Hello Mindenki!
Meghoztam a kövi részt, amihez jó olvasást kívánok! Sajnos alig van időm a karácsonyi hajsza miatt, de igyekszem, amennyire csak tudok! Köszönöm a kitartásotokat és a komikat, nagyon sokat jelentenek nekem, mindig újabb és újabb erőt adnak az íráshoz! <3
Remélem tetszeni fog nektek! :3
Puszii
Dreamy Girl
Louis
Tudom, hogy jól döntöttem az új élettel kapcsolatban, ami mindkettőnknek csak jót fog tenne, segít majd abban, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és a sok rosszat, ami velünk történt. Bár őszintén bevallva eléggé félek az újtól, a változástól, de úgy érzem, ha Harry mellettem van, akkor nem lehet semmi probléma, mert együtt mindenen túljutunk, bármit is tartogassunk nekünk London. Harry puha ujjainak érintése az arcomon szakított ki a gondolataimból.
- Minden oké? - kérdezte engem fürkészve. Sietősen bólintottam, jelezve, hogy nincsen semmi baj. Elmosolyodott, mire én is, majd lágy puszit nyomtam édes ajkaira. Boldog voltam, a fellegekben jártam, és talán most először éreztem azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hangos nevetés vonzotta a tekintetünket a kanapé felé, ahol is a két jómadár lelkesen szervezte az esti "bulit", amire nekünk nem volt valami nagy kedvünk menni, mert hát mi egészen más programot találtunk ki estére, de a végére már úgy voltunk vele, hogy egy kis italozgatás és beszélgetés a barátokkal nem is hangzik olyan rosszul.
- Na, akkor vázolom a tervet! - pattant fel Zayn a kanapéról, izgatottan összedörzsölve a kezeit. - Niall felhívja Liamet, ti ketten pedig - mutatott ránk. - felmentek átöltözni, aztán bepattanunk a kocsiba, útközben felvesszük Li-t, és irány a Mclaren's, ahol jól bebaszunk! Te is Louis! - hadarta el egy szuszra, majd rám vigyorgott, én pedig egy mérges pillantást lövelltem felé. - Mindenkinek jó lesz így? - kérdezte, de meg sem várta a válaszunkat, máris folytatta: - Oké, akkor egy-kettő! Szedjétek a lábatokat! - ütötte össze a tenyerét sürgetve minket.
- Várj! - állította le Harry a túlbuzgó haverját. - Liam? - kérdezte meglepetten.
- Igen, mi olyan meglepő ezen? - nézett a haverjára felhúzott szemöldökkel.
- Elgondolkodtál ezen Zayn? - most én szólaltam fel. - Ne értsetek félre, én nagyon bírom Liamet, és örülnék, ha velünk jönnek, de szerintetek ez jó ötlet? Mármint elhívni, hogy megünnepelje velünk azt, hogy elmegyünk, és itt hagyjuk őt? - amint kimondtam, csend telepedett a szobára. Mindenki maga elé meredt, elgondolkozva az előbb elhangzottakon. Igen, most esett csak le nekik is, hogy nem is gondoltunk az ötödik tagunkra, aki szintén mindvégig mellettünk volt, és segített nekünk. Akit mindannyian nagyon megkedveltünk.
- Akkora egy idióta vagyok, nem is gondoltam rá... - temette arcát a tenyerébe Niall. - Hogy lehetek ekkora szemét? - motyogta a kezébe, mire Zayn mellé huppant, nyugtatólag megsimogatva a hátát.
- Nem vagy szemét, kérlek ne edd ezen magad! - hajolt a szöszihez egy puszit hintve arcára.
- Nem mehetünk el nélküle... - sóhajtott fel szomorúan Ni, amit egy hosszabb csend követett.
- Nem is fogunk! Megoldom! - törte meg végre a hallgatást a fekete, mire mindannyian döbbenten néztünk rá.
- H-hogyan? - kérdezte a szöszi.
