tárba. Homlokomhoz emelte a fegyvert. - Csak tudod, én máshogy játszom, szeretem, ha fáj, és szenvedsz, mielőtt meghalsz, ezért nem fejre játszom, hanem... - vitte lefelé és a szerszámomhoz nyomta, jó erősen, amitől felszisszentem. - Tudod, ez elég érzékeny terület... lassú, fájdalmas halált okoz... - húzta meg a ravaszt, majd lőtt, de szerencsémre nem sült el. - Ohh... mázlista - nevetett fel. - Akkor játszhatunk tovább!
- Mit akarsz tőlem? Mit tegyek? Ölj meg, csak ne szórakozz velem! - kiabáltam remegve. Rohadtul megijedtem ettől az egésztől. Mindenre számítottam csak erre nem. Azt hittem megöl és ennyi, bár magam sem tudom, hogyan hihettem ezt.
- Hazudtál nekem! Ezért elég nagy büntetés jár! - húzta meg ismét a ravaszt, mire szemeim összeszorítva vártam a fájdalmat, ami nem jött el. Nagyot sóhajtottam. - Hogy neked mekkora mázlid van! De, így legalább még érdekesebb! - nevetett fel gonoszul, amitől a hideg futkosott a hátamon.
- Soha nem hazudtam! - jelentettem ki erélyesen. Zayn hol a jó életben vagy?? Nem bírom már tovább húzni!
- Nem hazudtál?? Most is azt csinálod!!! - vágott arcon a pisztollyal. - Hülyének nézel?? Azt hiszed, nem tudom, hogy ki volt az a srác, aki aznap meglátott minket?? - húzta meg ismét a ravaszt, ami megint nem sült el. Remegni kezdtem, teljesen beparáztam. Tudja, hogy Louis volt az, aki aznap ott volt, de akkor miért...Kerekedtek ki szemeim, mikor minden leesett.
- Mi van? Leesett, hogy miről beszélek? - kérdezte vigyorogva.
- Mindvégig tudtad!! - mondtam dühösen - És azt akartad, hogy én hozzam eléd, hogy lássam, hogyan kínzod meg!! - akadtam ki, mire arcára mosoly kúszott. Intett az egyik gorillájának, én pedig idegesen néztem, hogy mi is fog történni. Nem értettem miről van szó, bár sejtettem, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni...
- Nem kellett volna egyedül otthon hagynod... egyedül... a sötétben...védtelenül... - kezem ökölbe szorítottam, agyamat elöntötte a düh, ahogy szavait hallottam.
- Mit műveltél? - ordítottam idegesen. Jókedvűen felnevetett, legszívesebben neki rontottam volna és letéptem volna nyakáról a fejét.
- A fiúk meglátogatták a drága kis szerelmedet! - nem akartam hinni fülemnek. Lou... nem, nem az nem lehet, biztos csak viccel... Ha valami baja esett... Istenem!
- Csak szívatsz!! - köptem mérgesen.
- Biztos? Úgy ismersz te engem? - mondta önelégülten. - Hozd ide! - kiáltott fel. Fejem arra fordítottam, amerre eltűnt az egyik kopasz, és szívem összeszorult, amikor megláttam Lou testét, melyet ide-oda rángatva helyezte le a földre. Fején egy zsák volt, de én rögtön felismertem őt. Ugyanúgy letérdeltette mint engem, viszont fogta, mert alig tudta megtartani magát.
- Mit tettél vele?? Engedd el őt, neki semmi köze az egészhez!! - kiabáltam kétségbeesetten, majd fel akartam állni, de lábával mellkason rúgott, így visszaestem.
- Kicsit eljátszadoztunk vele!! Nagyon harcias, alig bírtuk lefogni, mikor felébredt a kábaságból! Muszáj volt kicsit lenyugtatni ismét!! - nevetett fel jóízűen, bennem pedig forrt a düh.
- Te rohadék!! Engedj el!! Kinyírlak! - ordibáltam, mint egy őrült. - Engedj el!! - próbáltam kiszabadulni a csuklómat szorító kötélből.
- Előtte még szórakozunk egy kicsit!! - mondta, majd Lou-hoz lépdelt. Dühöm fokozódott, mikor lerántott róla a zsákot, és megláttam kába arcát, feje pedig lecsuklott. Szemei nyitva voltak, de látszott rajta, hogy nem is tud igazán magáról, vagy arról, hogy hol van. Felálltam, és elindultam feléjük, viszont a mögöttem álló pasas észrevette, ezért egy nagy ütést mért rám, amitől visszaestem a földre. Fájdalmat nem éreztem, semmi másra nem tudtam gondolni, csak Lou-ra. Ha valami baja esik, meg fogok őrülni.
- Hozzá ne merj érni, a mocskos kezeiddel!! - üvöltöttem, miközben ismét próbáltam felállni, csakhogy ezt, a két kéz mely lefogott, nem engedte.
- Tudod, - mondta, közben a pisztollyal Lou arcát simogatta. - olyan kis harcias, csak elfojtsa magában... Olyan, mint te, Harry, te is ilyen voltál, kis beszari, aztán mikor hozzám kerültél, teljesen megváltoztattalak. Végre lett belőled valaki, és most ezt el akarod dobni magadtól? - nézett rám, miközben odatartotta Lou homlokához a fegyvert. - Már rég lelőttem volna... viszont azon gondolkodtam, lehet megtartom, egy újabb Harry csak jól jöhet nekem...
- Ne merészeld!!! Itt vagyok én, csak engedd el!!  - hajtottam le fejem, szemeim elhomályosultak a felgyülemlett könnytől. Nem akartam, hogy gyengének lásson, de belefáradtam abba, hogy erősnek mutassam maga. - Szolgálni foglak, amíg csak élek!! Csak őt hagyd békén... könyörgök... - mondtam halkan, könnyeimmel küszködve. Feladtam, éreztem, hogy már nincs semmi esélyem...
- Nocsak! Jól hallottam? - lépett elém, felemelve a fegyver csövével fejem. Bólogattam. - Szerinted nekem rád van szükségem? Szerinted nélküled nem érek semmit? Azt hiszed, annyira fontos vagy nekem, hogy inkább hagyom futni azt a lehetőséget, hogy egy új kínzót hozzak létre?! Felejtsd el, te már nem kellesz  nekem! Mindenki kap egy új lehetőséget, amit te is megkaptál, mégis elszúrtad!! Szóval... - tartotta a fegyvert ismét az ágyékomhoz. Lou-ra vezettem tekintetem, könnyeim folyni kezdtek arcomon... Tudtam mi fog rá várni, ha valaki nem menti meg. Féltettem őt, féltettem azoktól a dolgoktól melyeken nekem is át kellett mennem. Nem akarom, hogy baja essen, én kevertem bele őt, ebbe az egészben, holott tudtam jól, hogy ha együtt maradunk, annak ő issza meg a levét. Szemeim rajta tartottam, magam elé képzeltem csodás hangját, elbűvölő mosolyát és vidámságot hozó nevetését. Azt az estét, melyen minden megváltozott, félénk arcát, mellyel levett lábamról.
- Szeretlek Lou! - suttogtam, majd lehunyva szemeim vártam, hogy elsüljön a fegyver.. ami meg is történt...

