145.rész

Sziasztok!

Megérkeztem a kövi résszel, amit nagyon szerettem írni, főleg a rész második felét, de legjobban a végét! Ezzel az aranyos résszel szeretnék nektek kedveskedni az ünnepre, és az utolsó pihenő napra! Élvezzétek ki! 

Nagyon szépen köszönöm a csodás kommenteket, amivel bearanyozzátok a napjaimat! Imádlak benneteket! Köszönök mindent! <3

Azt hiszem ennyit szerettem volna, ja és jó olvasást! 

Puszillak benneteket <3

Jajj, és nagyon köszönöm az újabb feliratkozókat!! *-* 

Dreamy Girl

Louis

Amint a szobába értem, lefeküdtem az ágyra, majd felkönyököltem, és vártam. Harry pár másodpercen belül meg is érkezett, arcán egy fülig érő vigyorral, amitől előbújtak az imádnivaló gödröcskéi, amik még sugárzóbbá tették őt. Nem mozdult, csak állt az ajtóban, zöldjeit le sem véve rólam. Huncut mosolyt küldtem felé, miközben szélesebbre tártam a lábaimat, amire hatalmasra tágult szemekkel, és mélyen beszívott levegővel válaszolt. 
- Na? Jössz? - húzogattam a szemöldököm, mire lomha léptekkel, magabiztos járással indult meg felém, de amint az ágy elé ért, megtorpant. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni, és mikor nagy kezei a bokámra simultak, forróság öntötte el a testemet. Egyetlen érintés, és én máris kikészültem. Elsötétült smaragdjai el nem engedték a kékjeimet, ami még izgatóbbá tette a helyzetet. Lábaim közé térdelt, miközben ujjbegyei egyre feljebb csúsztak a lábamon, libabőrt hagyva maguk után. A szívem hevesen vert, a szám kiszáradt, ahogy a térdemhez értek ujjai, szélesebbre tárva a lábaimat. Huncut mosollyal, körkörösen cirógatta a combom belső részét, amitől az eszem vesztettem. Az egész testem lángolt a gyengéd, szeretetteljes érintéseitől, amiket selymes, meleg ujjbegyei okoztak bőrömön.
- N-nem azt mondtad, hogy... hogy masszírozni fogsz? - sóhajtottam, amikor végre sikerült összeszednem a gondolataimat. Elvigyorodott, arcával vészesen közeledve a combom felé, de még mielőtt hozzáérintette volna a száját, felpillantott rám.
- Ez is a masszázs része. Kényeztetlek. - forró lehelete a bőrömön bizsergést küldött végig a testemen, ami újabb sóhajt váltott ki belőlem. Puha ajkai lágyan csókolták a felhevült bőrömet, amikhez néha nedves, forró nyelve is csatlakozott. Hátravetettem a fejem, nyöszörögve élvezve szája becézgetését. Izmaim remegni kezdte, karjaimat elhagyta az erő, ezért leengedtem őket, hogy elfeküdjek a matracon, teljesen átadva magam Harrynek, aki egyre csak közeledett a gyenge pontomhoz. Hangosan, a takaróba markolva nyögtem fel, mikor megszívta a belső combom érzékeny bőrét, amit egy nyalintással is megjutalmazott.
