44. rész

Meglepi!

Sziasztok!

Tudom, azt mondtam, hogy szombaton hozom(remélem nem haragszotok, hogy hamarabb jött a részt?! :D ), de ma jó kedvem van és gondoltam nem várakoztatlak meg benneteket! :D  Bocsi, hogy húzom és halogatom azt a bizonyos dolgot, viszont így sokkal izgalmasabb lesz, ha megtörténik végre! :D :P ( nem akarom elárulni mikor, de ebben a részben megtudhatjátok miért is van halogatva a dolog! :D)

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, tetszikeket! :D Mérhetetlenül hálás vagyok értük! :3

Nem is húznám tovább a szót! :D

A kövi rész: SZOMBAT!

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Ahogy lehörpintettem az italt, bementem a nappaliba, ahol Hazza már a kanapén ülve várt. 

- Milyen játékaid vannak? - kérdezte.

- Foci, foci, foci meg egy lövöldözős... - vigyorogtam rá - ja és egy autóversenyzős, de az nem nagy valami... Melyiket szeretnéd? Te választasz! - figyeltem, válaszára várva.
- Hmm... nem is tudom... melyikben vagy jó?
- Focisban profi vagyok, a lövöldözősben jó vagyok, az autóversenyzősben meg szar, mert nem is szoktunk nagyon játszani vele. Na, melyik legyen?
- Focis! Kíváncsi vagyok mennyire jól nyomod! - vigyorgott.
- Oké! - mondtam, majd elindítottam a játékot, kezébe nyomtam a konzolt és megmutogattam neki, hogy melyik gomb mire jó.
- Fogadunk is? - kérdezte vigyorogva. Tudtam, hogy mi lesz a fogadás tárgya, de azért úgy tettem, mintha fogalmam se lenne róla.
- Előbb hallani akarom mi az!
- Ha te nyersz, akkor azt csinálsz és arra használsz, amire csak akarsz, és ugyan ez lesz, ha én nyerek, hagyod, hogy azt tegyek veled, amit csak akarok! - húzogatta szemöldökét fel-le, közben pedig perverz mosolyt villantott rám. Egy kicsit hezitáltam a dolgon, de úgy voltam vele, hogy elég jól nyomom a játékot és szerintem le tudnám nyomni. Tehát semmi félnivalóm nincs.
- Rendben! - nyújtottam oda kezem, hogy megpecsételjük a fogadást. Hazza meglepődve nézett rám. Gondolom nem számított arra, hogy elfogadom ajánlatát. - Hajrá! Győzzön a jobba! - kacsintottam rá.
A játék nagyban folyt, annyira jó volt vele játszani, teljesen kikapcsolódtam és nem érdekelt semmi, csak élveztem a vele töltött pillanatot. Kezdett gyanússá válni játéka, számtalan gólhelyzete volt, de még se rúgta be, pedig nem hiszem, hogy nem vette volna észre. Elég jól nyomta, és simán leverhetett volna, mégsem tette. Én vezettem, két góllal volt lemaradva, számtalan lehetősége volt ismét.
- Góóól! - örvendezett, én pedig figyeltem arcát, ahogy önfeledten nevetett. Megjelentek gödröcskéi, amit annyira imádtam rajta. Az állás 5:4 lett, amit én nyertem.
- Lenyomtalak! - mondtam, majd felém másztam, hogy csókot lopjak ajkairól. Beleharaptam alsó ajkába, és játékosan meghúztam. Hazza fenekembe markolt, mire felnyögtem. Magához húzott, így az ölébe ültem.
- Te vagy a főnök! - vigyorgott kacéran, ami nagyon gyanús volt, ugyanis nem bírja, hogy veszít, most meg teljesen nyugodtan tűri a dolgokat.
- Ez nem ér!! Hagytál nyerni! - ütöttem vállába.
- Mi?? Dehogy!! - ellenkezett.
- Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem bírsz veszteni!! Szóval, kivele!! - kezdtem csikizni oldalát.
- Lou... ne... csináld... - fuldoklott a nevetéstől. - Nem... hagytalak... nyerni... - csikiztem tovább, mire könnyei is folyni kezdtek, a röhögéstől.
- Ja, persze! Higgyem is el! - szálltam le róla. - A fogadás érvénytelen!!
- De most miért?? - kérdezte értetlenkedve. Felálltam a kanapéról és elindultam a lépcső felé, de még visszafordultam.
- Tudod te azt jól! - néztem rá. - Most viszont elmentem tussolni!! - hagytam ott egyedül. Bementem a fürdőbe, levettem ruháim, aztán beálltam a zuhanyzóba. Behúztam az ajtót, majd megengedtem a vizet. Mikor elérte a megfelelő hőmérsékletet alá álltam és élveztem a fejemre folyó langyos vizet. Közben pedig azon gondolkodtam, hogy miért hagyott nyerni... mire volt ez jó?? Hiszen ha nyert volna, akkor azt csinálhatott volna velem, amit csak akar... és ő ezt imádja... Teljesen összezavart, nem tudtam mire megy ki a játék, de tuti, hogy megint kitalált valamit...
- Képes voltál csak úgy otthagyni? - ijedtem meg, mikor meghallottam hangját mögülem. Megfordultam és végignéztem rajta, majd szemeim megakadtak a testén lévő kékes-zöldes foltokon. Kezemmel lágyan végig simítottam fájó pontjain. Ajkaira hajolva csókolt loptam tőle, majd nyelvemmel elmélyítettem. Kezeim hátára vezettem, kicsit megkarcolva simítottam végig rajta. Halk sóhaj hagyta el száját. Fenekemre markolt, mire hangosabb nyögés hagyta el ajkaimat. Elhúzódott tőlem, majd elhajolt a tusfürdőért és megmosdattuk egymást. Semmi sem történt, csak lezuhanyoztunk, aztán megtörölköztünk. Mindketten egy szál gatyában feküdtünk be az ágyba. Hazza hátulról átölelt, fejét nyakamba fúrta.
- Holnap fel kéne hívnod Niallt, mert biztosan aggódik érted! - puszilt nyakhajlatomba.
- Persze, már tervbe vettem, hogy felhívom! Kitaláltad már, hogy mit fogsz csinálni? Hogyan fogod a főnököddel lerendezni a dolgokat? - kérdeztem, mire nagyot sóhajtott.
- Nem tudom,  még nincs semmi jó ötletem... valamit majdcsak kitalálok... - szorosan magához húzott, kezével pedig hasam simogatta, majd felfelé haladt mellkasomra. Testem felforrósodott érintésére, levegővételem gyorsabbá vált. - De te ne izgulj, megoldjuk Zaynnal! Most pedig aludjunk! - zárta le a témát. Nehezen tudtam elaludni, agyam folyton kattogott, nem értettem mi van vele. Ma már háromszor lett volna esélye arra, hogy lefektessen, mégsem tette...