52.rész

Drága Olvasóim!!

IMÁDLAK benneteket, mérhetetlenül hálás vagyok szavaitokért, melyek minden egyes napomat feldobják! El se tudom mondani, mennyire jólesnek a dicsérő szavak, mellyel engem és a blogomat illettek!! :D Ezért is siettem az új részt felrakni, hogy ezzel megköszönjem, hogy itt vagytok velem, kitartotok mellettem és könnyeket csaltok szemeimbe egy-egy hozzászólásotokkal! :') :3 Köszönöm a féliratkozót (60! :3), meg a tetszikeket és a több, mint 49.000 oldalmegjelenítést! Atya ég!! :')

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

Nyakát kezdtem kényeztetni, nyalogattam, harapdáltam és szívtam, majd egyre lejjebb haladtam. Nyelvem hegyével végigszántottam mellkasán, mire nagyokat sóhajtva túrt bele hajamba. Mellbimbójához érve körkörösen nyalogattam, aztán beleharaptam, ezzel egy fájdalmasabb morgást váltva ki belőle. Tudtam, hogy élvezi, ezért folytattam tovább. Szívni kezdtem először az egyiket, majd áttértem a másikra. Teljesen elvettem az eszét, pedig még alig csináltam valamit. 

- Lou... - nyöszörögte - Ha így folytatod... felizgatsz... - nem foglalkozva szavaival folytattam kényeztetését. Haladtam lefelé, végig nyalva testét egészen a köldökéig, amibe belenyaltam, majd a V vonalához érve beleharaptam vékony, érzékeny bőrébe. Hangosan felnyögve húzta meg hajam, ami bevallom eléggé fájt, de most nem akartam ezzel törődni. Ismét felfelé haladtam, végig csókolva testét egészen nyakáig. 

- Hányra kell menned holnap? - suttogtam kéjesen, majd beleharaptam fülébe.  Nem akartam azonnal a lényegre térni, ezért gondoltam először ezt kérdezem meg tőle. 

- Hmm... - morogta válaszul, mire elmosolyodtam. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam, szerintem még a kérdést sem érti. 

- Hányra kell menned holnap?? - ismételtem meg a kérdést, miközben kezemmel combját masszíroztam. 

- Nem használnád másra a szádat? - kapta el tarkómat és magához húzott egy csókra. Nem fogta vissza magát, vadul nekem esett. Ez a csók, valami eszméletlen volt, nem tudom, hogy csinálja, de mindig meg tud lepni... Elég! Nem hagyhatom, hogy elbódítson! - szóltam magamra. Elváltam ajkától, majd szemébe néztem.

- Mikorra kell menned? - dörzsöltem combját, egyre közelebb férfiasságához. 

- É...éjfél... - nyögte a vágytól. Na, végre, ez is már valami. Kezemet már dudorodó nadrágjára vezettem. Nem csináltam semmit, csak rajta tartottam. 

- Hol lesz a találkozó? - simogattam meg szerszámát, mire hátravetett fejjel nyöszörgött. 

- Ahh... istenem... - nyögte a szavakat. 

- Hol fogsz vele találkozni? - kérdeztem újra, erősen rámarkolva dudorodására. 

- A... rejtekhelyünkön...ahh... - ezt nem hiszem el, még így is ilyen nehéz kiszedni belőle bármit is, hogy már alig tud gondolkodni az élvezettől. Elég nagy fába vágtam a fejszém, azt hiszem... De, nem adom fel, addig kínzom, míg ki nem nyögi a helyet.

