2. rész

Sziasztok!

Megérkezett a második rész! :) Remélem ugyanolyan örömmel fogadjátok, mint az elsőt, bár Én nem vagyok megelégedve vele...

A végéért pedig ne haragudjatok! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl  =)

Louis 

- Szia, szépfiú!- hallottam meg rekedtes, mély hangját, és éreztem a meleg leheletét a fülemen, megborzongtam.

- Ilyen csinos pofival nem szabadna egyedül mászkálnod, mert könnyen bajod eshet, és kár lenne egy ilyen szép darabért!- suttogta, majd belepuszilt a fülembe.

Egyre jobban féltem, remegtem egész testemben. A legsötétebb dolgok futottak át az agyamon.

- Jól figyelj, leengedem a kezem a szádról, de ha kiabálni mersz nagyon megbánod és hidd el, nem viccelek, értetted?- kérdezte fülembe suttogva.

Én csak bólintottam, ha kiabálok, ha nem úgy is meg fog ölni a filmekben is mindig ez történik. Hiába ordítanék, erre egy lélek se jár ilyenkor...

Levette a kezét a számról és mellkasomnál átfogva szorított magához még jobban. Nagyon erős volt, szinte a levegőt is kiszorította belőlem...

- Odaadom a pénzem és a mobilon, csak ne bánts, kérlek - mondtam remegő hangon.

- Nem kell nekem egyik sem - éreztem hangján, hogy vigyorog.

- Akkor...mit...akarsz tőlem?- kérdeztem elcsukló hangon. 

Nem válaszolt, de ekkor megéreztem a kezét, ahogy benyúlt a pólóm alá és simogatni kezdte a hasam. Majd a másik kezét egyre lejjebb csúsztatta, az ágyékomra. Megdermedtem, levegőt se mertem venni. Elkezdte simogatni az érzékeny pontomat.

- É…Én nem…vagyok meleg!- nyögtem a szavakat a levegőbe.

Ekkor még jobban a hátamnak feszült és éreztem dudorodó férfiasságát, ahogy a fenekemhez nyomta.  A legfurább hogy az én nadrágom is egyre szűkebb lett. Miért? Mi történik velem? Miért élvezem? - gondolat menetemet a hangja szakította meg.

- Pedig nekem úgy tűnik, hogy nagyon is élvezed a dolgot, szépfiú!- suttogta kéjesen a fülembe.

Megijedtem erre a kijelentésére és feleszméltem. Mivel szorítása megenyhült és újra tudtam gondolkodni egy jó nagyot beleütöttem könyökömmel a hasfalába. Rögtön elengedett, köhögött én pedig elkezdtem sprintelni, nem néztem hátra csak előre fókuszáltam. Futottam, ahogy csak bírtam, amikor közeledtem a házam felé lelassítottam és körbenéztem, nem láttam, hogy követne ezért beszaladtam a házba és magamra zártam az összes létező ajtót. Neki támaszkodtam az ajtónak a szívem majd kiesett a helyéről, alig bírtam lenyugodni. Bementem a konyhába és ittam egy pohár vizet majd letussoltam, még mindig remegtem, sokk hatása alatt voltam. Mindenhol égve hagytam a villanyt, mert be voltam parázva. Leültem a nappaliba tévét nézni, hogy eltereljem a gondolataimat, de sajnos ez nem sikerült. Éjfélt mutatott az óra, amikor éreztem, hogy elálmosodtam. Körülmentem a házban és megbizonyosodtam róla hogy minden ajtót bezártam. Lekapcsoltam a villanyt a földszinten és felmentem a szobámba. Befeküdtem a puha ágyamba és próbáltam elaludni, de nem sikerült, folyamatosan a szavai jártak a fejemben vagy, hogy mit tett volna velem... Elhessegettem ezeket a gondolatokat és nagy nehezen álomba szenderültem. 

Csörömpölésre ébredtem fel -mi a szar lehetett ez - hirtelen kipattantak a szemeim, nem tudom mennyit aludhattam, de most ez zavart a legkevésbé. Elővettem a baseballütőm az ágy alól, amire még eddig sose volt szükségem és a zseblámpámat a szekrényről. Elindultam kifelé a szobámból majd csendben lementem a lépcsőn, már amennyire lehetett, mert nyikorgott a lábam alatt. Tiszta horror film, köszi Niall - jutott megint eszembe szöszi barátom. Mikor leértem a lépcsőn a zseblámpámat körbevezettem a nappalin, majd a terasz ajtó felé irányítottam, ami nappaliból nyílt a hátsó udvarra. Az üvegajtó be volt törve.

