40.rész

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyit késtem, de most minden összejött, nem akarok ígérgetni, mert nem tudom, mikor lesz kész a kövi rész! Mostanság nagyon nehezen írom meg a részeket, nagyon remélem, hogy minél hamarabb átesek ezen az állapoton! 

Nagyon szépen köszönök nektek mindent! :3 Remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész is! :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Nyögésre és mozgásra lettem figyelmes. Kinyitottam szemeim és Lout láttam meg, ahogy felült, majd felakart állni, de visszaesett. Azonnal elé léptem.

- Hova-hova Lou? - kérdeztem, kómás arcát fürkészve. Vártam a válaszát, amit meg is kaptam pár perc múlva.

- Pisilni... - nyöszörögte alig hallhatóan, közben pedig ismét megpróbált felállni. Ezúttal sikerült a segítségemmel, bár ez nekem is fájt, mivel az ütéseim még mindig sajogtak. Hóna alá kapva tántorogtunk kifelé a fürdőbe. Nagy nehezen berúgtam a félig nyitva lévő ajtót és a wc elé állítottam. 

- Menni fog? - súgtam füléhez, miközben még mindig tartottam testét. Egy halk "ühüm" hagyta el száját, miközben nagy nehezen letolta nadrágját. Nem engedtem el, mert folyton dülöngélt és féltem, hogy elesne. Mikor sikeresen kiürítette magát, fel akart öltözni, de leállítottam. 

- Ne öltözz fel! Lefürdünk, rendben? - nem mondott semmit csak elkezdett vetkőzni, kisebb nagyobb sikerrel. 

- Várj! Segítek! - vettem le ruháit, majd egy törölközőt elvettem a polcról és teste köré tekertem, nehogy megfázzon. Leültettem a lehajtott wc deszkára. A kádhoz mentem, bedugtam a dugót és megengedtem a vizet. Felsegítettem Lout, majd levettem törölközőjét és óvatosan besegítettem a kádba.

- Nem forró? - kérdeztem, mire megrázta fejét. Beleült én pedig a kád mellé térdelve figyeltem őt, hagytam, hogy kiázzon kicsit. 