- És az hol van? - húzogattam le-fel kezem a férfiasságán. Elég erősen markoltam rá, hogy még élvezetesebb legyen számára. 

- Ne szórakozz már! - mondta idegesen, mire combjára vezettem kezem és belemarkoltam bőrébe. Fájdalmasan felnyögött.

- Hol van az a hely?? - kérdeztem mérgesebb hangon, hát ha ez hatásosabb. Mert azt mondta, hogy szereti a durvaságot.

- Egy... elhagyatott helyen... 

- De, hol? - markoltam még erősebben combjába, majd nyakába haraptam. Éreztem, ahogy kisercen a vére, Kicsit megijedtem, hogy ennyire durva voltam vele. Viszont arcán láttam, hogy élvezi. 

- A... kü... - annyira vártam válaszát, hogy leálltam a munkálatokkal. De, hiába, nem mondott semmit, és mikor szemeibe néztem, láttam, hogy kikerekednek. - Ez most komoly?? - kapta el csuklómat szorosan.

- Mi?? - adtam az ártatlant. Szerintem rájött, úgyhogy áshatom a gödröt a hátsó kertben, mert asszem végem lesz.

- Te ki akartál faggatni?? Ez komoly? Ezért indítottál be? - kérdezte kicsit dühös hangon, gondolom a kielégületlenség miatt. Basszus, tényleg észrevette, nem hiszem el, hogy nekem sose jön össze semmi... - Ez azért eléggé szíven ütött! - engedte el csuklóm.

- Hazza, én... - nem néztem szemébe, egyszerűen nem mertem - csak tudni akartam, és úgy voltam vele, hogy így talán elmondod nekem. - hadartam idegesen.

- Nem fogom elmondani! És tudod miért? - tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta tovább - Azért, mert nem akarom, hogy hülyeséget csinálj, érted? Te nem voltál még ilyen helyzetben, nem tudod mit kell mondani és tenni egy ilyen ember előtt, mint a főnököm! Másrészt pedig, tudom, hogy nem tudsz járni, így autót vezetni sem, de amilyen ravasz vagy, tuti, hogy kitalálsz valamit, csak hogy odamenj és feladd magad!! - mondta kicsivel higgadt hangon. Meg se tudtam szólalni, továbbra is lehajtva tartottam a fejem, miközben a takarót markolgattam. Egyetlen szó jutott csak eszembe, amit halkan kinyögtem.

- Bocs... - fordultam másik oldalamra és magamra húztam a takaróm. Egy idióta vagyok, mindig valami hülye ötletem támad, aztán megvalósítom és rájövök, hogy ekkora seggfej is csak én lehetek. Legjobb lenne, ha tényleg elásnám magam... Könnyeim potyogni kezdtek, nem akartam sírni, de ez ellen nem tehettem semmit. 

Megéreztem hátamon egy meleg simogató kezet, amitől még jobban rázendítettem. 

- Baby! - próbálta lehúzni a takarót rólam, viszont én nem engedtem. - Kérlek, ne csináld ezt! - rántotta meg erőteljesen a takarót, amit már nem tudtam megfogni. Felé fordultam könnyes szemekkel. 

- Féltelek! El se tudod képzelni milyen szar érzés, hogy nem tehetek semmit?? Vagy, hogy míg te az én hibámért bűnhődsz, addig itthon fekszem az ágyban, és azon gondolkodom, hogy élsz-e még vagy már holtan fekszel  földön a véredben fürödve. - folytak tovább könnyeim. Most legszívesebben kiszaladnék a fürdőbe és bezárnám magamra az ajtót, aztán egy egész éjjelen átsírnék. 

- Ne mond ezt! - simogatta meg arcom. - Nem lesz semmi bajom, másrészt meg, már régen tisztáztuk, hogy nem a te hibád!! Amúgy meg - mosolyodott el - nem vagyok rád mérges, sőt, nagyon tetszett, hogy ilyen leleményes vagy, igazából többször is kihallgathatnál, mert nagyon jól csináltad! Élveztem! - kacsintott rám,  huncut vigyorral arcán. Felnevettem. - Na látod, ezt már szeretem! - bújt hozzám mellkasomra helyezve fejét. - Ne aggódj, Zaynnal biztonságban leszek! - simogatta nyugtatóan mellkasom.