- Hazza... - nyüszítettem, mire abbahagyta a kényeztetésem, egy nem tetsző morgást kiváltva belőlem. Gyönyörű arca bekúszott a látóterembe, ahogy fölém hajolt, édes ajkaival az enyémeket véve birtokba. Kezeim azonnal a nyaka köré fonódtak, a lábaim pedig a derekát ölelték körül, közelebb húzva őt hozzám. Megnyalta az alsó ajkamat, amit készségesen nyitottam szét, beengedve nyelvét, amivel lágyan járta körbe az enyémet. Csókunk hosszú, és gyengéd volt. Kóstolgattuk egymást, mintha most először ízlelhettük volna meg a másikat. Tenyereim fel-le jártak a hátán, majd ujjaim a göndör fürtjeiben állapodtak meg, játszadozva tincseivel, amiket annyira szerettem. Mikor elváltunk egymástól, kezével hátra fésülte a homlokomra lógó hajamat, aztán a fejem két oldalára könyökölt, és a zöldjeivel a kékjeimet pásztázta. Ujjaim kemény, izmos bicepszén jártak, aztán újra a göndör tincsekbe túrtak. Szemei boldogan csillogtak, arcán egy szeretetteljes mosollyal. Ujjbegyemmel arcélén simítottam végig, majd az ajkát rajzoltam át, ami az előbbi csókunktól fénylett. Olyan gyönyörűek, hogy ha tehetném egész nap csókolnám őket. De, hát megtehetem, nem? Mosolyodtam el a gondolatra, miközben felemeltem a fejem, hogy ismét érezhessem telt, édes ajkait, amik csakis az enyémek. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, kezei pedig a csuklómat fogták, a fejem fölé emelve a karjaimat, összefonva ujjainkat. Szájába mosolyogtam tettére, ami kellemes melegséggel árasztott el, életre keltve a hasamban lévő pillangókat. Szerettem ezt az érzést, nyugalommal töltött el. 
- Vegyük le a pulcsit! - suttogta a számba. - Bár annyira imádom rajtad, irtó szexi vagy benne! - harapott az alsó ajkamba, megszívva azt. Felsóhajtottam, majd együttes erővel lerángattuk rólam a pulóvert, amit az ágy végébe dobtam. Feltérdelt, kezeivel a combomat fogva, szemivel éhesen feltérképezve meztelen felsőtestemet. - Bár, így azért még dögösebb vagy! - kacér mosolya, és ajkába maró fogai újabb melegséghullámokat küldtek át a testemen. A nyakamra hajolt, megszívva az érzékeny pontomat, majd lejjebb haladt, nedves csókokkal lepve el bőrömet. - Annyira finom vagy! - duruzsolta, nyelve hegyével egy egyenes vonalat húzva a köldökömig, aztán vissza a fülemig, onnan pedig ismét az ajkaimat vette célba. 
- Mennyire finom? - ziháltam a felsője alá csúsztatva a kezeimet, gyengéden karmolászva a hátát. 
- Olyannyira, hogy egész nap csak ízlelgetnélek! - felelte az ajkamat harapdálva, aztán a nyakamon súrolt végig éles fogaival. - Felfallak! - harapott bele a bőrömbe. 
- Oh, basszus, Harry! - fájdalmasan felszisszentem, a körmeimet a hátába vájva, amire mély hörgés tört fel a torkából. Megszívta a részt, amitől csillagokat láttam, és hangosan felnyögtem. - H-ha í-így... folytatod... - nem tudtam bejezni, mert forró nyelve átsiklott a fájdalmas részen, elhomályosítva a tudatomat. 
- Mit akartál mondani? - kérdezte szexi félmosolyával. Mélyeket lélegezve próbáltam összeszedni magamat, hogy válaszolni tudjak a kérdésére.
- Nem bírnék... Nincs erőm újabb menetre... És ha így folytatod, kikészítesz! - ziháltam levegőért kapkodva. 
- Nyugi, kis tigris! Csak kóstolgatlak! - nyomott egy gyors csókot a számra. - De azért a masszázs jöhet, nem? - Hevesen bólogattam. - Fordulj meg! - utasított kedvesen, majd felemelkedett rólam épp csak annyira, hogy kényelmesen a hasamra tudjak gördülni.
A fenekem alá ült, figyelve arra, hogy ne nyomja a fájdalmas részt, ami annyira aranyos volt tőle. 
- Nyugodtan ráülhetsz, túlélem! - motyogtam megfogva egy párnát, amit a mellkasom alá helyeztem, hogy kényelmesebb legyen. 
