26. rész

Sziasztok!

Minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet, ha netalán addig nem írnék,  bár nem hiszem, hogy rész nélkül hagylak benneteket! :) Örülök a sok kedves szónak, tetszikeknek és a már több, mint 12.700 oldalmegjelenítésnek! :) Köszönöm nektek! :3

A részről: Megint aranyossággal van fűszerezve! :3 Remélem tetszik, mert Én imádtam írni! :)

Jó olvasását! :)

Dreamy Girl

Louis

Ijedten figyeltem Hazza mozdulatát.

- Mi az? - kérdeztem suttogva. Fejét felém fordította, hatalmas vigyor terült el arcán, mire értetlenül néztem rá. Ekkor egész testével felém fordult, így megláttam mit tart karjaiban. Amint megpillantottam, sietve odamentem, de csak óvatosan, nehogy megijesszem. 

- De édes kiscica! - simogattam meg hófehér, puha bundáját, ami olyan volt, mint egy plüss. Mikor feleszméltem a cukiságból, Szerelmem felé fordultam és erősen belebokszoltam vállába. Fájdalmasan felmordult. 

- Te szemét! Tudod, hogy megijesztettél? Ilyet még egyszer meg ne próbálj! 

- Csak vicceltem! - mosolygott  -  Ezt nem hagyhattam ki! Sajnálom... - nézett bűnbánó tekintettel. Megpusziltam arcát, aztán elvettem kezéből az újdonsült lakónkat, aki hálásan dorombolni kezdett karjaimban. Megindultam vele a konyhába.

- Hazza, segítenél? Kiszednél egy kis tálba tejet, aztán langyosítsd meg!

Míg vártam a tejet, addig azon járt az eszem, hogy mi is legyen a neve, meg mit is kéne beszerezni a kiscicának. Leraktam a padlóra és elé raktam a tálat. Szimatolgatta, majd lassan apró rózsaszín nyelvével ízlelgette. 

- Ugye tudod, hogy ki kell raknunk hirdetést, szórólapot, mert lehet van gazdája...

- Aham... - mondtam szomorkásan. Azért reménykedtem, hogy nincs gazdája, mert mindig is szerettem volna egy cicát. 

- Hómancs... ez lesz a nevem míg nálunk van! - simogattam meg a már jóllakott cicust. Felkaptam és bevittem a nappaliba. Leültem a szőnyegre, Hazza is mellém telepedett. Figyeltük, ahogy Hómancs felfedezi az átmeneti otthonát. 

- Ne nagyon éld bele magad... nem akarlak elszomorítani... Én is örülnék, ha velünk maradhatnak, de még nem tudunk semmit... - fogta meg kezem. Ezzel tisztában voltam, mégis nem olyan könnyű egy ilyen édes, puha csöppségnek ellenállni. Hazza vállára hajtottam fejem, mire szemeim csukódni kezdtek. Már elég késő lehetett, hiszen mikor Niallék elmentek, éjfél volt.

- Aludnunk kellene - simogatta meg arcom, mire egy nagyot ásította. Megkerestem Hómancsot és mindhárman felmentünk a hálóba. Volt bent egy dobozom, amit az egyik régebbi pólómmal kibéleltem, kényelmes fekhelyet készítve Hómancsnak. Beleraktam, de persze azonnal kimászott belőle, nem erőltettem, úgy is bemegy ha akar. 

- Kéne valami pisilóhely is, nem? Meg tányér, ha éjszaka éhes lesz! - indult kifelé Hazza.

- Van a konyhában még egy doboz, meg újságpapír! - kiabáltam utána. Miután felhozta a cuccokat, sikeresen csináltunk egy illemhelyet. A kis tálkát pedig az ágya mellé helyeztem. 

- Letussolunk? - kérdezte Szerelmem az ajtófélfának támaszkodva. Megindultam felé, pár centivel előtte megálltam. 

- Csak akkor, ha nem mozdulsz rám! - vigyorogtam. Elkapott derekamnál fogva és magához húzott. Ajkait lágyan érintette enyémhez, testem megremegett. Utáltam, hogy egy apró érintése is ilyen nagy hatással volt rám. 