Másnap minden olyan gyorsan eltelt. Mintha az idő is ellenem fordult volna. Mire észbe kaptam, már délután volt. Hazza nem volt itthon, átment Zaynhoz, hogy megbeszéljék a dolgokat. Engem meg itt hagyott egyedül... Hiába mondtam neki, hogy hívja át hozzánk, mert itt is meg lehet beszélni, nem ő nem akarta, mert jobb, ha nem hallok belőle semmit. Fantasztikus... Lent ültem a kanapén, lábamat felrakva, és kapcsolgattam a tv-t ész nélkül. Kerestem valami jó filmet, ami le tud kötni, de mindenhol csak öldökölős filmek voltak, ami most valahogy nem igazán illett a hangulatomhoz. Elvettem a mellettem lévő rágcsálni valót, amit perceken belül be is kebeleztem. Aztán jött a következő, aztán még egy és még egy, mire sikeresen felzabáltam mindent. Milyen jó, ha az ember unatkozik... Idegesen vettem elő telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, vagy hogy netán Hazza hívott-e. Az ablak felé néztem, hátha látom az autó fényszórójának fényét, vagy mit tudom én... Kezdtem olyan lenni, mint egy feleség, aki túl sokat aggódik férje esti kimaradásai miatt. Jézusom! Hova süllyedtem?! - gondoltam magamban, mikor autózúgást hallottam. Pár perc múlva nyitódott, majd csukódott a bejárati ajtó.
- Megjöttem Lou! Egy kis ágytorna? - lépett be mosolyogva. Nekem viszont nem volt kedvem viccelődni. - Mi a baj? - guggolt le elém.
- Hol a francba voltál ilyen sokáig?? Azt mondtad max. két óra és jössz, erre eltelt négy óra! - keltem ki magamból. Hazza pedig meglepődve nézett rám.
- Nem tudtam, hogy eddig el fog húzódni! Viszont most már itthon vagyok! - simogatta meg kezem, mire mérgesen húztam el tőle.
- Akkor is, basszus! Legalább idecsöröghettél volna, vagy... vagy írhattál volna egy kibaszott sms-t, hogy bocs, de később jövök!!! - kiabáltam, aztán nagy meglepetésemre elsírtam magam. Nem vagyok normális! Olyan vagyok, mint aki menstruál... Tenyerembe temettem arcom, annyira kínos volt.
- Most meg miért sírsz? - éreztem meg ölelő karjait magam körül. - Ne csináld már, kérlek! - csókolt nyakamba, ami nagyon jól esett. - Kezdem tényleg azt hinni, hogy terhes vagy! - húzódott el, hogy szemeimbe nézhessen. Letöröltem könnyeim, aztán vállba ütöttem játékosan.
- Seggfej! - tettem hozzá, mire felnevetett és én is követtem.
- Így sokkal jobban szeretlek látni! - csókolt meg. - De, most komolyan! - nézett szemembe. - Először a hányinger, aztán hangulatváltozás, na meg persze a jó étvágy! - mutatott a temérdek üres zacskóra, meg tálkára. - Ez nem egyértelmű? - nevetett fel jóízűen.
- Erre mind van magyarázat! - fontam karba kezeim mellkasom előtt. - A kaja azért fogyott el, mert itt hagytál egyedül és szétevett az unalom. Hiába van száz tévécsatorna egy normális film sincs benne. Aztán a hangulatváltozás azért van, mert kikészülök, ettől a mai naptól, ha mindenen túl leszünk végre ismét a régi Louis leszek... A hányinger meg... - gondolkodtam el, hogy mitől is lehetett - na, erre nincs semmi magyarázatom... - mosolyodtam el. - Most komolyan elhitted, hogy terhes lehetek?
- Dehogy Baby! Csak annyira jó volt látni a fejed, amikor elkezdtem sorolni a tényeket! - csókolt meg, majd óvatosan rám feküdt. Teljes testével rám nehezedett.
- Elég nehéz vagy, dagi! Kinyomod belőlem a szuszt! - csipkelődtem.
- Akkor tudod mit? - mondta és legördült mellém. Még szerencse, hogy nagy volt a kanapé és elfértünk egymás mellett. - Így jobb? - kérdezte, mire lejjebb csúsztam, hogy arcunk egymással szembe legyen. Lábam átvettem az övén, majd átkaroltam, és ő is engem.
- Most már jó! - csókoltam meg. Átdugtam nyelvem szájába, ő pedig azonnal letámadta övével. Kezemmel göndör haját túrtam. Oly szenvedélyesen faltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó csókunk. Féltem az estétől, ami túl gyorsan eljött...
- Mennem kell! - mondta felhúzva cipőjét. Ott álltam a mankóval támaszkodva, őt figyelve. - Ne csinálj semmi butaságot, Zayn ötlete biztos sikeres lesz! Biztonságba leszek mellette! Ígérem visszajövök! - állt elém, és megcsókolt.
- Szeretlek! - suttogtam szájába.
- Én is szeretlek! - tapadt ismét ajkaimra, majd elment... Szívemben üresség volt, gyomrom görcsbe rándult, az előérzetem pedig rosszat sugallt... Túlságosan is könnyűnek tűnik a dolog... Gondolatomba meredve baktattam el a mosdóig. Mikor végeztem, valami furcsa zajt hallottam a nappaliból. Kinyitottam az ajtót, mire sötétségbe borult a ház. Nagyon megijedtem.
- Hazza? Te vagy az? - kérdeztem remegő hanggal. Lassan kibicegtem, a sötét szobába, amelyet csal a a hold erős fénye világított be. - Hazza? Ez nem jó vicc! Megrémítesz... - mentem a bajárat felé. Hirtelen két szorosan megragadó kezet éreztem meg magamon, majd szám elé tettek valamit és csak annyit hallottam, hogy "Lélegezz! Jó fiú!", aztán minden elsötétült.

51.rész

Sziasztok!