- Nem akarok, jó ez így! - mozgolódott, nem találva a helyét. - Lehet, inkább melléd térdelek, és megpróbálom úgy! - mászott le rólam, mire felkuncogtam szenvedésén. - Ne nevess! - csípett finoman az oldalamba, amire egy kis sikoly hagyta el a számat. - Basszus, az olaj! - ugrott le az ágyról, én pedig nem bírtam ki, hangosan felnevettem, és amennyire csak tudtam, hátralestem, várva Harryt, aki szinte beesett az ajtón úgy sietett. Vigyorogva felmutatta a kis flakont, amit az éjjeli szekrényre tett. Előrébb másztam, hogy elvegyem az olajat, ami nem volt ismerős. Nekem is van egy masszázs olajam, de ez nem az enyém, ez új.
- Ez honnan? - fordultam meg, felé mutatva a flakont. 
- Vettem! Gondoltam, majd valamikor hasznát vehetjük! 
- De már van egy, az nem jó? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 
- Ez más! Levendulás! Szagold meg! - mászott fel mellém az ágyra, én pedig kinyitottam a flakon tetejét, és beleszagoltam. Tényleg nagyon jó illata volt, bár elég erős, mégis kellemes. - Na? 
- Tetszik! - mosolyogtam, gyors csókot lopva a szájáról. 
- Jó az izomgörcsökre, fájdalmakra, és segít ellazulni! Ez pont tökéletes lesz! 
- Akkor mire vársz? - nyomtam a kezébe az olajat, aztán már a hasamon voltam. Felkuncogott, majd éreztem, ahogy besüpped mellettem a matrac. Valamit nagyon ügyködött, ezért oldalra fordítottam a fejemet, figyelve, ahogy a tenyerébe nyomott egy keveset az olajból, aztán letette a kis flakont, és két kezét összedörzsölve melegítette fel, gondolom, hogy ne legyen olyan hideg, mint a legelső alkalommal, mikor masszírozott. Olyan rég  volt, mégis minden egyes percére tisztán emlékszem. Elmosolyodtam az emlékképekre, amik ellepték az agyamat, de hamar visszatértem a valóságba, ahova Hazza hatalmas tenyerei repítettek vissza, amik lágyan, körkörös mozdulatokkal cirógattak. Annyira kellemes volt az érzés, hogy azonnal elkezdtek le-lecsukódni a szemhéjaim, majd egyszer csak úgy is maradtak. Nem vesződtem azzal, hogy újra kinyissam őket, mert így sokkal jobban át tudtam magam adni a jóleső kényeztetésnek. Kezei az egész hátamat birtokba vették, szétkenve a kellemesen nyugtató olajat, aminek az illata pillanatok alatt bejárta az egész szobát. Mélyeket szippantottam a levegőbe, és éreztem, hogy egyre jobban ellazulok. Végigsimított a gerincem vonalán, egészen a fenekem feletti gödröcskékig, onnan pedig az oldalamra siklottak, felfelé, át a lapockámon, a vállamon, és a karomon, majd vissza a derekamig. 
- Isteni a kezed, de erősebben is csinálhatod! - dünnyögtem a paplanba, mire kaptam egy puszit a homlokomra. 
- Ez még csak a bemelegítés, ne légy türelmetlen! - korholt le, de éreztem a hangján a gyengédséget, és a mosolyt. 
- Oh, meg se szólaltam! - vigyorogtam, majd a vállam kezdte el nyomkodni, először csak kíméletesen, aztán egyre erősebben, amitől kicsit összehúztam magam, és fájdalmas grimaszba torzult az arcom. - Sszz - szisszentem fel.
- Bocsi - enyhítette a szorításon, de egy pillanatra sem hagyta abba a vállam gyömöszölését. A fájdalom szörnyű volt, és már nagyon közel álltam ahhoz, hogy rászóljak, hagyjuk abba az egészet, mégis úgy döntöttem, hogy tűrök még egy kicsit, hátha. Jól tettem, mert egyre jobban kezdtem érezni az enyhülést a görcsös izmaimban. - Jobb? - érdeklődött, amire bólintással válaszoltam. Újra a lapockámra fókuszált, majd a tenyere keményebb részével a gerincemtől kifelé haladva nyomkodta a hátamat, aztán pedig az oldalamat kezdte el gyúrni. Elégedett nyögések törtek fel belőlem, annyira eszméletlenül csinálta. Többször megismételte az előbbi mozdulatokat, aztán öklével vett kezelésbe, persze csak finoman. Az egész testem mozgott, ahogy gyengéden ütögetett, és nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak fel. Az ágy is remegett, akárcsak a hangom, mikor megszólaltam: 
- Óvatosan, mert még ezt az ágyat is tönkretesszük! - nevettem fel, mire ő is, és ujjbegyeivel lágyan járt fel- és le a hátamon, ezzel libabőrt futtatva végig rajtam. Ujjai simogatása hirtelen eltűnt, amit hűsítő lehelete váltott fel, ahogy a bőrömet fújta. Kirázott a hideg, és megremegve kuncogtam fel. Amint végzett velem, egész testével rám feküdt, amire rögtön kipattantak a szemeim, és felnyögtem a rám nehezedő súlytól. 
