122.rész

Hiiiiiii!

OMG!! 174! követő!! Oké, asszem most végem van <3 Hihetetlen, komolyan, nagyon szépen köszönök nektek mindent! :3 Számomra ez még mindig felfoghatatlan, olyan mintha csak álmodnék, de szerencsére ez a valóság :) Nem tudom elégszer megköszönni, azt, hogy itt vagytok velem, átsegítetek a nehéz napokon és támogattok a kommentjeitekkel, amik nélkül már rég vége lett volna a történetnek, de mikor azt írjátok, hogy "sose hagyd abba, mert nem tudom mi lesz velem nélküle" olyankor mindig új erőre kapok <3 
Egy kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek, de remélem nem bánjátok :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Niall 

- Majd értesítünk a következő lőgyakorlat időpontjáról - mondta Harry, miközben kiszálltam a kocsiból. 

- Oké. Kösz mindent srácok, sziasztok! - csuktam be az ajtót és sietve a ház felé lépdeltem a több centis hóban, ami még mindig gyönyörű nagy pelyhekben hullott. Elővettem a kulcsom, és már alig vártam, hogy bent legyek a meleg házban, egy bögre forró teával a kezemben, bevackolva a kanapén. Épp kinyitottam az ajtót, mikor egy ismerős hang megszólalt mögülem, a frászt hozva rám:

- Beszéljük meg, Niall - hangja fáradtan, szomorúan hangozott. Behunytam a szeme és beleszívtam a hideg, friss levegőbe, majd kifújtam. 

- Ne most! - úgy mondtam ki ezt a két szót, hogy meg se fordultam, csak a bejárati ajtó fa burkolatát néztem. Nem akartam rá nézni, mert tudtam, hogy azonnal meglágyulna a szívem és engednék neki. Ezt pedig nem tehettem meg, azt akartam, hogy érezze a tettének a súlyát. Éreztem, hogy mögém áll. Jellegzetes illata megcsapta orrom, teste melegétől, pedig az enyém is felforrósodott, a szívem pedig majd kiesett a helyéről. 

- Kérlek - suttogta a fülembe. Meleg lehelete cirógatta bőröm. Behunytam a szemem, és igyekeztem mélyeket lélegezni. - Szükségem van rád - erős kezei derekamba kapaszkodtak, majd hasamra siklottak és teljes testével a hátamnak feszült. Puha, nedves ajkai súrolták a nyakam, amitől libabőr futott végig a testemen. Nem hagyhatom, hogy elhagyjon a józan eszem. Nehéz volt, akartam őt, és alig tudtam türtőztetni a vágyaimat. De nem bocsáthatok meg neki ilyen hamar. Nem tehetem. Minden erőmet összeszedtem, megragadtam kezeit és elhúztam hasamról, majd szembe fordultam vele. Barna szemeit enyémbe fúrta, amiktől elolvadtam. Dús ajka, szétnyíltak, én pedig nem tudtam levenni a tekintetem róla. Oh, istenem! Miért ilyen dögös?! Niall, szedd össze magad! - csaptam pofon magam gondolatban. 

- És akkor nem volt rám szükséged, amikor bebújtál annak a csajnak az ágyába?! - mondtam undorral. A gondolatra is, hogy Zayn valaki mással volt, a gyomrom összeugrott. 

- Idióta voltam, hibáztam - harapott bele alsó ajkába. - Mindenki hibázik... - tett egy lépést felém, mire nagyot nyeltem. Azok az igéző, barna szemek. Azok a telt ajkak. Azok az erős karok. Ah! Istenem, miért teszed ezt velem?!... Kikészülök ettől a dögös rosszfiútól. 