- Bízzatok bennem, én egy zseni vagyok! - vigyorgott önelégülten, amire szemforgatással válaszoltunk. - Te csak hívd fel, mondd meg neki, hogy készüljön! - nézett Niallre, aki nyomban felugrott a kanapéról előkotorászva mobilját a zsebéből kisétálva a nappaliból. - Nem hallottátok, amit pár perccel ezelőtt mondtam? - fordult felénk morcosan. - Indulás! - tapsolt sürgetően, mi pedig felkeltünk a fotelből, egyenesen felfelé sietve a lépcsőn, meg sem állva a hálószobáig. Amint becsukódott magunk mögött az ajtó, Harry felé fordultam, és az ölébe ugrottam, ami kicsit váratlanul érte, de szerencsémre gyorsan kapcsolt. A fenekem alá nyúlt, én pedig a dereka köré fontam a lábaimat. Felnevetett, fordítva a helyzetünkön az ajtó kemény anyagának nyomva engem. Felnyögtem, és egyben fel is kuncogtam attól, ahogy mohón nekiesett a nyakamnak.
- Nagyon boldog vagyok! - sóhajtoztam a fülébe, miközben ő nyalta, csókolta, néha pedig a fogai közé csípte bőrömet. - A-alig v-várom, hogy... - lihegtem, a jóleső érzéstől, amit a szájával okozott nekem. - hogy... Londonban l-legyünk!
- Én is, és köszönöm! - zihálta a bőrömbe, puszit nyomva az államra, utána pedig a számra. Megnyalta az alsó ajkamat, amik azonnal szétnyíltak, utat engedve fürge nyelvének, amivel lecsapott az enyémre. Mohón kapkodtuk a levegőt, ahogy egyre hevesebbé vált a csókunk.
- N-nincs m-mit m-meg-megköszönnöd! - ziháltam az ujjaimmal a göndör fürtökbe túrva. Megharaptam az alsó ajkát, gyengéden megszívva, egy apró sóhajt kiváltva belőle.
- Kurvára kívánlak! - nyögte, a csípőjét folyton mozgatva, erősebben nyomva ágyékát az enyémhez, az őrületbe kergetve ezzel. A hajamba túrva dobtam hátra a fejemet, ami az ajtó kemény faanyagának koppant. Az élvezet szétáramlott a testemben, forrt a vérem, bizsergett a bőröm. Harry újra a nyakamat vette célba, nem hagyva abba a csípőjének a mozgását.
- É-én ahh... is! - nyögtem alig találva a hangomat. - N-nem akarok a fiúkkal menni... - nyúltam a felsője alá a hátát cirógatva, végigszántva körmömmel forró, puha bőrét.
- Istenem, Lou! - nyöszörgött, egyre erősebben lökve felém a csípőjét.
- Mennyi... Mennyi időnk van? - lihegtem, élvezve nedves ajkait a nyakamon, majd ismét a számon.
- Csak pár perc! - nyögte a számba, erősen belemarkolva a fenekembe.
- Oh, egek! - sikoltottam fel megkarcolva a hátát, amitől mélyebb hörgés hagyta el a száját. - Gyors menet! - sietősen kaptam a nadrágja övéhez, hogy kikapcsoljam. - Nem kell semmi előkészítés! Érezni akarlak, most! - annyira kívántam őt, hogy nem bírtam tovább várni.
- Hé! Hé! Várj! - állított le, kicsit elhúzódva tőlem, amit értetlen arccal fogadtam. - N-nincs gyors menet, ki akarlak élvezni! - lihegte levegő után kapkodva. - Bepótoljuk, ha visszajöttünk, oké? - nyalta meg a száját, majd csókot nyomott az enyémre.
- Tegyél le! - parancsoltam duzzogva, de meg se mozdult, csak puha ujjbegyével végigsimított az arcélemen.
- Ne morogj, be fogjuk pótolni! - bökte meg az orrom az övével, aztán lerakott.
- Nem fogjuk... - motyogtam csalódottan, és el akartam indulni a szekrényhez, hogy kiválasszam az esti öltözékem, de Harry elkapta a csuklómat, gyengéden visszarántva az ajtóhoz, kezeit fejem két oldalán elhelyezve, ezzel elzárva a menekülési útvonalamat.