- Nem lesz könnyű, de megpróbálom kordában tartani magam! . csókolt meg ismét. Heves kebelezte be ajkaimat, legszívesebben el se váltam volna tőle, de a levegőhiány miatt muszáj volt. 

- Menjünk! - szuszogta, és megragadva karom húzott maga után a fürdőbe. Lezuhanyoztunk, fogat mostunk és mikor megbizonyosodtam arról, hogy az új jövevényünk békésen szunyókál mi is befeküdtünk az ágyunkba. Hazza szorosan mögém feküdt, átkarolva derekam. Imádtam védelmező karjaiban aludni, mindig megnyugvással töltött el. Jó éjszakát kívántunk egymásnak, mire puszit nyomott nyakamba. Mindig ezt csinálta elalvás előtt, amitől mosoly kúszott ajkaimra. Lehunyva szemeim azonnal az álmok világába utaztam.

Egy hét telt el azóta, hogy megtaláltuk Hómancsot. Senki nem jelentkezett érte, így elmentem bevásárolni mindenféle macskaholmit. Tisztára olyan volt, mintha gyerekünk lett volna. Keveset aludtam, mert sokszor arra keltem, hogy az éjszaka kellős közepén nyávogott vagy kapart valamit. Ilyenkor felvettem az ágyra és azonnal megnyugodott. 

- Ennyi cucc biztosan elég lesz? - mosolygott Hazza, mikor meglátta a sok táskát, teli macskaholmikkal.