- Mikor akartál szólni arról, hogy nem csak tetoválsz?! - kérdeztem. - Most döbbentem rá, hogy nem is ismerlek, nem tudok rólad semmit... 
- Már tudod - villantott felém egy halvány mosolyt, mire megforgattam a szemeim. 
- Embereket öltél? Vagy drogot árultál, vagy mi? - néztem rá, és épp nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, de megállítottam. - Ne, inkább ne mondj semmit! Ezt még meg kell emésztenem. Ez nekem sok. - túrtam bele a hajamba, ami csupa víz volt a ráhulló hópelyhektől. - Át kell gondolom a dolgokat, adj időt.
- Mennyit, Niall? Nem volt elég? Mit kell ezen átgondolni?! Bocsánatot kértem, beláttam, hogy egy idióta vagyok, mit akarsz még?! Térden állva könyörögjek?! Vagy mi?? Megtörtént, ezt már nem tudom visszacsinálni! - hangja dühös volt. Nem szóltam semmit, csak álltam és figyeltem a méregtől vörös arcát, ideges tekintetét és ökölbe szorított kezét. Fújt egy nagyot, majd még közelebb lépett, ajkai súroltál az enyémet. - Kellesz nekem - suttogta. Alig kaptam levegőt. Meg akartam csókolni, újra érezni édes ajkait.
- Akkor nem kellettem, mikor nem hívtál napokig? Vagy mikor azzal a csajjal basztál? - el akartam lökni magamtól, de megragadta mindkét csuklóm és erőszakosan tapadt ajkaimra. Mire feleszméltem már a számban volt a nyelve. Az elején küzdöttem ellene, de mikor rájöttem, hogy semmi értelme, megadtam magam. Kihúztam egyik kezem szorításából és hajába túrtam, ami nedves volt. Vadul faltuk egymást, és mikor elváltunk egymástól, kapkodva vettük a levegőt. Úgy csókolt, mint még soha, mintha ez lenne az utolsó és erre a gondolatra összeszorult a gyomrom. 
- Nem kereslek többet - lépett el tőlem, megnyalta ajkait, majd hátat fordított és elment. Pár percig csak néztem magam elé. Könnyeim kicsordultak, végigfolytak az arcomon. Hülye vagyok! Nem engedhetem el! Hibázott, de ki nem?!... Nem bírom tovább nélküle! Becsuktam az ajtót, majd sietve indultam el arra, amerre Zayn ment. Nem láttam sehol, minden csendes volt. A hó csak hullott, egyre erőteljesebben, amitől alig láttam valamit. Rohanni kezdtem, és mikor befordultam a sarok végén, megláttam őt.
- Zayn! - kiabáltam. A vérem pezsgett, a szívem dübörgött. - Zayn! Várj! - nem fordult meg hiába ordítottam utána. Futni kezdtem, és mikor utolértem elé álltam. Alig kaptam levegőt, kellett pár perc mire meg tudtam szólalni. - Nem akarom, hogy elmenj! - néztem barna íriszeibe, miközben kapkodtam a levegőt. - Szörnyű volt az a pár nap, amit nélküled töltöttem, nem bírok ki többet. Nehezen fogom túltenni magam ezen, de nélküled nem tudok élni. Utálni akarlak, amiért megcsaltál, de nem tudlak, túlságosan is szeretlek Zayn. - vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és vártam a válaszát. Elmosolyodott, amitől még vadabbul vert a szívem. Szívdöglesztő. Tarkómra tette a kezét, így húzva magához egy csókra. Éhesen kaptam ajkai után, beletúrva hajába. Nyelve átcsusszant a számba, és végigsimított az enyémen, majd heves táncba hívta. Kezei derekamba markolta, nekitolt a kerítésnek és teljes testével nekem feszült. Ajkaimról nyakam felé vette az irányt, csókokkal hintve érzékeny bőrömet. Hiába volt hideg, nem éreztem, mert a testem felforrt Zayn érintéseitől. Felnyögtem, ahogy a fülcimpámba harapott. - Várj... - lihegtem, leállítva őt. Zihálva, kéjtől elhomályosult tekintettel nézett rám. - Valamit még nem mondtam el... - húzódott el tőlem. - Nem bocsátok meg ilyen könnyen - mondtam. - A büntetésed pedig az, hogy egy ideig nincs szex! - ahogy kimondtam, leesett az álla és értetlenül nézett rám. Felnevettem arcát látva. 
- Mi?? - kérdezte.
- Jól hallottad. - Mosolyogtam.
- Majd meglátjuk. - Vigyorgott huncutul, mire megforgattam a szemeim. 
- Most adtam egy újabb esélyt, még visszavonhatom! - fenyegettem meg nevetve, mire ismét megcsókolt. 
- Talán túlélem... Talán... - suttogta a számba, majd megharapta az alsó ajkam.  
- Itt maradsz éjszakára? - kérdeztem, mikor a homlokát az enyémnek döntötte.
- Hááát.... Most hogy közölted, hogy nem lesz szex... Nem is tudom... - röhögött, mire vállba bokszoltam. 
- Kapd be! - morogtam.
- Most mondtad, hogy nincs szex - vigyorgott. - Nem tudok kiigazodni rajtad. 
- Fogd be! - csókoltam meg, közel húzva magamhoz. 