- Nézz rám! - utasított gyengéden, mire felemeltem az szemeimet, hogy elvesszek zöldjeiben. - Ígérem!
- Be fogsz rúgni, és kidőlsz... Ennyi... - löktem el a kezét, hogy az előbbi úticélomhoz menjek.
- Nem iszok, oké? Vagyis csak egy pohárral, vagy kettővel! - helyesbített, kicsit sem meggyőzően. Csak vállat vontam, miközben a szekrényemben kutattam valami normális felső, és nadrág után kutatva, de akár melyiket is vettem a kezembe, egyik sem tetszett igazán.
- Nem tudom, hogy mit vegyek fel... - motyogtam magam elé, hosszas reménytelen keresgélés után.
- A kék pulcsidat! Azt annyira imádom rajtad! - válaszolta egy hatalmas mosollyal az arcán. Lekaptam a felsőmet, hogy belebújhassak az említett pulcsimba, majd kerestem hozzá egy fekete csőnadrágot, amit ki is vettem, az ágyra dobta. Lerángattam a melegítő nadrágomat, és ekkor ugrott be, hogy még mindig rajtam van a piros tanga. Le akartam venni, mert már így is elég kényelmetlen volt, de Harry mély hangja megállított:
- Meg ne próbáld!
- Nem fogok egész este ebben flangálni! Felejtsd el! Rohadtul dörzsöli a seggemet! - morogtam beleakasztva a tanga korcába az ujjaimat, hogy lehúzzam, de Hazza csuklóm köré fonódó ujjai megakadályozzak benne. Felnéztem a zöld íriszekbe, amikben huncutság csillogott. - Tudod, ez az én napom! - húzta féloldalas mosolyra a száját.
- Ne már! - morogtam. - Mikor visszajövünk felhúzom, csak kérlek hadd vegyem le! - könyörögtem kiscica szemekkel.
- Erre megint csak azt tudom mondani, hogy ez az én napom! - vigyorgott önelégülten.
- Kellett nekem ezt mondani... Soha többet nem ejtem ki ezt a számon! - ütöttem el a kezét a kezemről, majd durcásan felrángattam a szűk farmert, és pufogva kimentem a fürdőbe. Morogva mostam meg a fogamat, aztán belőttem a hajamat, ami abból állt, hogy felzseléztem a tincseket. Egy kis parfümöt is fújtam magamra, utána pedig leviharzottan a srácokhoz, akik nagyban falták egymást a kanapén.
- Én kész vagyok! Mire vártok még? - ugrottak szét erőteljes hangomra.
- És hol a herceged? - húzta fel az egyik szemöldökét Zayn, mire vállat vontam elindulva a bejárathoz. - Ó jaj, összeveszett az álompár! - tetőzte a dolgot, de nem foglalkoztam vele. Belebújtam a Converse cipőmbe, amit már nem ártana lecserélnem tekintve, hogy már itt a tél, de annyira imádom, hogy ameddig csak lehet, hordom. Felkaptam a kabátomat is, majd a lábaimmal dobolva, mellkasom előtt összefont karokkal vártam a többiekre, akik lassan meg is érkeztek. Mindenki felöltözött, én pedig kitessékeltem őket, hogy végre bezárhassam az ajtót. Kint már nagyon hideg volt, majd lefagyott a kezem, és éreztem, hogy a lábamnak sem ártana tényleg egy melegebb cipő. Megfordultam, és egy nagyot ugrottam, mikor megláttam Harryt, aki ott állt nem messze tőlem, zsebre dugott kézzel, gondolom rám várva. Nem számítottam rá, azt hittem, hogy ő is a kocsiban ül már, akárcsak Zayn és Niall. Sóhajtottam egyet, aztán lassú léptekkel elé léptem, és felnéztem a bűnbánó zöldekbe, amik az arcomat pásztázták. Pár percig csak néztük egymást, majd lábujjhegyre álltam, csókoz nyomva a szájára. Éreztem rajta, hogy meglepődik tettemen. - Akkor ezek szerint szent a béke? - suttogta, miután elhajoltam tőle, és összefűztem ujjainkat.