Harry

Másnap a konyhában ültem, kezemben egy csésze kávéval és agyaltam. Három nap... túl gyorsan telik... hiába kutakodtam fejemben, semmi jó nem sült ki belőle. Kezdtem egyre feszülté válni, de Lounak nem akartam mutatni, jobb, ha nem tud róla.
- El kell mennem! - toppant be Lou a konyhába, már teljesen felöltözve - Beszéltem a főnökömmel és azt mondta, hogy menjek be hozzá ma, hogy megbeszéljük a dolgokat. Remélem nem baj? - ült le mellém, egy csókot hintve ajkamra. - El leszel nélkülem? - mosolygott.
- Nyugodtan menj el! Nekem is el kell mennem, mert meg kell beszélnünk Zaynnal a dolgokat!
- Akkor jó! - állt fel és megpuszilt - Akkor majd találkozunk később, kaja van a hűtőben, ha ebédig nem érnék haza! - viharzott ki a konyhából egy "szia" kíséretében. Aztán hallottam, hogy becsukódik az ajtó. Lassan elkortyolgattam a kávét, és tovább gondolkodtam. Az egyetlen megoldás az lenne, ha megölnénk... semmi más eshetőség nem jut eszembe... A kávé végeztével felhúztam cipőmet és beültem a kocsiba. Hamar odaértem Zaynhoz, mivel nem foglalkoztam a sebességkorlátozással.
- Hello Haver! Mizu? - köszönt, majd beinvitált.
- Szia! Semmi érdekes, csak gondoltam beszélhetnénk! - húztam le a cipőm, aztán a nappaliba vettem az irányt és leültem a fotelbe. Zayn is leült velem szembe, várva hogy elkezdjem mondókám.
- Az agyam folyton kattog, de semmi nem jut az eszembe... - keltem fel a fotelből, és fel-alá járkáltam. - Fogalmam sincs mi a francot fogok csinálni! Egyszerűen nem tudok semmi értelmeset kitalálni! Elegem van ebből, érted?? - mondtam idegesen. - Kikészültem! Már úgy érzem, hogy itt az ideje feladni magam, akkor legalább mindennek vége lesz...
- Nyugi már! Ülj le, hozok egy sört és megbeszéljük! - mondta Zayn, majd kiment a konyhába. Visszahuppantam a kanapéra, de lábamat folyamatosan doboltattam a padlón. - Tessék! - adta kezembe a sört, aztán pedig leült a helyére. - Ha jól számolom, akkor három napod van még... - bólintottam - Az bőven sok!
- Ja, hogyne! Neked lehet, mivel nem rólad van szó!! - keltem ki magamból.
- Fejezd már be! Én csak próbálom oldani a feszültséget! - korholt le. Kibontottam a sört, belekortyoltam, aztán folytattam mondandóm.
- Te se tudod mit tegyünk! Mindig azt mondod, majd megoldjuk, de mikor??? A rohadt életbe! - csaptam a karfára dühömben.
- Állj le, tudod, hogy utálom, ha így beszélsz velem!! Szóval, ha lenyugodtál, akkor folytatnám! - mondta kicsit nyugodtabban. Csendben vártam válaszát és próbáltam nem beleszólni vagy ilyesmi... - Először is, soha nem szoktál ennyire ideges lenni ilyen dolgok miatt... mi a probléma? Megint összevesztetek? - kérdezte, mire meglepődve néztem rá.
- Semmi ilyesmiről nincs szó... - mondtam, Zayn pedig vigyorogva nézett rám. - Mi az?? - húztam össze szemöldököm.
- Ha nem erről van szó, akkor csak egyetlen dolog van, amiért ennyire feszült vagy! - folytatta vigyorgását. - Nem megy a szex? - kérdezte már röhögve.
- Nem az a baj, hogy nem megy, éppen az, hogy rohadtul menne, csak most játszadozom Louval! - mondtam mosolyogva.
- Mit csinálsz vele?? Ezt most nem értem, elmagyaráznád? - kérdezte sörét kortyolgatva.