Harry

- Louis! Ébresztő! - trappoltam fel a lépcsőn egyenesen a hálóba, kezemben a frissen facsart narancslével. Benyitottam, és elmosolyodtam, ahogy végignéztem a hason fekvő, teljesen szétterülő Loura. Letettem a poharat az éjjeli szekrényre, majd fedetlen combjára simítottam a kezem, és szép lassan felfelé vándoroltam végig a fenekén, a gerince vonalán egészen a hajáig, amibe lágyan beletúrtam. Mocorgott, de semmi egyebet nem tett. - Kis tigris, ideje felkelned - mondtam halkan, mire morgott egyet. Nehezebb lesz, mint gondoltam. Óvatosan mögé feküdtem, majd fejem a hátára döntöttem és átkaroltam testét, így már félig rajta feküdtem.
- Harry... - dünnyögte alig hallhatóan. 
- Ébredj! Hoztam egy kis narancslevet - pusziltam nyakába, mire felkuncogott. 
- Mennyi az idő? - kérdezte rekedtes, álmos hangon. 
- Fél hat - haraptam rá fülcimpájára.
- Mennyi?! - nyöszörögte. - Minek keltünk fel ilyen korán?
- Nem emlékszel, hogy megbeszéltük, hogy a mai naptól minden reggel hatkor futni megyünk?! - cirógattam meg oldalát és puszikkal hintettem be izmos hátát. 
- Én ilyenbe biztos nem egyeztem bele... - fúrta bele az arcát a párnába. Felnevettem. 
- Dehogynem! Te  hoztad fel, nem én, szóval... - ültem fel. - Gyerünk! - csaptam rá a fenekére. Morgott egyet, majd odarakta a kezét, hogy védje a hátsóját. 
- Ne nyúlj a fenekemhez! Az az én tulajdonom, nincs jogod csak úgy rácsapni! - még mindig a párnába motyogott, ezért elég nehéz volt megértenem, hogy mit mondd.
- Igen?! Engedély kell hozzá? Bezzeg, mikor a farkam benned van, akkor nem nyafogsz - nevettem fel.
- Az más. - Emelte rám álmos tekintetét.
- Jaaa, hogy az más... Okééé... - megragadtam a fenekét védelmező kezét, majd lehúztam a bokszerét, feltárva imádnivaló kerek hátsóját és játékosan rácsaptam, mire feljajdult, de közben majd megszakadt a röhögéstől. - Szóval az más - folytattam a csapásokat, míg be nem pirosodott a bőre. - Na, most már kifelé az ágyból! - csaptam rá egy utolsót, majd a szekrényhez mentem és kikerestem a melegítő szettemet és Louisét is, amit az ágyra dobtam, pont rá. - Öltözz, vagy így viszlek ki, egy szál gatyában! - fenyegettem, de nem értem el vele semmit. 
- Hajrá! - mondta a párnába, miközben magára húzta a takarót. 
- Oké, te akartad! - rántottam le róla a takarót, aztán felkaptam és a vállamra dobtam. 
- Hééé! - tiltakozott, a fenekem ütögetve. - Eressz el! - nem törődve a szavaival vittem le a lépcsőn egészen a terasz ajtóig, ahol is letettem. 
- Felöltözöl? - kérdeztem, de már a huncutul csillogó szemeiből tudtam, hogy mi lesz a válasza. 
- Neeeem - vigyorgott, miközben el akart slisszolni mellettem, de nem sikerült neki, mert fel voltam készülve rá és elkaptam.
- Kapsz egy utolsó lehetőséget - mondtam, mire kinyújtotta a nyelvét, én pedig kinyitottam az ajtót és kitoltam rajta. Próbálta lefékezni magát, de nem sikerült neki. - Na? - hajoltam a füléhez. 
- Okééé... Nyertél, csak menjünk be, mert lefagy a tököm - vacogta. Behúztam a meleg szobába és magamhoz öleltem. 
- Öltözz és menjünk! - csókoltam meg, majd ahogy hátat fordított nekem, hogy felmenjen, rácsaptam kerek fenekére. 