- A rohadt életbe!- mondtam ki hangosan.

Ekkor mintha a parki jelenet ismétlődését éltem volna át egy erős kart éreztem a derekamon és a mellkasomon, nem bírtam mozdulni, mert leszorította mindkét kezem. Ez nem lehet igaz...

- Szia, szépfiú!-szólalt meg az ismerős hang- azt hitted hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem. Amikor ezt kimondta elkezdte puszilgatni a nyakamat, néha bele is harapott. Ledermedtem, hirtelen a mellkasomnál lévő kezébe beleharaptam és éreztem kicsorduló vére ízét a számban. Még mindig nem értem, hogy miként voltam erre képes, talán az adrenalin...Felordított én pedig kiszabadultam szorításából és felkaptam az ütőmet, amit akkor ejtettem el amikor elkapott. Szembe fordultam vele, még mindig a karját fogta.

Sajnos a  zseblámpám széttört így a kintről beszivárgó halvány fényben próbáltam szemügyre venni a támadómat, de csak a körvonalát tudtam kivenni. 

- Maradj ott ahol vagy és akkor nem esik bántódásod!- remegő hanggal szóltam felé.

- Úgy se mernél bántani, érzem a félelmed drága és ez nagyon felizgat!- hallottam a hangján hogy vigyorog.

- Kapd be te seggfej, engem nem fogsz megkapni, nem vagyok meleg, értsd már meg! Mennyi az IQ-d hogy ezt nem tudod felfogni? – ordítottam még magamat is meglepve.

Egy percig néma csendben néztük egymást, ekkor megcsörrent a telefonom, tudtam, hogy Niall az, mert, mondtam, hogy felhívom, ha hazaértem, én hülye meg lent hagytam a nappaliban és ki tudja hányszor keresett már. Mivel a saját gondolatimmal voltam elfoglalva, a srác kihasználta a helyzetet és kiütötte kezemből az ütőt majd elgáncsolt. A földre estem, jól beütve a hátam, nagyon fájt, mire feleszméltem már a csípőmön ült a fejem fölé fogta a kezeim és a lábával leszorította az enyémeket. Próbáltam mozogni vagy lerúgni magamról, de ne ment. Nagyon erős volt a szorítása.

- Imádom, ahogy mozogsz alattam, ne hagyd abba!

- Na meg imádok felül lenni szépfiú!- mondta elégedetten és éreztem hangján, hogy vigyorog.

- Kérlek... ne bánts, nem akartam...nem akarom..! - kezdtek folyni könnyeim...nagyon féltem...

- Mi van, most már könyörögsz, hova lett az a mocskos szád és a fene nagy bátorságod, hmm?- mondta komoran.

- É…Én… nem…akartam…csak… csak…kérlek engedj el!- szipogtam.

- Sajnálom, de már eljátszottad a bizalmam, ezt magadnak csináltad! Velem nem lehet szórakozni!

- De.. de… É.. Én… nem… akarom!- dadogtam még mindig.

- Én viszont akarom, és amit akarok azt megkapom, de ha nem akkor is megszerzem magamnak! - közeledett felém, majd éreztem ahogy a fülembe súgja a szavakat- És én téged akarlak szépfiú!- megnyalta a fülem, és egy kicsit beleharapott a fülcimpámba.

- Louis!- nyögtem ki, mert már untam ezt a szépfiú dumát.

- Hmm?- dünnyögte a fülembe, majd elhajolt tőlem.

- A nevem Louis!- mondtam erőteljesebben.

- Tetszik, illik hozzád szépfiú!- a szavai hallatán sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeim. Bár ő ezt nem láthatta...

- Téged hogy hívnak? –böktem ki.

- Na mégis csak felkeltettem az érdeklődésedet? 

Nem szóltam semmit. Vártam a válaszát. 

- Harry vagyok! Mivel most már ismerjük egymást, dughatunk végre?- ledermedtem kijelentésére. Mi van??? Én?? Vele?? Egy fiúval??