- Nem igazán, ki kell még engesztelned, mert rohadt kényelmetlen a seggembe csúszó tanga... - morogtam, de már nem olyan mérgesen, mint pár perccel ezelőtt.
- Menj vissza, és húzd át! - biccentett a fejével a ház felé.
- Mindegy, túlélem, talán... - mosolyogtam, és eszembe jutott egy jó ötlet, amivel tehetek arról, hogy ne érezze olyan jól magát az este folyamán.
- De, ha ki fogja dörzsölni, elfelejtheted egy pár napra a szexet! - jelentettem ki komolyan, elindulva a kocsi felé, magammal húzva a kétségbeesett arcú Harryt. Jókat mosolyogtam magamban még akkor is, amikor már bent ültünk a kocsiban, Liam háza felé tartva.
- Ezt ugye nem mondtad komolyan? - suttogta a fülemhez hajolva, mire felkuncogtam. Annyira tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni, főleg, hogy az élvezetek megvonásáról van szó. Szeretem ezzel húzni az agyát.
- Szerinted, lenne kedvem a dugáshoz, miközben fáj a seggem? - húztam fel a szemöldököm, figyelve arca minden rezdülését. - Élvezd az estét! - paskoltam meg a combját, puszit nyomva az arcára.
- Forduljunk vissza! - szinte kiáltotta, mire Zayn akkorát fékezett, hogy a szöszi majdnem felkenődött a szélvédőre, mi pedig az ülésre.
- Normális vagy, bazdmeg! - morogta idegesen Zayn, belőlem meg kitört a röhögés. Niall értetlen tekintettel fordult hátra, míg a fekete a visszapillantó tükörből meredt rám. Alig bírtam abbahagyni a nevetést.
- M-menj csak, ne is törődj Harryvel! - kuncogok továbbra is, majd az említett combjára teszem a kezem, kicsit megszorítva azt. Zayn morog valamit az orra alatt, aztán újra elindulunk. - Berezeltél, mi? - hajolok Hazza arcához, egy hosszú puszit nyomva rá.
- Szerinted? - húzza fel az egyik szemöldökét, és a combján lévő kezemre teszi az övét, ami mint mindig, most is melegséggel tölt el. Rá mosolygok, ő pedig vissza rám, miközben összefűzi az ujjainkat. Liam is behuppant mellénk, aminek köszönhetően összepréselődtünk hátul.
- Baszod, Zayn, igazán vehetnél egy nagyobb kocsit ehelyett a tragacs helyett! - ugratja Harry.
- Befogod, vagy kiteszlek! - néz hátra a visszapillantó tükörből egy fenyegető nézéssel. Szerencsére az út nem tart sokáig, pár utcával arrébb meg is érkezünk a bárhoz, aminek a bejárati ajtaja felett a "Mclarens" név villog sárgán. Elmentem egy párszor előtte, de soha nem mentem be, mivel nem igazán szerettem ilyen helyekre járni azelőtt, hogy megismertem Harryt. Jó, őszintén megmondva most sem vagyok oda érte, de így, hogy a fiúk is itt vannak, máshogy vélekedek erről. Mindannyian kiszállunk, Hazza pedig megfogja a kezem, és elindulunk a bár felé a parkolón keresztül. Nem sok autót látok, ami csak jót jelenthet, mivel én nem vagyok oda a tömegért. Zayn átdobja Niall vállán a kezét, majd puszit nyom a szöszi arcára, amin elmosolyodom. Annyira aranyosak együtt, és olyan jó látni, hogy mindketten boldogok. Liamre sandítottam, aki mellettünk lépdelt túlságosan is csendben, és most, hogy így belegondolok, az egész úton alig szólt valamit a köszönésen kívül. Láttam az arcán, hogy gondterhelt.- Jól vagy? - kérdeztem, mire felkapta a fejét, egy halvány mosolyt küldve felém.
- Igen, jól... - feleli, kicsit sem meggyőzően.