- Gyerünk, kis tigris! - fordultam meg, és hátra felé futottam. Louis lemaradt, láttam rajta, hogy a halálán van. Nem akartam agyon hajszolni, de úgy látszik sikerült. - Gyere, ne add fel, már nincs sok hátra! - kiabáltam, majd leálltam, hogy bevárjam. Annyira jó volt ismét futni. Bár elég hideg volt, de jól esett a friss levegőn lenni, távol a város zajától. Sehol egy ember, csak mi és az erdő. A hó ismét szállingózott, fehérre festve a fák és a bokrok ágait. Gyönyörű volt és nyugtató. - Ugye nem purcansz ki? - kérdeztem vigyorogva, mikor elém ért. Alig kapott levegőt, megrogyott és combjaira tette a kezét, hogy kifújja magát. Kicsit féltettem, mert elég rosszul nézett ki. 
- Ne... álmodozzz... - lihegte - nem... szabadulsz meg... tőlem... egykönnyen... - villantott felém egy vigyort. 
- Már nincs sok hátra. - Nyújtottam a kezem felé.
- Nem bírom tovább. - Mondta kimerülten.
- Akkor fussunk vissza az autóig - mondtam.
- Séta? - mosolygott édesen, aminek nem tudtam ellenállni. 
- Oké, de nem lesz több ilyen. Nem húzod ki magad a futás alól. - Indultunk meg visszafelé egymás mellett sétálva. Nem szóltunk semmit, csak élveztük a természet kellemes dallamát. Átkaroltam Lou derekát és puszit hintetem a nyakára, amit kuncogással fogadott. Végignyaltam az izzadságtól sós bőrét, miközben belemarkoltam a fenekébe. Megállt, majd felém fordult, ajkait vadul nekinyomta az enyémnek. Lerántottam a sapkáját, hogy beletúrhassak hajába. - Hmm... Most legszívesebben a fához szorítanálak és keményen megdugnálak! - suttogtam a szájába, mire felsóhajtott. Megragadta a hajam és erősen meghúzta azt.
- Mi tart vissza? - dugta át a nyelvét a számba. 
- Nem lehet, lefagyna a tökünk - nevettem fel, mire ő is. - Majd otthon. 
- Akkor siessünk! - bontakozott ki az ölelésemből és futásnak eredt. - Aki hamarabb a kocsihoz ér, az lesz az Uraság! -  kiabált, hátra sem nézve. A kis rohadék, most bezzeg tud futni. Azonnal utána iramodtam. Nem hagyhattam, hogy ő nyerjen. Olyan sebesen futottam, mintha az életem múlna rajta.
- Siess, édes, mert ha én győzök, azt a csinos kis feneked fogja bánni - kiabáltam utána. Egyre közeledtem hozzá. Tudtam, hogy nem bírja sokáig és hamar ki fog merülni, mert nincs kondiban. És így is lett. Csak pár méter volt hátra, mikor mellé értem. A fenekére csaptam és elhúztam mellette, magam mögött hagyva őt. Mikor a kocsihoz értem, önelégült mosollyal vártam a ziháló Lout. 
- Töröld le... azt az önelégült... vigyort... az arcodról... - mondta nagy lihegések közepette.
- Holnap lehet, hogy nem tudsz majd futni - nevettem fel, mire ő is. - Na menjünk, nehogy megfázzunk - mentem a kocsihoz, és behuppantam az ülésre, ahogyan Louis is. Beindítottam a motort és a gázra léptem. - Veszünk egy forró fürdőt, ha hazaértünk - simítottam kezemet a combjára.
- Az jól esne. - mondta megpaskolva a combján heverő kezem. Küldtem felé egy mosolyt, majd tekintetem az útra szegeztem. 