Először is köszönöm a kommenteket, a felíratkozást és a tetszikeket! :3 

Itt is lenne a kövi rész, ami szintén nem nagy valami, de muszáj egy kicsit amolyan uncsivá tennem, mert ha minden rész izgalmas, az se jó! :D Ez ismét, amolyan aranyos rész lett! :3 Remélem, azért szeretni fogjátok, bár én nem vagyok az a nyálas típus, de ez is kell a történetbe! :3

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- Parancsolj, Hercegem! - rakta le ölembe a tálcát, egy hatalmas mosollyal arcán.
- Köszi! - mondtam, majd nekiláttam az íncsiklandozó rántottának. Nem csak kinézetre volt jó, hanem az íze is csodálatos volt.
- Te nem eszel? - kérdeztem, miután lenyeltem az ételt, amit az előbb a számba vettem.
- Nem, majd utána. - felszúrtam a villára egy falatot, amit a szájához emeltem, mire rám mosolygott és bekapta. Így ettük meg együtt a finom reggelit, melyet az én csodálatos göndör barátom készített nekem.
- Köszönöm, nagyon ízlett! - dőltem neki az ágytámlájának jóllakottan. Bevettem a gyógyszerem is, amelyet az orvos írt fel bokámra. - Ezért kapsz egy puszit! - mosolyogtam szemeibe nézve.
- Csak egyet? - görbítette lefelé ajkát.
- Akkor kettőt!
- Háát... Rendben! - közeledett felém arcával, amire két hatalmas cuppanós puszit nyomtan, majd ráadásként szájára is egyet. - Plusz egy, mert megérdemled! - mosolygott elégedetten. - Mit csináljunk? Van valami olyan program, amit az ágyban lehet csinálni, és nem kell mozognom? - tettem fel a kérdést, amire egyből eszembe jutott a válasz. Hazzára sandítottam, aki perverzen vizslatott.
- Lenne egy ötletem! - vette el a tálcát rólam, letette az éjjeli szekrényre, majd ölembe ült. Ajkait enyémhez érintette. - Csak egy gond van... neked is mozognod kellene... - suttogta a számba, aztán megcsókolt. Hátát simogatva élveztem szenvedélyes csókját, melytől egész testemben remegni kezdtem. Egyre jobban beindultunk mindketten, vadul faltuk egymást, miközben hajába túrva játszadoztam göndör tincseivel.
- Pihenned kell! - vált el tőlem, kiszállt ölemből, aztán ledobta magát a mellém. Értetlenül néztem rá, hogy ez most mi volt... - Ne nézz így rám, az orvos mondta! Fel kel polcolni a lábad, nem mozgathatod és akkor minél hamarabb, meggyógyulsz! - mondta büszkén, hogy ennyire jól tudja. Nagyon aranyos volt, jót kuncogtam rajta. Elvette egy párnát, amit a bokám alá rakta, aztán visszamászott mellém.
- Ohh, Dr. Styles rendel! - csipkelődtem.
- Ne húzd az idegem, mert mindjárt beleszúrok egy hatalmas tűt a fenekedbe!
- Alig várom! Csináld! - húztam az agyát.
- Szerencséd van, hogy fáj a lábad, máskülönben már rég megkaptad volna a magadét! - mondta komolyan, mire felnevettem. - Figyú, elkérhetem a laptopod?
- Persze, ott van az íróasztalomon! - mutattam az említett tárgy felé. Felpattant, aztán ölébe véve a gépet ült vissza az ágyba. - Add ide, beírom a jelszót! - fordította felém a laptopot. Azonnal bepötyögtem.
- Van valami titkod, hogy kell a jelszó? Mondjuk pornót nézel a neten?? - incselkedett velem. Erre csak megforgattam szemeim. Pötyögni kezdett rajta, én pedig vállára hajtottam fejem, és néztem a képernyőt. Láttam, amint belép egy chat ablakba, ahol Zaynnal kezdett el beszélgetni. Engem pedig szép lassan elnyomott az álom.
Csengetésre ébredtem fel, Hazza sehol sem volt. Ránéztem az órára, ami kettőt mutatott. Elég sokat aludhattam. Hallottam lépteit, ahogy jön fel a lépcsőn. Aztán kinyílt az ajtó, szemeim kikerekedtek, mikor megláttam egy szál alsóban, kezében egy pizzás dobozzal meg egy szál rózsával szájában. A szám elé téve próbáltam visszafogni kitörni készülő nevetésem. Bár el kell ismernem nagyon szexi volt, de akkor is... szóval.. mindegy... Letette az asztalra a friss, még meleg pizzát, aminek illata betöltötte az egész szobát pár másodperc alatt. Nagyon éhes lettem...
- Honnan az a rózsa? - kérdeztem kíváncsian. Behuppant mellém és átadta nekem egy csók kíséretében.
- A pizzás srác adta nekem, miszerint szexi vagyok! - mondta hetykén, mire egy "mi van?" fejet vágtam. - Csak hülyültem, én kértem meg, hogy ha tud, akkor hozzon egyet. Ez egy bocsánat rózsa, amiért ilyen sok szörnyűséget kell megélned mellettem... - hajtotta le fejét szomorkásan. Ez kedves volt tőle, de én nem így éreztem. Szeretem őt, és nem érdekel mit csinál, nekem így tökéletes hogy van.
- Hazza! Ez aranyos, de én így szeretlek, amilyen vagy! És semmi rossz nem történt velem, mármint legalább érzem, hogy élek! - mondtam boldogan vigyorogva rá.
- Én is szeretlek! Csak ez az egész dolog... - nem tudta befejezni, mert megcsókoltam. Nem akartam, hogy feleslegesen fecsegjen.
- Megesszük végre a pizzát, mert én éhen halok! - mondtam, miután elváltunk egymástól. Az ölébe rakva a dobozt kezdtük el falatozni a fincsi pizzát.
- Film? - nézett rám, mire bólintottam. - Mit nézzünk?
- Nekem mindegy, most te válassz!
- Akkor valami izgiset nézünk! - dörzsölte össze tenyerét izgatottan. Kutatni kezdett a laptopomon, aztán talált is valamit. Lehet nem volt jó ötlet, hogy rá hagyjam a választást, de most már késő. Tudom, hogy valami horrort akar nézni, amiért nem vagyok oda.
- Remélem nem durva... - mondtam, majd elindította a filmet. Szorosan hozzábújtam, fejem a vállára helyeztem, ő pedig átkarolt.
- Nem kell félned, Baby! Majd én vigyázok rád! - nevetett fel és puszit nyomott hajamba. Jókat falatozva néztük a hátborzongató filmet. Néha még enni is elfelejtettem, annyira durva volt. Még szorosabban öleltem Hazzát, aki élvezettel figyelte a véresebbnél véresebb jeleneteket. Szerelmem mellkasába bújva takartam el a szemem. Ez valami szörnyű film, soha többet ilyet. - Így nem látod a filmet!
- Pont ez a lényeg benne! Nem is akarom! - motyogtam mellkasába, mire éreztem, ahogy teste remeg a nevetéstől. Jó, bevallom, néha azért ki-ki lestem, hogy megnézzem mi történik. De, én voltam a legboldogabb, mikor véget ért.
- Iszonyat jó volt! - mondta vigyorogva.
- Aham... Asszem ez lesz a kedvenc filmem! - gúnyolódtam. - Kaphatok egy kis vizet, meg fájdalomcsillapítót? - nyúlt a kért tárgyakért, majd odaadta nekem. Nagyon sajgott a lábam, ezért muszáj volt bevennem egyet. Meg szeretnék aludni is az este.
- Van egy kis probléma... pisilnem kell... - mosolyogtam rá. Felkapott karjaiba. - A mankó is kell! - szóltam rá.
