2 éves a Love and Pain!

Sziasztok!

Amint látjátok nem résszel jelentkezem, de úgy döntöttem, hogy megemlékezek a mai napról, ugyanis 2 éve, hogy megnyitottam ezt a blogot, amit még mindig nem tudok felfogni, pedig nem most történ! :D 

Még emlékszem arra az estére, amikor leültem a gépem elé, és megszerkesztettem a blog kinézetét, majd félve pötyögtem be az első szavakat!  Amint megnyomtam a "közzététel" gombot, a szívem  a torkomban dobogott, és nem hülyéskedek, ha azt mondom, hogy úgy kb fél másodpercenként figyeltem, hogy megnézte-e már valaki a bejegyzést vagy írt-e már valaki! Aztán mikor megkaptam az első komit, könnyekkel küszködve, hatalmas vigyorral az arcomon olvasgattam újra, és újra, akárcsak az ezután következőket! Hihetetlen volt számomra, hogy van valami, amit én alkottam, és amit szeretnek is!  

De ez mind nem így kezdődött, hanem két csodálatos ember szerelmével, akik egy szempillantás alatt megváltoztatták az életemet, amiért mindig is nagyon hálás leszek nekik, bárhogy is legyen, bármi is történjék a továbbiakban, ők mindig is itt lesznek a szívemben! Ők voltak azok, akik miatt megtaláltam azt, amit igazán, szívből szeretek csinálni, és az, hogy ezt már 2 éve csinálom nagy szó nálam, ugyanis még sosem volt olyan dolog, amit ne adtam volna fel kb úgy két- három hónap után, de az írás más, már nem tudnám elképzelni az életem nélküle, és Larry nélkül sem, mert ők a mindeneim, és akár merre járok, mindig beférkőznek az agyamba, amit egy pillanatig sem bánok! <3

Mindig is ők lesznek az elsők <3

De azért ne feledkezzünk meg a másik 3 srácról sem, mert ők is fontosak számomra, és szintén ott lesznek a szívembe, és sosem fogom elfelejteni őket, mert nekem ez az 5 srác, az életet jelenti! <3 Sokmindent köszönhetek nekik, és ez furcsa, mert nem is találkoztam velük, mégis olyan, mintha ismerném őket, mintha itt lennének velem! <3 

Na, de kicsit eltértem a dologtól bocsi, de most ilyen érzelgős hangulatomban vagyok :')

És a legfontosabbról el ne feledkezzünk! Azokról, akik nélkül már rég nem lennék itt, azokról, akik csodálatos kommentekkel segítettek át a nehéz napokon, azokról, akik mindig mellettem álltak, és kitartottak! Rólatok, olvasókról! <3 A legcsodálatosabb olvasókról a világon! <3 Bár sokszor úgy érzem, hogy meg sem érdemellek benneteket...

Köszönöm, hogy a zsúfolt mindennapjaitokból szántok rám annyi időt, hogy egy-két mondattal, vagy netalán egy kis regénnyel megleptek minden résznél, és elmondjátok mennyire, és mit szerettetek benne! Köszönöm, hogy vagytok nekem! <3 És remélem, hogy még itt lesztek, és végigkíséritek az öt fiú sorsát, ami még koránt sem ért véget! ;) 

Köszönöm a 239! feliratkozót! És köszönöm azoknak akik az elejétől kezdve velem voltak, azoknak akik a közepében kapcsolódtak hozzám, és azoknak is akik most nemrég találtak rám! Mindenkit imádok, és hatalmas ölelést küldök nektek! <3

Köszönöm az 502,939! oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok! Sosem foglak elfelejteni benneteket! 

Köszönök mindent nektek! 

Millió puszi, és ölelés

ui: Bocsánat a fogalmazás, meg egyéb hülyeségek miatt, de jelen pillanatban annyira meg vagyok hatva, hogy összevissza hebegek, meg írásban valahogy nem tudom úgy kifejezni magam, ahogy szeretném :D

Dreamy Girl