Amint becsukódott mögöttünk a bejárati ajtó, megragadtam Lou derekát és magamhoz húztam, hogy csókot lopjak ajkairól. Hevesen faltuk egymást, miközben a lépcső felé tereltem magunkat. Lekaptam a sapkáját, majd a melegítő felsőjét, és újra szájára tapadtam, felfelé tolva őt a lépcsőn. Lehúztam a felsőmet, amit szintén elhajítottam. Mire a fürdőbe értünk, már nem takart bennünket semmi. Lihegve toltam neki a fürdő falának, majd ráharaptam a nyaka legérzékenyebb pontjára, aztán megszívtam. Felsóhajtott, hajamat tépve az ujjaival. 
- Ájulásig akarlak kefélni - suttogtam a szájára. - És mivel én nyertem, nem mondhatsz nemet, akár mit is teszek veled! - nyaltam meg ajkát. Annyi mocskos dolog jutott az eszembe, hogyha azt mind megvalósítanám, szegény Louis, nem igazán tudna járni pár napig. 
- Nem is akarok tiltakozni. - Harapta meg az alsó ajkam, majd játékosan meghúzta. - Azt teszel velem, amit csak akarsz. A szolgád vagyok, Uram! - huncutkodott. 
- Szerintem nem kellene letussolnunk, úgyis megizzadunk még párszor - kezeim fenekére siklottak, és felkaptam az ölembe. Lábait derekam köré fonta, így vittem be a hálóba, el nem szakadva ajkától. Letettem az ágyra, és végigmértem meztelen testét. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű, tökéletes és szexi?! Megnyaltam az ajkam. - Négykézlábra! - parancsoltam. Épp feltápászkodott, hogy elhelyezkedjen, mikor megszólalt a csengő. Felmordultam. - Ezt nem hiszem el! - morogtam, idegesen beletúrva a hajamba. - Bassza meg! Áll a farkam! - fújtattam. Rámarkoltam a kőkemény, lüktető farkamra. 
- Kinyitom, te addig nyugodj le - állt fel Lou, elém lépve, csókot hintve ajkamra. - Gyorsan letudom, aztán a tiéd vagyok - kacsintott rám, majd lement. Miután sikerült lenyugtatnom magam megindultam lefelé és felkapkodtam a ruháimat, amiket szétdobáltunk felfelé menet a lépcsőn. Ledöbbenve néztem a két férfit, akin egyenruha volt. Bassza meg! - káromkodtam magamban. Nem lehet igaz! Nem! Idegesen túrtam bele a hajamba. Mély levegőt vettem, megpróbáltam minden arcizmomat kisimítani és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Már sokszor csináltam ilyet, ezért nem volt nehéz. Magabiztosan léptem az ajtóhoz, Lou mellé. Láttam rajta, hogy ideges, és hol rám, hol pedig a rendőrökre nézett...

121.rész

Sziasztok! 

Nagyon szépen köszönöm a csodás szavakat, amikkel feldobtátok a napjaimat. Imádlak benneteket, nélkületek nem is tudom mi lenne velem <3 Sajnálom, hogy sokat kell várni az új részekre, de nem igazán ment az írás. Nem akarom elkiabálni, de kezdek helyrejönni és sokkal jobban is érzem magam emiatt :) Remélem, azért még itt vagytok :3

Köszönöm a 172! feliratkozót (OMG! Mikor megláttam majdnem szívrohamot kaptam <3), a sok kommentet és a tetszikeket. <3 Nem tudom elégszer elmondani mennyire imádlak benneteket, ti vagytok a mindenem <3

Don't look back... Feltiltakozni, olvasni, kommentelni!! Nem fogjátok megbánni, én szerelmes lettem a történetbe! <3

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Harry

Az ágyon feküdtem és vártam, hogy őfelsége végre elkészüljön. Nem tudom mit hisz, hogy hova megyünk, de már vagy fél órája nézegeti a ruháit.

- Édes, nem kell kiöltözni, csak kapj fel egy pulcsit és egy farmert - mondtam a plafont bámulva. Sosem indulunk el... Fújtam ki a levegőt, lassan belenyugodva abba, hogy elkésünk. 

- Akkor megyek meztelenül! - jelentette ki, mire azonnal felemeltem a fejem. Az ágy előtt állt, egy szál bokszerben és huncut mosoly bujkált ajkain. 