- Harry! Összenyomsz! - nevettem a matracba, nehezen véve a levegőt. 
- Jól esett? - suttogta a fülembe, amibe csókot hintett. 
- Nagyon! Köszönöm! - mondtam, miközben lemászott rólam, és mellém gördült, az oldalára fordulva. Felkönyökölt, engem vizslatva csodaszép zöldjeivel. 
- Szívesen, de legközelebb én jövök! - kacsintott rám, mire elmosolyodtam, közelebb csúszva hozzá. 
- Ígérem! - csókoltam ajkára, nyelvemmel bejutva a szájába, de rögtön el is váltam tőle, mikor éreztem, hogy nem reagál. Összevont szemöldökkel néztem az arcát, amiről nem igazán tudtam leolvasni semmit. - Mi az? 
- Nem érzed ezt a sza... - állt meg a mondandójában, és láttam, ahogy hatalmasra tágulnak a szemei. - Baszki! A leves! - ugrott fel az ágyról, és olyan hévvel rohant ki az ajtón, hogy majdnem elvitte magával. Jóízűen felnevettem, miközben lassan lemásztam az ágyról. Kinyújtóztattam a végtagjaimat, amik már nem is fájtak annyira, mint mikor felébredtem. Visszavettem a pulóvert, majd lesétáltam a konyhába, ahol Harry épp a levest kóstolgatta. 
- Na? Megehető? - viccelődtem mellé lépve. 
- Pont jó, megkóstolod? - fújta meg a gőzölgő levest, aztán felém nyújtotta a kanalat, én pedig kinyitottam a számat, megízlelve főztjét. 
- Hmm, tökéletes! - hümmögtem. 
- Akkor együnk, mert farkas éhes vagyok! - jelentette ki. Kivettem két tányért, meg az evőeszközüket, és megterítettem. Lehuppantam a székre, várva az ínycsiklandó illatú levest. Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok, csak most, hogy megéreztem a finom illatokat. Szedtem Harrynek, aztán magamnak, majd jó étvágyat kívántunk egymásnak, és nekiláttunk a késő ebédünk elfogyasztásának. Nem szóltunk semmit, csak csendben ettünk, néha-néha rápillantva a másikra. Háborgó gyomromnak szinte felüdülés volt a könnyű leves, ami tényleg finomra sikeredett. Büszke voltam Hazzára, amiért értem, képes volt félretenni a főzéssel kapcsolatos utálatát.
- Finom lett! - szólaltam meg, megtörve a csendet, újabb adagot szedve a kiürült tányéromra.
- Örülök, hogy ízlik! Szerintem is jó! - mosolygott rám, amit viszonoztam.
- Mi a terv mára? - kérdeztem, miután eltüntettem  a másodjára szedett levest is. 
- Azon gondolkodtam, hogy megnézhetnénk pár házat, amit kiválasztottam a neten, míg te nagyokat horkoltál! - nevetett fel a mondata végén, amire összeszűkült szemekkel válaszoltam. 
- Nem is horkolok! - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, és durcás képet vágtam hozzá. 
- Ó, ha hallottad volna magad... - röhögött, horkoló hangokat hallatva. Mérgesen pattantam fel az asztaltól, majd sietve indultam meg az ajtó felé, de Harry gyorsabb volt. Elkapta a karomat, és az ölébe húzott, körém kulcsolva a karjait. 