- Itt hagyhatlak egy percig? Nem fogsz belefulladni a kádba? - nem felelt semmit csak bólogatott meg nyöszörgött. Hát ebből sok mindent nem tudtam meg... reméltem, hogy nem fog elsüllyedni... Felálltam és sietve kimentem a fürdőből, hogy minél kevesebb ideig legyen egyedül. Halkan benyitottam Zayn szobájába, aki nagyokat horkolva aludt. Kivettem egy felsőt, pizsama nadrágot és egy gatyát, majd kimentem. Visszamentem a fürdőbe, ahol Lou még mindig ott ült, szerencsére nem csúszott le a vízbe. Letettem a ruhákat a szennyes tartóra és vetkőzni kezdtem. Óvatosan beültem Lou háta mögé, próbáltam arra figyelni, nehogy letapossam őt. Amikor beigazítottam magam, megfogtam szerelmem vállát és magamhoz húztam, így hátával teljesen mellkasomnak dőlt. Fejét pedig vállamra ejtette. Hasánál összekulcsoltam kezeimet, majd egy pár percig csak ültünk ott, nem szóltunk egy szót se, de ez így volt jó. Hallgattam szuszogását, amely egyre egyenletesebb volt, majd halkan hortyogott. Ebből arra következtettem, hogy elaludt.
- Lou! - pusziltam nyakába - Ébresztő, ne aludj! - simogattam meg arcát, mire felnyögött. Hátam mögé nyúlva elvettem a tusfürdőt. Kezembe nyomtam belőle, majd a hátával kezdve megmostam testét. Aztán hajára is tettem belőle, jó belemasszírozva fejbőrébe. Teljes nyugodtsággal tűrte tevékenykedésem. Előredőltem és kezembe vettem a zuhanyrózsát. - Egy kicsit hideg lesz a víz, ne ijedj meg! - suttogtam fülébe, majd megengedtem a langyos vizet, amit Louis fejére irányítottam.
- Ez hideg! - ugrott meg. Tiltakozott ellene, de nem hagytam neki, hiszen a hűvösebb víz valamilyen szinten megjózanítja a részeg fejét. Mikor végeztem, ugyanezt csináltam magammal is, majd kiléptem a kádból és Lout is kisegítettem. Elvettem a törölközőt helyéről, aztán megtörölgettem vele szerelmemet.
- Sajnálom... - motyogta, miközben törölgettem testét.
- Mit?
- Mindent... hülye voltam, én... - mondta volna tovább, de közbeszóltam.
- Semmi baj, ne emészd magad ezen, majd megbeszéljük, amikor már jobban leszel! - dobtam el a törölközőt, majd a ruhákért nyúltam. Felöltöztettem, én pedig magam köré tekertem törölközőm. A csaphoz vezettem őt, elővettem a fogkeféjét, amire rányomta a fogkrémet, majd kezébe nyomtam. Amíg mosta a fogát, én megszárítottam haját. Amikor mindketten végeztünk, átöleltem hátulról és tükörből néztem csodaszép arcát, ami valamivel jobban festett, mint pár perccel ezelőtt. Nyakába fúrtam arcomat, apró puszit lehelve bőrére.
- Soha többé ne csinálj ilyet! - suttogtam. - Nem akarlak elveszíteni...
- Harry... - néztem fel rá a tükörbe. - hányni fogok... - mondtam, mire azonnal a wc felé toltam és felemeltem a deszkát. Letérdelt és azonnal kiadta a taccsot, már megint. Míg hányt, simogattam hátát nyugtatólag. Egy pár percig ott ültünk, várva hátha jön még.
- asszem vége...
- Biztos? - kérdeztem, amire egy "aha" volt a válasz. Felsegítettem és ismét kezébe nyomta a fogkefét. Lehúztam a wc, aztán a tetejét is lecsuktam. Ráültem, így vártam, hogy kész legyen. Mikor ez is megtörtént, kivezettem, bár már kicsivel jobban ment neki, de még nem mertem elengedni. Leültettem a kanapéra, aztán rátakartam a takarót.
- Hozzak vizet? - kérdeztem, mert láttam, hogy szája eléggé ki van cserepesedve.
- Igen. - dünnyögte. Kimentem a konyhába, kiöntöttem egy pohár vizet és bevittem neki. Odaadtam kezébe, de remegett, ezért segítettem megitatni.
- Most pedig feküdj le, pihenned kell! - mondtam, mire eldőlt a kanapén, én pedig betakartam és egy puszit nyomtam homlokára.
- Nagyon szarul vagyok... - nyögte a szavakat, fejét fogva.
- Hánynod kell?? - ijedtembe azonnal felkaptam a lavórt és feje elé tartottam.
- Nem... csak fáj a fejem... meg minden... - ezen jót nevettem, nem tudom mit hitt, hogy majd felkel és minden rendben lesz?
- Drágám, elég szépen leittad magad, nem csodálom, hogy szarul vagy! És csak hogy tudd, ez holnap se lesz jobb, sőt... - nyomtam egy puszit ajkaira - most pedig aludj egyet! - hagytam ott őt, aztán bementem a szobába, ahol Zayn még mindig az igazak álmát aludta. Turkáltam a cuccai között, hátha találok magamnak is valamit. Egy felsőt és egy nadrágot vettem ki, amit magam elé tartottam és már innen láttam, hogy elég kicsi lesz, de ez van. Felhúztam magamra, nem volt túl kényelmes.
- Egy kicsit szűk, nem gondolod? - nevette el magát, Zayn. Feléje fordultam, majd bemutattam neki középső ujjamat. Befeküdtem mellé az ágyba, mire összehúzott szemöldökkel mérte végig arcom. - Elég pocsékul nézel ki! A főnök? - bólintottam, mire lebiggyesztette száját. - Ki fogom nyírni az egyszer biztos!
- Hagyjuk! Figyel, ne akadj ki, de... idehoztam Louist, kint fekszik a nappaliban és...
- Mi?? Mi a tökömért hoztad ide??? Van saját lakása, nem?? Oké, hogy azt mondtam megbarátkozom vele, de ezt azért nem gondoltam, hogy ide hozod hozzám!!! - kiabálta le a fejem.
- Hallgass már végig, az istenit! Teljesen kiütötte magát, miattam, nem vihettem haza, mert  a főnökkel Lou házától nem messze találkoztam össze és nem akarok, hogy meglássák! Csak most az egyszer nem néznéd ezt el nekem? - néztem rá könyörgő tekintettel.
- Meg se szólaltam! - emelte fel kezeit maga elé, mint aki nem csinált semmit.
- Kösz! - mosolyogtam rá.
- Aludtál valamennyit? - kérdezte.
- Nem igazán, talán egy-két órát, ha minden igaz.
- Feküdj le, majd én vigyázok rá addig, oké?
- Nem-nem, még kinyírod nekem! - nevettem fel és vállába bokszoltam.
- Hahaha! Nagyon vicces vagy! Nem fogom bántani, esküszöm! - tette kezét szívére. Egy percre se kételkedtem benne, csak piszkálni akartam kicsit. Igazából már nagyon vágytam egy kiadós alvásra, úgyhogy nem sokat kellett gondolkodnom ajánlatán. Megköszöntem, aztán magamra húztam a takarót.
- Behozzam melléd a kis Csipkerózsikát? - kuncogott. Letoltam a takarót, felkaptam egy párnát és hozzávágtam, ami szerencsémre célba talált. Visszadobta, aztán röhögve hagyta el a szobát, én pedig amint leraktam fejem a párnára, azonnal elnyomott az álom.