- Tudod, hogy engem nem zavar, sőt - vigyorogtam. - De nem akarom, hogy mások is lássák, azt a gyönyörű, formás seggedet. A-a! Az csakis az enyém és csakis én láthatom! - önkéntelenül beleharaptam az alsó ajkamba. Hatalmas mosoly kúszott ajkaira, szemei huncutul csillogtak. Imádom, mikor játszadozik velem. Egyre többször kezdeményezi a szexet, ami nekem nagyon is bejön, de azért még mindig én hordom a nadrágot. 

- Döntöttem! - ujjait bokszere szegélyébe akasztotta és lassan, mindvégig a szemembe nézve, húzta le, kiszabadítva férfiasságát. - Meztelenül megyek! - lépett ki az alsójából, amit egy mozdulattal arrébb rúgott. Éhesen mértem végig, egyetlen porcikáját se kihagyva. Egészen a feje tetejéről a lába ujjáig. Aztán megállapodtam hatalmas farkán, ami nyugalmi állapotban lógott a két lába között, míg az enyém már akcióra kész volt. - Jó leszek így? - kérdezte, majd körbefordult. Felnyögtem és megmarkoltam a farkam, ami lüktetett az elém táruló látványtól.

- Gyere ide! - szólaltam meg mély hangon. 

- A-a! Elkésünk! - játszadozott. 

- Lou, ne szórakozz velem! - morogtam. A mosolya levakarhatatlan volt. Élvezte, hogy kínozhat, csak még nem tudja, hogy ezt kamatostul vissza fogja kapni.

- Már ennyi az idő?! Ajjaj! - vigyorgott és lehajolt, hogy felvegye az előbb elrúgott alsóját. Felnyögtem a látványra és majdnem eldurrantam. Felhúzta a bokszerét, miközben elégedett arccal nézett rám.

- Most azonnal gyere ide! - utasítottam türelmetlenül.

- Elkésünk - húzta az agyam továbbra is. Felpattantam az ágyról, mire felsikoltott és ki akart szaladni a szobából, de az utolsó pillanatban sikerült elkapnom, és a vállamra dobva az ágyhoz vittem, amire rádobtam. Fölé másztam, kezeit feje fölé kulcsoltam. 

- Most megkapod a magadét! - vigyorogtam és erőszakosan tapasztottam a szám az övére.

-Baszki, Louis! - sietősen ültem be a kocsiba. - Rohadtul el vagyunk késve! - indítottam be az autót, és kifaroltam, majd a gázra léptem, nem igazán törődve a sebességkorlátozással. 

- Én mondtam, hogy elkésünk, de te nem hallgattál rám… - mondta, mire ránéztem. Arcán huncut mosoly jelent meg.

- Te provokáltad ki, hogy megdugjalak - simítottam a kezem a combjára, mire rátette kezét az enyémre és összekulcsolta ujjainkat. Egymásra mosolyogtunk, aztán ismét az útra szegeztem a tekintetemet. Louis elnavigált, Liam házáig, mert én nem tudtam, hogy hol lakik. Mikor befordultunk az utcába, rögtön megláttam a kint ácsorgó Liam-et, nyakig bebugyolálva. Kicsit megsajnáltam, amiért ennyit kellett fagyoskodnia miattunk. Amint leparkoltam előtte, beugrott a hátsó ülésre. 

- Niall? - kérdeztem, mert azt hittem, hogy már ő is itt lesz, mire ideérünk.

- Mindjárt itt lesz - válaszolta dideregve, kezeit melegítve. 

- Bocs, hogy ennyit késtünk - húztam el a számat a visszapillantó tükörből nézve rá. 

- Semmi baj. Nem álltam kint sokáig, bár így is majd megfagytam. Rohadt hideg van - mondta, majd levette a sapkáját.

- Ott jön, Niall - mutatott ki a szélvédőn, Louis. Ő is, mint Liam nyakig fel volt öltözve. 

- Sziasztok! - köszönt, ahogy behuppant a hátsó ülésre. - Bocs a késésért, de a főnököm egy pöcs! - morgott, majd megszabadult a sapkájától és a kesztyűjétől. 