- Engedj el! - próbáltam kiszabadulni szorításából. - Harry! - morogtam, de ahogy elkezdett csiklandozni, önkéntelen felnevettem. - S-sze-szemét v-vagy! - ütögettem finoman a mellkasát, és szerencsémre abbahagyta a kínzásomat.
- Ne aggódj, horkolni is édesen tudsz! - bókolt, puszikkal ellepve az arcom minden szegletét. 
- Gondolom... - forgattam meg a szemeimet. - Mióta édes a horkolás? - húztam össze a szemöldököm.
- Csak te műveled édesen! - vette elő a hízelgő mosolyát.
- Ne nyalj!  - pöccintettem meg ujjammal az orra hegyét, amire mindketten felnevettünk.
- Pedig nekem úgy rémlik, hogy tegnap nem panaszkodtál! - pajzán vigyort villantott.
- Hülye! - paskoltam meg az arcát. 
- Na, szóval, találtam pár házat a neten, megnézzünk? - váltott témát. 
- Igen! - másztam ki az öléből, ő pedig a seggemre csapott. - Áú! - húztam el a számat az égető fájdalomra.
- Basszus! Sajnálom! Elfelejtettem! - olyan hevesen ugrott fel a székről, hogy az majdnem felborult. Karjai azonnal körém fonódtak, miközben számtalan puszikkal lepte el a fejem búbját. - Sajnálom! Sajnálom! - hangja nagyon bűnbánóan hatott. 
- Sosem bírod ki, igaz? - nevettem fel, reménykedve, hogy ezzel enyhítem az aggodalmát. Igazából nem volt vészes, csak abban a pillanatban mikor rácsapott. Már szerencsére enyhült a fájdalom.
- Vonzzák a tenyeremet! - jelentette ki elhúzódva, zöld szemeivel az enyéimbe nézve. - És pont az én tenyeremre tervezték! - vigyorgott huncutul, kezeit óvatosan csúsztatva a fenekemre. - Tökéletesen illeszkednek egymáshoz! - nyomott egy csókot a homlokomra. - Tényleg. Nagyon. Sajnálom. 
- Semmi baj! Pakoljunk le az asztalról, aztán nézzünk házakat! - Engedett el, és miután mindent elrendeztünk a konyhában, a nappaliba mentünk, letelepedve a laptop elé, aminek épp felnyitottam volna a képernyőjét, mikor is Hazza szó nélkül felállt, megindulva az ablak felé. 
- Harry? - figyeltem, ahogy megáll az ablak előtt, és kiles rajta. Felálltam, lassan elindulva felé, mire megfordult, hatalmas vigyorral az arcán. - Mit láttál? 
- Van egy sokkal jobb ötletem, mint a háznézés! Az ráér, de ez nem! - húzta el a függönyt, én pedig majdnem felsikoltottam a látványra, ami fogadott. 
- Esik a hó, kis tigris! - mosolygott szüntelenül, mire sietve rohantam az ablakhoz, hogy gyönyörködhessek az egyre nagyobb pelyhekben hulló hóban. Imádom a havat. Ilyenkor minden olyan szép, tiszta és nyugodt. 
- Istenem, Harry! Menjünk sétálni! Annyira imádok ilyenkor kint lenni! - örvendeztem, levakarhatatlan vigyorral. 
- Öltözzünk, és induljunk! - mondta, aztán már a lépcsőn szaladtunk felfelé a szobába, ahol gyorsan magunkra kaptunk valami melegebbet. 
- Beülhetnénk egy forró csokira, mit szólsz? - kérdezte Hazza, ahogy kiléptünk a hóesésbe. Az arcomat megcsapta a csípős hideg, amire megborzongtam. 
- Jól hangzik! - léptem mellé, keze után nyúlva, összekulcsolva ujjainkat, aztán elindultunk. A hó egyre sűrűbben esett, fehérre festve a körülöttünk lévő tájat. Annyira szép volt, és minden olyan csendes. Az emberek ilyenkor nem igazán mozdultak ki otthonról, ha nem volt muszáj, de azért akadtak olyanok, mint mi, akik nem bírták ki, hogy ne sétáljanak egyet a szakadó hóesésben. 