- Nem kell, majd én tartalak, úgy sokkal egyszerűbb! - szemeim kikerekedtek szavai hallatán. Mit csinál? Tart?
- Ne nézz így, mikor segg részeg voltál, akkor is ezt csináltam, meg már amúgy is láttam párszor! - mosolygott rám kacsintva. Lerakott a wc elé, és derekamat fogva tartott, miután leügyeskedtük az alsóm. Elég kellemetlenül éreztem magam, hiába próbáltam kiverni a fejemből, azt, hogy Hazza mögöttem van, egyszerűen nem ment.
- Ez így nem fog menni... nem tudok pisilni, miközben nézel...
- Hogy neked mennyi bajod van... - fújta ki a levegőt, mely nyakamat csiklandozta. - Ha valakinek nagyon kell pisilnie, akkor minden körülmények között tud üríteni! - kuncogott. Becsuktam szemem, nagy levegőt vettem, kizártam mindent körülöttem, majd pisiltem.
- Na, látod! - puszilt nyakamba, aztán felhúzta az alsógatyám. Megmostam kezem, majd a fogamat is, aztán visszavitt az ágyba.
- Elmegyek tussolni, addig is ne félj, itt vagyok! - csókolt meg.
- Nem félek, csak meg fog ölni az unalom, úgyhogy siess! - mondtam, mire egy mosollyal arcán kiment, én pedig nem tudtam mit csináljak addig. Semmi praktikus dolog nem jutott az eszembe. Már éppen azon gondolkodtam, hogy Hazza után megyek, mikor pityegett egyet mobilja. Egy sms-t kapott. Nagyon hajtott a kíváncsiság, hogy ki lehetett az, és hogy mi áll benne. Bele akartam nézni, de azt tuti észrevenné. Elég mérges lenne rám, mivel nekem se tetszene, ha kutakodna az enyémben.
- Már itt is vagyok! Ugye élsz még? - lépett be egy szál törölközőben, mire leesett az állam. Haja még vizes volt, és homlokára tapadt, hajából csöpögő vízcseppek lefelé indultak meg izmos testén egészen a törölközője vonaláig... Jézusom! Most kapok szívrohamon! Alsó ajkamat beharapva mértem végig ezt a görög istent, aki az enyém.
- Meg akarsz ölni?? - kérdeztem - Miért vagy ilyen szexi?? - csúsztam lejjebb az ágyban, fejemre húzva a takarót, csak, hogy ne lássam őt. Meg persze, azért is, mert arcom lángolni kezdett. Éreztem, ahogy besüpped az ágy a lábamnál, majd egyre feljebb és feljebb jött, mígnem megállt. Lassan lehúzta a takarót és önelégült arccal nézett szemeimbe. Kezeivel megtámasztotta testét a két oldalamon, lábait pedig a  derekam két oldalánál helyezte el.
- Nem tehetek róla, hogy ennyire dögös vagyok! - csókolt meg, miközben hajából csöpögött a víz arcomra. De, ez akkor nem igazán érdekelt. Kezeimmel elkalandoztam izmos hátán, majd mellkasára csúsztattam, lágyan cirógatva vizes bőrét. Egyszer csak valami leesett a lábamra. Kinyitottam szemeim. A törölköző, mely elfedte férfiasságot, már nem volt rajta.
- Leesett... a törölköző... - mondtam zavartan. Huncutul végigmért, majd elnevette magát, aztán leszállt rólam. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek végig meztelen testén... Egyszer még kinyír ezzel a tökéletes látványával... Felhúzott egy alsót a szekrényből. Elvette a törölközőt és megdörzsölte párszor a haját.
- Jött egy smsed... - törtem meg a csendet. Felvette az éjjeli szekrényről, beült az ágyba, aztán kioldotta a képernyőt. Szemöldökét ráncolva olvasta az üzenetet. Láttam arcán, hogy elszomorodik. Nagy sóhajjal visszarakta a készüléket helyére.
- Valami baj van? - cirógattam meg karját.
- Semmi... csak... - nézett szemembe, egy halvány mosolyt küldve felém. - Megkaptam az üzenetet, hogy hova kell mennem holnap, és mikor... - fogta meg kezem, amit lágyan cirógatott. Annyira sajnáltam, hogy miattam szomorú, hiszen ezt is én csesztem el, de valahogy helyre kell hoznom.
- Sajnálom...Kitaláltatok már valamit? - hajtottam fejem vállára, nagyot sóhajtva.
- Nem a te hibád! - puszilt hajamba - Igazából, Zayn mondta, hogy van egy terve, de nem mondhatja el nekem, mert ez titkos. Érted te ezt? - kérdezte. - Na mindegy... A lényeg, hogy eléggé félek, hogy mi van, ha nem jön össze neki? Azt se tudom mire számítsak, mert nem mondott el semmit. - sóhajtott egy nagyot.
- Bízz benne, szerintem sikerülni fog! - emeltem fel fejem, hogy csókot hintsek ajkaira - Hazza?
- Hmm?
- Tudom, hogy ez most szemétség lesz, de csinálnál nekem egy forró csokit? - néztem rá mosolyogva. Arcára mosoly terül, majd megcsókolt.
- Neked bármit, édes! - mondta, és kikászálódott az ágyból. Vártam, hogy meghalljam a csörömpölést a konyhába, aztán elkúsztam az ő oldalára. Elvettem a telefont, kioldottam aztán megnéztem az üzenetet. Tudom, nem szép dolog, de tudnom kell, hogy hol van a helyszín. "Holnap éjfélkor a szokásos helyen" Ennyi állt benne. Ezzel aztán sokat megtudtam... Semmi értelme nem volt, hogy megnéztem... Visszamásztam az én oldalamra. Gondolkodóba estem... Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy ne öljék meg Hazzát? A legjobb lenne, ha elmennék és feladnám magam. Elmondanám nekik, hogy tartom a szám, akkor talán életben hagynának. Vagy mindkettőnket lepuffantanának. De hogy mennék el oda? Valahogy csak el tudnám vezetni az autót...
- Itt is vagyok Harcegem! - mosolygott kezembe adva bögrém, melyben ott gőzölgött a kedvenc italom.
- Te egy Isten vagy, tudod? - csókoltam meg. - Szerintem csak álmodom, de akkor nem akarok felébredni ebből a csodás álomvilágból!
- Ez a valóság! Te vagy a legszerencsésebb ember a világon, hogy egy ilyen szexisten pasid van, mint én! - kacsintott rám, huncut mosollyal arcán. Megforgattam szemeim, majd óvatosan belekortyoltam a forró csokiba. Isteni volt, és annyira jól esett, ahogy a melegség átjárta testem.
- Imádlak! - nyomtam puszit arcára. Ahogy elhajoltam jót nevettem.
- Mi olyan mulatságos?
- Csokis lett az arcod! - próbálta letörölni, de nem sikerült neki.
- Várj! Majd én! - nyúltam volna oda, de elkapta kezem. Lepetten néztem rá.
- A-a, nyald le!
- Ne öntsem le a felsőtested vele, aztán meg nyaljam le?? - kérdeztem viccnek szánva, viszont Hazza szemei azonnal felcsillantak szavaim hallatán.
- Tetszik az ötlet! - vigyorgott. Ezt valahogy gondoltam... Odahajoltam arcához és lassan lenyaltam a csokit róla. Aztán nyakát kezdtem csókolgatni, kezeimmel pedig felsőtestét simogattam. Ugyanis rájöttem, hogy egy módon talán ki tudom csalni belőle, hogy hova is kell mennie holnap. Tudom, ez gonosz dolog, de ez az egyetlen lehetőségem...