- Mi a baj? - nem bírom ki, hogy ne faggassam, főleg, hogy látom rajta, hogy valami nagyon nincs rendben. Nagyot sóhajtott, mielőtt belekezdett:
- A munka... Lehet, elvesztem az állásomat... Teljesen kivagyok... - mondta lebiggyesztett szájjal.
- Micsoda? Hogy-hogy? - torpantam meg, mire Harry is.
- Nem megy olyan jól az üzlet, és leépítés lesz, nekem meg van egy olyan érzésem, hogy engem fognak lapátra tenni... - húzta el a száját.
- De még semmi sem biztos, nem? - próbáltam lelket önteni belé. - Csak te érzed így, nem hiszem, hogy téged fognak elküldeni.
- Még nem, csak hát én vagyok a legesélyesebb négyünk közül... - újra felsóhajtott.
- Sajnálom, komolyan. - ütögettem meg barátian a vállát, mire egy mosolyt erőltetett magára. - Fel a fejjel, meg fog oldódni minden!
- Remélem, és köszi.
- Jót fog tenni egy kis kikapcsolódás! - szólalt meg mellőlem Harry. - Felejtsd el a gondokat mára, és élj egy kicsit! - mosolygott Liamre.
- Igyekszem! - mondta, mielőtt beléptünk a kellemesen meleg, barátságos kis helyiségbe, ahol halk zene szólt. Igazi karácsonyi hangulat uralkodott bent a fényfűzérektől, amik a bárpult körül voltak elhelyezve. Tényleg nem voltak valami sokan, aminek nagyon örültem, mindjárt kellemesebben éreztem magam. Zayn elindult az egyik legeldugottabb boksz felé, ami a sarokban volt, jól elkülönülve a többitől. Megállt előtte beengedve Niallt a legbelső részre, aztán mellé huppant, én pedig a másik oldalról csusszantam be a szöszihez. Mellém Harry ült, ő mellette meg Liam foglalt helyet.
- Majd én rendelek mindenkinek piát! - jelentette ki a fekete, várva, hogy valaki végre észre vegyen minket.
- Vodka jó lesz? - nézett körbe a társaságon, mire mindannyian bólintottunk. Nekem aztán mindegy volt, mert egy az, hogy nem ittam még vodkát, a másik meg, hogy nem szoktam inni alkoholt, most is csak azért fogok, mert ünneplünk, és nem akartam kilógni a sorból. Míg Zayn leadta a rendelést egy csinos, fekete hajú lánynak, addig Niall közelebb húzódott hozzám.
- Mi volt a baj? Miért mentél ki a konyhába? Valami rosszat mondtam? - kérdezte arcomat fürkészve. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Semmi rosszat nem mondtál, csak eszembe jutott anyu... Tudod, ahogy meséltél, én... - akadtam el a szavaimban.
- Basszus! - kapta a szája elé a kezét. - Jaj, Louis, én nem akartam! Én nem azért mondtam, csak... csak kérdezted, és... - szabadkozott.
- Nyugi, Niall! - szóltam közbe a kezemet pedig a vállára tettem. - Nincs baj, te nem tehetsz róla!
- De tudom, hogy mennyire hiányzik neked... - hajtotta le a fejét.
- Már jól vagyok, semmi baj, oké? - nyugtatgattam a barátomat. - Ne szomorkodjunk, hanem ünnepeljünk! - mosolyogtam rá, mire ő is megajándékozott egy mosollyal.
- Na, igyunk! - lökött Zayn mindenki felé egy-egy vodkával teli poharat, amit mindenki a magasba emelt. - Ötünkre! Az új életre! Az új lehetőségekre! A jövőre! Londonra! - akartuk összekoccintani a poharakat, de Liam leállított minket:
- Várjatok! - Fordultunk felé, várva, hogy folytassa. - London? Miről maradtam le? E-elmentek? - csuklott el a hangja a végére, egyenesen Niall szemébe nézve. Láttam Liam szemeiben a keserűséget.