- Nem fázol? - dörzsölte meg a karomat.
- Nem. - válaszoltam felnézve rá. Elmosolyodtam, ahogy arcát néztem, ami piros pozsgás volt a hidegtől, a szempilláin pedig egy-egy hópehely díszelgett. Tökéletes látványt nyújtott. Megálltam, hogy egy gyors csókot lophassak hideg ajkairól. Csendben sétáltunk a kis kávézóig, ahol állítása szerint a legfinomabb forró csokit készítették, és azt mondta, hogy addig nem hagyhatjuk el a várost, amíg meg nem kóstolom. Amint az ajtóhoz értünk, kinyitotta nekem az ajtót, előre engedve engem. A kávézóba lépbe kellemes meleg fogadott, és a halk zenétől, meg a fényektől barátságosnak hatott. Tetszett ez a hely. Lekaptam a sapkámat, ahogy Harry is az övét, majd újra körülkémleltem. Alig voltak bent, csak egy-két szerelmes pár, és egy fiatal lányokból álló csoport, akik hangosan nevettek valamin. 
- Menjünk! - tette a kezét a derekamra, és az egyik ablak melletti kis kétszemélyes asztalhoz vezetett. Leültünk, és miután kényelmesen elhelyezkedtünk a pincérnő is megérkezett, aki bájos mosollyal köszöntött minket. Leadtuk a rendelés, aztán a kinti havazást figyeltük. Nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy egyre csak hullott és hullott, teljes fehérségbe lepve a tájat. 
- Hazza? - szólaltam meg, majd felé fordultam, elmerülve a smaragdokban, amik csillogva figyeltek engem.
- Igen? - kíváncsiság bujkált a tekintetében. 
- Csinálunk egy közös képet? - pirultam el kérdésemre, mert nem tudtam, hogy hogy áll a dologgal, de én nagyon szerettem volna rólunk egy fotót, amit majd kitehetünk az új házunkba.
- Persze! - válaszolta könnyedén, amitől vigyorogtam, mint egy tejbetök. Az asztal fölé hajoltunk, összeérintve az arcunkat, a háttérben a szüntelenül szakadó hóviharral.
- Mosolyogj! - mondtam, és már kattintottam is. 
- Imádom! - vigyorogtam, mikor megnéztem a fotót, amit Hazzának is megmutattam. 
- Ja, szexi vagyok, mint mindig, de ne keseredj el, te sem vagy rossz! - ugratott nevetve, én pedig áthajoltam az asztalon, hogy vállba üthessem. 
- Egoista! - nevettem fel, aztán csináltunk még egy képet, amin csókolóztunk. A pincérnő épp akkor ért oda hozzánk, mire pírba borult az arcom a kellemetlen helyzettől, de láthatólag a lányt nem igazán érdekelte a dolog. Letette mindkettőnk elé a forró csokit, majd jó étvágyat kívánt, és otthagyott minket. Nekiláttunk az italunk elfogyasztásának, ami tényleg isteni volt, életemben nem kóstoltam még ilyen jót. 
- Igazad volt! Ez valami eszméletlenül finom! - nyaltam le a szám oldalán lévő csokit. 
- Én mondtam! - kacsintott rám, majd miközben lassan kortyolgattuk az italunkat, elbeszélgettünk. Sokat nevettünk, és Harry egyszer az ujjával letörölte a szám sarkában megbújó csokoládét, amit utána, a szemeimbe nézve nyalt le az ujjáról, de olyan érzékien, hogy megrándult a farkam. Megdorgáltam, figyelve, ahogy jóízűen nevetett, előhívva a két kis gödröcskéit a szája két oldalán. Kifizettük a számlát, és folytattuk tovább a városban való bolyongást addig, amíg ránk nem sötétedett. Hazaérve, azonnal ledobtuk a ruháinkat, vettünk egy forró fürdő, majd összebújva a meleg takaró alatt hajtottuk álomra a fejünket, egy tökéletes napot hagyva magunk után.