12. rész

Sziasztok!

Meghoztam az új rész, amint látjátok az előzőt kitöröltem, muszáj volt, mert nem tudtam volna sehogy se folytatni! Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! :) 

Köszönöm a segítséget, a dicsérő szavakat, a feliratkozókat (15!) és a sok oldalmegjelenítést! :D 

Huha, még mindig nehéz felfogni, hogy ennyien olvassátok a történetemet! :D 

Jó olvasást!  

Dreamy Girl :)

Harry

Ki kellett mennem a friss levegőre... Majdnem megfojtottam Louist, hogy vagyok képes ilyesmire? De megérdemelte - vívódtam magamban - mégis úgy éreztem minden egyes dolog amit műveltem vele az utóbbi hétben hiba volt, visszagondoltam tetteimre és undorodtam magamtól. De miért, hisz tönkretette az életem, sokkal többet szenvedtem mint Ő valaha is. Annyira elvoltam gondolataimba, hogy megugrottam mikor két kezet éreztem meg vállamon.
- Harry, mi volt ez?
- Hagyj  most, kérlek!
- Mi a francot művelt veled, a legjobb barátod vagyok mióta rád találtam az utcán mégse mondod el nekem hogy mit történt és miért pont Őt kellett elkapni. Nem bízol bennem?? - fordított maga felé. - Sose láttalak még így kiborulni!!
Szemébe néztem és átöleltem, jó érzés volt ahogy kezeit hátamra csúsztatta és megnyugtatóan simogatott. Éreztem, hogy mindjárt kifolynak könnyeim, összeszorítottam a számat, nem akartam, hogy Zayn így lásson, erős vagyok, nem egy picsogós kislány. Eltoltam magamtól mikor sikerült rendbe tennem érzéseimet. Belenéztem szemeibe és éreztem ahogy megnyugszom tőle. Felém lépett és minden figyelmeztetés nélkül megcsókolt. Meglepődtem, nem ez volt az első alkalom hogy ezt csináljuk, de mégis más volt mint a többi, ebben minden gyengédsége benne volt. Sikerült teljesen megnyugtatnia.  Elhúzódott tőlem, vállamra hajtotta a fejét, teljesen magához szorítva belesuttogott fülembe.
- Nem lesz semmi baj! Mond el, hátha tudok segíteni, nem jó hogy ha magadba tartod!
Nagy levegőt vettem és elmeséltem neki mindent, sokszor elcsuklott a hangom, de próbáltam tartani magam. Lehajtott fejjel, lábaimat nézve fejeztem be történetemet, egy kis idő után felnéztem szemébe,láttam a dühöt, haragot szinte szikrákat szórt szemével. Kezeit ökölbe szorította, de mikor meglátta rémült arcomat, megnyugtatta vonásait, ismét átölelt.
- Sajnálom, hogy ezt mind át kellet élned! - suttogta. Nem bírtam tovább kifolyt egy könnycsepp szememből, de még mielőtt észrevehette volna, letöröltem.
- Annyira örülök, hogy itt vagy nekem! - adtam egy puszit arcára. Mire rám mosolygott én pedig vissza mosolyogtam.
- Menj és szellőztesd ki a fejed, hidd el jót fog tenni, addig Én vigyázok Csipkerózsikára, nehogy meggondolja magát és elszökjön! - vigyorgott rám fogait kivillantva. Elindult befelé, de elkaptam csuklóját. Rám nézett kérdő tekintettel.
- Ne csinálj semmi hülyeséget, rendben? Ezt Én akarom elintézni! - mondtam komolyan.
- Én?? Hogy gondolhatod ezt rólam?! - emelte fel kezeit maga előtt, mint aki soha nem tenne ilyet.
Megráztam fejem és elindultam az erdőbe. Imádtam itt lenni, csend van, friss levegő sehol egy idegesítő zaj, csak a természet gyönyörű, nyugtató hangjai. Már eléggé kint jártam, mikor egy pislákoló fényt vettem észre. Közelebb mentem, nem akartam hinni a szememnek. Ez meg hogy? Egy rendőr autó állt , nem messze tőlem. Nem lehet, nem és nem. El fognak kapni, börtönbe kerülök, te jó ég! - ideges lettem. Halkan de sietve megindultam a házhoz. Berontottam az ajtón, egyenes a szoba felé vettem az irányt. Benyitottam. Ami a szemeim elé került, teljesen letaglózott.
- Mi a francot műveltél vele? - ordítottam rá.
Louist láttam vérben fekve a padlón, alig volt benne élet. Remegtem, nem tudtam gondolkodni egyszerűen sokkolt a látvány. Mikor kicsit magamhoz tértem odasiettem hozzá és leguggoltam mellé. Azt se tudom mit csináljak, vegyem ki a kést vagy hagyjam benne, remegő kezekkel hozzáértem, nagyon hideg volt a teste.
- Basszus, Te nem vagy normális, el fog vérezni!
Zayn csak állt és folyton azt hangoztatta hogy megérdemelte. Igaza volt de Én nem akartam hogy baja essen vagy meghaljon. A gondolattól is kirázott a hideg. Tudtam, hogy nem kellett volna elmondanom Zaynek, mert nem tudja magát kontrollálni.  Ha egyszer a fejébe vesz a valamit azt véghez is viszi.
- Én.. nem ... csináltam.. semmit... - hallottam meg Louis nyöszörgő, élettelen hangját.
Miről beszél, nem értem mindig ezt hajtogatja,hogy Ő nem tett semmit, lehet hogy figyelnem kellett volna szavaira.
- Nem emlékszel rám?
Vártam válaszát, de nem kaptam, mert Zayn megzavart.
- Hallottad? - kérdezte.
Ekkor beugrott, hogy miért is jöttem vissza, a rendőrök. Louisra tudtam csak koncentrálni, ezért teljesen kiment a fejemből, nyilván már közel lehetnek. Tájékoztattam Zaynt, teljesen kikelt magából láttam rajta hogy tiszta ideg. Belenéztem Lou kék szemeibe, amik elvesztették ragyogásukat. Hirtelen eszembe jutott valami, felálltam a földről, a fiókomhoz mentem és kivettem egy papírt majd belecsúsztattam zsebébe.  Ezzel talál visszahozhatom emlékeit. Féltem, mégis reménykedtem, hogy még láthatom élettel teli, csillogó szemeit és elbűvölő mosolyát.  Nem akartam elveszíteni...
Felálltam mellőle és Zayn után indultam. Kirohantunk a ház hátsó ajtaján, szerencsére a kocsi biztos helyen van leparkolva nem messze a háztól, le van takarva hogy ne lehessen észrevenni. Leszedtem a takarót, beültünk fekete Range Rover kocsimba, tövig nyomva a gázt elindultunk. Még mindig remegtem alig tudtam koncentrálni a vezetésre. Hosszas döcögés után végre kihajtottunk az útra.
- Mi lesz most? Nincs hova mennem! Meg fognak találni és akkor végünk! Nem akarok börtönbe kerülni, inkább meghalok! - hadartam idegesen.
- Fejezd már be!! Ne nyavalyogj már! Állíts le a motor és add át a kormányt! - ordított rám.
Engedelmeskedtem, helyet cseréltünk. Rátaposott a gázra én pedig csendben figyeltem az utat. Fogalmam se volt merre megyünk.
- Megölted Őt! Miért? Mondtam, hogy ne csinálj hülyeséget! - szipogtam, most nem érdekelt hogy gyengének lát.
- Ez akkora nagy probléma? Nem ezt akartad, hmm? Te se gondoltad komolyan hogy megkínozzuk aztán majd szabadjára engedjük, mindent kitálalt volna!
Tudtam, hogy igaza van... Kinéztem az ablakon és Louis arca jelent meg előttem, vidám mosolya, huncut csillogó szeme és kusza barna haja...
- Megjöttünk! - riadtam fel Zayn hangjára. Felhajtott a garázsajtó elé. Egy elhagyatott házhoz értünk, volt még egy két ház az utcában, de azok is üresnek tűntek.  Kiszálltunk, az ajtóhoz sétáltam barátommal egyetemben. Elővett egy kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.
- Itt laksz? - kérdeztem belépve az előszobába.
- Laktam, még mikor a szüleim is éltek! Sokszor eljárok ide, hogy lássák nem elhagyatott a ház, mert különben belaknák a csövesek.
Tiszta, régi bútorokkal berendezett ház volt. Egybe volt a konyha és a nappali. Két ajtó nyílt a nappaliból, gondolom a háló meg a fürdő.
- Érezd magad itthon, ott a fürdő! - mutatott az egyik ajtó felé. Kezembe nyomott egy tiszta felsőt és nadrágot. Mikor megpillantottam a tükörben véres felsőmet újra láttam Louis vérben fekvő testét. Utáltam magam, miért csináltam ezt, az egész az Én hibám...
Beálltam a zuhany alá és hideg vízzel felfrissítettem magam. Felöltöztem. Zayn megkínált kajával, de alig ment le a torkomon egy falat is.
- Hol aludhatok?
- A hálóba, én majd kint alszok a kanapén. Bólintottam majd bementem a szobába, régies és kicsit volt de ez nem érdekelt, aludni akartam és arra kelni hogy ez meg se történt. Behuppantam az ágyba, percek múlva el is nyomott az álom.