- Te is jössz! - szólalt meg Zayn, és most őt tiszteltük meg a tekintetünkkel. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni ebből. - Na jó, valaki elmagyarázná, hogy miről van szó, nem értek semmit! - tette le a poharát, várva a magyarázatra, amibe a fekete kezdett bele:
- Miután kaptam egy felajánlást Londonban, meg Harry is, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, de csak úgy, ha te is jössz velünk. Ennyi a nagy magyarázat. - Liam meg sem tudott szólalni, csak nézett maga elé, ujjaival a vodkás poharat szorongatva.
- Ezt ugye nem gondoljátok komolyan? - nézett végig rajtunk. - Azt hiszitek ez ilyen egyszerű? Közlitek velem, hogy elmentek, aztán meg azt, hogy én is megyek? - idegesen túrt bele a hajába.
- Igen, ez ilyen egyszerű! - mondta Niall. - Nézz magadba Li, és mondd el, hogy mi az amiért itt maradnál, mi az, ami itt tart téged! - néztek egymás szemeibe, majd hosszas csend telepedett közénk. Nem tudtam, hogy mit fog válaszolni, de rettegtem attól, hogy nemet fog mondani.
- Itt a munkahelyem, vagyis... - nézett rám, én pedig egy biztató mosolyt küldtem felé.
- Látod? - szólaltam meg. - Ez egy jel! - próbáltam oldani kicsit a hangulatot. Harry kezei a combomra simultak melegséget árasztva szét a testemben. Tekintetünk találkozott, és egy hatalmas mosollyal ajándékoztam meg őt, amit viszonzott, lágyan megszorítva combomat.
- Nem tudom... - törte meg a csendet Li. -Ez olyan hirtelen jött, ezt át kell gondolnom... - harapta be az alsó ajkát miközben folyton a hajába túrt. - Nem gondolhatjátok komolyan! Azt hiszitek, hogy mindent itt hagyok, és rohanok veletek Londonba? Semmim nincs ott! Ez... Ez egyszerűen képtelenség! - hadarta kétségbeesetten. Látszott rajta, hogy teljesen kivan.
- Min kell gondolkodnod? - kérdezte a fekete. - Ne légy már nyuszi! Mondj igen!
- Ez nem így működik, ez...
- Liam - szólt közbe Harry is. - Mielőtt beléptünk ide azt mondtad, hogy leépítés lesz a munkahelyeden, szóval... - emelte fel a poharát Harry, aztán Zayn, akit Niall követett. Én is csatlakoztam, és mind Liamre néztünk, aki nagyot fújt, a kezében lévő poharat vizslatva.
- Gyerünk már! Kezd fájni a kezem! - nevetett fel a fekete.
- Most komolyan képes lennél nélkülünk élni? - vigyorgott a szöszi. Egy kisebb csend után végre megszólalt Li:
- Londonra! - emelte fel a poharát, mire mindannyian ujjongani kezdtünk, miközben összekoccintottuk a poharainkat. Megkönnyebbültem, ennél boldogabb már nem is lehetek.
- Ez a beszéd Payno! - nyújtotta Zayn az öklét az említett felé, aki izgatottan ütötte hozzá az övét.
- Nem vagyok normális. - mondta Liam, mire felnevettünk.
- Ne aggódj, mi sem! - röhögött a fekete, majd lehörpintette a vodkát, akárcsak a többiek. Én is így tettem. Nem volt különösebb íze, de ennyi elég is volt belőle. Nem kell nekem több. Harry szóba elegyedett Liammel, én meg a két jómadárra néztem, akik csókot loptak egymás ajkairól.
- Jöhet még egy kör? - kérdezte a fekete végig vezetve a tekintetét rajtunk.
- Ide vele! - szólalt meg Li. - Én ma be fogok baszni, de rendesen! - jelentette ki, mire felnevettünk.
- Ez a beszéd Li! - nyújtotta az öklét Zayn, amit újra összeütöttek. - Te vagy az én emberem, na meg Louis, igaz? - kacsintott rám, amire szemforgatással válaszoltam. Rendelt még egy kört mindenkinek, akár akartuk, akár nem. Ismét lehörpintettem, mire a fekete megint idehívta a felszolgáló csajt.- Újabb kört kérek! - adta le a rendelést vigyorogva.