- Mi is késtünk… - néztem Lou-ra, aki beharapott alsó ajkakkal mosolygott. - Mehetünk? - kérdeztem hátrafordulva, mire mindketten bólintottak. Az út elég csendesen telt, szerintem mindannyian izgatottak voltak, hogy hova megyünk. Mikor befordultam a kis ösvényre. ami a lőtérre vezetett, mindenki kíváncsian tapadt az ablakra. Beparkoltam az épület elé, majd kiszálltunk. Kíváncsian néztek körül, és amint meglátták a Lövészklub feliratot, döbbent arccal néztek össze.

-Gyertek! - indultam meg a bejárati ajtó felé, Louisval a jobbomon. Átkaroltam és így mentünk be az épületbe, ahol Zayn már nagyban itta a kávéját. 

- Hello, haver! - öklöztünk. 

- Azt hittem már sose értek ide! - mondta.

- Volt egy kis dolgunk! - kacsintottam rá, mire sejtelmes vigyor ült ki az arcára. 

- Jaaa, értem! - nevetett. - Elmondtad már nekik, hogy miért vagyunk itt?

- Nem, bár szerintem már sejtik - mondtam és hátrafordultam a fiúk felé. - Mától kezdve minden héten legalább egyszer kijövünk ide, hogy megtanuljátok, hogy hogyan kell a fegyverrel bánni - azokat az arcokat meg kellett volna örökíteni. Csend telepedett a helységre, mindenki csak nézett ki a fejéből.

- Elég jól fogadták, nem?! - tette a vállamra a kezét Zayn. Arcán vigyor ült.

- Én nem fogok fegyvert, felejtsd el! - szólalt meg mellőlem, Louis. Reménykedtem, hogy ő lesz az első tiltakozó. 

- Akkor nem jössz! - zártam le. - Még valaki? - néztem a másik két srácra, akik meg se szólaltak.

- Nem tilthatod meg, hogy ne menjek, csak azért mert nem akarok fegyvert fogni a kezembe! - förmedt rám, Lou.

- Ez nem játék! Hányszor mondjam még el?! - mondtam komolyan. - Te magad mondtad, hogy Lucas veszélyes! Lehet, hogy puszta kezükkel vagy késsel fognak ránk támadni, de mi van, ha fegyverrel?! - már nem csak Lounak mondtam, hanem Liamnek és Niallnek is, hogy tudják mire vállalkoznak. - Mi Zaynnel elég sok ilyen ügyben vettünk részt… Nem volt egy leányálom... Mi tudjuk milyen és fel szeretnénk készíteni benneteket. Szóval, akinek ez nem tetszik - néztem Loura - most szóljon. 

- Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy ne menjek! De akkor is ott leszek! - közölte mérgesen. 

- Igen, nem akarom, hogy ott legyél, de nem erre megy ki a játék! 

- Tudtam! - morogta, majd kiviharzott az épületből. Nagyot sóhajtottam. 

- Nem kellene utána menned? - kérdezte Niall, mire elmosolyodtam. 

- Nem. Úgyis mindjárt visszajön, rohadt hideg van kint - és úgy is lett. Alig telt el pár perc, már nyílt is az ajtó. Louis didergő testtel, piros arccal, mellkasa előtt összefont karokkal jelent meg. Egymásra néztünk. Szemeiből ki tudtam venni, hogy még mindig haragszik rám, de tudtam, hamar meg fog enyhülni.

- Menjetek be a pályára és kezdjétek el, azonnal megyünk mi is! - mondtam Zaynnek, aki bevezette Liamet és Niallt a másik helységbe. Még mindig csak álltunk egymás szemeibe nézve. 

- Befejezted a hisztit? - szólaltam meg végül, mert már nem bírtam elviselni a csendet, ami közénk állt.

- Nem - mondta durcásan. - Csak nagyon hideg van kint… 

- Gyere ide - tártam szét a karomat. Egy pillanatra elmosolyodott, aztán ismét komoran nézett rám, mintha csak azt akarná mondani, hogy nem adja magát könnyen. Nem adtam fel, továbbra is tárt karokkal álltam, mosolyogva. Vártam. Nem kellett sokáig. A karjaim közé vetette magát, arcát a nyakamba fúrta. Szorosan magamhoz öleltem, és beszívtam mámorító illatát, ami melegséggel töltötte el a szívem. 