Louis

Lassan nyitottam ki szemeim, párat pislogtam, majd ismét lecsuktam. Nem akartam felkelni, annyira szépet álmodtam, hogy vissza akartam térni oda, de mind hiába, sajnos nem tudtam elaludni újra. Harry volt benne, eljött értem és hazahozott. Elmondta, hogy szeret és hogy nem akar elveszíteni. Szomorúság töltötte le szívemet, mivel tudtam, hogy ez egy álom... soha többé nem fog nekem megbocsájtani, azért amit tettem... Kinyitottam szemeim, érzetem fejem fájdalmas lüktetését, fülem zúgását és gyomrom émelygését. A fejembe borzalmas fájdalom hasított, ahogy próbáltam feltornázni magam ülő helyzetbe. Szédültem és hányingerem volt. A fejemhez kaptam, mikor felültem és ujjaimmal masszírozni kezdtem halántékom.
- Mi a francot csináltam? - suttogtam magam elé.
- Ohh! Felébredt Csipkerózsika az álmából! - ugrottam meg az ismerősen csengő hang hallatán, de nem tudtam beazonosítani, hogy kié is lehet. Félve emeltem fel fejem és a hang irányába néztem. Párat pislogva kitisztult látásom, így megláttam az előbbi hang tulajdonosát. Ijedtem húztam össze magam, mikor tudatosult bennem, hogy Zayn áll előttem.
- K..kérlek... ne... bánts... - mondtam remegő hanggal. Féltem és azonnal megrohamoztak az emlékek, melyeket soha nem fogok tudni kiverni fejemből, még ha szeretném akkor se. Nem akartam ismét átélni azokat a dolgokat... szörnyű volt a fájdalom, amit miatta kellett átélnem. Magamra húztam a takarót, remélve, hogy így nem tud bántani. Szinte éreztem, ahogy egész testem remeg, a takaróval együtt.
- Nem bántalak! Ígérem! - mondta kedves hangon, mire kicsit megnyugodtam, de a testemet védő takarót nem engedtem le magamról. Nem értettem kedvességének okát, vagy lehet hogy ez is csak egy álca?
- Hogy kerülsz ide? Mit akarsz tőlem? - tettem fel a legfontosabb kérdéseket, amik megfogalmazódtak bennem.
- Ez az én házam! Nem akarok tőled semmit! Harry hozott ide, nekem ehhez semmi közöm! - mondta kicsit idegesen. Lehúztam arcomról a takarót és ránéztem. Ott állt nem messze tőlem, engem figyelve. Körülnéztem, ekkor tudatosult bennem, hogy nem is az én házamba vagyunk.
- Hol van? - vezettem tekintetem Zaynra.
- Bent alszik a szobában, eléggé kimerült, egész éjszaka téged ápolt! - ezek a szavak hallatán halványan elmosolyodtam, jól esett, hogy képes volt fent lenni egész éjszaka, hogy vigyázzon rám. Ezek szerint még szeret és nem haragszik rám??
- Szóljak neki?
- Nem! Had aludjon! - fogtam meg a fejem, mert úgy éreztem mindjárt leesik a nyakamról.
- Szépen bebasztál! Nem lehet könnyű, én már csak tudom! - nevette el magát.