Különleges Díj! :3

26.Díj!

Nagyon szépen köszönöm a díjat Stella Dreamer-nek, Brigitta Pánczél-nak és Zsoo-nak, Ariel&Emily-nek, hogy megleptek ezzel a különleges díjjal! Nagyon hálás vagyok érte! :3

A díj neve községdíj, amely egyben a legjobb írót is jelenti. Az a célja, hogy jobban odafigyeljünk egymás blogjára, és tiszteletben tartsuk az írókat.

Szabályok:

1. Iratkozz fel a küldő blogjára! (Amelyik blogra kaptad, annak összes írójára vonatkozik.)

2. Légy rendszeres olvasója a blognak és kommentelj! (Amelyik blogra kaptad, annak összes írójára vonatkozik!

3. Ne küld vissza neki a díjat!

4. Válaszolj öt kérdésére! (Amelyik blogra kaptad, annak az összes írójára vonatkozik.)

5. Írj magadról 5 dolgot, és tegyél fel 5 kérdést! (Amelyik blogra kaptad, annak összes írójára vonatkozik.)

6. Majd küldd tovább 5 embernek. Ha nem ismersz annyi blogot, látogass meg egy-két FB csoportot.

7. Minden szabályt kötelességed betartani, mivel ezzel jobbá teszed a többi író életét is. Ezzel a díjjal támogatod őt, hogy ne adja fel amit csinál.