- Félek - suttogta a fülembe, hátát cirógatva.

- Mindannyian félünk, Lou - pusziltam fülébe. Felhorkantott, és elhúzódott épp csak annyira, hogy a szemeimbe nézhessen. 

- Te nem! Te erős vagy és bátor! Én meg... - hajtotta le a fejét. 

- Te is az vagy! - emeltem fel állánál fogva a fejét, hogy gyönyörű kékségeibe nézhessek. - Nem vagy gyenge! Ezt felejtsd el! Oké? Csak féltelek, Louis… Nem tudnék koncentrálni, ha ott vagy, folyton téged próbálnálak óvni. Érted? - bólintott, mire megcsókoltam. - Nem tartalak vissza, mert tudom milyen fontos ez neked, de nyugodtabb lennék, ha biztonságban lennél, távol Lucastól - cirógattam meg arcélét. - Gondold át.

- Rendben... - nyomott egy puszit az arcomra. 

- Akkor csatlakozunk a srácokhoz? - kérdeztem, mire bólintott egyet. Átkaroltam a derekát és mikor beléptünk a fedett lőtérre, veszekedés csapta meg a fülem. Zayn és Niall marták egymást, Liam pedig próbálta leállítani őket, nem sok sikerrel. Elengedtem Lou kezét és két lépéssel ott teremtem a haverom mellett, akinek megragadtam a karját és kirángattam a helységből. 

- Mégis mi a fasz folyik itt?? - förmedtem rá, Zaynre.

- Semmi!! - rántotta ki a karját a szorításomból. 

- És ezt higgyem is el... Azt akarod, hogy kivigyelek a hóra és lehűtselek? Mi a fenét műveltél már megint?? 

- Én?! Miért mindig én?! - dühöngött.

- Ki más?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Niall? Ugyan már, elég jól ismerlek... Szóval, mit műveltél? - kérdeztem, mire rám emelte tekintetét, amiből rögtön tudtam a választ. Túl jól ismerem már. - Mondd, hogy nem az amire gondolok...

- Lefe... - nem hagytam, hogy befejezze.

- Bazdmeg, Zayn! Miért nem tudod a gatyádban tartani a farkad?! Ekkor fasz nem lehetsz... Miért? Mire volt ez jó? Kellett ez neked?! - keltem ki magamból. A hajamba túrtam és vettem pár mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, mert nem akartam ordibálni vele. - Ez a kis szöszi, aki odabent van - mutattam az ajtó felé - szerelmes beléd, bármit megtenne érted, még akár el is menne veled Londonba, itt hagyva mindent, amit eddig felépített, te pedig ezt teszed vele?! Mit vétett? Ezt érdemli? - oktattam ki komoly hangon. Legszívesebben a hideg hóba nyomtam volna a fejét, hátha attól észhez térne. - Mindvégig védtelek. Mondtam neki, hogy te nem tennél ilyet vele, erre tessék… 

- Nem vagyok biztos abban, hogy lefeküdtem azzal a csajjal... - közölte nyugodt hangon, én pedig felhúzott szemöldökkel vártam a további magyarázatát. - Mellette ébredtem, de nem emlékszem semmire, és a csaj se... Be voltam baszva, elég rendesen... - mondta, miközben leült az egyik székre - és jól tudod, ha be vagyok rúgva, akkor mindig hülyeséget csinálok...- sóhajtott, majd hozzá tette: - Nem akartam megbántani Niallt.

- Mégis megtetted! Ezen hamarabb kellett volna gondolkodnod... - ráztam a fejem. Láttam rajta, hogy megbánta, de ezzel nem fog elérni semmit. Niall nem fog megbocsátani neki egyhamar, és őszintén megmondva, örülök is neki. Remélem ebből tanulni fog. - Legjobb lesz ha most hazamész, oké? - kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Nem! Beszélni akarok vele! - mondta erélyesen.

- Nem ez a legjobb hely arra, hogy ezt megbeszéljétek! Menj haza! - utasítottam kemény hangon. Nagyot sóhajtott, majd felállt és lehajtott fejjel kullogott ki az ajtón. Kifújtam magam, aztán visszamentem a többiekhez.