Két nap telt el, Zayn alig volt itt, mindig valahova elment. Hiába kérdeztem nem mondta el. Reméltem hogy semmi rosszat nem csinál. Én viszont egy roncs vagyok, nem eszek, nem kommunikálok csak fekszem az ágyban és véres felsőmet szorongatom. Ezzel telik a napom. A tudat, hogy nem tudom mi van Louisval kikészít. Erőt véve magamon kislattyogtam a szobából és leültem a nappaliba. Már kezdett besötétedni, de Zayn még sehol. Idegesen vártam rá. Elővettem telefonom, hosszas gondolkodás után megkerestem a számot és lenyomtam a hívás gombot. Hosszan csengett majd megszólalt az üzenet rögzítő. Gyomrom összeugrott. Kicsit később újra hívtam. Semmi... aztán megint újra tárcsáztam és ez így ment míg Zayn haza nem ért.
- Mit csinálsz? Kit hívsz? - ki akarta venni a kezemből, de zsebre tettem.
- Őt! - vágtam rá azonnal.
- Normális vagy?? Azt akarok hogy lebukjunk! - üvöltött velem.
- Meghalt!  Nem veszi fel! - suttogtam alig hallhatóan. - El kell mennem a kórházba, hátha ott van! - álltam fel és indultam volna el, de Zayn elkapta csuklóm és erősen megszorított.
- Nem mész te sehova! Tudtam hogy ez lesz, belezúgtál! Rád se lehet semmi feladatot bízni, olyan vagy mint Ő, nyavalyogsz itt nekem! - üvöltött velem.
Elvonszolt a szobába, erőteljesen lelökött az ágyra. Kiment, majd pár perc múlva egy bilincsel jött vissza.
- Mit akarsz Zayn??  Ne tedd ezt, kérlek!! Nem csinálok ilyet többet! - könyörögtem de mind hiába...