- Nekem elég volt! - szólalt meg Harry. Én is szólni akartam, hogy nekem sem kell több, de Zayn gyorsabb volt, és már lökte is felém a vodkát. - Neki is elég volt!
- Ajj ne már! - nyafogott a fekete. - Ünnepelünk, ugye Li? - Az említett hevesen bólogatott, majd egy kortyra eltüntette a piát. Igaza volt Zaynnek, azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. El kell engednem kicsit magam, meg amúgy is még egy vagy kettő ital csak nem árt meg, nem igaz? Elkaptam a poharat, még mielőtt Harry hozzáért volna. Felvont szemöldökkel nézett rám, ahogy felemeltem a vodkát.
- Egészségetekre! - koccintottunk hárman, Zayn, Liam és én.
- Ő az én haverom! - mondta a fekete büszkén.
- Mit művelsz, Louis? - szorította meg gyengéden a combomat Hazza.
- Szórakozok egy kicsit! - paskoltam meg a kezét, aztán egy csókot nyomtam szájára. Láttam rajta, hogy nem igazán tetszik neki, de rám hagyta, és visszafordult Liamhez, hogy folytassák a beszélgetést, az ujjai azonban nem engedték el a combomat. Zayn újabb vodkát tolt felém, amit egyszerre húztunk meg, lecsapva az asztalra a poharat. Fogalmam sincs, hogy mennyit ittam, de már kezdtem érezni a hatását. Melegem lett, vigyorogtam, és be nem állt a szám. A fiúk jókat nevettek rajtam, amikor elkezdtem mindenféle idiótaságokat mesélni nekik. Párszor összeakadt a nyelvem, amin jókat kuncogtam magamban. Mikor újabb vodka került elém, és le akartam húzni, Hazza kikapta a kezemből, majd lehörpintette. - Hééé - néztem rá morcosan, mellkasom előtt összefonva karjaimat. - Az az enyém volt! - alig tudtam kimondani a szavakat. Egyre jobban szédültem, és émelyegtem.
- Elég volt ennyi, így is már sok! - mondta, aztán Zaynhez fordult. Morcos voltam rá, mert elvette tőlem a piámat. A piát, ami az enyém volt. Hogy gondolta ezt? Morogtam magamban. Elvigyorodtam, mikor támadt egy jó ötletem azzal kapcsolatban, hogy hogyan vágjak vissza neki. Közelebb húzódtam hozzá, kezemet a combjára simítottam, mire felém fordult, és rám mosolygott, aztán visszafordult Liamhez, hogy folytassák a beszélgetést. Cirógatni kezdtem a belső combját, majd erősen belemarkoltam.
- Mit művelsz? - vigyorgott.
- Semmit! - tettem az ártatlan, fülig érő vigyorral. Amint elfordult, feljebb vándoroltam, de még mielőtt elérhettem volna az ágyékát, elkapta a csuklómat.
- Louis! - fordult felém. - Imádom, amikor ezt csinálod, de ne most, oké? Bírd ki még egy kicsit! - nyomott egy puszit a homlokomra, aztán megint elfordult. Nem álltam le, megragadtam a farkát, amitől felnyögött. - Állj... - sóhajtotta, ahogy elkezdtem dörzsölni szerszámát, ami egyre keményebb lett a kezem közt. A füléhez hajoltam, amibe belenyaltam, remegést kiváltva belőle.
- Mi van, baby? - suttogtam a fülcimpáját harapva. - Áll a farkad? - kuncogtam fel, tovább játszadozva vele.
- Louis, fejezd be, vagy itt helyben az ölembe ültetlek, és megkúrlak! - szorította össze a fogait a kezemhez kapva, megállítva a dörzsölésben.
- Mi tart vissza, édes? Gyerünk! Kúrj meg! - csókoltam a nyakába.
- Ki. Akarod. Húzni. A. Gyufát? - tagolta lihegve, miközben összezárta a lábait, de én továbbra is markoltam őt odalent.
- Fenekelj el, apuci! Csúnya rossz kisfiú voltam! - mondtam kisfiús hangon, mire eltolt magától. Önelégült vigyorral néztem Hazzát, ahogy próbálta lenyugtatni magát.