8. Mielőtt kiteszed a díj képét, mindenképp tüntesd fel a következő szöveget; A díj neve községdíj, amely egyben a legjobb írót is jelenti. Az a célja, hogy jobban odafigyeljünk egymás blogjára, és tiszteletben tartsuk az írókat.

9. Köszönjük, hogy hozzájárulsz a továbbításhoz!

10. Ha egyszer visszakapod a díjat, már ne küldd vissza, mert akkor az egy örök körforgás lenne.

11. Kötelességed az egész szabályzatot továbbküldeni, kivétel nélkül!

5 dolog magamról:
- Imádom, mikor esik az eső, akkor vagyok a legboldogabb! Na, meg a viharok, élek-halok értük! :D  Csak ezért szeretem a nyarat, amúgy rühellem, a dög meleg miatt!!
- Coca-Cola mániás vagyok, mindent gyűjtök, ami Coca-colás feliratú! :D (Ez már beteges sztem! XD)
- Nagyon különc vagyok, mégse akarok megváltozni, szeretem, hogy nem vagyok átlagos, mint a legtöbb ember! :D
- Az egyetlen állat, amit nem szeretek, az a pók! (bár, a miniatűrökkel nincs semmi bajom!;))
- Van egy film, az Út a vadonba, még nem néztem végig, csak az elejét láttam, ahol megtaláltam a pont rám illő idézetet! :D (bár, azért ezzel az egy résszel nem értek egyet -> "embert meg nem vetek" )

" Gyönyörű az úttalan rengeteg,

  ujjong lelkem a parton egyedül;

  egy társaság van, hol nem szenvedek:

  a mély tenger, hol az ár hegedül.

  Embert meg nem vetek,

  de a természethez vagyok hű"

                                    /Lord Byron/

Válaszok:

Stella Dreamer

1. Mióta írsz blogot?

- 2013. Október 1.

2. Melyik a héten a kedvenc napod?

- Péntek az én napom, a testem a zenére hangolom, meg egy jó italra amit szürcsölök, de minek is kéne több... XD

3. Ha tehetnél változtatnál iskolát?

- Nem 

4. Ha lenne rá mód, hogy Angliába lakj ezentúl, és minden körülmény jó lenne, itt tudnád hagyni az eddig életed?

- Simán, bár a családom nagyon hiányozna! :(

5. Tudsz főzni/sütni? Ha igen, mit szeretsz a legjobban csinálni?

- Tudok főzni is, meg sütni is, de sütni jobban szeretek! :D Brownie :P (egyszerű és isteni! :D)

Brigitta Pánczél

1. Van testvéred? Ha igen, hány? Lány vagy fiú?

- Van, kettő, lány és fiú

2. Mit kaptál előző szülinapodra?

- Ohh ez jó kérdés... azt se tudom mi volt tegnap XD na, de a viccet félretéve, fogalmam sincs... majd ha eszembe jut, akkor beírom XD

3. Voltál már jégkorong meccsen?

- Nem

4. Szerinted Harry zuhanyozni szeret vagy fürdeni jobban?

- Háát, erre majdnem írtam egy Larrys dolgot, de inkább nem. XD Szerintem zuhanyozni :D

5. Telet szereted jobban vagy a nyarat?

- TELET :D

Zsoo

1. Miért éppen ezt a témát választottad?

- Mert szeretem a fiúxfiú történeteket és mert Larry a kedvencem! :3

2. Hogyan jössz ki a környezeteben élő emberekkel?

- A családommal nagyon jól, a barátnőmmel is, a többi ismerőssel meg csak úgy elvagyok.

3. Változtatnál valamit az életeden, személyiségeden?

- Persze, mindent amit csak lehetne.

4. Mi az az álom, amit ha elérsz, úgy érzed, most tökéletes az életed? (Ha van ilyen)

- Az álmom az, hogy boldog legyek, ha ez meglenne, akkor minden tökéletes lenne...

5. Ki a példaképed, miért?

- A szüleim, mert a mái napig szeretik egymást, mindenben segítik egymást! A semmiből jutottak el idáig, ami nagy szó! Nagyon sokat tettek, azért, hogy nekünk mindenünk meglegyen, és tömérdek szeretettel vesznek minket körül! :3 Nem kívánhatnék jobbat tőlük! :')

Ariel&Emily
1. Ki a kedvenc énekesed/színészed?
- Bruno Mars
2. Nézel sorozatokat? Ha igen, milyeneket?
- Sorozat függő vagyok! :D Supernatural, Glades- Tengerparti gyilkosságok stb...
3. Milyen zenéket hallgatsz?
- Bruno Mars, 1D az mindig, a többi meg ahogy jön! :D
4. Voltál már szerelmes?
- Igen
5. Miért szeretsz írni?
- Mert kiadhatom magamból a fantáziámat, és olyankor nem létezik ez a világ, csak az amit írok! :D Az írásban megtehetek olyan dolgokat is a szereplőkkel, amiket mondjuk én sose próbálnák ki, imádom, hogy olyanra formálom karaktereimet, amilyenre én akarom! :D

5 kérdés:
1. Mi a csillagjegyed?
2. Szoktál sorozatot nézni? Ha igen, melyiket?
3. Ki a példaképed?
4. Mi az ami nélkül nem tudnál élni?
5. Melyik a kedvenc számod az 1D-től?

5 blog, akinek küldöm:

Boo
Pakkör Pítör
Edina Stories
Stella Dreamer
Loraa *-*