- Ez mind kellett! És nem is olyan sok! - duzzogtam. Kipakoltam és csináltam egy kis sarkot az Én drága cicámnak. Mikor mindennel végeztem, nekiláttam a vacsorának, ugyanis két legjobb barátom ismét meglátogat minket, mivel valamit be akarnak jelenteni. Megijedtem, de Niall megnyugtatott, hogy nincs baj, ezért boldogan vártam Őket.
- Én kis szakácsom! - ölelt át hátulról, belepuszilva nyakamba. - Csak annyit szeretnék közölni, két hét! - harapott bele fülcimpámba, játékosan meghúzva, mire halkan felsóhajtottam. Szívverésem felgyorsult, ahogy kezeivel elindult felfedezni testem. Így anyagon keresztül is izgató volt, ahogy simogatta hasam, mellkasom majd lefelé haladva rámarkolt férfiasságomra. - Úgy érzem, neked is hiányzik már! - suttogta kéjesen fülembe, közben nem hagyta abba kényeztetésem. Nyöszörögtem, ajkamat beharapva.
- Hazza! Ne most...ígérem este.. bepótoljuk... - lihegtem. Elengedett, majd elindult kifelé.
- Mióta itt van Hómancs, Én el vagyok hanyagolva... - mondta szomorkásan, mire utána mentem és megcsókoltam édes ajkait.
- Kis morcoskám! Tudod, hogy Te vagy nekem az első! - pusziltam meg arcát. - Szeretlek! Mondtam, hogy bepótoljuk, csak várd ki az estét! De addig is segíthetnél a főzésben, mert nem sokára itt lesznek.
- Én is Szeretlek! - csókolta meg. - Rendben! 
Mindennel elkészült, vártuk a fiúkat. Nagyon izgatott voltam, furdalt a kíváncsiság, hogy mit akarnak mondani és miért pont együtt. 
- Szerinted mit akarnak mondani? - kérdeztem Hazzát a kanapén ülve. Hómancs Szerelmem ölében pihent, míg Én simogattam a doromboló jószágot. 
- Nem tudom... majd kiderül, nem sokára... - mondta kicsit zavartan. Húzott magához közel, és beletúrt hajamba.
- Ne mááár! Összekuszálod! - kiáltottam fel morcosan, közben megigazítva tincseimet. 
- Pedig így sokkal jobban áll, nem kell lenyalni, az olyan... nem tudom, de nekem nem tetszik. 
- Akkor keress magadnak mást! - kuncogtam. 
- Azt soha! Nem szabadulsz meg tőlem! De had csináljam meg a hajad, aztán ha nem tetszik akkor többet nem próbálkozom, na? 
- Oké! 
Annyira élveztem, ahogy ujjai hajamban turkálnak. Közben arcát figyeltem, ami nagyon vicces volt. Úgy vizslatott, mint valami profi fodrász. 
- Sokkal szexibb! Nézd meg! - kacsintott rám, beharapva alsó ajkait. Felálltam és a tükörhöz sétáltam. Igazából régebben is így állt a hajam, csak mostanság valamiért nem foglalkoztam ezzel. Végre megint a régi Lou nézett vissza rám a tükörből. 
- Tökéletes lett! - mentem oda hozzá, lágy csókot hintve ajkaira, mikor megszólalt a csengő. Kivettem Hazza öléből Hómancsot és vele együtt kinyitottuk az ajtót.
- Jézusom de édes! - mondták egyszerre, és megsimogatták. - Szülők lettetek? - vigyorgott Niall, majd beinvitáltam Őket.
- Jaja, nem is tudod, mennyi felelősség jár ezzel a kis ártatlanak tűnő kiscicával! - mondta Szerelmem, mire kicsit meglöktem könyökömmel. 
- Akkor gratulálok! Hogy hívják? - kérdezte Liam.
- Hómancs! - mondtam, majd becsuktam az ajtót és leraktam kis drágaságom.
- Tudom, hogy nem szóltam, de csináltam vacsorát. Szeretném, ha itt maradnátok. 
- Nem kellett volna, de köszönjük! Mivel megcsináltad, így maradunk! - mondta Szöszi, ami nem volt meglepő, hiszen imád enni.
Leültünk a konyhába, a fiúknak be nem állt a szájuk. Hazza is becsatlakozott, örömmel figyeltem, ahogy végre megbékéltek Niallal. 
- Szóval.. azért jöttünk el, mert úgy éreztük itt az ideje, hogy elmondjunk Nektek valamit... remélem, nem akadsz ki... - idegeskedett a Szöszi. Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy folytassa mondandóját. Gyomrom kicsit görcsbe rándult.
- Végre rám találta a szerelem, és az illető nem más, mint Liam! - amikor meghallottam szám tátva maradt és egy ideig meg se tudtam szólalni. Azt hittem, hogy viccel, vagy csak rosszul hallottam, de nem úgy tűnt.
- Ez... ez most komoly? - hebegtem kisebb szünet után.
- Igen, a legkomolyabb! - mosolyogtak egymásra.
- Azta, nem mondjátok! Gratulálok, ez nagyon meglepett! - mondta Hazza kicsit se meglepődve. Felé fordultam. 
- Te tudtál róluk? 
- Nem mondták el, de a vak is látja, hogy szerelmesek egymásba... - akadt el - mármint nem mindenki veszi ezt észre Lou! - puszilta meg arcom. Elég hülyén éreztem magam, hogyhogy nem vettem észre. Mondjuk elég sok bajom volt...
- Úristen! Annyira örülök nektek! - ugrottam fel, átölelve Őket. Teljesen feltöltődtem a hír hallatán, nagyon boldog voltam, hogy Niall végre megtalálta az igazit. Annak meg még jobban, hogy Liam az. 
- Remélem maradtok még! - mosolyogtam rájuk.
- Igazából nem tudunk maradni, de úgy is lesz még alkalmunk bepótolni! - mondta a Szöszi. Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentek.
- Ennél boldogabb nem is lehetnék! - jelentettem ki. - Van egy dögös barátom, egy kiscicám, és a két legjobb barátom együtt van! - vigyorogtam, mint egy nem normális.
- Kis lükém! - húzott magához. Kezeimmel átkaroltam nyakánál. - De még lehetnél ennél is boldogabb! - suttogta ajkaimra. Kezeit csípőmre helyezte, így húzva közelebb testéhez. 
- Amit ígértem be is tartok! - kaptam el kezét, és indultam volna felfelé, de megcsörrent a telefonja.
- Na ne már! - mondta, majd előkotorászta zsebéből, Én felkaptam Hómancsot, míg Hazza a kijelzőt figyelte. 
- Ezt... most fel kell vennem, menj előre... mindjárt megyek Én is! - indult kifelé, a konyhába. Nem bírtam ki, így utána osontam, hátha megtudok valamit, mert már nagyon untam a titkolózását...