- Próbálom rávenni, hogy ő kezdeményezzen, ezért húzom az agyát! De eddig mindig csak odáig jutottam el, hogy csókolgat, meg tapizgat, de utána nem megy tovább! Mintha mindig arra várna, hogy én kezdeményezzek! Jó, ez hülyeség, tudom, mégis arra vágyom, hogy egyszer az ő szájából halljam azt a szót, hogy "dugj meg" vagy egy "akarlak" is elég lenne! - Zayn jót nevetett ezen.
- Öcsém, te aztán kész vagy! Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem nem fogod hallani egyik szót se tőle! És tudod miért? Azért, mert Lou nem domináns alkat, már attól elvörösödik, ha szóba hozod a szexet! Szóval, jobban jársz, ha elkapod és magad alá gyűröd!
- Nem! Inkább kínzom magam...
- Hogy a francba bírod?
- Nehezen... akárhányszor ránézek, kikészülök tőle! Tegnap legalább háromszor nekiindítottam, tapizgattam, mocskos dolgokat suttogtam fülébe, amitől a bolt kellős közepén felállítottam neki! - kuncogtam, amikor eszembe jutott a látványa. - És még így is semmi! Miért olyan nehéz kinyögni, hogy "akarlak"? - fújtam ki magam, és lehörpintettem a söröm.
- Akarlak Harry! - mondta kéjes hangon. - Érezni szeretném duzzadt...
- Fogd be!! - rivalltam rá. - Tudod milyen nehéz? Mindegy... inkább hagyjuk... - sóhajtoztam.
- Nekem viszont jó éjszakám volt! - mondta, én pedig kíváncsian néztem szemeibe - Randiztam az ápolónővel!
- És?? Ne hogy azt mond, hogy lefeküdt veled, mert akkor kiugrok az ablakon! - ez elég érdekes lenne, mert abból a csajból nem azt nézem ki, hogy egyből a lényegre térne. Elég normális, visszafogottnak nézett ki, amikor láttam.
- De bizony! A legdurvább az, hogy nem én akartam, hanem ő támadott le! Teljesen elvette az eszem, nem az a letörik a körmöm típus, hanem egy igazi vadmacska! - áradozott Zayn, ami nagyon aranyos volt, még sose láttam ennyire boldognak.
- Szerelem van a levegőben?? - piszkáltam barátom. - Tényleg jó csaj lehet a kis szöszi, ha elérte azt, hogy a Nagy Zayn Malik szerelembe essen!
- Perrie a neve! És irtó jó fej! Alig várom, hogy újra lássam! - derült fel arca, ahogy rágondolt. Nagyon vicces volt Zayn szerelmesen. Vajon én is ilyen bárgyú képet vágok, mikor Louról van szó?? Elég furán nézhetek ki...
- Na mindegy, térjünk a lényegre! - mondta Zayn komolyan. - Szerintem a legjobb az lenne, ha elutaznátok pár napra valahova, így nyernénk még egy kis időt!
- Nem mondasz hülyeséget! De nem akarlak itt hagyni, félek, nehogy megtaláljanak, meg az a baj, hogy Lou barátait is felkereshetik, és nem akarom kockáztatni az ő életüket is...
- Akkor menjünk mindannyian? Na, mit szólsz hozzá? - csillantak fel szemei, ahogy eszébe jutott ez a remek ötlet.
- Nem lenne rossz... - gondolkodtam el az ötleten - Viszont, hogy adod be a többieknek? Elmondjuk az igazat?
- Ja, az a legegyszerűbb, mint titkolózni! - ezzel én is egyetértettem. Kérdés az, hogy miként fogják fogadni... - Tiszta izgatott lettem, soha nem voltam még kirándulni! - ujjongott Zayn, én pedig jót nevettem rajta. - Ha nem tetszik ez az ötlet, akkor kinyírjuk a főnököt és vége!
- Bárcsak ennyire egyszerű lenne! Na, de alszok rá egyet, és majd meglátom, hogy mi legyen a kirándulással! Most viszont mennem kell, kösz mindent! - kezeltem le vele, és hazaindultam.